Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-07 / 184. szám

Ma: 3. oldal: Erőt merítünk múlt harcainkból Győznie kell az élni akarásnak 4. oldal: Nemzetiségi találkozó Bánkon Kevés tanterem és pedagógus 7—10. oldal A Pest Megyei Hírlap szolgáltató melléklete 11. oldal: Los Angeles-i olimpiai mozaik Vesztegetési ügy 12. oldal: Belerohant a mentőbe Vonatpótló autóbuszok | Mn: I» olilul | PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXVIII. ÉVFOLYAM, 184. SZÁM Ara: 1,40 forint 1984. AUGUSZTUS 7., KEDD Páijfofí is végeztek a aagy munkával Az aratás utolsó napjai S A Pest megyei Tanács $ mezőgazdasági osztályához $ vasárnap estig beérkezett ^ jelentés szerint a búzának ^ 95, a rozsnak 30, a tavaszi J árpának 70, a zabnak 15, a mustárnak 35 százalékát S takarították be. Arról is ^ tájékoztatást kaptunk, hogy § a learatandó terület 65 szá- ^ zalékáról gyűjtötték össze § a szalmát, a talajmunkák- ^ kai azonban csak 35 száza- 5; léknál tartanak még. Nagyüzem volt a vasárnapi forróságban a pátyi Zsámbéki medence Termelőszövetkezet­ben. A szakszerű és szorgal­mas munka eredményeképpen KAPUK P anasznak ugyan nem panasz, sóhaj csupán, de elhangzik a városi jogot nemrégen megkapott nagyközségi tanács elnöké­nek szájából: rövid két év alatt szinte kicserélődött a nálunk dolgozó diplomások többsége. A csere alatt azt kell érteni, hogy — döntő részben — az idősek nyug­díjba mentek, helyükbe fiatalok jöttek, olyanok, akiknek papírján alig szá­radt meg a felsőfokú ok­tatási intézmény pecsétje. Ugyanerről viszont az ifjú doktor azt mondja, néhány idős mukit leszámítva, elég jó társaság verődött most össze itt, fiatalok vagyunk mindannyian, legtöbbünk­nek ez a pálya kezdete. Kétféle pápaszem, kétfé­le igazság? A tanácselnök vélhetően a tapasztalatot, a megszokást, a bejáratottsá- got sajnálja, sóhajtja visz- sza, a fiús, vigyori képű doki meg annak örvend, vele égy fészekaljból röp­penő korosztályt toborzott ide a véletlen — no meg a pályázatok — az iskolá­ba, a tanácsházára, az egészségügyi intézmények­be, a termelőszövetkezetbe. Ahogy a gyors összeszámo­lásból kiderül, két év alatt valóságos őrségváltás zaj­lott le, harminchét helyen következett be csere, ennyi poszton bukkantak fel az ifjú diplomások, azaz a 25 és 29 év közöttiek, mert őket minősíti így a hivata­los csoportosítás. Az egyik kapun a kifelé haladók távoznak, a mási­kon- az utódok érkeznek? A tanácselnöki sóhajt per­sze értem én, sőt érzelmi indítékait is felfogom, mert hatalmas kincs a helyisme­ret, az összegyűjtött tapasz­talat — két körzeti orvosuk például harminchárom, il­letve huszonnyolc évi itteni szolgálat után vonult nyug­díjba —, csak éppen hoz- zátoldom: a friss szem, az új látásmód, a fiatalság természetes kísérője, a kez­deményező kedv szintén kincs! Ami elvész tehát az egyik oldalon, az megnyer­hető a másikon. S erre a kincscserére már csak azért is nagy a szükség, mert az ezen a településen lezajlot­tak nem egyedi események; széles körű az őrségváltás. A megyében ma már az if­jú diplomások az összes felsőfokú végzettségűnek több mint az egyötödét te­szik ki, s ami igazán meg­lepő, a községekben ará­nyuk a diplomások között magasabb, mint. a városok­ban! Ezek szerint a falura nyíló kapuk tágasabbak, hí- vogatóbbak lennének, mint a városiak? Arról van szó, hogy a községek sok tekin­tetben — például lakhatási lehetőség — kedvezőbb kö­rülményeket tudnak felkí­nálni a pályázóknak, az egyetemről érkezőknek, az egy-két évet már valahol dolgozóknak, mint a váro­sok. Amint igaz az is, hogy a faluban levő munkahely — és ez erőteljes vonzás egy fiatalnak — több ön­állóságot, szakmai szabad­ságot, kísérletezési lehető­séget ad, mint a sokkal hierarchikusabb városi szervezet. Persze, ne hall­gassuk el azt a prózai tényt sem, hogy a községekben több a meghirdetett állás­hely, mint a városokban, azaz ez az objektív tény is hat annak a kapunak a tá­gasságára, amely a fiatalo­kat vezeti be egy-egy falu mindennapi életébe. Külö­nösen igaz ez a pedagógu­sok esetében, jó néhány olyan községi tantestületet volt módunk megismerni, ahol a tanítók, tanárok öt­venöt, hatvan százaléka ifjú diplomás, két-három esztendő alatt ment végbe ez a csere, ami persze hát­rányokkal is jár,, a kezdés botlásaitól sem mentes ez a folyamat. Ami viszont el­gondolkoztató, mert szin­tén eléggé általános ta­pasztalat: a mezőgazdasági diplomásak között kevés a fiatal arc. Számukra, meg­hökkentő módon — nálunk sokkal gazdagabb tapaszta­laid szakemberek állítják — vonzóbb a városi, az íróasztalos munkahely, mint a falvakban, a ter­meléssel közvetlenül kap­csolatban levő. Bizonyos, hogy itt valami baj van a kapuval. ócskán fogytak már a naptárlapok azóta, hogy az országgyűlés 1971 szeptemberében — az MSZMP Központi Bizott­sága 1970. februári ülésé­nek állásfoglalása nyomán — elfogadta az ifjúságról szóló törvényt. Sokféle ka­pu nyílt meg, tárult széle­sebbre azóta — így például a megyében tetemesen megnőtt az ifjú diplomá­sok között a nők jelenléte —, ám azt ne higgyük, a nyitva levő kapuk auto­matikusan utat engednek az egyéni érvényesülési vágyakat és a társadalmi érdekeltségeket, szükségle­teket folyamatosan egyez­tető gyakorlatnak. Ez a gyakorlat általában nem létezik; helyhez, szemé­lyekhez kötött, azaz ismét­lődően újrateremtendő egy- egy településen, munkahe­lyen; közös szándékokkal, tettekkel Mészáros Ottó J a közös gazdaság az egyesülés óta eddigi legjobb búzatermé­sét érte el 1350 hektár búza­földjén. Mint Szin Béla elnök elmondta, a kenyérnekvaló hozamai 64 mázsásak voltak, természetesen tisztított álla­potban. Az sem elhanyagolha­tó körülmény, hogy a szóban forgó szemes terményből kö­zel 1700 tonnát szállítanak a Monori Vetőmagtermeltető Vállalat közvetítésével külön­böző Pest megyei termelőszö­vetkezetek és állami gazdasá­gok számára. A figyelem a szö­vetkezetekben ezekben a na­pokban elsősorban a szalma begyűjtésére irányul, igyekez­nek mielőbb kielégíteni a kis­termelők alomigényét, illetve szabaddá tenni a földeket a sürgető talajmunkák számára. A pátylak rekordbúzatermé­sük kapcsán érzett öröme ürömmel vegyül: a lejtős terü­leteken kritikus a kukorica ál­lapota. A nagy meleg és a csa­padékhiány nagyon megvisel­te a tengerit. S ha két-három napon belül nem érkezik meg az eső — mondják a szakem­berek — hozzá kell fogni a tehmény silózásához. Serény munka folyt a budai hegyek lábánál a gyümöl­csösben is. A Zsámbéki me­dence Tsz-ben a Ford, illetve a Sampinyon elnevezésű őszi­barackot szedik. , A másodvetés mindig is rizi­kóval járt. Az aszály következ­tében. ezért is kísérlik meg vi­szonylag kisebb területen el­vetni a második növényt a ka­lászosok után Pest megyében. Az összes terület a kapott tá­jékoztatás szerint nem halad­ja rheg a 2500 hektárt. A nagy­kőrösi Mészáros János Tsz azonban úgy véli, még kedve­zőtlen időjárás esetén is érde­mes a módszert alkalmazni. V. B. Menet közben állítható eke Mezőgazdasági újdonságok Kiegyensúlyozott, zavartalan gépeliátásra számíthatnak mezőgazdasági nagyüzemek az őszi szezonban. Az Agroker- vállalatok telepein, raktárai­ban, valamint a gyári tárolók ban hozzávetőleg 3 milliárd forint értékű gép és felszerelés vár eladásra. A készlet na gyobb, mint az elrhúlt év ha sonló időszakában, ez azonban csak részben magyarázható az­zal, hogy javultak a gépbeszer­zés feltételei; a termelők egye­lőre tartózkodóbbak a vásár­lásoknál — anyagi lehetősé­geik szűkösebbek —, s ez is hozzájárul ahhoz, hogy na gyobbak a kereskedelem kész létéi. A forgalom egyelőre csak lassan élénkül, a keres­kedelem szakemberei arra számítanak, hogy az araid; után növekszik meg az érdek lődés. Az igényeket ki tudják elégíteni, a gépek döntő több­ségére pótmegrendeléseket is elfogadnak. A kukorica betakarításához akár négyszáz géppel is ki­egészíthetik kombájnparkju­kat a mezőgazdasági nagyüze­mek. Az arató-cséplő gépek többsége a korszerű, nagy telje­sítményű típusokhoz tartozik. A betakarításnál szintén nél­külözhetetlen adapterekbőí is van elegendő, ezeket a hazai ipar gyártja nagy sorozatban. Közélet« Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke táviratban üdvö­zölte dr. Hernan Siles Zuazo köztársasági elnököt, a Bolí­viai Köztársaság nemzeti ün­nepe alkalmából. Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára hétfőn délelőtt a KB székhá­zában fogadta Simon Sanchez Monterót, a Spanyol Kommu- munista Párt végrehajtó bi­zottságának és titkárságának tagját, aki az MSZMP KB meghívására hazánkban tölti szabadságát. A szívélyes, elvtársi légkörű megbeszélésen kölcsönösen tá­jékoztatták egymást országaik helyzetéről, a két párt tevé­kenységéről és időszerű fel­adatairól. Áttekintették a nem­zetközi helyzet és a nemzet­közi kommunista mozgalom néhány fontosabb kérdését. A találkozón részt vett Ko­vács László, az MSZMP KB külügyi osztályának helyettes vezetője. A szálas takarmány betakarítá­sához a sokáig hiánycikknek számító E—281-es gépeket ajánlja most a kereskedelem. Mellettük a csehszlovák Toron mintájú berendezések és a si- 1 óz ásnál nélkülözhetetlen szer­kezetek várnak eladásra. Több mint ezer traktor közül sze­rezhetik be újabb vontatóikat a gazdaságok. Az őszi szezon­ra lesz elég MTZ 80 és 82-es gép — ezekből az igényeket a tavasszal és a nyár elején nem tudták fedezni. Az őszi mun­kákhoz szükséges talajművelő berendezésekből szintén jó az ellátás. Újdonság a változtat­ható fogásszélességű eke; ezt a traktoros menet közben sza­bályozhatja, attól függően, hogy milyen talajt szánt. A vetőgépek több típusával gaz­dagíthatják készleteiket az üzemek; az olcsóbb szerkeze­tektől a drága, ám magas mű­szaki színvonalú eszközökig elegendőt tárolt a kereskede­lem az őszi munkákhoz. Az elődök útján 60 esztendős a gödi Fészek A mártírok emlékművénél koszorúzott Pápay László, dr. Arató András, Tömpe István és Rónai Árpád ^ A budapesti rendőri zak- ^ latások elől kitérve, a 20-as Sí években a gödi Duna-par- § ton találtak otthonra az if­júmunkások. Az Általános ^ Fogyasztási Szövetkezet se- gítségével éppen hatvan ^ esztendeje vették meg a ^ földdarabot, amely Fészek í; néven vonult be hazánk ^ munkásmozgalmának tör- S ténetébe. A Fészek ma is virul, (mint ahogy erről többször beszá­moltunk lapunkban), kétnapos rendezvénysorozattal ünne­pelték születésnapját. Vasár­nap pontosan fél tízkor érkez­tek a sportoló ifjúmunkás elő­dök útján, a Fészek-futás 21 kilométerén legrövidebb idő alatt végigérők fáklyákkal, hogy meggyújtsák az ország­út melletti emlékmű két olda­lán az évfordulóra emlékezte­tő 60-as számot. A Himnusz hangjai után Selley Zoltán előadóművész szavalta Kassák Lajos Mester­emberek című versét, majd koszorúzási ünnepséget tartot­tak. Az emlékmű talapzatánál he­lyezett el koszorút a pártszer­vek nevében Tömpe István, az Állami Rádió és Televízió Bizottság nyugalmazott el­nöke, az MSZMP KB tagja, dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, Rónai Árpád, a Dunakeszi vá­rosi pártbizottság első titkára és Pápay László, a Göd nagy­községi pártbizottság titkára. Elhelyezték koszorúikat a fővárosi pártszervek, a KISZ, a Hazafias Népfront, valamint a tanácsok Pest megyei, Du­nakeszi város és Göd nagy­községi vezetői, valamint a Fé­szek veteránjai. Innen a Fészekbe indultak a bensőséges hangulatú ünnep­ség résztvevői, ahol ugyancsak megkoszorúzták a mártírok te­rén álló emlékművet. Itt he­lyezték el az emlékezés virá­gait, koszorúit a Magyar El­lenállók és Antifasiszták Szö­vetsége, a KPVDSZ Vörös Me­teor Természetbarát Egyesü­lete, a Magyar Természetbarát Szövetség, a Pest megyei Test- nevelési és Sporthivatal, a Ru­házati Dolgozók Szakszerveze­te és a szemközti' Erdei telep képviselői. (Az emlékünnepségről rész­letesen a 3. oldalon tudósí­tunk.) Üzenettel fejeződött be a lutheránus nagygyűlés A vasárnap tartott ünnepi istentisztelettel befejeződött a Lutheránus Világszövetség Budapesten rendezett VII. nagygyűlése. A Budapest Sportcsarnokban tartott szer­tartáson ott voltak a világ mintegy száz országából érke­zett hivatalos vendégek, egy­házi személyiségek, a magyar- országi társegyházak, felekeze­tek képviselői és hívők ezrei. Az istentiszteleten felolvas­ták az LVSZ VII. nagygyűlésé­nek a világ evangélikusságá- hoz intézett üzenetét. Bikcüzer.it Hirosimának, Nagaszakinak eszfivá! volt Püsztavacson ■M-. iiMMi WiM Óriási tömeg követelt békét. Bal sarokban: Barabás Miklós, az Orszá­gos Béketanács főtitkára mondott ünnepi beszédet Tovább peregtek legutóbbi tudósításunk óta a pusztava- csi békefesztivál eseményei, hiszen a kétnapos óriási nép­ünnepély eleve nonstop prog­ramsorozat volt. Szombat dél­után a mintegy kétszázezres közönségből csak azok kere­kedtek fel, kik a közelben lak­tak, a többség maradt: a nagy­színpad előtt több ezres tömeg hallgatta a műsorokat, tapsolta meg a produkciókat, s a késő délutáni rendbontástól elte­kintve (amire majd kitérünk) éjszakáig, hogy azt ne mond­juk virradatig egyfolytában állt a fesztivál, harsogott a ze­ne, a Prognózis, az Első Eme­let, a V’Moto-Rock s a Solaris közreműködésével. Tálán csak néhány óra volt az, amíg alvó­táborrá változott a nagyrét, de a hálózsákos vagy sátras tö­meget szinte lépten-nyomon tábortüzek virrasztották. (Folytatás a 3. oldalon.) A felhívás többek között hangsúlyozza: a _ nagygyűlés résztvevői a reménység jelét látják abban, hogy az evangé­likusok összejöttek a világ minden tájáról. „Magyarorszá­gi találkozásunkon először ült össze szövetségünk kelet-euró­pai szocialista országban — hangoztatja az üzenet. — It­teni találkozásunk és a ven­dégszeretet, amellyel itt fogad­tak minket, megmutatta ne­künk, hogy bizalmunk lehet egymás iránt, és hidat tudunk építeni a népek között politi-, kai és ideológiai határokon át.” A háborús fenyegetettségről szólva a dokumentum kiemeli: hogy az erősödő fegyverkezési verseny növelte a Kelet és Nyugat közötti feszültséget, és ez megcsúfolja a biztonságot, és végső nukleáris pusztulás­sal fenyeget. Az egyház ezzel kapcsolatos szerepére utalva az üzenet azt hangsúlyozza: „Ahol korlátoz­zák az emberi jogokat, és megsértik az emberi méltósá­got, ott felhívjuk és elkötelez­zük az embereket arra, hogy munkálkodjanak a vélemény félelem nélküli kifejezésének szabadságáért... Keresztyén szeretetünket abban akarj uk gyakorolni, hogy összefogunk azokkal az értelmes emberek­kel, akik az egész világ jólétét kívánják és a béke reménysé­gének erősítéséért munkálkod­nak. A nagygyűlés befejeztével Carl Mau, a világszövetség fő­titkára összefoglalta a tanács­kozás tapasztalatait az MTI munkatársa számára. A szervezet előtt álló fel­adatokról szólva éímondta, hogy a következő hét évben is a béke ügye melletti kiállás határozza meg a világszövet­ség programját. — Bízom benne, hogy az az ajtó, amelyet most kinyitot­tunk Budapesten, még tágabb- ra nyílik a jövőben — mon­dotta. — Ügy ítélem meg, hogy az egyháznak lehetősége van arra, hogy. saját lehetősé­geivel segítséget nyújtson a kelet—nyugati kapcsolatok in­tenzívebbé tételéhez.

Next

/
Thumbnails
Contents