Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)
1984-07-14 / 164. szám
PEST « MEGYEI 4 1984 JÚLIUS 14., SZOMBAT ■ Színházi levél»«™ Régibb és újabb rosszlányok Nyári egyetem Zsámbékon Hiányérzetet akarunk kelteni ^ A főiskola nem egyszerűen csak a helyet adja ne- ^ künk. Ez egy komoly otthon. Az évek során íokozato- ^ san fejlődött kapcsolatunk, s ma már a főiskola közre- ^ működő partnerünk a nyári egyetem szervezésében, í Közös ügyünkké vált ez a tábor. Ugyanígy érzékelhetők í a változások Zsámbék életében is. Már ami a falu kül- 2 ső képét és szellemi életét egyaránt illeti. Az idei nyári színházi előadásokban bőségesen fordulnak elő rosszlányok. A Körszínházban, a Szép asszonyok egy gazdag házban színpadán, egész csapát van belőlük, s egyikük- másikuk még jó házasságot is csinál, révbe ér, tisztes asz- szonyság lesz belőlük. (Mintha nem csak a XVI. századi Kínában fordult volna elő ilyesmi...) A magas polcra kerülő rossz, sőt legrosszabb lányok közül is az egyik leghíresebbről, a bizánci Theodora császárnéról is mostanság olvasható egynémely pikáns apróság Prokopios mester Titkos történet című epés krónikájában — amit nem azért emlegetek, hogy Kazimir Károly figyelmét felhívjam: ez még nem szerepelt, a Körszínház műsorán, , ámbár ... —, hanem azért, mert azt szeretném illusztrálni vele, hogy a rosszlányok mindig érdekelték az embereket, akár úgy, mint rosszlányok, akik érdeklik a férfiakat, akár mint irodalmi alkotások hősnői (ebben a minőségben is igen-igen szép számban fordulnak elő, a legkülönfélébb műfajú alkotásokban), akár pedig, mint hihetetlen karrierek és történetek fő figurái, akik adott esetben még a történelembe is beleszóltak. No, de ne ragadjunk le a Körszínháznál és az ottani bájos rosszlányoknál. Mozduljunk ki a Városligetből, és menjünk át a Városmajorba. Ott egy bizonyos Lysiane nevű kedves és jószívű hölgy nem fukarkodik a kegyeivel, mondván: Uraim, csak egymás után! S ha még messzebbre tekintünk, a szolnoki Damjanich Múzeum udvarán egy középkori rosszlányt láthatunk, a Gyulai Várszínházban meg nagyonis mai rosszlányok osztogatják kegyeiket a balatoni főszezon idegenből jött turistáinak. (A férfiaknak persze.) E két helyszín rossz- lányainál érdemes egy kissé elidőzni —, természetesen csak elméletben és művészeti szempontból. A szolnoki múzeumudvaron egy érdekes kísérlet tanúi lehetünk. Csizmadia Tibor rendező előkeresett egy régi játékot, mely a XV. századi Németalföldön. maradt fenn. Ez egy úgynevezett mirákulum- játék, azaz vallásos tárgyú csodás eseményeket mesél el. A középkor nagy vallásos színjátékai közül ez a típus tulajdonképpen két irányban fejlődött. Az egyik az angoltípus volt, melyet miracle play-nek, mirákulum (csoda) - játéknak neveztek. Ez rokonságban állt a passió játékokkal, azaz a Jézus kínszenvedését és kereszthalálát elmesélő történetekkel, illetve a misztériumjátékokkal, ' ezekkel a gyakran több napon át tartott óriási látványosságokkal, melyek a Szentírás nyomán az egész emberiség történetét óhajtották bemutatni, a Paradicsomtól az utolsó ítéletig. A másik, a franciatípus, lényegesen világiasabb színezetű volt. A miracle nem bibliai tárgyú, vagy nem feltétlenül az, hanem mesés történet, melyben egy szent legendáját dolgozzák fel; esetleg valamely ismert regény dramatizált változata. Kell azonban szerepelnie a történetben valami csodának is (innen a műfaj neve: csoda=miracle). Nos, a szolnoki darab, amelynek teljes címe: Való igaz és felette csudálatos história ama Nimwégai Máriká- ról, ki hét hosszú esztendőn által cimboráit és bújálkodott vala egy kanördöggel, ilyen franciás típusú darab. Hősnője egy ártatlan leányzó, ama bizonyos Márika, akit egy szép napon a bátyja, Giselbertus úr — mellesleg szerzetes — vásárolni küld a városba, Nimwégába. Márika útközben összetalálkozik a csábító, férfias külsőt öltött kanördöggel, akit Simonnak hívnak. Az ördög megkaparintja Márika lelkét és elcsábítja a testét. Még % nevét is megváltoztatja MáI rikának: Emma lesz belőle. S így, mint férfi és nő, élnek együtt hét hosszú esztendeig, sőt Simon arra is ráveszi Má- rika-Emmát, hogy más férfiakat elcsábítson, romlásba döntsön. Mígnem egy szép napon Márika megtekint egy vallásos tárgyú színjátékot a városka főterén, s ezen úgy megindul, hogy bűnei bocsánatáért egyenesen a pápáig elmegy. A kirótt súlyos peni- tenciával aztán levezekeli bűnös élete minden vétkét, s megtisztulva hal meg. Ma már ez kedvesen naív mese. De öt-hat évszázaddal ezelőtt bizonyosan komolyan vették a nézők, akik, ha azt nem is hitték el egészen, hogy Márikát egy valóban létező kanördög kerítette hatalmába, s csinált belőle — már elnézést — ringyót, azt láthatták, mint térültek el az igaz útról a fiatal lányok egynémely ördögi férfiak jóvoltából, azaz mint lett az ártatlan falusi lányokból (Márika is az!) stricik és kerítők kezén ringyó, aki testestül-lelkestül a mocsárba süllyedt. Az élet így szüremlett bele a játékba, s így igazolta annak hitelét, egyúttal megcsillantva a bűn-' bánat és, a kegyelem lehetőségeit is: sosincs késő istenhez térni, sosincs késő megbánni bűneinket. Gyulán is előfordul a Fekete Sándor által írt komédiában, A Lilla villa titkában néhány olyan mozzanat, mely emlékeztet Márika történetére. No, nem a kanördögről van szó. hanem arról, hogy manapság is gyakran kerülnek fiatal lányok a könnyű pénzkeresetnek vélt, gyakran bizony jól is jövedelmező rosszlány- kodás útjára. Vannak jólelkű nénik, bácsik, férfiak (kerítőnők, kitartók, stricik, hogy világosan beszéljünk), akik segítenek az első lépéseknél, aztán meg a többinél, Lilla asz- szony villájában is ilyen jótékonysági intézmény működik, de elég furcsa feltételek mellett: a kicsiny, de lelkes leánycsapat csak a szocialista országok fiainak esdekléseit hallgatja meg, s e meghallgatás nem konvertibilis valutával honorálandó. A vállalkozás nem nagy volumenű, de Lilla asszony lánya, az élelmes Viki (aki maga is balkézről származik), meglátja a távlatokat a dologban, s habozás nélkül otthagyva az egyetemet, a gmk, a gt vagy a kisvállalkozás élére áll, hogy felfuttassa az intézményt. A közönség természetesen érdeklődve figyeli a régibb és újabb rosszlányok történetét. S közben talán nem is nagyon gondol rá, hogy ez a rosszlány-ügy csak afféle ostya, a keserűbb mondanivaló könnyebb lenyelése céljából. Nimwégai Márika esetében ez a keserű pirula az az erkölcsi tanulság, hogy bárkivel megtörténhet egy ilyen ördögi kísértés, esendők vagyunk —•, de ki is mászhatunk a bajból. A Lilla villa meg arra int: ügyes ember a bajból is szerencsét kovácsol, csak éppen az erkölcsi tartását veszti el közben. És akadhat, akinek ez még nem mindegy. Takács István Priszter Andrea, a nyári egyetem titkára mondja ezeket, hat év tapasztalatainak birtokában. Idén hetedszer szervezte meg az ELTE Egyetemi Könyvtár a művelődés- történeti és művelődés-közéleti stúdiumot. A korábbi évek gyakorlatától eltérően most nemcsak a pedagógusképző intézmények hallgatói jöhettek. Bármilyen egyetemről, főiskoláról lehetett pályázni és meghívtak már végzett, fiatal szakembereket is. Tág keret Az idei téma: műveltség és életmód az ezredfordulón. Meglehetősen tág keret, szinte minden belefér. Ezt jelzik az előadáscímek, a programok is. A tíz nap alatt szó esett gazdaságról, a magyar településhálózatról. a társadalmi cselekvés lehetőségeiről, a szellemi életről és számítástechnikáról. — Tulajdonképpen ez az utóbbi, pontosabban a tágabb értelemben vett technikai nevelés problémaköre a fő témánk — mondja Priszter Andrea. — S csak az első pillantásra tűnik úgy, hogy sok előadás távol áll ettől. Éppen az a célunk, hogy minden lehetséges nézőpontból megvizsgáljuk a kérdést. Hallgatóink három úgynevezett régióba szerveződtek és az előadások hallgatása mellett egy-egy témát is kidolgoznak. Az Alföld régió egy Délibáb nevű, XXI. századi szocialista mezőváros tervét készíti el, a Felső régió Észak-Magyarország környezetvédelmével foglalkozik, míg a Dunántúl régió a Balaton tehermentesítésére dolgoz ki elképzeléseket. Bors László, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem hallgatója. — Először veszek részt a nyári egyetemen. Szívesen jöttem, amúgy is érdeklődő, amolyan izgő-mozgó ember vagyok. Ügy érzem, érdemes volt eljönni. Ezt Pál Gabriella, ugyancsak pécsi egyetemista is helyesli. — Ez mind igaz, bár kicsit szokatlan volt a zsúfolt és mindig más jellegű program. Hiányoltam az előadások utáni beszélgetéseket, vitákat. Talán jobb lenne egy szűkebb területre koncentrálni és azt alaposabban megvitatni. Zsúfolt program — Mi éppen azt szeretnénk — szól közbe Priszter Andrea —, hogy mindenkiben hiányérzet támadjon. Erezzék azt, valamiből kimaradnak, ha nem néznek utána dolgoknak, amiket itt hallottalt. Szűcs Ervin, az ELTE technikai tanszékének vezetője, azok közé az előadók közé tartozik, aki igényt tart azokra a bizonyos beszélgetésekre. Ennek érdekében a programon kívül visszajött a táborba. — Engem is érdekel a visz- szajelzés, ezeknek a szabad felfogású fiataloknak a véleménye. Másrészt rendkívül fontosnak tartom a technikai műveltséget, az arra való nevelést. Ezek nélkül az ismeretek nélkül nemcsak az ezredfordulón, de már ma sem lehet létezni. A technika és a kultúra kapcsolata, a robot- technika, az ember helye a technika világában: ezek hallatlanul lényeges és izgalmas kérdések napjainkban. S a mai generációk már egészen másképp állnak hozzá ehhez, mint a korábbiak. A fiatalok igénylik ezeket az ismereteket. Azzal a véleménnyel én is egyetértek, hogy túl sokszínű a téma. Eredményesebben lehetne dolgozni egy szűkebb területre összpontosítva. Másrészt Andreának s igaza van, ami az érdeklődés felkeltését illeti. A program valóban zsúfolt. Egész nap előadások vagy kirándulások. Este vetítés, színház, majd éjszakába nyúló találkozók. viták. S emellett a saját témájukon is dolgoznak a régiók. A lelkesedésről — De talán éppen ettől jó a tábor — mondja Bors László —, ez adja azt a pezsgést, ez szüli a lelkesedést és a remek hangulatot. A lelkesedésről van más vélemény is. Molnárné Kubik Zsuzsanna tavaly végzett Szombathelyen a könyvtár— matematika szakon. — Engem az Országos Tudományos Diákköri Konferencián elért eredményem alapján hívtak meg a táborba. Jól érzem magam, csak csodálkozom, hogy olyan sokan nem járnak be az előadásokra, pedig ez nem olyan, mint az Személyiségi jog. Történt egyszer — legalábbis a Jogi esetek legutóbbi adásának készítői szerint —, hogy egy taxislegény olyan fényképeket készített egyik hölgyismerőséről, amelyeken nem túl sok textília borította a leányzót. Ezeket a fotókat aztán eladta valamelyik újságnak. A lány panaszával a Jogi esetekhez fordult, hiszen más dolog kettesben modellt állni valakinek, és megint más ország-világ elé tárni ennek az intim együttlétnek a fotótechnikai emlékeit. Nos, a jog természetesen a kényelmetlen helyzetbe hozott partnernek adott igazat, mégpedig azzal az indoklással, hogy hiába hangzott el az exponálás dolgában a beleegyezést jelző igen, ez a helyben hagyás a kinyomtatásra már nem vonatkozott. A taxis tehát visszaélt a lány személyiségi jogával. És ugyanezt cselekedték volna azok is, akik szomszédaik becsmérlő szavait vették hangszalagra, ha például ismerőseik szórakoztatására lepergették volna azokat a közös fal innenső oldalán rögzített felvételeket. De szerencséjükre ezt nem tették meg, hanem rendeltetésszerűen használták őket: csak azt igazolták velük, hogy micsoda pocskondiázások áldozataivá lettek egy kényszerű együttlakás során. A vokális dokumentumok ilyenformán nem egyetem. Ez egyáltalán nem kötelező. Igaz, engem sem érdekel minden, de azért meghallgatom. Elsősorban a számítástechnika vonz. Szeretnék az iskolában egy számítógépes szakkört indítani, ehhez remekül föl tudom majd használni az itt tanultakat. Én is zsúfoltnak érzem kicsit a programot, a kirándulásokon állandóan rohanni kell és sajnos sok rendezvén;; elmaradt, több meghívott nem jött el. Mindezek ellenére örülök, hogy hívtak, és jövőre is szívesen jönnék. A vélemények eltérőek, de a résztvevők a lényegben megegyeznek, amit Poszter György, a nyári egyetem igazgatója egy néhány év előtti megnyitóban így fogalmazott meg: Összejö- veteleink, huzamos társas együttléteink célja, hogy olyan felelős értelmiségi gondolkodás és értelmiségi magatartás kialakításához nyújtsunk lehetőséget, amely vállalni tudja e lét összes konfliktusait, problémáit. váltak személyiséget sértő eszközökké. Ez a két — a szóban forgó műsorban igen frappánsan tálalt és okosan megmagyarázott — példa még a paragrafusokhoz mit sem értő nézők számára is érthetővé tette a személyiségi jog fogalmát. Most már akár le is vizsgázhatunk abból a tételből, hogy kikről és hogyan lehet például olyan álló- vagy mozgóképeket készíteni, amelyek esetleg éppen a televízió műsorába kerülnek bele. A színészeket és a sportolókat — hiszen ők éppen a köz szórakoztatására szegődtek el — minden külön kérlelés nélkül szabad megörökíteni egészen közelről is; velük kapcsolatban csak az a szabály, hogy ábrázolatuk reklám céljából hozzájárulásukkal adható el. Míg ellenben, a kulturális események vagy sport- rendezvények nézőit csupán mint tömegfelvételek alakjait szabad sokszorosítani. Tehát olyan minőségükben, amilyenben éppen megjelentek valahol. Sokszor okosította már ki a Jogi esetek a maga nagyszámú híveit, de ennyire közérdekű — a szó legszorosabb értelmében véve testreszabott — témát talán még egyszer sem választott. Köszönet ezért a kitűnően sikerült jurátusi szolgáltatásért! Szilágyi János. A rádió egyik népszerű műsora a Halló, itt vagyok! Akik rendszeÖnerőből Tanórán kívül A tanórán és az iskolán kívüli, rendszeres elfoglaltságot nyújtó szakkörök, művészeti és sportkörök, klubok szervezése az elmúlt években nem tartott lépést a tanulói létszám növekedésével. Sokhelyütt hiányoznak e foglalkozások megfelelő feltételei is. Ugyanakkor mind fontosabb pedagógiai törekvés, hogy a diákoknak értelmes, vonzó programokat kínáljanak szabad idejükben. A gondok enyhítését szolgálja, hogy a Művelődési Minisztérium új rendelkezés kiadásával készül a szakköri munka fejlesztését korlátozó kötöttségeket megszüntetni. A szakkörök szervezésének és működésének továbbfejlesztése ma fontos feltétele a nevelőmunka korszerűsítésének is. Fontos, hogy a tanórán kívüli foglalkozások minél szélesebb kínálata álljon a tanulók rendelkezésére, valóságos választási lehetőséget teremt- va ezzel számukra. A minisztérium álláspontja szerint meg kell találni azokat a lehetőségeket, amelyekkel az iskolák is képesek saját szervezésükben lehetőséget teremteni a gyermekeknek szabad idejük kulturált eltöltésére. résén hallgatják ezt a hétfő éjszakánként jelentkező lelki klinikát, azok jól tudhatják, hogy annak hatvan percében Szilágyi János rögzíti a jelentkezők telefonálását és vála- szolgat azoknak, akik jókedvükben vagy éppen kétségbeesésükben ehhez az empatikus érzelmekben nem kissé gazdag riporterhez fordulnak. A minap aztán ő csöppent bele híveinek szerepébe: Képes András kollégájának szelíd faggatására maga sorolta el, hogy neki mi fáj, s mi minden akadályozza abban, hogy még jobb műsorokat fabrikáljon. Őszintén szólva eleinte meglehetősen magánjellegű panaszkodásnak hangzottak szavai — az, hogy ki, miért, illetőleg ki miért nem kap valami díjat, hát ez aztán igazán néhány vagy néhány tucat ember ügye —, ám ahogy szaladtak a percek, mégis fel-felsejlett ebben a kérdezz-fele- lekben a közérdek. Tudniillik az, hogy Szilágyit nem annyira a magamutogatás, hanem sokkal inkább a szolgálat alázata hajtja. Rokonszenves rámenősségével segíteni, az elakadt ügyeket tovább lendíteni, a baráti szóra éheseknek pedig válaszolni akar. Hogy ebbéli igyekezetének hivatalos fogadtatása nem mindig tetszik neki, az az ő saját gondja. A hallgató, a néző öröme viszont az, hogy vannak ilyen mikrofonforgatók a Bródy Sándor utcában ... Akácz László Bajcsay Mária (Simon ördög) és Fazekas Zsuzsa (Márika) a szolnoki mirákulumjátékbaa M. Nagy Péter Kiállításra készül Szekeres Erzsébet textilművész, akinek munkái jelenleg Csehszlovákiában láthatók, augusztusban Budapesten megrendezendő önálló kiállítására készül. Egyik munkájával nemrég elnyerte az UNICEF díját. A jövőre már hazánkban is árusított gyermeksegélyező kártyákat az a textilképének reprodukciója díszíti. Tv-FIGYELŐ
