Pest Megyei Hírlap, 1984. szeptember (28. évfolyam, 205-230. szám)

1984-09-11 / 213. szám

4 «w « Met tm 1984. SZEPTEMBER 11., KEDD Újdonságok a rádióban Meghalt Máté Péter Egyetlen percig sem unatkoztak Tíz kérdés XY-hoz A rádió októbertől átalakuló műsorszerkezetében számos újdonságot fedezhetnek fel a hallgatók. Közülük két nagy vállalkozás emelkedik ki: a korábbi heti egyszeri másfél óra helyett ezentúl minden hétköznap délelőtt felcsendül majd a Napközben ismert szignálja. A 3 órás program — folytatva az elődműsor hagyományait, de kilépve a csak szolgáltató keretből — sok-sok zenével kísérve szól művelődésről, külpolitikáról s mis ismeretekről. Az élő adások felelős szerkesztője továbbra is Petress István lesz. Ugyancsak októbertől jelent­kezik a , Kulturális magazin című új műsor, amely vasár­nap délelőttönként, a Kossuth adón 11 és 12 óra között hallható. Bölcs István felelős szerkesztő és munka­társai egy-egy heti aktualitás­hoz kapcsolódó, összetett mű­fajú összeállítást terveznek, amelyben egyaránt esik szó filmről, színdarabról, könyvről, folklórról és könnyűzenéről — interjú, riport, kerekasztal- beszélgetés és hangdokumentu­mok formájában. Megújul a népszerű sajtó- konferencia: Tíz kérdés XY- hoz címmel négyszemközti, mini sajtókonferencia váltja, fel. A hétfő esténkénti műsort Rapcsányi László vezeti. Vasárnap, 37 éves korában, szívroham következtében vá­ratlanul elhunyt Máté Péter, a népszerű Zeneszerző és éne­kes. Temetéséről később intéz­kednek. ★ Még húszéves sem volt, amikor először lépett a közön­ség elé a Budai Ifjúsági Park­ban. Énekesként és zeneszer­zőként, azóta a könnyű műfaj egyik legismertebb egyénisé­gévé vált. Legnagyobb sikerét Elmegyek című dalával aratta, amely világsláger lett, éneklik franciául, japánul és portugá­lul. Az elmúlt évben meghó­dította a zenés színpadot, a Fővárosi Operettszínházban sikerrel mutatták be a Kamé­leon című musical-revüt, Má­té Péter elsőrangú dallamai­val. Visszhangzó szépségű tájon Együtt nevelnek szülők, pedagógusok A hagyomány nagy megtartó erő Azt hiszem, nemcsak Pest megyére érvényes az a megállapítás, hogy sok a jó pedagógiai felkészültségű, minden nehézség ellenére a hivatásának élő pedagó­gus, ám kevés az összeforrott, összetartó, azonos elveket valló tantestület. Ha az ember az iskolákat járja, lép- tcn-nyomon az az érzése, hogy az egyéni értékeknek se szeri, se száma, ám ami az együttműködést illeti, Arany János szavaival élve: „köztük a megértés igen-igen vékony”. Nálunk mindig is az volt a jellemző, hogy egy-egy nagy egyéniség formálta a szemléletet, és ez ma sincs másképp. Mégis, talán soha nem volt nagyobb szükség arra, hogy a nevelőtestület egységes elvek szerint ala­kítsa az ifjúságot, akkor, amikor nap mint nap a leg­különfélébb hatásoknak vannak kitéve, anélkül, hogy irányadó /princípiájuk lenne. Átmeneti kor ez, amikor az új értékrend épphogy kikristályosodik. A fiatalok helyzete a legnehezebb, hiszen nem tanították meg őket arra, hogy a hagyomány megtartó erő lehet. Kiszolgál­tatottan sodródnak a divat- és eszmeáramlatok hullá­main. Kart karba öltve Hogy a sokféleség harmo­nikus egységet is alkothat — ezt a legmaradandóbban a tanári testület példázhatja. Á' ceglédi Mészáros Lőrinc Általános Iskola tantestülete híres arról, hogy itt a munkát ez a közösségi szellem hatja át. — Talán néni minden ta­nulság nélkül való először azt tisztázni, melyek is a jó tan­testület kritériumai. — Elsődleges . szempont, hogy megfelelő légyen a ta­pasztalattal rendelkező és a fiatal, jó felkészültségű peda­gógusok aránya — mondja Banczik Tivadar igazgatóhe­lyettes. — Ha jól értem, ez azt je­lenti, hogy a tapasztalat és_ a lendület kart karba öltve jár­jon, egymást támogassa. — A tantestület összeforrá- sának másik kritériuma az — folytatja Mizser Zsuzsanna ta­nárnő —, hogy következetesen ugyanazt követeljük a gyere­kektől. Látszólag apróságokról van szó, de ezekből tevődik össze a mindennapi munka. — A nevelés nálunk közös­ségek munkája — kapcsolódik a témához Varga Sándor igaz­gató. — An velői munkakö­zösségek mellett életképesen ás hatékonyan működnek a szülői munkaközösségek. Min­den lényegesebb kérdésben együtt döntünk. Az osztályok egy-egy küldöttet delegálnak a különböző szakbizottságok­ba. Ez a szülő jól ismeri és al­kalomadtán képviseli az osz­tály érdekét, ugyanakkor át­látja a problémákat — az egész iskolát tekintve is. A szülői értekezleteken aztán már úgy beszéli meg a töb­biekkel az osztályban felme­rült teendőket, hogy ismerteti a munkabizottságban elfoga­dott megoldási javaslatot is. A nevelési munkabizottság tagjai például ugyanúgy el­mennek csa’ádot látogatni, mint az osztályfőnök. Észre­vételeiket minden esetben fi­gyelembe vesszük. Neveüünk együtt címmel repHcyo-ereri rne^i-elentettük a szülők és nevelők léniát. A▼ éooen idősze-ű kérdésről ír­nak benne szülők, pedagógu­sok egyaránt. Kóstolgatják az életet A tantestület összeforrottsá- gának mércéje az is, hogy ha kell, mennyire lehet aktivizál­ni az embereket. Nálunk a fa­kultáció bevezetésének előké­szítésében többen is részt vet­tek. Szakköri foglalkozásokat szerveztünk, és felmértük, hogy elképzeléseink hogy áll­ják rpeg helyüket a gyakor­latban. — A helyi ÉVIG és AFIT vállalatokkal vettük fel a kapcsolatot — mondja Vörös- várszky Ottó. — Kéthetenként háromórás foglalkozást szer- veztünhv A? üzemek komolyan vették jfe lehetőséget, hogy mód nyílik a gyerekeket ér­zelmileg és élményszerűen a vállalathoz kötni. Nem múlt el nap, hogy a vezetők ne néztek volna be a tanműhely­be, de ugyanezzel a szeretet­tel tanítgatták a srácokat a szakmunkások is. így nem vé­letlen, hogy nagyon élvezték az ott töltött időt. — A pneumatikavezérlés és az autószerelő szakkör, gon­dolom, elsősorban a fiúkat Harsog a szaxofon, az Old Boys régi slágereket játszik Benkó Sándor, a Benkó Dixieland együttes vezetője, menedzsere és szóvivője za­vartan babrálta a klarinétját. — Meg kell mondanom, ha Jól szórakozott a közönség Ériember. Szegény Szo- botka Tibornak nem volt sze­rencséje az irodalommal sem életében, és úgy látszik, mű­veinek utóélete is kevéssé jól alakul. Amint azt a jelenkori szer­zők munkásságát nyomon kö­vető olvasók tudhatják, hiába volt ő elismert irodalomtörté­nész, műfordító, szerkesztő, eredeti műveire nemigen ta­lált kiadót. Felesége, Szabó Magda drámaian írta meg, hogy