Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-12 / 189. szám

PKxr OTÍll 1984. AUGUSZTUS 12., VASÁRNAP Ä gyermek, az otthon, a munka Amire egy élet alapozódott A komhájnos most sem pihen Mikorra e sorok megjelen­nek Pest megyében véget ér a nagy csata: az utolsó hek- tárakról is magtárba kerül az élet, a búza. Az ütközet főhő­séi eltűnnek a lapok hasáb­jairól, a közvélemény szém- határáról. Pedig talán éppen most, amikor győzelmük be­fejezett tény, illenék munká­jukról néhány szót ejteni. Ér­deklődni e csendesebb idő­szakban foglalatosságuk felől. Megtudni hányán vannak, akik már elutaztak ,a Bala­ton, netán az Adria partjára kifürdeni magukból az elvi­selhetetlenül meleg napok for­róságát, kilevegőzni tüdejük­ből hosszú hetek porát, s el­felejteni az idegek fáradtsá­gát. Érdemes lenne erről egy­szer alaposabb, akár szocio­lógiai felmérést készíteni. Ám tudományos vizsgálódás női­kül, is megkockáztatható a feltételezés, a többség nem az előbbiek szerint cselekszik. A derékhad alighanem Balázs Antal modelljét választja. Vé­le beszélgettünk munkahelyén a pátyi Zsámbéki Medence Tsz-ben az aratás utáni első napon. Beszélő gépek között Nem valószínű, hogy a gé­pek beszélni tudnak, de ha ez mégis így lenne, s érteném nyelvüket, igen érdekes esz­mecserének lehetnék tanúja szokatlanul nagy számú gyü­lekezetükben —■ eresztem képzeletemet szabadjára a pátyi tsz központjában. A leghangosabbak augusztus második hetében a szalmabá­lázók lennének, melyékre rit­kán van ugyan szükség, de ezekben a napokban ezek lép­tek elő főszereplőkké. Az eső, amit az emberek olyany- nyira vártak, éppen az irttént verte ki őket a határból, s most kénytelenek itt veszte­gelni, holmi porosodó vetőgé­pek társaságában. Valódi tisz­teletét egyedül az udvar hát­rébb eső részében, komolyan magukba meredő kombáj­nokkal hajlandók megadni. Még a legfiatalabb, zölöhású löS-os Dominátor barátságára is büszkék. Pedig az idén először hárapja a bőven omló búzát. — A pilótát keresi — szólít vissza a valóságban egy ove- rállos férfi, látva tanácsta­lanságomat, a már említett zöld óriásgép tövében. — A műhelyben láttam ép­pen egy perce — folytatja, s egy tágas csarnok felé mu­tat. .. — Balázs Antalt keresem — fordulok segítségért már bent a szereidében az egyik he­gesztőhöz, aki munkájába el­mélyülve, csak annyi figyel­metlenséget enged meg ma­gának, hogy válaszul egy bar­na munkaruhás férfi irányá­ba bökjön. Bántó szándék nélkül mondom, az ő öltöze­te jócskán eltér a megszokot­tól, majdhogy nem elegáns. Már-már rossz példának ve­szem, hogy felültették, s egy mérnökről akarják vélem el­hitetni, hogy 24 év óta nya­ranta kombájnra ül... Elmaradt esőszünet — Ez ezért túlzás, három évem kimaradt, súlyos műté­ten estem át. Akkor megfo­gadtam, nyolc óránál többét nem dolgozom. Persze, más­képpen történt, s ezért akár szavát nem tartó embernek is nevezhetnénk — mondja be­szélgetésünk első perceiben Balázs Antal kombájnos. Egy aprócska irodában, ahol tár­sasunk, hamarosan a dolgok közepébe vágunk. — Mit hozott az idei ara­tás az ön számára? — kérde­zem. — Egy nem is akármilyen rekordot. Hetven kiló híján, 180 vagon búzát arattam, csé­peltem le. Többet mint éle­temben bármikor., Megállás nélkül, egyházamban dolgoz­tunk. Azt hiszem, ezért is volt a mostani betakarítás ne­hezebb a korábbiaknál, hiszen elmaradt az esőszünet. — A gép miatt Is lehet kényszerpihenője a koínbáj- nosnak — vetem ellen. Tapasztalt gépész, kezűé kombájnos. Balázs Antal és masinája a Claas Dominátor az aratás utáni első napon feltehetőleg együtt örül a siker­nek mekeim tudnának beszélni, de lehet benne valami. — Folytatja-e valaki a ma­ga mesterségét? — A tizenkilenc éves fiam karosszérialakatos, a 16 éves lányom textilipari szakközép- iskolába jár. Szóval, a mező- gazdaság számára nem nevel­tem utánpótlást. Egyébiránt jellem dolgában, jó követők­nek bizonyulnak. — Mi okozta életében ed­dig a legnagyobb örömet? — A fiam születése, s az­tán, amikor felépült a házam, s egy esős nap, a saját tetőnk alól nézegethettem ki a bia- torbágyi dombok irányába ... ★ — örülünk az esőnek. Néz­ze csak, hogy felüdült a. ku­korica, mutatja az emberma- gásságú tengerit egy félórá­val később Nagy István el­nökhelyettes, akivel búcsúzás­ként a pátyi határt mustrál- gatjúk. Igaz, Vannak gyen­gébb tábláink is, de ez csak töredéke az .egésznek. Jól mu­tat a napraforgó is — jegyzi meg a szomszédos dűlőben a szirmukat laissan elszóró, sú­lyos tányérú növényeket szem- léigetve. Lesz dolguk itt is a kombájnospknak — mondja, akikét felemlítve Balázs An­talra terelődik a szó. — Kiváló ember, több is elkelne az ilyenekből. Nem volt könnyű élete, hä jól tu­dom, Marosvásárhely környé­kéről került ide a háború után. Apja lábon hajtotta át a juhokat, anyja később a birkagyapjúból font, szőtt. Ál­lítólag nagyon szép dolgokat, s még kiállítása is volt. Egy bizonyos, Balázs Antal végleg mégkapaszkodott a Zsámbéki Medencében. Valkó Béla Virágzik a kukorica a pátyi Zsám­béki Medence Tsz-ben. Felvételün­kön Nagy István elnökhelyettes a várható terméskilátások felől igyek­szik tapasztalatokat szerezni A szerző felvételei — A kezdéskor én is tar­tottam műszaki hibától. Ha másért nem, azért, mert egy kiszolgált, de megbízható John Deerről szálltam át, a még nyergeletlen, vadonatúj Dominátor 106-osrá. Ráadá­sul az érés elején nehezen csúszott a szalma. No, meg hát gyakorlat ide, gyakorlat oda, mégiscsak egy hárommi- liós gépet kaptam a kezembe, s veié jókora felelősséget. — Szóval, minden simán ment? — Egy defektet leszámítva, igen. — És a kereset? — Nincs okom panaszra. — Titok az összeg? — Ugyan. Tizennégy ezer forintot kaptam a szezonban. Egy szigorú apa — S most az idény után, mivel foglalatoskodik egy kombájnos? — Ha arra kíváncsi, hogy több időm marad tévét néz­ni, olvasni, pihenni, csalódást kell okoznom. Nézze a mű­helyben napo,nta 9 és fél órás a műszak. S most éppen a gépemet készítem fel a há­rom hét múlva kezdődő nap­raforgóvágásra. Az imént vé­geztem a vágóasztal festésé­vel, aztán majd a dobcsere következik és a többi ilyen­kor szokásos tennivaló. De akad munka délutánonként odahaza a kertben is. S ha még ezenfelül is marad időm a háztájiban igyekszem hasz­nosítani autószerelői, hegesz­tői és villamossági ismeretei­met. — Nem túl sok ez? — Meglehet. De az ember vérében van a tenni-venni akarás. Engem szigorúan ne­veltek a szüleim, Azt hiszem, azért sem vállaltam mosta­náig vezetői beosztást, mert sokan nem szeretik a kemény munkát, s főként, ha ezt kö­vetkezetesen elvárják tőlük. — A családban is ilyen szigorú apa? — Erről inkább a gyer­KSH-felmérés Közúti balesetek Az úthálózat fejlesztése, a forgalomszervezés és a baleset- megelőzési munka eredmé­nyeként 1971—1982. között év­ről évre csökkent a személyi sérüléssel járó közúti balese­tek száma, tavaly azonban megtört ez a csökkenő tenden­cia: a lakott területeken 2,3, a településeken kívüli útszaka­szokon 5,2 százalékkal több bal­eset történt, mint egy évvel korábban — állapítható meg a KSH most megjelent kiadvá­nyából. Az okok közöt a leg­gyakoribb a járművek összeüt­közése, borulása, s ezt legtöbb­ször — akárcsak a korábbi években — a járművezetők szabálytalan, gondtalan maga­tartása idézi elő. .Elgondolkod­tató, hogy a figyelmetlenségből balesetet okozó járművezetők­nek mintegy 30 százaléka 24 éven aluli. A gyalogosok — a korábbi évekhez képest — valamelyest fegyelmezettebben közleked­nek: bár tavaly még mindig az összes baleset 18 százalékában ők voltak a hibá­sak, s csaknem 3 ezer balesetet idéztek elő. A balesetet okozó gyalogosok legtöbbször vigyá­zatlanul, hirtelen lépnek le az úttestre, illetve tilos jelzésnél kelnek át a járművek között. Évről évre nagyobb szere­pet játszik a balesetek létre­jöttében "az alkohol. Az elmúlt évben 3716 baleset okozója volt ittas, 8,2 százalékkal több, mint az előző évben. Ez azt je­lenti, hogy minden ötödik bal­esetnél társtettes volt az alko­hol. A fogatolt járművek haj­tói közül minden második, a kerékpárosoknál és a segéd­motorosok közül minden har­madik, a motorkerékpárosok közül pedig minden negyedik ittasan vezette járművét a baleset időpontjában. A sta­tisztikai adatok tanúsága sze­rint az országban jél elhatá­rolhatók azok a területek, ahol az italozás miatt az átlagosnál jóval több baleset történik. Nógrád és Szabolcs-Szatmár megyében például minden har­madik, Budapesten minden ti­zedek balesetnek oka volt a járművezető ittassága. A köz­úti ellenőrzések során évente csaknem négyszázezer alkohol- szonda vizsgálatot végeznek, s minden évben nagyobb arány­ban mutat ki a szonda, alko­holos befolyásoltságot, tavaly például több mint 52 ezer eset­ben. A szondázás során ittas­nak talált gépjárművezetők mintegy 30 százalékának gép­járművezetői engedélyét von­ták vissza hosszabb-rövidebb időre. — A HÉT HfBE — FELPAPRIKÁZVA © Háromnapos tudományos tanácskozáson talál­koztak Budapesten a szórványmagyarság kutatói. © Pécs fogadta az országos növényvédelmi bemutató részvevőit. © Megnyílt a fővárosban a közgazdasági nyári egyetem. © Tiszaföldváron rendezték meg az Országos vízgazdálkodási napokat. © A hét híre az is, hogy nemzetközi paprikatermesztési konferencia és bemutató színhelye volt Nagyszénás. Tartja magát — árát! — becsülettel a pogánybors. A héten a megye városainak piacain a legolcsóbb, lecsónak még úgy ahogy megfelelő ker­tibors kilogrammja 12—13 fo­rintba került, a legszebbjét a törökborsnak 32—34 forintért mérték. Persze, szerepe van az időjárásnak is abban, hogy a spanyolbors egy-egy adagja ennyit kóstál, de csak ezzel okolni a magyarbors — augusztus lévén — borsos árát hiba lenné. A fentebb emlí­tett sokféle bors, azaz papri­ka — mert ennyi szép nevet sorol fel Hangay Oktáv 1887- ben megjelent, A paprikáról című művé — hosszú évek óta fel paprikázza a termelői, a forgalmazói, a vásárlói kedé­lyekét. Indokoltan, indokolat­lanul? Kolumbusz társai egyikének, egy orvosnak az útijegyzetei­ben szerepel először a kelle­mes ízű fűszer. Később, ere­deti hazájában, Közép-Ameri- kában több mint ötven, vadon termő fajtáját találták meg a botanikusok. Európa gyorsan megbarátkozott vele. Korabeli híradások szerint 1570-ben — mert bizony először dísz- meg szobanövényként szolgált — már ott virult Széchy Margit díszkertjében, Carl Clusius, az 1526 és 1609 között élt híres, hányatott sorsú — ahogy ak­kor hívták a botanikust — füvész még arról számolt be, hogy magyarországi útja al­kalmával több helyen is látta a növénygyűjtemények, külön­legességeként.­Ha így haladunk, lehet még különlegesség bélőle... A megyében 1970 óta az* Európa sok országában hosszú időn át magyarborsnak nevezett. nö­vény termőterülete az erede­tinek az ötödére!!) csökkent. Az 1971 és 1975 közötti évek­ben esztendőnként átlagosan még 1300 hektárnál nagyobb táblákon, parcellákon került földbe a palánta, 1980-ig las­sú, de folyamatos, azóta pe­dig rohamos a csökkenés. A fűszerpaprika, pálinkába ke­verve, évszázadokon át gyógy­szernek számított, például az 1831. évi kolerajárvány ide­jén a vármegyei szakhatósá­gok mint megelőző medicinát ajánlják a védekezés helyi irányítóinak figyelmébe. Meg­előző medicinákra sokszor szükség lett volna a termelés­ben is, mert nem a mostani az első a válságok, a hullám­völgyek közül. A század ele­jén a földek végében rothadó paprikahegyekről cikkeztek az újságok, a húszas években szin­tén válságosra fordult, a'töröik- bors sorsa. Azaz szó sincs eddig nem volt újdonságról akkor, amikor leírjuk: a het­venes évek elején még 16—17 ezer tonna termett míg a po- gányborsból a megyében, mos­tanában be kell érni a 4,9—5,5 ezer tonnával. De valóban be kell érni?! Akadnak kiugró esztendők, minit például 1982., amikor a megyében hektáron­ként 16 tonna termést adott a spanyolbors, de gyengék is, amikor a 9,5 tonnát sem érte el a leszüretelt mennyiség. Ami mutatja, ez az időjárás­érzékeny növény kérdőjelek sokaságát rejti bokrai között, ami a fajták változatosságát, a termesztéstechnológia kor­szerűségét és annak költség­vonzatait, a terméktömeg szél­sőségeinek mérsékelbetőségét illeti. A megyében a múlt szá­zad közepétől, a Duna mind­két partján levő települése­kén, nagymértékben kezdték termeszteni az étkezési papri­kát, s ahogy akkor, most is vannak ún. tájkörzetei. Ami azt mutatja, akárhol nem sza­bad e kényes növényt földbe duggalni. Csakhogy lassan oda jutunk, ott sem lesz sza­bad, ahol lehet, mert nem lesz érdemes. Mutatóba látni már csak itt-ott felpaprikázott, füzére- zett házfalakat, szergyiákat, azaz szárítóállványokat, külü- ket, ezekben tört porrá a kér- tibors megszáradt húsa, külön kezelt magja. Fűszerpaprikát csak érdekességként, étkezésit viszont tömegáruként termel­nek a megyében a háztáji és kisegítő gazdaságok, hiszen az összesen felvásárolt 4,7—5,3 ezer tonna hatvan százaléka innét származik. A nagyüze­mek egyre inkább visszavo­nulnak erről a területről; rá­fizetnek. Csapó József már 1775-ben leírta füvészkönyvé- ben a paraszti paprikaterme­lés ismert, széles körben ter­jedő fogásait, aláhúzva, e nö­vény gondoskodást tömegével követel. Honnét is sejthette volna, hogy több mint kétszáz esztendő múltán az utódok feipaprikázódnak azon, hogy évi átlagban az ún. állami termelői ár 9,65 forintra jön ki, a piaci viszont 26,30-ra?! Csípős ügy ez ... Mészáros Ottó Bővült a hűtőíáncrendszer Megfelelő ütemben bővült az elmúlt években a romlandó élelmiszerek tárolását, elosztá­sát és felhasználását segítő hű- tőláncrendszer. Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság által tíz évvel ezelőtt kidolgo­zott fejlesztési program során a 20 ezer tonna gyorsfagyasz­tott áru előállítására és táro­lására szolgáló tervezett kapa­citással szemben a magyar hű­tőipari vállalatnál kiépített egységek termelőképessége el­éri a 34 500 tonnát. Több me­zőgazdasági nagyüzem, és tár­sulás is épített hűtőházat és hozzálátott a gyorsfagyasztott termékek előállításához. Ezek­ből az egy főre jutó évi fo­gyasztás meghaladja az 5 kilo­grammot. Bértárolás Közel sem ilyen kedvezően alakult a hús-, a haromfi- és a tejipar hűtési kapacitása. Ezek az iparágak jelenleg állandó bértárolói a Magyar Hűtőipari Vállalat univerzális hűtőházai­nak, ám emellett is az elmúlt években többször fordult elő, hogy a házai igényeket csak a külföldi hűtőtárolók igény­bevételével tudták kielégíteni. A múlt esztendőben például mintegy 1 millió dollárt fizet­tek ki külföldi bértárolásra. A húsipari fejlesztések eredmé­nyeként bővült az úgynevezett előhűtő. kapacitás, de a jelen­legi feltételek még mindig csak a napi egy műszakos vágást te­szik lehetővé. Szállítóeszköz Az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság újabb tanul­mánya éppen ezért fontosnak tártja, hogy a húsiparban az ezredfordulóig megkétszereződ­jön az előhűtő kapacitás. Mivel a húsüzemek fele nem rendel­kezik mélyhűtő tárolóval, a szakemberek indokoltnak tart­ják a jelenlegi tárolótér több­szörösére bővítését. A hűtőlánc fontos részét ké­pezik azok a szállítóeszközök, amelyek a terméket a gyár­tótól külföldre vagy a hazai üzletekbe, a fogyasztóig jut­tatják el. A nemzetközi közúti és vasúti szállításban az el­múlt években megfelelő esz­közöket állítottak üzembe. A belföldi hűtöttárú-szállítás te­rén azonban korántsem ilyen jó a helyzet. A hűtőlánc sok esetben megszakad, mert nem minden esetben áll ren­delkezésre megfelelő jármű a belső szállításokhoz. Az idő­pontokat sokszor nem tudják egyeztetni a kereskedelem nyitvatartásával, így a tejet és tejtermékeket többnyibe az utcán, hűtés nélkül tárolják. A húsipar nehézségeit töb­bek között az okozza, hogy a szállítóeszközök 30 százaléka elöregedett, mivel évek óta nem gondoskodtak pótlásuk­ról. A hűtők ocsihiány a fővá­rosban a legnagyobb, ezért sok esetben a Budapesti Szál­lítási Vállalat' ponyvás, kocsi­jait veszik igénybe. Mindez a hűtőlánc megszakadását eredményezi. Az OMFB-tanul- mány ezért rövid távon a köz­úti hűtőjármű-állomány két- háromszoros bővítését tartja szükségesnek. A feladatokat hosszabb távon hűtőkonténe­rek üzembe állításával lehet­ne megoldani. A kereskedelemben és a háztartásokban is javultak a mélyhűtött áru tárolásának feltételei. Több mint 46 ezer olyan üzlet és vendéglátóhely van hazánkban, ahol valami­lyen hűtőeszközzel rendelkez­nek. A legjobb a helyzet a' »korszerű ABC-áruházakban és az újonnan épült szállodák vendéglátóhelyein. A régeb­ben épült egységekben azon­ban számos feltétel hiányzik ahhoz, hogy a hűtőlánc teljes értékű legyen. Különösen vi­déken az előforduló gyakori áramkimaradások jelentős ká­rokat okoznak az élelmiszerek tárolásában. Háztartások Az OMFB-tanulmány sze­rint a lakosság szívesen vál­lalja az otthoni hűtés, fagyasz­tás és fagyasztva tárolás felté­teleinek megteremtésével járó terheket. Az elmúlt években a fagyasztott termékek iránti kereslet számottevően bővült. Igen fontos hát, hogy megfe­lelő hűtő- és fagyasztószekré­nyek álljanak rendelkezésre. A tanulmány megállapítja, hogy évente 250—300 ezer ház­tartási hűtőszekrényt igényel­nek a fogyasztók. Az évtized második felében várható, hogy a jelenlegi 3,5 millió darabos állományt folyamatosan fel­újítják, kicserélik a háztartá­sokban. Ugyancsak számos háztartásban második vagy harmadik hűtőszekrényt is be­szereznek, s mindez tovább nö­veli a keresletet. Ennek későb­bi kielégítésére már most fel kell készülniük a hazai gyár­tóknak.

Next

/
Thumbnails
Contents