Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-25 / 199. szám
1984. AUGUSZTUS 35., SZOMBAT ^SZÍNHÁZI LEVÉL Nyáron (sem) egyszerű ; Színházat csinálni j sehol és semmikor nem könnyű (sőt, jegyre nehezebb). [Régesrég elmúltak I azok a boldog idők, amikor még azt gondoltuk: a nyári színházakat könnyebb, egyszerűbb létrehozni, működtetni, hiszen elegendő hozzájuk a csillagfényes nyári este, a könnyed játék, játszadozás, bolondozás, meg a bolondozásra kíváncsi, nyáron engedékenyebb ízlésű néző. Ma már tudjuk — mert meg kellett tanulni sok-sok keserves tapasztalat árán —, hogy a nyári színház jószerével csak attól nyári, hogy nem decemberben működik. Mert egyébként éppoly szervezetten, átgondoltan, éppoly működtetési mechanizmussal, éppen olyan művészi gonddal kell dolgoznia, mint bármely kőszínháznak. A néha rosszalló hangsúlyokkal emlegetett profizmusnak, azaz a szakma pontos, alapos és biztos ismeretének nyáron is elengedhetetlenül jelen kell lennie — sőt. mivel a körülmények, a feltételek korántsem mindig olyan kedvezőek, mint a kőszínházaknál, talán még alapvetőbb a jó értelemben vett profesz- szionalizmus. És ma már az sem igaz, hogy a néző mindent elnéz, ha kellemesen meleg a nyári este és a produkción nevetni is lehet. Elképzelhető, hogy valamelyest enged az igényeiből, s hogy nem feltétlenül a súlyos, nehéz programokat (nem csaik azokat) igényli. De azt ma már nehezen lehet elképzelni (s még nehezebben lehet eladni), ami. ha a könnyű műfajhoz tartozó is, nem igényes, nem színvonalas, a maga kategóriáján belül nem minőség. A hangsúly ugyanis nem annyira valamiféle műfaji arisztokratizmuson van, hanem azon, hogy milyen szinten dolgozik ez vagy az a műfaj, mennyire veszi komolyan a munkáját, mennyire tekinti felnőttnek, csak a jóra vevőnek a közönséget. A bóvlit már a nyári kiárusításokon sem lehet eladni, miért gondolják egyesek, hogy a kultúrbóvtli eladható vagy hogy ezen a területen nem kötelezőek a minőségi igények, s másképp fogalmazva, nyáron esetleg szünetel a művelődéspolitika, szabadságra mennek a szocialista kultúra irányelvei? N em azért említem ezt, mert az idei nyárra esetleg ez a fajta hozzáállás lett volna jellemző. De azért nem volt minden fenékig tejföl. Az igaz ugyan, hogy soha ennyi játszási hely nem működött még egy-egy nyáron az országban, mint most, és hogy ezeken a színhelyeken sok és sokféle műsort kínáltak, a legkülönbözőbb műfajokban. De az is igaz, hogy e kínálatban elég sok volt a tavalyi maradék. Csak emlékezzünk: az olyan nagy hírnevű szabadtéri játék is, mint a szegedi, egy tavalyi, s már akkor sem eget verő sikerű Hunyadi Lászlót repetáit, a Városmajorban megint szériában futott az Uraim, csak egymás után!, a Hilton Szálló dominikánus udvarában sokadik éve volt vendég A néma levente, s közelebbre tekintve, Szentendrén a régebbi műsorok, a Dunakanyar meg A kedves hazug éppúgy visszatértek, mint a Budapest Orfeum. Ezekben a műsorokban nem az volt a baj, hogy már korábban bemutatták, elvégre ha valami siker volt tavaly, két, három, négy éve, az siker lehet most is, különösen, hogy remélhető: új közönség tekinti majd meg. Az sem hibáztatható, ha a gyakran nagy költséggel kiállított műveket — mint épp Szegeden — az egy-egy szezonbeli három, négy, legfeljebb öt előadás után is profitáltatoi akarják; a mai gazdasági helyzetben tulajdoniképpen luxus is ékkora összegeket (milliókról van szó!) beleölni néhány előadásba, melynek aztán a díszletei, jelmezei tovább nem használhatók, vagy már csak szétsze- detten, nyersanyag, bontási anyag állapotban. Ha valamit kifogásolni lehet (és lehet!) ezekben a felújításokban, az az, hogy nincsenek továbbgondolva (tisztelet a nagyon- nagyon kevés kivételnek.) Azaz olyan változatlan, mint egy régi könyv betűhíven kiadott új példánya. Márpedig legalább azokat a tapasztalatokat, észrevételeket illene hasznosítani, amelyek az első bemutatás után észlelhetők voltak. De hát a jó magyar kényelem itt is működik: ami egyszer már többé-kevésbé bevált, ahelyett felesleges újat, mást kitalálni. És ezzel érkeztünk a nyári műsorok egy másik vonatkozásához: az. újhoz és a máshoz. Ha innen nézzük, nem lehet túl nagy panaszunk: sok újdonságot láthattunk, középkori moralitásjátéktól (Szolnok) II. világháborús doku- mentumdrámáig (Kőszeg), reformkori magyar, vígjátéktól (Eger) mai szocialista szerzőtől származó komédiáig (Bala- tonboglár), új magyar rockoperától (Budai Parkszínpad) tavalyi-új rockoperáig (Szeged), klasszikus olasz vígjátéktól (Szentendre) mai magyar szatirikus játékig (Gyula). Csakhogy ezek az újdonságok nem mind bizonyultak sikernek, és nem mind bizonyították színpadra termettségüket (nem Goldonival, Nagy Ignác- cal volt baj persze, hanem újabb szerzők műveivé!). Azt mondhatnánk: hát ilyen a kő. színházi évadban is van, félvagy egész bukások, gyönge művek, kidolgozatlan ötletek, kidolgozatlan előadások. Tagadhatatlan. De ott valahogyan másképp fest a dolog. Ott egy egész évad műsortervén belül áll elő a kudarc, s a többi bemutatóval még esetleg lehet javítani. De ha egy nyári színházban egyetlen produkció megy, és az sikeredik félre, ott nincs korrigálási lehetőség. az ott és akkor száz- százalékos kudarc. Talán nem ártana egyszer ezt is végiggondolniuk azoknak, akik e nyári színházakat csinálják — mert egy idei kudarc kihathat (ki is hat) a jövő évre is. S zűkebb pátriánkat illetően sem lehetünk túlzottan elégedettek. A legfontosabbnak tekintett játszási höly, Szentendre, a kitűnő miskolci társulat vendégszereplésével, újítani is tu- dqtt, jól is választott, és az előadás is sikernek bizonyult: Goldoni nem először talált kényelmes otthonra a' Blaigo- vesztenszka templom előtti téren. Nem volt ilyen szerencsés ötlet az ugyanide telepített Nosztalgia gála, és — bár az átfogó értékelés még nyilván nem történt meg — nem si került jól a Dunakanyarra széthúzott nagyívű program sem, me'ly elé pedig a nyár: évad kezdetén oly nagy vá rak ozással tekintettek az illetékesek. S nem volt kegyes az időjárás sem — de hiba lenne minden gondot az églek rossz- indulatával magyarázni. Színházat, művelődési prog ramot csinálni nyáron sem egyszerű. D-e minden nyáron újra lehet kezdeni — talán azzal a reménnyel, hogy az idei hibák egynémelyikét jövőre már nem követjük el. Takács István Pedagógusok béremelése Mennyi is az a tíz százalék? Iskolakezdés A közelmúltban nyilvánosságra került a döntés — többször foglalkoztunk mi is a témával —: szeptember elsejétől tíz százalékkal emelik a pedagógusok bérét. Az ezekben a hetekben zajló, az új tanévet előkészítő értekezletnek országszerte egyik fő témája, miként is kell cs.lehet a rendkívüli béremelést végrehajtani. Szerepelt a kérdés a megyei tanácsra összehívott tanévnyitó osztályvezetői értekezlet napirendjén is. Lényeges: a rendelkezésre álló összeget, annak differenciálásra fordítható részét a személyi alapbérek emelésére kell fordítani. Nem célszerű és csak nagyon indokolt esetben szabad ebből az egyéb juttatásokat, pótlékokat emelni. A rendelet kategóriánként a tanár I-től egészen a képesítés nélküliig — megad egy úgynevezett fejkvótát, vagyis alapot és egy minimálisan kötelező összeget. Az utóbbit mindenkinek meg kell kapnia, kivéve azokat, akik súlyos fegyelmi büntetés hatása alatt állnak, akik kilépett munkakönyvi bejegyzéssel változtattak munkahelyet. A részfoglalkozású pedagógusok alapbérét munkaidejükkel arányos mértékben kell felemelni. Az alap és a kötelező összeg közötti különbség fordítható differenciálásra az adott munkakörben dolgozók között. Hogyan néz ez iki a gyakorlatban? Egy iskolában dolgozik például tíz, tanár I. kategóriába tartozó pedagógus. (Ide kell sorolni az igazgatókat is.) A rendelet az Ő esetükben 550 Akik kaphatják Nagyon várt intézkedés ez. Kifejezi társadalmunk gondoskodási szándékát azokról, akik csöppet sem könnyű körülmények között a felnövekvő generáció nevelésén fáradoznak. Utoljára 1977-ben rendezték a pedagógusok fizetését. Akkor az emelés százaléka a mostaninál magasabb volt, de forintban kevesebb. A mostani korrekció sem jeleníti ■ azit természetesen, hogy ezzel a pedagógusok anyagi elismerése hosszú távra megoldódott. A jelenlegi az ország gazdasági lehetőségei által megszabott béremelés egy folyamatnak a része, melynek célja a pedagógusok munkájának érdem szerinti elismerése. A béremelésben az alsó és középfokú oktatási intézmények nevelői részesülnek: óvónők, általános és középfokú iskolák tanárai. Pest megyében mintegy 12 ezer pedagógus. Jelenlegi fizetésük nem marad el az országos átlagtól, hasonló alapról indulnak tehát, mint sok tízezer társuk az országban. A rendkívüli béremelésről szóló rendelet végrehajtási utasítása pontosan meghatározza, kik azok, akik az október 3-i fizetéskor felemelt ősz- szeget kapnak. Ebbe a körbe tartozik az említett intézménytípusok minden nevelője, aki szeptember 1-én munkaviszonyban állt. Nem kivételek azok sem, akik szülési szabadságon, gyermekgondozási segélyen vannak, betegek, katonai szolgálatot teljesítenek, netán külföldi kiküldetésben vannak. Az ö fizetésüket is kötelező emelni a rendelet által megszabott mértékben. És hasonlóan azakét — ha más forrásból is —, akik a távollévőket helyettesítik a munkában. A pedagógusokat kötelező írásban értesíteni a béremelés nagyságáról — írja elő a ren delet — és ugyancsak írásban figyelmeztetni, hogy ameny nyiben nem ért egyet az ősz- szeg nagyságával, tizenöt, napon ' belül a munkaügyi döntőbizottsághoz fordulhat. Ami kötelező De hált mekkorának is kell lennie ennek az összegnek, azaz mennyi valójában az a tíz százalék ? Nem a személyi bérek, nem egy intézmény vagy egy település összbérének tíz százalékát kell számolni. A béremelés a fizetések országos átlaga nak tíz százaléka. Mégpedig nem a mai fizetéseké. Az 1983. december 31-i állapotot vették kiindulási alapnak, hiszen, az intézkedést már korábban előkészítették. forintos kvótát ír elő, a kötelező emelés 400 forint. Miután mindannyian megkapják a kötelező részt, megmarad összesen 1500 forint, ami differenciáltan szétosztható közöttük Ez az összeg nőhet, ha valaki a már említett okok miatt nem kaphatja meg a teljes kötelező emelést. Több vagy kevesebb A példából is kitűnik, hogy az a bizonyos tíz százalék nem a személyi alapbérek tíz százaléka. Akár több. akár kevesebb is lehet. Függ az illető pedagógus jelenlegi bérétől — és a differenciálás lehetőségével — munkájának minőségétől is. Azt senki nem várhatja el a mostani béremeléstől, hogy a pályát korábban elhagyó pedagógusok tömegesen fog iák ostromolni az üresen álló katedrákat. A hivatásuk melleit jelenleg is hűségesen kitartók jobb elismerésére azonban lehetőséget kínál. Éppen ezért jelent minden intézményben felelősségteljes munkát a béremelés végrehajtása, hogy a cél maradéktalanul érvényesüljön: a legjobb, a legtöbbet vállaló pedagógusok érdemeik szerint részesüljenek a megbecsülésben, s kevesebben fordítsanak majd hátat választott pályájuknak. M. Nagy Péter Nem mindegy, hogyan cipeli a kisiskolás a tanszereit. Ha már a könyvek, füzetek meglehetősen súlyosak, legalább a táska legyen pehelykönnyű. A PEVDI táskáit — négyféle típusban készültek — három oldalon fényvisszaverő csíkkal, mintával látták el, hogy a gépkocsivezetők is messziről ész- revehessék a suliba igyekvő nebulókat. Az iskolások örömére ugyanakkor pilleköny- nyűek és sokféle színárnyalatban kaphatók. Most már akár meg is kezdődhet a tanév. Erdösi Agnes felvétele Tv-FIGYELO A Hilton Szálló dominikánus udvarában láthatták Xiccolo Picclni: Az igazi örökös című vígoperájának ősbemutatóját. Jelenet az operából Panorama, szinte megszokottá vált már, hogy a televízió külpolitikai műsora a Panoráma közérdeklődésre számot tartó összeállításokkal, helyszíni riportokkal jelentkezik. Bizonyára sokadmagam- mal tartozom tehát az állandó nézők körébe. S nem véletlenül bővül a törzsközönség száma: a csütörtök esti adás sem okozott csalódást. Pedig egy olyan tárnáról, mint a népességrobbanás, úgy gondolnánk, nem lehet újat mondani, még inkább képben mutatni. Annak ellenére, hogy a kérdés időszerűségéhez nem férhet kétség, hiszen a közelmúltban világ- értekezlet mérlegelte mindenekelőtt a harmadik világ országaiban egyre súlyosabbá váló probléma megoldását. Ami miatt a témakörben já- ratosabban is a készülék előtt maradtak: Benda László szerkesztő-műsorvezetőnek sikerült a mindinkább társadalmi problémává terebélyesedő folyamatot történetileg, fejlődésében közérthetően és röviden összefoglalnia, ráadásul jól válogatott, beszédes képanyaggal illusztrálnia. A dr. Nyitrai Fe- rencnével, a világértekezlet magyar felszólalójával — a téma avatott ismerőjével — foly-1 tatott beszélgetés piedig meggyőzően segítette az eligazodást a feszítő gondok megoldását kereső, nemegyszer szélsőséges nézetek között, rámutatva az egyaránt humánus és demokratikus, egyben reális lehetőségre. A világpolitikai magazin másik blokkja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság életéről adott hírt, méltó folytatásaként a korábban ugyanezen országban készített, nagy visszhangot kiváltó riportnak. Benda László sajátos képessége, hogy a mi szemünkkel lát. őszintén tükrözi a valóságot, ugyanakkor finom tapintattal elkerüli a szokatlan, az egzotikum hangsúlyozásának kínálkozó csapdáit — a mostani riportfilmben is többször megcsillant. Nem kis része van ezáltal abban, hogy a nézők a valóságnak megfelelő képet alakítanak ki magúikban e távoli szocialista ország népének küzdelmeiről, méltán megcsodált sikerekben sem szű kölködő fejlődéséről. Alfa holdbázis. Leginkább egy óriáskígyóhoz hasonlíthatnám eddig látott epizódjai alapján ezt az angol sorozatot, mely végtelen hosszan és egyformán tekereg, csak a feje és majdan a farka — várhatóan vége, ha ugyan van — különbözik csak a többi részétől. Jellemző azonban a nézők ki- éhezettsége a sci-fi témákra: aki szidja s aki dicséri egyaránt leül a következő résznél a képernyő elé, noha jó előre tudja: az Alfát ezúttal is valamilyen titokzatos támadás éri, majd láthatja a főszereplők rémült arcát a premier plan különböző változataiban, végül pedig minden megoldódik, győz az emberi értelem. Persze magam sem várok a filmektől igazi drámát, emberi konfliktusok ábrázolását. de igényes mesterségbeli tudást, a jó értelemben vett profi- mumkát már ebben a műfajban is láttam. Talán nem. reménytelen, hogy egy-egy ilyen is képernyőre kerül majdan. Ha már az első. a hazai jó tudományos-fantasztikus fitost úgy tűnik talán csak az unokáim fogják látni... Nagy játszma. Méltatlanul került hétköznap délelőtt műsorra az ismeretterjesztést is jól szolgáló tartalma miatt a Nagy játszma című bolgár film, mely a testvéri nép történelmének egy nehéz időszakába engedett bepillantást. Pedig valamennyien igazán rászolgálnánk, hogy a tv segítségével is többet tudjunk meg barátaink múltjáról. Most kimaradt ez a lehetőség. M. J. ■a Kiállítótér me kb ól Művek hazai körforgása A Fejér megyei képzőművészek bemutató kiállítását a szentendrei művelődési központban rendezték meg. Ugyanitt állították ki dr. Varga Zoltán egyetemi tanár grafikáit. Újházi Péter alkotásait pedig a Vajda Stúdióban láthatta a közönség. Értékeink megbecsülésének, mérlegelésének új. hasznos módszere a művek erőteljesebb hazai körforgása. Így mutatkoztak most be megyénkben Székesfehérvár és környéke festői, grafikusai. Ez a táj és országrész is bővelkedik muzeális kincsekben, műemlékekben és nincsen híján a kezdeményezőkészségnek sem. Elég ha a székesfehérváriak remek kiállítássorozatára, vagy a dunaújvárosi szoborparkra gondolunk. A most nálunk bemutatott anyag nem teljes, csak ízelítő a Fejér megyei képzőművészek törekvéseiből, Korrekt fogalmazás véglegesíti a domborzat és a lelkűiét szelíd áramlásait. Kiemelkednek Áron Nagy Lajos gyökérelemzései. Képzelete gazdag, bátor és a felületkezelés magabiztos. Bodor Aladár sukorói töredékei Szepes Gyula érdi festőművész színkezelésére emlékeztetnek. Érdekes kezdeményezés Farkas Mihály festésmódia és Ballagó Mihály itáliai emlékei. Csasztka Ilona, Pálfalvi János tűzzománcai. Ecsedi Mária Utamaro rajzműfordításai gondosak. Kedves figyelmesség, Orisekné Farsang Erzsébet — Fejér megye Dudás Julija — Szentendre-emblémát hozott a tárlatra. Kétségtelen azonban, hogy ezúttal a több valóban több lett volna. Annái is inkább, mivel sokan hiányoznak. a dunaújvárosi alkotók közül, elsősorban Cy- ránski Mária, ifjabb Koffán Károly, s az a Csáikvári Lajos, aki kivitelezője volt Bar- csay Jenő mozaikjának. így az összkép hiányos, csak idézi Fejér megye képzőművészeti életét. önálló karnarakiáUitásoa mutatkozik be Újházi Péter. Mindig is törekedett a meg- hökken.tésre, kezdettől úgy tartották számon, mint nyugtalanító egyéniséget. Most is az. de ez a meghökkentés egyre problematikusabb, mert a másodlagosság irányába fordult. s ezzel célt tévesztett. A régi „gyermekrajzírás”, melyet tudatosan alkalmazott, s amiben volt valami hamvas eredetiség, dobozképeinek anyagtársításaival unalmat és érdektelenséget vált ki. A régi irkafirka bájosabb üzenetet hordozott. Ez a világnak szánt mostani fintor érdektelen. Kár. mert aki fogalmazza. nem tehetségtelen. Újházi Péter többre képes. Bízunk benne, hogy kitalál a zsákutcából, hogy ráébred: amit most csinál, az tévedés. Nem így dr. Varga Zoltán, ö amit vállal, azt teljesíti. Grafikái természetrajzi ábrák. Tisztességes, becsületes leírások. Mosolyoghatna ezen valaki, de ez nem indokolt. Varga Zoltán pontosan ismeri képességeit és vágyait. Civilben egyetemi tanár, külön élménye a havasi tűzlepke. a kakas- mandinkó, a tengerparti ördögszekér. a sáska, a nyárfa- lepke. Ez tölti el végtelen elragadtatással. Losonci Miklós
