Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)
1984-09-11 / 213. szám
4 «w « Met tm 1984. SZEPTEMBER 11., KEDD Újdonságok a rádióban Meghalt Máté Péter Egyetlen percig sem unatkoztak Tíz kérdés XY-hoz A rádió októbertől átalakuló műsorszerkezetében számos újdonságot fedezhetnek fel a hallgatók. Közülük két nagy vállalkozás emelkedik ki: a korábbi heti egyszeri másfél óra helyett ezentúl minden hétköznap délelőtt felcsendül majd a Napközben ismert szignálja. A 3 órás program — folytatva az elődműsor hagyományait, de kilépve a csak szolgáltató keretből — sok-sok zenével kísérve szól művelődésről, külpolitikáról s mis ismeretekről. Az élő adások felelős szerkesztője továbbra is Petress István lesz. Ugyancsak októbertől jelentkezik a , Kulturális magazin című új műsor, amely vasárnap délelőttönként, a Kossuth adón 11 és 12 óra között hallható. Bölcs István felelős szerkesztő és munkatársai egy-egy heti aktualitáshoz kapcsolódó, összetett műfajú összeállítást terveznek, amelyben egyaránt esik szó filmről, színdarabról, könyvről, folklórról és könnyűzenéről — interjú, riport, kerekasztal- beszélgetés és hangdokumentumok formájában. Megújul a népszerű sajtó- konferencia: Tíz kérdés XY- hoz címmel négyszemközti, mini sajtókonferencia váltja, fel. A hétfő esténkénti műsort Rapcsányi László vezeti. Vasárnap, 37 éves korában, szívroham következtében váratlanul elhunyt Máté Péter, a népszerű Zeneszerző és énekes. Temetéséről később intézkednek. ★ Még húszéves sem volt, amikor először lépett a közönség elé a Budai Ifjúsági Parkban. Énekesként és zeneszerzőként, azóta a könnyű műfaj egyik legismertebb egyéniségévé vált. Legnagyobb sikerét Elmegyek című dalával aratta, amely világsláger lett, éneklik franciául, japánul és portugálul. Az elmúlt évben meghódította a zenés színpadot, a Fővárosi Operettszínházban sikerrel mutatták be a Kaméleon című musical-revüt, Máté Péter elsőrangú dallamaival. Visszhangzó szépségű tájon Együtt nevelnek szülők, pedagógusok A hagyomány nagy megtartó erő Azt hiszem, nemcsak Pest megyére érvényes az a megállapítás, hogy sok a jó pedagógiai felkészültségű, minden nehézség ellenére a hivatásának élő pedagógus, ám kevés az összeforrott, összetartó, azonos elveket valló tantestület. Ha az ember az iskolákat járja, lép- tcn-nyomon az az érzése, hogy az egyéni értékeknek se szeri, se száma, ám ami az együttműködést illeti, Arany János szavaival élve: „köztük a megértés igen-igen vékony”. Nálunk mindig is az volt a jellemző, hogy egy-egy nagy egyéniség formálta a szemléletet, és ez ma sincs másképp. Mégis, talán soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy a nevelőtestület egységes elvek szerint alakítsa az ifjúságot, akkor, amikor nap mint nap a legkülönfélébb hatásoknak vannak kitéve, anélkül, hogy irányadó /princípiájuk lenne. Átmeneti kor ez, amikor az új értékrend épphogy kikristályosodik. A fiatalok helyzete a legnehezebb, hiszen nem tanították meg őket arra, hogy a hagyomány megtartó erő lehet. Kiszolgáltatottan sodródnak a divat- és eszmeáramlatok hullámain. Kart karba öltve Hogy a sokféleség harmonikus egységet is alkothat — ezt a legmaradandóbban a tanári testület példázhatja. Á' ceglédi Mészáros Lőrinc Általános Iskola tantestülete híres arról, hogy itt a munkát ez a közösségi szellem hatja át. — Talán néni minden tanulság nélkül való először azt tisztázni, melyek is a jó tantestület kritériumai. — Elsődleges . szempont, hogy megfelelő légyen a tapasztalattal rendelkező és a fiatal, jó felkészültségű pedagógusok aránya — mondja Banczik Tivadar igazgatóhelyettes. — Ha jól értem, ez azt jelenti, hogy a tapasztalat és_ a lendület kart karba öltve járjon, egymást támogassa. — A tantestület összeforrá- sának másik kritériuma az — folytatja Mizser Zsuzsanna tanárnő —, hogy következetesen ugyanazt követeljük a gyerekektől. Látszólag apróságokról van szó, de ezekből tevődik össze a mindennapi munka. — A nevelés nálunk közösségek munkája — kapcsolódik a témához Varga Sándor igazgató. — An velői munkaközösségek mellett életképesen ás hatékonyan működnek a szülői munkaközösségek. Minden lényegesebb kérdésben együtt döntünk. Az osztályok egy-egy küldöttet delegálnak a különböző szakbizottságokba. Ez a szülő jól ismeri és alkalomadtán képviseli az osztály érdekét, ugyanakkor átlátja a problémákat — az egész iskolát tekintve is. A szülői értekezleteken aztán már úgy beszéli meg a többiekkel az osztályban felmerült teendőket, hogy ismerteti a munkabizottságban elfogadott megoldási javaslatot is. A nevelési munkabizottság tagjai például ugyanúgy elmennek csa’ádot látogatni, mint az osztályfőnök. Észrevételeiket minden esetben figyelembe vesszük. Neveüünk együtt címmel repHcyo-ereri rne^i-elentettük a szülők és nevelők léniát. A▼ éooen idősze-ű kérdésről írnak benne szülők, pedagógusok egyaránt. Kóstolgatják az életet A tantestület összeforrottsá- gának mércéje az is, hogy ha kell, mennyire lehet aktivizálni az embereket. Nálunk a fakultáció bevezetésének előkészítésében többen is részt vettek. Szakköri foglalkozásokat szerveztünk, és felmértük, hogy elképzeléseink hogy állják rpeg helyüket a gyakorlatban. — A helyi ÉVIG és AFIT vállalatokkal vettük fel a kapcsolatot — mondja Vörös- várszky Ottó. — Kéthetenként háromórás foglalkozást szer- veztünhv A? üzemek komolyan vették jfe lehetőséget, hogy mód nyílik a gyerekeket érzelmileg és élményszerűen a vállalathoz kötni. Nem múlt el nap, hogy a vezetők ne néztek volna be a tanműhelybe, de ugyanezzel a szeretettel tanítgatták a srácokat a szakmunkások is. így nem véletlen, hogy nagyon élvezték az ott töltött időt. — A pneumatikavezérlés és az autószerelő szakkör, gondolom, elsősorban a fiúkat Harsog a szaxofon, az Old Boys régi slágereket játszik Benkó Sándor, a Benkó Dixieland együttes vezetője, menedzsere és szóvivője zavartan babrálta a klarinétját. — Meg kell mondanom, ha Jól szórakozott a közönség Ériember. Szegény Szo- botka Tibornak nem volt szerencséje az irodalommal sem életében, és úgy látszik, műveinek utóélete is kevéssé jól alakul. Amint azt a jelenkori szerzők munkásságát nyomon követő olvasók tudhatják, hiába volt ő elismert irodalomtörténész, műfordító, szerkesztő, eredeti műveire nemigen talált kiadót. Felesége, Szabó Magda drámaian írta meg, hogy miként utasították vissza újból és újból, mégpedig akkor, amikor testi bajainak elviseléséhez oly nagyon kellett volna a kinyomtatott, betűkben megtestesülő siker. És ahogyan balul ütött ki sok megjelentetési próbálkozása, csődnek mondható az a tévéfilm is, amelyet Málnay Levente írt és rendezett Szo- botka 1959-ben kelt Megbízható úriember című regényéből. Pénteken este a legfőbb műsoridőben vetítették le ezt a képre, hangra váltott históriát, így hát nagyon sokan láthatták a kínos lassúsággal előaraszoló cselekménysort, amelyben az a snájdig ifiúr színpadi táncosként is másként pergeti mindennapjait, folyjon folyvást azzal a kikent, kifent eleganciával. És — sajnos — nemesek ez a ballagó előadásmód lanknszj- hatta az előfizetők figyelmét .hanem az is, hogy rettentő hosszan, bő másfél órán át terelgették tova az egyáltalán nem cselekményes cselekményt. S mivel mindez így történt, az eluntatott publikum tagjai nyilván csak egykét emlékezetesebb epizódra emlékezhetnek, ha ugyan veszik a fáradságot, hogy a szóban forgó látványt megidézzék. Leginkább is azok a betétek érdemlik meg, hogy visszapergessük őket, amelyekben a kitűnő Tímár Éva Miss Higginsként rajong albérlője, a főszereplő iránt. Ez az alakítás, meg kell hagyni, egy valóságos remeklés volt! Míg ellenben Lukács Sándor mosolyalbumba illő szépfiúja? Nos, a jeles színművész szép számú hódolóinak ez esetben csalatkozniuk kellett, mert a Vígszínház sokat foglalkoztatott tagja ezúttal kevéssé remekelt. Pedig — lévén ez dalos-táncos szerep — most igazán kivághatta volna a rezet. bizonyítván képességeinek sokoldalúságát. Ez az attrakció azonban elmaradt. összefoglalásként: sokkal inkább untatott — nemegyszer bosszantott — ez a különben is sok ismerős elemből építkező, érdektelenül előadott, jószerivel csak Tímár Éva vénkisasszonyos ragyogásával ékeskedő komédia. Előzetes. a műsorújság természetesen ezúttal is közölt egy beharangozó cikket az átdolgozásról, mégpedig az Egy regény átlényegülésének története feleimmel. Ebben arról van szó, hogyan hányódott, vetődött a forgatókönyv, és arról is, hogy ezt a filmet megkésett elégtételül szánták a peches szerzőnek. Bátor hangú ez a beharangozás, aminthogy szintén ilyen határozottan szólt az a szöveg is, amelyet Radványi Ervin írt a magá, A tönk meg a széle című mai meséje elé. Ö bátran éles bírálatú szatírának mondta azt a történetet, amely aztán jobbára kedélyes vígjátékként pergett tova, minden különösebb idegborzolás nélkül. A Hit. Túlterhelt kórházak, szakrendelések az egyik oldalon, kihasználatlan tartalékok a másikon, a körzetben, az alapellátásban. így hangzik a képlet, s ezt támasztja alá tényekkel dr. Fodor Miklós zsámbéki körzeti gyógyító, aki elmondja a riporternek: az EKG éppen nem jó, s talán nem kellene küldözgetni a betegeket, ha lenne a helyszínen elegendő vércukor- teszt. Igaza van a doktornak. Nem is először halljuk, szóvá is tettük már többször. Ám elgondolkodtató az is: a drága pénzen épült kórházak ugyancsak nem filléres berendezései szintén ' kihasználatlanok, s azt a pénzt — sok-so’: valuta — egyszer már elköltöttük. Akácz László mondjuk New Yorkról kellene mesélnem, sokkal kevésbé lennék zavarban, mint ha valaki a Börzsöny vidékéről érdeklődne tőlem. De azt hiszem az itt jelenlevők közül sokan vagyunk hasonló helyzetben... Magkapóan őszinte szavak. Megkapó szépségű táj visszhangozza azokat... Kezemben nyomtatott kiadvány „A börzsönyi napok programja". Szombaton folklórdélután, a Bakfark Bálint lanttrió, és a Kecskés-együttes műsora, sportversenyek, diszkó. Vasárnap fellép a Benkó Dixieland és az Old Boys együttes, a futballpá- lyán Pest és Nógrád megye öregfiúk mérkőzés. A kiadvány felhívja a figyelmet Nagybörzsöny műemlékeire: néhány sorban a Szent, fstván . templom, a bányásztemplom, a bányászati kiállítás és a vízimalom rövid története. Gondos munka, olyanok számára készült, akik talán éppen a Börzsönyi Baráti Kör által szervezett kétnapos kulturális eseményre érkezve ismerkednek a festői településsel, egyáltalán a Börzsöny vidékével. És nemcsak a kiadvány ösz- szeállítása gondos, hanem m'nt a fentiekből kiderült talán, a műsor sem akármilyen! Bóvlit, semmitmondó vásári hangoskodást kerülendő, csak igényes előadók kaptak helyet a XIII. század elején épült Szent István templom mellett épült vadonatúj színpadon. ★ A Börzsönyi Baráti Kör jelenlevő tagjai önkritikát is gyakorolnak. Bizony kissé megkésett a propagandamunka és a kirakodóvásár sem vonzotta a környék iparművészeit, ki tudja miért? Egy azonban tény, jóval több, mint ezer embert mozgatott meg a kétnapos rendezvény. S ami e legfontosabb, akik el’átogattak- egyetlen1 percig sem unatkoztak. Remélhetőleg így lesz ez a nemzetiségi kultúra és a tájegység jövő évi népszerűsítő megmozdulásán, az újabb börzsönyi napok rendezvény- sorozatán, Kemencén. Kép és szöveg: Trencsényi Zoltán A műsorok közötti szünetben veit iőö megtekinteni a XIII. században épült Szent István-templomot Egyike a kevés vásározónak: p.z Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgoxé Gazdaság, mely népművészeti bútorokat kínált megvétele« vonzot’ta. Mi lesz a lányokkal? — Háztartási ismeretek címen indítunk fakultációt. Ebbe a befőzéstől a lakáskultúrán át a szövésig, varrásig beletartozik minden. Arra törekszünk, hogy a lányokkal megízleltessük, milyen komoly, érzelemgazdagságot igénylő feladat egy családot összetartani, a családi életet megszervezni. A járható út Ezerháromszáz gyerek jár ebbe az iskolába, hetventagú a tantestület. Idén májusban elkészült az iskolai munka minden részterületét összegző vizsgálat, amely a maximális elismerés hangján szól a teljesítményekről. Ez persze nem a véletlen műve. Százszáza lékos a szakos ellátottság. A pedagógusok nemcsak szakmai szempontból kiválóak. Valódi közösségi, közéleti emberék, példaemfoe'rek az iskolában és azon kívül, akik komolyan veszik azt, hogy a szülőkkel együtt és csak együttműködve lehet a nehézségek ellenére is tenni valamit. És a szülők partnerek a nevelésben és a társadalmi munkában is. . _ Mindez ma még ritka jelenség, sőt az esetek zömében azt látni, hogy magában küszködik a pedagógus és a szülő. Talán épp ezért olyan jó azt leírni: van ilyen, van ilyen is — és meggyőződésem, hogy ez a járható út. Nagy Emőke
