Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-04 / 182. szám

Vállalkozás a lakótelepen A Kossuth Lajos úti lakótelepen virágzó kisvállalkozások mű­ködnek. Felvételünk Deák Ferenené villamossági és híradás- technikai kiskereskedő üzletében készült, aki éppen akkumu­látortöltőt adott el Kispál Lászlónénak Az Elektronikai és Mechanikai Szolgáltató és Gyártó Gazdasá­gi Munkaközösség is a lakótelepen vert tanyát. Deák Ferenc és Szabó László sztereo magnetofon műszeres bemérését végzi Varga Irén felvételei Hárem győzelem kialkdombz ülőén Harmincadik évfordulóját ünnepelte ezen a nyáron fennállásának a Galgamácsai Tsz SE labdarúgó-szakosztá­lya. Ebből az alkalomból egész nyáron barátságos ‘mérkőzése­ket játszottak. Júniusban öt találkozóból hármat megnyertek, egy dön­tetlen született, s csak egy­szer szenvedtek vereséget. Jú­liusban már a felkészülés je­gyében léptek pályára a má- csaiak, akik a kerek évfor­dulón új szerelést kaptak á községi tanács támogatásával. Időközben szervezik a seri dülőcsapatot is. Az IM Vasas átigazolta a galgamácsai aktó! Negyela Lászlót és Bobkó Gá­bort. Dunai vizeken Csésskos korgászversefly A horgászok Pest megyei Intéző Bizottsága az ifjúsági korúak részére tíznapos tá­borozást szervezett, amely ezekben a napokban zajlik a Tass-Rózsaszigeten. A fiata­lok a táborban ismerkednek meg a halbiológiával, a hor­gászelmélettel, főképpen pe­dig a különféle halfogási mó­dokat gyakorolják a Dunán. Alkalmat teremtenek szá­mukra arra is, hogy részt ve­gyenek csónakos horgászver­senyen, mint ahogy a kifo­gott zsákmány különféle el­készítési módjait is elsajátít­hatják. A Gödöllői Horgász Egyesületet három ifista hor­gász képviseli a táborban: Újvári Péter, Öcsai Róbert és Gerőfi László. LLOI i Szombati jegyzet! ina A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 183. SZÁM 1984. AUGUSZTUS 4., SZOMBAT MÉM Műszaki Intézet Kevesebb energia, több művelet Alapjában véve nem pa­naszkodhatunk: az elmúlt években változott a gondol­kodásunk energia ügyben. Nagyobb becsülete lett a dráguló energiahordozóknak. Igaz, autózni — a lehetősé­gek keretein belül — még szeretünk. Hát hogyne, most, az elmúlt huszonöt-harminc évben adatott meg, hogy aki teheti, használja, hasznosítsa a gépjárművét. Még van, aki csak hét végén, kikapcsoló­dásként, passzióból, de a leg­többen munkaeszköznek te­kinthetjük. Így hát az autó igényelte energiával szinte képtelenség abszolút okosan gazdálkodni. Mesn passzió Vannak persze módszerek, újítások, találmányok, ame­lyekről hall a magunkfajta: az egyik egy-két, a másik tíz-húsz százalékos megtaka­rítást ígér, de ezek zöme mindmáig nem ért el hoz­zánk, nem érezzük zsebün­kön. Ami persze ne vegye kedvét az újat keresőknek, de csak olyat ajánljanak a jövőben módszerben, eszköz­ben, amely tényleg általáno­san alkalmazható. Talán az iméntiekből is ki­tűnt, hogy energiát megtaka­rítani még olyan gépek, esz­közök esetében is szükséges, amely egyáltalán nem pasz- sziónkra vannak, hanem, | amelyekkel a köznapi munka ' folyik. Gondolhatunk itt a mezőgazdaságban használt minden olyan gépre, amely motoros. Kevés van, amely nem ilyen vagy ha más nem, hát traktor vontatja, az meg szinte arra való, hogy a fo­lyékony energiát, a gázolajat, esetenként a benzint eléges­se, s végül is szántó, vető, talajművelő gépet legyen ké­pes működtetni. A legtöbb gond éppen itt kezdődik: hogyan illesszék össze a gazdaságokban a meg­határozott teljesítményű trak­tort a többnyire egészen más­hol gyártott' munkagépekkel. Sokéves tapasztalat A gyártócégek ugyan szin­te mindig megadják: trak­torukhoz. milyen méretű, mekkora vontatási igényt tá­masztó munkagép csatlakoz­tatható. Ez olykor csak pon­tatlanra sikeredik. Ugyanak­kor az is tény, hogy az üze­meltetők, a gazdasági szak­emberek sem figyelnek min­dig rá, mikor, mekkora gépet kössenek a robusztus gépek után. Segítségükre van a MÉM Műszaki Intézet, amely újabb, a szakemberek, a me­zőgazdasági gépészek számára közérthető módszert dolgozott ki. Ebben tucatnyi traktor és munkagép illesztéséhez ad­nak segítséget. Dr. Jóri J. István, Sala­mon Sándor, Soós Sándor és Radványi Gábor az egyes ta­lajművelő gépek munkaszé­lessége, területteljesítménye és fajlagos gázolajfogyasztása meghatározásához nyújtanak segítséget sokéves kutatómun­kájuk tapasztalata alapján. Miről is van szó? Tulajdon­képpen arról, hogy ha a traktor és a munkagép kap­csolata pontos, ez önmagában energiamegtakarítást jelent. A nehézség nyilvánvalóan ott kezdődhet, hogy az ener­giaigény egyazon gép eseté­ben a gazdaságon, sőt a táb­lán belül is változhat; sőt az idővel, a talaj állapotával összefüggésben is módosul. Régi tudnivaló ez, valahogy mégis kevés szakember fordít rá nagyobb gondot. Pedig, ha csak a tudomány, az oktatás szintjén foglalkoznak vele, újabb energiák mennek ve­szendőbe. Illesztési módszer A MÉM Műszaki Intézet szakemberei által ajánlott traktor és munkagép illeszté­si módszer éppen abban je­lenthet újat az üzemek szá­mára, hogy több körülményt, ezek változását is figyelembe veszik a kutatók. A terület- teljesítmény kiszámításához ugyancsak segítséget nyújta­nak, s természetesen ahhoz is, miképpen lehet a gépcso­portok hajtóanyag-felhaszná­lásának mennyiségét ponto­sabban meghatározni. F. I. Tiber lábért követ ki egész országból jönnek Szinte egyetlen hétig sem marad vendégek nélkül a sza- dai Székely-kert. Ezekben a napokban a Pest megyei me­zőgazdasági szakmunkásképző intézetekben tanuló diákok ol­vasó-közművelődési tábora tar­tózkodik a községben. A tíz­napos együttlétet a gödöllői Petőfi Sándor Művelődési Központ és a Pest megyei TE- SZÖV rendezi. A tábor célja az agrárköz­pont nyújtotta szakmai isme­retszerzési lehetőségek kihasz­nálása mellett olyan csopor­tok kialakítása, amelyek ké­sőbb — iskolájuk életében, majd munkahelyük közéleté­ben — közművelődési aktíva szerepet tölthetnek be. Fel­adatuk továbbá a szervezők­nek, hogy segítsék a fiatalok eligazodását a társadalmi vi­szonyok sűrűjében, mintegy mintát nyújtva életük alakí­tásához, szervezéséhez. EgySHt teszik meg ssz onyagof Álmukra is vigyáz a kárpitos Megdrágult életünk követ­keztében újra divat lett felújí­tani az elhasználódott régit. Számtalan feledésre ítélt mes­terség virágzik fel újra. A vállalkozó kedv nyomán sok, megkopott holmink nyeri vissza eredeti feladatát, vagy új formában díszíti lakásun­kat. A hiányszakmák mesterei remélhetőleg olyan hagyo­mányt alakítanak ki, ame'y mindig a lakosság szolgálatá­ra áll. Ilyen mesterséget mű­vel Aszódon Masznyik László kárpitos kisiparos, aki nem­rég váltotta ki iparengedélyét. Osztönüs vonzódás — Nagyon fiatal vagyok, de már kezdenek felfedezni — indult a beszélgetés az ifjú mesterrel, amikor a kárpitos szakmáról kérdeztük. — Tu­lajdonképpen véletlenül csöp­pentem bele ebbe a mester­ségbe. Már általános iskolás koromban ösztönösen vonzód­tam a fa és a szövetek meg­munkálásához. Sokáig nem tudtam, asztalos legyek vagy szabó? Végül is az egyik ta­nárom javasolta, válasszam a kárpitos szakmát, mert an­nak mestere mind a két anyaggal foglalkozik. — Szakiskolai tanulmányai­mat kitűnő eredménnyel vé­geztem. 1974-ben az egyilk bu­dapesti bútorgyárba kerültem, ahol tömegbútorokat gyártot­tak. Egy idő múltán áttértek az egyedi kivitelezésű ülő- garnitúrák gyártására. Ez ne­kem nagy örömet jelentett, mert végre érvényesíthettem tehetségemet, élvezhettem szakmám szépségét, megis­mertem az alkotás örömét. Mivel minden nap bejártam Pestre, elhatároztam, hogy az első adandó alkalommal ki­váltom az iparengedélyt. — Itt a községben nem volt hagyománya ennek a szakmának, így szívesen fo­gadták a jelentkezésemet. A kárpitos feladata a különbö­ző heverők, fotelek, és az autóülések felújítása. Amikor a munkát megrendelik nálam, mindig együtt vesszük meg a kárpitot, mert a sokféle min­tás és színes anyag közül igen nehéz lenne nekem ki­választani a megrendelő ízlé­az egészet beborítom a kivá­lasztott szövettel. — A kárpit széleit azelőtt kárpitos szeggel szegezték le. Mostanában ezt a munkát az irodai tűzőgéphez hasonló, csak jóval nagyobb textilsze­gező géppel végezzük. A meg­rendelő kérésére hagyományos anyagokat is beépítek a heve­rőbe. Abban az esetben a ru­gókra egy különleges afrikai pálmafajta kártolt rostjait he­lyezem, amelyet afriknak ne­vezünk. Erre kerül a lószőr- réteg és végül a kárpit. Ahogy kérik — Szerencsére mind a két anyagból van bőven, nincs gond a beszerzésükkel. Nem mondhatom'el ezt a habszi­vacsról. amely szinte állan­dóan hiánycikk. A hagyomá­nyos bútorrugókat egyre in­kább felváltja a korszerűbb epeda rugó. Ez tartósabb és egyenletesebb súlyelosztó ké­pessége révén, egészségesebb pihenést nyújt a fekvő ember­nek. ( * — Szakmámat nagyon sze­retem, mert színes és változa­tos. Jó látni azt a folyamatot, amelyben a különböző anya­gok a kezem alatt, az ember kényelmét szolgáló tárgyakká válnak. K. I. Cs. sének megfelelő anyagot. Sok­féle szafnpontot kell figyelem­be Venni, de végül is úgy kell választani, hogy a felújított bútordarab jól illeszkedjék majd a többihez. Elemez a rugósaira — Az első ülőgarnitúrák mostanra koptak el, mert egy­re többen javíttatják ezeket. Ezeknek a bútoroknak a kora általában húsz év. A bútor­gyárak az olcsóbb bútorokat rosszabb minőségű kárpittal burkolják, amelyek nehezeb­ben viselik el a tartósabb igénybevételt. A heverők gya­koribb hibája a rugótöréseken kívül, a kárpit elkopása, va­lamilyen foltot hagyó anyag­gal való leöntése, sokszor a cigarettával kiégetés. — Ezeknél nincs más meg­oldás, ki kell cserélni a kárpi­tot. A rugókig lebontom a ké­nyelmet szolgáló anyagokat. Ha a rugó eltörött, kicseré­lem. A rugósorra filcet, vagv ahogy mi nevezzük, tűsnemezt helyezek. A tűsnemez széleit filcszegező pisztollyal besze­gem. Erre helyezek egy vé­kony habszivacs réteget, majd Néhány témakör a foglalko­zások közül. A megérkezés délutánján ismerkedő, kapcso­latteremtő játékokat vezettek a tinédzsereknek. Több déi- előttön at ön- és csoportisme- réti foglalkozásokon vettek részt a középiskolások. Elő­adásokat hallgattak meg a színházról, a fényképezésről, filmet vetítettek számukra, majd beszélgettek az alkotás­ról. Üzemlátogatás, valamint a szadai szociális otthon fel­keresése is szerepel a napok eseményei között. A tabor él­ményeiből természetesen a sportversenyek, a kirándulá­sok sem maradnak ki. Boross Zsuzsa szadai nép­művelő örömmel fogadja a hol csak Pest megyéből» hol az egész országból erkező kü­lönféle táborok résztvevőit. Augusztus 8—17. között a Du­nakeszi városi Tanács szerve­zésében jönnek nyaralók a Székely-kertbe. Őket követi a Kórusok Országos Tanácsa által rendezett országos nép­zenei tábor. A C. kategóriás tanfolyamon 45-en vesznek részt és a szadai pedagógusok is el-ellátogatnak a folkloris­ták közé. Szeptemberben — sajnos már az a hónap következik — képző- és iparművészeti szak­középiskolások, majd egy NSZK-beli karatecsoport ke­resi fel a községet. Valameny- nyi önfenntartó tábor, és ha lehet, akkor jövőre még töb­bet szeretnének vendégül lát­ni a művészetpártoló szadaiak. S ha már ennyi jót írtunk a faluról, nem feledkezhetünk meg a táborlakók jó kosztjá­ról gondoskodókról sem. Az óvoda szakácsai most nyári szabadságuk alatt vállalták a főzést. B. G. u nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Játékos ismerkedés a számí­tógéppel + miniangol diákok­nak. Horus Archívum újabb kiál­lítása, megtekinthető 10—18 óráig. ijjjl MqYiImí Csillagok háborúja. Kétré­szes. színes szélesvásznú ame­rikai film, 4 és 7 órakor. Dombok Nem tartok attól, hogyha valakit megkérdek: ne tud­na olyan helyet mondani, ahol oktalanul, fölöslegesen, meg egyáltalán is, értelmet­lenül szennyezzük szép kör­nyezetünket. Mert — azt gondolom, sokan egyetérte­nek velem — az egyik na­gyon szép táj, ahol élünk, dolgozunk. A Gödöllöi- dombságot sokan, tőlünk távol élők nyilvántartják, no, nemcsak a térképek alapján, bizonyara emléke­zetükben is. Annál elszomorítóbb, ami­kor azt tapasztalja az em­ber, hogy sokan nem becsü­lik, vagy egyszerűen tudo­mást sem vesznek erről a nagyszerű adottságról. Bez­zeg a régiek, az öregek! Ök még tudják értékelni, mert tudják, milyen volt ez a város, ezek a falvak. S ne gondoljuk, hogy csak a fia­talságukkal eltűnt örömök hiánya mondatja némelyi­kükkel, hogy gondozatla­nabb, sivárabb a mai Gö­döllő környéki táj. Nem is sivárabb talán: sokkal in­kább szennyezettebb egy- egy része, s bizony, nem is csak az átutazóktól. Ne kenjünk mindent rájuk; se a civilizációra! A csúfítások.ért egyenként vagyunk felelősek, akik vét­kezünk a környezet tiszta­sága ellen. . Az egyszerű autós éppúgy, mint a ku­kásautó kezelője, aki után a rakodás helyén, a lakóte­lep aiszfaltján több salak, hamu, meg egyéb szemét marad, mint amennyit egy- egy naoon valamelyik lakó a kukába önt. Persze mindenütt embere válogatja, milyen a gondos­sága, gondatlansága mérté­ke. A minap egy pótkocsis teherautót követtünk a gö­döllői Április 4. utcában, az elzárt Dózsa György úttól a Táncsics út felé haladva. Apróság ugye? Egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy a gépkocsi jobb olda­li ülésén helyet foglalótól a tízórais csomag papírja nagy ívben kiröpült az út széli árokba. A következő aktus nem sokat váratott magára, előre sejhető (?) volt. Alig haladtunk négy­öt portányit, máris szállt a használt papírszalvéta i$. Nesze neked tisztaság! Ívűt tenet az ember ha- sonio vagy ineg urtuoö eset­vén? ruurja a gépkocsi renaszamut, ahogy must is történt, s orizzasDe nat ki Keres, KtneK vau alKUtma tanuKat kér asm, a kiaagust oizunyUandu. ha yenig ilyenen nincsenek., bánit ei­menet a oöa a bizonyos hi- valatoa, megj igyeieset Olof- jutesnek, knauuusnak veitk, igazat senki sem segíti megvédeni. Nemcsak rossz példákat lenet persze jeni ózni a tt- (leKanicroL. Azt meg a te len jiyyelhetteni meg a HÉV-out, hogy herepesiar- csanak tartva a b tur Eerenc Kórnaz megállója titan a Hunyadi Janos utca folyta- tásanent kitaposott ut mel­lett, a vasút oldalúnál ideiglenes szemétlerakó he­lyet proouiiuk kialakítani egyesek. Rossz értelmű igyekezetüket nem kísérte szerencse, a vétkesek tudo­másom szerint elnyertek büntetésüket, azóta nem folytatódik a forgalmas út mellékének szennyezése. Nemrégiben azt is öröm­mel hallottam például Dányban, hogy az intézmé­nyes falusi szemétszállítás megszérvezésével, a legális lerakóhely kijelölésével a ~legtöbb addig renitenskedö jó útra tért. De vajon Dány­ban és másutt miért akkor lesz természetes, hogy job­ban vigyázunk a rend meg­tartására, amikor valaki er­re valami módon ösztönöz? Azt gondolná az ember, hogy — tisztelet a kivétel­nek — a felnőttek számára nem kell a rendes dolgok­kal kapcsolatos példaadás. Hiszen ami a legelemibb, ami természetes, az egyút­tal elvárható. Hogy nem így van, s ahol, akinél nem így van, azért sohasem más okolható! Fehér István \ ISSN IIB-1II» tOödölIS! Hírlap) ( 4

Next

/
Thumbnails
Contents