Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)
1984-08-16 / 192. szám
4 19R4. AUGUSZTUS Ifi., CSUtHRTOK A nyomok az alsó tagozatba vezetnek Felszínesen megértett anyag ■ Heti filmtegyzetb Omega, Omega Egy kocka az Omega, Omega című filmből Az általános műveltség sokkal több vita tárgya volt a múlt évtizedekben, mint az alapműveltség. Ezt, kevés kivételtől eltekintve, nem tartotta eenki vitathatónak; az általános műveltség minden meghatározása abból indul ki, hogy adottnak veszi az alaptudást, az alapkultúrát, az alapkészségeket. Hogy is lehetne másként megszerezni az általános műveltséget, mint az alapokra építve? Az alapokat pedig az általános iskola rakja le. Minden általános iskolai tanterv abból indul ki és azt deklarálja, hogy a tudományosan hiteles ismeretek alapjait és a tanuláshoz szükséges készségeket megtanítja, megszilárdítja, begyakoroltatja Az előfeltétel lrnl-olvasni-számolnl mindenkinek meg kell tanulnia az általános iskolában, ponto sabban már az alsó tagozatban. Erre épülve meg kell tanulni fogalmazni, értelmezni írott szöveget (ami azt is magában foglalja, hogy meg kell tudni különböztetni szépirodalmi, leíró és tudományos olvasmányt) és olyan számítási-számolási technikát kell ismerni, amelyre a magasabb matematikai összefüggések ráépíthetők. Ez azonban még nem alap- műveltség. Ez csupán valami előfeltételnek nevezhető kiindulópont. A mai általános iskola többeík között abban különbözik a háború előtti elemi iskolától, hogy ott — ha nem is bevallottan — igen széles tömegek iskolázottsági szintje ezen a ponton meg is állt. Egy 1938-as keltezésű tankerületi jelentés szerint az elemi iskolát végzett gyermekeknek nagy része le tudta írni a nevét, el tudta olvasni —■"Szótagolva — az újságok címeit — s úgy-ahogy tudott összeadná, kivonná, szorozni, és osztani legfeljebb néhány számjegyig. Az 1954-ben kiteljesedett általános iskolai oktatás ennél sokkal magasabb célokat tűzött maga elé. Sokáig azt hittük, a tudás egyszerű növelése kialakítja az emberek általános műveltségét, az alapok gondozásával nincs semmi probléma: egyszerűen rá kell rakni magasabb ismeretanyagot, és megy minden maga — didaktikai — útján. Ma már tudjuk, hogy az általános műveltség és az alapműveltség között az ösz- szefüggés nem ilyen egyszerű, nem ilyen egyenes vonalú. Az általános műveltség szintje nem attól függ, hogy mennyi új elemet teszünk hozzá az alaphoz, teszem azt történelemből, irodalomból és matematikából. Ugyanis a mennyi itt igen gyakran attól függ, milyenek az alapok: gyatra olvasási készségre nem lehet irodalmat, történelmet, természettudományos ismeretelemet rárakni; kezdetleges szinten megrekedt gondolkodási kénességekre nem lehet magasabb összefüggések megértését alapozni. Főszerepben a mélység A gondolkodási képesség és az olvasási készség — a beszéddel együtt — nagyon szorosan függ össze. A megértésben a kettőnek együtt van óriási szerepe. A megértés tehát a szellemi képességnek az a foka, amelyre el kell juttatni a tanulókat elég korán, nagyjából az általános iskola ' alsó tagozatán, hogy az alapműveltség elemei biztos bázison álljanak. A következő lépés a tudásszint egyszerű emelése, tudáselemek összerakása, magyarán oz ismeretkörök bővítése. A negyedik, majd főleg az ötödik osztályos tantárgyak frontálisan igyekeznek eleget tenni ennek a feladatnak. Történelem, irodalom, a természettudományos ‘ ismeretek bővülése, a matematika itt most már szilárd bázison növelik a tudás mennyiségét, és egyszerre ezzel elmélyítik a gondolkodás-megértés szintjét — elméletileg. Hangsúlyozzuk: elméletileg. Ugyanis a gyakorlatban a zavarok ebben az időpontban, illetve ezen munka közben a legszembeötlőbbek. A negyedik, ötödik osztály* ban veszi észre a pedagógus először, hogy a .tanulók na-'y része nem tud olvasni, nem tud gondolkodni, nincs a megértésnek olyan fokán, hogy a tanítás zavartalanul mehetne tovább. A jelzések ugyan még csak szórványosak, a nevelők inkább a lehetetlennel próbálkoznak: a megértés hiányában is megpróbálják megtanítani tananyaguk ismeretmorzsáit. Ekkor következik be az egyik igen tragikus pedagógiai hiba: ez a törekvésük — hála hatalmas energiájuknak, nagy rutinjuknak és erőfeszítéseiknek — sikerrel jár. A gyermekek verbálisán megtanulják a tananyagot, anélkül, hogy megértenék. Itt már ninos idő a tanulás előfeltételeinek pótlására: sem a gondolkodás elemi szintű működésének csiszolására, sem az olvasás technikájának gyakorlására, sem a beszéd — szinte öncélú — művelésére. Csak tanulni lehet, mindegy, milyen következménnyel jár is a megértés nélküli vagy csak felszínesen megértett tudás. A felső tagozaton ez a folyamat most már öntörvényűén megy tovább. Bővül a tantárgyak köre és az egyes tantárgyak ismeretanyaga. Tanulni és tanulni minden áron: csak ez az>út járható a diákok számára, és tanítani, tanítani minden áron: ez a tanító pedagógusok egyetlen lehetséges feladata. A tanár nem kezdheti elölről az egész folyamatot, még csak az alapok pótlására sem vállalkozhat mert nem a már alaposan megzavart':'gondolkodású, Lapunk augusztus 4-i számában megjelent Makacs nézetek és a valóság című cikkünkre válaszolt Kecskés József, a gödöllői művelődési központ igazgatója: Az említett cikk szerzői egyetlen szombat este alapján vizsgálták a fiatalok szórakozási lehetőségeit, így -jutottak el intézményünkhöz is. Az egész cikkre, így a gödöllői művelődési központot érintő pár sorra mégis egy olyan hangnem, fogalmazásmód jellemző, amely az olvasó számára negatív és általánosító képet fest a művelődési intézmények hét végi programkínálatairól. Racionálisabb kérdés azonegyenetlen tudású, fel nem mérhető szellemi teljesítményű diákokkal áll szemben. A kiegyenlítési törekvés óhatatlanul a színvonal leszállítására kényszeríti a pedagógust: mindig a tudás minimumát tűzheti ki célul, mert az elmélyült gondolkodás feltételei hiányoznak. Tehát, lefelé nivellál, tegyük hozzá, kényszerből. És az eredmény Az eredmény ennek megfelelően egyenetlen tudás, a gondolkodási képesség minimuma, ami adott esetben befogadási képesség szűkösségét is jelenti. A tanulók a nem szervesen egységes ismeret- anyagtól eleve idegenkednek, azért, mert tapasztalatból tudják, milyen nehéz alig értett, vagy csak elkülönülő elemeiben megértett tananyagrészeket megtanulni. Ök is a legkönnyebb megoldást választják: a napra szóló tanulást, amit aztán el is felejtenek. Ilyen tudásra nagyon nehéz később egységes általános műveltséget ráépíteni. Eszmefuttatásunk korántsem elméleti: ezt igazolják a felvételi vizsgákról szóló jelentések, az egyéni tapasztalatok, a tanulók olvasási készségét firtató felmérések, a növekvő tanítási gondok a felsőoktatás első éveiben, az érettségi vizsgák egyre kínosabb feleletei; ma már ott tartunk, hogy az érettségi elnök nem mer kérdezni olyasmit, ami az előbb szóban viszonylag értelmesen elmondottak alkalmazását feltételezné. Az általános műveltség kialakítása ma nagyon problematikus, és ennek oka az alapműveltség hiányossága. Ez pedig az általános iskola alsó tagozatának hibáira vezethető vissza. Sarkadi László ban, hogy a szerzők annak adnak hangsúlyt: miért nincs kiírva intézményünk zárva tartásának oka. Akik a művelődési központot, egyáltalán a kulturális intézményeket látogatják, azok számára nyilvánvaló, hogy egy hosszabb ideig tartó zárva tartás oka: főidényben el nem végezhető felújítási munkák elvégzése, illetve szabadságolások. Megjegyezzük, hogy a művelődési központot négyéves fennállása óta minden esztendőben ebben az időszakban tartottuk zárva (hivatalosan kiadott engedély alapján); ezt természetesen már júniustól különböző propagandaanyagainkban is jeleztük. A cikkNemzetkőzi kiállítás Kisplasztika Az idén 26 ország 94 inű- vésze vesz rés2t alkotásaival a budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállításon. Szeptember 6. és október 28. között, immár hatodik alkalommal ad otthont a Műcsarnok az e művészeti ág mindenkori legfrissebb eredményeit bemutató tárlatnak. Az 1971-től kétévenként. 1978. óta pedig háromévenként jelentkező seregszemlére a hagyományokhoz híven, az idén is a jelentkező országok jelölték ki résztvevőiket. Országonként 4—4 művész, ösz- szesen 351 munkáját tekinthetik meg a tárlat látogatói. Elsőként vesznek részt a budapesti triennálén Egyiptom. Kína és Törökország alkotói. A magyar kisplasztikát az idén Bakos Ildikó, Csiky Tibor, Fusz György és Pál Zoltán alkotásai képviselik majd. Szakítva az előző bemutatók megszokott rendezési gyakorlatával, újdonságként vezetik be az idén, hogy a müveket nem országonként csoportosítva állítják ki, hanem — a művészeti ág tendenciáiban való eligazodást segítve— stílusok, illetve iskolák szerint. Az egyes nemzetek kisplasztikái törekvéseiről, terméséről tájékozódni kívánó látogatókat, viszont az országok szerint szerkesztett kétnyelvű katalógus segíti majd. A megnyitó előtt héttagú nemzetközi zsűri dönt a nagydíj, a három kiállítási díj, továbbá Budapest Főváros Tanácsa díjának odaítéléséről. Az előző triennálé díjazottjának, a hagyományokhoz híven, az Idén is rendeznek önálló kiállítást: a műcsarnoki tárlattal egy időben, a finn Mauno Runar Hartman szobrait és festményeit láthatja a közönség a Dorottya utcai kiállítóteremben. A hatodik nemzetközi kisplasztikái kiállítást ismét kiegészíti majd egy magyar művész bemutatója: szeptember 6. és október 28. között, a tavaly elhunyt Vilt Tibor 25 kisplasztikájából — 1944. és 1968. között alkotott műveiből — rendeznek emlékkiállítást a Műcsarnokban. A mintegy két hónapja zárva tartó kiállítási intézmény, a tatarozás! munkák után, felújított termekkel, méltó környezetben fogadhatja majd a nemzetközi kisplasztikái kiállítást. Rajkó-zenekar Görög turné A KISZ Központi Művész- együttes Rajkó-zenekara és tánckara szerdán háromhetes görögországi vendégszereplésre utazott. A két együttes Görögország számos városában — többek között Pireuszban, Rhodosz és Korfu szigetén — lép fel, 18 alkalommal adja elő a művészegyüttes profiljára jellemző kétórás folklórműsort. ben kihangsúlyozott „ZÁRVA” tény másik oldalaként pedig álljon itt az a felsorolás, amely a kéthetes zárva tartás alatti rendezvényeinket mutatja (július 14—29-ig). Július 16-án: német nyelvtan- folyam, július 21-én: nyugdíjas katonák klubja, július 22—24-ig: nyári színházi napok (a kaposvári színház vendégjátéka), július 23-án: német nyelvtanfolyam, július 25-től: intenzív 10 napos bentlakásos szövőtanfolyam július 21-én: a kertbarátkor fogadja a kecskeméti kertbarátokat. Táborok: természetfilmes és fotólabor. Szada; dramatikus játéktábor, Veresegyház, Nem szeretem a különböző előzetes nyilatkozatokat, melyeket filmrendezők, színházi rendezők, írók. s más alkotók adnak készülő, vagy már kész, de a nagyközönség elé még nem került műveikről. Nem szeretem, mert ezekben a beharangozó, vagy egyszerűen csak informáló célzatú beszélgetésekben, interjúkban, nyilatkozatokban. többnyire csak hibátlan remekművekről van szó, arról, hogy na most, végre, sikerült megragadni, amit eddig nem, vagy nem így, vagy soha senki, és hogy mindez milyen izgalmas, újszerű, satöbbi, satöbbi. Fentiekből az is következik, hogy bár nem szeretem az előzeteseket, azért elolvasom, meghallgatom, megnézem őket, mert hát végül is érdekelne, miről szól majd az új mű, milyen lesz, mit tart fontosnak közölni róla az alkotója, s ezek alapján mire számíthatok. Csakhogy amire számítok, az rendszerint nem jön be, felcsigázott érdeklődésemet lehűti maga a mű, lehűti a reklámízű előzetesnél halványabb minőség, a megvalósulatlan szándék, a félig megoldottság, vagy egyenesen a tévedés, a melléfogás. Ilyenkor kettőt tehet az ember. Vagy szembesíti a hangzatos előzetes nyilatkozatokat a kész művel — ami elég olcsó , fogás, mert saját szavait fordítani valaki ellen nem nagy dicsőség. Vagy pedig egyszerűen a szíve mélyére rejti a csalódását, elfojtja keserűségét, és mélyen hallgat az egészről. Csakhogy a hivatásos véleménymondó dolga nem ilyen egyszerű. Azt még megteheti, hogy számon kéri a művön, amit előre elmondtak róla (abban az esetben, ha a végeredmény nem igazolja a magabiztos nyilatkozatokat.) —, de a hallgatás fényűzését már nem engedheti meg magának. Mindezt azért taglalom ilyen részletesen, mert, mi tagadás, ódzkodom a jelenlegi feladattól. Szívesebben hallgatnék, semmint elmondjam, mennyire nem sikerült — vagy, kevésbé udvariasan: mennyire rossz lett — az Omega együttesről készített film, melyet pedig nem kisebb név jegyez rendezőként, mint Jancsó Miklós, és amelynek aktív közreműködője — a neves együttes tagjain kívül — Hernádi Gyula is. Az igazság az, hogy a film valamennyi alkotóját kedvelem, munkájukat becsülöm, ha nem is mindig ájult csodálattal. Omegáék útját egy időben egészen közelről figyelhettem, őrzöm dedikált lemezeiket, s a közös munkák jó emlékét. Jancsónak drukkere voltam (ma már kevésbé vagyok, de ez más kérdés), Hernádi színpadi műveit — a Pécsett bemutatott darabokat, nem a blődliket — szintúgy kezdettől a legújabb magyar drámairodalom java alkotásainak tartottam Ha nem nézem meg a filmet, látatlanban elhiszem, hogy egy élő Omega-koncert- ről a Budapest Sportcsarnokban egyszerűen nem is lehet rossz filmet csinálni, hiszen a fellépő együttes, a számaik, a filmes csapat kiváló nevei ezt szinte kizárják. De a filmet látva, az a benyomásom támadt, hogy itt egy óriási blöffel akarnak megetetni. Itt komolyan akarják vétetni velem azokat a kezdő képsorokat, melyeken tűzoltó-egyenruhás, sisakos Ómega-tagok rohamozzák a Gellérthegyet, meg azokat az áiinterjúkat is, amelyeket ipi- apacs játék közben pöntyög Hernádi Gyula, meg azokat a hülyére vevő, okostóni értelmiségi vaker fellengzős kérdéseket is, amelyeket Hernádi egyik-másik gyanútlan Ómega-tagnak feltesz. S ugyanígy blöfföt kínálnak a képekben is, amelyek vagy semmi pluszt nem adnak a hasonló, tucatjával látható koncertfilmek megoldásaihoz, vagy éppen a tévé-showmű- sorokhoz képest, vagy pedig Jancsó modorosságait, a szép meztelen lányokat, a habos- torta-dobálós blődlizéseket, a polgárpukkasztó beállításokat sorakoztatják, A filmből részint semmi olyasmit nem tudunk meg az Omega együttesről, amit eddig ne tudtunk volna, pályájukat, muzsikájukat, számaikat stb. illetőén, részint pedig maga a felsorakoztatott tizenhárom szám is egybeolvad, nem nyeri el az adekvát képi megoldást, nem érezhetjük e számok élesen elütő karakterét ßtb. Felesleges lenne arra hivatkozni, hogy milyen klasszikusan jó hasonló filmek készültek szerte a világban, vagy hogy milyen ötletesen sikerült egy-egy sztoriban keretbe foglalni valamelyik együttes slágereit (lásd. a klasszikust Hard Day's Night, vagy a Yellow Submarine, sőt, még a Let it be filmet is a Beat- lesekröl —, holott, hol volt még akkor, amikor ezeket forgatták, a mai video-, lézer-, komputer- és egyéb technika!). Itt inkább azt kell számon kérni, hogy a film sem az Omega együttest nem reprezentálja méltóan (mert hogyan vezeti fel ez a film Omegáékat mondjuk egy francia néző számára, holott nyilván forgalmazni akarjuk külföldön is), sem pedig Jan- csót és Hernádit. A magam részéről ezután is felteszem a lemezjátszóra Omegáék régibb és újabb nagylemezeit, megnézem Jancsó filmjeit (az újakat is), elolvasom Hernádi darabjait — de vajon mit szólnak majd azok a tizen- és huszonévesek, akik a nagy együttes- és koncertfilmek után, itt is valami hasonló nagy dobást várnak? Kielégíti-e őket, ha a várt film előtt egy cédulát kapnak a MOKÉP-től, amelyen megmagyarázzák, milyen érdekes technikai húzós, hogy a videóra forgatott felvételeket (Londonban! nem ám Alsó- mocsoládon!) kétszeresen át kellett írni, hogy mozifilmmé alakítsák őket? Nem örülnének-e jobban, ha a technikai intimitások helyett legalább annyit kapnának ettől a filmtől, mint amennyit Kovács András régi-régi filmje, az Extázis 5-től 7-ig adott a műfajról, a jelenségről, a befogadó közönségről — video és egyéb hókuszpókuszok nélkül? Takács István Amatőr művészek nnaa’ Sok fiatal, s idős kereste fel a gödi Fészek ifjúsági házában az amatőr művészek kiállítását. Képünkön: Véniger Margit virágokkal, szobanüvényekkel megrakott kerámiáiban gyönyörködnek a kis látogatók Erdőst Agnes felvétele ___________________________________________________________— Válasz cikkünkre Ami a zárva tartás mögött áll