Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-18 / 194. szám

1984. AUGUSZTUS 18., SZOMBAT Tf lakótelep] hétköznapok Némi üröm vegyül az örömbe Az ember azt hinné, hogy jobb viszonyok közé kerülni feltét­len boldogságot jelent. Azonban, mint már annyiszor, jelen esetben is beigazolódott, hogy kétszer kettő nem mindig négy. Itt van a pilisvörösvári bányász-lakótelep esete. Évekkel ez­előtt kezdték felépíteni ezeket a lakóházakat a kormányprog­ram értelmében, mely célul tűzte ki az elavult kolóniák fel­számolását. Köztudott, hogy az egykori pilisvörösvári bányász­lakások rendkívül korszerűtlenek voltak. A múltnak olyan em­lékei ezek, amelyekről szeretnénk mielőbb megfeledkezni. Nehezen indult Nagyon nehézkesen indult az építkezés. Először a terület kisajátítása okozott gondot, azután ahogy emelkedtek a fa­lak — meglehetősen lassan — úgy szaporodtak a bajok is. A kivitelezés csigatempóban ha­ladt, s mint utólag kiderült, a lakások rengeteg hibával ké­szültek el. És minden egyes hiányosság — többnyire jo­gosan — berzenkedésre inge­relte a beköltözőket. Azokat, akik korábban összehasonlít­hatatlanul rosszabb körülmé­nyek között éltek, fürdőszoba híján lavórban voltak kényte­lenek mosakodni, mosni. Csak­hogy életük nagy részét ott él­ték le, és szerették lakhelyü­ket. Szerették, vagy legalábbis kötődtek a parányi kerthez, az udvarhoz. Az első épületben van Hel- tai Józsefék otthona, és itt él asszonylányuk is két gyerme­kével. Egyikük, Lieber Doroty- tya, így válaszolt, mikor az új lakásról faggattam: — Jobb volt a Safiban. Ott volt kert. A többi gyerekkel játszottunk az udvarban. — Schaffler-udvarnak hív­ták a helyet, ahol laktunk. — fűzi hozzá magyarázatként a nagymama. — Hát azért jobb az új házban, kényelmesebb, de az a sok probléma, ami itt van. El sem lehet mondani mennyi! Nézze meg a ké­ményt! Most tapétáztuk három hete a falakat. Jött egy eső, s ami csapadék a kéménybe esett, az itt szivárog be a la­kásunkba. Minden csupa ko­rom. Itt is, nézze csak! — mondja és megpróbálja fel­emelni a faltól-falig szőnyeg szélét. Nehéz, persze, hogy ne­héz. Igazán azonban az az el­szomorító, ami a méregdrá­ga szőnyeg alatt van: nedves, fekete korom. — A biztosító­tól jött ugye? — kérdezi bi­zakodva, de sajnos ezúttal hiá­ba reménykedett, a várva várt ügyintéző késik. Virágot ültettek A lépcsőházban végig a fa­lon virágok zöldellnek, filo- dendronok ágaskodnak a fény felé. Párbeszéd hangja csal fel a legfelső szintre, ahol a mé-' lyebb hang tulajdonosa, Nagy István, ecsettel kezében ül a lépcsőn, és élénk kék színűre mázolja a falat. Olajfesték­kel, hogy védjen a véletlenül odatévedő cipősarkaktól, a maszatos gyermekkezektőí. — Mi festjük be, a lakók, mindenkinek jut egy darab — magyarázza Nagy Istvánná, aki férjének segédkezik a nagy munkában. Aztán behív ottho­nába. megmutatja, mi mindent szedtek össze két kezük mun­kájával hosszú évek alatt, és közben beszél arról, mik ke­seríti)meg az életüket ebben a szép lakásban. Például a rossz nyílászárókról, amelye­ken pár csepp eső esetén azon­nal becsurog a víz. Az épületek előtt parányi virágos rész, kihúzott kötélen száradó fehérneműket, ágy­neműket lenget a szél. Bizo­nyára így volt ez egykor a bányászkolónián is. A falak árnyékában székeken ülő asszonyok, jobbára idősek. Megbeszélik a világ és egy­más gondjait, aki tud, taná­csot ad. Szükség van erre a tereferére. Egyik ház előtt 1 Bencsik Istvánná üldögél. Telkek Tápiószecsőn Készül a rendezési terv A legjobb szándék mellett sem tudott az utóbbi két-há- rom esztendőben a tápiósze- csői tanács a jelentkezőknek lakóház építésére alkalmas telket adni. A problémán új terület parcellázásával kíván­nak segíteni. A község sport­pályája mellett mintegy 22 hektárnyi, mezőgazdasági mű­velésre alkalmatlan földterü­let van, amelyen rövidesen — néhány héten belül — 120 építési telket jelölnek ki. Kiss Károlyné, a tápiószecsői ta­nács vb-titkára elmondta, hogy máris több, mint 80 je­lentkezőt tartanak nyilván. Ezek többsége a községben élő fiatal házasok sorából ke­rül ki. Tápiószecső most ké­szülő rendezési terve figye­lembe veszi a helyi igények növekedését, s így további földterületek parcellázását is előkészítik. A most kiosztásra kerülő telkek csak részben közműve­sítettek. A villanyhálózat ki­építése még ebben az eszten­dőben megkezdődik, arra vi­szont egyelőre nincsen lehető­ség, hogy vízvezetéket is léte­sítsen a tanács, mivel a tele­pülésen levő hálózat kapaci­tása ezt nem teszi lehetővé. A helyi tanács az ivóvízellátást további két nagy teljesítményű kút fúrásával kívánja megol­dani, erre azonban jelenleg nincs megfelelő anyagi fede­zet. A Budapest és vidéke MÉH Vállalat monori telepe fe/iréte/re keres két műszakos munkára r lakatos és villanyszerelő szakmunkást, betanított munkást, férfi és női segédmunkást, nehézgépkezelőt, egy műszakos munkára: műanyagválogatót, férfi és női segédmunkást, adminisztrátort Jó kereseti lehetőség. Jelentkezni lehet Monoron, a telep vezetőjénél. Nyugdíjas, örül a fürdőszo­bás lakásnak, a kényelemnek, de hiányzik neki a régi la­kóhely hangulata. — Akkor, ha az ember ki­ment az utcára, már hallott valamit. Sőt elég volt csak az udvarra kilépni. Most meg messze van a falu. Bizony meg kell gondolni, nekiindul­jon-e az ember. Itt fenn, a dombtetőn tényleg elég magá­nyosnak tűnik a négy tömb, különösen most, hogy még rendes út sincs. Esőben leg­többször éppen a házak irá­nyába folyik a víz és ott áll meg nagy pocsolyákban. Pa­naszkodnak is emiatt az itt élők. — Ezt kéne már rendezni, kérem, az utat — mondja Si­mon Istvánná. — Ígérték, hogy meglesz még az idén a csatorna. Mi pedig megszer­veztük a társadalmi munkát is hozzá, de halasztódik a do­log. Megszokni, megszeretni Mint minden új lakótele­pen, természetesen itt is van bőven tennivaló. Időbe kerül, míg lassacskán eltűnnek a hi­bák, a panaszok, és az itt élők nemcsak megszokják, hanem meg is szeretik az új lakó­helyüket. A legutolsó épület műszaki átadása májusban volt, e hé­ten pedig a hiánypótlási ha­táridő járt le. A tanácselnök, Keszléri Jó­zsef szerint, ha minden jól halad, szeptember közepén itt is megkezdődhet a beköl­tözés. Addig azonban renge-1 teg munka van. Most derült ki, hogy még nincs villany- tűzhely a lakásokban, sőt: a pápai gyárban nem is készül a szükséges típus és mennyi­ség. — Itt áll elő az az eset. hogy akár a föld alól is, de előkerítjük valahonnan. S mivel ez már nem érdekli a kivitelezőt, a tanácsnak kell megszerezni. Ahogy hallgat­tam a szakembereket, a kü­lönböző szervek képviselőit, akik kapcsolatban álltak a ki­vitelező Mezépszerrel, árrá a következtetésre jutottam, nem szívesen emlékeznek vissza erre a közös munkára. Csak az a szomorú, hogy az ajtók attól még nem fognak rende­sére záródni, a kémény hibái nem változnak. Azokat ki kell javítani. Fiedler Anna Mária Épül az iparcikk-áruház A tervezettnek megfelelő ütemben halad Budapesten a Kálvin téren a PIK-áruház építése. A kivitelezők az Érd városi Tanács Építőipari Költségvetési Üzemének dolgozói. Jelenleg a fém nyílászárókat szerelik Hancsovszki János felvétele A fele termés olaj Napraforgóhibrid Világszínvonalú napraforgó- hibrideket állítottak elő a Ga­bonatermesztési Kutató Inté­zet kiszombori nemesítő telepé­nek tudományos kutatói. Az utóbbi három esztendőben négy hibridjük kapott állami elismerést. Ezek mind magas, legalább 50 százalékos olaj- tartalmúak, vagyis termésük fele olaj. Emellett rövid te­nyészidejűk: 110—120 nap alatt beérnek és szempergési veszteség nélkül arathatók-csé- pelhetők hagyományos kom­bájnokkal. ■ , Hektáronként hozamuk ked­vező időjárás és talajvi­szonyok mellett elérheti a 30 mázsát. Mivel ellenálló fajták; jól alkalmazkodnak a külön­böző talajtípusokhoz. A legismertebb külföldi nap­raforgókkal egyenértékű kis­zombori hibridek az idén mintegy 40 000 hektárt foglal­nak el. Ebből ezer hektáron vetőmagot termelnek, s így jövőre csupán ezekkel az új­donságokkal csaknem 100 000 hektárt tudnak bevetni. Juhi sátruk külfifidre Segíthet az innovációs alap Sok minden múlhat egy vállalat versenyképesse­ge, de abban a szakemberek is egyetértenek, hogy a leg­nagyobb figyelmet az igé­nyekhez igazodó/ rugalmasan változó termékszerkezetre és a műszaki fejlesztésre kell fordítani. Például a Budafiax Ám minit minden, ez is elsősorban pénz kérdése. Sok gazdálkodó — bár időben felismeri tennivalóit —, a pénzügyi gondok miatt nem vállalkozhat gyorsabb fejlődésre, s így bizony a te­hetősebb konkurrensek nyo­mában kullog. Hogy mégis legyen a hazai vállalatoknak is esélye a tisztesseges versenyre, az Ipari Minsztérium innová­ciós alapot létesített, amely a pályázatok megítélésénél ki- erpelten vizsgálja, hogy a befektetett pénz mennyire jö­vedelmező. Az alap induló tőkéje 120 millió forint volt, s az utóbb' két esztendőben 200—200 milliót szántak az esetleges kiegészítésre. Az alap sokoldalúan igyekszik támogatni a hazai vállalatok versenyképességét, előnyben részesítve az elektronikával, a biotechnikával és a környe- ze'védelemmel foglalkozó gaz­dálkodókat. A vállalatok többsége ön­erőből gyekszlk megoldan fejlesztési feladatait. A buda­kalászi Budafiax Lenfonó- és Szövőipari Vállalatnál például folyamatosan vásárolnak kor­szerű berendezéseket, és az új gyá-tősi eljárások alkalmazá­sától sem idegenkednek. Fejlesztési stúdió Ennek köszönhetően, az uíóobi években alaposan meg­változott náluk a termék- szerkezet. A nemrég megala­kított gyártmányfejlesztési stúdió munkatársai több új­donsággal rukkoltak ki az utóbbi hónapokban is. Elké­szítették egyebek között egy olyan szövet leírását — s ter­mészetesen, a gyakorlatban is kipróbálták —, amely ellenáll a savaknak, lúgoknak, és más veszélyes folyadékoknak. Ki­fejlesztettek különböző, a szabadidőruha gyártásban fel­használható alapanyagokat is, például a tomasepttel kezelt farmer 'nganyagot, valamint a téliesített jeans szövetet. Piaci verseny S hogy mindezeknek az erő­feszítéseknek megvan az ered­ménye, azt jelzi, hogy az utóbbi esztendőkben gyors ütemben nőtt a vállalat ex­portja. Sőt, ebben az évben is több jó üzletet kötöttSST*^. világpiacon tapasztalható, nö­vekvő keresletet kihasználva sok, tisztán lenből készült szövetet adtak el külföldön, a tabi gyárban varrt sátorai­kat pedig marokkói, angliai, osztrák, holland és svájci ve­vőknek kínálták megvételre. Az utóbbi időben azonban üz­letkötőiknek nemcsak a tőkés cógekkc-i, hanem a szocialis­ta országok vállalataival is nKg kell küzdeniük a piaci versenvben. F. Z. Nyarciételep a homokon Kénes pára a víztükör féléit Még nedves az út a nyári zápor után, amikor megpillantjuk az apró, kopott jelzőtáblát Tápiúszentmárton központjában. Fürdő — hirdeti a felirat, majd néhány kilométer után újabb jelzés irányít a főútrói a bokrok, rekettyék közé. Itt már nehe­zebb a terep, óvatosan kerülgetjük a csillámló felszínű, de ki­számíthatatlan mélységű pocsolyákat. Karcsú nádszálak, sűrű cserjék mögül bukkannak elő a víkendházak, melyek csak a hét végére várják gazdáikat. lődés. Lassan kiépül a kör­nyék, lesz majd út, parkoló, minden ami szükséges. Új medence A fürdő környéke is kihalt, bár a változékony idő talán nem riasztaná el a látogatókat. Az 53 fokos termálvíz bőven pótolná az esőfelhők mögé húzódott nap melegét. Hétfőn és pénteken zárva a strand, kicsi a forrás hozama, sok időbe telik, míg lecserélik a vizet a medencékben. Telek eladó — Olajat kerestek itt a hat­vanas évek vége felé, s forró víz tört a felszínre — emléke­zik Bóz Lajos fürdőmester a kezdetre. — Egy ideig nem értékesí­tették, de később az Arany- szarvas Tsz kertészetet épített ide, s korai primőrök üveghá­zait, fóliasátrait fűtötte a for­rás. Az első medencét — ez ma is a legnagyobb — saját dolgozóinak építtette a tsz. Azután mind többen szereztek tudomást róla és bővíteni kel­lett a strandot. Most három medencével várjuk a vendé­geket, s épül a negyedik, amelyben hideg víz lesz. Itt úszhatnak, sportolhatnak majd a látogatók. Lassan telik a medence, kénes pára úszik a víztükör fölött, legalább három órát kell állnia, hogy negyven fok alá, fürdésre alkalmas hőmér­sékletűre hűljön a víz. A fürdő bejáratánál, a pénz­tár ablakába, a fák törzsére tűzve cédulák hirdetik: telek, ház eladó. Deixler Kálmánék is ha­sonló hirdetés alapján jutottak a telkükhöz. — Három éve vásároltuk ezt a földdarabot, s nem bán­tuk meg — mondja a házigaz­da, az ismét szemerkélő eső elől a vadonatúj, faburkolatú ház verandájára menekülve. Budapesttől Szolnokig is­mert és egyre kedveltebb a tápiószentmártoni fürdő. Azt mondják, gyógyító hatása van a víznek, én azt nem tudom, de hogy meleg, és jólesik, az biztos. Szívesen vásárolnak itt telket az emberek, mert ol­csóbb mégi mint a felkapott üdülőhelyeken, s előbb-utóbb biztosan itt is megindul a fej­A tanácselnök, Farkas Vil­mos is így szeretné, de pénz, egyelőre még csak a rendezési tervre jutott. — Arra is évekig gyűjtö­gettünk, mert több mint egy­millió forintot kellett kifizet­ni a terület művelés alól való kivonásáért. Tavaly április­ban készültek el a tervek, s még idén, reméljük, megkezd­hetjük a parcellázást is. A száznyolcvan házhely tartós használatba adásával azonban nem tudtunk eleget tenni az igényeknek, több mint három­százan várnak üdülőtelekre. — Üt, híd, vendéglő építé­sére is gondolunk, de jelenleg erre nincsen anyagi fedezet. A rendelkezésünkre álló összeget, 2Ö0 ezer forintot az új hideg­vizes medence építésére for­dítjuk, hogy úszni tanulhassa­nak a gyerekek. Valószínű, hogy az olcsóbb megoldást vá­lasztjuk, s helyben fúrt kút biztosítja majd az új medence ellátását. Az Aranyszarvas Tsz elnök­helyettese, dr. Várady András szintén lelkes támogatója a fürdő fejlesztésének. — Igaz, hogy a tsz, mint fenntartó nem tekinti a für­dőt a legjövedelmezőbb üzle­tei egyikének, de a falu lakói, s távoli látogatók is igénylik a strandot A hetvenes évek elején könnyebben tehettünk eleget a közkívánatnak, volt még pénz fejlesztésre. Most már csak széles körű társa­dalmi összefogással építhetjük meg az új medencét. Csak az építkezéshez szükséges beton­vas félmillió forintba kerül, így bizony rászorulunk a KGYV, a Volán, a PVCSV, az Áfész s más üzemek segítsé­gére. — A fürdő éves árbevétele körülbelül félmillió forint s ez rá is megy a fenntartás költségeire. A forró vízzel fű­tött üvegházak sem túl jöve­delmezők, mert kicsi a hozam, s csak éppen a helyi igények­nek megfelelő mennyiségű primőrt termelhetünk. A ker­tészet viszont télen munkát biztosít a fürdő dolgozóinak, így nem kell alkalmi munká­sokat foglalkoztatnunk. Közös erővel Jövő nyáron, az új meden­cében úszni tanulhatnak hát a tápiószentmártoni gyerekek, s a messziről érkezett vendégek is felüdülhetnek a forró ter­málvíz után. Nem választottak rosszul azok, akik számítottak a fürdő fejlesztésére, s itt vá­sároltak telket, nyaralót ma­guknak. Mert ha lassabban is, és nagyobb erőfeszítések árán, de megépül majd az út, a par­koló. Hiszen nemcsak az üze­mek, a tanács, a tsz, hanem a falu lakói is vállalják a tár­sadalmi munkát, az új felada­tokat a fejlődés érdekében. Márványi Ágnes

Next

/
Thumbnails
Contents