Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
"-!:criesí építők ^ Szépül, megújul a könyvtár Az irodájában hiába keresem Fuferenda Pál erdőkerte- si tanácselnököt. Illetve nem hasztalan, mert hamar megtudom, az egyik legfontosabbat: Odaát van az építkezésen. Nem először járok így vele, egy ideig — persze ennek már több éve — az általános iskola építkezésén találhattam gyakran, azután az orvosi rendelőintézetük frissen felhúzott falai között. Az utolsó simítás — Ez itt a kétszázhetven személyes színházterem lesz — magyarázza Fuferenda Pál, amikor odaát, a főutca túloldalán, a régi klubkönyvtár épületénél megtalálom. Az az igazság, arra a létesítményre szinte már rá sem lehet ismerni. Megvan, de alaposan átépítik, modernizálják, azután mostanáig hozzáépítették az említett nagytermet a megfelelő méretű, kilencszer hat méteres színpaddal. Ezen már egy nagyobbacska népi együttes, vagy népes tánckar is felléphet majd. Ez azonban még odébb van, legalább novemberig várni kell vele. Most a színházterem aljának betonozásán dolgoznak, illetve már csak párórás munka hiányzik belőle. Ezt mutatja Kiss Ferenc művezető is, aki az erdőkertesi tanács házilagos brigádjában tevékenykedik. most éppen a betonréteg utolsó simításán serénykedik. Több klubszoba — Külön,ben csaknem kizárólag saját erőnkből építkezünk — mondja a tanácselnök. — Nem is tudunk nagy léptékben haladni, hiszen az építés ütemét bevételeink határozzák meg, úgy értem: adókból, telekadókból, valamint a telekeladásból befolyt összegek teszik lehetővé, hogy az építkezést folytassuk. Nem hallgathatom el persze, hogy a Ganz Árammérőgyár, amelynek helyben telepe van, valamint a budapesti Villaép Ipari Szövetkezet erdőkertesi üzeme együttvéve körülbelül rtyolcszázezer forintos támogatást nyújt. — Ebből mi lesz? — kérdezem, amint a régi színpadi térhez érkezünk. — A könyvtár költözik majd ide, s száz négyzetméteren kétszer akkora lehetősége lesz, mint azelőtt. Annak a helyiségeit viszont klubszobákká alakítjuk. De, nézze, az előcsarnokunk is bővült, s a bejárati részt újjáépítettük már. Az új homlokzat és a belépő- rész — ugye jól néz ki? — Bilincsi Gyula helybelli asztalos kisiparos munkája. Adás segítők Van tehát, ami már nem okoz fejtörést, van, ami igen, ha arra gondolnak, hogy november 7-re átadják a házat a község lakóinak. A színpad alatt a kazánház és a széntároló kap helyet, tehát központi fűtést alakítanak ki. Csakhogy a veresegyházi költség- vetési üzem fűtésszerelői megkéstek a munkával. Lehet, gondolkodik hangosan Fuferenda Pál, hogy nekik is megvan a gondjuk, de hát mi meg kicsúszunk a határidőből, s egyik késés gátja a másik munkának. Így késleltetett ütemben folyik a tetőszigetelés befejezése is, amelyet a budapesti Szerelő és Szakipari Szövetkezet vállalt július 15-ig. A tennivalók nagy részét elvégezték, de egy kis hányaddal adósak voltak ott- jártunkkor. F. I. á aop programja1 Gödöllő, művelődési központ: A korona a legújabb kutatások jegyében, kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Űjítási-találmányi kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Nagytarcsa, falumúzeum: Ónodi Béla festőművész kiállítása, megtekinthető 10—18 óráig.,-r/rr- í,?c * fV ó J Kézilabda V Az IM Vasas gy ízelnie A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 199. SZÁM 1984. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT A keríti vetés nngydiüiLrettiényre jsgcsíí A gazdászolc a jóból is tanulnak A megyei férfi kézilabda- bajnokság második fordulójában körzeti rangadót vívtak Ikladon. Az IM Vasas a GSC-t fogadta. Az eredmény döntetlen: a felnőttek találkozóját a hazaiak, az ifjúsági- mérkőzést a gödöllőiek nyerték. IM Vasas—GSC 29-18 (15-7) IM Vasas: Hévíz—Liszkai (2), Elter (6), Urban T. (4,), Boldis, Raffai (2), Gaál (9). Csere: Basa, Fehér (1), Sima (4), Péter (1). GSC: Kolesza — Mezei (2), Malizs (4), Urban J (4), Szlij- ka (4), Horváth (1), Cserven (1) , Csere: Berczeli (2), Krieger R. A mérkőzés elején a hazaiak ragadták magukhoz a kezdeményezést, jobb volt a támadójátékuk, védelmük pedig hatásosan semlegesítette Malizst és Urbánt, a GSC két jeles játékosát. A 9. percben már 6-2 volt az előny, s ez csak tovább gyarapodott a folytatásban. Az iikladi Urbán és Boldis középvéd ekezése egészen jó volt, szinte hiba nélkül oldották meg feladatukat. tíaál eredményes átlö- vései mindig jó ütemben születtek. A fordulás után az előny birtokában kicsit kiengedtek a műszergyáriak. A GSC csapatából viszont ezen a találkozón hiányzott az átütőerő, egyes játékosokon a fáradság jelei mutatkoztak. Mindent egybevetve, a vártnál biztosabb a hazai siker. A korábbi találkozások sokkal nagyobb csatákat hoztak. Jó: Hévíz — Elter, Gaál, Urbán T., illetve Urbán J., Szlifka, Malizs. GSC ifi—IM Vasas ifi 19-15 (10-9) GSC ifi: Jeney — Rusai (1), Meggyes (3). Bátori (4), Basái (5), Szabó (3), Tóth (2) . Csere: Pocsai (1), Hajdú, Szekeres. IM Vasas ifi: Szlucska — Hadrik (l), Detre (6), Hru- csár (3), Katona (2), Poros (3) , Tóth. Csere: Valkó. Az első félidei szoros eredmény ^után még volt esélye a hazaiaknak a győzelemre, ám a második játékrész elején a GSC eldöntötte a mérkőzés sorsát. A 7. percben már 17-10-re vezettek. A vendéglátók nem használták ki emberelőnyös helyzeteiket, sőt még gólokat is kaptak azokban. A GSC ifi visszavágott a tavaszi otthoni vereségért. Jó: Tóth, Meggyes, Bátori, illetve Detre, Hrucsár. Noha korántsem múlt még el a mezőgazdaságban minden nagy munka, sőt, a jelentősebb része még hátravan, a mai gazda, a mai szakember is több tapasztalattal bír. Tanulságai vannak az évnek, ez kétségtelen. Mindenekelőtt a gabonatermesztésben, amely már lezárult, ismeretesek a jó eredmények. A gazdászok pedig a jóból is tanulnak. Tavasszal keitek — Az idei aratás kétségkívül új tapasztalatokat hozott — mondja Újvári Miklós, a kerepestarcsai Szilasmenti Tsz növénytermesztési ágazatának vezetője, — Azt most már világosan látjuk, hogy az idei termést két tényező befolyásolta, különösképpen: a korai vetés és a májusi időjárás. Hogy miárt? Az az igazság — hangsúlyozom: ez a mi terű-, léteinkén szerzett tapasztalás —, hogy az október végén vetett búzák nem ősszel, hanem csak tavasszal keltek ki, és keveset teremtek. Ebből mindjárt adódik az az elhatározás: az idén október 20-ig be kell fejeznünk a vetést. igényes ísjlák — Bevált ez a módszer? — Természetesen kipróbáltuk, s a kísérleteink nyomán merünk nagyabb terület szór- vavetésébe fogni, géppel. Gyorsítjuk azzal is a vetést, hogy a búzavetőmag egy részét csávázva vesszük meg, számításaink szerint a többletköltségnek meg kell térülnie. Tehát ahogy Újvári Miklós szavaiból kitetszik: igazodni próbálnak a szárazabb időjáráshoz. A csapadékmérések, de sok egyéb megfigyelésük azt mutatja, hogy az elmúlt két év a mezőgazdaság számára hasonló volt. — Említette, hogy növelik a búza vetésterületét. Minek a rovására? — Például a kukoricáéra. E növény helyett őszi árpát is vetünk, ami szintén jobb, strapabíróbb. Ugyanakkor arra is rájöttünk, hogy a rossz talajadottság miatt nem szükséges a legigényesebb búzafajtákat termelni. A tíz aranykorona alatti földjeink a nagyobb műtrágyát ilyen időjárásban nem hálálják meg. A búzafajták közül az MV—1- est tartjuk meg föltétlenül, mert edzett, jó áttelelő, ha régebbi fajta is. Mellette természetesen több búzafajtával dolgozunk az idén. A gazdaságban számos időszerű munka tart. A hét közepén teljes erővel folyt a paradicsomszüret. A negyven hektár termésének leszedése nem kis gond. Egyelőre a csömöri határban a helybeli és a kerepestarcsai asszonyok dolgoznak a szedésben. Ez már a tsz-be telepített paradicsomfeldolgozó, lényerő gépsor beindításához is elég termés. ?*sgct fognak Később szeptember elejétől. a géppel éjjel-nappal dolgoznak, mert úgy tervezik, hogy megjönnek a diákok, akik naponta kétszázan szexük a piros bogyókat. A Cin- kotáin lévő Szerb Antal Gimnáziummal és az Ybl Miklós Építőipari Főiskolával kötöttek szerződést a tanulóik néhány hetes foglalkoztatására. A paradicsomié Csömörről a Budapesti Konzervgyárba kerül. Ugyanakkor — az elmúlt évek gyakorlatának megfelelően —, a paradicsom magját is kinyerik, feldolgozzák, szárítják, majd exportra adják eL h Szombati jegyzete Kétkezi T áz Önt el és — no nem! — Igen: / valamiféle szerelem. / Egy szeg miatt? Egy szeg miau / Jog szorul, Idegzet kihagy. Talán séma sem írt szebben a munkáról, mint Illyés Gyula, akmek sorait idéztem, mondokam mottójául. Persze sokaknak gyanús, ha valaki ír a munuaról, nem pedig teszi azt. A múltkor is, amikor betonkeverőt vonszoltunk portánkra, valaki megkérdezte, vajon megírom-e azt is, milyen nehéz ez a gép. Tudom, jósággal szólt hozzám, de kicsit mégis bántott. Hiszen nem könnyebb az írás, mint a betonozás. S én az utóbbit is elvégeztem tisztességgel. A minap, hosszabb szünet uiUii ujuuo muuh.ii eiou emezteii a cementes, meszes zsákok, s bennem ismét jeieoreac a kétkezi munka utam kedv. iviosi rosszul érzem magam, meri nem Lenetek szuuaasagun, masnak kelt cipetni a mattért hetyettem. szeretem az építkezést. Egyik legszeüo iáéi eimenyera volt, amikor a tetőn a csatornatartó léceket festettem. Ei-elkalan- dozott közben tekintetem, hol az emberekre, hol az erkezo fecskékre, s boldog voltam, hogy valahogy ezt is meg tuaom csinálni. Kevés munkával is lehet sok pénzt keresni, viszont nem oiztos, nogy aki sokat aotgozik, az sokat is keres. Mégis, hiába gondolják mind töboen, hogy azok a belevaló emberek, akik látszat- vagy selejtes munkával keresnek vagyont. De nem is erről akarok írni. Inkább arról, hogy keveseknek adatik mar vagy még meg, hogy megtaláljak a teljes nyugalmat, az összhangot, a harmóniát ténykedésükben. Nagyapám említette egyszer azt, televíziónézés, közben, hogy ezzel, vagy aizal az öregember poücjkussal szívesen elbeszélgetne. De hamarosan visszahívta gondoláiét, s kibökte az igazságot: számára nincs attól szebb élmény, amint centiméterre illeszkednek a tetőn a gerendák, a szarufák. Magam pedig csodálkozom, milyen gyakorlati ügyességet fejlesztenek ki a mesteremberek. Ok örülnek a pontosságnak, mi. arra képtelenek pedig elismerően csettintünk, de értetlenül. Hogyan csinálják? Ilyen örömökben nem részesülhetnek azok, akik az alkotás csak egy-egy rész- folyamatát végzik, akik nincsenek ott a fűr^szelés- től a cserepezésig. Azok sem, akik a közélet gyakran összekuszálódó terepén ténykednek. Akiket annyi minden idegesít, aminek nincs is köze a munkájához. A kifinomult munka- megosztás kedélybeteggé teszi az embert. f-Selyzetünk javítására mégis van mód. Nem egy közéleti embert ismerek. aki meggyőződéssel vallja, hogy még annak is szüksége van fizikai munkára, akinek szellemi foglalkozása a hobbija, a kedvtelése. Az egyiknek a kiskert a mindene, a másik fúr-farag. minden bizonynyal kevesebb gondja lenne. ha felcserélné hivatalát egy kisiparral. Amit maga csinálhat az ember, az mindig kedvesebb s — néha — olcsóbb is, mint a vásárolt holmi. A munkamegosztás vissza nem fordítható, ám a szabad idős tevékenységgel felszabadulhatunk az elidegenedés alól. Legősibb örökségünk a kétkezi munka: lemondanunk róla azonos volna a lemondással életünkről. „Nemcsak én őt: ő is. e szeg / reszel, alakit enyémet.” Így vélekedik a költő, s dicséri a munkát, ami révén: „óra megindul, fény kigyúl, / keretbe ablak jól simul”. Balázs Gusztáv ISSN wr-a&rt «Söd&Hői Hírlap) S. G. Tejtermelés, j^rjútaitás Naponta tizenkét-tizenháromezer liter tejet fejnek ki a. vac- szentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet tehenészeti telepén. Ugyanott, külön épületszárnyban bórjúnsvelőt is fenntartanak, hiszen évente mintegy nyolcszáz borjút ellik az állomány. Jelenleg is kétszázhatvan kisborjút nevelnek. Képünkön: Pál Tibor szakmunkás az állatok takarmányát ellenőrzi Hancsovszki János felvétele Fehér István üatesziopak Égi és földi furcsaságok HELIKOPTEREK. Akkor látni csak igazán, milyen alacsonyan röpülnek, amikor még csak közelednek, vagy amikor már távolodnak. Akkor a tájba illeszkedve, a fákhoz, az épületekhez, a madarakhoz viszonyítva könnyedén meghatározható a magasságuk. A helikopterek elérhetőbb alkalmatosságok a repülőgépeknél. Mi látjuk a pilótákat, ők pedig bennünket; ha integetünk, talán visszaintegetnek. Néha falunk fölé téved egy- egy gép. de minden augusztus 20-án biztosan elrepül kertünk fölött egy kilenctagú helikopterraj. Reggel indulnak a vízi parádéra, délután hazafelé tartanak. így részesülünk mi a nagy budapesti ünnepségből. Jut belőle előtte is, meg utána is. Közte pedig, ha ráérünk. nézhetjük a televíziót. Délután vidékünkről is sokan felutaztak a fővárosba, hogy a tűzijátékban gyönyörködhessenek. En felmásztam a tetőre — csak . ott érzem jól magam, ahol kitörhetem a nyakam — s onnan kémleltem a Tatárülés mögötti nyugati eget. A mesterséges csillagokból sajnos semmit sem láttam, most tűi magasnak bizonyultak a gödöllői dombok, ám azt észrevehettem, hogy a főváros felett az ég se nem szűkre, se nem kék, hanem hasonlít a hajnali derengésre. A Duna-partról felbocsátott rakéták fénye megvilágította a levegőt, s a szétszórt fényből jutott el egy kevéske a bagi szemlélő elé. A tűzijáték véget ért. az éjféli személyvonaton Gödöllőig nem akadt ülőhely, a sztrádán tizenegy óra után volt a csúcsforgalom. Százezrek fürdőztek az alkotmánynapi színesőben, meg én egy kicsit. VISELETEK. Búcsú. Ide is mindenki a legszebb arcát igyekszik felölteni. Az esemény két helyszíne élesen elkülönül. A sátraknál bazári a hangulat. Nehéz a gyerekek világába képzelnünk magunkat. Vajon miért tetszenek nekik ezek a vásári portékák? A mézeskalácsos előtt azonban mi is örömteli mosolyra fakadunk. A szívek ma is szépek, ma is ilyenre vágyik mindenki, nemcsak itt megvásárolni, hanem valakiben egyszer megtalálni. Vannak, akik csak a harsány sátrakig jutnak el, mások a bazárra kíváncsiak kevéssé, s az esemény mélyebb tartalmát keresik. Az éjszakát is itt töltik, s bár elfáradnak, mondják, számukra ez nagyon kellemes fáradság, ezért nem is tűnik annak. Én nagy melegséggel gondolok az öregekre, akik szinte csak ide járnak falujukon túlra, s akikben régi rokonokat látok viszont, akik már régen nincsenek közöttünk. Az idős asszonyok, férfiak legszebb viseletűket is hozzák legszebb arcukhoz. És az ő viseletűk még az igazi népviselet. LEHETŐSÉGEK. Külföldi barátom három hét alatt ke- resztül-kasul járta Magyarországot. Elutazásakor megkérdeztem tőle, hogyan vélekedik rólunk. Azt felelte, kihasználjuk a lehetőségeket. Azt hiszem, ezzel fején találta a szöget, a diplomatikus válasz sok esetben megállja a helyét. Az egvik településen egész napos ünnepséget, rendezvénysorozatot szerveztek. Kíváncsi voltam rá, vajon milyen lehet. Barátomat is magammal vittem, s vásároltam neki belépőjegyet. Az első meglepetés akkor ért, amikor a százasból csak egy húszast kaptam vissza. Ez még csak hagyján, vigasztaltam magam, ha van is valamilyen szórakoztató program. Bár furcsának találtam: hogyan lehet így versenyezni a fővárosi látványosságokkal, a vízi parádéval, a tűzijátékkal, melyekre még belépőjegyet sem szednek. Mindezt megálltam volna szó nélkül, ám érkezésünkkor — kora délután — éppen a politikai nagygyűlés tartott, érdemes és kiváló társadalmi munkások vehették át kitüntetéseiket. Hát ez volt az első nyolcvanforintos nagygyűlés. amin részt vehettem. Nyilvánvaló, hogy erre nem kellett volna jegyet vásárolnom. De — jól jön a bevétel — nem szóltak a kapuban, s a kerítés mellett strázsáló rádiós rendezők láttán is azt hittem, itt tolongás lesz. s védekezniük kell a potyázni vágyóktól. CÍMKÉK. Nem tudom, mi a sorsuk az ünnepségeken átnyújtott és átvett új búzából készült kenyereknek, de már nem is nagyon érdekel, mert én is vásárolhattam ahhoz hasonlót, és még sokan mások is. Arra a kenyérre piros- fehér-zöld színű címkét ragasztottak, s ezt írták rá: Tisztelt vásárló! Az új kenyér ünnepén köszönti az Észak- Pest megyei Sütőipari Vállalat. Először azt gondoltam, talán ebben is valami turpisság van, lehet, hogy előre sütött lesz ez a kenyér, s így álcázzák a tényt. Ám kellemesen csalódtam, még az ünnep után is ízletes volt a belőle szelt karéj. Lám ilyen lehetőségekkel is kezdünk élni. S aki ezt kiötlötte, más apró figyelmességekre is képes. B. G.
