Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
1984. AUGUSZTUS 25., SZOMBAT PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 7 Életmentő szakértelem, szervezettség Bemutató a romvárosban —« -Az éves kiképzési programnak 8 megfelelően az idén — mint az or- jf szagban mindenütt, Pest megyében is J — gyakorlatokon adnak számot fel- ^ készültségükről a különböző polgári 8 védelmi szervezetek parancsnokai és £ „közkatonái”. Az előírásoknak megs « felelően ezek az akciók szervezése- j kor igyekeznek megteremteni az í éles helyzetet megközelítő bonyo- 8 lult körülményeket, hiszen így ér- 2 tékelhetö reálisan a kiképzés ered- 2 ményessége. A látvány még a sok hasonlót lá- ■* * *’* tott szemlélő számára is borzongató. A látóhatárt elborító, magasra törő fekete füst, a fel-fel lobbanó lángok, a leszakadt villanyvezetékek, a leomlott falak, a csontvázként meredező betonszerkezetek, a mindent elborító törmelék szívet- lelket bénító hatású. Az egyik ég felé ágaskodó csonka gerendán törött ablakkeretet lóbál a szél. Komor, halott táj. A fenyegető csendet, az égő fa halk ropogását a romok közt szanaszét heverő sebesültek jajkiáltásai törik meg... A döbbenetes kép a polgári védelem haj dúszoboszlói kiképző bázisának gyakorlópályáján fogadott. Itt adott számot tudásáról- az országos parancsnokság által rendezett bemutató keretében Hajdú-Bihar megye több államigazgatási és üzemi szakalegysége: RBV-felderítők, műszaki mentők, egészségügyiek, tűzoltók. A terep, a körülmények rendkívüli helyzetet, katasztrófát idéztek, nyomasztó hűséggel. Mintha mindenki fellélegezne, szűnik a torokszorító érzés mikor megelevenedik a táj, megindul a mentés gyakorlott gépezete. A tűzoltókocsi habsugara zúdul a lángoló épületekre, a romok között felderítők kutatják a sérülteket, bulldózerek nyitnak utat a leomlott házak között, megkezdődik a sérült közművezetékek helyreállítása. Itt légkalapács segít a pincében rekedtek kimentéséhez, amott elsősegélyt nyújtanak a fürgén mozgó egészség- ügyiek. Kit saját lábán, támogatva, kit hordágyon cipelnek az orvosi segélyhelyre ... A látottak imponáló szervezettséget, fegyelmet, szakértelmet sugároznak. Pedig a gyakorlat résztvevői nem hivatásos katonák. Civilben álSzcnvcdélybctegscg, kóros torzulás Vakvágányra futnak A számok, az adatok egyre riasztóbbak, az alkoholizmus nem látszik szűnni, még csökkenni sem. Emberi sorsok futnak vakvágányra, családok hullanak szét, s az ital változatlanul bűncselekmények fő- vagy mellékszereplője. Általánosan elterjedt felfogás, hogy társadalmi jelenségről van szó. Ám a szeszszenvedély áldozatait betegeknek tekintik, gyógyítják. Pszichológusok, pszichiáterek, s a szervi elváltozásokkal találkozó belgyógyász szakorvosok. Se szeri, se száma a nézeteknek, melyek szerint ezért vagy azért gyógyítható (vagy gyógyíthatatlan) az alkoholizmus, ugyanakkor vitathatatlan a tény: vannak szép számmal az ital rabságából szabadult emberek. © Hogyan látja a pszichiáter, társadalmi vagy egyéni kór-e az alkoholizmus? Aki válaszol: dr. Hárdi István kandidátus. Pest megyei elmegyógyász szakfőorvos. — Is-is. Társadalmi jelenségként feltűnő népbetegségről van szó. Az egészségügy szempontjából azonban minden egyes áldozata betegnek tekinthető, s mai felfogásunk szerint az is. Hiszen a szenvedélybetegség kóros torzulásnak számít. A szakember nem úgy közelít az alkoholistához, mint akinek folyadékbefogadó képessége határozza meg, szenved-e ebben a nyavalyában, vagy sem. Inkább arról van szó; az illető valamilyen belső (netán külsőnek látszó, ám akkor is belső) hajtóerőtől űzve, folyamatosan és emelkedő dózisban fogyasztja a szeszes italt. A folyamat tengelye a függőség, mely az idő előrehaladtával egyre erősebb. A beteg már képtelen meglenni alkohol nélkül, korábbi, vagy az italtól szerzett tüneteit is újabb nyaralásokkal próbálja tompítani. A végállomás: súlyos idegrendszeri, korosodás, széllé-, mi leépülés,- deviáns magatartás, májkárosodás, s ezekkel összefüggő halál, végzetes baleset, öngyilkosság. • Ez tehát a krónikus alkoholizmus. Akad másféle is? — Az orvos nem tekintheti alkoholistának azt, aki alkalmilag — pldáui hét végén, a családjával — iszik, s ez a számára nem jelentős, annyira nem, hogy a szokást bármikor képes elhagyni. Normális jelenségnek számít, ha valaki kötődik ugyan az italhoz, de legföljebb egykét pohár sört, fröccsöt hajt fel naponta, s ezzel nem veszélyezteti munkáját, személyiségét, emberi kapcsolatait. • Az okok felől közelítve sem ítélhető meg egyértelműen, hogy társadalmi, vagy egyéni tényezők a döntőek? — így könnyebb a megkülönböztetés. Hadd mondjak néhány példát. A lelki konfliktusokkal küszködő neurotikusok közül kerülnek ki az úgynevezett problémaivók. Alapvetően mások, mint az alacsony értelmi szintű, gyenge akaratú, sodródó emberek, akiket a társaság lök újabb és újabb rundókkal az italozás lejtőjére, vagy mint azok, akik az önbizalom hiánya, a nyomott, depresz- sziós hangulat oldásául isznak, akiket felszabadít és felemel (legalábbis ők így érzik) az alkohol. De érdemes a társadalmi oldalt is szemügyre venni. Például egyes foglalkozási körökben gyakoribb az alkoholizmus. Akinek kitűnő saját bora van, szinte, kötelességének érzi, hogy megigya, kínálja, elfogadja a másét. A vendéglátóipari dolgozók körében sem ritka a hasonló. Földrajzi különbségek is tapasztalhatók, Pest megyében például jellemzőbb e kór o ceglédi és nagyká- tai körzet egyes falvaiban, mint másutt. .Végül a szűkebb társadalmi környezet, a barátok, vagy éppenséggel ivócimborák, s főképp a család szerepe óriási. • Mennyiben befolyásolhatja a család az alkoholistává válást, vagy annak ellenkezőjét? — Hadd kezdjem a választ kicsit távolabbról. Köztudott, hogy aki a kultúra, a művészet kínálta örömöket élvezni tudja, az szellemi, s érzelmi kielégülést találhat egy-egy jó könyv olvasása, film, színdarab megtekintése, zene hallgatása közben, sikert ad neki az ész sportja, a játék, a tartalmas beszélgetés. Sajnos, az alkoholisták zöme nem tartozik ebbs a csoportba, s a társadalom nyújtotta lehetőségekkel sem él, szabap. idejét .nem így tölti. ■A család szemlélete, embert formáló hatása döntő, A harmonikus, alkotó környezet, tehát a normális család mindén tagjának feladatot kínál, s az együttilét örömét adja. A felbomlott familia, az alkoholista apa (vagy újabban anya) rémtettei ellenkező irányba hatnak. A példakövetés sem mellékes. Ugye ismerős a mondat: ... ivott az apám is ... Ha az emberi kapcsolatokat itallal építik, az italozás válik természetessé. § Mi a valóság? Mennyire gyógyítható az alkoholista beteg, maga az ember? — Sok az előítélet. A véleményt formálók többsége a visszaesőkből indul ki, hiszen ők a hangoskodók, az antiszociálisak, akik előbb-utóbb Nagyfán kötenek ki. A csendes gyógyultatok valahogyan nem figyelünk eléggé. Pedig általános tapasztalatunk szerint az elvonókúrára önként jelentkezőik, ha kedvező környezetbe kerülnek, 50—60 százalékban gyógyulnak. A következő elvonókúra után ez az arány csupán 25—30 százalék. (A fotók a polgári védelem országos parancsnoksága által szervezet hajdúszoboszlói országos bemutató gyakorlaton készültek.) PÁROS GYÖRGY felvételei Nézzük az adatokat! Pest megyében 15—20 ezerre tehető a krónikus alkoholisták száma, közülük az ideggondozó hálózat idén tízezer emberrel foglalkozik rendszeresen. A többiek még nem ismertek, a gondozóintézetek némelyike új, nem érhette el eddig az összes beteget, kivált, mert közülük sokan nagy ívben elkerülik az orvost. Az elmúlt esztendőben mintegy kétezer ambuláns, illetőleg kórházi elvonókúra történt a megyében, s 27 ezer 710 alkalom- rnad jöttek gondozásra a betegek. Az eredményesség változó. Vegyünk például kát Pest megyei települést. A-ban az úgynevezett szociális ivás a jellemző (iszogatnak normális keretek között), míg a másikban több a gátlástalan, az antiszociális szenvedélybeteg. A-ban a 29 gondozott alkoholista közül most 7 absztinens, 16 mérsékelten iszik, s 6 az elvonókúra után visszaeső. B-ben ugyancsak heten absztinensek , a 29 közül, de csupán 11 a mérsékelten ivó, s ugyanennyi a visszaeső. ® Megéri az erőfeszítést, ha az elvonókúrának csupán a fele hatásos? — Mindenképpen. Ha csak egy beteget, rövid időre vonunk is ki a szenvedély köréből, máris mentesítettük a családját a terhek egy részétől. S persze sokan egy életre megszabadulnak e kórtól. Ök lelkileg egészséges gyermekeket nevelhetnek — a társadalomnak is. VASVAR! g. fal latgondozók, szövőnők, kőművesek, ' gépkocsivezetők, technikusok, orvosok, irodai dolgozók. Valamennyien komolyan vették a polgári védelmi kiképzéseken tanultakat. fj A helyi háborúk, természeti ka- z tasztrófák, tömeges balesetek tapasz- ^ talatái rég eldöntötték a polgári vé- 7 delmi felkészítés szükségességéről, ^ fontosságáról folytatott vitát a szak- í mai körökben és a közvéleményben V. egyaránt. A mindennapok biztonságúja nak ma már szilárd alapja a tár- ^ sadalmi méretekben szervezett, kor- V/ szerűen felszerelt és kiképzett pol- í gári védelem. Erről tanúskodott a í hajdúszoboszlói bemutató, s ezt szolja gálják a Pest megyei településeken, A üzemekben rendezett gyakorlatok is. MÉSZÁROS JÁNOS A KÉPEKEN: fekete füst tör a magasba a romváros felett (balra fent), mentés a magasból, „kosárral” (jobbra fent), a romok közt heverő sérülteket elsősegélyben részesítik (balra lent), a közelmúlt tragikus autóbusz-szerencsétlenségeinek tanulsága alapján a mentésnek ezt a speciális esetét is gyakorolják a polgári védelmi alegységek (jobbra lent).
