Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-28 / 176. szám

8 PEST MEGYEI HfRLAP MAGAZIN 1984. JÚLIUS 28., SZOMBAT Az MTESZ becsülete nagyobb lett Megtölteni tényleges tartalommal „A vállalati tervek véleményezésében 486 megkérdezett MTESZ- egyesület üzemi csoportjai közül 143 részt vesz, 330 nem vesz részt. A vállalat jelentős műszaki problémáinak megoldásában, tanulmá­nyok készítésében részt vesz 310, nem vesz részt 166. Műszaki gaz­dasági szakemberek továbbképzésében részt vesz 296, nem vesz részt 170. A többiek az adott kérdésre nem válaszoltak.” Egy ilyen — harminchárom, az MTESZ-csoportok tevékenységére vonatkozó kérdésből álló — kérdőivet tavaly novemberben az MTESZ üzemi és intézményi szervezeteinek első országos tanácskozásán adtak köz­re. A kongresszus munkája végén ajánlásokat és irányelveket foga­dott el az üzemi-intézményi szintű tudományos egyesületi tevékeny­ség továbbfejlesztése érdekében. Körinterjúnkban Pest megyei szer­vezetek képviselőit kérdeztük meg, ők vajon mit merítettek az el­hangzott javaslatokból, és hogyan építették azokat saját elképzelé­seikbe? Mogyorósi Sándorné, Dunai Cement és Mészművek Üzemi csoportunk 1963-ban ala­kult meg. A Szilikát Tudományos Egyesületen belül a cement szakosz­tály tagja. Az MTESZ Pest megyei szervezete 1978-ban jött létre, velüa a váci városi szervezeten keresztül tartjuk a kapcsolatot. Kicsit hie­rarchikusnak tűnik a szervezeti fel­építésünk, de az MTESZ éppen ab­ban különbözik a hagyományos szer­vezetektől, hogy alá- és fölérendelt­ségről munkánkban ténylegesen nincs szó. A területi szervek koor­dináló funkciót töltenek be. Itt, a Cement- és Mészműben cso­portunk 32 tagot számlál. Termelés- irányítók, technikusok, egy-két köz­gazdász, azaz felső és középszintű vezetők vesznek részt a munkánk­ban. Alapvető célunk — és ezt töb­ben kiemelték a tanácskozáson is —, hogy a gyárban dolgozó műsza­ki kollégáknak olyan általános in­formációs cserelehetőséget adjunk, amely segíti őket napi munkájuk­ban. Például a vállalatunk megbí­zott egy külső kutatóintézetet egy vizsgálattal. Az eredményről közvet­lenül csak a felsőszintű vezetőink és egy-két érintett szakember értesül, holott, ha nem is egészében, de egyes részleteredményeket szélesebb körben is hasznosítani lehet Az egyesület alkalmas fórum arra, hogy ki-ki megtudja azt, ami a leginkább érdekli. Azonkívül, hogy a központi ren­dezvényeken részt veszünk, évente legalább három helyi előadást is tartunk. Ezeken konkrét vállalati téma kerül terítékre. Áz MTESZ-ben senki nem függ a munkahelyi be­osztásától. Ez elősegíti, hogy az ol­dottabb hangulatban értelmes ötle­tek szülessenek. A tavalyi kongresszus minden­képpen alkalmat adott arra, hogy összehasonlítsuk munkastílusunkat. Végül is igazán csak a kis sejtekben lehet eredményesen dolgozni. Azzal, hogy itt az üzemi csoportoknál kez­deményezünk, saját házunk táján megoldjuk feladatainkat, közvetve segítünk a központi — például kör­nyezetvédelmi — problémák megol­dásában is. Dr. Gáti Gyula, Százhalombatta A százhalombattai városi intéző bizottság egy évvel később alakult meg, mint maga a Pest megyei szer­vezet. A városok többségénél, mint például Cegléden, Nagykőrösön, ez éppen fordítva volt; ami meghatá­rozza működésünket. Nekünk ugyanis most kell bizonyítani létjogosultsá­gunkat. A városi intéző bizottság megalakulásának egyik feltétele volt. hogy önfenntartó legyen, ezért bevételi forrást is kerestünk. Felké­résre tanulmányterveket és kisebb nagyságrendű (például 100 ezer fo­rint körüli értékű) kiviteli terveket készítünk. Az elmúlt 3 év alatt több mint 1 millió forint volt a bevéte­lünk. amiből 250 ezer forintot át­utaltunk a százhalombattai általá­nos iskoláknak. Kapcsolatteremtés? Az irányelvek között találhatott egy ilyen pontot is: az MTESZ együttműködése álla­mi és társadalmi szervezetekkel. Együttműködési szerződést kötöt­tünk a TIT városi szervezetével, sőt a leendő közművelődési otthonban egy közös MTESZ—TIT szobát is szeretnénk fenntartani. Jó a kapcso­latunk a KISZ-szel, bár igaz, hogy az aktívabb tagok inkább a közép- korosztályhoz tartoznak. Ám éppen ez indokolja, hogy mindent megte­gyünk az ifjú szakemberek érdek­lődésének felkeltéséért is. A város nagyüzemeinek vezetői és a városi tanács támogatja munkánkat. A szervezési, mozgósítási feladatok végrehajtásában, de különösen a be­vételt jelentő szervezési munkák si­kerében igen nagy szerepe volt se­gítségüknek. Százhalombattán hat MTESZ-cso- port munkáját fogjuk össze. Talál­ható köztük gépipari, kémikus, ener­giagazdálkodási, szervezési-vezetési, tudományos egyesület. Különböző érdeklődésű emberek számára közös programot teremteni nem könnyű, de évente legalább kettőt szerve­zünk. Lehetőleg olyan témakörök­ben, amelyekhez minden szakterület képviselői hozzátehetnek valamit. Az üzemi szervezetek tevékenysé­gét igyekszünk úgy összehangolni, hogy önállóságukon ne essék csor­ba, de párhuzamosan ugyanazt a té­mát ne hirdessék meg több helyen. Dctári Endre, Nagykőrösi Konzervgyár Sok minden, ami a kongresszuson elhangzott, számunkra már nem volt újdonság, mert korábban is így próbáltuk munkánkat irányítani. Több mint tíz éve önálló a MÉTE- csoportunk (az MTESZ élelmiszer- ipari tudományos egyesülete). Elis­mert szakemberek meghívásával évente hat-nyolc előadást hirdetünk meg, a legutóbbit pár hete dr. Ab- rahám Tibor műszaki főmérnök tar­totta a vállalat idén megvalósuló fejlesztéseiről. Programjaink nem maradnak meg az elméletnél, gya­korlati hasznuk is van. Például: 1982. decemberében vásárolt a kon­zervgyár 100 millió forintért egy Twist-off csavaros üvegfedőgyártó gépsort. Az üzemi csoportunk, ami­kor megérkezett a gépsor, kísérleti felméréseket végzett. Tapasztala­tainkat, hogy milyen körülmények között lehet a gépet optimálisan ki­használni, egy ankéton továbbadtuk az iparág megyei szakembereinek is. Ugyancsak gyakorlati eredmény­nek tartom, hogy immár szervezet­ten vesszük ki a részünket a szak­mai továbbképzésből. Egy-egy na­gyobb fejlesztési feladatnál pedig a vállalat már fél is kéri elemző mun­kára a MÉTE-csoportot, és mi szíve­sen hozzuk létre ehhez a teameket. Az MTESZ-munka fejlődését nem abban látom, hogy egy-két előadás­sal többet tartunk az idén, mint ta­valy, vagy hogy öt-hat fővel nőtt a létszám. Hanem abban, hogy bővül­nek kapcsolataink s egyre többen tartanak igényt véleményünkre, ja­vaslatunkra. Tóth B. Zoltán, az MTESZ megyei szervezete — A Pest megyei szervezet a me­gyék között utolsóként jött létre. Megalakulásukkor több városi és üzemi szervezet már hagyományok­kal rendelkezett. Hogyan lehetett őket összefogni? — Egyrészről még jó is volt, hogy bizonyos előzményei, nyomai már megvoltak a megyében az MTESZ tevékenységének, de kétségtelen hát­ránnyal járt, hogy különböző mun­kastílusú csoportok céljait, eszkö­zeit kellett egymáshoz igazítani. Te­vékenységünket nem is önmagunk szervezésével kezdtük, hanem konk­rét megyei célokat, feladatokat vál­laltunk fel, és az érdemi munkavég­zés közben a szervezeti forma is ki­alakult. A már meglevő szervezetek munkáját is ebbe az irányba, azaz megyei orientálttá igyekeztünk te­relni; nem megnehezíteni, hanem a párhuzamosságok elkerülésével ép­pen hogy könnyíteni próbáltunk raj­tuk. Ma már nem kétséges, hogy he­lyesen cselekedtünk, hiszen kézzel­fogható, konkrét gazdasági eredmé­nyeket tudunk felmutatni. — Érzik-e annak valamiféle hatá­sát, hogy az MTESZ immár hivata­losan is társadalmi szervezet? — Ez azt jelenti, hogy az MTESZ például a kormányprogramokban nemcsak áttételesen szerepel — mint mint korábban az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságon keresztül je­lölték ki feladataikat —, s az admi­nisztratív menetben jelent változást. Munkánk sílusa, céljaink a tagok hozzáállása nem ettől függ. Az átmi- mősítés mégiscsak egy hivatalos el­ismerése szervezetünk eredményei­nek, és bízunk benne, ha megnő a szerepünk, az feltételeink javulásá­val is együttjár. — Milyen a Pest megyei MTESZ együttműködése más társadalmi szervezetekkel? Van-e közös prog­ramjuk? — A szakszervezettel, a KISZ-szel, a TIT-tel és a NEB-bel együttmű­ködési szerződést kötöttünk, de bi­zony időre van még szükségünk ah­hoz, hogy ezeket tényleges tartalom­mal is megtöltsük. A hozzánk beérkezett pályamun­kák sorsát például a Népi Ellenőr­zési Bizottság egyéb vizsgálataival egybekötve kíséri nyomon és tájé­koztat bennünket. De ez csak egyet­len példa, s azt hiszem, sokkal több területen, különféle formáikban mű­ködhetnénk együtt. A szándék már megvan. Csakhogy az még kevés. — Említette a pályázatokat, s hoz­zátenném: művészeti hetek, innová­ciós napok. Az MTESZ legsikere­sebb rendezvényei? — A műszaki hetek megnyitóján és zárónapján neves, országos tekin­télyű szakemberek tartanak előadá­sokat. A kettő között megyeszerte párhuzamosan egyszerre több ren­dezvényre is sor kerül, ahol a helyi szakemberek gondolkodnak hango­san, vitatják meg elképzeléseiket, cserélik ki eredményeiket. Ezek nem show-műsorok, hanem kiállítások­kal egybekötött tudományos eszme­cserék. — A pályzatok? Való igaz, nem mindig érkezik be annyi pályamun­ka, mint amennyire számítunk. Ám kell hogy a pályázatoknak legyen ér­telmük, hiszen kiváló szakemberek oldanak meg vállalatainknál, intéze­teinkben számos problémát. Valószí­nű, hogy módszerünkben csiszolnunk kell még a pályázat meghirdetési módján, esetleg nagyobb reklámra van szükség. A díjnyertes pályáza­tok sorsát, mint már említettem, nyomon kísérjük, s amelyik gazdál­kodó egységnél azt tapasztaljuk, hogy a jó ötleték fiókokban pihen- í ek. ott megvizsgáljuk, hogy miért. Esetleg, mert a pályázatban foglal­tak bevezetéséhez hiányzik a válla­lat pénzügyi fedezete? Vagy nem kapcsolódik fejlesztési elképzeléseik­be? Ilyenkor intézkedünk ... ELLER ERZSÉBET Históriánk egyik forrása Történelmi Képcsarnok MÁTYÁS KIRÁLY, Bethlen Gábor, Zrínyi Miklós, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth, Széchenyi, Deák arcképe. Batsányi János, Petőfi, Liszt, Erkel, Mészöly Géza, Réti István portréja. Buda 1686-os ost­roma, jelenet az 1809-es győri csatáról, Görgey és Klapka az isa- szegi csatában, a világosi fegyverletétel, munkásgyűlés a Városliget­ben 1890. május elsején. Az első népképviseleti országgyűlés meg­nyitása, a Lánchíd alapkőletétele, Budapest újjáépítése. Arcok, események, jelenetek — hiteles képi megfogalmazásban. Történelmi személyiségek, írók, művészek, politikusok, uralkodók, hadvezérek portréi. Csatajelenetek, történelmünk sorsfordulói, tá­jak, várak, nevezetes épületek korfestő ábrázolásai. Képek, amelyek Magyarország történelmét illusztrálják. Festmények, grafikák, met­szetek, amelyek megörökítik a magyarság jeles eseményeit és min­dennapi életét, neves személyiségek és egyszérű emberek vonásait, a főúri és paraszti viseleteket, városok és falvak épületeit, a hazai tájat, kultúrtörténeti értékeket. Képek, amelyeket a Magyar Nem­zeti Múzeum egyik osztálya, az éppen most százéves Történelmi Képcsarnok őriz. „A Történelmi Képcsarnok — írja dr. Rózsa György, a Nemzeti Múzeum osztályvezetője — a magyar történelem képes forrásainak gyűjtésére és feldolgozására hivatott közgyűjteményünk. Az ábrá­zolt téma miatt, tartalmi szempontból fontos képes forrás. A magyar történelem szereplőinek képmásai, eseményeinek képei, magyaror­szági látképek mellett idetartozik minden olyan kép, amely a ma­gyar kultúrtörténet egy-egy jellemző részletét a valóságnak megfe­lelően ábrázolja. Ezekre támaszkodhat az írott források mellett a történelmi rekonstrukció.” Amikor, 1884. május 13-án Trefort Ágoston kultuszminiszter felhatalmazást kapott az uralkodótól, hogy lépéseket tegyen „egy magyar történelmi képcsarnoknak az Országos Képtárral kapcsolat­ban Budapesten létesítendő felállítása iránt” — a gyűjtemény anya­ga lényegében már együtt volt. Trefort Pulszky Károlyt, a neves műtörténészt, a közgyűjtemé­nyek felügyelőjét, az Országos Képtár igazgatóját bízta meg a Tör­ténelmi Képcsarnok megszervezésével. Tervezetében Pulszky azt ír­ta, hogy a Történelmi Képcsarnoknak „olyan intézménynek kell len­nie, amely a magyar kultúrafejlődésnek egyfelől hiteles forrását ké­pezze. Másfelől pedig nevelőleg hasson a magyar közönségre... Fel­adata népünk múltjának hiteles és egykorú képes emlékeinek gyűj­tése, szakszerű rendezése, feldolgozása és kiállítása. Rendeltetése, hogy a tömegeket az igaz hazafiság érzésében megerősítse. A törté­nettudományoknak pedig ábrázolt forrásanyaggal szolgáljon.” Pulszky a festményeket a Nemzeti Múzeum Képtárából, a metsze­teket az Országos Széchényi Könyvtárnak még Széchényi Ferenc által adományozott anyagából válogatta ki. Ebben az anyagban már olyan jelentős ikonográfiái értékű dokumentumok szerepelnek, mint a svéd David Richter 1704-ből származó II. Rákóczi Ferencet és fele­ségét ábrázoló arcképei. Még--a 90-es években két gyűjteménnyel — a sok másolatot is tartalmazó Kreíth-féle 48-as ereklyemúzeummal és a Lancfranconsi kollekcióval gyarapodott a Képcsarnok. Ez utóbbival került a köz- gyűjteménybe a Batthyányak képmássorozata. Bubics Zsigmond, a grafikai gyűjtemény első rendezője fogalmaz­ta meg, hogy „a hazánk múltjára vonatkozó legparányibb kép is értékekkel bír, mert ezek egykor történelmi kalauzul szolgáinak, mivel azok metszői és rajzolói az események szemtanúi, sőt szerep­lői voltak, és a történéseket, ha nem is mindig művészien, de hűsé­gesen illusztrálták". Természetesen a mai 2500 művet számláló festmény- és 40 ezer lapos graiikai gyűjtemény számos darabja forrásértéken kívül mű­vészileg is kvalitásos. A 15—18. századi kollekcióban fóíeg a külföldi mesterek vannak túlsúlyban — elsősorban bécsiek, de sok magyar témát feldolgozó nemet, olasz, németalföldi műveszt is képviselnek műveik. EREDETI, egykori anyag Mátyás korától áll rendelkezésre. Budát Schedel nagy, kepes vnagturtenetének fametszetéből ismerjük. Dó­zsa kivégzésének egyetlen korabeli ábrázolása Taurinus 1519-ben megjelent fametszete. Művészettörténeti jelentősége is van a 17. szá­zadi ismeretien magyarorszagi festő Zrínyi és Frangepán búcsúja című képnek, amelyet bizonyara ismert Madarász Viktor is, hiszen a híressé vált Zrínyi és Frangepán a siralomhazban című festmé­nyén az alakok elrendezése igen hasonlít az ismeretlen mester kom­pozíciójához. A 17. századi főúri viselet hű ábrázolásai jelennek meg a hazai késő reneszánsz ismeretlen festőitől származó Batthyá­ny Ádám és Batthyány Boldizsárné — Zrínyi Dorottya (a Sziget­vári hős lánya) arcképen. Réz- és fametszők: Erhard Schön, Hoefnagel. Sibmacher, Zim­mermann, Nypoort korabeli metszetei — képes röplapokon, történeti és földrajzi kiadványokban — várakról, csaták színhelyeiről, váro­sokról adnak hű képet. Neuhauser Ferenc rajzai után készült met­szetek örökítik meg a Hóra és Kloska lázadás eseményeit. Martin Engelbrecht színezett rézkarcai az adófizető jobbágyot ábrázolják. Különösen gazdag a Történelmi Képcsarnok 19. századi anyaga. Olyan művészek neve fémjelzi a minőséget, mint Borsos József, Ba­rabás Miklós, Lotz Károly, Telepy Károly, Székely Bertalan, Brocky Károly, August Pettenkofen, Benczúr Gyula. Művészi és dokumen­tum értékűek Than Mórnak a szabadságharc híres csatáiról a hely­színen született festményei. A Parlaghy Vilma által festett Kossuth- képmásról maga Kossuth írta 1886-ban, hogy: „megszólalásig tökéle­tes a hasonlósága”. A magyar tájat, történelmi nevezetességű vá­rainkat pontos hitelességgel és művészi erővel örökítették meg Te­lepy Károly festményei. Lotz Károly szabadságharci csatajelenete, Táborozó huszártisztek című festménye, Borsos József Nemzetőr­tisztje sokszor szerepel történelmi művek illusztrációjaként. Barabás Miklós Liszt Ferencről készült portréja a Történelmi Képcsarnok legtöbbször reprodukált képe. (A művet a Képcsarnok Egylet rendelte meg 1847-ben a biedermeier legnépszerűbb festőjé­től, Liszt második pesti látogatásakor. (Mint a magyar zenetörténet képes emléke, gyakran szerepel lemezek borítóján. Illusztrálnak vele zenetörténeti, művelődéstörténeti műveket. Csakúgy, mint a kismar­toni Esterházy-kastély látképével.) Barabás — aki az arckép min­den műfaját és technikáját művelte — szinte minden jelentős kor­társát megörökítette festményein, litográfiáin. „És, hogy csodálják késő unokák / Megfested korod arcképcsarnokát” — írta róla Re­viczky. Négyszáznál több kőnyomatát őrzi a Történelmi Képcsar­nok is. Az emlékezetes 1959-es kiállítás óta önálló bemutatója nincs a Történelmi Képcsarnoknak. Annál többet szerepelnek a gyűjtemény képei a Nemzeti Múzeum és a hazai és külföldi társintézetek kiál­lításain. ÉVFORDULÓS KIADVÁNYOK, tudományos és népszerűsítő művek, folyóiratok veszik illusztrációikat a múltat szemléletesen megörökítő kollekcióból. Mint archív-dokumentumgyűjtemény, mint kiállítások részese, mint történelmi forrás]élőhely tölti be hivatását ma a százéves Történelmi Képcsarnok. KÁDÁR MÁRTA

Next

/
Thumbnails
Contents