Pest Megyei Hírlap, 1984. augusztus (28. évfolyam, 179-204. szám)

1984-08-11 / 188. szám

4

10*4; AüGtTSZTtTS ti., SZOMBAT

Színházi levél

Történelmi nyár

szép, de nem előremutató tradíciókat kell megőrizni, a senkitől sem függés integritásával együtt? A pert a tör ténelem már rég eldöntötte. Legfeljebb az érdekes, hogy őszintébben kell beszélnünk Istvánról és művéről, misztifikálás, csak glóriás szenttéavatás helyett a valós személyiségről, államfőről, uralkodóról, aki valóban a véres eszközöktől sem rettent vissza, ha céljai eléréséhez erre volt szükség. István drámai konfliktusa éppen ez: a jót nem mindig jó vagy jóságos eszközökkel akarta, volt kénytelen akarni. A Bródy—Szörényi féle rockopera épp ezt a kényszert vitatja, s emeli Istvánnal szemben hőssé a lázadó pogány Koppányt, az idegenekre támaszkodó, idegen vallást behozó Istvánnal szemben az ősi magyar vallást, s a tradíciókat védő Koppányt. A tavalyi városligeti bemutató óta valamelyest csillapult a mű körüli vita, s a szegedi előadás meg is javítja a belső arányokat, de az alapállás még igy is eléggé történelmietlen, eléggé vitatható, s akkor is az, ha egy rockoperának nem feladata — csak nálunk tesszük feladatává, túllépve a műfaj határait is — a konkrét történelmi konfliktushelyzetek tisztázása, helyrerakása.

I

Ahhoz már ko- [rábban hozzászok tattak bennünket [a nyári szabadtéri [színházak (legin- Ikább a Gyulai Várszínház), hogy a magyar régmúlt vagy éppen a közelmúlt mostanra már történelmi távlatot kapott eseményei is szolgálhatnak egy szabadtéri bemutató témájául. Csak a legutóbbi egy-két év új darabjaira gondolva, emlékezetes mű volt Székely János Vak Béla király című drámája Gyulán, Fekete Sándor eléggé talán nem is méltányolt munkája, a tragikus sorsú 48-as tábornokról, Lenkeyről szóló dráma Egerben, Páskándi Géza két darabja is a kőszegi várban. Azt is mondhatnánk: a nyári színházak vezetői között mintha fokozottabb érdeklődés mutatkozna a magyar történelem egyes konfliktus- helyzetei iránt, mint a kőszínházak vezetői körében — ami már csak azért is sajátos, mert e vezetők gyakran ugyanazok: a legtöbb nyári színházban valamely kőszínházunk rendezője, főrendezője a vezető, s a nyári társulat jelentős hányada is e rendezők anyaszínházából kerül ki.

Ez a történelem iránti fokozott érdeklődés természetesen nem baj. Elég pótolnivalónk van, s elég a tisztázandó kérdés is. Sokáig hallgattunk, vagy nem beszéltünk eleget történelmünk néhány kényes kérdéséről, érzékeny pontjáról, s noha az igazi tisztázás végül is nem a drámaírók feladata, hanem inkább a történészeké, tudósoké, annyit mégis tehet

— s tegyen is — drámaíró és színház is, hogy azokat a konfliktushelyzeteket, amelyek valóban szolgálhatnak egy dráma tárgyául, színpadon, színpadi műben is megszólaltatják. Egy dolog ugyanis az egzakt tudományos értekezés, elemzés, mely világosan, értelmünkhöz szólva tisztáz lényeges kérdéseket, s más dolog az átélhető, művészi élményt nyújtó, az érzelmekre inkább ható dráma. Eszközök, módszerek, hatások tekintetében eltérhet a két megközelítés, el is kell térnie, hiszen egy tudós történésznek nem dolga dramatizálni témáját, s egy drámaírónak nem feladata történelmi esszét írni élő, izgalmas dráma helyett. De a célnak mindkét esetben azonosnak kell lennie: hiteles, tényeken alapuló képet kell adnia a korról, a kérdésről, melyet taglal. Dráma esetében természetesen rugalmasabban kezelhető ez az egzaktság, hiszen az író véleménye, látásmódja. a témában szerinte fellelhető hangsúlyok színezik, színezniük is kell a megközelítést. a mű megjelenési formáját.

Ez a nyár több olyan történelmi tárgyú darabbal is szolgált szabadtéri színpadjainkon, amelyben a fentiek érvényesültek. Hol így, hol úgy persze, de az mégis egybefog- hatóvá teszi ezeket a műveket, hogy fontos történelmi kérdéseink tisztázása, jobb megvilágítása, a nem vagy alig ismert események feltárása volt a céljuk. Nevezhetjük ezt akár tanító-nevelő célzatnak is, bár a didakticizmus a drámában is nagy veszély. Viszont az sem tagadható, hogy a jól megírt, hatásos drámai mű igenis tanít, oktat és nevel is.

Áttételesen persze, mint a szegedi Dóm előtt úira színre vitt István, a király, mely műfaja dacára — rockopera

— nem nélkülözi ezt a tanítónevelő hatást. Istvánról, a magyar történelem egyik kiemelkedő személyiségéről, az államalapítóról amúgy is elég sok szó esik mostanság. Mintha valamiféle perújrafelvételnek lennénk tanúi azt illetően, hogy az István által képviselt koncepció volt-e helyes ezer évvel ezelőtt (hogy t. i. fennmaradásunk érdekében, ha kell. erőszakkal is, véres eszközökkel is, de a kereszténységhez, s ezzel Nyugathoz kell kapcsolni a magyar nemzet jövőjét), vágy — kockáztatva pusztulásunkat jelenet a Hantjával ez takar előadásából: Oszter Sándor, Bács Ferenc, a keleti vonásokat, s vele a Kránitz Lajos

stván a hőse a Gyulai Várszínház egyik idei bemutatójának is: Módos Péter első színműve, az ... és itt a földön is, a király halála körüli időszakot választja témájául. István műve akkorra már áll, de halálával ismét veszélybe kerül, amit épített. A közismert örökösödési problémák, a teljes összeomlás, a megsemmisülés fenyegető réme valóban súlyos konfliktusokat hoznak. Módos drámája azonban túlságosan szétfutó, túlságosan csak a konfliktusokat jelző, néhol kifejezetten iskolás ahhoz, hogy ezt a sorsfordulót igazán jó, sűrített drámai formában jelenítse meg.

Aminthogy az iskolás megoldások, a dokumentumokból drámává össze nem álló képsorok akadályozzák meg a kőszegi Jurisics várban Ne- meskürty István dicséretes szándékú műve, a Hantjával ez takar sikerét is. A darab egy fontos és mégis alig tárgyalt tényt vizsgál: azt, hogy a II. világháború utolsó időszakában, 1944 nyarán — kora őszén mit tett és mit akart tenni a magyar katonai ellenállás, és miként vált ennek az ellenállásnak a mártírjává Kiss János altábornagy, akit szoros szálak fűztek egyébként éppen Kőszeghez. Nagy kár, hogy erről a nemzeti önbecsülésünk szempontjából is oly fontos mozzanatról keveset tudunk, jó is, hogy szó esik róla — de néni jó, hogy mindez erőtlen, alkalmatlan, drá- maiatlan formában történik.

A szándékok tiszteletre méltóak, de a jószándék még nem életképes dráma. A gyulai és a kőszegi bemutatók ezzel a nem lényegtelen tanulsággal szolgáltak.

Takács István

Megfosztva a misztikumtól

Számítógép a közművelődésben

Számítógép a közművelődésben? Űj, furcsa fogalom. A zizegő okos masinákat még mindig misztikum övezi, holott meg kell tanulni bánni, együttélni velük. Nem is olyan sokára hozzátartoznak majd életünkhöz, a mindennapi kultúrához, nem boldogulhatunk nélkülük. Nem csoda, ha a művelődési házakban is megjelennek. Gödöllőn megtették az első lépéseket: számítógépes központot akarnak létrehozni.

BASIC-nyelven

— Az Országos Közművelődési Tanács felhívása adta az ötletet — mondja Kecskés József, a művelődési központ igazgatója. — Jelentkeztünk a számítógépek hasznosítására kiírt pályázatra, hiszen Gödöllőn számos vállalatnál működnek már és sok fiatal szakember érti a kezelésüket. Olyan klubot szeretnénk alakítani, amely a szakmai együtt- léten túl megteremtené a közösségi elfoglaltságok alapját is. Az érdeklődésre jellemző, hogy az idén már két BASIC programozó tanfolyamot rendeztünk vállalati középvezetőknek, s hamarosan a gyerekeket is megtanítjuk az egyszerűbb fogásokra. Négyszáz- ezer forintra van szükségünk az induláshoz, a gépek vásárlásához. Máris felajánlotta segítségét a személyi számítógépek gyártására készülő pécsi TRITON Ipari Szövetkezet: két gépet adnak kipróbálásra. A külső munkák révén a számítógépes központ hamarosan eltarthatja magát és a gyarapodásnak sincs akadálya. Mód nyílik a folyamatos szakmai képzésre, a művelődési ház szolgáltatásainak továbbfejlesztésére. Könnyebb lesz a cserebere közvetítés, az apró- hirdetések közlése, ám tervezzük a programok árusítását, kölcsönzését, cseréjét, a szak- irodalom terjesztését, a szabad kapacitású időszakokban a gépek bérbeadását, illetve a környező gazdasági egységek programjainak lefuttatását.

— Űj lehetőségek nyílnak a közművelődésben — folytatja az igazgató. — Logikai játékok egész sorával rukkolhatunk elő, amely semlegesíti a játéktermi szórakozást. Helyesírási, matematikai, topográfiai és egyéb feladatok megoldásához, nyelvtanuláshoz készítenek programokat, ám hasznát

látnánk a kis csoportos foglalkozásoknál is, például a természettudományi szakkörök mérési eredményeinek feldolgozásakor. Nyilvántarthatnánk a városra, a körzetre jellemző gazdasági, társadalmi, szociológiai és kulturális adatokat. Gépre tennénk a művelődési központ ügyvitelét, a néprajzi, a fotó archívum anyagát.

— A lényeg az: a szakemberek igénye és a társadalmi szükségszerűség találkozik. Lehetőséget nyújt arra, hogy a közművelődés nagyobb szerepet vállaljon a korszerű műszaki ismeretek terjesztésében, hasznosításában. A művelődési ház képes megteremteni ennek a kereteit.

Tervez, rajzol

A szakemberek segítsége nélkül nem sok esélye volna a számítógépes központ létrehozásának. A gödöllői agrárcentrum fiataljai azonban szívügyüknek tekintik a vállalkozás sikerét. így van vele Fenyvesi László, a MÉM Műszaki Intézet mérnöke is.

— Meggyőződésem, hogy fúl sokat beszélünk számítógépekről, ahelyett, hogy inkább használnánk őket. Nem ördöngösség, könnyen megtanulható a kezelésük, hiszen az amerikai Apple komputert is olyan fiatalok találták ki, akik _ még egyetemre sem jártak. Mi életképes szakmai kapcsolatokat szeretnénk, mert ugyan különféle helyeken, sokfajta géppel dolgozunk, a problémáink mégis közösek. A klub azonban nem törekszik belterjességre, ellenkezőleg, állandó zsongást akarunk. A széles nyilvánossághoz szóló előadásokat tervezünk, amelyek nemcsak a számítógépet hozzák közelebb az emberhez, hanem például a napenergia hasznosítását, vagy más aktuális és érdekes témát dolgoz fel. A közművelődés nem mehet el amellett, hogy az új technika betör az életünkbe. Túl azon, hogy a számítógép ismerete gyarapítja az általános műveltséget, rögtön konkrét gyakorlati feladatok megoldására is módot ad: játékra, színtervezésre, rajzolásra, zenei hangok keltésére, a szakkörök hagyományos kereteinek kitágítására.

— Arra is gondoltunk, hogy a hétvégeken nyílt napokat rendezünk, s hogy szükség volna egy Software, Hardware

butikra a művelődési házban, amely gépek, programok, különböző elektronikai cikkek adás-vételével foglalkozna. Hiányzik az ilyen jellegű szolgáltatás, mert még a bizományi áruházban sem lehet működés közben látni, megvizsgálni a komputert. Itt viszont lefuttatnánk a programokat, bemutatnánk a gépeket. Ez az ötlet Fi- lemon János, gödöllői mérnöktől származik, ám rajta kívül is sokan jelentkeztek, ajánlották fel segítségüket, egyebek között programozási tanfolyamok rendezésére.

Egyelőre üzlet

Figyelemre, támogatásra méltó a ma még egyedülálló próbálkozás. Közművelődési hasznán túl azért is, mert Magyarországon a számítógépes szakmából kinőtt vállalkozások többsége egyelőre a tudás eltitkolásán aiapuló üzlet. A gödöllői társulás is vállalkozás, csak éppen ellenkező előjellel.

K. L.

Új szerzemények

A fővárosi közgyűjtemények a közelmúltban néhány igen ritka tárgyhoz jutottak

hozzá.

A Magyar Munkásmozgalmi Múzeumba a Külügyminisztérium közvetítésével került egy levél. A feladó a Szabad Magyar Mozgalom dél-amerikai bizottsága, a címzett Károlyi Mihály. Az 1943-ban, Buenos Airesben keltezett levélben a mozgalom közelgő kongresszusának elnöki tisztére kérték fel Károlyit. A felkérés azonban sohasem jutott el Károlyi Mihályhoz, mivel a londoni cenzúra a levelet visszaküldte a feladónak.

A Magyár Nemzeti Múzeum egy baseli árverésen jutott hozzá Báthori Gábor erdélyi fejedelem. 1611-ben vert sze- beni tízdukátosához. A páratlan értékű hungarica zománcozott, féldrágakövekkel keretezett példány.

A Néprajzi Múzeum gyűjteményét gazdagítja egy, ma már a legnagyobb ritkaságok közé tartozó régi nagykunsági pásztorkalap. Ez jellegzetes tartozéka az alföldi pásztorok életmódjának, illusztrálja a múlt század viseletkultúráját.

További epizódok

Testünk titkairól a tv-ben

A'testünk című,'nagy sikerű ismeretterjesztő sorozat újabb epizódjait készítették el a közelmúltban a televízió munkatársai. A test felépítését, valamint a csontok és izmok működését bemutató filmeket az elmúlt évben már megismerhették a nézők. Az utóbbi produkció szép sikert aratott Japánban, a miskolci tv-fesz- tiválon pedig a Magyar Televízió elnökének díjával jutalmazták.

Macskássy Kata rendező, Kopper Judit szerkesztő és Szabó Gábor operatőr további

három epizódot rögzített filmszalagra, amelyeket — az első két műsor ismétlését követően — szeptember elejétől vasárnap délelőttönként tűz műsorára a televízió.

Amit eszel, te leszel a címe annak a filmnek, amely a táplálkozás és az emésztés folyamataival ismerteti meg nézőit. Az én szívem mindig dobog című epizódban a lélegzés és a vérkeringés a „főszereplő”. Az idegrendszert és az érzékszerveket mutatja be Az agyam csodákra képes című film.

ísTv-FIGYELŐ'

Ismeretterjesztő filmek

Nagy tudósok nyomában

Több ismeretterjesztő film áll befejezés előtt a MAFILM népszerű-tudományos filmstúdiójában.

Dénes Gábor rendező és Péterffy András operatőr két közös munkáját, részben hazai, részben amerikai helyszíneken, Wisinger István riporteri közreműködésével forgatták a közelmúltban. Dénes Gábor egyik produkciója a vitamin-kutatásaiért Nobeldíjat kapott Szentgyörgyi Albert életét, munkásságát mu tatja be, a másik film pedig „Neumann János” munkacímmel a magyar származású kiváló amerikai matematikus tevékenységét ismerteti. A nagy magyar tudósok portré' sorozatába tartozó alkotások — amelyek jól segíthetik az iskolai oktatást is — várhatóan az ősszel kerülnek a mozikba.

A Mikroszámítógép című produkciót Kabdebó György rendezte. E napjainkban oly elterjedt műszaki berendezésről film- és videokazetta-változat készül, ezeket 300 darabos diasorozat egészíti ki, és az oktató csomaggá összeállítható anyaghoz egy könyv is kapcsolódik majd. A film operatőre Rák József volt. Az ismeretanyagot 16 tekercs rögzíti, ebből 11 film géptípustól függetlenül szól a számítógépek programozási elveiről magyarázatainál a Ba- sic-nyelvet használva. A további részek a Magyarországon leggyakrabban alkalmazott mikroszámítógépeket mutatják be: a Sinclair két típusát, a Commodor—64-et, valamint a hazánkban gyártott és az iskolai oktatásban legelterjedtebb HT—1080-at és az ABC—80-at. A produkció elsősorban iskoláknak, a számítógépek kezelésével foglalkozó tanfolyamok hallgatóinak és a kis komputert otthon alkalmazó magánszemélyeknek készül.

SíiitiOk. pap Károly nevének hallatán bizony még azok is hümmögnek, akik úgy hiszik, hogy jártasak az újabb kori magyar irodalomban. Ez a tragikus sorsú — 1945-ben Bergen-Belsenben kivégzett — regényíró és novellista szápli- teratúránknak azon képviselői közé tartozik, akiket újból és újból fel kell fedezni. Annál is inkább, mivel tehetség, el nem feledhető, sőt páratlanul egyéni hangú szerző volt ő a javából.

Dicséretére a televíziónak, dramaturgjai rádöbbentek arra, hogy micsoda nagy érték Pap Károly életműve, és a Nyolcadik stáció című — 1933 ban íródott — regényéből egy jól használható és hatásos forgatókönyvet írtak.

Ennek a históriának a képes-hangos változatát az elmúlt szerdán este vetítették le, és nyilván joggal mondhatjuk. hogy mindazok örömüket lelték benne, akiket a készülékek előtt tartott ez a biblikusán emelkedett hangvételű, balladásan hullámzó e száza- di mese.

A Füsi János és Lojko Lakatos József nevével jegyzett munka ugyanis majdnem hibátlanul vette kezdetét és ért véget. Leginkább is azért sikeredett szinte tökéletesre, mert majdnem az elsőtől az utolsó kockákig meg tudta őrizni az eredeti szöveg mesterien papírra vetett formuláit Akárha a spanyol Garda Lorca — jó fordítású — színműveinek egyike elevenedett volna meg, olyan szívhez szólóan sorjáztak a színészek szájába adott mondatok. Nevezetesen azok a közlendők, amelyeket hallva már a legelső megnyilatkozásokkor érezni lehetett, hogy a párbeszédek alapanyagát vérbeli író írta.

Ez a vérbeli író ráadásul arra is képes volt, hogy a stáció- :estésre felfogadott vándorpik- tornak és a vénleányságába belekeseredő vendéglátójának a beteljesületlen, ám annál per- zselőbb szerelmét mintegy jelképpé — a hirtelen egymásra találás, de az elfogadtatásig ki nem teljesülhető szövetség szimbólumává — emelje.

Igen, ez a félszavakbam és torz gesztusokban megnyilvánuló vonzódása adta a cselekmény lényegét. A lenyűgözött- néző abban lelhette örömét, ahogyan a ki nem mondott — mert az adott helyzetekben ki nem mondható — vallomástöredékek ide-oda röpködtek, ahogyan a befogadó és a befogadott a szó legszebb értelmében véve kellette magát.

A kölcsönös vonzódás

akkor mutatkozott meg igazán, amikor arra a bizonyos fürdési jelenetre került sor. Előbb a szertelenül kedves képíró tisztálkodott meg a hatalmas dézsa vizében, majd — immár utólag, a kívánás dühétől hajtva — az a leányasszony, aki a maga csibéit, ezeket az elhagyott, elhagyatott nénikéket oly szigorúan tudta szeretni.

Ami a foglalkoztatott szereplőket illeti, róluk is csak felső fokban beszélhetünk. Mindenekelőtt Csomós Mariról, akiről eddig is tudhattuk, hogy született tragika, de akinek eddig talán még egyszer sem osztottak ki egy ilyen testre és lélekre szabott vászoncselédet. Ami pedig az ő csibéit — fekete kendős védenceit — illeti, nos, ezek a párkák is sorra remekeltek. Az egyik azt jelezte, hogy túl van már mindenen, míg a másik elhagyatottságá- han is tudatta: a reá kiszabott szerep nagyon a kedve ellenére van.

Csak sajnálni lehet, hogy a stációk újrafestésére felfogadott, széles karimájú művész- kalapjában tetszelgő Puslcás Tamás egyáltalán nem emelkedett szoknyás partnereinek ka- rakterfestésd színvonalára. Igyekezett, próbálkozott, de inkább a külsőségekre tudott csak figyelni, mintsem hogy belülről vázolja fel azt a pa- lettás, ecsetes vándort.

Ahogyan a színlap — mármint a műsorújság szereposztása — mutatja, nem valami elkopott alakoskodók munkája volt • z a Nyolcadik stáció. Reménykedjünk: frisseségük. akaratuk még sokáig eleven marad.

Akácz László