miként utasították vissza újból és újból, mégpedig ak­kor, amikor testi bajainak elviseléséhez oly nagyon kel­lett volna a kinyomtatott, be­tűkben megtestesülő siker. És ahogyan balul ütött ki sok megjelentetési próbálko­zása, csődnek mondható az a tévéfilm is, amelyet Málnay Levente írt és rendezett Szo- botka 1959-ben kelt Megbíz­ható úriember című regényé­ből. Pénteken este a legfőbb műsoridőben vetítették le ezt a képre, hangra váltott histó­riát, így hát nagyon sokan láthatták a kínos lassúsággal előaraszoló cselekménysort, amelyben az a snájdig ifiúr színpadi táncosként is más­ként pergeti mindennapjait, folyjon folyvást azzal a ki­kent, kifent eleganciával. És — sajnos — nemesek ez a ballagó előadásmód lanknszj- hatta az előfizetők figyelmét .hanem az is, hogy rettentő hosszan, bő másfél órán át te­relgették tova az egyáltalán nem cselekményes cselek­ményt. S mivel mindez így történt, az eluntatott publi­kum tagjai nyilván csak egy­két emlékezetesebb epizódra emlékezhetnek, ha ugyan ve­szik a fáradságot, hogy a szó­ban forgó látványt megidéz­zék. Leginkább is azok a be­tétek érdemlik meg, hogy visszapergessük őket, ame­lyekben a kitűnő Tímár Éva Miss Higginsként rajong al­bérlője, a főszereplő iránt. Ez az alakítás, meg kell hagyni, egy valóságos remeklés volt! Míg ellenben Lukács Sándor mosolyalbumba illő szépfiúja? Nos, a jeles színművész szép számú hódolóinak ez esetben csalatkozniuk kellett, mert a Vígszínház sokat foglalkoz­tatott tagja ezúttal kevéssé remekelt. Pedig — lévén ez dalos-táncos szerep — most igazán kivághatta volna a re­zet. bizonyítván képességei­nek sokoldalúságát. Ez az att­rakció azonban elmaradt. összefoglalásként: sokkal inkább untatott — nemegy­szer bosszantott — ez a kü­lönben is sok ismerős elem­ből építkező, érdektelenül elő­adott, jószerivel csak Tímár Éva vénkisasszonyos ragyogá­sával ékeskedő komédia. Előzetes. a műsorújság ter­mészetesen ezúttal is közölt egy beharangozó cikket az átdolgozásról, mégpedig az Egy regény átlényegülésének története feleimmel. Ebben ar­ról van szó, hogyan hányódott, vetődött a forgatókönyv, és arról is, hogy ezt a filmet megkésett elégtételül szánták a peches szerzőnek. Bátor hangú ez a beharan­gozás, aminthogy szintén ilyen határozottan szólt az a szöveg is, amelyet Radványi Ervin írt a magá, A tönk meg a szé­le című mai meséje elé. Ö bátran éles bírálatú szatírának mondta azt a történetet, amely aztán jobbára kedélyes vígjá­tékként pergett tova, minden különösebb idegborzolás nél­kül. A Hit. Túlterhelt kórházak, szakrendelések az egyik olda­lon, kihasználatlan tartalékok a másikon, a körzetben, az alapellátásban. így hangzik a képlet, s ezt támasztja alá tényekkel dr. Fodor Miklós zsámbéki körzeti gyógyító, aki elmondja a riporternek: az EKG éppen nem jó, s talán nem kellene küldözgetni a betegeket, ha lenne a hely­színen elegendő vércukor- teszt. Igaza van a doktornak. Nem is először halljuk, szóvá is tettük már többször. Ám elgondolkodtató az is: a drá­ga pénzen épült kórházak ugyancsak nem filléres beren­dezései szintén ' kihasználat­lanok, s azt a pénzt — sok-so’: valuta — egyszer már elköl­töttük. Akácz László mondjuk New Yorkról kelle­ne mesélnem, sokkal kevésbé lennék zavarban, mint ha va­laki a Börzsöny vidékéről ér­deklődne tőlem. De azt hiszem az itt jelenlevők közül sokan vagyunk hasonló helyzetben... Magkapóan őszinte szavak. Megkapó szépségű táj vissz­hangozza azokat... Kezemben nyomtatott kiad­vány „A börzsönyi napok programja". Szombaton folk­lórdélután, a Bakfark Bálint lanttrió, és a Kecskés-együt­tes műsora, sportversenyek, diszkó. Vasárnap fellép a Benkó Dixieland és az Old Boys együttes, a futballpá- lyán Pest és Nógrád megye öregfiúk mérkőzés. A kiadvány felhívja a figyelmet Nagybör­zsöny műemlékeire: néhány sorban a Szent, fstván . temp­lom, a bányásztemplom, a bányászati kiállítás és a vízi­malom rövid története. Gondos munka, olyanok szá­mára készült, akik talán éppen a Börzsönyi Baráti Kör által szervezett kétnapos kulturális eseményre érkezve ismerked­nek a festői településsel, egy­általán a Börzsöny vidékével. És nemcsak a kiadvány ösz- szeállítása gondos, hanem m'nt a fentiekből kiderült talán, a műsor sem akármi­lyen! Bóvlit, semmitmondó vásári hangoskodást kerülen­dő, csak igényes előadók kap­tak helyet a XIII. század ele­jén épült Szent István temp­lom mellett épült vadonatúj színpadon. ★ A Börzsönyi Baráti Kör je­lenlevő tagjai önkritikát is gyakorolnak. Bizony kissé megkésett a propagandamun­ka és a kirakodóvásár sem vonzotta a környék iparmű­vészeit, ki tudja miért? Egy azonban tény, jóval több, mint ezer embert mozgatott meg a kétnapos rendezvény. S ami e legfontosabb, akik el’átogattak- egyetlen1 percig sem unatkoz­tak. Remélhetőleg így lesz ez a nemzetiségi kultúra és a tájegység jövő évi népszerűsí­tő megmozdulásán, az újabb börzsönyi napok rendezvény- sorozatán, Kemencén. Kép és szöveg: Trencsényi Zoltán A műsorok közötti szünetben veit iőö megtekinteni a XIII. században épült Szent István-templomot Egyike a kevés vásározónak: p.z Ipolyvidéki Erdő- és Fafeldolgoxé Gazdaság, mely népművészeti bútorokat kínált megvétele« vonzot’ta. Mi lesz a lányok­kal? — Háztartási ismeretek cí­men indítunk fakultációt. Eb­be a befőzéstől a lakáskultú­rán át a szövésig, varrásig beletartozik minden. Arra tö­rekszünk, hogy a lányokkal megízleltessük, milyen ko­moly, érzelemgazdagságot igénylő feladat egy családot összetartani, a családi életet megszervezni. A járható út Ezerháromszáz gyerek jár ebbe az iskolába, hetventagú a tantestület. Idén májusban elkészült az iskolai munka minden részterületét összegző vizsgálat, amely a maximális elismerés hangján szól a tel­jesítményekről. Ez persze nem a véletlen műve. Százszáza lé­kos a szakos ellátottság. A pe­dagógusok nemcsak szakmai szempontból kiválóak. Valódi közösségi, közéleti emberék, példaemfoe'rek az iskolában és azon kívül, akik komolyan veszik azt, hogy a szülőkkel együtt és csak együttműködve lehet a nehézségek ellenére is tenni valamit. És a szülők partnerek a nevelésben és a társadalmi munkában is. . _ Mindez ma még ritka jelen­ség, sőt az esetek zömében azt látni, hogy magában küszkö­dik a pedagógus és a szülő. Ta­lán épp ezért olyan jó azt le­írni: van ilyen, van ilyen is — és meggyőződésem, hogy ez a járható út. Nagy Emőke

Next

/
Thumbnails
Contents