Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-19 / 195. szám
VItíS PIDlElIlJM, ESVESSUETES! PEST MEGYEI ff till SZMSZMP PEST NEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS ft MEGYEI T1NACS LÄPJÄ XXVIII, ÉVFOLTAM, 195. SZÁM Ára: 1,80 forint 1984. AUGUSZTUS 19., VASÁRNAP Meg kel! tanulni dolgozni V eszedelmes leegyszerűsítésként hangzik — és sokakat késztethet berzenkedésre — az, ami a címben áll. Mert: ha meg kell tanulnunk, akkor eddig és most nem tudtunk, tudunk dolgozni? Tudtunk, tudunk. És mégis: meg kell tanulnunk dolgozni, gazdálkodni. Más módon, új utakat törve kell dolgoznunk, gazdálkodnunk, felhagyva a megszokottakkal, a begyakorlottakkal, a behunyt szemmel is megtehetőkikel. Nem a világ robajaiból és neszeiből kikövetkeztetett feladat ez, hanem keserves, bőrünkön tapasztalt tények diktálta, meg nem kerülhető teendő. Késve fölismert, nehezen belátott, nyögve elfogadott teendő. Mert hittük, az erőfeszítés és nem az eredménye, az igyekezet és nem az értélre számít, s tagadhatatlan, igyekeztünk, erőfeszítésekben nem szűkölködtünk, mégis ott tartanánk, hogy meg kell tanulnunk dolgozni...?! Marx írja A töke I. könyvében: „Az a munka, amely a társadalmi átlagmunkához képest magasabb fokú, bonyolultabb munkának számít, olyan munkaerőnek a megnyilvánulása, amely nagyobb kiképzési költségeket tartalmaz, amelynek termelése több munkaidőbe kerül,> s amelynek értéke azért nagyobb, mint az egyszerű munkaerőé. Ha ennek a munkaerőnek nagyobb az értéke, akkor magasabb fokú munkában is nyilvánul meg, és ezért ugyanazon időközök alatt viszonylagosan nagyobb értékekben tárgyiasul.” Szabad-e nyersen, köntörfalazás nélkül megkérdezni a kellemetlent, a kínosat, a bevalIatlanuF'is tudottat, azt, hogy ismétlődően és mennyi mindenben toltuk félre, sértettük meg az egyszerű és a bonyolult munka viszonyát megszabó közgazdasági törvényeket, értékrendeket, ismétlődően, és mennyi mindenben rendeltük alá az értékeset a kevésbé értékesnek, az illékony aktualitásának, a gyors váltakozásokkal fontosnak tartottnak?! Szép szavak il- lenének most a búcsúzó nyár és a kemény munkát hozó ősz közé ékelődött ünnephez, az új kenyér képletes és valódi megszegéséhez, illatához, ízéhez? Ne szavaink, tetteink legyenek szépek! Van ilyen tettünk nagy seregnyi! Augusztus első harmadára a megyében biztonságos helyre került a gabonatermés, az ipar az év első felében gyorsítani tudta az árukibocsátást, a lakosság mindennapjait javító beruházások közül éppen ezekben a napokban adtak, adnak át sókat rendeltetésének, valamennyit enyhültek a lakásépítés — az anyagellátás — feszültségei. rí Mégis, a szép tettek, az egyéni, közösségi helytállás tiszteletet követelő tényei ellenére egyre érzékelhetőbbé válik a megye társadalmi, gazdasági életének szinte valamennyi részterepén: az elvi alapokon nyugvó, fő irányaiban helyesnek bizonyult politika gyakorlati végrehajtásában sok minden átalakításra, ismételt megfontolásra szorul. A gyakorlat erőteljes tökéletesítése mellett elengedhetetlen néhány, korábban megjelölt haladási irány — döntés — mérlegelése, összevetése a várt és a tényleges eredményekkel, amit az MSZMP XIII. kongresszusának kell elvégeznie. A kongresszusi felkészülés nem a várakozással egyenlő!' Sokkal inkább azonosítható a — már lényegében megkezdett — felkészülés helyi gyakorlat kritikus elemzésével, lehetőségek és tényleges teljesítmények összevetésével, annak kimutatásával, ha a munka valóban munka lett volna, mennyivel több lenne, lehetett volna az eredmény. Senkinek sehol nem szabad megengedni, hogy lekicsinyelje mindazt, ami — a nemzetközi feltételek kemény szorításában — a legutóbbi esztendőkben az ország társadalmi, gazdasági életében végbement. S azt sem szabad lebecsülni, ami — a nemzetközi feltételek szorításában —. az ország társadalmi, gazdasági fejlődése mellett, azzal párhuzamosan gondban, feszültségben, ellentmondásban fölhalmozódott. A lekicsinylők e kettős — de némelykor ugyanazokból verbuválódó — csoportjainak figyelmébe ajánljuk egy, a marxizmustól nagyon-nagyon messze átló gondolkodó szavait. „Sosem tudjuk mai vaskorunkat egy aranykorra felcserélni addig, amíg nem szakítunk azzal a törekvéssel, hogy minden bajnak egyetlen okát találjuk.” A citátum Al- dous Huxleytől való, aki annak ellenére' jutott e következtetésre, hogy menekült a realitások elől, de mi menekülhe- tü.nk-e? Láthatjuk-e csak azt, hogy a megye mezőgazdasága tíz év alatt több mint i ötven százalékkal növelte a kukorica egy hektárra számított termését, hetven százalékkal a búzáét, avagy azt is látnunk, tudnunk kell, e mögött rejlenek indokolatlan költségemelkedések, is, ott állnak az elöregedett eszközök is? Láthatjuk-e kizárólag azt, a sokszorosan kedvezőtlen piaci körülmények ellenére is a megye nagy ipari üzemeinek többsége képes volt folyamatosan gyarapítani, a nem rubel elszámolású kivitelt, avagy azt is hozzá kell kapcsolnunk ehhez, hogy a legkorszerűbbnek számító megyei ipari termelőhelyeken is ötven, hetven százalékkal nagyobb élőmunka-ráfordítással készül el egységnyi termék, mint az azonos' technikai adottságú tőkés üzemekben? Fekete és fehér összemosódását szorgalmaznánk ezek szerint, amikor azt állítjuk, meg kell tanulnunk dolgozni? A fekete nem olyan fekete, a fehér nem, olyan fehér, mint azt sokan vélik, mint az gyakran a közgondolkodásban él, mert nem függetlenek egymástól, nem egymás ellenére, hanem együtt léteznek. Verítékkel, képletes és valódi csepp- jeivel mérheti munkáját, fáradozásét az egyén, de társadalmi méretekben már nem a veríték a mérce, a bizonyíték. Nem több verítékre van igény, szükség, hanem — és mindenekelőtt — friss gondolatokra, megújulási készségre, a szokatlan, az ismeretlen iránti érdeklődésre, s mindezekhez kapcsolódóan más métódusy. cselekvésre. így értjük, csakis így érthetjük a követelményt: meg kell tanulni dolgozni. Így dolgozni. Alapelvek meg nem kerülhető rendszerét adta kezünkbe Lenin, amikor megfogalmazta, melyek a szocialista építőmunka pillérei. Ezek „... általános munkakötelezettség, az öntudatos viszony a társadalom javára végzett munkához; a szocializmus egész időszakában kényszerítő módszerek alkalmazása a fegyelem megsértőivel szemben; az alkotómunka feltételeinek következetes kiterjesztése; az erkölcsi és az anyagi ösztönzők szerves összekapcsolása.” Ilyen egyszerű feltétel- rendszer ez? Ilyen bonyolult! Mert hiszen ezeknek a feltételeknek egyikére sem mondhatjuk, maradéktalanul megteremtettük; megkerültük inkább. Félig megtett, a már nem és a még nem között megrekedt lépések jelzik: a lassúság már-már jellemző jegyünk lesz egy olyan világban, ahol a fejlődés feltétele a gyorsaság, a reakcióidők lerövidítése, a szükségszerű, fölismeréséhez hamar hozzákapcsolt cselekvés. A ma elmulasztott a holnap megtehető határait szűkíti le, mert arra vétet igénybe erőt, időt, amire már mint megtettre, megnyertre gondolhatnánk, ha... Túlzottan sok a ha az életünkben, s persze, erről nemcsak mi tehetünk, de mi is tehetünk róla! A feszültségekkel teli világ kivédhetetlenül sugározza ránk hatását, de történelmi tévút lenne belenyugodni abba, hogy ez a világ nem lehet más, feszültségekkel kevésbé terhes, hogy építőmunkánk gondjai azért mutatkoznak meg élesebben, mert ilyen a nemzetközi helyzet. Gondjaink tetéződnek a nemzetközi helyzet keltette hatásokkal, de: teté- zödnek és nem onnét erednek. Eredőjük a szocialista fejlődés adott szakasza, ahol a továbblépést a régi források, a megszokott módszerek, eszközök már nem képesek segíteni kellő módon, ezért minden tekintetben és minden területen az új források, módszerek, eszközök válnak meghatározóvá. Frissen betakarított búzából sütött kenyerünkre valóságosan is, . képleteA haladás liléül® a munka minőségétől függ Máriái József beszéde Miskolcon Holnap találkoiunk Modoron a megye központi ünnepén Hétfőn, az alkotmány 35. születésnapján országszerte, s szűkeb,b pátriánkban is folytatódnak a megemlékezések, avatások, munkás-paraszt találkozók. Ezen a napon kerül sor a megye központi augusztus 20-1 ünnepségére is — mint már hírül adtuk. Monoron, a sportpályán pontosan 10 órakor kezdődik az ünnepi nagygyűlés. Ennek szónoka Papp Lajos államtitkár, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke lesz. Az egész napos program rendkívül gazdagnak ígérkezik. Két színpadon váltják majd egymást a népzenei és néptáncegyüttesek, illetve a fiatalabb korosztályt szórakoztató előadók, csoportok. Se szeri, se száma a bemutatóknak, láthatnak majd az érdeklődők repülőmodelleícet és motocrosst, MHSZ-kiáUítást és karatét, kutyákat és hőlégballont. Lesz lövész- és tizenegyesrúgó-verseny, megtartják az Augusztus 20r. Kupa kispályás labdarúgó-mérkőzéseit, összemérhetik felkészültségüket az autósok, s a kerékpárosak, az ügyességi próbán, a KRESZ- vetélkedőn is mindenki próbálkozhat. Megjelenik a Pest megyei Hírlap különkiadása. Nem maradhat el az ökörsütés sem, s válogathat a közönség a kirakodóvásáron. Gyömrö művészetét és múltját bemutató kiállítás nyílik a Nagy István galériában, s a Kaláris együttes szabadtéri koncertje (a Fő. téren) zárja a programot, este 8 órakor. Éljen augusztus 20J Népgazdaságunk fokozatosan alkalmazkodik a szigorúbb követelményekhez. Az ipari termelés növekedése az első félévben meghaladta a tervezettet, — Mezőgazdaságunk immáron hosszabb ideje nemcsak arra képes, hogy a szükséges gabonát termelje meg. Az*új kenyér ünnepén mindnyájunkat külön örömmel tölthet el, hogy sohasem termett a magyar földeken annyi búza, mint ebben az esztendőben. A miniszterelnök-helyettes beszédében kitért a gazdaság- irányítási rendszer továbbfejlesztésével kapcsolatos kérdésekre is. Egyebek között hangsúlyozta: azon intézkedések végrehajtására kell a legtöbb energiát koncentrálni, amelyek közvetlenül szolgálják a gazdaság teljesítőképességének fokozását. Sokan még ma is úgy gondolják, hogy a vállalati vezetésben a pozíciók — teljesítménytől és eredménytől függetlenül —, egy életre szólnak. Márpedig ezt a luxust sem a kormányzat, sem pedig a dolgozók nem engedhetik meg. Ma, és a jövőben még inkább nem a mindennel egyetértő, hanem a vitázó, az újat kereső, a kockázatot és a konfliktusokat is vállalni tudó vezetőkre van szükség. — Feladataink teljesítéséhez pótolhatatlan hozzájárulást jelent számunkra, a szocialista országokká!, és mindenekelőtt a Szovjetunióval kialakított, szüntelenül fejlődő együttműködés. Az ünnepség szónoka emlékeztetett arra, hogy a magyar Szocialista Munkáspárt a jövő esztendőben tartja XIII. kongresszusát. A kongresszus elé olyan programot kell terjeszteni, amely mozgósítja a dolgozó népet, perspektívát ad, lehetőséget teremt a társadalmi-gazdasági fejlődés felgyorsítására. S ami ehhez elengedhetetlenül szükséges: meghatározza azt is, hogy ennek érdekében mit kell tenni, — Munkás—paraszt találkozón ünnepelte alkotmányunk születésének évfordulóját Miskolc és a környező települések lakossága. Szombaton zenés ébresztő köszöntötte a város lakosságát, majd mintegy hatezren gyűltek össze a csanyiki majális parkban, az ünnepi nagygyűlés színhelyén. A, gyűlés szónoka, Marjai József a Minisztertanács elnökhelyettese volt. Beszédének bevezető részében arra emlékeztetett, hogy immár 39. alkalommal ünnepelhetjük bőkében az egész országban az új kenyér ünnepét. — Augusztus 20-a olyan ünnep, amely a múlt, a jelen és a jövő találkozását jelképezi — mondotta Marjai József, — A Magyar Népköztársaság belső és külső helyzete szilárd. A hazánk belső viszonyait jellemző, meghatározó társadalmi közmegegyezést nagy eredménynek, politikánk egyik legfőbb sikerének tartjuk. — Az utóbbi években a magyar gazdaság rendkívüli és korábban át nem élt, kemény próbatételen esett át. Népünk történelmi jelentőségű tette, hogy a .legkritikusabb helyzetekben is el tudta kerülni a fenyegető, súlyos visszaesést, nemcsak megőriztük elért élet- színvonalunkat, de sok vonatkozásban megerősödtünk, megedződtünk és megtartottuk fejlődőképességünket. — Céljainkat csak a jobb és eredményesebb munkával teremtett tartós sikerekre alapozva, érdemi, hatékony növekedés révén érhetjük el. Társadalmunknak a hatékony, jó munkát kell elismernie. Nem lehet elfogadni azt a nézetet, amely különböző minőségű munkák számára azonos, átlagos jövedelmet biztosít. A haladás üteme alapvetően az elvégzett munka minőségétől függ. Marjai József ezután az Idei esztendő eddigi eredményeiről szólt. Mint mondotta, gazdasági építőmunkánkban kedvező irányú fejlődés mutatkozik, bár ez még nem általános. sen is jut zsír, só, paprika, kerül mellé hús. Annyi-e, amennyi lehetne? Amennyi lehetne akkor, ha már megtanultunk volna — új módon — dolgozni, ha gyakorolnánk — irányítási, szervezési, végrehajtási teendőkben egyaránt — a sokszor hirdetett, a még többször áhított fegyelmet, célszerűséget, ésszerűséget? Haladásunk nem azon múlik, milyen gyakran és mekkora hangerővel deklaráljuk a teendőket, sokkal inkább függvénye annak a haladás, mi hogyan valósul meg napról napra. Olykor mégis a deklarálás gyakorisága és hangereje kapja a fő figyelmet, s nem a mi és a hogyan, a deklarálok láttatják magukat fontosnak és nem a cselekvők- teszik ezt, mert nekik sem idejük, erejük, sem kedvük erre. A társadalom azonban nem téveszthet el viszonyokat, arányokat, nem fogadhat el mesterkélt fontossági sorrendeket; összérdekei diktálják, csakis azok diktálhatják a dolgok megítélését. N emzedékek hosszú’ sora vezet vissza államalapító királyunkig, s bizonyos, e nemzedékek mindegyike úgy érezte, több a terhe, mint az öröme, életében sűrűbb vendég a gond, mint a gondtalanság. Ne legyünk tehát tévhit rabjai, ne higgyük rendkívüliségün- kat, azt, hogy csak nekünk, ennek a nemzedéknek nehéz. Hajiunk pedig rá, hogy soha nem voltnak, soha nem lesznek lássuk, láttassuk'azt a szakaszt történelmünkben, amelyben jól és rosszul lépve, de járunk. Járunk; megyünk. Mehetnénk gyorsabban? Most már gyorsabban kell mennünk! Ennek társadalmi méretű fölismerése, elfogadása elengedhetetlen feltétele annak, hogy nekiláthassunk megtanulni — új módon — dolgozni. Lélegzetvételnyi idő a mostani ünnep; kemény ősz, kemény hónapok várnak ránk. S a jövendő esztedőkké kerekedő hónapok sem ígérnek mást. A világ változott; nekünk is változnunk kell. S mert mi változunk, változni fog a bennünket körülfogó világ.
