Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-01 / 205. szám

Olvasói!'1' fóruma Pótolják a menetrendet A minap Szilágyi József ve­resegyházi olvasónk kereste fel szerkesztőségünket azzal a kérdéssel: vajon a Szabadság téri autóbuszmegállóban miért nem tüntetik fel — a helyi já­ratú buszoké mellett — a Sza­dii,. Veresegyház, Erdőkertes iráhyába menő járatok indu­lási idejét. A nagy forróság­ban maga látta, hogy a vára­kozók között egy idős asszony rosszul lett a hőségtől, hiszen, ha az autóbuszt nem akarják lekésni, csakis a megállóban kénytelenek várakozni. Ha el­lenben tudnák az indulási időt, meghúzódhatnának a Gö­döllő étterem melletti árnyat adó fák alatt vagy például a HÉV-állomás teraszán. Magunk is megnéztük, hogy itt — de másutt is — hiá­nyoznak a tájékoztatók. Miért s mikor találnak megoldást rá, hogy az utasok mindenütt pontos tájékoztatást kapjanak? Erre kértünk választ az illeté­kestől. — Valójában az a mi gon­dunk, hogy nem tudjuk meg­őrizni a már kirakott tájékoz­tatókat a vandálok pusztításá­tól — mondja Lőrincz Dénes, a 20. Volán Vállalat gödöllői üzemegységének vezetője. — Hadd mondom el azt is, hogy június elejétől mostanáig há­romszor ellenőriztük végig a • megállóhelyeket ilyen szem­pontból is. és pótoltattuk a ki­írásokat. — Olvasónk azt is megem­lítette, hogy a Szabadság téri fémtáblán, amire a menet­rendet kihelyeznék, nyoma sincs annak, hogy arra a Ve­resegyház, Vác felé menő autóbuszok menetrendjét egy­szer is leragasztották, akkor ugyanis a papír vagy a ra­gasztó maradványa látszana. Erről mi is meggyőződtünk. — A tájékoztatót, amely ön- tanadó, a védő .fóliára ragaszt­juk. márpedig ha leszedték, az csak a fóliával égvütt volt le­hetséges, így pedig nyoma tényleg nem marad. — Mit mondhatunk tehát olvasónknak, és még sokak­nak, akik az önök szolgáltatá­sait veszik igénybe, javul-e a tájékoztatást? — Kérdésük — bármilyen véletlen — jókor érkezett, Vállalatunk központjából meg­rendeltük azokat az új típusú menetrendtartókat, amelyek kevésbé sérülékenyek. Bár megmondom őszintén, ha eze­ket is vandál módon megron­gálják, nem tudom mihez kezdünk. Azt az ígéretet kap­tuk, hogy az új táblákat augusztus végéig elkészíti sa­ját műhelyünk. Ezt azért hangsúlyozom, hogy házilag, önköltségesen készülnek, mert az ötszáz tartó ára így is 122 ezer 500 forint, tehát nem csekélység. Amint megérkez­nek megkezdjük a felszerelé­süket, s szeptember végéig minden megállóban kicserél­jük, pótoljuk a hiányt. Külön­ben az ötszáz menetrendtartó még elég sem lesz mindenho­va, hiszen a városban és kör­nyékén, ahol a mi autóbu­szaink járnak, ötszázhatvan megállóhely van. Később másutt is pótoljuk. Bízzunk benne, hogy olva­sónk kérdésével valóban jó­kor kopogtattunk a Volán-vál­lalatnál, s az teljesíti is, amit az üzemegységvezető ígért. S még valamiben hadd remény­kedjünk: abban, hogy végre elejét tudják venni a vandál kezek pusztításának. F. I. Változás Tanácsi vezetők fogadónapja A városi tanács titkársága arról értesített bennünket, hogy Papp István tanácsel­nök szeptember 3-ára meghir­detett fogadónapja elmarad, helyette aznap egy órától Bamberger Károly tanácsel­nök-helyettes tart fogadónapot 13 órától 17 óráig. A tanácselnök legközelebbi fogadónapja szeptember 17-én 13 órától 17 óráig lesz. Hétközi MNK-fordülék Szorgos munkával rendet teremtettek a labdarúgó szö­vetség tagjai a nap színhe­lyéül szolgáló Szabadság téri HÉV-épület — mondjuk rá — kerthelyiségében. Vágták a gazt, hordták a szemetet, s közben fel is frissültek, meg tájékozódtak a futballvilág híreiről. A jelen levők közül hárman mogyoródiak voltak, s ez is dicséretre méltó. A körzetben az MNK-mér- kőzések második fordulója is lezajlott. Domony—Túra 1-0 (0-0) Vezette: Merkel (Maszlag, Máthé) A lendületes mérkőzésen a domonyiiakat fűtötte a vissza­vágása vágy a 6-0-ás vereség­ért. Győzniük sikerült csak, s ez kevés volt a továbbjutás­hoz. Erdőkertes—Hévízgyörk 1-2 (1-0) Vezette: XJrbán (Sallai, Sári) A kemény, de sportszerű mérkőzésen megérdemelt a vendégek sikere. Az MNK 3. fordulójában, szeptember 5-én a Túra a Mogyoródot, az Aszód a Hé, vízgyörköt fogadja. A vissza­vágó találkozókat egy héttel később vívják. A kezdési idő­pont valamennyi esetben 16.30 óra. Cs. J. 'SziíiiiírTiwflí^ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM 1984. SZEPTEMBER I., SZOMBAT BuJcpssf környéki TÖIÉP Kevesebb síén, több építőanyag & fogafosok gépkocsira ülsiek át Most az a fontos, hogy aki teheti, hamarosan, szerezze be téli tüzelőjét. Igaz, hogy még a nyár végén vagyunk, de az idő egyik napról a másikra megváltozhat, ahogy azt tette évközben többször is. Helyette gái Erre a vásárlásra buzdíta­nak a Budapest környéki Tü­zelőszer- és Építőanyag-keres­kedelmi Vállalat gödöllői te­lepén is, ahol Bíró Zoltán ve­zetővel beszélgettem. Leg­előbb munkatársai, Debrecze- ni Imréné telepvezető-helyet­tes. valamint Bácskai Csabá­né és Boda Lajosné fogadott, akik a nem kis adminisztrá­ciós munkát, az ügyfelek, a vásárlók fogadását végzik. Bíró Zoltántól arról érdek­lődtem, hogyan sikerült telje­síteni féléves tervüket. — Forgalmunk 50 millió fo­rint volt, s ezzel 10,6 száza­lékkal többet teljesítettünk, mint a felemelt terv. Szénből 194, brikettből 578, kokszból 36. tűzifából 119. azaz össze­sen 527 vagon tüzelőt értéke­sítettünk, ez azonban keve­sebb, mint a tavalyi. Ügy vesszük észre, hogy a gázfű­tés elterjedése kezdi éreztetni hatását. Tény persze, hogy az évből még.jó, rész hátra,van, és. sokan csak .ezután- veszik' meg a téli tüzelőt. Valóban.az" teszi jól, aki idejében haza­szállítja a szenet, a fát, csak így lehet torlódásmentesen ki- szoleálni vásárlóinkat. Kíváncsi voltam arra , iis, hogy a tavalyi első félévhez kénest kevesebb vir.gy több építőanyag fogyott. Általáhan azt lehet mondani, hogy mész bői, falaz óan va.gb ól, pa­lából, hullámpalából, vasbe­ton gerendából1, fűrészáruból és nyílászáróból-hat-húsz szá­zalékkar több fogyott, csupán a cserép forgalma volt ki­sebb most két százalékkal. Ha az év végéig az eddigi­hez hasonló ütemben érkezik az "oítőanvag. akkor nem lesz­nek gondok az ellátással. Az igények a magánerős építke­zés fellendülésével érezhetően nőttek, az igazsághoz persze hozzátartozik, hagy a falazó­anyagokból, cserépből, palából és vasbeton gerendákból át­menetileg volt hiány. Az természetes, hogy a TÜ- ZÉP-telepekan általában nagy tömegeket mozgatnak meg. A tételek sem kicsik, s éppen ezért fontos szerepe van a gé­pi rakodásnak. A gödöllői te­lepen két nagyobb teljesítmé­nyű rakodóval rendelkeznek, az egyik a tüzelőt, a másik az építőanyag-kirakást segíti. Is­mert dolog, hogy a vagonki- rafcás nehéz fizikai munka. Igen kevesen jelentkeznek rá. Az emberek, ha lehet; inkább könnyebb munkát keresnek maguknak. Ezt Rém szabad A telep udvarán járva há­rom térmesterrel is találkoz­tunk: Nagy Ferenc, Szívós István és Nikodém Zoltán fog­lalkozott az érkezőkkel. A .mérlegházban viszont Kovácsi Ferenc tevékenykedett, nála mindenki po-ntosan meggyő­ződhet a mérlegelés hitelessé­géről. A mérlegházból zavar­talanul rálátni arra a parko­lóra, amelyet a tanács épített, mert korábban sok panasz hangzott el .arra, hogy az ecvptgrpli^ vehető.- úton a TÜ- ZÉP-K°z várakozó séokoesik zavarják a forgalmát. Ma már a várakozni tilos tábla is hirdeti, hogy ezt nem sza­bad. Kis tételben Kényes kérdés is szóba ke­rült, amikor a fuvarozást em­lítettem. Hát még amikor szó­ba hoztam, hogy a fuvarosok­nak azokkal a kispénzű öre­gekkel is dolguk van, akik csupán néhány mázsa tüzelőt jönnek venni. Nem egy esetben hallottuk ugyanis, hogy nem szívesen szállítanak kis téte­leket. Ez valóban gond, isme­ri el Bíró Zoltán, de hozzáte­szi, hogy azért általában a fu­varozók kielégítették az ilyen igényeket is. Még magasan volt a nap. amikor az utcára lépve, egy lovas kocsira és hahójára let­tem figyelmes. Bukovics Já­nosra, aki régi ismerős. Ki hány lovas kocsival fuvaroz, kér­deztem tőle, a lótartókat so­rolta feleietkéoosn.' Berze La­jos 1, Egri József 2, Kovács József szintén egy lóval fu­varoz — mondja. Nekem ket­tő van. Megfigyelhető, hogy innen is fogynak a lovak, s egyre kevesebb a hajtó, viszont még többen térnek át a géokocsi- zásra, kis teherautókkal hord­ják a tüzelőt. Az autóval, ha nem is többet, de gyorsabban-i lehet szál 1 í-teni, ráadásul az emberek is1 ncsenek kitéve az időjárás viszontagságainak. Csiba József Kevés a keresett könyv ájásiiüékiei nyert ayté Már készülnek az idei taka­rékossági világnapra a Veres­egyház és Vidéke Takarékszö­vetkezet mogyoródi kirendelt­ségében, ahol ajándékokat adnak a legtakarékosabb gye­rekeknek és felnőtteknek. Egyfajta ajándék persze már évközben sem mafadt el. A MÁKGUBÓ. Városi vendé­geink csemetéi először a pár hónapos macskát vették hasz­nálatba. A testvér nélkül ma­radt, emberi közelséget igény­lő állat minden zokszó nélkül viselte a nyúzást, ami csak azért maradt képletes, s nem vált valósággá, mert a kri­tikus pillanatban sikerült a padlásra zárni a cicát, a fel­derítőket — a gyerekeket — pedig az ellenkező irányba te­relni. A tízemeletes házakban élő gyerekek számára egy vidéki látogatás csodákat tartogat. Szinte villámcsapásszérűen érik őket az egymást követő,, erősítő élmények arról, hogy azért falun is jó élni. Ám az igazi macskák nem viselnek el annyi megpróbáltatást, mint .a játékállatok vagy a rajz­filmekben fel-feltűnő kedven­cek. Az udvarból a kertbe, a kertből a kerítés nélküli föl­dekre vezettem a rokonokat macskakutalóban. Az árok­parton szokatlan dolgon akadt fel az idősebb fiúcska szeme. Felvágott és kiürített mákfejek várták a pusztulást egy ha­lomban. A cica már nem is kellett senkinek sem, annál inkább ezek a kinek mellék- termékek, kinek természetes dísztárgyak. Valóban szépek a mákfejek, ám eszembe sem jutott még, hogy szobadísznek is használhatók. Talpas poha­rakat lehet készíteni belőlük, Égi-föídi furcsaságok ha a fej felső levágott részét a szár aljára ragasztjuk. A KAPITÁNY. Tudod, én földönkívüli vagyok — súgta fülembe bizalmasan a titkot a kisöreg. Te vagy a főnök, én pedig a kapitány, folytatta, és ez igazán jólesett, mert rám is gondolt. Amikor én voltam ötéves, egy földi kapitány, Eke Máté leckéztette Siklós labanc urait a televízióban, magam pedig az ól oldalára festettem, per­sze fordított N betűvel, hogy Tenlces kapitánya. Azóta talán már ötször is láttam ezt a kedves filmsorozatot, hallgat­tam nagyszerű muzsikáját. Az idei ismétléssel nincs szeren­csém, folyton az egyes részek végére érkezem haza. VAJON MIÉRT szeretem még mindig Buga Jakabot, Siklósi bácsit? Családom régi fotóit nézegetve ráébredtem a magyarázatra. A Tenkes kapitánya cselekményei jó­részt a természetben, de az emberlakta, művelte (és hábo­rúzta) természetben játszód­tak. Bár kétszázötven év a különbség a regény kora és gyermekkorom között, többet változtatott az utóbbi óta el­telt húsz év a határ képén, mint az a tízszer annyi idő. Hol találni ma már bognárt, hol találni ma már szekeret? A gyerekek autók után fut­nak. Nekem még szerencsém volt átélni a szüret utáni sze- kerezés élményét. KÖRTÁNC. Nem áll meg so­ha a végtelen tánc, akárhogy táncolhatsz, csak körbe jársz! — énekli Koncz Zsuzsa, s valóban, úgy tűnik, mintha a nyarat újból a tavasz követné, ezekben a napokban. Csak fordított tavasz, amit ezért a tulajdonságáért ősznek neve­zünk. Az utolsó augusztusi na­pokban néha, egy-egy pilla­natra tavaszi madarak dalát hallottam, melyek a nyáron hallgattak. Sokat rövidültek a nappalok is, még-még eléri szobámban a nappali hőmér­séklet a húsz fokot, de hol vannak már a forró nyári éj­szakák? A fű újra zöldül, a nap ismét besüt ablakomon (mégsincs olyan melég!). TAVASSZAL NYIT a ter­mészet, ősszel zár. S ami ez­zel jár, néha hasonlít egymás­hoz. Üjra füstölnek a kertek. Mindenki égeti, amire nincs szüksége. Füstköd települ a völgyekre, jobb a szobában, mint kinn a levegőn. Végignézek a falu és a sztráda közé szorult káposz­táskerteken. Sajnos már nem sokáig zöldell a határ, de azért korai is volna elköszön­ni a nyártól, nem beszélve a még előttünk álló vénasszo­nyok nyarától. Csodálom ezt a földet, s elismerésem a megművelőknek. Ha az ország minden területét ilyen okosan kihasználnánk! RÖPGYÜLÉS. Utcánk leg­fényesebb szegletében, ahová legkorábban süt be a nap, reggel és este gyűlést tartanak a molnárfecskék. Megszámol­tam — már amennyire lehe­tett, hiszen állandóan mozog­nak, fel-felröpülnek — egy villanyvezetékszálon hatvanan himbálóztak. Az ötön együtt körülbelül háromszázan. Hogy nem szakad le a vezeték? Mit csinálnának a fecskék, ha nem volnának vezetékek? Vajon miféle ősi ösztön gyűjti össze augusztus végén a fecskéket? Még a madár­tannak foglalkozó szakembe­rek sem tudnak pontos választ adni . arra, hogy milyen módon történik a mérsékelt égövi madárvilág jelentős részének csodálatos költözése. MI, EGYSZERŰ, de azért többségében szintén madár­szerető népek pedig ámulunk teljesítményükön. A fecskék például Dél-Afrikáig röpül­nek. Legalább hatezer kilomé­tert utaznak, évente kétszer. Szeptember 8-án, Kisasszony napján búcsúznak el tőlünk, tartja a néphit. Addig még van idő gyönyörködni bennük. Soká, nagyon soká térnek csak vissza. De egyszer visszajön­nek, a tavasz és a nyarat hoz­va magukkal. B. G. szerencse pártolt néhány ügy­felükhöz gépkocsinyeremény alakjában. A kirendeltségen napjaikban 1,4 millió forint az effajta betétkönyvekben elhe­lyezett pénz, ebből 475 ezer forintért az idén váltottak könyveket. Az elmúlt két hú­zás alkalmából két Trabantot nyertek náluk. Az egyiket, a kombit a nászajándék gya­nánt kapott ötezer forintos könyv gazdája vehette át a Merkúrnál. Könyv. De ez már szépiro­dalmi, sport, szakkönyv és egyéb. Ilyeneknek a terjeszté­sével szintén foglalkoznak a mogyoródi kirendeltségen, s nem is eredménytelenül. Fél év alatt tizenhatezer forintért talált gazdára náluk. Ahogy a kirendeltségben elmondották: a mesekönyvek és a krimik az igazán menők, s fogynának a kötelező iskolai olvasmány­ként előírt könyvek is, de azokból általában keveset kapnak meg. H rcap programiba Gödöllő, művelődési köz­pont: Csiribiri. Ipar- és népmű­vészeti bolt nyitása, 9 órakor. A korona a legújabb kuta­tások jegyében, dokumentum­kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, falumúzeum: Ónodi Béla festőművész ki­állítása, megtekinthető 10—18 óráig. Mozi Hosszú vágta. Színes ma­gyar—amerikai film. Csak 4 órakor! ’ Szomszéd szeretők. Színes, szinkronizált francia film, 6 és 8 órakor. Taaáriso A tanárnőt sosem láttam iskolában tanítani, mégis, mindig tanított, amikor lát­tam. Ma sem tudnám más­képp szólítani, csupán ve­zetéknevét ismerem, de az most nem lényeges. Olva­sóink közül sem ismerheti senki sem, hiszen sok száz kilométerre él tőlünk. Már nyugdíjas, de kényszerűség­ből hagyta ott állását. Fér­je híres és tisztelt főorvos volt egy kórház gyermek- osztályán. Nem is találkoz­hattam volna a tanárnővel, ha férje nem ott dolgozik. Húszegynéhány évvel ez­előtt korlátozottabbak vol­tak a gyógyászat lehetősé­gei, mint manapság. Bará­tom úgy született, hogy előt­te már két testvérét világ­ra hozta édesanyja, de mindketten napokon belül meghaltak. A harmadikat, tehát barátomat a doktor gondos kezelése mentette meg. Csoda-e, ha úgy te­kintették, tekintik, mint sa­ját gyermeküket? Jó pajtásom szülei örök­ké hálásak az orvos-tanár házaspárnak, de tudják, hogy ezt hangoztatni sértés­nek vennék, csendben ápolják tehát kapcsolatai kát. A már felnőtté nőtt gyermek szinte ma is na­ponta látogatja a kedves házat, hiszen ugyanabban a városban dolgozik, ahol második édesapja, második édesanyja él. Tudja, oda is: hazaérkezik. A tanárnőnek nem lehe­tett gyermeke, míg egyszer különös eset avatkozott éle­tükbe. A doktor klinikáján lányanya szült csecsemőt. Udvarlója csak akkor volt hajlandó feleségül venni a fiatal nőt, ha gyermekét ál­lami gondozásba adja. Ta­lán már önök is sejtik a folytatást, a valóditól iga zabb szülők jelentkeztek, a tanárnő és férje. A gyer­mekből lány, a lányból asz- szony lett, s idegen ország­ba költözött. A doktort munkája köz­ben halálos, fertőzés érte. ggészsógi állapota, jokról- fokra, évről évre romlott Amíg tudta, feljegyzett mindent, remélve, hogy ta Ián a későbbi évek orvos- tudománya tanulságot sze réz tapasztalataiból. Csak sejteni tudom, hogy milyen boldog pár volt a tanárnő és férje. A tanár nő, igen, megőszült. Meggyőződésem, hiszen láttam, hogy ma is teli van életerővel. Lehetőségei ke­reteit ő nem szorító ab­roncsoknak tartja. Csak azon szomorodik el néha, hogy mások, nagyobb sza­badságban mennyire képte­lenek élni a gazdagabb le- hétőségekkel. A tanárnő nem siklik el egyetlen mon­datunk felett sem, ám ne­met mondani is tud, még­pedig úgy, hogy igazat adunk neki, sőt, örülünk is a döntésnek. Utazásom utolsó estéjén, mivel még néhány óra volt a vonat indulásáig, újra felkerestük a tanárnőt. Az időt egy társasjátékkal, tö- mivel múlattuk. Amikor ki­derült, hogy ezt csak hír­ből ismerem, lelkes taní­tómmá vált, s akkor sem hagyott magamra a játék­ban, amikor már az éppen szükséges tudnivalókat el­sajátítottam. Saját helyze­tével mit sem törődve, en­gem igyekezett győzelemre vinni. Egyszer, csupán egy­szer hangzott el az a szó, amely élete lényegét foglal­ja össze. Feláldozom ezt a lapomat, mondta. A játék hevében nem is sejtette, hogy azt a kulcsszót árulta el magáról, amit máskor biztosan titkolna. Egy múlt században élt francia történész, Michelet gondolata illik talán isme­rősöm pedagógusi pályájá­hoz. „Mennyi ideig tartson a nevelés? Pontosan addig, míg az élet.” A jövő héten ismét a katedrára álló ta­nárok közül is sokan vall- idk és gyakorolják ezt az el- vet, eltérő körülmények kö­zött. Balázs Gusztáv ISSN UH-4g#f «Gödöllői Hírlap)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents