Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
1984. AUGUSZTUS 19., VASÁRNAP PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 9 Velünk, a közös hazában» Akik már átöltöztek SZLOVÉN BARÁTOM kisfia párhuzamosan két nyelven tanult meg szavakat formálni, gondolatokat közölni. Most három évesen egyformán szépen beszéli a szlovént és a magyart. Véletlenül sem keveri a kettőt. Társaságban pontosan tudja, kihez, melyik nyelten kell szólni, e képes akár a mondat közepén is váltani. Szülét értelmiségiek, mindketten azon, fáradoznak munkájukkal, hogy nemzetiségük nyelve, kultúrája és hagyományai tovább éljenek. Mint ahogy minden bizonnyal fontos a nemzetiségi tudat fönntartása azoknak a fiataloknak is, akik énekkarokban, táncegyüttesekben dolgoznak népük kultúrájának megőrzésén. Mégis, legutóbb egy nemzetiségi találkozón elcsodálkoztam: a színpadon kívül nem hallottam idegen szót. Melyik a természetes? A körülmények, a szűkebb társadalmi és a családi környezet, a lehetőségek mennyire befolyásolják a nyelv- használato't, a szokások megőrzését? Erről beszél Gombár Sándor, a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetsége választmányának tagja, a dabasi Fehér Akác Termelőszövetkezet elnökhelyettese. — Dabas tizenötezer lakosából minegy ötezer a szlovák anyanyelvű. Többségük a nagyközség első kerületében, az egykori Sáriban él, Viszonylag zárt közösségben. Magam is ott születtem és nőttem fel, s ott élek ma is. Ebben a kerületben még most is kevés a magyar család. A szlovákok közül pedig többnyire csak a fiatalok költöznek.el. Sáriban még ma is természetes a szlovák nyelv a boltban, az utcán. Különösen az idősebbek tartják a szokásokat, ők még hordják a régi szlovák ruhákat is. De a középkorú asszonyok már átöltöztek, a fiatalokról nem is beszélve. Pedig még az én legénykoromban is sokan jártak szlovák viseletben. — Nagyobb baj, hogy nemcsak a ruhát veszik le, hanem mind többen hagyják el anyanyelvűket is. A fiatal szülők már nem beszélnek szlovákul a gyerekekkel. Igaz. azok egyelőre megtanulják még a nyelvet a nagyszülőktől, legalább a megértés szintjén. Az első kerületi általános iskolában eddig 436 gyerekből 403 tanult szlovákul. Az idei beiratkozás adatai elszomorítóbbak. A leendő elsősöknek már harminc százaléka nem fogfa tanulni anyanyelvét. — Hogy mi lehet ennek az oka? Egyre több a vegyes házasság, ezekben a családokban már többnyire csak magyarul beszélnek a szülők, és a gyerekek is. S mivél a szlovákok lakta részen már nincs építési telek, mind több fiatal, költözik a falu más részébe, lazul a kapcsolat a szlovák közösséggel. S a falu többi iskolájában nincs szlovák nyelvoktatás. Pedig a szövetségben igyekszünk mindent megtenni, hogy ébrentartsuk a nyelvtanulási kedvet. Nálunk például nincs pedagógushiány. Sikerült kinevelni, ösztöndíjjal taníttatni szakembereket, közülünk valókat. Még az óvodában is van szlovákul beszélő pedagógus. A lehetőség tehát adott. Volt egy olyan programunk is, hogy az első kerületben az egész oktatás szlovák nyelven folyna. A szülők tiltakoztak, mi pedig nem erőltettük. — Azért nem adjuk föl. Kapcsolatunk van a pilisszentlászlói és pilisszentléleki szlovákokkal, szoktunk közös programokat, vetélkedőkét szervezni. Természetesen szlovák nyelven. A gyérékek tne- hetnek szlovák olvasótáborokba Csehszlovákiába•és a Balaton mellé. Itt aztán egy szót sem illik magyarul szólni. A könyvtárunkban is van megfelelő mennyiségű szlovák nyelvű könyv. Az iskolában a nyelv mellett tanulják dalainkat, táncainkat. Most egy nyelvművelő klubot tervezünk létrehozni, hogy mind többen sajátítják el az irodalmi nyelvet. — Szeretnénk egy tájházat is. Vettünk is egy régi szlovák parasztházat. Csak attól” félek, előbb-utóbb összedől, ha nem kezdünk vele valamit. A pénznek sem vagyunk bőviben és sokáig húzódott, a helyreállítási terv elkészítése is. De már_ gyűjtjük hozzá az anyagoit: eredeti berendezést, régi használati tárgyakat. DABAS CSAK EGY-az. ország nemzetiségi községei közül. Példája ázonban nem egyedi. A gondok, az eredmények és a hétköznapok másutt is hasonlóak, legyen szó akár szlovák, aká-r német, vagy délszláv nemzetiségről. Ha megyünk az utcán., nem vesszük észre, hogy nemzetiségi községben járunk. A munkahelyeken, a _ különböző választott testületekben, a közéletben sem tudnánk kiválasztani más anyanyelvű honfitársainkat. A dologban s_az ünnepeken is egyek velünk. Hogy mennyire élnek azokkal a lehetőségekkel, amelyek államuk következetes nemzetiségi politikája révén köztudottan igen tág teret adnak minden egyes nem magyar ajkú állampolgárnak a teljes élethez, attól függ, mekkora a nemzetiségen belül az a mag amely szívén viseli kultúrájának, hagyományainak fennmaradását. Akiknek fontos, hogy nem húsz, de még több száz év múlva is tudják az utódok, kik voltak az őseik, honnak jöttek, hogyan éltek és dolgoztak, minden támogatást megkapnak múltat őrző törekvéseikhez. Mert nekünk is fontos az, amiért munkálkodnak. M. NAGY PÉTER Az aranylakodalora Az emlékezés eltünteti az időt Cseppnyi házuk nem tudott volna befogadni ekkora sokadalmat. Igaz, ők a sokadalmat nem akarták. Legyen csendes az ünnep, kettőjük között maradó. Hiszen kettőjüké. Ódzkodva fogadták legidősebb lányuk szándékát, majd őnáluk jönnek össze. Ott elférnek. Tágas a ház, az udvar nagy. Edesapámék csak öltözzenek fel szépen, mákra ne legyen gondjuk, így szóit a verdikt. Tartották magukat hozzá. A legszebb ruhájukat vették fel. Még azon a napon Hat gépkocsi bújt bádogbixkaként egymáshoz szombaton a Szabadság utcában Kocséron. A házigazda, Harsányi József és a felesége, mindenkit azzal fogadott: Ilona ment énük. Ilona. Harsányiék első gyermeke, s az első unoka, ű ment, az ezerötszázas piros Lada kormányánál ülve, a nagyszülőkért. Azokért, akikért a sokadalom összegyűlt. Mert ötven esztendeje, 1934. augusztus 2-án mondotta ki az igent Udvaros Ferenc és Selemári Anna, lettek égy pár a .maguk akaratából, és az égiek jóváhagyását kérve. Lettek egy pár, maradtak ötven esztendőn át, elérkezve az aranylako- da lomhoz. ötven év! Sudár törzsű fák hamuvá váltak, ezer holdak szaleadtak darabokra, hogy majd újra egyesüljenek, birodalmak lettek semmivé, hírességek tűntek el és bukkantak fel újak, ez a két ember meg fogta égymás kezét, el nem eresztette, fogja ma is; amikor kisegítették őket Iionáék kocsijából, ez volt az első mozdulatuk. Ott álltak, zavart megilletődöttséggel, legszebb ruhájukban is a legszerényebbek a sokadalomban. Gyermekeik, mind a négy. A három vő, az egy szem meny. Az unokák, többüknek már a házastársa is. Két dédunoka. Ferenc bácsi testvére és annak családja... Harminckilenc köszöntő, két. köszöntött. Ezt is megértük — mondotta súgva párjának Udvaros Ferenc. Selemári Anna, Udvaros Ferencné bólintott, szólni nem tudott; potyogtak a könnyei. öt évtizedé, azon al napon, augusztus másodikán, amikor Udvaros Ferenc és Selemári Anna egy pár lettek, örök pihenőre tért az agg elnök, a német birodalom forma szerinti első embere, Hindenburg, s egy Adolf Hitler nevezetű kancellár még azon a napon forma szerint is a saját kezébe vette mind a törvényhozói, mind a végrehajtói hatalmat, melléje a hadsereg fölötti parancsnoklást. Ferenc bácsi erős, de kis termetű férfi. Azért elvitték katonának. Letöltötte a soridejét, megjárta afron- tet, volt hadifogoly. Mi volt a legnehezebb ezekben? Négy gyermekkel maradt Annus itthon! Ennyi a felelet, nem több. Mögötte? Ki- rhondatlanul? Jajdulások, befelé folyó férfikönnyek, parancsok, lövészárkok, erőltetett menetek, tábori levelezőlapok, átvirrasztott éjszakák, otthon, otthon, mi lehet...?! Ki, T alálkozás mi adhatna ezekért kárpótlást, elégtételt, feledtető vigaszt? Mennyi férfirettenet, mennyi asszonykín! 'Akkor azonban, ötven esztendeje még nem sejthették, ez is reájuk vár. Ez is, s mennyi minden más , még. Seiemári Anna arcáról eltűnik az é?er ránc, a mosolyra húzódó száj simítja el, szégyenlős szemérmességei hangzik el: nagyon szerettük egymást. Ennyi elég ötven esztendőhöz? Vagy éppen ez a legtöbb?! Már az ünnepien feldíszített asztalnál ülnek, természetesen az asztalion, zavaruk nehezen múlik, hiszen miattuk ennyien...?! Miattuk! Akik soha, egy pillanatra sem álltait az érdeklődés reflektorfényében, mert ‘mi lett volna rajtuk az érdekes, a másaktól elütő? Az ifjú férjnek két hold föld a vagyona. Selemári Annának, az ifjú asz- szonynak a kelengye a hozománya. Több? Honnan?! Abban az esztendőben, 1934. október 6-án Payer Károly, Györki Imre, Mónus Illés, a Magyar Szociáldemokrata Párt képviseletében felkeresi Gömbös Gyula miniszterelnököt, hogy — az újságok jobbik részének fogalmazása szerint — a városi és falusi dolgozó tömegek súlyos nyomorának enyhítését szorgalmazza kormányzati intézkedésekkel ... Szegénység, nélkülözés, kiszolgáltatottság, nyomor. A szavak köntöse is emlék, ha a köntös alatti, a tartalom azzá, emlékké lesz. A négy Udvaros gyerek mindegyike kijárta a nyolc osztályt, kettő a középiskolát is, egyikük diplomát szerzett. Abban az esztendőíjen, 1934. május 2-án a felsőház jóváhagyja az 1934: XI. törvénycikket a középiskolák szervezetéről, tanulmányi rendjéről, tananyagáról. Ferenc bácsi hány osztályt járt? Hármat. És Annus néni? Kettőt. Megkérdezhető lenne a miért? Aki tudja, az tudja, aki meg nem, az úgysem érti. Mint az unokák egyike, aki kábelekkel bajlódik. Cinkosan „kacsint: videóra veszem,: azt-öregekét. Markolja a kisebb vagyont érő hordozható kamerát. Jobb felvételi szöget keres, hogy szalagra kerülhessen a két kis öreg, legszebb ruhájukban, amiért — bocsánat a gondolatért —, annyit sem adna a használtcikk-kereskedő, amennyiből egy videokazettára futná... de hát — ezért bocsátható meg talán a gondolat —, egyszer már szembe kellene nézni azzal is, kikre, mire és hogyan építkezett azoknak a nemzedékeknek a sora, amelyekből 'most maroknyi ül itt, az ünnepi asztal körül; lakás-, háztulajdonosként, gépkocsik, háztartási és híradás- technikai gépek birtokosaiként, külföldről címzett levelezőlapok küldőiként. Mindenki eljött Durkó Gábor rajza Videón az öregek. Nem tudják. Nem értik, mi az. Talán észre sem Veszik a buzgólkodó gyereket, ha igen, úgy tesznek, mintha nem látnák. Nem az ő • dolguk. Nem az ő világuk. A gyerek világa a lesz, az övéké a volt. Egyre több a volt. Volt emberek, volt tárgyak, j volt események. Az embertől elvehetnek mindent, elhagyhat maga mindent, de az emlékeit viszi, mint vérét, sejtjeit, csontjait. Ez a legnagyobb vagyona. Ez a legnagyobb terhe. Harsányi József termelőszövetkezeti tag és felesége házában aperitifet hordanak körbe. Pálinka, vodka, konyak. Emlékek vagyona, emlékek terhe? Hagyjuk most. Mintha protokollfőnök dirigálná, • olyan hierarchikus rendben koccintanak az ünnepeitekkel a jelenlévők. Még a gyerekek, is. Üdítővel. Csókok. Harmatos szemsarkok. A fájós lábak a széken tartják a két kis öreget. Ferenc bácsi hetvenhét, Annus néni hetvenhárom esztendős. Mindenki lehajol hozzájuk. Szavak hullámzása ringatja őket. Egészségükre; sok jót; adja meg az isten a gyémántlakodalmukat; édes nagyi- kám; vigyázzanak nagyon egymásra ... Hullámzanak a szavak, zsongás lesz belőlük, olykor Udvaros Ferenc lopva a párjára pillant, az meg reá, talán jobb lett volna, ha otthon maradnak, kérdi az egyik szempár, talán igen, talán nem, feleli a másik, hiszen ... Hiszen menynyire kevés ünnep volt az életükben Nem volt rá idő, mód, nem volt szokás. Most meg ez a díszesen felterített asztal, kezdik behordani a ie- veses.tájakat rá, ahogy illik, az elsőt kettejük elé teszi le Harsányiné, legidősebb lányuk, az ünnepség rendezője, szervezője az ország sok tájékára elérő hívásoknak, gyertek, megrendezzük édesapánk és édesanyánk aranylakodalmát... Mindenki eljött, aki meghívást kapott. A1 legidősebb Ferenc bácsi testvére, hetvennyolc éves. A legfiatalabb Miklóska, a dédunoka, héthónapos. Közöttük hetvenhét' év, s osztásjelekként különböző korúak csoportjai, a tágan értelmezett család tagjai. Mit hoz az itt lévőknek, azoknak, akik fizikailag megkapják a lehetőséget erre, a következő ötven esztendő? Föimérhető-e? Lehetetlen. Mert lássuk csak, abban az évben, 1934-ben, amikor ez a házasság létrejött, olyan tények szerepeltek az újságcímekben, mint Lengyelország és Németország barátsági és megnemtámadási szerződésének megkötése; Magyarország és a Szovjetunió diplomáciai kapcsolatának felvétele; a budapesti és a főváros környéki cipész- munkások sztrájkja; Dollfuss osztrák kancellár meggyilkolása; Gömbös Gyula tárgyalásai Rómában Mussolini olasz miniszterelnökkel... Bizonyos, hogy az újságcímmé lett események döntő részéről Udvaros Ferencnek és párjának fogalma sem volt, de mondhatjuk-e ma ezt a mai eseményekre és a mai Udvaros Ferencekre és párjukra...?! Ferenc bácsi hatvanhárom éves volt, amikor életében az első regényt elolvasta. Az Egri csillagok volt ez. Állítsuk szembe őt és a videós unokát? Aligha lehetne igazságtalanabb társítást kiagyalni! Az emberek nem emelhetők ki figurákként adott világukból, környezetükből, vagy ha igen, csakis a nevetségessé tétel kockáztatásával. Mégis, erre a hibára gyakori a hajlam, akaratlanul is, mert az unokák harsány derültséggel szemlélik, amint szeretett, tisztelt nagyapjuk komótosan’ bicskát húz elő, és azzal aprítja fel a sült húst, ügyet sem vetve az odakészített rozsdamentes .•■evősszközökrg. - NpL így szoktam meg — mentegeti észrevett illetlen tettét zavartan Ferenc bácsi, s Annus néni korholására sem hagy fel a művelettel, megbízható bi- csak az, szolgál évtizedek óta, igaz, a sok fenésbe, köszörülésbe már igencsak megvékoinyodott a pengéje, de akkor is...? Miért ne?! Ö még érti is, érzi is. ember és eszköz, ember és használati cikk fényévnyi különbségeket rejtő viszonyának eltérő minőségeit, s ezért, hogy bár a süteményes villa sem hiányzik az asztalról, ő bizony megfogja a rétest, úgy eszi. Köszöntők. Ajándékok. Cipő. Ruhaanyag. Fejkendő. Tányérok. Csokrok. Desszertesdobozok. Otthonka. Papucs. Díszdobozos tucatnyi zsebkendő. Csészék, Teáskanna. Hasznos és haszontalan holmik serege, mert az idős ember már másként látja a tárgyakat, mint a fiatalabb, hiszen olyan kevés kell már, s az a kevés is olykor sok, amikor rend- béntartásáról, javításáról gondoskodhat. Persze, köszönik szépen, kü- lön-küiön mindenkinek, "erőtlenül tiltakoznak, minek ennyi drága minden, ekkora költséget...! S feláll Ferenc bácsi, ahogyan illik, válaszolni a jókívánságokra, a pohárköszöntőkre, rekedt a hangja, látszik, a föld művelése, nem a szavaké volt a kenyere, különösen nem ilyen sokadalom előtt. Hálásak vagyunk ezért a szép napért, s azért, hogy eljöttetek valamennyien... nekünk ez a boldogság ... mi soha nem akartunk többet, csak hogy becsületes emberek legyenek a gyerekeink, az unokáink ... mi igyekeztünk azok lenni, dolgoztunk, küszködtünk, megöregedtünk... Merénylet áldozata Abban az esztendőben, amikor Udvaros Ferenc és felesége egy emberpár lettek, rákerült a történe- • lemkönyvek lapjaira, hogy a Királyi Kúria ítéletet hirdetett Karikás Frigyes és Killián György perében; Baljós jelekkel teli égbolt 'alatt elindult egy emberpár. S akikkel együtt indultak itthon és a világban, de akik nem érkezhettek el oda, ahová ők?! Az ilyenek meg- rendezhetetlen, megünnepelhetetlen aranylakodalmával mi les? .. .71 Mert abban az esztendőben, 1934- ben ... Mert ebben az esztendőben, 1984-ben ... Telnek a történelem- könyvek. Mikor lesz helye ezekben az an- nalesekben egy aranylakodalomnak?! mészáros orrú i