Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-12 / 162. szám

Gondolkodjunk együtt Játszótér, pihenőpark lehetne Adják bérbe n területet A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 163. SZÁM ______________________1984. JÜLIUS 13., CSÜTÖRTÖK Se kcrn ©ner©l©l vállalják Ípítikőiősségek is alakultak Járom a monori régi strand területét. Elhanyagolt a vad­regényes terület, a hárs, a tölgyfák, a szomorúfűz sóhaj­tása szinte visszhangzik ben­nem. Sokat jártam ide gyermek­ként, ifjúként. A kismedencé- ben fürödtünk, a nagymeden­cében akkoriban már csak na* pozni lehetett. Lopva, lesve néztük a lebarnult, csinos lá­nyokat, asszonyokat, s felhe- vült testtel ugráltunk fejese­ket a tiszta vízbe, s fociztunk a homokozó területén. Most is megvan még a kis- medenee. Az idő kikezdte, ré­sek, repedések tarkítják, nő benne a gaz, földomlás csúfít­ja, de még így is nosztalgiát kelt bennem, gyermekkori em­lékeket idéz. Nem vagyok építész, kőmű­ves, de ahogy elnézem az idő­vájta betonmedencét, az ár­válkodó hintaállványt, a szép évtizedes fák és bokrok között, akaratlanul is felötlik bennem: valamit tenni kellene ezért a szép környezetért. Mert ez a terület fekvésénél fogva, szép, ideális, a Park-büfé háta mö­gött jobb sorsra érdemes. Ezt erősítik meg bennem be­szélgető partnereim, ott a bü­fében, amikor szóba kerül a téma. Elszégyellem magam, amint hallom, mire használ­ják. Nem irigylem azokat, akik odajárnak alkalmi part­nereikkel, ha nekik ez megfe­lel... De a strandkert — ne­vezzük így — napról napra el­veszti kulturáltságát. Elhanya­golt, gondozó nélküli dzsum­buj lett. Pedig nemrég még társa­dalmi összefogás erősítette azt az elhatározást: , tanuszodát építenek ide. össze is jött jó pár százezer forint — betétben vigyázzák is! —, de azóta vál­toztak az idők: a városi jogú nagyközség fejlesztési tervé­ben sokkal fontosabb célkitű­zések kaptak előnyt, zöld utat. Autóbuszjárat Monorról Pest fe*é. Az ajtó melletti ülésre láthatóan itluminált ál­lapotban lévő férfi huppan, s mint hamarosan kiderül, nem­csak az alkohol teng túl benne, hanem a segítőkészség is. Mindenáron pártfogásába igyekszik venni az ajtónál ál­ló idős asszonyt, kezdi egy so­rozat kérdéssel, s nem izgatja, hogy választ nem kap, csak mondja, mondja, mint a pere­ces. — Hová megy? Mindjárt le­száll? Akkor miért nem jelez? A tanuszoda létesítését nem vetették el, csak későbbre ha­lasztották. Mégis, mit kellene addig is tenni, mi volna a megoldás, hogy a szép strandkert ne menjen teljesen tönkre, ne le­gyen belőle az, ami most: el­hanyagolt erdős búvóhely, il­lemhely? Tudom, a jelenlegi gazdasági helyzet határt szab, szelektálódnak a legfontosabb tennivalók, a nagyközség Ve­zetői gondosan mérlegelik a soron következő, feladatokat... Mégis talán — s ezt ott a helyszínen többen megerősí­tették: van megoldás! A legcélszerűbb talán az lenne, ha a tanács bérbe adná a területet egy gazdasági mun­kaközösségnek — lenne jelent­kező! Lehetne itt napozó, gyer­mekjátszótér. Be kéne keríte­ni a területet, parkosítani, ját- szókákkal ellátni. Hozzáértők elmondták: a kis- medencét is meg lehetne ja­Az iparitanuló-képzésröl szó­ló együttműködési szerződést írtak alá tegnapelőtt — ked­den — a körzetbeli termelő- szövetkezetek képviselői. A megállapodás értelmében a Rákosmezeje Termelőszövet­kezetben kapnak gyakorlati képzést azok a leendő mező- gazdasági gépszerelők, akik úgy tervezik, valamelyik Mo- nor környéki mezőgazdasági üzemben fognak majd dolgoz­ni. A fiatalok az első két is­kolai évet töltik majd a kö­zös gazdaságban, ahol megfe­lelő körülményeket igyekeznek teremteni számukra.----«?» ' ' Ehhez az anyagi fedezetet a szerződést aláíró szövetkezetek Vagy még nem száll le? Ott a jelzőgomb az ajtó mellett, azt kell megnyomni! Az idős asszony itt már meg nem állja, hogy megszólaljon, azt mondja csak, egy oldalpil- lantás kíséretében az utolsó mondatra: — Tudom! Mire a férfi, vérig sértve és egyúttal értetlenül: — Tudja? Akkor minek du­mál annyit?! K. Zs. vítani, szigetelni, betonozni, hogy víz kerülhessen bele, ta­lán fürödni lehessen benhe. A gyermekekre gondoltunk ott valamennyien, s arra, hogy ad­dig sem menne veszendőbe a strandkert. Napozót létesíthet­nének, a szülők és gyermekeik részére. Büfé van a közelben, sportpálya is — játszóközpont lehetne, némi tőkebefektetés­sel, ami visszatérülne. Nem vagyok közgazdász, de vélem, megérné a befektetés. Csak meg kellene hirdetni. Lehet, hogy lesznek, akik ezt elfogadhatatlannak találják, okoskodásnak, vélik, felesle­ges gondnak, de kérdezem: ez a mai, jelenlegi helyzet meg­nyugtató, ez megoldás? Érdemes rajta elgondolkod­ni, hogy amíg itt a tanuszoda megépül, hogyan lehetne hasz­nosítani, értékében megmen­teni ezt a szép, vadregényes területet. Hörömpő Jenő közösen biztosítják. A kezde­ményezéstől a mezőgazdasági gépszerelő szakmunkások után­pótlásának javulását várják. jt,j onoron és a vonzáskörze- lében az emberek két nagy részre oszthatók. A túl­só oldalon állnak ők, az in­nensőn mi. ök alkalmatlanok. Fölfog- hatatlan, hogyan kerültek oda. Se tudásuk, se készségük, se szorgalmuk. Foglalják a he­lyet, s nem mozdítják elő az ügyet. Ha megkérdezik őket, mindig találnak kifogást, mentséget. Olyan jól hangzót, annyira megalapozottat, hogy még meg is sajnáljuk őket. Hiába, ami nem megy, azt nem lehet erőltetni, ismétel­getjük velük együtt. Ám vál­tozatlanul úgy érezzük, alkal­matlanok. Mi biztosan kita­lálnánk valamit, de hát fog­lalják a helyet, ők ismerik a helyzetet, tudják, tudniuk kellene, mit honnan, mit ho­vá. De nem és nem. Ülnek a helyükön bénán, tehetetlenül. övelük jól megjártuk. Amíg egyszerű beosztottak voltak, udvariasak, készségesek, segí­tőkészek hírében álltak. Aztán megválasztottuk, kineveztük őket. Es egy csapásra megvál­toztak. Pökhendiek, alig kö­szönnek vissza, nemhogy segítenének, inkább belénk rúgnak. Ügy járnak-kelnek közöttünk, mintha nem is lennénk. Olykor majdnem fel­Kommunális feladatok — ezt a szópárt alighanem min­denki ismeri már, aki vala­melyest is figyelemmel kíséri, mi változik lakóhelyén, hol kerül betonjárda a kátyúk helyére, hol létesül új busz­megálló, csatorna... A kom­munális feladatok közé szin­te számtalan tennivaló so­rolható be, a köztisztasági munkáktól a parcellázásig. Póthitel szükséges Monoron tavaly szeptem­berben tárgyalta a tanács­ülés a nagyközség kommuná­lis ellátásának helyzetét. Az­óta látványos változások nem történtek ugyan, s ennek anyagi okai vannak, ám ami megvalósult, vagy elkezdő­dött, s rövidesen várható a befejezése, az mégsem jelen­téktelen, sokakat érint köz­vetlenül, s az esetleg apró­löknek, mert azt hiszik, csak ők vannak a terepen, s csodál­koznak, megvetően vetik ránk egyetlen pillanatra tekintetü­ket. Miért is választottuk meg őket, miért is kellett kinevez­ni ilyeneket. Ök önzők. Így beszélnek: a gyáramban, az embereim, hoztam a tervet, elszállítottam az utolsó eresztést, megcsinál­tam a prémiumot, kimostam őket a koszból, új gyártmányt vezettem be. Azt mondják, több száz embernek, köszö­nöm a segítségüket, az önök hozzájárulása nélkül nem tudtam volna megvalósítani az elképzeléseket. Továbbra is várom az alkotó támogatásu­kat. Az ünnepi összejövetelen mondják, amikor így illik. Mi pedig ott állunk a tömegben, szánk körül egy kis grimasz jelenik meg: szóval te csiná­lod, mi pedig segítünk. /)fc lusták. Legszívesebben le is feküdiiének, már műszakkezdés után öt perccel. Fáj a fejük, sajog a hátuk, szúr az oldaluk, az a hülye front, mondják, túl sok kávét ittak, túl kevés kávét ittak, földühítette őket a boltos, az óvónő, a buszvezető, a kalauz, a késve érkező vonat. Ök min­dig útban vannak. Mi min­dent tudnánk véghezvinni! nak tűnő feladat, bizonyos községrészekben jelentős elő­relépésnek számít. Az egy esztendő alatt elké­szült például két út. Egyik Péteriben, a szemétlerakó­helyhez vezető, a másik a monori-erdei ABC-áruház melletti parkoló bekötő útja. Mindkettő több százezer fo­rintba került, pályaszerkeze­tük stabil, időtálló. Tervezés alatt áll a monori Kossuth és Deák Ferenc utca keresztező­désének közelében kialakí­tandó autóbuszmegálló öböl­pár, ennek megint csak jó né- hányan örülnek majd a helyi buszjáratot sűrűn igénybe vevő lakók közül. Nem kevésbé örvendetes a másik közeli terv, mely a Petőfi utca egy szakaszának rendezésére irányul, hiszen megoldják végre a Németh Ágoston és a Schönmann utca közötti rész vízelvezetését is. A Mátyás király utca felszí­ni vízelvezetése és pályakor­szerűsítése a mozitól a taka­rékszövetkezetig tartó szaka­szon ugyancsak a tervezés stádiumában van. E feladatok elvégzéséhez póthitelre van szükség, a tanácsnak már rendelkezésére is áll 550 ezer forint, ebből várhatóan az autóbuszmegálló kiépítésére, s az említett utak vízelveze­tésére is futja majd. Újabb parcellák AKr, A Pozsonyi úti leendő la­kótelepen az első 64 lakás alapozása még tavaly elké­szült, most a felmenő szerke­zetet építik, a második lakó­szint betonozását is elkezd­ték. A másik 64 iákás alapo­zása is elkezdődött; ‘ s befeje­zéséhez közeledik a 128 la­káshoz kapcsolódó külső köz­mű, s szenny- és csapadék­víz-csatorna építésé. Péteriben, a Táncsics és a Petőfi utcákban korszerűsítet­ték a kisfeszültségű hálózatot és a közvilágítást. A tervek szerint, hamarosan jó néhány utcába kerül közvilágítás, az úgynevezett OT-keret fel- használását a felsoroltak sze­rint határozták meg: Mono­ron a Zólyom, Vághy István, Nagyszerű terveink vannak, üzleti, termelési, községfej­lesztési elképzeléseink. Mi az­tán tudnánk, mit hová kell el­helyezni, hogy szép is legyen, hasznos is. De lehet? Ott áll­nak ők, minden ötletünket el­gáncsolják, a tervek végrehaj­tását szabotálják, addig mes­terkednek, mígnem a rossz, a legrosszabb helyre kerülnek a középületek, az utak, a par­kok. a várótermek, a pályák. ök olyan furcsák. Nem vet­ted észre, mondogatjuk egy­másnak, ezeknek egészen másképp forog az eszük kere­ke. Eszük talán nincs is, azért forog olyan furán a ke­rék. Képtelenek vagyunk megérteni őket. Olyan világos a mi elképzelésünk, mindent megfelelőképpen kiszámítot­tunk, figyelembe vettük az összes lehetséges tényezőt, azok meg csak bámulnak, hogy nem, hogy másképp. Ezer fölösleges apróságot kér­deznek, biztosan azért, mert fel sem tudják fogni, miről is van szó. Állandóan hadakoz­nunk kell ezekkel az érthe­tetlen, tehetetlen emberekkel, közben áll a munka. Már az is furcsa, hogy ők a túlsó oldalon állnak. Még az is lehetséges, hogy onnan néz­ve mi vagyunk az ők. a ez lehetséges, akkor vi­szont biztosak lehetünk abban, hogy Monoron és von­záskörzetében nem ilyenek az emberek. K. P. a Czuczor, a Maros, a Marti­novics, a Péteri és a Szatmár utcában, Monori-erdőn a Szellő, a Tavasz és a Jupiter utcákban lesz világos, bár a DEMASZ árajánlatától is függ, hogy a felsoroltakból mi valósulhat meg. Akadnak, akik önerőből oldották meg, hogy a villany hozzájuk ke­rüljön. Ezek a zártkertekre jellemzők főleg, azok közül is a legjelentősebb — melyre várhatóan ugyancsak rövide­sen sor kerül —, a Monor és Monori-erdő közötti területen lévő zártkertek teljes villa­mosítása. Monor területén hét gya­logátkelőhely korszerű meg­világításának megoldása is feladat. Ötnek már készen állnak a tervei. A maradék kettő közül, az egyik a már említett, Deák—Kossuth utcai autóbuszmegálló létesítésének függvénye, a másik pedig át­helyezésre kerül a bank épü­lete elől a Forrás Áruházhoz. Gáz az ipartelepre A magánlakásépítés támo­gatása érdekében, tavaly el­készült és jóváhagyásra ke­rült a Detrich tanya részle­tes rendezési terve, s a par­cellázás első ütemenek terve is. Az első időszakban 50 épí­tési telket alakítanak ki, ezek közül 30 állami tulajdonban van. Birtokbaadásukat a. WU. félévre tervezik, a húsz fenn­maradó telek kisajátítására jövőre kerül sor. A gázhálózat továbbépítése Monoron lakossági önerőből és a vállalatok eszközeiből történik. Ennek keretében tervezik az ipartelepet ellá­tó, úgynevezett harmadik ütem, mely az érintett válla­latok pénzéből valósul meg. A lakók közül is egyre töb­ben kívánnak rákötni a gáz­vezetékre. önerőből csatla­koztak a Traktor, a Dózsa György és a Sallai utcaiak, építőközösség alakult a Ba­lassi Bálint, a Dózsa György és a H. Kovács János utcák­ban. Már tervezik a Petőfi, a Mátyás király, a Móricz Zsig- mond utcában az ugyancsak lakossági összefogással létesí­tendő vezetéket, s szervezik a Bajcsy-Zsilinszky, a Liliom, a Pattermann, a Dobó és az Árpád utcaiak is építőközös­ségük létrehozását. A harmadik negyedévben oldják meg véglegesen és megnyugtatóan a községi ra­vatalozóban tapasztalható gondokat. A helyiségek padló- és falburkolatot kapnak, a vízellátás, a csatornázás is rendeződik, s üzembe lépnek az újonnan vásárolt hűtő­kamrák. Koblencz Zsuzsa Tányér, pohár a vendégeknek Változatlanul népszerű a monori Családi Iroda szolgál­tatása, az edénykölcsönzés. A közelmúltban új készleteket vásárolt az iroda, s most már akár 250 fős lakodalmat is le­bonyolíthatnak edényeikkel, eszközeikkel, bár a tapasztalat szerint egy-egy hét végén in­kább négy-öt. kisebb vendég­sereget fogadó vigasságra köl­csönzik a holmit. Moiimíísor Gombán, az autós kertmozi­ban. 21 30 órakor: Balfácán Monoron, 18-tól: Kelly hő­sei. I—II Monori-erdőn, a kertmozi­ban, 21 órától: Szupermodell. (S»SN 0U&-2851 (Monori Hírlap) Nagyszerű találmány Pedig nem belváros A rádiókabaré évek óta ismétli Kern András egyik virtuóz számát, a „Halló, Belváros!? címűt, ök tud­ják miért, hiszen nyilván nem a művész népszerűsé­gét igyekeznek bizonyítani. Úgy látszik a szám is, a té­ma is örökzöld ... A példa egyébként raga­dós. Néhány telefonhívá­sunk története önmagáért beszél. Kérjük az egyik körzeti orvos rendelőjét. Kattanás, majd két egész­ségügyi irányító szigorúan szakmai beszélgetésének vagyunk akaratlanul fülta­núi. Gyorsan letesszük a kagylót. A következő szám. amit kérünk, egy bölcsődéje. Is­métlődik az előbbi eset, any- nyi különbséggel, hogy két hölgy társalog a vonalban egy rossz lépcsőről. Ezúttal beleszólunk, hátha a javí­táshoz felhasználhatják az ötletünket. A harmadik hang hallatán annyira meg­ijednek, mint az a bizonyos egérke a fürdőkádban. A harmadik hasonló kap­csolás után elhagy a türel­mem, s azokkal gonoszko- dok, akik éppúgy nem te­hetnek róla, hogy összeho­zott bennünket a véletlen, mint én: — Halló! Nem Weiner elvtárs? — kérdezem. — Nem. Ki az? Hányán vagyunk a vonalban? — Nem is vasedény? — makacskodom. — Nem. Honvédség — reccsen egy hang a túlvé- gen. Gyorsan lecsapom a kagylót. (Most nem attól ijedek meg, hogy behívnak, hanem, hogy elküldenek ...) Es még nincs vége. Végre azzal beszélek, akit hívtam. Egyszer csak, mintha vízbe ugrottam volna: néma csend. S ettől kezdve hu­szonnégy órán keresztül nincs téves kapcsolás. Sőt, semmilyen. Azután jön a szerelő, kijavítja a hibát, úgyhogy most már ismét bárkivel beszélhetünk, s bármilyen számon hívhatók vagyunk. Csak szerencse kérdése. Nagyszerű találmány ez a telefon. V. J. Pillanatkép A segítőkész útitárs Együttműködési szerződés Szakmunkásképzés Hamar elfogy a szállítmány Fotósunk azt a ritka pillanatot kapta lencsevégre, amikor a monori Forrás Aruház éielmiszerosztályának húspultjainál még lehetett válogatni. Másnap már más lett volna a kép, hiszen a szállítmány hamar elfogy, s napokig is várni kell a következő­re. Üres hűtőben egyébként sincs hiány: mostanában azok is gyakran távoznak „sajnos, nincs” válasszal, akik tejterméke­ket, sajtokat szeretnének vásárolni. Hancsovszki János felvétele Jegyzet Az innenső és a túloldal

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents