Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-06 / 157. szám

A Idssscpartöfi népszerűek Pénzt pótolt az összefogás Több mint tízezer látogatója volt tavaly a gyomrot művelő­dési ház programjainak, ren­dezvényeinek, pedig nem a legideálisabb körülmények kö­zött dolgoznak az ottani nép­művelők sem. Ám tény azért az is, hogy Gyomron a műve­lődés ügye sohasem volt holt tó, valami mindig teremtődik, a hiányzó anyagiakat megtold­va társadalmi munkával. A nagyobb gond így jöhetett létre a tájház, amelynek az átadása óta egy­re nő a népszerűsége, s szép eredménye a nagyközség kul­turális törekvéseinek a közel­múltban átadott alkotóműhely, amelyben a Nagy István kép­zőművészeti csoport tagjain kí­vül a művelődési ház művé­szeti kiscsoportjai is helyet ta­lálnak — így a képzőművésze­ti gyermekklub, a batikszak- kör, s a fiatalok stúdiója. A művelődési ház technikai eszközökkel viszonylag jól el­látott. Ami hiányzik, s amivei konkurálhatnának a szom­széddal, a Kultúr presszóval: az elektromos játékok. Igaz, a legnagyobb gondot nem ez je­lenti. hiszen maga az épület is felújításra szorulna, s fonto­sabb lenne a födémjavítás, a nagyterem, a kisterem festése. Előrelépést jelentett, hogy tavasszal a zongoraoktatás fel­újított helyiségbe került át. A szolfézsra járók szeptemberben kerülnek új terembe, ezzel a zeneoktatás sok éves gondjai megoldódnak, s javulhatnak a művelődési ház 17 kiscsoport­jának működési feltételei. Rá­juk is fér, hiszen a kiscsopor­tok iránt a legnagyobb az igény és az érdeklődés, első­sorban azért, mert a minden­napok igényeihez kapcsolód­nak a foglalkozások. Ilyen a kertbarátok köre, a logopédiai foglalkozások, az autóvezetői, a nyelvtanfolyamok. Üjra indulhat a megszűnt néptánccsoport munkája is, melynek vezetői gyömrőiek lesznek, s szerveződik a cite- razenekar. Mindkettőtől azt is várják, hogy a községi rendez­vényeket színesebbé tegyék. A felújított termekben további tanfolyamok is helyet kaphat­nak, például egy számítógépes szakkör. Nagy az igény a har­monikus mozgást elősegítő ba­lettoktatás iránt is, ezeket óvodákba szeretnék kihelyez­ni, így a résztvevők száma százzal emelkedhet. Együttműködés A művelődési ház az isko­lákkal tervszerű és rendszeres együttműködést alakított ki. Gyerekprogramokkal, filmve­títésekkel igyekeznek közönsé­get toborozni az iskolákból, bár e területen még sok az eddig ki nem használt lehető- , / seg.. Három kiállítást tervezett erre az évadra a művelődési ház. Most azt fontolgatják, nem lenne-e szerencsésebb a gyömrői kulturális napokat a jövőben inkább tavasszal ren­Jegyzet Káposzta, káposzta IZ atomkoromban, mi­** kor reggelizni vagy ebédelni indultunk — nyil­ván, hogy kellően kitágít­suk a torkunkat — kikép­zőink végig énekeltették velünk az utat. Ha véletle­nül a „Káposzta, káposz­ta ...” erőtlenre sikeredett, rögtön túlkiabálták az éhes kórust: — Mi az?! Hangosabban, nem lopni mennek! Elmúlt katonaidők. Hol vagyunk már ettől. A mai modern tolvajok törődnek is azzal, hallják, vagy lát­ják-e őket. Nemrégiben ar­ról irtunk, hogy a monori utcákon a házak elé ülte­tett gyümölcsfákat dézs­málják kíméletlenül egyál­talán nem ismeretlen sze­mélyek. A múltkor egy bé- nyei kerttulajdonos mesél­te, fatolvajt fogott. Mikor kérdőre vonta, kész volt a válasszal: mit akar, ez a tanácsé, közös ... Mostanában az új­krumplinak és a motorizált tolvajoknak van szezonja. Szép és nyilván ezért csá­bító a monori Kossuth Tsz gombai út melletti burgo­nyatáblája. S hogy milyen a termés, azt biztosan meg tudná mondani az a két trabantos. akik a napok­ban amolyan családi juniá- lis keretében „ellenőrizték" a bokrok tövét. Természetesen — és lát­hatóan — kidolgozott ko­reográfia szerint. A két ki­csi kocsi olyan szorosan kö­zel állt egymáshoz, hogy az első rendszámát azért, a hátsóét a nyitott csomag­tartóból kilógó zsák miatt ne lehessen leolvasni. Két marcona férfi az első mo­torházban turkált, lábukat gondosan a rendszámnak szorítva. Odabent, az árok túloldalán pedig fürge kezekkel dolgozott a csa­lád: az asszonyok és a gye­rekek kapirgálták kifelé az apró gumókat. (Hasonló tolvajlások egyébként már a lakott területek kö­zelében lévő zártkertekben is előfordultak.) Példát,' persze többet is lehetne sorolni a környék­ről. Gondolom, akik már most a leendő gazda szemé­vel mustrálgatják a Feri­hegy Tsz 4-es út melletti zöldségét. sárgarépáját. Eszembe jut: ma már vála­szolni is tudnék a hangos őrvezetőnek, hiszen vannak akiket a fényes nap, az árulkodóan berregő motor sem akadályoz meg a lo­pásban. C ki tudja, mit hoz a jö­^ vő? Talán ugyaitfk legközelebb útjuk célját énekelve is meghatároz­zák: „Káposzta, káposz­ta .. V. J. Fárcszfés A sok éves át­lagnál hűvösebb, szelesebb napok ellenére sok hor­gász keresi fel mostanában a Ma­nor környéken ta­lálható vizeket. Ezek közül talán a Monori Állami Gazdaság felsőfar- kasdi tava fekszik a legszebb kör­nyezetben, s ami egyáltalán nem mellékes, egyenle­tesen jók a fogási eredmények. Fotó­sunk Mézes Dezső horgászt kapta lencsevégre a hal fárasztása közben. A ponty azonban szégyenlősnek bi­zonyult, partra emelése előtt le­akadt a horogról. Mutnéfalvy Zoltán felvétele dezni, amikor több látogatóra számíthatnak. Nincs terület A táncestek hamarosan vé­get érnek — nyáron ugyanis szabadtéren lenne a legideáli­sabb ezek megtartása, megfe­lelő területe azonban ennek megvalósítására a művelődési háznak nincs. Szívesen rendez­nének könnyűzenei koncerte­ket is, ezt azonban a ház elekt­romos hálózatának elavultsá­ga gátolja. Koblcncz Zsuzsa magszsüon A pilisi evangélikus templom tornyának festőit sok arrajáró nézte meg. A szakemberek ugyanis hatalmas mélység fö­lött bámulatos ügyességgel lógtak a kötélre erősített ülő­kén, s helyüket gyakran vál­toztatták. Így körbe-körbp minden égtáj felől láthatóak voltak. Elkészültek továbbá a bádogos és villanyszerelér,í munkák, s a falak festése is megkezdődött Szrapkó István {elvétele Veszélyes Már többször hírül adtuk, de fontossága miatt ismét fel kell rá hívni a figyelmet: a MÁV e hónapban, egészen augusztus 15-ig a Maglódtól Szolnokig tartó pályaszaka­szon, az átjárók jobb és bal ol­dali 500—500 méteres sávjá­ban, gyomirtást végez. A vegy­szer 30 napig emberre és ál­latra egyformán veszélyes, ezért kérik az ott lakókat, fü­vet ne kaszáljanak, gyerekeket ne engedjenek ott játszani. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 157. SZÁM 1981. JÜLIUS 6., PÉNTEK Nehezen foreg o ¥©íán-kerék k kicsinek is Inának őrölni Az iroda ablaka alatt fölzúg egy dízelesített Z1L mo­torja. önkéntelenül az udvarra pillantunk. Várkonyi Sándornak, a Volán 1. sz. Vállalat monori telepe veze­tőjének tekintete megakad az ott várakozó teherautókon, majd az órájára pillant: — Hát. ez sem jó jel. Háromnegyed hét. és négy-öt kocsi még bent van. S legalább ennyi várakozik a javí­tóállásokon. Normális körülmények között pedig hat órára már ki kellene ürülnie a telepnek. Normális körülmények? Az állami szektorban dolgozók szerint ezek évekkel1 korábban megszűntek a fuvarozásban. Ebben sok minden szerepet játszott — mondják. A benzin­áremelés éppúgy, mint bizo­nyos kényszerű takarékossági intézkedések, s főleg a magán- fuvarozók elszaporodása. Könnyen mozdulnak Lehet persze vitatkozni ez­zel az állásponttal, hiszen a maszekok működésének enge­délyezése a lakosság igényei­nek jobb kielégítését szolgál­ja, s a benzint nekik sem ad­ják olcsóbban. Az igaz, hogy egy vállalat sohasem lesz olyan rugalmas, mint egyetlen em­ber. Szóval, lehet vitatkozni, de a tónv ettől fügeetlenül ténv marad. A Volán-Tefu — ahogy a legtöbben ismerik — nehéz helyzetbe került. A monori te­lep gondjai, próbálkozásai — kicsiben — ugyanezt tükrözik. — Sok nagy fuvaroztatónk, akik a tömegmunkát adták nekünk, vagy megszűnt, vagy csökkenteni igyekszik költsé­geit, s így a megrendeléseit — mondja gondterhelten a telep­vezető. — Üjak viszont nem jelentkeznek, a mi kutatásunk is csekély eredménnyel jár. Egyedül a feriheevi építkezés­re sikerült betörnünk az utób­bi időben, ha annak tekinthet­jük, hogy négy-öt kocsinkat foglalkoztatják ott. A megmaradt régi fuvaroz­tatók — a Fűszert, a Söripari Vállalat — ugyanazt igénylik, amit, mondjuk, tíz évvel ko­rábban, tehát a náluk dolgozó Volán-kocsik teljesítménye, annak értéke sem növekszik. Gazdaságtalanná vált a teher- taxik üzemeltetése 1s. Megtör­tént, hogy a monori kocsi egy hónap alatt mindössze 6 ezer forintot „keresett” meg. A so­főr fizetését. — Ez tehát egyáltalán nem megnyugtató helyzet sem a vállalat, sem a dolgozók szá­mára ... — Érezni is az emberek han­gulatán. A törzsgárda, a mag, maradt ugyan, de nálunk is megkezdődött a nagy vándor­lás. Főleg persze a fiatalok mozdulnak könnyen. Én meg is értem ... — De mi az, ami az ittma­radók számára biztatást je­lent? i A (telepvezető nagyot sóhajt, s ez’sok mindent elárul. — Főnökségünk a költségve­tés hiányát elsősorban a díze- lesítési programmal igyekszik csökkenteni. Ma már nekünk is tizenhat gázolajjal hajtott ZIL tehergépkocsink van. Kihasználatlan telep — Ettől azonban nem biztos, hogy javulnak a gépkocsiveze­tők kereseti lehetőségei. — Igen, sajnos, csökkent, vagy legalábbis stagnált a jö­vedelmük. A vállalat ezért részben kedvező normamódo­sításokat vezetett be. másrészt viszont lehetővé tette, hogy a szerelők, gépkocsivezetők a szabadságuk ideje alatt is dol­gozzanak. Arra az időre tehát átlagbért és gyakorlatilag még egy fizetést kapnak. Sokan él­nek is a lehetőséggel. Monoran és környékén elég­gé köztudott, hogy a Volán új telepe egyike a legkorszerűbb műszaki bázisoknak. A műhe­lyek felszereltsége, a dolgozók munkakörülményei kiválóak. A tehergépkocsik vizsgáztatá­sához is megvannak az adott­ságaik, csupán egy fékpróba- pad hiányzik, hogy az enge­délyt megkapják hozzá. De ez a nagy telep kihasználatlan. Várkonyi Sándor már több­féle megoldáson töprengett: OSvcisóink telték szóvá Hasznos lett a korlát hiánya A levél csak kezdőbetűikkel jelzi írója kilétét, de olyan ke­serűen panaszolja a látványt, amely vasadi otthonától a munkahelye felé egy bizonyos útszakaszon naponta bántja a szemét, hogy — bár a névtelen leveleknek többnyire ez a sor­sa — nem tettük papírkosár­ba. Annál inkább sem, mert a környezetvédelem érdekében is szót emel. Cssíornabűz Közel húsz éve járok Va­sadról Monorra — írja. Leg­alább öt éve gondolkodom már azon, hogy a 4-es műút közelében, a Shell-kút előtt 200 méterre levő csatornáról miért nem gondoskodik senki? Förtelmes bűz, piszok, dögle­gyek serege jellemzi nyáron ezt a helyet. A bal oldali vé­dőkorlátot a KPM évekkel ez­előtt eltávolította, s most a ta­vasszal a másikat is levették, nedig ép volt. Miért? S vajon ki vághatta ki az it­teni erdősávból a legszebb nyárfákat, ráadásul éppen ak­kor, amikor a fa nem „alszik?” Vandál munka ez ... — fejező­dik be a levél. Vaszari Imrét, a Budapesti Közúti Igazgatóság monori üzemmérnökségének vezetőjét kerestük meg először a csator­na és a korlátok ügyében. Tő­le tudtuk meg, hogy „hivatalo­san” szalagkorlátot csak ott kell létesíteniük, ahol a töltés magassága 2 és fél, három mé­ter — tehát a vasadi úton le­vőnek tulajdoniképpen nem is volt létjogosultsága. Mindettől függetlenül ma­radhatott volna, ha az ott köz­lekedő autóknak nincs útjában. De érdekes módon, annak el­lenére, hogy a közlekedési’vi­szonyok ezt nem indokolják semmiképpen, évente mégis 5—6 esetben kinyomták, meg- húzatták a korlátokat, az üzemmérnökség nem győzte javíttatni, s ez nem kevés költ­séggel járt. S amikor kénysze­rűségből eltávolították mind­két korlátot, kiderült, hogy jó­val körültekintőbben közle­kednek az arra járók, < ettől kezdve ugyanis egyetlen csú­szás sem volt. Fontossági sorrend — Ha Játszódna, hogy sor­ra csúsznak le a kocsik, hogy a hiányzó korlát miatt bal­esetveszélyes lenne a hely, ter­mészetesen azonnal intézked­nénk, de ennek egyelőre nyo­ma sincs. A csatornával kap­csolatosan azt mondhatom el, hogy rendbentartása a mi dol­gunk lenne valóban, de a mo nori és a nagykátai körzetben olyan nagy számú hídról és átereszről kell gondoskod nunk, hogy fontossági sorren det állítottunk fel, s megesik, hogy egyik-másik egy időre háttérbe szorul. Ezt a panaszt most jelzésnek tekintjük, meg­nézzük, s változtatunk a csa­torna állapotán, ha valóban in­dokolt. Kényszerből A nyárfák sorsa felől dr. Farkas Sándort, a monori Kos­suth Termelőszövetkezet elnö­két kérdeztük, lévén az erdő a szövetkezet tulajdona. Kilenc nyárfát vágtak ki az erdészet dolgozói az érintett területen a közelmúltban, mégpedig alapos indokkal, erre részletes magya­rázatot is kaptunk, de talán elegendő, ha azt leírjuk: fon­tos térképészeti munkák miatt kérték a tsz-től az érintett fák eltávolítását. K. Zs. — Vannak csarnokaink, amelyeket raktárként is bérbe tudnánk adni. A kihasználat­lan asztalos- és fémipari gé­peinken pedig például bér­munkát vállalhatnánk, de az is elképzelhető lenne, hogy kiad­nánk őket. Házaltam ezekkel az ötletekkel több helyen, de eddig még nem akadt jelent­kező. A Volán 1-es monori telepe tehát egyrészt nehéz helyzet­ben van, mert kevés a munká­ja, de másrészt könnyű hely­zetben, mert a meglevő kocsi­parkkal és gépkocsivezető-gár­dával maradéktalanul eleget tud tenni a megrendeléseknek. Kevés viszont az autó-, illetve autóvillamossági szerelőjük, pedig frissen végzett szakmun­kásokat is szívesen foglalkoz­tatnának. Esek két gazdaság A fuvarozók egyébként a féléves tervüket az előzetes számítások szerint körülbelül. 98 százalékra teljesítették. Ez­zel a főnökségen belül a kö­zépmezőnyben foglalnak he­lyet. Persze, az igazsághoz tar­tozik, hogy a szezon, a több megrendelés a nyár végére, il­letve az őszi betakarítás ide­jére várható, Várkonyi Sándornak erről is a boldogabb idők jutnak eszé­— Valamikor az aratásihoz is sok kocsit bérelték tőlünk a téeszek. Az idén csak a Mono­ri Állami Gazdaság és az al- bertirsai Micsurin Tsz igényelt teherautókat. Nem nagy bevé­tel, de mi már megtanultunk a kicsinek is örülni... Vereszki János Egyedül A llok s várakozók az orvosi rendelőintézet előtt. Emberek, autók jön­nek, mennek. Van, aki már végzett odabenn, van, aki csak most érkezik: gya­log, biciklivel; fürgén, las­san, vagy éppen bicegve, fájdalommal, gipszcsizmá­ban. Ám közben feltűnik — ahogy anyáink, apáink mondanák — egy fényes autó. Nem, nem Mercedes, nem Volkswagen, egysze­rűbb,-szerényebb típus. Pec­kesen, dölyfösen áll be ve­le valaki. Első kerekei kis­sé odakoccannak a szegély­kőhöz. Elöl egyedül ül a vezető, de nem mozdul. Csak néz előre. Nem na­gyon törődik vele, mi tör­ténik mögötte. Pedig a hátsó ülésről el­mozdul valaki. Idősebb asz- szony. Óvatosan lép ki, minden mozdulata nehéz. Az úr meg csak ül elöl. A néni nehezen, de csak ki­ér, aztán megsimogatja a kocsi oldalát, végigtapogat­va az ajtót, szépen, lassan, óvatosan becsukja. Nem sikerül tökéletesen. Üjra erőt vesz, kinyitja, becsuk­ja. Most jó. Az úr válto­zatlanul ül. Nem taxis. Si­ma, jelzés nélküli autó. Es nekem már nem is fé­nyes. Sőt: poros, de lehet az is, hogy füstös vagy sá­ros, hogy fölül akárhogy is néz ki, lehet, hogy alul ro- hasztja a rozsda, és... és... A nénike — az elegáns úr anyja vagy anyósa —, szépen, lassan elindul a rendelőintézet bejáratá­hoz vezető emelkedős jár­dán. Egyedül! F. I. ffSSN PUS-2631 (Monori Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents