Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-31 / 178. szám

1984. JŰLiIUS 31., KEDD 5 *rsr JMEV VI *<0E fryfqp Figyelmeztetéstől a felszólításig Engedélyek, adók, hátralékok Szinto vég nélkül lehetne sorolni azokat a költségeket és kiadásokat, melyek egy mo­dern város fenntartásához s létesítményeinek fejlesztéséhez szükségesek. Meglehetősen ko­moly összegeket követel meg évről évre csupán csak a kommunális feladatok ellátá­sa, nem beszélve a kulturális és szociális törekvések meg­valósításáról, amelyeknek legelső feltétele ugyancsak a pénz. A közösségi célok eléréséhez szükséges anyagi fedezet egyik forrása Százhalombattán is a lakossági adó. Ha nem is legnagyobb, de azért számot­tevő tétel a városfejlesztés „pénztárkönyvében”, s hiánya érzékenyen érintené magát a várost is. Mindazonáltal az adó szó­nak még manapság is van va­lami rosszízű kicsengése; so­kan kényszerű tehernek tart­ják számon, s a fizetett össze­get elveszített pénznek tekin­tik. Bizonyítja ezt az a sok huzavona, levelezés, figyel­meztetés és felszólítás, mely az adóhatóság és adózó közti viszonyt gyakorta jellemzi. Differenciált módon A városi tanács pénzügyi és tervosztályának adócsoportja ettől függetlenül a helyzet ma­gaslatán áll, következetesen érvényesítve a főbb alapelve­ket. Az arányos köztehervise­lés szellemében differenciál­tan veti ki az adókat, figye­lembe véve, melyek azok a tevékenységek, amik a lakossá­gi szolgáltatások körébe tar­toznak, vagy a kisáruterme- lésbe, s melyek azok, amik indokolatlan jövedelemkü­lönbségeket eredményeznek. A kisiparosok és a magán- kereskedők többsége átalány szerint adózik. Az így befolyt összegek évről évre emelked­nek, aminek egyik oka, hogy nőtt a jövedelmük, a másik, hogy az utóbbi egy-két'' esz­tendőben újabb és újabb szerződéses vagy magánüzlet nyílt meg. Ezzel szemben, ha nem is jelentős mértékben, de csökkent a háztáji és kisegítő gazdaságoktól befolyt összeg, míg házadó címen megint- csak növekvő summákat könyvelhettek el. Az elmúlt esztendőben összesen három és fél millió forintot számol­hatott el a tanács a közös kasszába, amiből a legtekin­télyesebb összeget, több mint egymillió forintot az általános jövedelemadó tett ki. A többi házadóból, községfejlesztési hozzájárulásból, borforgalmi, gépjármű- és ebadóból, s egyéb kisebb tételekből kere­kedett ki. Behajtják, letiltják Nem lehet azonban azt mondani, hogy mindig és mindenki önként bevallja, s befizeti efféle járandóságát. Az adóhatóságnak tulajdon­képpen szemfülesnek kell len­nie, más szóval: állandóan el­lenőrzéseket kénytelen tarta­ni. Minden évben sikerül is felderíteni néhány kontárt, vagyis engedély nélküli ipar­űzőt, akit aztán legális tevé­kenységre szorítanak. Ugyan­csak az ellenőrzések nyomán derül fény nemegyszer arra, hogy a bevallott és adóköteles jövedelem túlzottan szerény. Tavaly például kilenc ember­nél állapítottak meg ekképpen 135 ezer forintnyi adóhiányt, s 25 polgárt kaptak azon, hogy ingatlaneladásból szár­mazó jövedelme után nem fi­zetett adót. Fizetésre kellett kötelezni szám szerint tizen­négy százhalombattait, akik szellemi munkájuk után fe­lejtettek el hozzájárulni a kö­zös költségekhez. Nagyobb gondot okoz azon­ban ennél az úgynevezett adóhátralékok behajtása. Saj­nos a kötelezettségüket elmu­lasztók'száma igen magas' ta­Mister Varom Valasz Levelet Ki a rejtélyes címzett? A hajdani Magyar Postáról gyakran meséltek legendás történeteket. Megesett a fáma szerint, hogy olyan levelet is kézbesíteni tudott, amin cím­kén csupán egy név szerepéit s annyi: Magyarország. Nem tudni, manapság vállalkoz­hat-e hasonló bravúrra ez az intézmény, tény azonban, hogy olykor megpróbálja. Most legutóbb Százhalom­battán kísérelt meg a posta egy rejtélyesen címzett levelet célba juttatni. A feladó egy kalifomlabeli cég, mely a Ventura Capital Consultants névre hallgat. S ugyancsak furcsán címezte meg a boríté­kot. A név helyén ez áll: Mr. Varom Valasz Levelet. Alatta címként: 2440. Somogyi István, született Budapest 10. IV. 62. Mivel a levél iránytűje az irányítószám, a levél Százha­lombattán kötött ki, itt azon­ban semmiféle mister Varom Valasz Levelet, de még Somo­gyi Istvánt sem találtak. Ilyen rendkívüli esetekben — a címzett kilétének felfedezése érdekében — a posta bizottsá­gilag fel szokta bontani a le­velet, hátha tartalmából fény derül a rejtélyre. Ez alkalom­mal azonban a címnyomozó hivatal is kudarcot vallott. De nem adta fel a reményt, újabb próbát téve a százhalombattai tanács népesség-nyilvántartó csoportjához továbbította a borítékot, hátha ott kiderítik Somogyi István hollétét. Ezen a néven azonban — a nyilvántartás adatai szerint — nem lakik, s nem lakott Száz­halombattán senki. Bezárult volna a kör? Nos, talán mégsem: e soro­kat olvasva esetleg jelentkez­ni fog a levél címzettje. Az egyébként komoly dollárössze­geket emlegető írás a népes­ség-nyilvántartó csoportnál, az ügyfélszolgálati irodában vár­ja őt. valy mintegy 2500 értesítést és 250 fizetési felhívást kellett emiatt postáznia a tanácsnak. Többen — a felszólítás nyo­mán — előbb-utóbb befizették a kivetett összeget, 128 alka­lommal azonban erélyesebb eszközökhöz kellett nyúlni, így például munkabér letiltá­sához. Szabályozni, felderíteni A hatóság nemcsak behajt­ja, hanem olykor el is engedi az adót. Figyelembe véve a kérelmezők anyagi és szociá­lis helyzetét, az utóbbi két esztendőben majd ötven em­bernél — méltányossági okok miatt — törölték a befizeten­dő összegeket. A differenciá­lás tehát ugyanolyan törekvé­se a hivatalnak, mint a jöve­delemszabályozás. Emellett változatlan feladat továbbra is felderíteni mindazokat a tevé­kenységeket, melyeket enge­dély vagyis adózás nélkül űz­nek — sajnos még mindig so­kan — Százhalombattán. Töb­bek között hamarosan felku­tatják azokat is, akik erőgé­peket használnak, s jövedel­müket mind ez ideig nem val­lották be. SZÁZHALOMBATTAI ■Touhegyeni írtán A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA Víz, viílany, gáz és járda Hozzájárulás költségekhez A legtöbb ember arra törek­szik, hogy korszerűbb körül­ményeket teremtsen meg ma­gának, családjának, nem kí­mélve sem pénzt, sem fárad­ságot. A városias élethez tu­lajdonképpen hozzátartozik az összkomfort, s az ezt kiszol­gáló közműrendszer. Ahol ez hiányzik, ott kétségtelenül sokba kerül a kényelem meg­teremtése. Százhalombattán az utóbbi időben a városfejlesztés egyik sarkalatos feladata volt azok­nak az utcáknak a korszerű­sítése, melyek elmaradtak a központibb részek színvonalá­tól. Űj utakat és járdákat kel­lett építeni, néhol villany-, máshol víz- és gázvezetékeket, illetve szennyvízelvezető csa­tornákat létesíteni. Mondani Szerelnek, vizsgáztatnak A város mintegy kétezer gépkocsi-tulajdonosának zöme tagja a helyi autóklubnak, s így bármikor igénybe veheti a társa­dalmi munkával létrehozott műszaki szervizállomást. A hét munkahelyes, korszerű diagnosztikai műszerekkel felszerelt bázison az alkalmazott szakemberek segítségével s az itt talál­ható szerszámokkal nagyon sokan szerelik, javítják jármű­veiket. Emellett az állomáson lehetőség van a személygépko­csik műszaki vizsgáztatására is. Felvételünkön Tistyán Sándor vizsgára hozott gépkocsit ellenőriz sem kell, tetemes költséggel járt ez a munka, amit — mind ez ideig — a tanács fe­dezett vagy csak előlegezett? — A megváltozott gazdálko­dási és városfejlesztési felté­telek miatt — tájékoztat Ma­gyar István,, a városgazdálko­dási osztály vezetője — a la­kosság hozzájárulására foko­zottabban van szükség, mint eddig. A közművesítés költsé­geinek egy részét — rendelet alapján — eddig is át kellett hárítani az érintett utcák la­kosaira (ingatlantulajdonosok­ra), most azonban a költségek fedezésére egyes esetekben a maximális hozzájárulás kive­tése indokolt. — Mi az, amiért többet kell fizetni egy-egy érintett ház­vagy telektulajdonosnak? — Elsősorban a szennyviz- és gázvezetékért, valamint a járdaépítésért. — összegszerűen? — Egy-egy építési teleik tu­lajdonosa. beleértve a tartós használatija adott telket is, a szennyvíz-csatornázásért ki­vethető legmagasabb összeget, 13 ezer forintot lesz kénytelen hozzájárulásként fizetni. Jár­dáért ugyancsak a maximális 3 ezer forintot, a gázvezeté­kért 5 ezer 600 forintot, vil­lanyvezetékért pedig 2 ezer 500-at. A vízvezetékért már kevesebbet kell fizetni, o maximális 8600 helyett csak hatezer forintot, míg a belte­rületi vízelvezető csatornázá­sért 11 ezer helyett 8 ezer fo­rintot. , A vendégcsalogatóinak bizo­nyára legalább olyan kipróbált módszerei vannak, mint a ven­dégriasztásnak. Az előbbit alig­hanem mindenki ismeri, hiszen régi, jól bevált, sokat hangoz­tatott elvekről van szó, amit unásig szoktak ismételgetni: udvariasság, előzékenység, fi­gyelmesség, mérsékelt árak stb, stb __Az utóbbi azonban oly­ko r magyarázatra szorul. A vendégriasztás ugyanis sokkal rafináltabb, hogy azt ne mondjuk árnyaltabb módszere­ket igényel, nem egyszer ötle­tesebb újításokat, mint a ma­rasztalás. Mert elképzelhető például, hogy a drága étel és ital önma­gában még kevés a vendég tá­voltartásához. Üres ugyan az étterem és a presszó, de nem eléggé. Van, illetve akad né­hány elszánt ember, aki mégis­csak beül, s félórát, órát eltölt itt ücsörögve. Nos ezek ellen újabb módszerek alkalmazásá­val lehet küzdeni. Mint például a város központjának legna­gyobb vendéglátó kombinátjá­ban, ahol beszereztek és üzem­be állítottak egy speciális zaj- keltő, beszélgetést zavaró, nyu­galmat száműző, idegesítő ma­sinát. Ez a szerkezet, mely fel­váltva berreg, csenget és kat­tog, olykor angolul beszél és kiabál, s maximális teljesítmé­nyekor olyan zajhatásokat imi­tál, mintha a tetőt bontanák, vagy a vízvezetéket szerelnék, kalapálnák. Mindez — köztudottan — két forint bedobása ellenében mű­ködik, sok kétforintos ellené ben pedig folyamatosan dolgo- zik. S mert előfordul, hogy oly kor-olykor senki sem akar Ját­szani rajta, ilyenkor a presszó személyzete veszi kezelésbe, s zörögteti, csattogtatja mindad­dig, míg a ritka vendég el nem menekül csendesebb helyre. Az ötletet minden vendég- riasztó üzletnek melegen ajánl­juk. — Sakkbajnokság. A Száz­halombattai Testedző Klub (SZTC) lakótelepi sakkversenyt hirdetett, melynek felnőtt me­zőnye 57-szer ült eddig a táb­lához. A Tóth László utcai pihenőparkban megrendezett, s a továbbiakban is prolongált versengés első fordulójának győztese Molnár Sándor és Ho­moki Endre lett 17—17 ponttal. Még lehet jelentkezni Mindenkit felvettek Végre ki lehet mondani: Százhalombattán gyakorlati­lag megszűnt az óvodai gond. A közelmúltban zajlottak le a Arcok a városból Betét, hitel, kamat, nyeremény Aligha van olyan ember Százhalombattán, akinek ne lenne kapcsolata az OTP-vel. Sokan a lakásvásárlási vagy építési kölcsönt törlesztik, mások tartós fogyasztási cik­ket vettek hitelre, de nemcsak adósai vannak a takarékpénz­tár helyi fiókjának. Akiknek van megtakarított pénze, ide­hozza, itt gyűjti, mert ma már a legtöbb ember tudja, hogy a bankjegyek a takarékban jobb helyen vannak, mint a szalmazsákban. Mazzag Já­nosáé fiókvezető sokat tud a szá'halombattaiakróL Tudja például azt, hogy csaknem ugyanannyian választják a biztos kamatozást, mint ahányan lemondanak erről, az esetleges szerencsében bízva, hiszen az állomány fele ka­matozik, míg a másik fele nyereménybetét. A fiókvezető mindkét szemléletet megérti, mert megnyugtató érzés lehet szerinte az is, ha az ember pénze évről évre növekszik a kamat összegével, de az is érthető, ha valakit inkább a hirtelen, nagyarányú növeke­dés esélye vonz, s nem alap­talanul, ugyanis minden esz­tendőben van a városban jó néhány nyertes. Itt természetes — Tíz éve élünk Százha­lombattán — mondja Mazzag Jánosné. — Három éve veze­tem a fiókot, előtte alkalma­zottként dolgoztam itt. Tizen­öt éve vagyok OTP-s. Koráb­ban Zala megyében laktunk néhány évig, így össze tudom hasonlítani az ottani helyzet­tel a jelenlegit. Vidéken egé­szen más a takarékpénztár sze­repe. Ott csak elvétve igé­nyeltek hitelt, mert még ma is szégyennek számít, ha valaki­nek kölcsönre van szüksége. Százhalombattán másként van. Itt nem elítélendő az OTP-nek tartozni, hanem természetes. Betétállományunk több. mint 81 millió forint, de a hitelál­lomány is tetemes. A lakás­vásárlási és építési kölcsönö­ket nem számítva is nagy összegekről beszélünk. Csak az áruvásárlási kölcsönünk tizenhárom és fél millió. Na­gyon sokan kérnek személyi kölcsönt, így nem is tudunk adni minden igénylőnek; kénytelenek vagyunk diffe­renciálni. Jelenleg ötmillió fo­rint személyi kölcsönnel tarto­zik nekünk a lakosság. Rossz fizetők — Milyen célra kémek az emberek személyi kölcsönt? — Pontos választ érre ríem adhatok, hiszen nem kérdez­hetjük meg, mire kell a pénz. Tény, hogy az igénylők szá­ma a nyaralási szezon elején és iskolakezdés előtt a leg­nagyobb ... — Vannak-e gondjaik a kölcsönök visszatérítésével? — Nem túl gyakran, de saj­nos, előfordul, hogy az adós vonakodik törleszteni, rend- szertelenül, vagy egyáltalán nem fizet. Ilyenkor először a munkáltatót keressük meg, s ha az ügyfél már nem ott dol­gozik, akkor a kezes kerül sorra; neki kell a tartozást kiegyenlítenie. Vigyázunk ar­ra, hogy a havi törlesztés összege ne haladja meg a fi­zetés 33 százalékát, ennek el­lenére mindig akadnak olya­nok, akik fizetésképtelenné válnak. Érdekes, hogy nem a fiatalokkal és nem az öregek­kel van ilyen gond, hanem a középkorosztállyal. Való­színűleg túl sokat szeretné­nek egyszerre, s ez meghalad­ja az erejüket. — Van-e valamilyen követ­kezménye annak, ha valaki a kölcsönt csak nehezen fizeti vissza? — Természetesen van, s ezen nem szabad az illetőnek csodálkoznia. Ha egyszer sok gondot, kellemetlenséget oko­zott nekünk, rtéhány évig bi­zony meggondoljuk, adjunk-e neki hitelt. — Sokan sérelmezik a vá­rosban, hogy a fiók túl ko­rán zár be, így a munkából hazatérők már-képtelenek el­intézni ügyeiket. Nem lehet­ne változtatni a nyitvatartá- son? — Tizenegyen dolgozunk itt, valamennyien nők. A legtöb­bünknek gyermeke van, ezért nem tudjuk megoldani, hogy estig tartsunk nyitva. Hétfőn ötig van pénztár, hatig nyit­va az ajtó, más napokon azonban négykor zárunk. Ér­dekes, hogy akik ezt szóvá teszik, többségükben olyanok, hogy bármikor jöhetnének, mert nyugdíjasok, gyesen vannak, vagy három műszak­ban dolgoznak... Mazzag Jánosné fiókvezető — Munkaidő után és hét végén mivel foglalkozik? — Három gyerekem van. A legidősebb fiam most érettsé­gizett, s nagy örömünkre fel­vették az egyetemre. A közép­ső másodikos középiskolás, s van egy általános iskolás, ne­gyedik osztályos kislányom. Férjem a hőerőműben dolgo­zik, szerencsére három mű­szakban, így nagyon sokat se­gít otthon. Mindketten csa- ládcentrikusak vagyunk, s ha akad egy kis szabad időnk, azt a gyermekeinkkel tölt­jük. Ha lenne időm Hét végén mosok, vasalok, takarítok, s mire mindennel végzek, már itt is a vasárnap este. Van egy kis telkünk, de orí én még alig jártam. Nem hiányzik a kertészkedés, vá­rosi származású vagyok, s meg tudok lenni nélküle, persze talán igaz, amit mondanak, hogy ott tudnék igazán kikap­csolódni. Ha lenne időm, biz­tosan kimennék, de azt hi­szem, erre egy darabig nem kerül sor. Pável Melinda felvételeik, s kivétel nélkül minden gyermek elhelyezésé­ről gondoskodni tudnak ebben az intézményhálózatban. Ma­gyarán, egyetlen gyermek fel­vételét sein utasították vissza, s így szeptembertől újabb 168 kislány és kisfiú kezdi meg a közösségi életet. A városi tanács művelődési, egészségügyi- és sportoszíá- iyától kapott tájékoztatás sze­rint további gyerekek úgy­mond beóvodázására is lehe­tőség van; elsősorban az öt­évesek beíratására számítanak, azokéra, kiknek édesanyja a kisebb testvérrel még gyesen van. Tekintve, hogy Száz­halombattán az idén nem lesz e korosztály számára külön iskolaelőkészítő foglalkozás, célszerű lenne, ha minden öt­éves gyermek tagja lenne az óvodai közösségeknek. Jelent­kezni a Gesztenyés úti gyer­mekintézmény vezetőjénél le­het, a tanácsháza mögötti óvó da épületében. Újságírókkal mérkőznek Sportnap Színes és változatos prog­ram várja a százhalombattaia- kat augusztus 5-én a DKV csónakházában. A reggel 9 órakor kezdődő s immár ha­gyományosnak számító tömeg­sportnapon kispályás labdarű- gómérkőzések, kézilabda­meccsek, sakk- és lábtenisZ- bajnokságok lesznek, miköz­ben fellépnek kaszkadőrök is, rendeznek focifórumot, s a he­lyi csapat az újságíró-válo­gatottal mérkőzik a labdarúgó- pályán. A tömegsportnapon külön játék és szórakozás, valamint vidám műsor várja a gyere­keket is. Az oldalt írta: Tamási István Fotó: Hancsovszki János

Next

/
Thumbnails
Contents