Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-27 / 175. szám

Petr < .Uhi.tci 1984. JŰUUS 27. PÉNTEK fi 3 A külkereskedelmi mérleg Leányvállalat Megérintő emberség Nőtt az ipari expert Jelentősen mérséklődött ha­zánk rubelelszámolású külke­reskedelmi passzívuma, 1983. első félévéhez képest, miköz­ben a konvertibilis forgalom­ban a tavalyihoz hasonló ak­tívumot sikerült elérni. A rubelelszámolású piaco­kon kivitelünk mennyisége 11.3 százalékkal növekedett, míg behozatalunk megegyezik a tavalyival. Mindez azt ered­ményezte, hogy a szocialista országokkal szembeni külke­reskedelmi passzívumunk az első félév végén a tavalyinak alig fele. Az exportnövek­mény döntő része a gépipari exporttöbbletből adódik, emel­lett — az élelmiszeripar ki­vételével —, valamennyi ága­zat növelte kivitelét. Beho­zatalban különösen a vegy­ipari és a bányászati termé­kek importja növekedett je­lentős mértékben, összessé­gében az 1984-re előirányzott rubelelszámolású export és import eddigi teljesítése meg­felel a tavalyinak. A konvertibilis elszámolású forgalomban a kivitel több mint 260 millió dollárral ha­ladta meg a behozatalt, e2 lényegében azonos a tavalyi­val. Nőtt az ipari export, ezen belül is különösen a ko­hászati kivitel, amely az éves tervnek eddig mintegy 57 százalékát teljesítette. Henge­relt acélból például az éves előirányzatnak már több mint 60 százalékát kiszállították, és jelentősen túlteljesítették az alumínium-alapanyag ex­porttervet is. A vegyipar ki­vitele 7 százalékkal haladta meg az 1983 első félévit. Számottevően felgyorsult a gyógyszertermékek kivitele is. Kedvezően alakult a közúti gépjárművek (teherautók, au­tóbuszok) kivitele: idén ed­dig egyharmadával többet exportáltunk ezekből a ter­mékekből, mint az elmúlt év azonos időszakában. Jelentő­sen elmaradt ugyanakkor a gépipar és az élelmiszergaz­daság exportja. A konvertibilis elszámolású behozatalban legjelentősebben a könnyűipari és a kohásza­ti import növekedett. Franciaországban SzámífásSechnika Önálló leányvállalatot ala­pít a Számítástechnikai Koor­dinációs Intézet (SZKI) Fran­ciaországban. Az erről szóló megállapodást a közelmúltban írták alá. A szeptembertől működő kirendeltség, az első magyar számítástechnikai vál­lalkozás Franciaországban. Az elsősorban so/íU>are-fej- lesztéssel, számítógépes prog­ramkészítéssel foglalkozó SZKI, mintegy 15 éve áll kapcsolatban francia társcé­gekkel, a hetvenes évek ele­jén például — az első ma­gyar vállalatként —, francia megbízásból részt'vett külön­böző számítógépes programok készítésébeh. Az akkori szak­mai kapcsolatok eredményes­sége is közrejátszott abban, hogy a hazai szakemberek figyelme a francia piac felé fordult. Franciaország Euró­pában a legjelentősebb soft- ware-készítő és szállító, ez azonban nem jelenti azt, hogy számítástechnikai vállalatai a teljes belső igényt saj^t erő­bői ki tudnák elégíteni. Galambok és vélemények Megcsappant a tenyésztői kedv A vágógalamb-értékesítés a korábbi években jelentős — 20-25 tonna — mennyiséget képviselt — állapította meg a Pest megyei MÉSZÖV elnök­sége. A jelenlegi forgalom mindössze 7-10 tonna körüli, jóllehet a külpiacon kelendő portéka a gyenge húsú ga­lamb. Miért e visszaesés — erre kerestük a választ. Megyénkben a vágógalamb­termelés szervezését, felvásár­lását, szállítását az ácsai Vö­rös Október Termelőszövet­kezet Columba termelési rend­szere végzi. Ügyvezető igazga­tója, Rézmayer Mihály így látja:. (. — Tavaly országos méretek­ben is csökkent a galambte­nyésztési kedv. Mielőtt a részletekbe belemennénk, elöljáróban annyit: a felvá­sárlási ár négy éve változat­lant H0 forintot kap az el­ső osztályú madarakért az Áfész, 104-et a termelő, a másodosztályúak élő kilójáért pedig 80. illetve 72 forintot. Eközben viszont a takarmány — táp és szemes egyaránt — két-három alkalommal is drá­gult. Ezen túlmenően azon­ban idén a hideg is megtize­delte sok tenyésztő állomá­nyát. Visszatérve a felvásár­lási árra, egyszerű lenne ki­mondani: ha szívesen veszik külföldön a húsgalambot, hát emeljék az árat, s majd újra­élénkül a tenyésztési kedv. Azonban, noha valamelyest javult az exporteladási ár, mégsem él meg az ágazat szubvenciók nélkül. Bérnevelés — Hadd mondjam el, hogy mi a vágóüzemnek ugyanazon az áron adjuk tovább a ga­lambokat. amelyen az Áfész- től átvesszük. Az ócsai tele­pünk, ahol a tenyészállato­kat neveljük, veszteséges. Nem viszik a galambokat. Például azért, mert megszűnt az a kedvező lehetőség, hogy hitelbe vásároljanak a te­nyésztők azzal a kötelezettség­gel, 1-2 év múlva — amikor má- jelentkezik a hasznuk — visszafizetik az árat. A for­góalaphitelek magas kamat­terhei mellett ezt már nem biztosíthatjuk. Azért nem tartjuk megváltoztathatatlan, nak a helyzetet. Keressük_ a módot, hogyan növelhetnénk az exportképes áru mennyi­ségét. Elgondolásunk szerint megoldást jelenthet, ha úgy­nevezett b érnevelésre szerző­dünk. Azt tervezzük, hogy 4?5000 pár galambot kiadnánk bértermelőknek, akik a vágó­galambot adnák vissza, a sza­porulat az övéké maradna így a tenyésztartás költségei csökkennének — hiszen egy ivarérett tenyészpár 400 fo­rintba kerül, míg a fiatal ga­lambnak 160 forint párja — és számunkra is hasznot hoz­na az ólak felszabadulása, ahol például szülőpárok előne­velésével foglalkozhatnánk. Kényes jószág Következő /' riportalanyunk két oldalról is ismeri a prob­lémát, hiszen szakcsoporti felvásárló és tenyésztő is egy­ben. Boda Sándornét üllői otthonában kerestük meg. uv— Hat éve foglalkozom a felvásárlással és idestova har­minckét éve a galambokkal. Jól érzékelem a visszaesést, hiszen volt idő, hogy egy-egy alkalommal 700 galambot is útnak indítottam innen, most pedig csak 200-250 körül visz­nek a szállítók kéthetenként, amikor a leadás ideje van. 1980-ban volt a csúcs, akkor 100-150 háznál is voltak ga­lambok, ma jó ha a harmadá­ban foglalkoznak vele. Azelőtt a selejttenyészeket — 4-5 éves állatok — is átvették 50 fo­rintjával, de ez megszűnt. Gondolom ez is hozzájárult a csökkenéshez. De meg az az igazság, hogy ezekkel a szár­nyasokkal együtt kell élni, pátyolgatni kell — azt meghá­lálják, máskülönben viszont nem hoznak hasznot. Nem üzlet A beszélgetést az ólban foly­tatjuk, ahol igazán komfortos körülmények között élnek és gyarapodnak Bodáék finom fogásnak nevelkedő madarai. A háziasszony ismeri vala­mennyit, s gyors pillantással azt is felméri, hogy egyikük verekedett — véres a csőre. Felkapja a renitens galambot, nyügtátót ad neki, nehogy kárt tegyen magában vagy társaiban. A szépen rendben- tartott ólakban 400 darab kö­rüli az állomány, szülőpárok­kal és kicsikkel együtt. Ez igazi nagyüzem. De aki munka mellett foglalkozik galambok­kal, az rendszerint a padlá­son alakít ki helyet számukra. — Valóban. Ezért veszélyes a hideg. De az igazi tenyész­tők azért nem riadnak vissza, ők amolyan megszállottak. Szeretik ezeket a kedves kis állatokat, inkább a kikapcso­lódás miatt csinálják, nem annyira a pénzért. Mert azt a havi 1500-1600 forintot, amit a konyhára hoz, máshol is megkereshetnék. S hogyan látja a galamb- tenyésztés-értékesítés ügyét a Dél-Pest megyei Áfész felvá­sárlócsoportjának vezetője, Horgas István? — Határozott visszaesést regisztrálhatunk az évek fo­lyamán. 1981-ben 25 mázsát, 1982-ben 12 mázsát, tavaly 10 mázsányit vásároltunk fel és idén is körülbelül ennyire számolunk. Ami az okot illeti, a véleményem megegyezik a termelőkével: a nagyüzemi- lég előállított szülőpárok nem váltak be a kisgazdaságok „ridegebb” körülményei kö­zött, nem hozták azt az ered­ményt, amit vártak tőlük, a szaporaságuk sem jól alakult. Persze aki zárt rendszerben neveli, az nem csalódott, csak­hogy a többség padláson, ket­recben tartja őkét. A régi faj­ták jól bírják ezt, de azokat nem vásárolják meg tőlük, nem ezt igényli a piac. És mi­vel biztonsággal és nagyobb jövedelemmel tudnak más ál­latokat tartani, hát felhagynak a galambbal. És még valami. Az elmúlt években átvételi problémák is voltak és ez nagyban befolyásolta a te­nyésztési kedvet. Akinek a nyakán maradt az áruja, vagy elhullottak a galambjai, azt nehéz újra rávenni a vál­lalkozásra. Jó volna tehát, ha ismét felvásárolhatnánk a ha­gyományos, kevésbé kényes fajtákat,, s ha ez az üzlet va­lakinek bejön, akkor felte­hetően könnyebben hajlik né­mi beruházásra, ami a te- nyészaalambok tartásához szükséges. Szigethi Teréz Vj, „A megpróbáltatások ^megértővé tesznek, de kö­nyörtelenebbé is. Megérteni £ csak a szenvedőket és el­nyomottakat szabad, és mi­dnél jobban megértjük őket, fannál keményebben, ellá- ^gyulás nélkül kell folytatni ^ a harcot minden szenvedés ^ okai ellen.” — Ezt vallotta, ^s ez volt élete vezérelve is ^ a magyar kommunista moz- ^ galom nagyszerű harcosá­ig nak, Ságvári Endrének. £ Negyven esztendeje, 1944. £ július 27-én áldozta fel fia­ttal életét. hz indulás Budapesten született, 1913. november 4-én. Amikor 1918- ban a katonák őszirózsával a sapkájukon visszajöttek a harcterekről és összetörték, vagy eldobálták puskájukat, ő hiába várta haza apját, akit 1914-ben tartalékos tisztként behívtak, s a frontra vezényel­tek, s most távol családjától, hadifogságban sínylődött. Az 1919-es Tanácsköztársaságból is csak annyit érzékelt, hogy anyja — tanítói oklevelét hasznosítva — #állást vállalt, s A világ olyan, mint Mailáth Imre átveszi a kitüntetést Hancsovszki János felvétele Eensőséges kis ünnepség keretében köszöntötték tegnap dél­után a nyolcvanesztendős tlr. Mailáth Imrét Szentendrén, a Ko-f vács Margit Múzeumban. Bihari József, a Pest megyei Múzeu­mi Igazgatóság igazgatója méltatta azt a tevékenységet, amit Mailáth Imre húsz esztendeje fejt ki a magyar művészet és kultúra értékeinek terjesztésében, megismertetésében. Dr. Sel- meczi László, a Művelődési Minisztérium múzeumi osztályának vezetője e munka elismeréseként átadta az ünnepeknek a Mun­ka Érdemrend arany fokozatát. Aczél György, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Várkonyi Péter külügyminiszter levélben gratuláltak Mailáth Imrének születésnapja alkalmából. A megyéi pártbizottság és a megyei tanács nevében Nagy Sándorné, a megyei tanács el­nökhelyettese köszöntötte az ünnepeltet. — Nagyon nagy élvezettel csinálom a munkámat, talán ezért nem érzek soha fáradt­ságot. Legfeljebb utána. Az a kulcsa az egésznek, hogy sze­retem az embereket, őszinte jóindulattal közelítek feléjük. Élményeket szeretnék adni nekik, hogy megérintse őket valami a város, a táj szép­ségéből, hogy esetleg visszatér­jenek mégegyszer. Mint az a külföldi'miniszter, aki hivata­los útja után turistaként is meglátogatta a várost. Szent­endrének valami meghatároz- hatatlanul csodálatos légköre van. Kultúrák rakódtak itt egymásra, ezek nyoma ma is érezhető a szűk kis utcákon, az ódon házakban, a múzeu­mokban. Még harminc év után is mindig lázba hoz, ha a vá­rosról beszélhetek... Kimeríthetetlennek tűnik az ismereteknek áz a forrása, amelyből a 80 esztendős dr. Mailáth Imre merít. Tények, adatok, történetek — az ókor­tól egészen napjainkig. S va­lóban, elég néhány perc, és mintha nem is a kis lakótelep; szobában ülnénk, Imre bácsi beszél, mesél. Fölragyog az élénkkék szempár, hangja ellágyul, majd szenvedélybe vált... Húsz esztendeje vezet cso­portokat Szentendrén. Magas rangú küldöttségek tagjait, konferenciák, tudományos ta­nácskozások résztvevőit kalau­zolja. Nyugdíjasként, 1964-ben került a múzeumhoz, s most nyolcvanévesen is még tele kis notesza az elkövetkező fel­adatokkal. A latinra építve idegen nyelvek egész sorát ta­nulta meg. Német, francia, angol és olasz nyelven vezet csoportokat. Számtalan apró emléktárgyat, levelet őriz ál­lamfőktől, miniszterektől, dip­lomatáktól. Megmutatta már a várost a kuvaiti emírnek, az ENSZ főtitkárának és Mar­garet Thatchernek is. — Mindig úgy próbálom feltárni a vendégek előtt á város múltját, szépségeit, hogy na érezzék ezt a sétát a A nyolcvanas években —> az Áfészek támogatására, tá­mogatásával — új lendülettel indult fejlődésnek az iskola­szövetkezeti mozgalom: amíg 1977-ben mindössze 58, addig 1983-ban 313 iskolaszövetke­zet működött, s június 30-án számuk már 353 volt. Az is­kolaszövetkezet diákjainak száma az elmúlt évtizedben tízszeresére nőtt, ma 36 ezer tanulót tömörít ez a szerve­zeti forma. Az iskolaszövetkezetek azon túl, hogy közvetlenül segítik a tanulók tízóraival, iskola­tejjel, gyümölccsel, tansze­rekkel, könyvekkel és egyéb fogyasztási eszközökkel való ellátását, megismertetik a diákokat az értékteremtő a tükör protokoll-program egy állo­másának. Az első percekben rá lehet érezni, hogy mire kí­váncsi inkább a látogató. Az a köteg levél, amit őrzök, azt sejteti, hogy sikerül fölkelte­nem az érdeklődést, A leg­nagyobb boldogság pedig az, ha valaki visszatér hozzánk. Fáradtságnak, a kornak f nyoma sincs rajta. Ahogy mondja, Szentendre levegőjé­nek valami életmeghosszabbí­tó hatása, van, s sorolja a magas kort megért művésze­ket, akik itt élnek. Az idegen- vezetés mellett még arra is jut ideje, hogy a könyvtár külföldi levelezését bonyolít­sa, hogy fordítson. És termé­szetesen még mindig tanul, gyarapítja ismereteit. — Még most is készülök a vezetésekre, különösen, ha olasz nyelven kell előadnom. A verseket pedig állandóan is­métlem, gyakorolom, hogy mindig pontosan tudjak idéz­ni. S hát lépést kell tartani a korral is. Igaz, én a művé­szetek megítélésében alapve­tően konzervatív beállítottsá­gú vagyok, de az újabb dol­gokat is igyekszem befogadni, A külföldi vendégeknek pél­dául első számú kedvence a Kovács Margit-kiálilítás. Hallgatva Imre bácsit, azon tűnődöm, mi az, amivel pilla­natok alatt képes figyelmet, szeretetet, tiszteletet ébreszte­ni az emberben. Tiszta kul­turált beszéde?. Roppant is­meretanyaga? A választ az általa idézett mondásban vé­lem megtalálni: — A világ olyan, mint egy tükör: ha mosolyogva, barát­ságosan néz bele az ember, ugyanilyen arc tekint rá visz- sza. M. N. P. munkával, az okos gazdálko­dással. Az iskolaszövetkeze­tek jól kiegészítik az iskolai nevelést-oktatást azzal,- hogy a tanulók a gyakorlatban is kipróbálhatják ismereteiket. Az iskolaszövetkezetek mű­ködéséhez az 1977-ben meg­jelent, Áfészekre vonatkozó törvényerejű rendelet adott jogszabályi lehetőséget. Erre alapozva a SZŐ VOSZ — együttműködve az úttörő- és az ifjúsági mozgalommal —, több kezdeményezéssel, intéz­kedéssel segítette az iskola- szövetkezetek megalakulását és működését. A szövetkeze­tek tevékenységi köre ennek megfelelően meglehetősen sokrétű. Iskolaszövetkezetek Az Áfészek támogatásával őt már korán reggel magával vitte az óvodába. Aztán apja, dr. Ságvári Sándor (polgári foglalkozása szerint ügyvéd) 1922-ben a hadifogolycsere ré­vén hazakerült Szovjet-Orosz- országból, ám nem lett belőle jól kereső ügyvéd. Adósságok kísérték a család életét, az apa 1945-ben bekövetkezett halá­láig. Endre is jogot végzett. Egye­temi hallgató korában csatla­kozott a haladó diákszervezke­déshez, és tanulmányai befe­jeztével a szociáldemokrata párt VII. kerületi ifjúsági cso­portjának egyik vezetője lett. Nagyszerűen értett ahhoz, ho­gyan kell a fiatalokat marxista szellemben nevelni, harcba vinni. A legnehezebb helyze­tekben is optimista maradt. A fiatalok legkülönbözőbb réte­geit tudta közelhozni a mozga­lomhoz. A kezdeményező A Népszava szerkesztősége mellett egy kis szobában volt a szociáldemokrata ifjú­sági mozgalom otthona; itt folytak híres szemináriumai, amelyeket az ifjúsági vezetők­nek tartott. Látva a szélsőjobboldal előretörésének egyre fokozódó veszélyét, a népfrontgondolat jegyében az ifjúsági szerveze­tek antifasiszta tömörítésére törekedett, és a nyilasmozga­lom visszaszorítására szerve­zett akciókat. Az illegális KMP tagjaként 1937-ben ő vezette a Tompa utcai nyilas­házba összehívott gyűlés szét­verésére az antifasiszta fiata­lok támadását. Ezárt nyolchó­napi börtönre ítélték. TűzhErdtsn Szabadulás után, 1940-ben a szociáldemokrata párt keretein belül működő forradalmi ifjú­sági szervezet, az Országos If­júsági Bizottság titkára lett, s kiemelkedő szerepet töltött be a KMP által irányított füg­getlenségi mozgalomban is, amelynek számos megmozdu­lását kezdeményezte. A rendőrség üldözése miatt 1942 tavaszán kénytelen volt illegalitásba vonulni. Kommu­nisták és szimpatizánsok, ha. ladó emberek segítségével két éven át Budapesten tudott az illegalitás nehéz körü'ményei között dolgozni. Az üldözés kö­zepette is hű maradt jelszavá­hoz: „Az élet cselekvés. A jobb élet még több cselekvés. Ez az én utam.” A pártnyom­dát 1943-ban ő hozta létre és első szerkesztője lett a Béke­párt Béke és Szabadság című lapjának. Egy illegális találkozón Bu­dán, a Zugligeti úti cukrászdá­ban törtek rá 1944. július 27- én. Fegyverrel a kézében, a támadóival vívott tűzharcban esett el. Emlékét kegyelettel őrzi pártunk, népünk, ifjúsá­gunk. V. L. % Negyven éve a Zugligeti úton

Next

/
Thumbnails
Contents