Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-24 / 198. szám

1984. AUGUSZTUS 24., PÉNTEK 3 Szolgáltatás és hivatal Nagyobb követelmények jegyében Beszélgetés Szathifiéri Gézával a Budapest-vidéki Postaigazgatóság vezetőjévé! A Közlekedéstudományi Egyesület postai és távközlési tagozata, valamint a Budapest vidéki Postaigazgatóság au­gusztus 24-én és 25-én a Gödöllői Agrártudományi Egyetem dísztermében rendezi meg a XII. országos postás­konferenciát. A tanácskozáson a szakemberek megvitatják a magyar posta fejlődésének eddigi eredményeit, valamint a most készülő hetedik ötéves terv legfontosabb tennivalóit. Ebből az alkalomból a Pest, Nógrád, Komárom és Heves megye területén működő, a postai szolgáltatásokért felelős Budapest vidéki Postaigazga­tóság vezetőjével, Szathmári Gézával beszélgettünk. 9 Regéket mesélnek a régi magyar posta tetteiről. Állító­lag még a leglehetetlcnebbül megcímzett leveleket is eljut­tatták rendeltetési helyére. Ma­gam úgy tapasztalom, hogy ma ilyen erényekkel nem di­csekedhet a magyar posta. — A történelmi múltban persze sok minden megtörtén­hetett, megeshettek csodák is. De az egészen biztos, hogy an­nak idején nem milliószámra utaztak a küldemények, s éppen ezért a hibaforrás is jó­val kisebb volt. Ezzel persze nem azt akarom mondani, hogy munkánk kifogástalan. De ál­lítom, hogy minden ellenkező híreszteléssel szemben a leve­lek útja egyre gyorsabb. Fel­mérések bizonyítják, hogy a mi területünkről feladott kül­demények 90 százaléka már a második napon eljut a cím­zetthez. Természetesen, nem­csak a négy megye; hanem az egész ország postai szolgálta­tásáért is felelősnek érezzük magunkat. S éppen ezért ön­kritikusan kell elmondanunk, hogy a hálózat leggyengébb pontja éppen a központi sze­repet vivő Budapest, ahol va­lóban néha elakadnak a leve­lek. Csak egy példát monda­nék szemléltetésként. Ha a hírneves Toshiba levélosztá­lyozó gép elromlik, nincs pót- alkatrész — ahogy ez néhány­szor már előfordult —, s kéz­zel kell helyettesíteni az auto­matát, bizony késhetnek a le­velek. Erre azonban nagyón ritkán kerül sor. ® Még több bírálat éri a postát az elavult telefonháló­zat miatt. Nálunk, Pest me­gyében mi a helyzet? — Nem tagadom, a hazai te­lefonszolgáltatás korántsem elégíti ki az igényeket, s nem­csak a fejlett, de a legtöbb szocialista országétól is el­marad. Pest megyében például a vállalatok és intézmények mellékállomásait is beleértve 3d ezer beszélőhely van. Ez azt jelenti, hogy száz lakosra négy és fél készülék jut. 8 A laikus számára ez a szám nem túl sokat mond. A tény azonban az, hogy Pest megyéből a legtöbb település­ről csak nagyon körülménye­sen lehet telefonálni. Változik-e e tekintetben a helyzet? — Ha a telefonkészülékek száma el is marad az országos átlagtól, a lehetőségek nem­csak elérik, hanem meg is ha­ladják az átlagot. A Duna jobb partján Százhalombattá­tól Visegrádig gyakorlatilag minden helységet bekapcsol­tunk a távhívási rendszerbe. Egyre jobb a helyzet a másik oldalon is. Legutóbb az eddig nehezen elérhető Gödöllő ka­pott crossbarközpontot, de ki­terjesztjük a távhívást jó né: hány Duna és Ipoly menti településre is. 9 Kétségtelenül jelentős elő­relépés. hogy az előfizetők a lávhívásos módszerrel most mái az ország minden jelentő­sebb helységét hívhatják, de kevés a nyilvános állomás, s például a külföldi és hazai tu­risták a Dunakanyar bal part­ján szombat-vasárnap el van­nak zárva a világtól. — Mi is úgy véljük, hogy a nagy szűkösségben meg keil találnunk a módját a szolgál­tatás javításának. Ezért soro­zatban szerelünk fel távhívó készülékeket olyan helyeken is, amelyek egyébként nincse­nek bekapcsolva a rendszerbe. • Elsősorban nem a Buda­pest vidéki Postaigazgatóság az illetékes válaszadó, mégis megkérdezem: mikor lesz vég­re kielégítő Pest megyében a telefonszolgálat színvonala, s mikor következik el az az ál­dott állapot, amikor minden jogos igénylő kaphat telefont? — Túl sok jót nem ígérhe­tek. A hetedik ötéves terv je­lentős javulást ígér — erről szó lesz a postáskonferencián is —, de aligha sikerül pótol­ni azt a tizenöt-húsz éves el­maradást, amelyet az ötvenes években elszenvedtünk. S mindjárt hadd jegyezzem meg, ezekért a beruházási hiányos­ságokért legkevésbé a postá­sokat lehet hibáztatni. A hír­közlés másik, s egyre közked­veltebb ága, a telex azonban rohamosan fejlődik, évente 10 százalékkal növekszik az elő­fizetők száma, s úgy gondo­lom, hogy a legsúlyosabb gon­dok megoldásában ez is se­gít. S természetesen az is, hogy Gödöllő után idén több településen helyezünk üzem­be újabb crossbanközponto- kat. • A hagyományos postai szolgáltatások és a telefon miatt Is kap elég kritikát a posta, de korántsem annyit, mint amennyi a hírlapárusítás miatti panasz. Sokak szerint semmi értelme nincs napila­pot megrendelni, a reggeli új­ság sokszor csak délben érkezik meg a címzetthez. Naponta ta­pasztaljuk, »íregy - a Pest me­gyei Hírlap már kora reggel sem kapható az újságárusok­nál, s dühöngünk amiatt is, hogy a hetilapok nemcsak Bu­dapesten, hanem a távoli vi­déki városokban is hamarabb megjelennek, mint Vácott vagy Nagykörösön. — Elismerem, a hírlapáru­sítási rendszer korántsem tö­kéletes. De a felhánytorgatott hiányosságokért jórészt néma posta felelős. Azért a szabá­lyozásért például nem lenne szabad a postásokat elmarasz­talni, hogy 5 százalék remiten- da, tehát el nem adott példány után jelentős kárt szenvednek az árusok, s a többletforgalom­ban csak alig érdekeltek a hirlaposztály-vezetők. Ilyen feltételek mellett bizony na­gyon nehéz rávenni a lapter­jesztéssel foglalkozókat, hogy bátrabban rendeljenek. 8 Meglehetősen keveset tu­dunk a postásokról. Milyenek a munkakörülményeik, milyen a társadalmi megbecsülése a szakmának, s van-e olyan utánpótlás, amelyik biztosítéka lehet annak, hogy ez a foglal­kozás visszanyeri régi megbe­csülését? — A mi hivatalaink a leg­változatosabb körülmények között működnek. Nem is kis részük még mindig áldatlan állapotok között, bérlemények­ben, fejlesztésre alkalmatlan épületekben van. Sok a for­galomhoz túlságosan szűkös hivatal — ilyen például a százhalombattai. A korsze­rűtlen munkahelyeken termé­szetesen a dolgozók közérzete is rosszabb, s ennek közvetlen következménye például, hogy elszámolják magukat, nagy a sorban ál'lás. Többek között ez az oka a 20 százalékos fluk­tuációnak. Akik gyakran utaz­nak Pest megyében, észreve- hették, hogy ahol erre lehe­tőség van, mindent megteszünk a munkahelyek korszerűsíté­séért, s az új hivatalok a te­lepülések díszei. ® Egyetértek, de még a rosszabb állagú épületekben is volna mód kisgépeit beszerzé­sére, automaták felszerelésére. S úgy veszem észre, ezzel a posta adós maradt. — E tekintetben is volit jó néhány kezdeményezésünk. Hi­szik, vagy nem, az automatá­tól legjobban az ügyfelek ide- genkedfteiK • Ami. a .munkál megkönnyítő kisgépeket illeti, azokkal a szakma nem barát­kozik meg. De nem zárkózunk el semmi újtól, újra és újra próbálkozunk korszerű meg­oldásokkal. © Végezetül arra lennék ki­váncsi, a gödöllői postástanács­kozás milyen hasznot hoz az egyszerű ügyfelek számára? — A legfontosabb feladata ennek a tanácskozásnak, hogy a VII. ötéves terv feladatai­nak meghatározásához adjon támpontokat. Ha a rendelke­zésünkre álló lehetőségekkel jól gazdálkodunk, annak min­denki hasznát veszi. Csillák András iekiéjcítészek terve szerint. Csak egyedi darabok kerülnek ki a kiskanlacházi Petőfi Mgtsz aszta- losüzeinéből. Érthető ez, hiszen az iát dolgozók nagyobb helyiségek belső tereit látják el a belsőépítészek által oda megálmo­dóit bútorokkal. Tavaly a Fórum Hotel, nemrégiben a Szegedi Levéltár polcait, fabúto­rait készítették, jelenleg az Olimpia szálloda várja termékeiket. Trencsényi Zoltán felvétele Generócióválfás a dinnyéseknél A kél ©rgje és s szaktudás A dinnyésekről annyit szok­tunk megjegyezni, hogy csá- nyiak, Hevesből származnak, s a szezonban az ország legkü­lönbözőbb területeire vándo­rolnak. Hortról. a szomszéd faluról már kevesebben tud­nak, pedig a módos község szintén nagy dinnyés dinasz­tiák lakóhelye. Burda Gergely famíliája is közéjük tartozik. A családfővel, ezzel a mokány, izmos magyarral tavaly is­merkedtem meg a vasadi Kos­suth Szakszövetkezetben. Utoljára hagyta el azon a nyá­ron téli. vagyis állandó szál­láshelyét, otthonát. — Nyug­díjba megyek — mondta. Hit­tem is, nem is a dolgot... különleges mesterség — Kertészkedik, öt család zöldségeire vigyáz, s többet dolgozik, mint valaha — szó­lal meg a vő Szalai Zoltán. akit apósa felől kérdezek új helyükön Ho'sszúberékben Va­sad határában. Párszáz mé­terre tőlünk a 4-es út aszfalt­ján, autók, tehergépkocsik ro­bognak, a nap cukrot szaporit, a zöldhéjú, kerek idomú, a homokon ezerszám heverésző gyümölcsökben. Az akácok hűvösében viaszkos vászonnal borított asztalon, feketekávé gőzölög. Beszélgetünk. — Most négy család dolgo­zik itt együtt. Nyolc hektáron, s nem panaszkodhatunk. Kap­tunk esőt elegendőt, s bizony nem bánnánk, ha melegebb jönne — magyarázza a kék munkásruhát viselő Szalai Zoltán. Az ezután . .köyetkező szavaiból megértem', hogy nem annyira egy különleges mes­terség folytatójának kell te­kintenem közösségüket, sokkal inkább az otthontalanságot, a kemény munkát szívósan vál­laló emberek csapatának. — Két évig dolgoztam az apósom mellett. Sokat tanul­tam tőle, de nincs ebben a dinnyéskedésben semmi ör­döngösség. Csinálni kell — ál­lítja. — S vállalni a rizikót is persze — toldom meg monda­nivalóját. — Ha az anyagi biztonsá­gunkra gondol, tudnia kell, ez a részesművelés azt is jelenti, tagjai vagyunk a szakszövet­kezetnek. Kétezer forint előle­Godollői postások Szolgálni kell az embereket A postások jó munkája, a Fosta jó munkája — olvasom a plakátot a gödöllői 1. számú Postahivatal kézbesítőtermé- ben, ahonnan reggel 7-kor in­dulnak útnak súlyos táská- jukkái a kézbesítők. A dolguk azonban nem a kihordással kezdődik; jóval korábban, már öt órakor szortírozzák, osztályozzák az újságokat, küldeményeket. Ezután men­nek kerékpárjaikhoz, amely könnyít a kéznek — vázára ke­rül a tele táska, csomagtartó­jára a hírlapok. Nem segít azonban a lábnak, hisz a súly olyan nagy. hogy csak imbo- lyogna, ha felkapnának rá. Húsz kilométer — Ügy ám — mondja Eszes József, s ő igazán tudja, 25 éve szegődött postásnak, egy hó­nap múlva üli negyedszázados jubileumát. — Ilyenkor istenes, de télen a frissen esett hóban megesik, hogy vállon cipeljük a bicik­lit. Szerencse, hogy ez azért ritkán van és visszafelé csak felülünk rá. Vinnivaló az az­tán van elég. Szeretnek az em­berek levelezni, én úgy tapasz­talom, és újságból is kevés he­lyen járatnak csak egyet. A napilap mellett ott van leg­alább a rádióújság. No ez pél­dául a duplájára nőtt az évek során, súlyával együtt persze — csak a lapcf.c kihordási díja nem változott tíz éve... Eszes József napja augusz­tus 22-én a szokásos időben kezdődött; 200 rádióújság, 300 napilap. 250 levél, és tetemes összegű nyugdíj került a pakk­jába. 400 nyugdíjas tartozik hozzá. Így azután érthető, hogy a déli harangszó még úton találta. Körzete családi házas. 21 éve járja a Blaháné utat és a közbeeső kis utcákat, 20 kilométert oda-vissza. Alig­hanem a kavicsok is ismerősen csikorognak a talpa alatt. Tud­ja, hogy melyik édesanya vár­ja szívszorongva külföldön élő lánya-fia levelét, ki az, aki ér­deklődő, beszámoló sorok he­lyett csak csekkel érkező szü­lőtartást kap gyerekétől. Változatos üiüiska Huszonöt év. Nagy idő. Sze­retni kell a mesterségét an­nak, aki ilyen hűséges. — Változatos ez a munka és jó, hogy nem helyhez kötött. Nem is tudnám elképzelni, hogy 8—9 órát egy gép mellett álljak — magyarázza Eszes Jó­zsef. Nem magasztos szavak, de a kitartás mögött — mint ki­derül — több van. Mert ami­kor az ezüstkoszorús brigádról kérdem, aminek kezdettől tag­ja, így beszél: — A postásság szolgálat. A brigádfelajánlásunk éppen ezért a társadalmi munkán kívül az udvarias, pontos mun- Lh. E szavak hitelét Eszes József esetében egy szép elismerés: a Kiváló munkáért kitüntetés igazolja. Még szokatlan Posta ez is, de a kapcsolat az emberekkel nem közvetlen. A gödöllői 1. számú Posta új Crossbar-központjában va­gyunk. Nem nagy ez a tele­fonközpont, mindössze nyol­cán dolgoznak benne rendes körülmények között. Most azonban két-három műszerész is sürgölődik itt, hisz a „bejá­ratás" folyik, az előbuklcflnó hibák korrigálása. Nézem a felvillanó lámpácskákat. a fürge kezeket, amint a dugó­kat a megfelelő helyre rakják, miközben kis kartonokat is ki töl te« tu a telefonközponto­sok. A kívülállónak mindez szinte követhetetlen. — Nem ördöngösség pedig — mosolyog Morvái Gizella, aki 30 éve áll a posta szolgálatá­ban. Gödöllőn 1957 óta dolgo­zik, központosként húsz éve. — Ez már a harmadik köz­pontcsere, amit itt megértem — folytatja. Még a régi gépe­ken kellett dolgoznunk, mi­közben az újat szerelték. Pe­dig a hely még így is szűkös. Örülünk a távhívási rendszer bevezetésének, könnyebb lesz így a munkánk, bár most még sok minden szokatlan. Maradt persze még hagyományos kap­csolás is, úgy hogy továbbra sem fogunk unatkozni. Nem bizony, még éjszaka sem. Akad pedig olyan elkép­zelés. amely szerint a „telefo­nos kisasszonyok” rádióznak, trécselnek, vagy éppen valakik beszédjét fülelik ki, azért tart soká a kapcsolás. Az efféle feltételezések és az udvariat­lan, néha durva megjegyzések nagyon bántják őket és joggal. Mert itt nyolc órán át nincs megállás, éjszaka pedig, ami­kor kevés a hívás, a statiszti­kát készítik vagy egyéb ad­minisztrációs teendőiket lát­ják el, ebből ugyanis annyi akad, hogy sokszor bele sem fér a munkaidőbe — mégis meg kell csinálni. Türelmet, nagyfokú koncent­rációt és fegyelmezettséget kö­vetel ez a munka. A fizetés nem sok. a postánál az átlag bérszínvonal 3800—3700 fo­rint. Ezért van az. a régiek nagy szomorúságára, hogy egy­re kevesebb fiatal nő választ­ja hivatásul a postai szolgála­tot. Szép pedig ez a munka — mondják —, minden nehézsége ellenére, hisz emberekkel köt össze. Szigcthi Teréz get kapunk havonta, amit a szezon végén természetesen el­számolunk. A gazdaság adja a gépet, a földet a vegyszert műtrágyát, mi pedig a kezünk erejét és a szaktudásunkat. A megállapodásunk úgy szól, a Kossuth Szakszövetkezetét az árbevétel 35 százaléka illeti meg. Szóval minden azon mú­lik, kedvünkben jár-e az idő. Ha igen, szépen jövedelmez a dinnye, ha nem, hiába a*,ask fáradság — foglalja össze s a dirrnyéskedés mikrogazdaság tanát a stafétabotot átvevő nemzedék férfi tagja. i í igyelö szegekkel — Mi őrizzük a dinnyét — véteti észre magát igazi gyer­meki bájjal Szalai Zoltán na­gyobbik kislánya Beatrix. Amit természetesen komolyan kell vegyünk, hiszen minden figyelő szemre szükség van ezekben a napokban. Sok a tolvaj, az éppen autójával fé­kező úrvezető, aki hallotta a faluban melyik földön dol­goznak idén Burdáék, s akad persze gyerek is ki csínyből csen. A sok-sok munka gyü­mölcsét persze nemcsak apró gyerek, hanem a mezőőr pus­kája s vagy egy tucat eb Is vigyázza. Nagy értékről van szó. . . — S mire költik a mostani jókora summát? — kérdezem a nagy család nem hivatalos szóvivőjét. — Építünk. Van helye a fo­rintnak. Tulajdonképpen ezért is hagytam el az eredeti szak­mámat, a lakatosságot. Nélküle is boldogulnak — Lesz-e folytatás? — tu­dakozódom immár a generá­cióváltás következő állomása felől. — A lányomat érti? — kér­dez vissza az apa. — Nem hi­szem. Ahhoz túlságosan jó) tanul — szalad ki száján a szülői büszkeségből táplálkozó mondat. — És az apósa? — Hiszen látja, betartotta az ígéretét. Otthon maradt. Azt hiszem könnyű, szívvel tetté. Mint mondtam, kertészkedik. Öt család zöldségesét vállaita. s többet dolgozik, mint itt ta­valy. S talán igaza van egy dologban. Abban természete­sen, hogy az olyan valaki, mint Burda Gergely, aki szin­te eggyé nőtt a természettel, s minden órája kemény küzde­lem volt, nem érzékenykedik. Ha eljön az ideje nyugdíjba megy, s néhány hasznos ta­náccsal útjára engedi a fia­talokat. Tudja, nélküle is el­boldogulnak már. Ö maga, vi­gyáz a fészekre, ahová meg­térnek az őszön az övéi. Messzire nézünk. Az úton tú! valami autó kínlódik a te­reppel. Meglehet egy újabb vevő. Valkó Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents