Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-05 / 156. szám
19S4 JÚLIUS 5., CSÜTÖRTÖK Kitüntették Fischer Annie-t A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Fischer Annie háromszoros Kossuth-díjas zongoraművésznek, a Magyar Népköztársaság kiváló művészének kiemelkedő művészi munkássága elismeréseként a Magyar Népköztársaság babér- koszorúval ékesített Zászlórendje kitüntetést adományozta. A kitüntetést szerdán a Parlamentben Trautmann Rezső, az Elnöki Tanács helyettes elnöke adta át. Az eseményen jelen volt Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. Pár-sor új vállalkozás Könyvhétre jelent meg Le- vendel Júlia és Horgas Béla Pár-sor című irodalmi füzetsorozatának harmadik kötete — de mondhatom akár azt is: harmadik száma. A szép formájú, ízléses, puha táblás könyv (Szántó Tibor tervezte) alcímében műhelynaplónak mondja magát, de voltaképpen folyóiratszerűen szerkesztett tematikus sorozat, amelyet az írópár szerzői kiadásban jelentet meg, 3000 példányban, és saját szervezésben, amolyan baráti közvetítő- hálózat révén terjeszt. A Pár-sor tehát nemcsak irodalmi jelenség, hanem a mai kulturális életnek is jellegzetes, művészileg igényes terméke. Érdemes a vállalkozásra mindkét szempontból figyelni. Remélhetőleg megtalálja (vagy már meg is találta) olvasóit a Pár-sor: a mai magyar irodalom és a középnemzedék dilemmái, lelki-erkölcsi kérdései iránt érdeklődőket. Remélhetőleg, mert a magántermészetű terjesztés és a kis példányszám miatt elég nehéz lesz érvényesülése — ezért is szükséges talán fokozottabban figyelni rá. Az ilyen csöndes szenzációk, amelyek nem hangerővel próbálnak hatni, hanem elmélyültségre törekednek, és mértéktartóan, de következetesen mondják a magukét — erősítésre érdemesek. Emléktáborban Aszódon Tiszteljük és unjuk Petőfit? Ha a táborozás vége felé jár. mindenütt sok új barát fogadkozik: írok, te is írj, aztán jövőre ismét találkozunk. Aszódon is, a most véget ért Petőfi-emléktáborban aki ott volt, mind megígérte, hogy 1985-ben újra eljön. Sőt — arra is volt gondjuk, hogy megkérjék a táborvezetőt, kezdjék pár nappal később a táborozást, mert hárman egyetemre felvételiznek, de szeretnének itt lenni. Tíz nap alatt jól összekovácsolódott a kis csapat, beleértve a foglalkozásokat vezető tanárokat is. Pedig ez az idő nem lubickolás volt a vakációban. Keményen dolgoztak. Lehet, sőt valószínű, hogy épp az intenzív és sokrétű munka hozta össze őket. Számba venni is sok, mennyi minden belefért ebbe a tíz napba. A „Petőfi, a vándorszínész” téma apropóján megismerkedtek a korabeli színjátszással, a reformkor szellemiségével. Foglalkoztak művészettörténettel, kicsit bepillantottak az építészet- és divat- történetbe, ismerkedtek a Pe- tőfi-életmű aszódi vonatkozásaival'. Eszmény skatulyában Petőfi ma a köztudatban úgy él, mint testetlen és kicsit divatjamúlt eszmény. Rajta a címke: egyszerű és optimista. A foglalkozás vezetői ezt a Petőfi-képet igyekeztek összetettebbé tenni, a költő valódi problémavilágához közelíteni. Persze ne valami unalmas előadássorozatot tessék most elképzelni. A legkevésbé sem erről van szó! A tanulás a következőképpen zajlott. Herényi Ferenc, a Magyar Színházi Intézet igazgatója első alkalommal a reformkori magyar színjátszásról, ezen belül a vándorszínészetről beszélt. A diákok ezt megelőzően tanulmányozták a kor építészet-, bútor- és ruhatörténetét. Remek skicceket készítettek, és ezekből a tábor végére összeállt egy házi' kiállításra való anyag. Vagy: amikor a reformkor magyar Shakespeare-képét elemezték Egressy Béni rendezői utasításai alapján, színre vittek egy jelenetet a Hamletból, majd ugyanezt Fodor Mihály tanár úr a mai felfogás szerint újrajátszatta velük. Így a legegyszerűbben és szó szerint Jubileumi találkozó Hagyományőrzők A háttér a Balaton fénylő víztükre volt. A közönség a nyaraló tömeg. A balatonfüredi sétányon felcsendültek a szebbnél szebb népdalok, ide- lopva hazánk valamennyi tájának lírai megjelenítését. Szövetkezeti néptáncosok jubileumi találkozóját tartották a hét végén. Három helyszínen — Balatonfüreden, Boglárlellén és Siófokon — két napon keresztül ropták a táncot. Hagyományőrzők és néptáncosok jöttek a Balaton- partra, hogy idehozzák a mezők illatát, az aratás hangulatát. Őseiktől tanult, idegrendszerükben meglevő mozdulatok elevenedtek meg a szabadtéri színpadokon, mindenfajta rárakódástól mentesen. A közönség is megérezte a tiszta törekvést, ahogyan a bagiak vagy a tápiószecsőiek színpadra alkalmazott életképben elevenítették meg múltiu- kat és a mostani gondolkodásukat. Nem véletlenül emlegetjük a két együttest, hiszen a menettáncverseny után két díjat is elhoztak. (A tápiószecsőiek a szövetkezeti ágazat, a bagiak periig a KISZ Veszprém megyei különdfját nyerték el.) Megméretés és bemutatkozás. Ezzel jellemezhetnénk röviden az együttesek jelenlétének értelmét. Hónapokon keresztül folyt az előkészítés, hogy a legjobbak végül színpadra kerüljenek az országos fesztiválon. S bár az időjárás nem volt éppen a legkedvesebb, mégis sokan láthatták a hagyományaikat őrzőket. A zsűri véleménye eligazítóul szolgált a későbbiekhez. Érdekességként említhetjük meg hogy most kivételesen, egyéni bemutatkozást is értékeltek amikor Ofella Sándor és párja csárdását nívódíjjal jutalmazták. Még egy Pest megyei sikerről számolhatunk be: a másik parton, Boglárlellén a nagykátai Tápiómente elhozta a második díjat. Er. K. játszva megtanulták, hányféleképpen felfogható, egy és ugyanazon dolog. Ugyanígy összevetették a különböző Shakespeare-fordításokat. Perújrafelvétel Petőfit a különböző korokban igen eltérően, nemegyszer végletesen ellentétesen ítélték meg. Sajnos, ezekről az eltérő véleményekről a középiskolában — tisztelet a kivételnek — szó sem esik. A tankönyv egy nézőpontú. Itt a táborban sorra vették a különböző vélekedéseket, megpróbálták az ellentéteket dialektikusán a személyiség szerkezetébe illeszteni. Hiszen minden személyiség, még a koszorús költők is — vagy az övé igazán! — tele van ellentmondással. Ha valami, akkor épp ez az árnyaltság hozhatja emberközelbe a szakorrá kövesztett nagyságot. Remek ötlet, hogy készítettek egy diasorozatot az összes fellelhető Petőfi-ábrázolásról: ebbe a töméntelen korabeli giccs- től a mai napig belefértek olyanok művei is, mint Ferenczy Bénié vagy Szervátiusz Tiboré. Végignézték és megbeszélték, melyik fejezi ki legjobban újjáalakult Petőfi-képüket. Mert ezt a képet újjá kellett gyúrni. Többen is elmondták, úgy jöttek ide, hogy nem rajongtak érte, a már elmondottak miatt. A tematikus foglalkozásokon kívül számos egyéb program is volt: táncház, vetélkedő, kirándulás, múzeumlátogatás. Megnézték a Liliomfit, a Dérynét, a Föltámadott a tengert és Mészáros Márta új filmjét. A Napló gyermekeimnek körül estébe nyúló vita folyt. Jutalomjáték A táborzárás napjára „vizsgaelőadással” készültek. Fodor Mihály vagy ahogy kedvesen ők hívták, Misi tanár úr, Kiss Anna Mesterségek című versét dramatizálta és vérbő játékot kerekített belőle, ötletes jelmezekkel. Olyasmit, amit amatőrök is eljátszhatnak, teljesítményszorongás nélkül. Énekeltek, táncoltak, verset mondtak, és láthatóan rettentően élvezték az egészet. Egyvalaki nézte őket szorongva: Misi tanár úr, aki — mint a rezsisz- szőr — fergeteges tapsot kapott a rendezésért. Ha leírnám, mennyi apró jellel fejezték ki ragaszkodásukat tanáraikhoz, giccses lennék. Kerényi tanár úr, például, aki közkívánatra harmadszor is eljött előadást tartani, gomblyukában piros rózsával távozott. Tucatszám említhetném az efféle gesztusokat. Helyette érjük be any- nyival, hogy felsorolom, kiknek köszönhető, hogy ebben a csodaszép miliőben (a volt Podmaniczky-kastélyban, a Petőfi Gimnázium kollégiumában) ilyen nagyszerű valóságot teremtettek az alapötletből: Novák Lászióné. Fodor Mihály, Hódi Gyuláné, Petemé Magyar Katalin, Nagy Nóra, Kerényi Ferenc, Asztalos István. Kecskés József, Koncz István. Jövőre ismét lesz Petőfi-tá- bor. Biztos, hogy aki itt volt. visszajön, mert ilyen szellemi műhelyben kitüntetés dolgozni diáknak, tanárnak. Nagy Emőke Csoportfoglalkozáson A férfiak butaságáról Színház a városháza udvarán Készakarva sem lehetett volna jobb helyet táláén! Joseph és Karel Capek komédiájának előadásához, mint a szentendrei városháza kényszerből kijelölt udvarát. A Színház- és Filmművészeti Főiskola hallgatói mutatják be A végzetes szerelem játéka című darabot. Az ódon falak természetes díszletei közé ácsolt színpadon az utolsó próbák folynak, a hétvégi bemutató előtt. A színészek a hideg széllel .dacolva veszik sorra — ha kell többször egymás után — a jeleneteket. A— Most valóban nincs me legünk — mondja Zubornyálc Zoltán —. de a próbák során többször vért izzadtunk. A pontomimsze ű mozgás begyakorlása olyan feladatot jelentett. amilyennel eddig mAg nem találkoztunk. Ezért Ab- rahám Ápnes és Kecskés András pantomimművészek tartottak nekünk kemény mozsásórákat minden próba előtt. Napi nyolcórás intenzív munkával készültünk az előadásra. A Capek fivéreknek ez a koméd:ája nem tartozik ■ a gyakran játszott darabok közé. Ruszt József rendezte már korábban és főiskolások szokták néha választani vizsgaelőadásnak. Én szerelmese vagyok a commedia dell’arte-nak — mondja Gálgóczy Judit, a darab rendezője, aki szintén a főiskola hallgatója. — Érdemes megtanulni azokat a módszereket, eszközöket, amelyekkel ezeket a tipikus figurákat meg lehet jeleníteni. Ezek a statikus, nem fejlődő karakterek az életben éppen úgy megvannak, mint ezekben a komédiákban. mint ahogy létezik az ő sorsukat bonyolító, összekuszáló intrikus is. A végzetes szerelem játéka tulajdonképpen nem is igazi commedia dell’arte. mégha annak minden tipikus figurája föl is vonul benne. A szerzők eiv korukbeli szín’ársulat életéből vil'antanak föl jeleneteket. ezért is játsszák a főiskolások a darabot a harmincas éveket idéző ^'mezekben Az a'aohelvzet közismert: két férfi rajong eny vőért, az int- rikus kijátssza őket eny más ellen, maid nnő-tesként távozik a csodált hölggyel. — Ez a darab egy kicsit a férfibutaságáról és vakságáról is szól — mondja hamiskás mosollyal Gálgóczy Judit —, de az örök nö problémáját is boncolgatja. A darab egyiK legnehezebb szerepe a Pierrot- lelkületű Gilles figurája — Nagy József alakítja —, ő az az álmodozó, a realitástól teljesen elszakadó naiv lélek, aki tulajdonképpen nevetségessé válik. Pontosabban azzá válhatna, ha sorsa nem azt sugallná. hogy így szebb létezni a világban. ★ Közben folyik tovább a próba. A jelenetek sora lassan kész előadássá áll össze, lendületes, gördülékeny játékká. Az izzasztó mozgá.sórák úgy tűnik meghozzák gyümölcsüket: a szereplők a szavakon túl roo zd u I at a i kk a 1. g pimasza i k kai ielenítik meg a groteszk ségükben i.s tipikus figuráka: mintegy görbe tükröt tartva elénk, nézők elé is. A rendező még bele-beleszól a jeleneikbe, de nem látszik elégedetlennek. Mint mondta, mindig elérkezik a próba folyamatában az a pillanat, amikor már nem rajta. hanem a színészeken múlik mit tudnak kihozni a darabból Gálgóczy Judit úgy érzi: tú! vannak már ezen a pillanaton M. N. P. íHeti filmtegyzeti A kicsi kocsi újra száguld Jelenet A kicsi kocsi újra száguld című filmből Már e film előzményénél, a Kicsi a kocsi, de erős című blődlinél bátorkodtunk kifejezni véleményünket: ez a celluloidszalagra rögzített képsor valószínűleg kilóra vásárolható, mint a roncsal- katrészelí y az autóbontóban. Ilyen s hasonló időtöltésekkel múlatják az időt a transzkontinentális légijáratok óriásgépeinek fedélzetén. Az irdatlan hosszúságú utastérben, egyszerre két képernyőn is vetítve, két különböző filmet, majd ezeket cserével egymás között, gondoskodnak róla, hogy a műélvezetből az utastér egyik szektora se maradjon ki. A dolog technikailag roppant egyszerű: videokazettáról megy a vetítés a videoképernyőre. A megfelelő repülőtereken csak a kazettákat kell cserélni, mely akcióról egy komputer gondoskodik. így aztán mindig friss videoprogramot láthatnak az utasok —, vagy inkább mindig friss a friss utasoknak a videoprogram? Mindenesetre elég olcsó megoldás. De még olcsóbb, ha azt vesszük, hogy ezek a filmek túlnyomó többségükben a nagy amerikai tévétársaságok megszámlálhatatlan mennyiségben gyártott szórakoztató filmjeibői kerülnek ki. Ez olyannyira nyilvánvaló, hogy a filmeken élesen érezhetőek a dramaturgiai törésvonalak, melyek a cselekmény közbe szúrt reklámoknak adnak helyet. (A közepesen figyelmes néző ugyanezeket a törésvonalakat észlelheti az olyan míves sorozatok darabjaiban is, mint a Mike Andros, vagy a Petrocelli.) Nos, a kicsi kocsi újra száguld, újra Volkswagen (vajon mit kóstált a Volkswagennek ez a reklám?), ezúttal a nemesen csengő Herbie névre hallgat, és most nem azzal tündököl, hogy minden más autót lehagy, hanem azzal, hogy lelke van. Szép, nagy, kerek, jóságos, gyermeteg, primitív amerikai lelke van nekie, és ettől retteg minden rosszember, aki Her- bie-vel vagy védenceivel szemben valami gonoszát forralna. A rosszemberek pedig folyton forralnak, különben, hogy a ménkőbe lennének rosszemberek? így aztán Herbie- nek van dolga elég. Különösen, hogy utasai közé tartozik a fő rosszember teljesen ütődött unokaöccse, meg a fő jónéni feltűnően jó külsejű hugicája, aki főállásban jótündér, mellékállásban légikisasszony. Sztárok bűvöletében Majdnem egyidős a fent említett amerikai blődlivel az a lengyel film, amelyről nem tudhatni, miért várt 1974 óta nálunk a bemutatásra. A maga idejében ugyanis valószínűleg sokkal érdekesebb hatást keltett volna, mint most. Janusz Kondratiuk filmje ugyanis eléggé jól érzékelhetően egy filmstílushoz kapcsolódik. E stílust a legmarkánsabban az úgynevezett cseh új hullám filmjei jelzik, azok közül is a remek Szigorúan ellenőrzött vonatok, Menzel filmje. Miről van szó? Lényegében arról, hogy volt egy időszak, amikor a szocialista országok néhány filmese megpróbálta más nézőpontból szemlélni a második világháborút; nem a patetikus hősiesség felől, hanem a néha egyáltalán nem hős kisember felől nézték az eseményeket. És — érdekes módon —, a kisember magatartásában, viselkedésében, hol groteszk, hol riadt, hol egyszerűen begyulladt reagálásaiban is meg tudták mutatni a nagy világégés néhány fontos vonását. Sőt a kisember alkalomadtán még hőssé is lehetett, noha egyáltalán nem akart hős lenni, csak éppen meg akarta úszni az egészet, élve és épen. Kondratiuk filmje amolyan lengyel variáció a Szigorúan ellenőrzött vonatok témájára. Két botcsinálta mozigépész hőse, Jury és Wlodek, a lengyel kisvárosban szépen végigcsinál mindent, amit a változó körülmények követelnek: hol néfnet filmeket vetítenek a német megszállóknak, hol magyar katonazenekar menekülő tagjainak szereznek némi innivalót, hol német páncélautót robbantanak, hol kínos-keservesen igyekeznek lavírozni a szovjet felszabadító csapatok átvonulta után beállott zavaros lengyel helyzetben. Ez a két fiú mintha amolyan deheroi- zált mása lenne a Hamu és gyémánt Maciejének —, de azért ők is éppúgy megszenvedik a háborút, s utána a testvérharc tragédiáit, mint Maciej. Csak éppen tragiko- mikusabb szituációkban. Félő, hogy a film meglehetősen visszhangtalanul fut majd le a mozikban. Holott érdekes, jó film. A Tűz gyermekei Vagy százötven évvel ezelőtt játszódik ez a film Tas- mániában. Cselekményének háttere az az embertelen akció, melynek során a gátlástalan angol kolonialisták megsemmisítik a tasmán őslakók törzseit. Az előtérben azonban egy, ha nem is teljesen eredeti, de mindenesetre nagyon érdekesen elmesélt történet áll: a pusztulásra ítélt törzs életben maradt asszonyának, Manganinninek, és az egyik fehér telepes kislányának, Joannának a különös históriája. A kislány egy napon eltéved az őserdőben, s ott találkozik a bennszülött asszonynyal, aki a lángolóan vörös hajú gyermekben törzsének mondabeli idegen istenségére vél ismerni (a vörös és a tűz érdekes szimbolikájáról van szó). Ettől kezdve a kis Joanna és az őserdőt otthonául tekintő Manganinni között, szilárd, eltéphetetlen kapcsolat szövődik. A kislány megtanulja az őserdő törvényeit, a törzs szokásait és kultúráját — különös és mély kölcsönhatás alakul ki a két lény között, Az érdekes ausztrál filmnek éppen ez a legfőbb erénye: a két teljesen különböző világból származó emberi lény különleges kapcsolatának, finom rajza. Takács István
