Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-13 / 215. szám

1984. SZEPTEMBER 13., CSÜTÖRTÖK 5 St ,r a *! 9. s 1. Csökken! ez ájítási kedv Kihasználatlan tartalékuk Az elmúlt héten ülésezett az MSZMP városi végrehajtó bi­zottsága. A testület a körzet üzemeiben folyó újítási tevé­kenységről készített anyagot vitatta meg. A dokumentum megállapít­ja, hogy az újítási tevékeny­ség a műszaki-technológiai fejlődés egyik hajtóereje. Az, hogy a gazdasági egységekben hogyan foglalkoznak az új öt­letekkel, s mindig jobbra tö­rekvő emberekkel, fontos po­litikai és hangulati tényező. Magyarországon, az újítási tevékenységet a 10/1983. (V. 12.) keltezésű MT sz. rendelet szabályozza. Az előzőektől ab ban különbözik, hogy a mun­kaköri kötelességet nem so rolja az újítást kizáró okok közé. Elbírálási jog Ismerkedjünk meg most az­zal a szervezeti rendszerrel, amelynek működésétől függ egy-egy újítás sorsa! Minden gazdasági egységben megtalál­hatók az újítási felelősök, vagy előadók. Természetes, hogy nagyüzemekben függet­lenítették őket. (Körzetünkben csak az LSZV budakalászi gyárában.) Másutt kapcsolt munkakörben dolgoznak. Ezek az emberek az újítómozgalom motorjai lehetnek, ha határo­zottak és gyorsak. Fontos sze­repet kapnak a szakvélemé­nyezők. Ök állapítják meg az ötlet újdonságjellegét, hasz­nosíthatóságát, bevezethetősé­gét. Döntő, hogy az újításról milyen bizonyítványt állítanak ki, mert ez a dokumentum ke­rül az elbírálók asztalára. Ez utóbbiak helyes döntései fel­lendíthetik, baklövéseik elsor­vaszthatják egy üzem dolgo­zóinak újítókedvét. Igen fon­tos tényező az is, hogy meny­nyire decentralizált az egyes helyeken.az., elbírálási, jog. Hogy bevezetik-e, vagy sem az elgondolást a termelőfolya­matba? Szőkébb hazánkban erről például az LSZV-ben és a PEFÉM-ben egy bizonyos összeghatáron (amennyibe az újítás megvalósítása kerül) túl a hierarchia magasabb lépcső­jén álló személy dönt, másutt újítási bizottságok (ÉTI, BVM). Azok az olvasók, akik üze­mi dolgozók, tudják, hogy ko­rábban a vállalatok „R” alap­jából fizették az újítási díja­kat. Ezzel a többiek nyereség- részesedését csökkentették. Mi tagadás, ez a gyakorlat fe­szültséggóc volt. Egy tavaly hozott rendelet, 17/1983. (VII, 6.) PM, lehetőséget ad arra hogy a gazdálkodó szervezet a bérköltség, vagy az adózott nyereség terhére számolja el az újítási díjat. Kalkulált összeg Fontos az is, hogy az újítá­sokra kalkulált összegeket fi­zessenek ki. A területünkön működő üzemeket vizsgálva, megállapítható, hogy erős szóródás. A Papíripari Válla­lat szentendrei gyárában elmúlt négy esztendő 80 újí­tása közül 79-re eszmei díjat fizettek ki. A bizottság tehát mindössze egyet ítélt kalku lálhatónak. Az ICO-ban vi­szont a jó ötletek 65 százalé­kát bírálták el az utóbbi mó­don. Az volna a kívánatos, ha ez a módszer válna uralkodó­vá. Visszaveti az újítókedvet az is, hogy a fejlesztési alao be­szűkülése megakadályozza az új eljárások bevezetését olyan esetekben, amikor ez nagy be­fektetést igényelne. Sajnos a magállapítás akkor is igaz, amikor világos: gyorsan visz- szatérülne a pénz. Mindenkit érdeklő kérdés: kik részesülhetnek az újítási pénzből? Mert gyakran töb­ben is részt vésznek az ötlet kidolgozásában. 1982 ótá jo­gilag is biztosított a közremű­ködők anyagi elismerése. Kör­zetünkben is általánossá vált a díj százalékos megosztása. (VGV, PEFÉM). Jó megoldás, mert kifejezhető vele a vég­zett munka mennyisége és mi­nősége. Az újításokról szólva, nem lehet hallgatni arról, hogy mi­lyen a vezetők magatartása ezekben az esetekben. Általá­ban háromféle módon viszo­nyulnak a várható eredmé­nyekhez. Beleerőszakolják ma­gukat az újításba, kívül ma­radnak, de akadályozzák azok kivitelezését, vagy önzetlenül segítik a kibontakozást. Nem kell hozzá kommentár, hogy melyik a célravezető módszer. Ötletgyárosok A testületi ülésen Reketye Károly, az LSZV személyzeti vezetője mondta el tapasztala­tait. Kifejtette, hogy vélemé­nye szerint az újítómozgalom­ban kihasználatlan tartalékok vannak. A féltékenykedés és a különböző akadályoztatások miatt ezek jó része mindeddig rejtve maradt. Pedig a sze­rény beruházási lehetőségek korában az újítás a legolcsóbb befektetés. Miért csak az Újí­tók Lapja foglalkozik ezzel a témával? — kérdezte. Hallhat­tuk, hogy az LSZV-ben nem csinálnak Droblémát abból, hogy mennyit keresnek az újí­tók. Az üzemi párt- és szak- szervezet is vizsgálja az újítá­sokat. A vezetők minden év­ben összehívják az ötletgyá­rosokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy a gazdasági mun­kaközösségek az újításokat megtartják maguknak, mert így többet profitálnak belőlük, mintha átadnák a közösségnek. Konta Ferenc, az ICO gé*>- beállítója azt javasolta, hogy a vállalatok nevezzék meg, hogy a termelés melyik sza­kaszába várják az újításokat. A testület javasolta a kör­zetben • működő üzemeknek, hogy vizsgálják meg az újítá­sok elbírálásának rendszerét, keressenek megoldást a szak­véleményezők díjazására, a ja­vaslatokat kalkulált összegek­kel díjazzák, a közreműkö­dőkkel kössenek szerződése­ket. SZENTENDREI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Nyár a Dunakanyarban Az évforduló szellemében A városi tanács végrehajtó bizottsága a szeptember 11-i ülésén egyik napirendi pont­ként a Szentendrei nyár ez évi programját értékelte, megtárgyalta a jövő évi fel­adatokat. A testület megállapította hogy az előző évekhez ha­sonlóan, nagy technikai és gazdasági apparátus segített a kulturális rendezvények sike­res lebonyolításában. 1984 nyarán — e kulturális műsor történetében először — Nyár a Dunakanyarban címmel zaj­lottak a játékok, melyeknek csúcsát júliusban a Szentend­rei Teátrum előadásai jelen­tették. A Szentendrei Teátrum mű­során a miskolci Nemzeti Színház művészeti vezetésével, Mi volt Szentendre? Gazdag szőíőkuitúra VlílméUny Számomra mindig fejtö­rést okozott, hogy miért dolgozunk kétszer. sőt gyakran háromszor rosszul, amikor egyetlen nekifutás­sal is megoldható lenne va­lamely feladat. Igyekszem példákkal megvilágítani, mert az általánosságokban mozogva nem érem el a célomat. Nevezetesen azt, hogy rávilágítsak: a hanya­gul végzett munka nem­csak bosszantó, hanem költséges is! ürültünk például annak, hogy a Felszabadulás lakó­telep fűtőműjéhez vezették a gázt. Kerülgettük az ár­kot a Lukács fivérek útján. Aztán vártuk, hogy majd helyreállítják a burkolatot. Tényleg megcsinálták, de abban nem volt köszönet. Máig a Zalai-dombvidékhez hasonlít. Ugyanígy történt minden a Római sánc úton. íme ezen az oldalon adjuk hírül. hogy kétesztendel bukkanóugratás után most ismét nekirugaszkodnak az eredeti minőség visszaállí­tásának. Józan ésszel az ember nem érti, hogy a ve­zetéképítés után miért nem lehetett a bazaltköveket egy síkba lerakni. Menjünk tovább! Az Al- só-Izbégi út — szintén ve­zetékfektetés után — már- már járhatatlan. A legko- mikusabb példával azon­ban a Mathiász utca szol­gál. Talán nem is kellene leírnom, hogy vezetéképítés után... az egyik oldala aszfaltos, a másik macska­köves lett. A régebbi a ba­zaltkő volt, csak az árok betemetése után egysze­rűbbnek bizonyult leönteni a tetejét, mintsem a kocká­kat visszailleszteni. A kül­csín ugyebár nem számít. Csak egyetlen példát még- Indokolt volt az öröm a Pismány ABC átadása­kor. Ünnepeltünk, s nem is gondoltunk rá, hogy a szép épület környezete hónapo­kig elhanyagolt lesz. Vajon miért nem tették rendbe a parkolóját? De nemcsak „apró” ha­nyagságok, balfogások bosz- szantják az embereket. Közismert, hogy a papszi­geti hidat el kellett bonta­ni. mert elzárta a víz útját, s lassan feitöltődött a Da­na-ág. Ne firtassuk most, hogy mennyibe került az építés, bontás és újraépí­tés! Inkább figyeljünk fel rá, hogy hajszálpontosan ugyanazt a hibát elkövet­tük a váci rév bejárójának építésekor. Áradáskor a víz ellepi a bejárót, a jár­műforgalom szünetel. Ká­nikulában kiszárad a fo­lyamág, a rossz szagú, zöld mocsárban döglött halak százai fekszenek, némelyik még küzd az életéért. S mindezeken túl, elhalt, el- mocsarasodott a meder, a Pokolsziget hajdani föld­rajzi valósága csak a nevé­ben maradt meg. Ha azt mondom, Szentendre: akikor művészetek — ugrana be joggal a képzettársítás a tár­sasjátékban. De mi tett volna a párja — mondjuk 1880 előtt — a városnévnek? Ugye nehéz elhinni, hogy a bor: Pedig így van, s erre bizonyítékul szol­gálnak a belváros pincéi, ame­lyek 70 ezer akó (1 akó 56 liter) jóízű nedű befogadására vol­tak alkalmasak. Szentendre városa száz évvel ezelőtt Pest vármegyében utcahosszal veze­tett a bortermelésben, s ez nem akármilyen helyezésnek számított, mert szűkebb ha­zánk viszont országos első volt közel egymillió akós éves teljesítéssel. Biztos „guggolás” bor lehe­tett, mondhatják most az ajak- biggyesztők. Nem, mert a szentendrei aszú olyan híres volt, hogy a budapesti, bécsi és lengyel kereskedők 60—150 fo­rintot is fizettek akójáért, olyan években, amikor a jobb borok árai csak 15—20 forintig emelkedtek. Még azt is tudjuk, hogy ezt a bort a padláson szikkasztott kadarkából készí­tették, óborral feltöltve. A számok bizonyítják, hogy őseink gazdagok voltak. Száz évvel ezelőtt még 3000 lelkes sem volt a település, évente 70 ezer akó bort adtak el, 10 fo­rintos áron számolva az 700 ezer forint. Itt a nyitja annak, hogy miiből tudott a menekül­tekből álló lakosság templomot templom mellé építeni. Bizony, megérné a fáradságot kiszá­molni, mennyi munkásnak, ke­reskedőnek, fuvarosnak biztO' sított kenyeret a 3000 hold szőlő nyitása, metszése, kapá­lása, válogatása, kötözése, szü­retelése, trágyázása, a bor ke zeltáse, eladása, szállítása. S ezt a szó szerinti értelem­ben virágzó kultúrát fél év­tized alatt tönkretette 1880-ban — az országban először Tahi- tótfalun — megjelent filoxéra. Biztos vagyok abban, hogy a Város ‘lakossága drámaibb esz­tendőket sem azelőtt, sem az­óta nem élt át. Rettenetes le­hetett tehetetlenül nézni, hogy évtizedek kemény munkájának eredménye, a biztos kenyér egy kegyetlen, soha nem látott gombabetegség áldozatává vá­lik. A csapást a város szőlő­kultúrája soha többé nem he­verte ki. Népszerű a zenehallgatás Képzőművészet és muzsika A Mesélő Muzsika sorozat, amelyet — budapesti példára — a Pest. megyei Művelődési Központ és Könyvtár az el­múlt tanévben indított a gye­rekek számára, igen népszerű lett. Ebben a tanévben az alsó ta­gozatosoknak a Dunakanyar fúvósötös és a Szentendrei Ka­marazenekar ad műsort. Fenyő Gábor karmester vezetésével Bach, Haydn, Farkas Ferenc, Sugár Rezső, Vivaldi, Boismor- tiér, TeLamanm, Láng István és Ránki György műveket adnak elő. A felsőtagozatasoknak szánt A zenekari muzsika évszázada: címet viselő sorozatban először a reneszánsz zenéjével, majd a barokk, a bécsi klasszikusok, a romantika és'a 20. század leg­ismertebb műveivel ismerked­hetnek a tanulók. Többek között hallhatják a Belügyminisztérium Szimfoni­kus Zenekarát, a Tinódi Kama­razenekart és a Zrínyi Miklós Katonai Főiskola Szimfonikus Zenekarát. A rendezők súlyt -helyeznek arra, hogy a gyerekek és a művészek közös éneklése sose maradjon el. Városunk ének- tanárai közül Monoki Lászlómé, megyei énekszak felügyelő. Wolf Péterné és Déri György tesznek sokat a tanulók zene műveltségének szélesítéséért. A sikerek kovácsai közé tar­tozik Fenyő Gábor karmester és a Vujicsics Tihamér Zene­iskola tanárai is. a Goldoni-darab ment, amely a sajtóban is pozitív kritikát kapott. A testület sikeresnek értékelte a Templom téri Soka- dalmat, amelynek keretében Iparművészeti bemutató, nép­tánc- és népdalestek voltak. Meg kell jegyezni, hogy a Nyár a Dunakanyarban című ren­dezvénysorozatnak a Templom téri Sokadalom volt a gazdád ságilag legkifizetődőbb vállal­kozása. Meglepetés volt az, hogy a színház- és filmművészeti fő­iskolások bemutatója nagy kö­zönségsiker volt. A Galgóczi Judit rendezésében színre vitt A Végzetes Szerelem Játéka ideális helyet kapott a városi tanács udvarán. A zenei programok közép­pontjában a zenés városnézé­sek és a Barcsay-gyűjtemény koncertjei állottak. Emlékeze­tes előadás volt a Vujicsics együttes 10 éves jubileumára rendezett hangverseny. A Sza­badtéri Néprajzi Múzeumban a mándi református templom helyiségeiben zajlottak az or­gonahangversenyek. Meg kell jegyezni, hogy a nagyzenekari operakoncertek ráfizetésesek voltak. A Pest megyei Mú­zeumigazgatóság Molnár Edit fotókiállítását rendezte siker­rel, de a legtöbb látogatót váF" tozatlanul a Kovács Margit Múzeum vonzotta. Igen sike­resnek mondható M. Kecskés András és együttese panto­mimműsora, amelyet elsősor­ban a külföldi turisták láto­gattak. Gondot okozott az, hogy a propaganda nem volt elég ha­tékony, a kiadványok kevés példányban készültek, a vá- rosdiekoráció anyaga nehezen viselte az időjárás viszontag­ságait. A vb határozata értel­mében 1985-ben a Nyár a Du­nakanyarban c. rendezvény- sorozatot hazánk felsza­badulásának 40. évfordulója szellemében kell rendezni. Reklám — fusikan örvendetes, hogy napjaink­ban egyre több a magánkeres­kedő, gombamódra szaporod­nak a vendéglők, növekszik a szolgáltatásaikat kínálók tábo­ra. Csakhogy nincsen rózsa tö­vis nélkül, állapítja meg böl­csen a közmondás, s amikor az ember a különböző rendű, rangú és színvonalú maszek- reklámokat látja, üröm vegyül az örömbe. Addig rendjén va­ló a dolog, hogy az üzletme­net javítása érdekében szük­ség van propagandára, ^ baj akkor kezdődik, amikor az is­meretlen eredetű és ízléstelen ragaszok ellepik a közterülete­ket. A skálájuk igen széles, az ízléses cégér jelzéstől a fu- siban sokszorosított szóróanya­gokig minden megtalálható kö­zöttük. Ráadásul „forgalmazóik” a hirdetési jogszabályokat sem ismerik. Mindez rontja a város összképét, s nem keil hangsú­lyozni, hogy a Dunakanyarban ennek milyen hátrányai van­nak. Szentendrén például a tanács sokat költ a házak tatarozásá­ra. Kidolgozták a város infor­mációs rendszerét. Pontosan meghatározták, hogy az egyes rendezvények plakátjai, hir­detményei hová kerülhetnek. S mégis megtörtént, hogy egy reggelre a Szentendrei nyár plakátjaira nőiességét szembe­ötlően domborító hölgy képét ragasztották a budakalászi Hársfa borkert élelmes üzlet­emberei. A nagyközségi tanács illetékese a bírságolásukat il­letően teljes tájékozatlanságot árult el. A példa elvezetett minket a mondandó másik szálához. Ne­vezetesen, hogy az ilyen sza­bálysértők elleni fellépéshez nincs kidolgozva egységes bír­ságolási rendszer. Szentendrén próbálják vala­hogy gátak közé szorítani a magánreklám-áradatot. A vá­ros hat helyére tettek olyan hirdetőtáblákat, amelyeken a maszekok közölhetik a nyilvá­nosságnak szánt mondandóju­kat. Meghatározzák a hirdeté­sek méretét is. A próbálkozás azonban még fehér hollónak számít. Idő kell ahhoz, hogy mindenki megértse: nem mind­egy az, hogy mit és milyen ki­vitelben „viszünk ki” az utca­Útlezárás Szeptember 15-től — a ter­vek szerint — október 15-ig átépítik a Római-sánc utca Kálvária tér és Avar utca kö­zötti szakaszát. Az emu tett időszakban a HÉV-állomás és a Felszabadulás lakótelep ilö- zött ingázó buszok (s minden egyéb jármű) az egyirányúsí- tott Kun és Avar utcákon át közlekedhetnek. Hírek a város életéből Üj üzemcsarnok. A Szent­endrei Irószergyár fennállásá­nak huszonötödik évforduló­jára adták át 3,5 milliós költ­séggel emelt új üzemcsarnokot. A Pest megyei Vegyi- és Di­vatcikkipari Vállalat saját ki­vitelezésben építette az új ter­melőegységet, ezzel is csök­kentve a kivitelezési költséget. Társasházak. A tanács vég­rehajtó bizottsága kijelölte a Nap utcai társasház tulajdono­sainak egy részét. Az épületek Bővült az írészergyár Mintegy 1200 négyzetméterrel nőit a bővítés folyamán a Szent­endrei irószergyár. A jobb, korszerűbb, tágasabb termeket saját e öböl közel 11 hónap alatt készítették el. Képünkön a szerszámüzemben Dékány István a hűtőbevezetőt esztergálja. alapozása megkezdődött, a ter­vezett 26 lakásból tizenegyet a VGV készít. A terület elő- közművesítéséhez a Pest me­gyei Tanács 3,5 millió forintos támogatást nyújtott. A teljes közművesítés szeptember vé­gére készül el. Lezárt híd. A Szabadtéri Néprajzi Múzeum mögötti, kö­zel 17 méter hosszú fahíd any- nyira megrongálódott, hogy a gépkocsiforgalom elől elzárták. A hídon át megközelíthető te­rületet csak kerülővel lehet el­érni. A létesítmény további sorsáról még nem döntöttek. Ellenőrzések. A városi tanács illetékesei az elmúlt időszak­ban ellenőrizték, hogy a közü- letek és a magántulajdonosok betartják-e a köztisztasági ta­nácsrendelet előírásait? A ta­pasztaltak alapján 61 lakossági és 23 közületi felszólítást ad­tak ki. Tizenhárom esét'oen szabálysértési eljárást indítot­tak a rendelet megszegőivel szemben. Bezárt. Szabadság miatt ok­tóber negyedikéi« zárva lesz a Barackos utcai élelmiszerbolt. Tanácsülés. A városi tanács szeptember 25-én egy órai kez­dettel tartja legközelebbi ülé­sét. A napirendi pontok között szerepel Szentendre általános rendezési tervének jóváhagyá­sa, az ügyrendi, igazgatási bizottság beszámolója, vala­mint az ideiglenes bizottság megalakítására vonatkozó elő­terjesztés. A tanácsülés nyilvá­nos lesz, az érdeklődők meg­jelenését várják. Az oldalt írta: Vicsotka Mihály Fotó: Erdős! Ágnes \

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents