Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-10 / 160. szám
4 1984. JÜLIUS 19., KEDD Felépült az érdi tábor Játszani is meg kell tanulni Színpadon a Vujlcsics együttes Színes sokadalom Szentendrén Záporok, varázslatok hétvégéje Mintha a természet rossz kedvében összekeverte volna az évszakokat. Fázunk a szabadtéri színpadok nézőterén. Didergőnk a szentendrei programokon. Pedig a műsorfüzet minden korosztálynak ígér egész nyárra való szórakozást. A rendezők — többségük a művelődési központ népművelői — legszívesebben ellopnák a napot, hogy errefelé melegítsen. Mustra és vásár Szentendre utcáin, a főtéren elhelyezett plakátok először hívogattak ezen a nyáron a Templom térre. Ma már senkinek sem kell magyarázni, mit jelent a Templom téri sokadalom. Az érdeklődök tudják: ezen a népművészeti vásáron nem csalódhatnak. Az olcsó vásári portékák kívül rekednek a falon. Az értékes, tiszta művészet kap itt helyet. Sokan csupán mustrálgatják a gondosan formált tárgyakat. Kézbe veszik, forgatják. Az alkotónak ez legalább akkora öröm, mintha meg is vennék tőle. Mert elsősorban nem eladni, hanem b emutatkozni jöttek az ország legkülönbözőbb részéről a népművészeti vásár résztvevői. Kapkodhatják a fejüket, amikor angolul, olaszul, svédül, finnül próbálják szóra bírni őket a fortélyokról. Táncra perdülve A bábeli nyelvzavarban marad az ősi módszer: kézzel- lábbal mutogatnak, így is megértik egymást. Látszik, hogy a turisták nem csupán a múzeumokra, a látványra kíváncsiak. Szeretnek belelesni az ország életébe, ahol megfordulnak. Bólogatásukból messziről érzékelhető: ennél jobb alkalmat erre nem is találhattak! A szentendreiek sem panaszkodnak most a kisváros zajától. A helybeli művészek Készül a függőágy elvegyülnek a sokadalomban. Elégedetten nézegetik a máskor oly csendes tér lüktetését. Az ismerősök örömmel integetnek egymásnak. Nézelődés közben van idő arra is, hogy beszélgessenek. A vásárt igazán hangulatossá a komédiázás teszi. A szabadtéri színpadon délután kezdődött a nézelődőket vonzó műsor, a Vujicsics együttes felléptével. Az első dallam után egymásba kapaszkodva táncra perdült a közönség. Járták a kólót, fiatalok és idősek a tér kövén, majd a zenekarral helyet cserélve a színpadon. Senkit sem riasztott el az átvonuló zápor, ami felfrissítette a földet és pezsdítettea hangulatot. Kikapcsolódásképpen a Happy End csoport bohócai pillanatok alatt megnyerték maguknak a legkisebbeket. Végezetül a Fáklya együttes nemzetiségi folklórból adott ízelítőt. Kacagva sírni Gyorsan peregtek az események, miközben a főtérről felszűrődött az esti színházba hívogató dallam. A főiskolások fél órával az előadás előtt kedvderítőt adtak. (Mindez rögtönzésnek tűnt, de a jelenetnek pontosan kidolgozott dramaturgiai funkciója van.) Az utcai színjátékba bevonták a kíváncsiskodókat. Az itteni közönség számára ez ideig szokatlan megnyilvánulás nem véletlenül okozott meglepetést és elismerést. Az előjáték nyomán csaknem mindenki követte az invitálókat az előadás Melyiket válasszam? színterére, a városháza udvarára. Kezdődhetett a színház, a kacagva sírás. Mint azt a Capek fivérek A végzetes szerelem című játékukban elképzelték és amint azt a színművészeti főiskolások megjelenítették. Képzőművészet, színház, zene — testvérmúzsák adtak egymásnak találkozót e hét végén Szentendrén. A közönség kedvére szórakozott. Erűősi Katalin — Nálunk, Érden a napközis tábornak nincs hagyománya, hiszen a legtöbben kertes házban laknak. A gyerekek eljátszanak a nagymamánál vagy a szomszédok gyerekeivel, míg a szülők hazajönnek a munkából — meséli Fazekas Istvánné általános tanulmányi felügyelő. — Mégis, úgy döntöttünk, hogy felépítjük ezt a tábort, mert közel 900 veszélyeztetett vagy hátrányos helyzetű általános iskolásunk van. Ebből 300 súlyosan veszélyeztetett: rossz körülmények között, csonka családban él, egyik vagy mindkét szülő alkoholista. Rendkívül élményszegény környezetben töltené a vakációt is. Ha a család anyagi helyzete indokolja, a tanács fedezi a táborozás költségeinek felét, esetenként rendkívüli segélyt is kiutal. Itt legalább rendszeresen étkeznek és szem előtt vannak. Ez a minimum, ennél persze jóval többet igyekszünk nyújtani. Megérkezünk a várostól néhány kilométernyire levő táborba. A csípős szél ellenére sokan vannak a kertben. Egy csapat fiú focizik. Kislányok ugróköteleznek, labdáznak, és sokan lődörögnek, kettesével- hármasával. Szemmel láthatóan nemigen tudnak mit kezdeni magukkal. Azt hiszem, a veszélyeztetett gyerekek esetében az a legnagyobb gond. hogy nem ismerik a lehetőségeket, mi mindennel tölthet nék az időt. Lehet, hogy furcsán hangzik, de nem tanultak meg játszani, ami minden továbbinak az alapja. Kedvencük a foci Balogh Tibi hatodik osztályost faggatom: mit szeretsz játszani? Némi gondolkodás után felel: — Hát, szoktam focizni és pecázni. — Ezen kívül? — Szeretem a diszkót. A háttér: a szülők külön élnek, mert az apa iszákos. A hat gyerekből kettő van jelen leg otthon a mamával, de a kicsi beteges, gyakran beviszik kórházba. Az öfaluban egy- szoba-konyhás albérletben laknak, villany nincs, kikapcsolták. Három éve jöttek Érdre Szabolcsból, mert itt több a munkalehetőség. — Mi szeretnél lenni, ha elvégzed az iskolát? — Furcsán néz rám, mintha én lennék az első. aki valaha is megkérdezte tőle. hogy ő mit szeretne. — Van egy barátom a BHG- ben, erősítőket gyárt, én is oda szeretnék menni. Tv-figyelő Humor ? Zaklatott időket élünk — elegendő bizonysággal szolgálnak ehhez a lapok külpolitikai hírei,—, ezért hát joggal várhatja ki-ki, hogy a feszültségek oldásának céljából az arra hivatottak megnevettessék. Fakasszon mosolyt de természeteset — a humorista, és nevettessen minél többet a kabarészínész. Főképpen is a televízióban cselekedjék ezt, ahol látni is, hallani is lehet az idevágó igyekezetét, és amely készülék lakásaink legkényelmesebb ülő- vagy fekvőalkalmatossága előtt villog. Ilyenformán el sem kell mozdulni otthonról, ha terveink szerint jól akarjuk érezni magunkat. Minden együtt lenne tehát ahhoz, hogy kedvére viduljon a publikum. Mégsem tudja ezt kellő gyakorisággal megcselekedni. Egyszerűen azért nem, mert azok a magánszámok és jelenetek, amelyek frissítőként a nézők elé kerülnek, egyáltalán nem olyanok, hogy hahotára ingerelnék az előfizetőket. Jobbára szerény iparosmunkák; szakmánybán papírra vetett elmeszülemények Ezt a megállapítást természetesen már sokan és sokfelé tétellé fogalmazták, de — a tapasztalatok úgy mutatják — teljességgel hiába. Járja a maga útját a Szeszélyes évszakok című magazin, és újból meg újból korábbi adásainak ismétléseként hat a Telepódium. Ez utóbbi ugyan a múlt pénteken, amikor a Kikkel vagyunk körülvéve? című összeállítást pergette le, ta- pasztalhatólag megpróbált újítani, hiszen határainkon kívüli szerzőket is szerepeltetett, de azt a bizonyos hagyományos színházi formáját csak nem váltotta fel valami alkalmatosabbal. Igen, ez a teátrista küllem, ez nem valami tetszetős. El- annyira nem, hogy akár televízióellenes formának is lehetne nevezni. Mert mi is csinálódik közvetítés gyanánt? Csupán any- nyi, hogy néhány kameraállásból lefényképezik az ágáló színészeket. Pontosan úgy — sőt, talán kevesebb leleménynyel —, mint egy közönséges színházi közvetítés alkalmával. Ezzel a kamerákkal végrehajtott rálövöldözéssel pedig teljesen elidegenítik a tévénézőket a mutatványtól. Az a jegytulajdonos, nki helyet kapott a Vidám Színpad nézőterén, amely színház köztudomásúan a Telepódium állandó színhelye, nos, az belül van a játszadozáson, mi készüléktulajdonosok pedig csak bekukucskálhatunk abba a pó- diumi világba. Így pedig csak tört részét élvezhetjük annak, ami ott történik. Miért, miért nem, hazai televíziózásunk csak néhány szerény kísérletet tett eddig az igazi, vizuális — a látványával ható — humor meghonosítására. Néhány remek rajzfilmsorozat jelzi csak, hogy idehaza is munkál a poént poénra halmozó szellem, és még kevesebb olyan próbálkozás, mint például a gyur- mafiguráival érdekes és kedves kis meséket elsoroló Cakó Ferencé. Igen, az efféle abszolút képi és mindenkihez szóló produkciókat kellene és lehetne szaporítani, hiszen ezek illenek igazán oda a masinák elülső oldalára. Hogy azt ne mondjuk: miattuk találták fel a szóban forgó készülékeket. Ám hiába ez a nyilvánvaló felismerés, a teátrista hagyományok béklyói nagyon erőseknek mutatkoznak. Még ott is színházat látunk, ahol már régen nem azt kellene. MŰSOr. Ami pedig a most futó egyéb látnivalókat illeti, hát ezekre csak egy címkét lehetne rábiggyeszteni; , ezt: használt cikk. Ha nem is az ócskapiacokról, de a nemzetközi filmvásárokról — és másod-, harmad-, sokadik kézből — származnak azok a filmtekercsek, amelyek a műsoridő nagy részét kitöltik. Hazai és újnak mondható látnivalók? Hát effélékre nemigen lehet rábukkanni a színesben is meglehetősen szürke képfolyamban. Akácz László Lakatos Jóskáék öten van- ’ nak testvérek, ö harmadikom tiszta ötös tanuló. — A matekot szeretem, az ment a legjobban — mondja szerényen. — Ha otthon vagy és éppen ráérsz, mit csinálsz? — Van egy kutyám, Ajax. Ketten elmegyünk sétálni vagy a homokbányába focizni. — Hogy érzed magad itt? — Nagyon jól, mert ha nem rosszalkodunk, a tanár nénik megengedik, hogy bármivé: játsszunk. És olyan sok új játék van! Filmet is vetítenek. Legjobban Chaplin tetszett, sokat nevettem rajta, nagyon jópofa. A környezet is nevel A második emeleti játszóteremben beszélgetünk. Körülnézek. Szép és otthonosan berendezett ez a nagy ház. Látszik, hogy a tervezők nem feledkeztek meg arról, hogy gyerekeknek készül. Az udvar még kicsit sivár. A srácok úgy ülnek a mérleghintán, mint a verebek a villanydróton. Ha majd jövőre a kertet rendezik, jó lenne, ha a sík terepre bokrokat, sövényt telepítenének. Az sem ártana, ha lenne néhány bucka vagy palánk, a gyerekek szeretnek bú- jócskázni, felfedezni. A pázsitos kert ugyan szép, de nekik unalmas, jobban kedvelik a dzsumbujt. Gyermekkoromból legalábbis így emlékszem én is. Élménydús napok — Mivel sokan töltenek itt hosszabb-rövidebb időt — mondja Grób Mariann táborvezető —, arra törekszünk, hogy élményben gazdagon teljenek a napok és minél több dologgal ismerkedjenek meg. A délelőtti kiscsoportos foglalkozáson mesét olvasnak, dalokat tanulnak. A zenei könyvtár munkatársai patronálják a tábort, lemezeket hoznak, hangszerbemutatót tartanak. A 4-es iskola bábosai több előadást ígértek, sőt azt is, hogy rövidebb bábjátékokat betanítanak. és megtanítják az ügyesebb kezűeket bábot készíteni. Lesz számháború, és ha minden igaz, még ma kihozzák a miniteniszt. Olyan gyárlátogatásokat beszéltünk meg, ahol egy kis kóstolóval megvendégelik őket, vagy az ajándékba kapott anyagokból játékokat készíthetnek. Kifele menet ismét a csellengőket figyelem. Vajon sikerül-e, ha csak résnyire is, megnyitni előttük egy gazdagabb világot? Nagy Emőke Ezt a mesét hallgasd megl Ki az ügyesebb? Most figyelj, belövi!. Trencsényi Zoltán felvételei
