Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-15 / 165. szám

1984. JULIUS 15., VASÁRNAP Még csak kísérlet Meghűlést, hurutot gyógyító alga Nemrégiben sikerült a her­pes simplex nevű vírus sza­porodását és fertőzőképessé­gét gátló anyagokat kivon­niuk az egyikj sekély tenger­vizekben élő algafajból az egyesült államokbeli kutatók­nak. Az említett vírus meg­hűlést, légúti hurutokat, sza- ruhártya-gyulladást okozhat. Az algából kivont anyag hatását mesterségesen te­nyésztett sejteken vizsgálták meg. Emberi szövettenyészete­ket fertőztek meg a vírussal, majd algakivonatot adtak hoz­zájuk, s a kezelt tenyészetek­ben felére csökkent a vírussal fertőzött sejtek száma. A kí­sérletek még csak kezdeti ál­lapotban vannak, de a kuta­tók bíznak abban, hogy a gyógyszeripar az algakivonat­ban levő vírusellenes anyago­kat sokoldalúan fel tudja majd használni. Hidraulikus erőművészek Két tonnát könnyedén felemel a Rozmaring—Agrokor GT piliscsabai üzemében készített hidraulikus emelő. Az NSZK exportra készített guruló erőművész váza készül itt, s mint a képen látható, ugyancsak Piliscsabán festik azokat. A hid­raulikát a nyugatnémet partner szállítja. A tefvek szerint jö­vőre tovább erősítik a kézi emelőt, hogy 3 tonnát szállíthasson. Nem romlott az ellátás Fejőház épül a Szente-tanyán Elterjedt a hír: bezárták Po- mázon az Óbuda Tsz tej bolt­ját, s a helyén a tanács zöld­ségboltot nyittatott. Az indok­lásban az állt, hogy a nevezett mezőgazdasági nagyüzem Szencsó, más néven Szente-ta- nyáján olyanok a higiéniás kö­rülmények, hogy az Állat­egészségügyi Intézet nem en­gedélyezte tovább a kannás tej árusítását. Érdekelt, hogy miképpen ke­rülhet egy országos hírű ter­melőszövetkezet tehenészete ilyen helyzetbe? Aztán kide­rült, hogy a hír nem igaz. Dr. Szétag Jenő, a szente- pusztai tehenészet állatorvosa elmondta: az üzlet bezárásá­nak oka sokkal prózaibb a hír­ben megfogalmazottnál, egy­szerűen arról van szó, hogy nyitva tartása gazdaságtalan. Ha jobban utánagondolunk a szakember szavainak, igazat kell adnunk neki. Az Óbuda Tsz-nek három boltja műkö­dött, Szentendrén, Pomázon és Budakalászon. A három üz­letben naponta összesen 4-500 liter tej talált vevőre. Könnyen kiszámítható, hogy ilyen for­galom mellett a szállítás, a VASÁRNAPI GONDOLATOK FELVÉTELI VIZSGA M agas, szőke lány lépett a pálmákkal díszített szobá­ba. Az asztalon rózsacsokor illatozott. Remegve lé­pett a bizottság elé, alig tudtam lelket verni belé. Ebben a pillanatban nem sok esélyt adtam neki. Amikor felel­ni kezdett, még telítve volt tétovasággal, zavarral, őszin­te önkorholáfisal. Mindazonáltal ilyen tartalmú műelem­zést régen hallottam Berzsenyi Dániel költészetéről, és jártasnak bizonyult Mozart zenéjében és Picasso festői korszakaiban is. Olyannyira, hogy amikor az alanyi alá­rendelt mondatról beszélt hibátlanul — önmagát korhol­va késedelmes válaszáért —, tudása védelmére keltem: gondolkodni mindenkinek szabad, sőt kötelező. A mon­datokat megelőző csönd hiteles. Már történelemből ismertette a keresztes hadjáratok korát, szintén meggyőző anyagtudással, világos okfejtés­sel, szabatos fogalmazással, amikor önéletrajzába pil­lantottam. Vajon ilyen jó felkészültség ellenére, mi okoz­za a zavart, miért hiányzik az önbizalma? A sorok min­dent megmagyaráztak: Kishúgom agyvérzéssel született — járóképtelen. Édesanyám gondozza. Ezért soha nem voltunk még együtt színházban, nem jutottunk el a Ba­latonhoz. Mindent megértettem. A szőke Annát felvettük, de nem szánalomból. Egyszerűen azért, mert kitűnt tudá­sával, emberségével. Egy valamit azért máig is bánok. Hogy a legszebb ró­zsát nem vettem ki a vázából, s nem küldtük el édes­anyjának. Losonci Miklós Pattogó szikrák, tündöklő mini tű­zijáték. A mesés hangulat azonban sokkal prózaibb munkát takar. A toki Egyetértés Tsz mezőgépalkatrész-gyártó üzemében, Tiny- nyén készülnek a betakarítógépek felhordóláncának lécei, il­letve az MTZ traktorok kipufogói a hegesztők keze alatt. Az utóbbiból az idén 14 ezer darab. Trencsényi Zoltán felvétele kannázás, az edénymosogatás, az eladók fizetése, a boltok re­zsije meghaladta a bevételt. Mindehhez hozzátehetjük, hogy a fejlett állattenyésztés­sel rendelkező országokban a tej kannázása már régen a múlté, az alumínium edényeket felváltotta a krómacél. Ez utóbbinak óriási előnye, hogy könnyen tisztítható, s gyakor­latilag kizárja a fertőzés lehe­tőségét. Dr. Szétag Jenő nem tagadta azt sem, hogy a szentepusztai tehenészet jó tíz évvel ezelőtt már telepítésekor — a techno­lógiáját tekintve — elmaradott volt. Persze ez nemcsak a tsz hibája. Akkor országszerte a karámos tartásra esküdtek, a jószágoknak szinte semmi mozgási lehetőségük nem volt. Nemcsak nagy beruházást kö­vetelt a tartás, hanem az álla­tok kiszolgálása is sok-sok élő­munkát követelt. Ma már azt mondják gazdaságosnak, ha a nagyüzemek közelítenek a lá­basjószágok természetes tartá­sához, a tejet pedig fejőházak­ban fejik. Szentepusztán, mintegy 30 millió forintos beruházással, szeptember 1-re kialakítják a zárt technológiás rendszert, s ezzel biztosítják — miként az a szentendrei telepen is látha­tó — a tej első osztályú minő­ségét. Sokkal kevesebb mun­kaerőre lesz szükség, ebből adódik, hogy nem lesz veszte­séges a tejtermelés. A látszattal ellentétben Szentendre, Budakalász és Po- máz tejellátása nem romlott. A tejipari vállalat — amely most átveszi a tejet az Óbudától — könnyen pótolja a hiányzó 4- 500 litert. V. M. Az álláspontok összeegyeztethetők A közös út vezet csak célhoz Már több mint százhúsz perce beszélge­tünk Bobály Mihállyal, Budakeszi nagy­község tanácselnökével. Azt bogozgatjuk. hogy az elmúlt négy évben az államigaz­gatási apparátus támogatta vagy akadá­lyozta Budakeszi környezetszépítő- és védő kertbarátok körének munkáját? A tanács­elnök asztalán dokumentumok, amelyek azt bizonyítják: minden, a távlati tervbe illesz­kedő, a nagyközséget gazdagító, a jogsza­bályokkal nem ellenkező akciót segítenek. Ezzel állítom szembe Makkosmárián szer­zett tapasztalataimat, dr. Tatár Józsefnek, a kertbarát kör elnökének észrevételeit, Forrai Sándornak, a HNF Pest megyei Bi­zottsága főelőadójának véleményét, a KNEB levelének tartalmát. Mivel azonban a dolog ilyen bonyolult, s az olvasó türelme is véges, így csak azokra az eseményekre összpontosítunk, amelyekből napjaink konf­liktusai kifejlődtek. Idegtépő huzavona A kollektíva 1974 és 1980 között a budai járási Áfész szakcsoportjaként működött. Ezalatt Makkosmárián — ahol 1508 zártkerti telektulajdonos van, de alig kétskázan tagjai a körnek — önerőből építettek hat kilométer utat, s négy ki­lométeres viz- és villanyveze­téket, lefektettek 800 méter nyomócsövet, tavaly pedig föl­szereltek egy nyomásfokozót. Területet rendeztek, árkot ás­tak, hulladékgyűjtő akciókat szerveztek, fásítottak (a HNF Pest megyei Bizottságától 35 ezer forint értékű csemetét, ró­zsát, orgonát kaptak). Tény, hogy működésük eredménye­ként Makkosmária egy része rendezett, közművesített terü­let lett. Négy éve, 1980-ban a budai járási Áfész megszüntet­te a szakcsoportot. Szabályta­lanul. Mert nem alakított fel- számolási bizottságot, amely tisztázta volna a vagyoni kér­déseket, s megnevezte volna a jogutódot. Így hiába alakult meg ugyanazon tagokkal a bu­dakeszi kertbarát klub, a já­rási hivatal nem fogadta el jogutódnak, az OTP Pest me­gyei Igazgatósága pedig zárol­ta 320 ezer forintjukat. A következő esztendő no­vemberében a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnöke levelében kiutat javasol. Dr. Papp Lajos államtitkár azt ta­nácsolja, hogy alakuljanak át polgárjogi társulássá, vagy hozzanak létre egy, a HNF ke­retén belül működő kertbarát kört, amely az OTP-nél szám­lát nyithat, s így hozzájuthat­nak a pénzükhöz. A budake­szi Hazafias Népfront kertba­rátok klubja 1982. február 20- án alakult meg. Alapszabályát a HNF megyei bizottsága is jóváhagyta. A dokumentumot a helyi tanács a járáshoz to­vábbította, amely dr. Papp Lajos véleményével ellentét­ben nem engedélyezte a klub egyesületként való működését. Űjabb kérdőjel keletkezett: működhetnek, vagy sem? Közben a KNEB elnöke ta­valy május 6-án közölte, hogy az OTP jogszabálysértő módon zárolta a kör pénzét. Tehát a KNEB a kertszakcsoport jog­utódjának tekinti a kört. Az OTP kifizetett nekik 213 ezer 750 forintot. A többit vissza­tartják mindaddig, amíg nem bizonyítják jogutódságukat — olvasható az OTP Pest megyei igazgatójának levelében. A kívülálló nem győz ámulni az indoklás olvasásakor, eszerint ugyanis 213 ezer 750 forint ere­jéig örökösök, tovább nem. Formailag megoldódott Az olvasóban nyilván fel­vetődik a kérdés; miért akar­nak a környezetvédők egyesü­letté válni? Mert ez esetoen jogi személynek szárait a kert­barát kör. Most nem az, bár van alkalmazottja, aki után SZTK-t fizetnek, van pénze, költségvetése, alapszabálya, amelyet mellesleg a KNEB szakrevizora abszolút jónak minősített. Meg aztán a jogi személy státusa azzal járna, hogy behajthatnák a közmű­vesítés költségeit azokon a te­lektulajdonosokon, akik nem hajlandók fizetni, csak az előnyöket élvezik. Már jelez­tük, hogy mindenki tagja a körnek, sót, egyesek a vízveze­ték- és villanyhálózat építé­se előtt aláírásukkal vállalták a rájuk eső költségeket, most azonban, a bekötések megtör­ténte után nem fizetnek. A klubtagok pedig pereskedhet­nek a Polgári Törvénykönyv 361. paragrafusára hivatkozva, amely a jogalap nélküli gazda­godás esetét határozza meg. Esetleg a közművet fenntartó vállalattal (Vízmű, ELMÜ) egyezkedhetnek, hogy ne kösse be ezekbe a házakba a vezeté­keket. A csoport — a HNF Pest megyei Bizottságának javasla­tára — hivatalosan is program­jába vette a környezet szépíté­sét és védelmét, s tavaly áp­rilis 6. óta a budakeszi környe­zetépítő és -védő kertbarátok köre nevet viseli. A tanácselnök érvei Miért rágódunk akkor most Babály Mihállyal ezen a prob­lémán? Mert a makkosmá- riaiak az akadályoztatásokért elsősorban a helyi tanácsot te­szik felelőssé, mondván, hogy nem becsülik erőfeszítéseiket, semmibe veszik ötleteiket. Az elnök azonban másképp lát­ja a dolgokat. — A környezetépítő és -védő kertbarátok körének tagjai te­hát úgy érzik, hogy akadá­lyozzuk öntevékeny akcióikat. Akkor Makkosmária 150 hek­Arcok a mezőgazdaságból Hazament Szigetbecsére Fiatalos lendülettel beszél, mondatait gondosan szerkesz­ti. Bármiről kérdezem a mun­kájához. az előtte álló felada­tokhoz kanyarodik vissza. Mol­nár Ferenc, a szigetbecsei Új Elet Termelőszövetkezet elnö­ke alig négy hónapja igazgat­ja a közös gazdaságot. Mond­hatnánk, ez a tanulóideje, de ez így nem igaz. — Tulajdonképpen hazajöt­tem — mondja a kiegyensú­lyozott ember benyomását kel­tő elnök. — Korábban mint főmezőgazdász nyolc évig dol­goztam a szigetbecsei tsz-ben. Tehát ismerem a dörgést, tu­dom, miért hova kell nyúlnom, kire számíthatok. Szerencsére a szakemberek nálunk nagyon ritkán váltogatják egymást. Az akkori elnök, Kiss Jenő 1970-ben megkereste és 1971- ben lett a Duna-melléki szö­vetkezet főmezőgazdásza. Iogy mivel teltek az első na­pok, hónapok? Szívós munká­val, szün telelj tanulással és továbbképzéssel. Az üzemmér­nöki oklevelet 1976-ban sze­rezte meg a gyöngyösi mező- gazdasági főiskolán. Merőben új körülmények között — mint a volt ráckevei járás állattenyésztési főfelügye­lője — is megállta a helyét. Mindig arra helyezte a hang­súlyt, hogy a már összegyűj­tött tapasztalatokat miként hasznosíthatja. Időközben a fe­lettesei is felfigyeltek tevé­kenységére és szinte a tudta nélkül 1980-ban vezetőképző iskolára lavasolták. A jelölés helyesnek bizonyult. A termé­keiről országhatárokon túl is ismert dömsödi Dózsa Tsz-be hívták 1982 nyarán termelési igazgatóhelyettesnek. Aztán — tőle függetlenül — megint újabb ugrás, a szigetbe­csei tsz-elnök nyugdíjaztatása után küldöttség ment érte Dömsödre. Jönne már haza — invitálták. A tagság egyhangú­lag őt választotta vezetőjének. Így került a kicsi, alig 850 hek­tár földdel rendelkező, pénz­ügyileg viszont annál erősebb szövetkezet élére. Ügy tűnik, a tagság jól választott. — Sohasem hagyatkozom ki­zárólag a rutinra — vallja az elnök. — Lehet-e nemesebb célunk, mint mesterré válni választott szakmánkban, hiva­tásunkban? Szerintem nem. Aki pedig e szerint törekszik a jobbra, többre, annak meg keli hallani a kívülről jövő hango­kat is, forgatni a szakkönyve­ket, a folyóiratokat. Azt mondta, kelL Pedig fo. galmazhatott volna úgy is, kel­lene. Egyre nyilvánvalóbb, hogy a begyakorolt fogásokkal ma már nem sokra megyünk. Űjabb és újabb ötletekkel igyekszik elérni, hogy a nyu­godt víz ne váljék zavarossá, a gazdaság hajója körül. Azon ritka szövetkezetek közé tar­toznak, amelyek hitel nélkül gazdálkodnak. A nyereségből jut fejlesztésre, és most is újabb lehetőségek feltárásán, az árbevétel és a nyereség nö­velésének módozatain töri fe­jét az új elnök. Bóna Zoltán táros határából vajon miért nyilvánítottunk 40 hektárt bel­területté, 110-et zártkertté? Miért alakítottuk meg a zárt­kerti albizottságot, amelynek dr. Tatár József is a tagja, s készítettük el Makkosmária és Nagyszénás rendezési tervét? A részletes villany- és útháló­zat-bővítési programot? Holott a nagyközség központjában is épp elég közművesítési gon­dunk van. Makkosmárián a 808 hétvégi ház mellett mindössze 123 lakóépület áll, mégis bel­területté nyilvánítottuk. — Kapcsolatunk mégsem felhőtlen. Szerintem azért, mert a kör tagjai nem értik meg, hogy első a nagyközség. A nyolcezer állandó lakos. Ve­gyünk konkrét példát: dr. Ta­tár Józsefék kijárták, hogy a vízművek a tanács megkerü­lésével épített nekik egy nyo­másfokozót. Ne kerülgessük a forró kását, mondjuk ki, hogy személyes kapcsolatok révén intézték el a dolgot. Ugyanak­kor a nagyközség több utcájá­ban üresek a vízcsövek, hö­rögnek a csapok. Más: a kör tagjainak valóban tiszteletre­méltó erőfeszítésével utat épí­tettek. A rendezési tervekben viszont háromszor ilyen széles szerepel, mert ez lesz a térség gyűjtőútja. Egy ideig azonban nem foghatunk hozzá az épít­kezéshez, mert a vízelvezető árkokat közvetlenül az út mel», lé tették. Vagy: hosszas utána­járással elkészítették Makkos­mária egy részének a villamo­sítási tervét. Ezzel párhuzamo­san a tanács is dolgoztatott ezen, de az egész térséget átfo­góan. A részterv természetesen ez esetben sem illik bele az el­képzelésekbe. — Bennünket hibáztatnak azért is, mert nem hajtjuk be az általuk kiépített vízveze­tékre rákötött tulajdonosoktól a rájuk eső költséghányadot. Nincs rá1 jogszabály. Más a helyzet a villannyal. Ott az ipari miniszter rendelete meg­szüntette a joghézagot. Aztán itt van a most zajló kőkérdés! Ugyancsak kapcsolatok révén, követ szereztek a III. kerüle­ti Árpád fejedelem útjáról. Jöttek hozzám, hogy csak ak­kor kapják meg, ha a tanács igazolja, hogy a kövéket bel­területen használják fel. Az azonban nem szerepelt az ira­ton, hogy térítésmentesen. Én azt mondtam, rendben, de ki­kötöm. hogy a község később sem fizet, s kértem, hogy a Vasvári Pál utca is katijon a kőből. Erre nem voltak haj­landók. Megértem, hogy a kör­nek van lehetősége fuvaron­ként, teszem azt 300 forintot letenni. Nekünk sajnos nincs. — Száz szónak is egy a vé­ge. Egyetértek a HNF Pest megyei Bizottságának állás­pontjával. Minden olyan kez­deményezést támogatunk, amely nem sérti a település ér­dekeit, nem okoz feszültséget a lakosság körében. Továbbra is azt szeretném, ha mindenféle közműépítés a tanács bevoná­sával történne. A lakossági erő kibontakozását nem kívánjuk gátolni, sőt! De nem egyezte­tés nélkül. Vitorlát feszíteni íme a két álláspont, amely öszeegyeztethető lenne. Az egyik félnek csak azokat a ki­fogásokat lenne szabad a ta­nácsnak címezni, amelyekről valóban az tehet. A másik ol­dalon viszont siettetni kellene a kör egyesületté szervezését. S ami leglényegesebb, együtt vitorlát feszíteni az előrevivő szélnek. Vicsotka Mihály Szikraesőben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents