Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-18 / 167. szám
1984. JÜLIUS 18., SZERDA 5 Sárkányrepülés a !ibde§&ion Antiker valaki alkotni akar Még, hogy az évek múlásával megöregszik az ember! Nem tudom, ki találta ezt ki, de valahogy nagyon mellétrafált az Illető. Véleményem szerint öreg az, ki öregnek született, fiatal pedig az, aki örök ifjúként látta meg a napvilágot. Miért e kijelentés? Annak oka a következő: a minap megint találkoztam egy olyan emberrel, aki minden tettével, egyéniségével rácáfol az évek öregítő hatására. Nézzek mag...! Bugyi községben járva ajánlották figyelmembe Rácz Józseféit házát. — Nézze csak meg, milyen szép töröikös épület van az udvaron! — szólt a vendéglős. S elindultam az említett porta felé. i Hosszas keresgélés után találtam meg az utcát, már csak azért is, mert ha volt is utca- névtábla valahol, a rozsda úgy belepte, hogy az bizony meg a helybélit sem igazítja útba, nemhogy az idegent. A kerítés magas élősövénye mögött büszkén ágaskodik egy aranyozott kupola. Ha pedig beljebb kukkant a kíváncsiskodó. szeme elé tárul a moszkvai Blazsennij székesegyház kicsinyített mása. Csillogó-vil- logó íveivel, hagymát formázó kupoláival. A háziasszony, Rácz Józsefné meséli a csodatemplom történetét: — Édesapám készítette az unokáinak. Ugyanilyen van a testvéremék udvarán. Már gyermekkoromban — mikor Urbő-pusztán laktunk — is ilyeneket csinált apukám. De tudják mit? Menjenek el ő- hozzá, ő tud mesélni még csak igazán! Legújabb hobbija a sárkányrepülés. Kérdezzék meg erről! Műemlékek között Végigszáguldunk a falun. Annak végén, a kiserdő mellett találjuk meg Juhász Sándor portáját. Már távolról feltűnik a keresett ház. Az elő- kertben az isztambuli kék mecset tornyai szöknek a magasba, nem messze egy leningra- äi székesegyház kupolái aránylanak. Hátrébb kis mé- ssház néz apró ablakaival a járókelőre, felette pedig az Eiffel-torony magasodik. Pár lépésre balra hajóhinta. A telket két oldalról a két lány portája határolja, s nekik is jutott egy-egy példány a Bla- zsennij székesegyházból, s Egy a sole templom közül. igaz kisebben^ de ott van a romantikus jaltai várkastély, a Fecskefészek is. — Ki küldte hozzánk magukat, honnan tudják, hogy ilyen van nálunk? — kérdezi a háziasszony, cseppet .gyanakodva, cseppet mosolyogva. — Tudják, kicsit furcsán néznek ránk itt a faluban — kezdi, mikor már elmúlik az első percek feszélyezettsége. — Mi pusztán laktunk negyven esztendeig, és a sanyarúság rávitt bennünket arra, hogy mindent magunk csináljunk. Látták a lányomék házát a falu másik végén? S itt van a másik kettő hajléka is. Azt mind,mind a férjem csinálta a két kezével, meg a vők segítségével. S, ha volt egy kis ideje, kicsinyített templomokat készített; vasdrót alapra simította kézzel a betont. Mi festettük ki a gyerekekkel. Sok munka volt vele. Először csak fényképről ismertük, azután a férjem elment Moszkvába — csak ezért. Lefényképezte a templomot, s a legutóbbi már tényleg olyan, mint a valódi. De voltunk Isztambulban is repülővel. Megnéztük a Kék mecsetet, és sok más szépet. Hazajöttünk, s a férjem azt is felépítette. — Nem félt a repülőgépen? — Gyerekkoromban, ha felzúgott a magasban egy repülő, szaladtam a nagyanyám tanyájára, hogy a kötőjébe fúrjam a fejem. Azóta, mióta Isztambulban voltunk, valahányszor meglátok az égen egy repülőt, csak nézem, nézem, amíg el nem tűnik a szemem előli. Nagyon vágyom arra, hogy megint üljek rajta. Ezért is lurc-sállnak bennünket itt a népek. Hát még a férjem legújabb hobbija miatt, hogy néznek ránk! Képzeljék el, sárkányrepüléssel foglalkozik! Hatvannégy éves! Hátramegyünk az udvarba, ahol egy egész műhely van berendezve az új sárkánynak. Propellerek a polcokon, s oldalt a két motoros szerkezet. — Sokat jártunk utána — mondja Juhász Sándorné, Juliska néni. — Sehol nem lehet jó vásznat kapni a szárnyhoz. Végül találtam Pesten a Flóriánban, most készítik. Nemsokára jön haza a férjem, várják meg, ő majd részletesen elmeséli, hogy is van ez. Mi azonban elindulunk a tsz-be, ahol a felújítóműhelyben dolgozik Sanyi bácsi. Számunkra ismeretlen rendeltetésű épületek között bolyongunk. Egy kék overállos munkástól kérdezzük: — Meg tudná mondani, hol találju-k Juhász Sándort? — A repülős Sanyira gondolnak? — kérdez vissza. — Ott, a sárga Zsigulinál forduljanak balra! Ennyi energia? — Sanyi bácsi! Jöjjön, keresik! — kiáltanak érte a munkatársai. — Mi van, csak nem ég a ház? — szól vissza, de már meg is jelenik aiz ajtóban, moMónikái az egyik unoka a Blazsennij székesegyházon ül. Mint már Arany János is megírta volt annak Idején, „hajdanában amikor még / így beszélt a magyar ember: / ha per, akkor úgymond hadd legyen per!”, nemzetünk bizony jó ideje kedveli a kisebb-nagyobb jogvitákat, perlekedéseket. Míg azonban koszorús költőnk példázatának tárgya, a fülemüe, az áldatlan vitát megunva egyszerűen tovaszáll- hatott, nemigen tehetik ezt meg manapság — a tyúkpereken kívül — a jogviták résztvevői. Tervei száz évre elegendőit Trencsényi Zoltán (elvételei solyogva, derűsen a rendkívül mozgékonynak tűnő emberke. És mesél. Mesél legújabb hobbijáról, a repülésről. Arról, hogy augusztus 20-án bemutatót fog tartani a libalegelőn, s hogy már a múlt héten több, mint harminc métert haladt a levegőben. Én közben elméláztam, vajon hogy lehet egy emberben 64 esztendősen eny- nyi energia? Hogy mer nekivágni ilyen korban a magasságnak? Milyen szenvedélyek lakoznak benne, hogy még a vejeit is rá tudta venni erre? Mire felocsúdom, már arról beszél, hogy terved között szerepel az Országház elkészítése, majd pedig a Kremlt és a Fehér Házat fogja felépíteni. Egymással szemben, ahogy a világpolitikában állnak. De hátravan még a kambodzsai királyi palota is ... Ügy első hallásra körülbelül száz évre való programja van, de minimum három emberéletre szóló alkotást hagy maga után örökül. Persze, lehet, hogy jövőre jön egy újabb hobbi. Munka után csinálja a gépét, s ha kedve lesz, ismét felkerekedik valahová, távoli tájak felé... Fiedler Anna Mária Végre eldőlt a per Így a nagykdtai bölcsőde kis lakói és dolgozói sem menekülhettek a két évig folyó pereskedés ideje alatt szerencsétlen helyzetükből. Tűrniük kellett a mennyezetről, a falakról csörgő esővíz okozta kellemetlenségeket, az elektromos hálózat beázásának következményeit. Bár számukra nagyjából közömbös volt, hogy a tervező vagy a kivitelező hibájából ázott-e állandóan az épület minden helyisége. A felelősség végleges eldőléséig tehát ők, az abszolút vétlenek viselték a mulasztás következményeit. Két év után azonban Bort Kálmánná, a bölcsőde vezetője boldogan újságolta, hogy eldőlt a per. A Legfelsőbb Bíróság ítélete szerint a Pest megyei Tanács Tervező Vállalat harminc, a Nagykátai Építőipari Szövetkezet hetven százalékban felelős a hibákért. s ilyen arányban kell fedezniük a helyreállítás költségeit is. Határidő után — Szerencsére most nyáron — mondta a vezetőnő — nem ázik az épület, kiszáradtak a falak, s a villanyt is újból használhatjuk. Augusztus végéig pedig az építőipari szövetkezet kijavítja a tető bádogozását s az őszi esők elé már száraz helyiségekkel nézhetünk. A belső munkálatok azonban úgy látszik, sajnos késni fognak. Sem a bölcsődezárás idején, sem a nyár hátralevő részében nincs kapacitása (?!) a szövetkezetnek ezek elvégzésére, ősszel majd ösz- szevont csoportok mellett meszelik, tatarozzák a helyiségeket, néhol még a felpúposo- dott parkettát is ki kell cserélni. A vétlen vesztesek számára tehát még mindig nem fejeződött be a kálvária. A bírósági döntés ellenére hónapokig kell még tűrniük a helyreállítással járó felfordulást, amely bizonyára alaposan megbolygatja majd a kicsik és a dolgozók életrendjét, nyugalmát egyaránt. S hogy miért nem készülhet el a bíróság szabta határidőre a helyreállítás, arra Sipos Pál, az építőipari szövetkezet műszaki vezetője adott választ. — A sürgős határidőre átadandó munkáink sajnos nem teszik lehetővé, hogy mindennel időben elkészüljünk. Farmoson szeptemberre fel kell épüljön az új iskola, s a nagykátai áruház bővítése, rekonstrukciója is a mi feladatunk. Kapacitásunk csak arra elegendő, hogy a bölcsőde állagának további romlását megakadályozzuk, s a tetőszerkezet hiányosságait még augusztus végéig helyrehozzuk. Ezzel biztosítjuk az épület veszélytelen, beázásmentes további használatát, s a belső rekonstrukciókat majd ősztől kezdve folyamatosan, a bölcsőde üzemelése mellett végezzük el. — A falak szigetelésének hiányosságai miatt az egykor nívódíjas épület külső vakolatán is térképnyi foltok éktelenkednek. Ezek kijavítására mikor nyílik lehetőségük? — Mivel ez csak esztétikai gond, a külső vakolásra legvégül, jövő tavasszal kerülhet sor. A kívül potyogó vakolat nem zavarja a bölcsőde funkcionális használatát. Nincs mese! Furcsa gondolkodás! Van-e egyáltalán joga önkényesen mérlegelni a felelősnek, mi a fontos és mi a kevésbé az? Amit megfizettek, minden fontos és nem mérlegelés tárgyal A beruházó, a nagykátai tanács sok millió forintot fizetett ki az új intézményért, s az árban nemcsak a belbecs, hanem a külcsín is benne foglaltatott. Az eredeti állapot helyreállítását tehát joggal kérhetik határidőre, hiszen értékcsökkenést, vagy — az évek óta tartó huzavonáért és áldatlan állapotért — kártérítést eddig nem állapított meg a bíróság sem a dolgozók, sem a gyerekek számára. Bár lehet, hogy ha tovább kell tűrniük a lassú barkácsolást, ők is a régi, jó, hazai szokás szerint bírósághoz fordulnak, eldöntendő: kötelessége-e a vétlennek évekig elviselnie a mások által elkövetett hibák, a hanyagság következményeit7 Egyáltalán, miért kívánja a rossz munkát végző szövetkezet károsultjainak megértését? Nem volt elég az eddigi huzavona?! Miért ők húzzák ismét a rövidebbet? Aki hibázott — és ez a bíróság ítélete —, az határidőre tegyen eleget kötelezettségének! Márvány! Ágnes A válás lezajlott. Szépen. Kulturáltan. Ahogy ebben megegyeztek. A gyerekek elhelyezésével sem volt probléma. Már csak a költözködés volt hátra, no meg az apró holmik elosztása. Jó előre gondoskodtak a lakáscseréről, nem volt tehát akadálya annak, hogy rögtön költözzenek és ne gyötörjék egymást a jelenlétükkel. Hogy a szülők alig tudtak valamit a hirtelen változásról, azzal édeskeveset törődtek. Az élet rövid, ki kell használni minden percet! Ez volt az elméletük. De melyik élet rövid? Az, amelyikben két ember új családot teremt, vagy az, amikor a semmittevéstől pohár után nyúlunk, nők után koslatunk. Ida kirakta a bőröndjeit, szedegette össze a ruháit. Ekkor derült ki, hogy több olyan van, amiben egyetlenegyszer volt. Géza meg a szoba másik sarkában mélázott egy pipa mellett, amelyikből legalább két esztendeje nem szívott egy tömést sem. Számtalanszor megtörtént, ha otthon felejtette a pipáját, bement az első trafikba és vett egyet. Ki tudja, hol lapulnak? Szaporodtak a kásahegyek, a bőröndök, az összekötözött csomagok. A szekrény mélyéről egy szép, díszes ezüsttárgy került elő. Űristen, döbbent meg Ida, hiszen én ezt a szünnapomra kaptam az apámtól! Odafordult ex- fórjéhez: — Géza, kérlek, ezt elviszem, aputól kaptam szünnapomra ajándékba. Géza odapillantott és fintorgott. — Vigyed — mondta. — Jó viszem, de mért fintorogsz? — Zavar? — Bántott téged az apu, hogy ilyen pofát vágsz? Géza dühösen ledobta a pipát. — Nem. Nekem az apáddal volt a legkevesebb bajom, de ne kívánd azt, hogy megmondjam, hogy miért fintorogtam 1 — De én tudni akarom! — Jó. Hát kezdjük azzal, hogy nem az apádtól, hanem az anyádtól kaptad. Ott voltam, amikor az apád megkérdezte az anyádtól, hogy legalább árulja el, hogy mi van a csomagban. Ebből arra következtettem, hogy az apádnak Bába Mihályi (^óoma^ofdó halvány sejtelme sem volt arról, hogy kinek milyen ajándékot nyújt át. — Mért bántod aput? — Nem bántom. Csodálom! A második, hogy befejezzem a mondatomat, apád ezt neked soha nem tudta volna megvenni. Soha nem volt pénze. Még néha egy fróccsre sem. Az apád soha nem tudta meghívni az unokáit egy fagyira, mert annyi pénze nem volt a zsebében. Bezzeg anyád, igen. Állandóan hozta a te gyerekednek is, meg a nővéred gyerekeinek is a csokit, a fagyi maszlagot és bevasalta tőlük a hálálkodó köszönetét a puszi mellé. — Már az anyámat is bántod? A levegő elektromossággal telített volt. Már csak egy szikra kellett. — öt se bántom. Most jól vigyázz: idézlek! — Csak ne hamisan. — Arra nincs időm, se energiám, hogy helyetted találjak ki családi eseményeket! Te magad mondtad, szomorúan, hogy a te anyai nagyapád, aki kultúr- ember volt, soha nem vitt el benneteket egy fagyira, soha nem lepett meg benneteket egy kis ajándékkal, nincs semmi emléked tőle, talán még egy fénykép sem. Bezzeg a nagyanyádtól van! Kis baba, nagy baba, kötényke, frászkarika. De azt is te mondtad, hogy a máriapócsi anyai anyádkínjánál is ez volt a szokás. Soha senki nem tartotta a kapcsolatot, csak az anyai rokonokkal. Mintha a többi nem is létezne. De tovább megyek — emelte fel mutatóujját fenyegetően, aztán szelíden dús bajszához kapott. — De tovább megyek. Egy részét tőled hallottam, a másik részét magam is tapasztaltam. Meghalt az apád anyja, az apja. Jó, aki tudott, elment a temetésére, aki nem, az nem. Erről több szó nem esett. De amikor az anyád anyja meghalt, és az egyik nővéred nem ment el, mert a körülmények miatt nem mehetett el a temetésére, azt bezzeg a mai napig a szemére vetik. Ne hápogj, és ne sírj! Különben hozok neked egy törülközőt, amit aztán magaddal is vihetsz. Te azt mondod, tiszta lappal játszol, tiszta a lelkiismereted. Igaz? Igaz. Csakhogy van egy kis bibi. Te a büdös életben soha nem voltál az apai nagyapád, nagyanyád sírjánál. Soha nem vittél egy csokor virágot sem. Pedig én is ajánlottam néhányszor, hogy arra megyünk kocsival és ... De te azt nem is érezted, hogy nemcsak jobbra, hanem balra is van egy cseppnyi kötelességed. Előttem mondta az anyád, amikor az apád megemlítette, hogy lemegy a faluba és rendbe teteti a szülei sírját, hogy hogy... várjál csak, szeretném pontosan idézni! Megvan! Persze, le akarsz menni és ott vedelnél egész nap! Szerencsétlen apád, akit, nem is tudom, hogy mit mondjak, néha sajnálok, néha irigylek is, nem utazott el. Soha semmikor. Hogy botrány, balhé, veszekedés ne legyen. Nem emlékszem, hogy gorombán fogalmazott volna, hogy neki ekkor, meg akkor a temetőben keli lennie, mert ő imádta, szerette és tisztelte a szüleit. Bezzeg Máriapócsra le kellett utazni neked is, a többieknek is Mindenszentek előtt, meg után is. Nekem is. Ez kötelező volt. De neked fogalmad sincs arról, hol fekszenek az apád szülei, pedig sokszor akár állami kocsival is arra kanyarodhattál volna, hogy egy szál virágot tegyél a sírjukra. Különben vigyed azt az emléket Vigyél, amit csak akarsz. I da arcán elkenődött a festék. Szempillájáról a kék orra nyergéig gördült. Szoknyája fonákjával törölget- te le. — Gyűlöllek. Most gyűlöltelek meg igazán. — Akit sokan gyűlölnek, vagy sokan nem szeretnek, az már majdnem igaz ember, mert mindenki tudja, hogy ha szól, az igazat mondja, mégha néha fáj is. Sírsz? Mit siratsz? A cáfolhatatlan szavakat? Magadat? Engem? Vagy a hét esztendőnket? Mindegy. Most már mindegy. Folytassuk a csomagolást. Éjfélre sem készülünk el. Ida_ lezuhant a holmik mellé, zokogva, rúgta, dobta, vágta szanaszét a szobában. És átkozódott. Géza komoran nézte. Szeme kék volt. Fenyegetőkék. A külcsín szembetűnő hiányosságai nem zavarják a funkcionális használatot. Ej, ráérünk arra még ... — mondhatnánk, egy másik nagy magyar költőt idézve. Erdős! Agnes felvétele A vétlen esz abszolút vesztes Barkácsolás tetszés szerint?
