Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-08 / 185. szám

1984. AUGUSZTUS 8., SZERDA Legyek munkás? M egfigyeltem, hogy ez a kérdés valamilyen formában fiatalok és idősek körében szinte mindig felmerül. Elsősorban a pályaválasztással kapcsolatban, és sokféle választ hallottam már erre a kérdésre. Néhány hónapja az egyik nagyüzemünk igazgatójá­val beszélgettem. így panaszkodott: amikor ő évtizedek­kel ezelőtt megkapta a szakmunkás-bizonyítványt, leg­szívesebben mindenkinek felmutatta volna a villamoson, hogy ezzel rangot, megbecsüléstszerezzen magának. Mert akkoriban — a dolgozók, a lakosság többségének a sze­mében — nagy dolognak számított az, ha valaki „mes­ter úr” lett. Most viszont — folytatta — sok fiatal szak- , munkás, különösen a lányok előtt, letagadja, hogy mun­kás, hogy „csak” munkás. Szabolcsban, a tanyai fiatalok karriernek tartják, ha valaki szakmunkássá lesz. Ezzel szemben írtam riportot olyan pedagógus házaspárról, amely a leghatározottab­ban megtiltotta a kislányának, hogy találkozzék azzal a szomszéd fiúval, aki érettségi után néni jelentkezett egyetemre, hanem ipari tanulónak ment. Tény, hogy a közvéleményünkben nincs meg a szük­séges rangja, elismerése a fizikai szakmunkának, s ha valaki szakmunkás-bizonyítványt szerez, általában nem tartják karriernek. Főképpen az értelmiségi szülők sze­retnének mindenáron irodai munkát biztosítani a gyer­mekeiknek, de gyakoriak az ilyen törekvések a mun­kások körében is, különösen a nagyobb városokban. (A félreértések elkerülése végett: nem azt mondom, hogy ne tanuljanak a munkások tehetséges gyerekei, sőt a te­hetséges, szorgalmas, törekvő munkás-paraszt gyerekek továbbtanulását sokkal jobban kellene támogatnunk az eddigieknél, anyagi, szellemi és erkölcsi vonatkozásban. Arról van azonban szó, hogy már-már a munkások sem becsülik eléggé önmagukat, a saját szakmájukat pél­dául.) Gyakran idézzük Marxtól: o lét határozza meg a tu­datot. Elsősorban itt is ezt kell számon tartani. Mert a munkáspálya társadalmi megbecsülése közvetve és köz­vetlenül is az egész társadalomhoz kapcsolódik, különö­sen pedig az iparhoz. És itt meg kell állapítani, hogy a vállalatok jelentős részében — a termelés mennyiségi növeléséhez és minőségi javításához viszonyítva — so­káig másodrangúnak tekintették a munkakörülmények javítását, a nehéz munkafolyamatok gépesítését, a szak­munkások megfelelő, differenciált bérezését. A pályaválasztást nagymértékben befolyásolja, hogy milyen színvonalú az iparitanuló-képzés: a szülők, a ta­nulók milyen konkrét tapasztalatokat szereznek a mun­kássá válás folyamatában? Mondjuk ki nyíltan: A nemzetközi élvonalhoz viszo­nyítva, hazánkban az ipari, építőipari tanulók jó része nem kielégítő körülmények között dolgozik, sajátítja el a szakmáját. Az anyagi ellátottság, felszereltség mellett a másik alapvető kérdés: milyen szakemberek, pedagógusok ta­nítják, a jövő munkásnemzedékét? Először is meg kell - jegyezni, hogy akár a néhány évvel ,ezeíöt4)^jelyzethez viszonyítva is, nagyot léptünk előre. Ma már messze a múlté az az állapot, amikor, ha valaki nem volt eléggé jó szakmunkásnak, kinevezték szakoktatónak. Kezd jel­lemzővé válni az olyan pedagógus, az olyan szakoktató, aki a nem kielégítő tárgyi körülmények ellenére is ké­pes magas szinten oktatni, nevelni az ipari tanulókat. Persze azért elégedettek ma sem lehetünk. A tanárok, a tanítók ne csak az iskolai* tanulmányi munkáért, a tanulók iskolai fejlődéséért érezzenek fele­lősséget, de tőlük telhetőén, a realitásokat számba véve, a későbbi sorsukra, a pályaválasztási döntésekre is igye­kezzenek hatni. Ennek eredménye pedig csak az lehet, hogy a fiatalok — az értelmiségi szülők gyermekei is — bátrabban, határozottabban vállalják a különböző mun­káspályákat, a fizikai szakmákat. C sak így, ezen az úton járva juthatunk el oda, hogy — válaszolva a bevezetőben feltett kérdésre — na­gyobb társadalmi rangja, becsülete lesz annak, hogy va­laki munkás. Földest József Kutatás, érdek, hasién Nem értették egymás nyelvét A hatékonyság javításának áljai A megfoghatatlan, de létező igy-egy termelői közösség tagjainak közérzete Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon, pana­szolja, a mélabús költő, Cso­konai szatirikus játékában, a Tempefőiben. De vajon minek tartsuk a kutatót, a 80-as évek hazai valóságában, aki ugyan népgazdasági szempontból fon­tos fejlesztő munka alkotó ré­szese, jövedelme azonban megmosolyogni való összeg? Álmodozónak, újkori Don Quijoténak? Azt is megkér­dezhetjük persze, ismerve a honi kutatás anomáliáit, va­jon szüksége van-e a gyakor­latnak az efféle szellemi tevé­kenységre, eredményei terme­lő erővé válnak-e, s ha igen, milyen mértékben? Nos, dr. Ángyán József ese­tében az utóbbi kérdőjelet fö­lösleges kitenni, hiszen nevét éppen egy, a gabonatermesz­tést megújítani hivatott, üzemi szakemberek részvételével megrendezett tanácskozáson hallottam először. Kevesen vannak Az előadó, a szekszárdi ter­melési rendszer, ismertebb ne­vén a KSZE főosztályvezetője, eretnekségnek tűnő megálla­pításokat tett e konferencián. Elmondta egyebek között, hogy a kukoricát sokszor nem ott termeljük, nem ott fordí­tunk rá legtöbbet, ahol erre a környezeti feltételek predesz­tinálnák a növényt. Akkor ott, Kiskunlacházán az előadó hozzáfűzte még, hogy a témá­ban a Gödöllői Agráregyete­men sikeres kutatás folyik, így jutottam el dr. Ángyán József tanársegédhez, hogy a részletek felől érdeklődjem: a szakmaiakról, és az embe­riekről egyaránt. — Mi volt a kiindulás alap­ja? — Egy téveszme, mely sze­rint a természet néhány té­nyező alapján megítélhető lenne az a feltételezés, hogy a termőhely minősítésénél az éghajlat csak korrekciós szem­pont. A sokféle tényezőt és azok kölcsönhatását figyelem­be venni azonban csak mate­matikai módszerekkel, számí­tógép felhasználásával és a különböző tudományok képvi­selői együttes munkájának megszervezésével lehet. — Azt hiszem, az ilyen in­terdiszciplináris összefogás nem túl gyakori a mezőgazda­sági kutatásban. — Az a baj nálunk, hogy ugyan léteznek kiváló növény- termesztők, meteorológusok és programozók is, de az istennek sem értik egymás nyelvét. Ezért is mélyedtem el, bár ag­rármérnök vagyok, a matema­tikában. — Hány fős a csapat? — Nagyon kicsi a mi stá­bunk. Mindössze hatan va­gyunk. ráadásul ketten a dip­lomások közül végrehajtás­ban tevéken yk ed ek. — És, a KSZE? Iifdvlémotcírok Az Autóvillamossági Felszere­lések Gyárában Bosch-licenc alapján gyártanak indítómoto­rokat. A tavaly üzembe helye­zett gyártó soron negyven szá­zalékkal több indítómotor ké­szülhet, mint korábban­Tervező: A komputer Szerszámok, alkatrészek for­matervezésére és gyártására alkalmas számítógép-rend­szert fejlesztettek ki az MTA számítástechnikai és automa­tizálási kutatóintézet szakem­berei. Az ipar számos területén gyakran van szükség olyan al­katrészekre, melyeknek alak­ja nem írható le a hagyomá­nyos gépészeti kategóriákkal (Sík, henger, gömb stb.). Ezek tervezését és előállítását nagy­mértékben megkönnyíthetik speciális számítógépes eszkö­zökkel. A SZTAKI szakembe­rei által kialakított rendszer alkalmazásakor a felhasználó a számítógépnek adott utasí­tások segítségével lépésről lé­pésre megtervezheti az alkat­rész formáját, amelyet a szá­mítógéphez kapcsolt grafikus kijelzőn folyamatosan ellen­őrizhet. A tervezés befejezése­kor nemcsak a kész forma lát­ható a kijelzőn, hanem egyút­tal a számítógépben kialakul az azt leíró matematikai mo­dell is. —r Nélkülük nem jutnánk komolyan előre. Tőlük kapjuk az adatokat és évente 200 ezer forintot a kutatáshoz. ö,k köz­vetítik hozzánk az üzemek igényeit is, hogy a mostani közgazdasági körülmények kö­zött pótlólagos ráfordítások nélkül szeretnénk fejlődni. Mi csak ezután fogalmazhattuk meg, hogy a meglevő erőfor­rások közül a legolcsóbb a nap­fény, a talaj adottságainak jobb kihasználása. Utoljára az egyén — Hol tartanak a jeladat megoldásával? — Már elkészült a kukorica klímatérképe, a jövő eszten­dő végéig az egyes fajtákra is kidolgozzuk módszerünket. Terveink szerint a legfonto­sabb növényfajok vizsgálatá­val, rendszerbe illesztésével 1990-ig végzünk. — Mit kapnak végül is önöktől a termelőszövetkeze­tek, állami gazdaságok? — Döntéselőkészítő informá­ciókat arra. hogy egy adott táblán mely növényeket érde­mes leginkább termeszteni, vagyis egy slágerlistát pont- számmal együtt az adott kör­nyezetben. — Na és a népgazdaság? — Szerény számítások sze­lőén január és április kö­zött a szocialista iparban foglalkoztatottak átlagos lét­száma 1 481 000 főt tett ki és ebből a fizikai dolgozó í 170 800 volt. Ennek a ha­talmas emberseregnek sokfé­le jellemzője nagy biztonság­gal kimutatható, így egyebek között az, mennyi értékesít­hető árut állítottak elő — 364 milliárd forintnyit —, miként növekedett az egy foglalkoztatottra jutó terme­lés, az átlagbér és így to­vább. Jól plusz rosszul Szintén megfoghatóvá te­hetők az olyasfajta, nem mel­lékes tényezők, mint a szak­mai képzettség, a száz forint kifizetett bérre vetített nye­reség, ám van valami, ami nagyon is létezik, de megfog­hatatlan. S ez a munkakedv, a feladatait ellátó ember köz­érzete. Ami — nehogy lebe­csüljük! — rendkívül fontos termelési, hatékonysági té­nyező. Uzempszichológiai és üzemszociológiai vizsgálatok azonos végeredményre jutot­tak abban, amit egyszerűen magatartásnak nevezhetünk. Napi munkája közben az em­bert hatások sorozata éri, s ezekre a legtöbbször reagál. Ahogyan reagál, az sok min­dentől függ — akár még vér- mérsékletétől is —, de végső soron magatartásmódja típu­sától. Alapvető különbség mutatható ki az ún. alkotó, a közreműködő, a végrehajtó, a beletörődő, a közömbös és az elutasító típus viselkedése között. Hangsúlyozni szüksé­ges, a beosztás, a munkakör — a társadalmi munkameg­osztásban elfoglalt hely —, motiválja a viselkedésmódot, de nem határozza meg. A típusok elnevezése rész­ben ki is fejezi magatartá­suk lényegét, bár természete­sen nincsenek merev határok, sűrű eset, hogy bizonyos vi­selkedésmódok keverednek. A környezet alakítja a magatar­tást, a változás, a változtatás lehetősége tehát adott; az egy-egy munkahelyen tevé­kenykedők közérzete sem örö­kösen állandó. Meglehetősen erős érzelmi hatások befolyá­solták például 3 munkahelyi légkört a Mechanikai Művek abonyi gyárában, a Tungsram váci fényforrásgyárában, ami­kor a termékszerkezet alap­rint is 9—10 százalékos ter­méstöbblettel kalkulálhatnak a módszert bevezetők, ami azért is fontos, mert a jelenle­gi magas színvonalon már az 1—2 százalékos növekedésért is elkeseredett harc folyik. — Utoljára maradt az egyén, a kutató érdeke. — A rendes havi fizetése­men kívül, ami 4700 forint, évente ötezret kapok a KSZE- től. — Nem éppen sokat... — Tagadhatatlan. Minden­esetre az elkövetkező eszten­dőkben is meg kell gondol­nunk, mire költjük a pénzt, az idén ugyanis a születendő má­sodik gyermekemmel 6000 fo­rint jövedelmet mondhatunk magunkénak. (Dr. Ángyán Jó­zsef kitűnően államvizsgázott, jelesre diplomázott, két nyel­ven beszél. A szerz.) De fölös­leges lenne panaszkodni, mert most már legalább azt elmond­hatom, hogy ha egyszobás is, de van komfortos lakásom. Különben is arra tettem fel az életemet, hogy azt csinálhas­sam, amit valóban szeretek... Törékeny rugó? — Ügy mondják, keveset látható itt a tanszéken, és szinte ki sem mozdul a kísér­leti telepről. vető átalakítására került sor.. Az előbbi helyen azonban jó­val rövidebb ideig tartott a bizonytalanság, a változás keltette feszültség, idegesség, rossz hangulat, mint a má­sikon. Ami azt mutatja, ron­tani és javítani egyaránt le­het az adott, kialakult légkö­rön, s akár váratlan fordula­tok is végbemehetnek. Ilyen­kor — például tömeges kilé­pések, egész brigádok távo­zása esetén — szinte minden­ki csodálkozik, érthetetlennek tartják a történteket, hiszen — hangoztatják, s ebben a hangoztatásban gyakran a po­litikai, társadalmi szervezetek vezetői járnak az élen —, az érintettek jól kerestek, mun­kakörülményeik megfelelőek voltak, s tessék, mi üthetett beléjük?! Ismétlődően találkozunk az ilyen értetlenkedéssel, tükre­ként annak, hogy a munka­helyeken — és ez nem megyei jellemző, hanem országos gyakorlat — egészségtelenül pénz-, jövedelemcentrikus a mennek vagy maradnak, a kötődnek vagy nem kötődnek megítélése. Egyre fontosabb jelnek érezzük az üzemekben egy olyan réteg kialakulását, amely viszonylag, vagy nem is viszonylag jól keres, de rosszul érzi magát! Rosszul, mert pusztán a munkaeszkö­zök meghosszabbításának sze­repét osztják ki rá, joggal vé­li tehát úgy, nem ő a fontos, hanem az, valaki működtesse a gépet, a berendezést, bár a „valaki” lehetne éppen egy vezérlő automatika is, csak éppen arra nem telik a mun­kaadónak. Maponts vizsga «u Hazai viszonyaink között szokatlan, érdekes módsze­rek alkalmazására kerül sor a megye több üzemében. így az Ikladi Ipari Műszergyár­ban, a Csepel Autógyárban, a Budaflax Lenfonó- és Szö­vőipari Vállalatnál, amikor teljesen új részleget alakítot­tak ki, illetve újonnan vásá­rolt nagy termelékenységű eszközökre keresték a kezelő­ket. Tudományos intézetek kutatóinak közreműködésével válogatták ki az új részlegek majdani közösségének tag­jait, mégpedig úgy, hogy min­den jelöltet megkérdeztek, kivel dolgozna a legszíveseb­ben, kitől fogadja el a leg­— Ott lehet igazán dolgozni, s ennek felismerésében is a véletlen segített. Amikor be­fejeztem az egyetemet, a kül­földi aspirantúra elillant ál­maimból, és mezőgazdasági munkásként ébredtem ezen a telepen, kapáló asszonyok kö­zött. Eddig tartott a beszélgetés, és sokkal tovább dr. Ángyán József tanársegéd, kutató sor­sán való elmélkedésem. Má­saktól tudom, hogy kollégái közül sokan tartják nem evilágra valónak a 32 eszten­dős fiatalerpbert. S bár rokon­szenvesek 'Berzsenyi Dániel gondolatai, miszerint minden emberi szépnek és jónak egyik fő ösztöne és rugója a becsü­letérzés, s az ilyen valaki szü­net nélkül többre törekedik, nem elégszik meg a szükséges­sel. Az sem vitatható, hogy az olyan szellemi munka, mint amit dr. Ángyán József és munkatársai végeznek, na­gyobb anyagi megbecsülést ér­demel. Ez teremthetné meg, hogy a lelkesedés ne váljon az évek során fásultsággá és a kudarcok helyett a sikerek él­ménye jellemezze a kutatói munkát. ★ „A gazdasági szabályozó­rendszert úgy kell korszerűsí­teni, hogy a kutatástól az ér­tékesítésig kölcsönös előnyö­kön nyugvó egységes érdekelt­ség jöjjön létre.” •a (Részlet az MSZMP Központi V Bizottságának 1984. április 17-i, y. a gazdaságirányítási rendszer z továbbfejlesztésével foglalkozó * állásfoglalásából.) Valkó Béla könnyebben az utasítást stb. A válaszok értékelése után, alakították ki a munkacso­portokat, kezdték meg — mozdulatelemzéses módszerrel —, a betanítást a nagy ter­melékenységű, rendkívül szi­gorú technológiájú, szokatlan szervezettségű gépeken, be­rendezéseken, gépsorokon, műhelyekben, s következhe­tett naponta a vizsga, milyen eredményeket hoz a módszer. Rövid idő alatt kiderült, hogy az előbb jelzett módon létre­hozott, s a hagyományosan, azaz áthelyezéssel kialakított munkacsoportok termelékeny­sége között 30—50 százalék a különbség, ugyanazokon az eszközökön! Nem ez volt az egyetlen haszon, bár természetesen ennyi sem lebecsülendő. Az egy teljes esztendő kivárása után, a vállalatok vezetői és a kutatók azt állapíthatták meg, hogy az új módon szer­vezett és betanított csopor­toknál a selejt csupán har­mada az ún. megtűrtnek — amit a kontroll csoportoknál sem ért el, de megközelítette —, baleset nem történt, fe­gyelmi eljárást senki ellen nem kellett indítani, s így tovább. Ügy tűnhet, csoda­szerre leltek a próbálkozás, a hazai viszonyok között szo­katlan gyakorlat megvalósítói, holott csupán a rendelkezésre álló üzemszociológiai és üzem­pszichológiai ismereteket ül­tették át a gyakorlatba, elegyítve azokat a korszerű munkaszervezés — például a mozdulatelemzéses betanítás —, módszereivel. Talán ma­guk sem hittek abban — ahogy általában nem hisznek ebben a munkahelyeken —, mennyire megnöveli az ener­giákat a jó közérzet, s for­mál a beletörődő típusból végrehajtót, a végrehajtóból közreműködőt és így tovább. Zökkenők persze akadtak, felbomlott például az egyik munkacsoport, akadt olyan eset, amikor át kellett szer­vezni a sok galibát okozó szerszámellátást, mivel a pa­pírmegoldást nem igazolta a gyakorlat, de a zökkenői: elle­nére a végső sommázat ered­mények meglepő halma volt. Pedig nem történt más, mint hogy érvényesülhetett az ún. hármasszabály. A termelési aktivitásnak ugyanis — po­litika- és gazdaságszociológiai vizsgálatok • tárták fel — há­rom fő tényezője van. A dön­tésekbe, illetve az előkészíté­sükbe való bevonás; az érde­keltség megteremtése; a szükséges információk meg-' adása. Ha a három közül, bármelyik is hiányzik, a vári aktivitás nem jön létre; a termelési cél nem érhető e! maradéktalanul vagy nem a tervezett költségekkel. Hamis irányban Napjaink sokat emlegetett követelménye a munkahelyi légkör javítása, az üzemi, a munkahelyi demokrácia ki­bontakoztatása. Ez a teendő nemcsak politikai szükségsze­rűség, hanem — és erre nagy nyomatékkai mutat rá az MSZMP Központi Bizottsága 1984. április 17-i ülésének ál­lásfoglalása a gazdaságirányí­tási rendszer továbbfejleszté­sének feladatairól — gazda­sági érdekeltség hordozója is, s a kettő nem választható el egymástól. Tudatos, követke­zetes cselekedetek sora alakít­hatja jobbá egy-egy termelői közösség tagjainak közérzetét, ám sajnos, napjaink tapaszta­latai még mindig arra figyel­meztetnek, éppen ez a tuda­tosság és következetesség hiányzik. A jól megfizetni ha­mis cselekvési iránya — mert jól megfizetett helyekre sincs ember, illetve onnét is szök­nek —, még mindig sokakat vonz, úgy hiszik, ezzel elin­tézhetnek mindent, nekik más dolguk, kötelességük nincsen. Pedig vezetni nem a megfi­zetett létszámot, hanem az embereket kell. Rt. O.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents