Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-22 / 171. szám
Kép a kazettában Rögzítés, visszajátszás Két hete a kábeltelevíziózásról közöltünk cikket, megemlítve, Gödöllőn ehhez kedvezőek az adottságok. Ezúttal egy másik technikai rendszerről lesz szó, amely szoros kapcsolatba kozható az előbbivel. Ez pedig a videotechnika. Akiknek volt szerencséjük látni a Gödöllőről készült videofilmét, azok sejtik, hogy miről beszélünk. A lényeg: elektromos jelekké alakított képeket rögzítenek mágneses szalagra, amelyek megfelelő készülékkel tetszés szerint lejátszhatók. Múltkori írásunkban említettük, hogy a kábeltelevízió ügyében vársunkban is mozgolódnak illetékes vezetők és szakemberek egyaránt. Ugyanezt mondhatjuk a videotechnikával összefüggésben. A művelődési központ munkatársai programjavaslatot is összeállítottak a technika közoktatási és művelődési alkalmazására. A stúdió A javaslat bevezetőjében utalnak rá, hogy a videotechnika mint új típusú kommunikációs forma, a hatvanas évek végétől került az érdeklődés előterébe világszerte. Nem véletlenül. Viszonylagos olcsósága, egyszerű kezelhetősége miatt nagyon alkalmas oktatásra, ismeretátadásra, kisközösségek tájékoztatására. Jelentős szerepet tölthet be a helyi közéletben. Napjainkban Magyarországon is terjed. Alkalmazásában Gödöllőn is vannak már tapasztalatok, hiszen a MÉM Műszaki Intézetben és az Agrártudományi Egyetemen már működik ilyen rendszer. A rendszer alapja egy stúdió. Az elképzelések szerint ez a művelődési központban lenne. A stdióból közvetíthetnék azokat az előadásokat, amelyeket kábelen továbbítanának az előfizetőknek. Például így kapcsolódik a két technika. Ebben a stúdióban másolnák a máshonnan érkező anyagokat, s itt rögzítenék a helyi külső és belső felvételeket. A művelődési ház munkatársainak el- kéozelése szerint a stúdióban állítanák össze azokat az anyagokat. az Országos Oktatás- technikai Köznont, az Országos Pedagógiai Intézet, a Pest megyei Továbbképző Kabinet kínálatából, amelyeket a helvj iskolák pedagógusai használhatnának fel a tanórákon. Példázatok Egy másik kiemelt feladat lehetne a vonzáskörzet hely- történeti anyagainak a rögzítése, s nem kevésbé a népi hagyományok felvétele. Mindezt egyrészt az utókornak, másrészt ugyancsak oktatási célra. Akár iskolákban, akár másutt. Készíthetnének felvételeket a környék természet- és állatvilágáról, a műemlékekről. Nemkülönben a televízió Játsszunk színházat című sorozatáról, a kötelező irodalomként szereplő drámák gödöllői előadásáról. A pedagógusok továbbképzéséhez bemutató órákat, nevelési szituációk elemzését rögzíthetnék. A nevelési értekezletekre vitaindító anyagokat lehetne felvenni. Irodalomórákon drámarészleteket játszhatnának le szemléltetésül, akár a mű mondanivalóját, értékeit, érdekességeit, akár a színészi játékot példázva. A napközikben az önismeret fejlesztéséhez lehetne felhasználni a videotechnikát. Viselkedési szokásokat bemutatni, illetve azt, hogyan illik, s hogy nem köszönni, bemutatkozni, forgolódni az emberek között. Helyet kaphatna az úttörőmozgalomban, s nem utolsósorban a játékban. Videósklubra is gondoltak a gyerekek. Tág tere nyílnék a videotechnikának a közművelődésben is. A javaslat kidolgozói csak néhány területet ragadnak ki. Az ideológiai-politikai nevelést, párt-, KISZ- és tömegszervezeti oktatást. A párt- bizottság tagjai nemrég erre is láthattak példát, amikor a Politikai Akadémia egyik előadását vetítették le. A népművészet, néprajz kincsesbányája lehetne a képmagnózás. Eljuthatnának a felvételek népművészeti csoportokhoz, is. kólákba, különböző klubokba. Szórakozás Sokat nyerhetnének általa az amatőrök, akik így juthatnának hozzá a színjátszásban, bábjátékban, néptáncban, pan. tomimben létező korszerű ismeretekhez. Manapság tágan értelmezik a közművelődést, s így nem meglepő, hogy az agrárismeretek terjesztésére is gondoltak a javaslat összeállítói. Termelési eljárásokat, új módszereket lehetne bemutatni, nagyüzemi tapasztalatokat átadni kistermelőknek, illetve azoknak az újításait társaiknak. S végül a szűkén vett szórakozás. Televíziós programok rögzítése, kulturális események felvétele, számítógépes videojátékok és még sok minden szóba jöhetne. Mikor és hagyon valósulhat ez meg? Erről legközelebb. LUOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 171. SZÁM 1984. JÚLIUS 22., VASÁRNAP s * A kiindulópont az integráció Milliók az egészségünkért Az alapellátásban a gazdálkodás zökkenőmentes A városi tanács végrehajtó bizottságának ülésén sok vezető orvos jelent meg. Érthető: a lakosság egészségügyi alap- és járóbeteg-ellátásáról, valamint az ágazat gazdálkodási tevékenységéről tárgyaltak. Érdekes volt megfigyelni, hogy ez a sok vezető orvos, aki különböző posztokon teljesít szolgálatot, az általános helyzetet taglalva elégedett volt, a konkrét helyi tényeket elemezve panaszkodott, nehézségeket, hiányokat emlegetett. Megállapították például, az orvosokkal való ellátottság megfelelő. A városban 2835, a vonzáskörzetben 2550 személy jut egy-egy orvosra. A budapesti szám 2431, a megyei 2594. Megnéztük a többi megye adatait is, csupán jelentéktelen eltéréseket fedeztünk fel. Eddig rendjén is volna. Amikor azonban a városi rendelőintézetről beszéltek, előjöttek a panaszok. A szakorvosi gárdából öten eltávoztak, két státus jelenleg sincs betöltve. A gödöllői KÖJÁL-ban három státus létezik. Egy nincs betöltve, egy orvos beteg, egy nyugdíj előtt áll. A rendelőintézetben szinten dolgoznak nyugdíjasok. A röntgenorvos is ilyen. Láttatta a célt Az általános és a konkrét ellentmondása persze nem önmagában érdekes, hiszen a kettő csak véletlenül esik egybe. A feltűnő az, hogy az eltérés mindig negatív irányú. A fizetéseket említve hangzott el: bértáblázat van, pénz nincs. A bölcsődékről: 210 helyből csupán 60 felel meg a szabványnak. De ne vesszünk el a részletekben, mert félő, az ilyen ellentétpároknak a felállítása is torz képet eredményez. A végrehajtó bizottság által elfogadott jelentés egyfelől az egészségügyi szolgálat törekvéseit, másfelől a mostani helyzetet ismertette. Láttatta a célt, ami felé tartanak, s az állomást, ahol vannak. A törekvések, a cél értelemszerűen eszményített, az állomáson gondoktól is terhes kocsik állnak. Együtt a kórházzal A kiindulópont az integráció. S rögtön utána az alapellátás, mert ez a lakosság számára legkönnyebben hozzáférhető forma. Fontosságát alig lehet túlbecsülni, hiszen a betegek nagy részének sorsa az első vizsgálaton dől el. A városban kilenc, a vonzás- körzetben 43 körzeti egészség- ügyi szolgálat működik. Ezeken kívül Gödöllőn 5, a községekben 10 gyermekorvosi szolgálat van. A városban valamivel kevesebb, mint ezer, a körzetben 1220 gyerek (0—14 éves) jut egy-egy orvosra. Az ennél valamivel idősebbekkel is külön orvos foglalkozik egy-két helyen. Úgynevezett ifjúsági orvosi állást létesítettek tavaly, a Madách Imre Szakmunkásképző Intézetben. Az itt tevékenykedő gyermekszakorvos látja el a gimnáziumi tanulókat is. A múlt évben urológiai szakrendelést is kialakították Gödöllőn, amely a kerepestarcsai kórházzal szoros együttműködésben látja el a feladatát. A kórházzal más tekintetben is jó a kapcsolatuk. Érzékeltetésére megemlítették, hogy az egészségügyi intézményben a hiányzó sebész szakorvosokat a kórházból helyettesítették. Ugyancsak vállalta a kórház a gyerekek orr-fül gégészeti ellátását. Ez beszélgetések útközben Külön kenyéren a fiatalok A hónap első felének két vasárnapját is nyugdíjasok társaságában töltöttem. A ba- gi nyugdíjasklub tagjait Tapolca, Lillafüred, Miskolc környékére, a hévízgyörkie- ket pedig Sárospatakra és Tokajba kísértem. A kirándulások látnivalóinak sokasága szóra és gondolkodásra bírta útitársaimat. Mennyi új ismeretet, mennyi okos szót hallottam a hosszú utazások idején. Nem a szobafal Ismét meggyőződhettem, milyen sokat beszéltünk és beszélünk azokról az óriási átalakulásokról, kedvező változásokról, melyek az elmúlt három-négy évtized folyamán mentek végbe társadalmunkban. Arról már kevesebb szó esik, hogy ennek a végeredményében kedvező hatású átrendeződésnek szükségképpen vannak és lesznek olyan következményei is, melyekkel előbb vagy utóbb szembe kell nézni. Ezeken az országjáró utakon sok szó esett az öregkori magány okozta keservekről. — A fejlődő ország ipara a falu fiataljait elhódította a családok legtöbbjétől — mondta Lanczinger Ferenc —, s ma már fehér holló számban megy a két-három generációs családtípus. A fiatal házasok mindjárt az esküvő után külön kenyérre mennek, s gyakran nem egy szobafal választja el őket idősödő hozzátartozóiktól, hanem több tíz, esetleg több száz kilométer. Napközi otthon — Amíg az embert az élettársa nem hagyja el — jegyezte meg Gergely Sándor —, s az ereje is mozgatja a mindennapi teendők elvégzésére, addig nincs baj. De akit ágyhoz köt a betegsége, akitől örökre elvált a párja, annak nehéz órái következnek, s ólomsúlyú teherként nyomja az egyedüllét. Ha a fiatalokkal közös fedél alatt él, akkor is magára marad. A gyerekek hajnalban elmennek és csak késő este érkeznek haza, a távollétükben ugyan ki adna egy pohár vizet, egy falat kenyeret az ágyhoz kötöttnek ? A szavak záporoztak, miközben önmagamat kérdeztem: mi a megoldás? Volt idő, amikor azt hittem, segítenének az öregek napközi otthonai. Csakhogy ezek az idős emberek nem akarnak kiszakadni megszokott környezetükből, s nem akarják igénybe venni a közös konyhát. Van olyan község a környékünkön, ahol megépült az intézmény, biztosítottak lennének a működés feltételei, csak éppen nem veszik igénybe, akik számára építették. Valami ősi félelem tartja pásztorkodás, bojtároskodás, summásság, amit két nincstelen egybekerülése követ. Családalapítási gondok, aztán a katonáskodás. Háború. Infláció. Újjáépítés, talpraál- lás, szövetkezetek szervezése. A nagyüzemi gazdálkodás kezdetének embert próbáló gondjai, majd ezt követően a nyugdíjazás, ami nem jelenti egyben a pihenést, sokkal inkább jelenti a naponként ismétlődő és jelentkező munkát. A határban is — Nézzen szét a határban — javasolta Bányánszky András —, mindenütt a magunk korabeliek nyüstelik magukat. Nem elsősorban a pénzért, sokkal inkább annak bizonyításáért, hogy szükség van ránk. Autóbuszaink csodálatosan szép tájakon haladtak át. Tapolca gyógyfürdője, a lillafüredi Palotaszálló tornyai, Miskolc gondosan tervezett lakótelepei, a sárospataki vár hősi múltat idéző termei, a tokaji szőlőhegy bő terméssel biztató tőkéi eloszlatták a súlyos szavak fekete komorsá- . gát. — Ezt is megértük — büszkélkedtek a bagiak az Istvámbarlang színháztermében. — Ide is eljutottunk — dicsekedtek egymásnak a hé- vízgyörkiek a Bodrog és a Tisza találkozásánál. Mintha a gondbarázdák is kisimultak, a fáradt derekak is kiegyenesedtek volna. Szépek voltak ezek a vasárnapok. Nemcsak a látvány, hanem elsősorban a közösség adta emberi melegség miatt. Fercsik Mihály vissza a rászorultakat. Emlékszem, az ötvenes évek elején, házalnunk kellett, hogy az idénynapközik, nyári óvodák benépesüljenek. Inkább a hátukon vagy az ölükben cipelték a szülők a határba a gyerekeiket, de nem' adták' a közösbe. Hol van már az idegenkedés? Hol a félelem? — Akinek már csak magával kell törődnie — szólal meg ismét Lanczinger Ferenc — annak kiüresedett az élete. Szörnyű állapot, ha nem kell gondoskodni senkiről, nem kell aggódni senkiért, nem lehet, kényeztetni senkit, nincs kivel megbeszélni a nap eseményeit. Ilyenkor lesz riasztó a nyugalom, és síri a csend. Szükség van rám A kimondott gondolatoktól világos: nyoma sincs ezekben a nyugdíjasakban az öregedés fáradtságának, lecsillapodásának, beletörődésnek. Mindegyikük az élet teljességére szomjas, leginkább arra az érzésre: valakihez tartozom, valakinek szüksége van rám. Egy héttel később a hévíz- györki kirándulókkal, mintha folytattuk volna a bagiakkal megkezdett beszélgetést. — A mi nemzedékünk — mondta Réti István —. mindenhogyan munkára született. — Sorolta az emberi élet általa ismert állomásait. — Libaaz idei első félévben kezdődött, hetente két alkalommal tartják, mind a város, mind a községek gyermekeinek. A gyermekszakorvosok továbbképzését szintén a kerepestarcsai kórházban szervezték meg, havonta egy-egy alkalommal. Kiemelt feladatnak tartják a városban a lakosság gondozását és a szűrővizsgálatokat. Megszervezték a komplex vizsgálatokat. Évente egys*er valamennyi lakost a tüdőszűréssel együtt megnézik, nem szenved-e más betegségben. Az eredményt számítógépre viszik, majd értesitik a körzeti orvost, aki szükség szerint rendelésre hivja a betegeket. Régi épületben A végrehajtó bizottság elé az egészségügyi szolgálatról átfogó összesítés készült. A gyógyítás, megelőzés mellett megfelelő teret szenteltek az anyagiaknak. Azt tudhattuk meg, hogy az alapellátásban a gazdálkodás zökkenőmentes. A szakorvosi rendelőkben, Gödöllőn és Aszódon az állóeszközök beszerzése és cseréje okoz gondot. A gépek átlagos életkora 9,5 év. A berendezések műszakilag ' 'elavultak, karbantartásuk, javításuk sok fejtörést okoz. A legfontosabb a laboratóriumban és a fizikoterápián levő berendezések cseréje. Sikerült megőrizni a szociális otthonok ellátási színvonalát. Ütemesen végzik a felújítást, ami annál is inkább fontos, mert valamennyi otthon régi épületben kapott helyet. Ebben az esztendőben Gödöllő és vonzáskörzetének egészségügyi ágazata 104 millió forinttal gazdálkodik. A városban 67, a községekben 37 millióval. Ezek a számok azért érdemesek az említésre, hogy érzékeltessük, ha hiányról vagy szűkösségről beszélünk, tudjuk, mihez viszonyítsuk azt. Kör Pál llasz, ercsi rcircss Volt, volt, van, van, volt, van, van, .van, volt, van. Ez egy különleges rejtjeles szöveg. A megfejtése: így következik egymás után a megállóhelyek múltkori valkói autóbuszozásom alkalmából azon szempont szerint, hogy hol tépték már le, illetve hol hagyták még meg a menetrendi tájékoztató papírlapokat. Azóta bizonyára történtek újabb változások. Aki akar, utánanézhet. A valkói iskolánál szálltam fel a buszra, s a gödöllői végállomásig utaztam. Aszódon az OTP előtti megállóhelyen a törzsutazók szerint már a második tájékoztatót olvashatom arról, hogy mikor, merre indulnak az Ikarusok. Nem volt ez mindig így. Sok éven át, csak néhány megállóba tették ki a menetrendet. Bizonyára nem kevés pénzbe került, hogy most mindenütt elolvashatjuk — elolvashatnánk —, meddig kell még várni a következő buszra. Vajon, milyen újítással lehetne kedvüket szegni azoknak, akik folyton-foly- vást letépik a papírt? Talán a papír helyett fessék fel az alumíniumtáblára az időadatokat? Azt viszont lekaparják! Helyezzenek el egy hangszórót a megállóhelytáblát tartó oszlopba? Kiszerelik! Valószínű, hogy nincs megoldás. ígérem, nem is írok többet erről. Van azonban ezekkel a menetrendi tájékoztatókkal egy másik baj is. Nem jók az adataik. Nem állítom, hogy nincs köztük olyan, amelyiken minden egyezne a hivatalos menetrendkönyvben fellelhető adatokkal, Eddig csak olyat láttam, amelyiken nem volt minden rendben. A Túra—Gödöllő, illetve Túra—Budapest járatok adatai szinte egy esetben sem egyeznek a sárga könyvekben írtakkal a ba- gi tanácsház előtti megállóban. Az még hagyján, hogy korábbi időpontok szerepelnek a valóságosnál, legalább senki sem késik lé a buszról, ha aszerint érkezik a megállóba. De az egyik jái*at egyáltalán ftem szerepel a helyszíni tájékoztatóban. Ez a Í57. számú, amely a túrái vasútállomásról fél kilenckor indul. Már hévizgyörkiek is szóltak, hogy van egy busz, ami nincs. b. g. Mozi Klapka-légió. Magyar történelmi film. Színes. Csak 4 órakor! Kéjnő Kaliforniába készül. Szinkronizált amerikai film. Színes Il-es helyáron! Csak 6 és 8 órakor. Anyakönyvi hírekh Névadót tartott: dr. Némethy László és Mikolai Ildikó: Tamás, Sabau János és Nyírő Ildikó: Márk, Bojtos Gábor és Nagy Veronika: Dávid, Kis Péter és Kovács Ilona: Dániel, Nagy László és Mandzsák Mária: Marianna, Szovics András és Kovács Ilona: András, Tompa Ferenc és Szabó Márta: Enikő, Storcz Csaba Miklós és Hmcsár Terézia: Csaba, Gam- bár Lajos és Szántai Ildikó: Ditta és Gergő, Bajnóczi István és Sára Terézia: Gábor és Gergely,- Endrődi Sándor és Gál Éva: Tamás Sándor és András Gábor, dr. Fenyvesi László és dr. Váradi Mária: Laura és Máté, dr. Kuli Barnabás és dr. Kovács Zsuzsa: Bernadett. Zsolczai Károly és Nagy Rózsa: Dóra, Jóna László és Simon Katalin: Ádám László, Szénási László és Ecker Margit: Krisztina nevű gyermekének. Házasságot kötött: Lévai János és Kreisz Katalin, Bem-* hardt Gábor és Vollár Lilla, Solti Árpád és Tóth Éva, Csintalan Lajos és Tóth Zsuzsanna, Nyerlucz János és Szénási Ildikó, Toussaint Peter Lars és Gyuris Györgyi Zsuzsanna, Gorove Miklós Bálint és Mátra Melinda, Bogár János Balázs és Csorba Irén, Tóth János és Pál Erzsébet, Kósa Árpád és Poldán Erzsébet, Nagy László és Bakos Ágota Zsuzsanna, Kovács László és Ka- suba Erzsébet Katalán. Elhunyt: Tóth Imréné Szujó Mária, Gödöllő, Zrínyi u. 40., Fazekas Pálné Domokos Mária, Gödöllő, Blaháné út 188., Dinnyés Géza, Gödöllő, Radnóti Miklós u. 12., Jónásch Béla, Gödöllő, Ady Endre sétány 56., Vidák Miklósné Berki Julianna, Gödöllő, Mátyás király u. 7., Dallos Józsefné Harnperger Rozália, Gödöllő, Árpád u. 17., Csordás János, Gödöllő, Rét u. 26., Horváth Istvánná Bállá Mária, Gödöllő, Csanak u. 19., Horváth János, Gödöllő, Klapka u. 20., Bara- nyi Lajosné Túri Margit, Gödöllő, János u. 19., Krasznai István, Gödöllő, Hunyadi u. 14., Pozsár Sándor, Gödöllő, Móricz Zsigmond u. 4.. Lehret- ter Zoltán, Gödöllő, Sallai Imre u. L, Födi* Sándorné Bese Lídia. Gödöllő, Villanytelep U. 1., Könnyű Jánosné Fekete Angyalka, Gödöllő, Arany János u. 18, Szilágyi László, Gödöllő, József Attila u. 4/a.. Ma- ioros Mihály, Gödöllő. Dózsa György út 57.. Palaga Istvánná Pun Erzsébet, Isaszeg, Csillag u. 12., Balogh . István, Gödöllő, Munkás u. 10. ISSN 0133—1957 (GödöHöl Hírlap)
