Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-05 / 156. szám

c/ Rendezett pü7f Ilancsovszkl János felvétele Sokáig rendezetlen volt a gödöllői Űrréti-tó környéke. Sőt. a tiltás ellenére többen szemétlerakóhelynek vélték a területet. Most valamit javult a helyzet. A tanács bünteti a renitenskedőket, ugyanakkor a Dózsa György utat építő Egri Közúti Építő Vállalatnak megengedte, hogy a kitermelt fölösleges földet oda hordják ki, töltve a rét északi pariját. Képünkön: Tóth József, az eg­riek gépkezelője egyengetőjé- vel a terepet rendezi. A nap programja Kerepestarcsa, Szilasmenti Tsz: Besendorfer Ferenc szíj­gyártó mester, népi iparmű­vész kiállítása, megtekinthető 9—16 óráig. Mozi Házasság szabadnappal. Ma­gyar filmvígjáték. Kísérőmű­sor: Családrajz, 4, 6 és 8 óra­kor. LLOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM. 156. SZÁM 1984. JÚLIUS 5., CSÜTÖRTÖK Az aszódi malom lisztje jó / Felkészültek a gabona fogadására A telep bejáratánál elhe­lyezett tábla szerint a Buda­pesti és a Pest megyei Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalat aszódi malmának te­rületén járunk. Ezekben a napokban a termelőszövetke­zetek az aratásra készülőd­nek, s az előzetes becslések szerint gazdag termést taka­rítanak be. A környékünkön termelt búza jelentős része — a tervek szerint, mintegy ezerháromszáz tonna — a vállalatnak erre a telephelyé­re kerül. Keresem a vezetőt, hogy megtudjam, hogyan ké­szültek fel ekkora mennyi­ség befogadására és raktáro­zására. Száz teherautó Meglepődöm, amikor az alig harmincéves Mészáros Miklós a telep vezetőjeként mutatkozik be. Beszélgeté­sünk elején mindjárt kide­rül, hogy a váci mezőgazda- sági technikum elvégzése után mezőgazdasági gépész- mérnöki diplomát szerzett. — Sokszor és sokan csodál­koztak azon, hogy gépész- mérnöki diplomával molnár lettem — mondja mosolyog­va Mészáros Miklós —, én Kommunista műszakért V Kirándulás a hegyekben Gyerekek és unokák is jöttek Észak-magyarországi kirán­dulásra hívta az MSZMP gö­döllői egyes számú körzeti alapszervezete tagjait a ve­zetőség. Útjuk célja a Bükk hegység és környéke neveze­tességei voltak. Az óramuta­tó mozgásával ellentétes irányban kerülték meg a hegyvonulatot. Az indulás reggelén vára­kozáson felüli pontossággal együtt voltak az utazni szán­dékozók a művelődési köz­pont előtt. Az alapszervezet kultúrfelelőse, Pozsár István üdvözölte a több mint há­romszáz kilométeres kirándu­lás részvevőit. Az útikalauz posztját a közelmúltban sú­lyos operáción átesett, s most lábadozó titkár, Forgács Fe­renc helyett Nyikos József töltötte be. a többség a Szépasszony völ­gyében lévő pincékben hű- sölt, s megkóstolta a híres egri borokat. A kora esti órákban értek haza a gödöllői országjárók, s jókívánságokkal búcsúztak az autóbusz vezetőjétől, Nyi­kos József szervezőtől és egy­mástól is abban a remény­ben, hogy jövőre ismét talál­koznak egy másik országrészt megtekintő kiránduláson. Cs. J. azonban úgy vélem, hogy ép­pen a munka összetettsége és a népgazdaság egészében el­foglalt jelentősége miatt iga­zán hasznosíthatom az egye­temen szerzett ismereteimet. — A telep bejáratánál lát­ható Butler-íéle gabonasilók berendezése próbára teszi a legképzettebb műszakiak szakismeretét is. Egy-egy siló befogadóképessége száz va­gon, s hogy ez milyen meny- nyiség, könnyebben érthető, ha elképzeljük, hogy 100 IFA pótkocsis teherautó rakomá­nyának felel meg ez a gabo­natömeg. Mészáros Miklós és munka­társai gondosan készültek az elkövetkezendő hetekre. — Körülbelül két hónapig nem ismerjük a nyolcórás napi munkaidőt — mondja a Vezető. — Nyújtott műszak­ban dolgozunk majd. Este tíznél korábban csak ritkán jutunk haza. Napi hétszáz tonna gabonát át kell ven­nünk. 'A velünk szerződött termelőszövetkezeteknek — kartali Petőfi, dányi Magve­tő, galgamácsai összefogás, túrái Kubai—Magyar Barát­ság —, nem mondhatjuk, hogy várjanak. Az egyes silókhoz külön felelőst állítottak, olyan dol­gozót, aki műszakilag előké­szítette ezeket a felvásárlás idejére. Gyebnár József, Ha­lasi Tibor, Csíki István, Győ­ri László, Varga Pál együtt élnek, együtt lélegeznek a reájuk bízott gépekkel, em­berekkel. Terveik szerint a beérkező gabona mérése egy helyen történik, de párhuza­mosan három átvevőhely mű­ködik. Elektronikus rakodó Az átvétellel egyidejűleg végzik a gabona minősítését, a fajtajelöléseket, s gondosan ügyelnek arra, hogy 14,5 szá­zaléknál magasabb víztartal­mú szem ne kerüljön a silók­ba. A silók mellett felkészül­ten várják a gabonát a szi­lárd padozatú raktárak is, valamint a gépszínek, melyek felújítása befejeződött, s gé­pesítésük is korszerű, vagyis óramű pontossággal dolgoz­nak az anyagmozgatást segí­tő szállítószalagok, csigák, működik a Delta, valamint a minden igényt kielégítő KSP—5-ös szovjet elektroni­kus rakodógép, amely táv­irányítható. — Ugye, most már érti, mire jó egy molnárnak az agrárgépészi diploma? — kérdezi Mészáros Miklós, az­tán elmondja, hogy a felso­rolt munkákat mindössze egy tíz-tizenkét fős csapat végzi, és ebben a számban benne van a vezető, meg a laboráns is. Megtudjuk, hogy a felvá­sárlás nehéz munkájával egy­idejűleg az őrlés sem szüne­tel. Foszlós kenyér — A malom három mű­szakban működik, óránként két tonna gabonát őröl meg, Addig is, amíg az új gabo­nát felöntenénk, megfelelő tartalékkal rendelkezünk, ezért partnereinknek, köztük az Észak-Pest megyei Sütő­ipari Vállalatnak, a püspök­hatvani, kartali, túrái terme­lőszövetkezetek pékségeinek, de a maszek sütödéseknek sem kell tartaniuk még át­meneti liszthiánytól sem. — Ügy tervezzük — ismer­teti elképzeléseit Mészáros Miklós —, hogy július 25-e és augusztus 25-e között vé­gezzük el a malom szokásos évi karbantartási munkála­tait. A folyamatosan őrlő ma­lom egy-egy műszakjában öt személy dolgozik, s bizony ez az öt ember nem ér rá a be­szélgetésre, mert a gépek ki­szolgálása állandó munkát, a minőség megőrzése pedig fo­lyamatos figyelmet igényel. Anyám mondta a közel­múltban. — Rétest sütnék, de ehhez csak az aszódi malom lisztje jó. A túrái, galgahévi- zi, kartali, vérségi pékek ke­nyeréért is sorba állnak. Aszódi lisztből sütik a puha bélű. foszlós kenyeret. Kell-e ennél nagvobb elismerés, ér­tékesebb dicséret? Fercsik Mihály Hogy érzi magát ?. ^ Egészségügyis az egész család Elmondta, hogy igen jó az alapszervezet kapcsolata a Gépgyárral, amelynek veze­tői patronálják őket. Június­ban több mint húszfős cso­porttal dolgoztak kommunis­ta műszakban. Ezt évről évre megcsinálják. A gyár sem maradt hálátlan, a kirándu­lásra rendelkezésre bocsátott autóbusszal honorálták az idős kommunisták fáradozá­sát. Az utasok között szétnéz­ve, könnyen megállapíthat­tuk, hogy családi kirándulás­nak lehetünk részesei. Férjek és feleségek, gyerekek és unokák voltak együtt. A fel­nőtteket a pártmunka ková­csolta eggyé, s most nyug­díjban is örömmel találkoz­tak, szívesen voltak együtt. Jó hangulatban telt a nap. Mezőkövesden álltak meg először, majd Lillafüredre utaztak. Gyönyörködtek a szép üdülőben, a Bükk ten­gerszemében. a Hámori-tóban, valamint az esőzések után új­ra alázúduló vízesésben. Fel­szálltak az erdei vasútra, s Garadnára zötykölődtek. A délután már Egerben érte őket, néhányan a városi für­dőben igyekeztek felfrissülni, Juhász János gödöllői men­tőápolónak több jubileuma volt ebben az esztendőben. Közü­lük csak egy számít szigorúan magántermészetűnek, ötvene­dik születésnapja. A másik kettő a közre is tartozik. Hu­szonöt esztendeje állt az egész­ségügy, tehát embertársai szol­gálatába. Tizenöt éve tevé­kenykedik a Vöröskeresztben. Emberek ezreit készítette fel arra, hogy ha szükséges, se­gíthessenek a bajba jutotta­kon. — Hogy érzi magát? — Elégedett ember vagyok. Fizetésem is megfelelő. Ha me­gint kezdeném, ugyanúgy cse­lekednék, ahogy negyedszáza­da. Örömömre szolgál, hogy ennyi év alatt egyszer sem ér­kezett ellenem bejelentés. S még inkább az, hogy Tünde lányom nem csak az egészség­ügyben követett, családom va­lamennyi tagja ott van, ha­nem a Vöröskeresztben is. — Egészségileg? — Lehetnék jobban, a mun­kát, strapát azonban még bí­rom, ha nehezebben is. Ma már jobban elfáraszt a 24 órai szolgálat. Ízületeimet is érzem olykor-olykor. — Hogyan lett mentőápoló? — Mozdonyfűtő voltam, eszembe sem jutott, hogy egészségügyi« legyek, habár az embereken való segítés ösz­tönét a családban kaptam meg. Gyerekként irtóztam a vértől. Disznóvágáskor mindig elmenekültem. Egyszerűen rosszul lettem a vér látványá­tól. S aztán gyomorbántalmak- kal bekerültem a kórházba. Meggyógyítottak, de ott ragad­tam. A beteg, szenvedő em­ber látványa fölerősítette az otthonról hozott segítőkészsé­get. Sn, aki féltem a vértől, nemsokára boncoltam, sőt megfordult a fejemben, hogy boncmester leszek. Feleségem kívánságára nem lettem az. Néhány évi kórházi szolgálat után mentőápoló lettem. — Mi a mentőápoló felada­ta? — Tömören: harc az életért. A mentőápolótól függ, hogy a kórházban folytathatják-e ezt a harcot. — Konkrétabban? — A gyógyszerezésen kívül mindent megcsinálhatok, meg kell csinálnom. Újjáélesztek, vérzést csillapítok, töréseket rögzítek. — Említette, az egész család az egészségügyben dolgozik. — Feleségem ápolónő, na­gyobbik lányom szülésznő, a kisebbik ugyanezt tanulja most. Egyik fiam mentőápo­ló. A másik ugyan hentes, de ő is kórházban dolgozik. — Erre nevelték őket? — Nem mondhatnám. Ná­lunk szokásban volt, hogy ott­hon nem beszélünk a mun­kánkról. Alti megszegte a ti­lalmat, annak bizonyos forin­tokat kellett a perselybe dob­nia. Inkább arra neveltük gye­rekeinket, hogy bennük is ki­alakuljon az embereken való segítőkészség tudata. — ön pedig szintén otthon­ról hozta ezt a tudatot. Hol él­tek, milyen volt a családi hát­tere? — Szadaiak vagyunk. Édes­apám földműves volt, ® társa­dalmi munkában látta el sok évig a baptista lelkészi teen­dőket. Mondhatnám, ez a pro- testánsi lelki beállítottság min­dennek az alapja, úgy érzem. — A Vöröskereszttel hogyan került kapcsolatba? — Mindennapi munkám so­rán azt tapasztaltam, hogy az emberek elemi ismeretek hí­ján képtelenek segíteni a má­sikon, ha baleset éri. A tanfo­lyamok első óráján azt szok­tam mondani, ha már úgy ala­kul, hogy valaki feltételes megállóhoz érkezik, legalább Népművészeti találkozó Bemutató két szakaszban Még egy év választ el az V. Galga menti népművészeti ta­lálkozó záró rendezvényétől, a galgamácsai gálaműsortól, de az előkészületek már hetekkel ezelőtt megkezdődtek. A talál­kozó célja szőkébb hazánk gazdag népművészeti értékei­nek bemutatása, új értékek feltárása, a hagyományőrző tevékenység népszerűsítése, az öntevékeny művészeti csopor­tok közösségteremtő erejének, személyiségformáló lehetősé­geinek erősítése, s nem utol­sósorban azoknak a törekvé­seknek összefogása, melyek a művelődés teljes rendszerébe integrálják a néphagyomá­nyok értékeit. A legutóbbi megbeszélésen Papp István városi tanácsel­nök, a koordinációs bizottság elnöke elmondta, hogy a ter­vezett rendezrvénysorozat ese­ményeinek részesei lesznek Ácsa, Galgagyörk, Püspökhat­van lakosai is. Arra töreksze­nek, hogy a találkozó az egész Galga völgyének és a város- környék valamennyi községé­nek ünnepévé legyen. A köz­ségi tanácsok vezetői erkölcsi és anyagi támogatást nyújta­nak a felkészüléshez, a külön­böző rendezvények sikeréhez. A koordinációs bizottság a találkozó szervezésével kap­csolatos munkák irányításával Novák Lásziónét, az aszódi nagyközségi közös tanács mű­velődési főelőadóját bízta meg, aki érdeklődésünkre szívesen ismertette azokat az alapelve­ket, amelyeket a találkozó operatív bizottsága megfogal­mazott. — A részvétel feltétele — mondotta Novák Lászlómé —, hogy a találkozó bármely ak­cióján bemutatott néprajzi anyag Galga menti legyen. Eb­ben az elvárásban az eddigi találkozók alapelvét követtük. Új vonása lesz a rendezvény­nek. hogy a találkozó rendsze­rében helyet kapnak a koráb­bi években nem szereplő köz- művelődési területek is, ezál­tal bővül a résztvevők köre. A találkozó hat különböző műfajban teszi lehetővé a be­mutatkozást, s ezekben a mű­fajokban várják a szólisták, a közösségek jelentkezését. Fel­lépései lehetőséget kapnak a népdalkörök és népdaléneke­sek, a hangszeres népzene mű­velői, a prózai műfajokban — mese, monda, hiedelemtörté­net — jeleskedők, a néptánco­sok, a népszokások őrzői, va­lamint a tárgyalkotó népmű­vészek: hímzők, szövők, fa­faragók. A bemutatók két szakasz­ban zajlanak. A találkozók ha­gyományait követve, a helyi bemutatók, rendezvények a községek felszabadulásának 40. évfordulóját köszöntő ün­nepségekhez kapcsolódnak. A helyi bemutatón szakmai zsű­ri dönt a továbbjutásról, s ad tanácsokat a felkészüléshez. A megbeszélés résztvevői megvitatták azokat az új ele­meket. akciókat, melyek egy­részt a bemutatóhoz, másrészt pedig az 1984—85. évi egyéb közművelődési rendezvények­hez igazodnak. Ankétot ter­veznek a megyei honismereti akadémiával. A pedagógus- csoportokban műhelymunka indul azért; hogy az óvodai és iskolai nevelés folyamatába szervesen beillesszék a Galga mente néphagyományainak ér­tékeit. Veresegyház ad helyet A népi építészet értékeinek alkalmazása a mai családi ház építkezésben címmel szerve­zett kiállításnak és vitának. Pályázatot írnak ki a ha­gyományőrző csoportok veze­tőinek, tagjainak. Amatőr fo­tósok, filmesek készíthetnek pályamunkát egy-egy hagyo­mányőrző együttes életéről. Martin György-em’. ékki állítást rendeznek Bagón. Dudás Ju­lira emlékeznek a Galgamá- csán. Megjelentetnek több ki­adványt, köztük Petras Anna Galga menti, hímzések című könyvét, Katona Imre a Galga giente néprajzáról írott mo­nográfiáját, és más. érdeklő­désre számot tartó munkákat. F. M. A vandalizmus ellen A rendőrség vandalizmus el­leni tevékenységéről kaptak tájékoztatót a gödöllői város- szépítők körének megjelent tagjai a művelődési központ­ban. Vörös János rendőr fő­hadnagy emlékeztette hallga­tóságát arra, hogy a természet maga is pusztít olykor-olykor, ám a legnagyobb veszélyt mégis az ember jelenti. Fel­hívta a figyelmet a jogsza­bályokra, rendeletekre, ame­lyek a környezet védelmére születtek. Ezek persze csak akkor érnek valamit, ha be­tartják és betartatják őket. Ez pedig nem könnyű. A közönséges halandó, ha magá­ról megfeledkezett emberrel találkozik, nem biztos, hogy annyit tegyenek meg, ami a továbbhaladáshoz múlhatatla­nul szükséges. Tartsák a fron­tot addig, amíg mi odaérünk. Egy statisztika szerint az or­szágutakon elszenvedett sérü­lésükbe belehaltak 10 százalé­kát lehetett volna megmente­ni, ha csak belenéztek volna a szájukba. — Az előzetes beszélgetésen egy másik számot is említett: huszonötezer embernek okta­tott elsősegélynyújtási ismere­teket a tizenöt évben. Történt valami haladás? — Igen. Alapvető dolgokat már megcsinálnak. Annyit, amennyi elég az érkezésünkig. — Van egy csapatunk az ik- ladi Ipari Műszergyárban, ők művészi fokon értik az elsőse­gélynyújtást. Állandó készen­létben vannak, folyamatosan képezik magukat. Nem vélet­lenül érnek el szép sikereket a versenyeken. — önnek mi a siker? — Ha valakit kiszedek a vo­nat, a kocsi alól, s visszaho­zom az életbe. — Szabad idejében mivel foglalkozik? — Szabad időm nem nagyon van, hisz állandó készenlétben kell lennem. Ha vasárnap ebédkor történik valami, ne­kem mennem kell. De éven­te legalább egy hetet kive­szek. Elutazunk valahová, ahol teljes a kikapcsolódás. Ennyi kell, ennyi elég. Kör Pál hatásosan felléphet. Könnyen megkaphatja a magáét, akár szóban, akár tettlegesen is. Néha még a rendőrrel is szem- beszállnak, hallottuk a tájé­koztatóban. Nincsenek kelle­mes helyzetben a tanácsi ügy­intézők sem, akik valaki ellen a helyszínen akarnak bírsá­golni. A város belterületén min­dig akad rendőr, mondta a fő­hadnagy, a többi részen pe­dig éjjel-nappal járőröznek, ám így sem lehetséges, hogy mindig, mindenkor ott legye­nek, ha valahol rongálják a parkot, a játszóteret, tördelik a fácskákat, lopják a rózsát, feldöntik a kukákat, kiverik az égőket. Ha tetten érik a rongálót, megteszik a szüksé­ges intézkedést. Évente pél­dául negyven-ötven személy ellen indítanak szabálysértési eljárást. Három-négy esetben pedig olyan súlyyak a tettek, hogy bűnvádi eljárást kezde­ményeznek. Akiknek a hely­színen szabnak ki ötszáz fo­rintig terjedhető pénzbírságot, azok száma szintén negyven és ötven között mozog. Valaki ezzel kapcsolatban arra emlékeztetett, hogy egy­koron utazó utcaseprő műkö­dött Gödöllőn, ki sorra járta a megállókat, s tisztába tette őket. Hogy ez a gyakorlat fel­támasztható-e, nem tudjuk, azt viszont igen: ha az utasok a jegyüket, a papírzsebkendőt, a tökmag héját nem a meg­állóban hagynák ... Erre szok­ták azt mondani, jámbor óhaj ezt kívánni. Szerintünk az is jámbor óhaj, hogy mindenho­vá fizetett utcaseprőt, ellenőrt és őröket állítsunk. Szomszédom a tájékoztató közben odasúgta, nemrég járt Bécsben, s ott milyen tiszta­ság van. Tudjuk, hogy más or­szágokban is tapasztalni ha­sonlót. Aligha hisszük, hogy azért, mert ott ébereÖD a rendőrség. Sokkal valószínűbb­nek tartjuk, hogy maguk a lakók vigyáznak a rendre, mert erre nevelték őket. Igazi eredményt mi is a neveléstől várhatunk. Ha nem szoktatjuk a gyermekeket a rendre, tisz­taságra, még sokáig sóvárog­hatunk hiába. ISSN 0133—1957 (GödöUöl Hírlap» .............................................. ....................- —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents