Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-03 / 181. szám

1981. AUGUSZTUS 3.. PÉNTEK Zalaiak az Alföldön Ismerkedés tájjal, emberekkel Zöld tengerben fürdik a ti­zenéves lányok és fiúk arca válluk magasságában ágas­kodnak a kukoricacímerek itt, a Ceglédi Állami Tangazdaság újszilvást kerületéhez tartozó, végeláthatatlan táblán. Kö­rös-körül tengeriszárak, fölöt­tünk a nyári langymeleg. Vég­telen sorokon át iramodik a tekintet, s valami négy-öt ki. lométerrel odébb, hol karcsú nyárfák vigyázzák a Tápió- györgyére vezető utat, ott üt­közik akadályba. Mcgfizethetstlcn A fel-feltámadó széllel fut versenyt most a nagykanizsai fiatalok éneke: zalai dalokra nyílnak az ajkak, — Egy héttel ezelőtt érkez­tünk a táborba, a bedei ke­rületbe — mondja Göncz Fe. rcnc, a nagykanizsai Tury György kereskedelmi szakkö­zépiskola tanára, táborpa­rancsnok. — Harminchárom lány és harminchat fiú dol­gozik két hétig a — többsé­gük számára ismeretlen — alföldi gazdaság kukoricásai­ban. Maga az Alföld e vidéke is nyitott volt számukra, itt nincsenek fenyőerdők, csörge­dező patakok, szerpentinek, szemtörő hegyi ösvények. — Többségük nemcsak az építőtábor fogalmával, de a kollektív munka gyakorlatá­val is ez alkalommal találko­zott — veszi át a szót Czupi Gyula, a nagykanizsai Cser­háti Sándor mezőgazdasági szakközépiskola tanára, a tá­bor egyik műszaki felelőse. — Van közöttük olyan, aki életében most először látott „testközelben” kukoricát, a címerezésről nem is szólva. Ami azt illeti, nem bonyo­lult heraldikai tevékenység a hibrid kukorica címerezése: a nőnemű, tehát az anya címert kell leszedni — kitépni, ki­csavarni, letörni —, míg az apa címer háromsoronk'ént megmarad. Igen ám, de mi­lyen hosszú sorok azok! Egye­lőre csak a fiatalok pontszerű arca látszik a tengerben, s míg ideérnek, szót váltunk a gazdaság igazgatóhelyettesé­vel, Sárközi Ferenccel. — Mennyire hasznos a gaz­daságnak a fiatalok tevékeny­sége? — Megfizethetetlen. Mi ezerötszáz hektáron termesz­tünk hibrid kukoricát — e nö­vénykultúra termelési értéke 200 millió forint —, s e terü­let felén diákok címereznek a nyár folyamán. Ezt a mun­kát gépesíteni nem lehet, munkáskéz viszont nemigen akad a nyári dologidőben. — Mióta van építőtábora a CÁT-nak? — Tizenhat évvel ezelőtt ütöttek tanyát nálunk építő- táborozók, s hetedik esztende­je, hogy a bedei kerületben fölállítottuk a sátortábort, mely — mondanom sem kell — hallatlan népszerű a fiata­lok körében. Ezenkívül van két kőépületünk, szóval a három. táborban az idén össze­sen 470 diák táborozik. Már közvetlenül mellettünk zizzennek a kukoricalevelek, elhallgatnak a fiatalok — fáradtak. De ami a legnagyobb gond: éhesek. Mintha megsejtette volna, máris föltűnik az egyik ka­nyarban a tízórait hozó fur­gon. Hatalmas üdvrivalgás — de csak néhány másodpercig, mert hamarosan kiderül: tea és zsírosdeszka ma is az éhes gyomrok nyugtatója. — Soká lesz ebéd — sóhajt­ják többen. — Két órakor. Jó program Fatér Gyöngyi és Soós Már­ta — mindketten a Tury György iskola tanulói — egy brigádban dolgozik. — Ma jó napunk lesz. kellemes az idő — mondja Gyöngyi. — Borzalmas a cí- merezés, ha tűz a nap, mert sehova sem tudunk előle menekülni. Ilyenkor viszont meglesz a norma is, legalább Van, aki most látja először veszek valami cuccot az el­számoláskor. — Hogy tetszik a táj? Szinte egyszerre válaszol­nak. — Ez a második alkalom, hogy részt veszünk építőtábo­rozáson, bár hazánk e környé­kén most járunk először. Más a levegő, más a klíma, nagyon hiányzik a víz. A folyók, a patakok, szóval, az erdős zalai miliő. — Mit vártok e tábortól? — Szeretnénk mind több barátot szerezni, ismerkedni, szórakozni. A tábor program­ja jó, csak messze vannak a városok: Szeged, Kecskemét, Szolnok — ahova szeretnénk eljutni. Kovács Tamás és Nyári Zsolt cserhátisok. Zsolt elő­ször, Tamás már harmadik alkalommal dolgozik nyaran­ként építőtáborban. — Az az igazság, klassz itt minden, csak a kaja ne len­ne olyan zsíros — mondja Tamás. — Zsíros a gulyásle­ves, a sertéspörkölt... — ...meg a zsíros kenyér! — kiáltják a többiek kórus­ban. — Hanem a sátortábor, nos, az egy jó találmány — nevet Nyári Zsolt. — Nyolcan-tízen lakunk egy sátorban, az elő. deink által kidckorált pony­vák nemigen szigetelik a han­gokat, így ha valaki elmond egy viccet, azt az egész tá­bor hallja... Más tájék Nagy Andrea, a tábortanács elnöke ugyanolyan aktivitás­sal címerez, mint társai, pe­dig... — Fiúbrigád vezetője va­gyok, nehezen értenek szót a srácok. Az ügyeleti beosztást is én állítom össze; meg kell szerveznem a programokat, szóval, van mire gondolnom a végtelen sorok között. — Milyen programot állí­tottatok össze? — Naponta többféle közül választhatnak a fiatalok. Vannak önkéntes, fakultatív rendezvények is, például: esti filmvetítés, diszkó, politikai vitakör, táncbemutató, ron­gyosbál és divatkreálás. S ami valamennyiünket érde­kel: Laktanyalátogatás, kirán­dulás a szolnoki Tisza-Iigeí- re, ceglédi városnézés, és még számtalan sajátos esemény, mely feledteti a zalaiakkal a munka fáradalmait és a hon­vágyat. — Veled is? — Ó, én alföldi lány va­gyok, Hajdúnánáson szület­tem, de ötéves korom óta Keszthelyen lakunk. Náná- son élnek rokonaim, táborozás után náluk nyaralok majd Ott is van kukorica ... Egyéb, ként azért is jó a bedei sá­tortábor, mert csupán a két kanizsai szakközépiskola diákjai bitorolják, mindenki ismer mindenkit, s ősztől is együtt leszünk a suliban. Közben, ha ímmel-ámmal is, elfogytak a zsíros kenyerek. A földön szaladgáló, esőt jel­ző hangyák bizony még egy morzsányit sem találtak a hófehér ceglédi sütésből. Lassan — néhány vállro­pogtató nyújtózkodás és kar- körzés után — megindul­nak a lányok és a fiúk ki­jelölt soruk felé. Ccszc Imre Mit oldott meg a melegüzemi pótlék? Több az üröm, mint az öröm „Agyonvágnám a fiamat, ha az apja példáját követné, és ö is kovácsnak, vagy ments’ is­ten, öntőnek menne.” — Sok apa mondja ki ezeket a szava­kat, mert nincs is szükség ;á. A fiatalok többségégének ugyanis esze ágába sincs rzta fajta munkát vállalni, holott az üzemeknek, gyáraknak, a népgazdaságnak nagy szüksé­ge lenne rájuk. Az országban elsőként az Ipari Szerelvény- és Gépgyár­ban kapták kézhez a meieg- üzemi pótlékkal a borítékot az emberek. Üntók és kovácsok, négy-öt ezer forintot tejen­ként. Örültek a pénznek, hogyne örültek volna. Csak úgy tűnik, ami a melegüze­mekből való elvándorlást (me­nekülést?) illeti, későn jött ez a pénz és kevés volt. Már nem újdonság Perei András, az ISG mun­kaügyi osztályúnak vezetője a Minisztertanács 1011/84. IV. 7. számú határozatát teszi elém. A szakmai utánpótlás érdeké­ben a melegüzemben dolgozó­kat a kemencék mellen eltöl­tött evektől függően bérpótlék illeti meg. A jogszabály sze­rint kifizetése nem kötelező, de adható. Az IGG 2ü9 ezer fo­rint berpreíenciát kapott erre a célra a központi .alapból, ami a kiíizetett pótlék 43 szá­zalékát fedezte, a többit ön­maguknak kellett kigazdál­kodniuk. A vasasok szakszer­vezete tavaly mérte fel a me­legüzemi dolgozók heiyzetét, vizsgálta életkörülményeit. A kormányhatározat az idén áp­rilis 7-én jelent meg, s az Ipari Szerelvény- és Gépgyár­ban már május 1-én kifizettek dolgozóiknak a pénzt. Miként tudtak ilyen gyorsan reagálni'/ — Nálunk ez már nem új­donság. Evekkel ezelőtt észre­vettük, hogy baj van. Kégen 15—20 évvel ezelőtt, a meleg- üzemj dolgozók keresete 20—25 százalékkal magasabb volt a többi szakmunkásénál. Azután ez a jövedelemkülönbség egy­re csökkent, majd eltűnt. A vállalat 1971-től kezdve úgynevezett műhelypotlékoí adott ezekben a munkakörök­ben dolgozóknak. S bár ez a pótlék, aminek mértéke az alapbér és így a munkavi­szonyban eltöltött évektől füg­gött, nem volt kevés, az elván­dorlási folyamatot nem tudta megállítani. így került sor 1982 novemberében a vezér- igazgató soronkívüli intézke­désére, miszerint 25 százalék­kal megemelték a melegüzemi dolgozók bérét. — Ez így igaz — mondja Apatáczky Jenő, a kovács­üzem vezetője —, csakhogy a béremeléssel párhuzamosan megszűnt a pótlék, és 10 szá­zalékkal megszigorították a normát. Mivel 10 év óta sem­miféle fejlesztés nem történt az üzemben; és többen nem lettünk, csak kevesebben, a termelést csakis az intenzitás növelésével lehetett fokozni. A gépek, a berendezések ka­pacitása elegendő, a munka­erő kevés. Az üzemben 22-en dolgoznak, három műszakban, s így nem számoltam bele a szállítókat, a beállító lakato­sokat, a kisegítő személyzetet. Az is 3—4 ember. A legna­gyobb gondot pedig az jelenti, hogy velem együtt, mindösz- sze hárman vagyunk szak­képzett kovácsok. Ha komo­lyabb munka adódik, csak be kell állnom, nekem is. Ti csak izzadjatok Bulissa Alfréd sajtoló 33, Rása András kovácsszakmun­kás 12 éve izzad a kemencék mellett. Az új bérpótlékról, amit évente egy alkalommal, egy összegben fizet ki számuk­ra a vállalat, bizony nem nagy lelkesedéssel beszélnek. — A bérpótlék nem illet meg mindenkit, aki meleg­üzemben dolgozik. Vezetőnek például nem jár, holott a mű­vezetőnk bére amúgyis alacso­nyabb. A szállítóiknak, akik az 1000 Celsius-fokon izzó anya­got viszik, a saját lakatosaink­nak, akik 180—200 Celsius-fo­kon cserélik a szerszámokat — nem jár. Miért foglalkoztat ez bennün­ket, akik végül is megkaptuk? Mert feszültséget szül. Tár­saink nekünk mondják, jogo­san, hogy megrövidültek va­lamivel. — Bizony, nem érezzük, hogy eléggé differenciáltan osztották volna ki a pénzt. Azok, akik egy és négy év kö­zötti időt töltöttek eh eddig az üzemben, két és fél ezer fo­rintot kaptak fejenként. Az öt és kilenc év közötti meleg- üzetnben ledolgozott munka- viszonnyal rendelkezők pótlé­ka majdnem elérte a négyez­ret, a 10 év felettiek — akár tizenegy éve, akár harminc éve állják a sarat — ötezer forintot. Az az igazság, hogy a tavalyi béremeiíssel és ez­zel a mostani pótlékkal együtt, a régi dolgozók, a szakképzet­tebbek, anyagilag még rosszab­bul is jártak, mint korábban, a műhelypótlékkal. — Mit oldott meg és mit nem ez a régen várt, önmagá­ban helyes intézkedés? Azt a célt, hogy biztosítsák a ková­csoknál, a sajtolóknál az után­pótlást, nem értük vele el — veszi vissza a szót a műveze­tő. A kisvállalkozások helyből többet ígérnek, kényelmesebb munkáért. Sajnos, a pótléjc kifizetése után is lépett ki tő­lünk ember, s csakis a maga­sabb fizetésért. Megoldás kell. Az egyetlen út, valóban az anyagi érdekeltség megterem­tése, mert az a szakma presz­tízsét is visszaadhatná. — Mi már nemigen gondol­kozunk azon, hogy milyen is ez a szakma. Mindennek elle­nére nem bántam meg a — hogyis mondjam — pályavá­lasztásomat. Ami igazán nem is volt választás, öten vagyunk fiútestvérek, öcséim kovácsok, én maradtam sajtoló, vall ma­gáról Bulissa Alfréd. Rása And­rás fiatalabb lévén kevésbé érez nosztalgiát: — Inkább mentem volna buszsofőrnek, vagy valami mozgékonyabb munkakörbe. Igaz, csodálatos, amikor az ember kézzel formálja az iz­zó anyagot, és úgy alakul a nagykalapács alatt, ahogy aka­rom. De-ahhoz, hogy dolgozni tudjak, erőt kell gyűjteni, a meleget sem könnyű elviselni. Differenciáltabban Áprilistól májusig az Ipari Szerelvény- és Gépgyárban nem sok idejük jutott a me­legüzemi pótlék kifizetésének előkészítésére. Sokáig várták már az emberek ezt a pénzt, gyorsan akartak fizetni. Jövő­re jobban differenciálnak majd — szakmák szerint is — tájékoztat Perei András, sőt, minden melegüzcmben dolgo­zóra, tehát a szállítókra, laka­tosokra is szeretnénk kiterjesz­teni. Fizetni azonban csak ab­ból lehet, ami van. Az ISG 1984. évi első féléves termelé­si eredményei — mint ahogy azt már hírül adtuk — igen jók. Ami biztató. S hogy mit éreznek meg majd belőle a melegüzemi dolgozók? Jövőre ismét megkérdezzük őket. Ellcr Erzsébet Változatlan tartási kedv Zavartalan az állatpiac Az évszaknak megfelelő a kínálat a takarmánypiacon. A forgalmazás adataiból arra le­het következtetni, hogy a kis­termelők körében továbbra is élénk az allattartási kedv. A piacokon felkínált malacok és Bizonytalan zöldségtermesztők Legfontosabb: az érdekeltség A piacon mindenki bosszan­kodik. A háziasszony sokallja a zöldség- és gyümölcsfélék árát, a termelő pedig kevesli. Mindenki a maga pénztárcája szerint mérlegeli a helyzetet, ezért az ellentmondás is ért­hető. S ebből aztán az is kö­vetkezik, hogy felszínen ma­rad a bosszankódás, az érdek­lődés homlokterében marad a zöldségtermelés és -forgalma­zás. Elégedetlen eladók Az exportnövelés egyik le­hetőségét is kínálja a zöldség- termesztés. Hazánkban átlago­san 85 kilogramm zöldséget fogyaszt egy ember évente, 70 kilogrammot frissen. 15 kilo­grammot feldolgozott formá­ban. Ezzel szemben az egy fő­re jutó zöldségtermelés 100 kilogramm. A termelés tehát meghaladja a fogyasztást, Így a felesleget más piacokon le­het értékesíteni. A zöldségter­melés a rubelelszámolású élel­miszerexportnak több mint 30 százalékát adja, a nem rubel­elszámolásúnak pedig 5 száza­lékát. As agrárgazdaságnak tehát fontos ágazata a zöldségter­melés. Ezért a megkülönbözte­tett figyelemnek párosulnia kellene a megfelelő termelői érdekeltséggel. A valóságban azonban nem így van, leg­alábbis a termelők magatar­tása erre utal. Az elmúlt év­tizedben csökkent a zöldségfé­lék termőterülete, jelezve, hogy valamivel elégedetlenek a termesztők. Az ingadozás 100—130 ezer hektár között váltakozott a hetvenes évek derekán, a nyolcvanas évek elején ismét csökkent a ter­melői kedv, Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság egyik jelen­tése egyebek között megálla­pítja: .,1970—1902 között sok volt a bizonytalansági ténye­ző, az esetenként egymásnak is ellentmondó kormányzati intézkedések hosszabb-rövi- debb ideig alapvetően befolyá­solták az ágazat fejlesztését.” Növekvő költségek Az érdekeltségre rendkívül érzékenyek a zöldségtermelők. Az elmúlt esztendőkben nö­vekedtek a termelési költsé­gek, drágább lett a műtrágya, a növényvédő szer, a föld mű­veléséhez szükséges gázolaj, legutóbb emelkedtek a mun­kabérek közterhei. Mindezek megváltoztatták a termelés jövedelmezőségét. Elsősorban a termelőszövetkezetek és az ál­lami gazdaságok mondtak le a zöldségtermelésről, valame­lyest növekedett viszont a termelési kedv a háztáji és kisegítő gazdaságokban. Jelenleg a zöldségféléknek főbb mint a felét a kistermelők állítják elő. Egyes fajoknál még ennél is nagyobb az arány. A nagy kézi munka­erőt igénylő uborkának a 75 százalékát, a hajtatott zöld­ségféléknek mintegy 80 száza­lékát a háztájiban termelik. Persze a kistermelők sem ha­zafiúi kötelességből hajladoz­nak az ágyások fölött, őket is a biztonságosan elérhető, tisz­tességes jövedelem hajtja. Ha ezt nem találják meg az ága­zatban. másutt keresik lehető­ségeiket. Rontja a termelés fejleszté­sének esélyeit az is, hogy a hazai mezőgépipar nem érde­keit a gépellátás javításában, így a nagyüzemek és a kis­termelők gépellátása rendezet­len. A zöldségtermelésben ugyanis speciális gépeket hasz­nálnak, a pótalkatrész-ellátás azonban akadozik, emiatt ese­tenként használhatatlanok a drága masinák. Az ágazatnak egyik legsú­lyosabb gondja a feldolgozás alacsony színvonala, A piacon ízlésesen csomagolt, jó minő­ségű árukat keresnek, ezzel szemben a konzervipari gépek többsége erkölcsileg és műsza­kilag is elavult. Ehhez képest fejlettebb a hűtőipar, de a hű- tőiánc kialakítása még akado­zik. a kereskedelemben sok helyütt hiányoznak a hűtőpul­tok. Végül is nem a kereseti minőségű áruhoz jut a vevő s ez különösképpen a külpiaci értékesítést gátolja. A gép akkor kell Amint láttuk, számos mű­szaki-technikai hiányosság hátráltatja a zöldségtermelés és -feldolgozás fejlesztését amelyeket meg kell szüntetni De még ennél is sürgősebb a megfelelő termelői érdekeltség kialakítása. Gép ugyanis csak akkor kell, ha a termelőnek kedve van zöldséggel foglal­kozni. Ezért a termelői és forgalmazói érdek egyeztetése mindkét félnek érdeke, s így lehet legjobban szolgálni a vásárlók igényeit is. V. Farkas József süldők jó áion csőiéinek gaz­dát, nem okoz gondot az érté­kesítés. Országos átlagban az elmúlt év azonos időszakához képest klór ként még egy-két lorinttal többet is kérnek éi adna.< is a növendék állato­kért. A Dunántúlon valamivel drágábban lehet hozzájutni a malachoz, süldőhöz, a Tiszán­túlon és o Duna—Tisza közén valamivel alacsonyabb most az ár. Az állatforgalmi és hús­ipari vállalatok alig-alig tud­nak vásárolni az állatpiaco­kon, az árak ugyanis rendre magasabbak, mint amennyit az állami vállalatok kínálnak. (A húsipar más módon szerzi be az alapanyagot; szerződéses úton hízott sertésekhez jut hozzá.) Hetente hat-hétezer növendékáliatot vesznek meg, ez a siokasos nyári forgalom átlagát ie enti. Ezeket az álla- . toka; főként a nagyüzemi hiz­laldái-Da adiék, odá, ahol va- 'amióen oknál fogva hiány mutatkozik malacból, süldőből. A július végi állatpiacra fel- baUott sertések 70 százaléka cserél gazdát — főként a kis­termelők között —, ez jó aránynak számít, a fennmara­dó 30 százalékot a növekedés­ben elóiaradt állatok teszik ki, ezeket nehezebb értékesíteni, kiváltképpen akkor, ha a gaz­da az árból nem hajlandó en­gedni. Ilyenkor egy-két héttel eltolódik értékesítésük. A zavartalan, kiegyensúlyo­zott állatpiac nyári háttere; a takarmányforgalmazás az el­múlt hetekben, hónapokban — egy-két termék kivételével —- megfelelt az igényeknek és ez oiztos alapot adott az állattar­táshoz. Júl'U.s végén megjelent a takarrr.ébetoltok ban az idei árpa és helyenként a takarj mánybúza is,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents