Pest Megyei Hírlap, 1984. július (28. évfolyam, 153-178. szám)

1984-07-11 / 161. szám

1984. JŰLIUS 11., SZERDA Gyümölcsből szörp, bor A szobi szörpüzemben az idén több mint ezer vagon nyers gyümölcs feldolgozását tervezik. Ezekből ll-féle szörpöt és négyféle bort készítenek. Képünk a besűrítő üzemben készült Burcza Zsolt felvétele Népfront-albizottság Társadalmi kérdés Értékes tájaink megoltalma- zása, védett jellegük fenntar­tása kiemelt természetvédelmi feladat. Ám ahhoz, hogy a la­kosság helyesen értse az erről szóló jogszabályokat, tudja, mit miért tiltanak, szükséges, hogy a rendeletekzt világosan fogalmazzák meg — mondotta S. Nagy László, az Országos Környezet- és Természetvédel­mi Hivatal főosztályvezető he­lyettese a Hazafias Népfront Országos Elnöksége természet- védelmi albizottságának keddi ülésén. Szólt arról is, hogy a kár­okozás gyakorta nem rosszin­dulatból ered, hanem éppen abból,. hogy a lakosság hol egyáltalán nem ismeri, hol meg félreértelmezi az előíráso­kat. Ennek ellenére megfigyel­hető: a társadalom mind szé­lesebb rétegei érdeklődnek a természetvédelem kérdései iránt. Napsnfa 42 millió forint Kihasználatlan matuzsálemek ? Míg az ipari vállalatoknál átlagosan 8—9 éves gépekkel, berendezésekkel termelnek, addig a Csepel Autógyár ál­lóeszközei 16 évesek. Termé­szetesen ez is egy átlagélet­kor, amiben ugyan még nincs benne a néhány hét múlva át­adásra kerülő, vadonatúj, 550 millió forintos beruházással készült hidraulikus szervokor­mányüzem. Benne vannak azonban azok a matuzsálemek, amelyek még az első Csepel teherautók kifutása előtt ke­rültek a gyárba. Üresjáratok Témám megírására az a kissé ugyan pontatlanul meg­fogalmazott információ kész­tetett, hogy a Csepel Autó­gyárban sok az üresjárat. Üresjárat? Régebben ezt ar­ra mondták, ha termelés nél­kül dolgoztak a gépek. A maihoz hasonló energiaínsé­ges esztendőkben pedig arról szó sem lehet, hogy a gépek produktum nélkül működje­nek. Előtérbe került azonban egy másfajta „üresjárat” is, ez pedig a kapacitás kihasz­náltsága. Elvben az a jó, ha egy gép folyamatos három műszakban, teljes intenzitás­sal dolgozik. Ha a három mű­szak megvan, de az intenzitás délután és éjszaka csökken, akkor mondjuk azt, hogy a gép 2,5 vagy 2,6... műszak­ban megy. A Csepel Autógyárban egész éves árbevételi tervük­nek 89—99 százalékát már megrendelések is alátámaszt­ják. Tehát: 11 milliárd 275 millió forint értékben tudják, mit és kinek fognak szállíta­ni, és a fennmaradó 1—2 százalékról (ami forintban egyáltalán nem elhanyagol­ható), is van már elképzelé­sük. Ez azt jelenti, hogy na­ponta 42—43 millió forintot termelnek meg. Tudom, a számok senkit nem nyűgöz­nek le, lévén, hogy gyáróriás­ról van szó, a termelési ada­taik sem lehetnek kisebb nagyságrendűek. De nem árt szem előtt tartani ezt a tényt. Kapacitás A Csepel Autógyárban 5 és fél ezer darab berendezés működik. Ebből 1072 alap- és segédüzemi gép teljesítmé­nyét figyelik napra készen, így pontosan tudják, hogy a többségére 0,3—0,7 műsza­kot lehetne még vállalni. Az összes berendezés átlagosan 1,5, illetve 1,6 műszakban dolgozik. Miért nem használ­ják ki őket jobban? Egyrészt, mert megrendeléseiknek így is eleget tudnak tenni. Más­részt a munkaerókorlátok miatt, azaz, mert harmadik műszakba nem kapnak em­bert. Harmadrészt, mert a hőkezelő berendezések, a ko­vácsüzem. a festő-, a kötő­elemgyártás kapacitása így is 100 százalékosan kihasznált. A termelés egésze csak ezek­nek az úgynevezett „szűk ke­resztmetszeteknek” a feloldá­sával fokozható. Egy olyan vállalatnál, ahol profilváltásra került sor, to­vábbi, speciális gondot jelent, hogy a meglévő berendezések egy része az új gyártmányok­hoz nem használható, bizo­nyos újfajta munkafázisokhoz pedig új gépeket kell besze­rezni. Bár a Csepel Autó­gyárban ez a profilváltás nem most történik, pontosabban nemcsak most, hiszen az, hogy az Ikarus-ajkatz’ész szállí­tóivá váltak, egy hosszabb folyamat eredménye; a vele járó gondok bizony most is élnek. A termékszerkezet-vál­tás miatt használhatatlanná vált gépek egy részét átala­kítják célgépekké, másik ré­szét eladják. Ez utóbbinak az új szabályozók szabadabb utat engednek, mint koráb­ban. A motorgyártáshoz és a hagyományos tehérautó-gyár_ táshoz szükséges, nem ‘ kon­vertálható gépek értékesítése éppen ezért az elmúlt három évben felgyorsult. Létszámgond A Csepel Autógyárban a létszámgond is kettős. Ott, ahol valamikor több, mint tízezren dolgoztak, ma 8700- an vannak. Mivel az autógyár részt vesz a kísérleti bérsza­bályozásban, az első félév­ben 5 és fél százalékos bér- fejlesztést hajthattak végre, s ez egyelőre megállította az elvándorlást. Ebből a fejlesz­tésből a műszakiak, például a technológusok, gyártmány- fejlesztők, pályakezdő mérnö­kök fizetését. az átlagosnál jobban felemelték. Hatásáról azonban még korai lenne be­szélni. A létszámgond másik olda­la, ugyancsak a termékszer­kezet módosulásából fakad. Hiába van elég szakmunkás, ha sok a forgácsoló, de kevés a hegesztő. Tíz éve képeznek át saját tanfolyamaikon és ál­lami iskolákban szakembere­ket. Az ipari tanuló-, és a mester szakmunkás képzés­nek régi hagyományai van­nak a Csepel Autógyárban. Csakhogy, „aki szakmát vált, azt csak több pénzért teszi” — mondja Lukácsi Gábor termelési igazgató. Napi jelentés a vezérigazga­tó számára. Készült a Csepel Autógyár termelési igazgató­ságán. Autóbusz-padlóváz:,na­pi, havi, évi. Dugattyú; D— 750-es járművek. Árbevétel — a pénzügyi osztály adatai. És egy utólag feltüntetett rub­rika: anyaghiányok. Naponta veszik számba, miből, hogy állnak. S ez is a gyáróriás méretéből adódik. Csak így előzhetik meg a fennakadáso­kat. Hiszen 53 kooperációs partnert, velük együtt 150 be­szállítót kell összehangolniuk, hogy a 40—42 ezer féle anyagból, és a 20—24 ezer féle alkatrészből elkészülhes­sen naponta 48 darab komp­lett alváz, 90—100 darab szervokormány és közel ugyanennyi sebességváltó, és a nagyszámú részegységek, pótalkatrészek hosszú sora. Eller Erzsébet A Pest megyei Tanács ara­tási ügyeletének szűk kis iro­dahelyiség a „főhadiszállása”. Hivalkodásnak még a nyoma sem fedezhető fel benne. A berendezés író- és tárgyaló­asztalból, néhány székből, va­lamint egy szekrényből áll. A szálak mégis itt futnak össze. Ha valami gond van az aratás körül, segítenek. Főszerep az időjárásé — Az időjárás miatt egyelő­re még gyér a forgalmunk — tájékoztat Gelencsér Endre, a mezőgazdasági és élelmezés­ügyi osztály szakfelügyeleti és termelésfejlesztési csoportve­zetője. — Tavaly az aszály, most meg a hűvös, csapadékos időjárás húzta keresztül szá­mításainkat. Máris több napot késik a búza érése, ezért a vi­szonylagos nyugalom. Ettől függetlenül itt vagyunk. — Elvileg olajozottan kell haladni mindennek az aratás­nál, hiszen manapság a gépe­ké a főszerep, csak az időjárás ne okozna annyi bosszúságot. A csoportvezető szavai mö­gött sok minden meghúzódik. Egyebek között az esztendőről esztendőre megismétlődő erő­próba drukkja. Elvégre nem mindegy, hogy a Pest megyei gazdaságok első, jelentős idei bevételénél, milyen sikerrel vizsgázik a szakértelem, meny­nyit ér a tavalytól mostanáig befektetett energia. Ezen túl­menően Gelencsér Endrének személyes, legbelsőbb ügye is valamennyi esemény, az ara­tás mindig közel állt szívéhez. — Másképp is becsülöm a kenyeret, mint sok ember — jelentette ki, amikor ez a té­ma szóba került. — S bár­mennyire is érzelgősen hang­zik, néha az is eszembe szo­kott jutni, amikor domború, pirosra sült cipót látok, hogy ebben, ha közvetve is, az ér: fáradságom is benne van/Ügy fáihangón jegyzem meg mind­ezt, mert az érdem nem £ miénk, az irodában ülőké, ha­nem az aratóké. Ök érzik köz­vetlenül a nagy nyári munka, az aratás súlyát. Tény, hogy a mezőgazdasági osztály dolgozói nemcsak az irodában koptatják a székét, hanem sokat járnak ki ők az üzemekbe is, hogy a helyszínen győződjenek meg az aratási előkészületekről. Ilyenkor tá­jékozódnak. hol szorít a cipő, hogy idejében intézkedhesse­nek. Aztán van még más is. Kidolgozták az aratási ügyele­ti szolgálat Pest megyei rend­jét. — Ha kell, szombat, vasár­nap is ügyeletet tartunk —> ma­gyarázza Gelencsér Endre. — Ezenkívül minden héten ülése­zik a Pest megyei operatív bi­zottság, ahol a forgalmazó, a felvásárló, az ellátó vállalatok, valamint' az érdekképviseleti szervek részvételével megbe­széljük a legsürgősebb teendő­ket. Ilyenkor mérjük fel pon­tosan, hol fejeződött be az aratás, melyik gazdaság kér segítséget, hová csoportosítsuk át a gepeket. Például a dányi Magvető Tsz-ből a karta’u Pe­tőfibe megy majd négy kobn- bájn, a szállító eszközökkel együtt. Galgamácsa pedig a szentmártonkátaiaknak segít, és még sorolhatnám. Jcbb aikaírésiüüátás Nyakunkon az aratás, a Pest- —Nógrád—Komárom megyei AGROKER-nél július 2-án kez­dődött meg az ügyelet, amely hétköznap 7-től 18 óráig, szom­baton 16 óráig, vasár- és ün­nepnapokon pádig 12 óráig tart. Az alkatrészraktárban nagy a sürgés-forgás. Serény asszo­nyok pillanatok alatt előkerí­tik a szükséges darabokat a polcrengeteg bármelyik részé­ből. Munkájukon látszik a be­gyakorlottság, és az, hogy ér­tik, amit csinálnak. — Ez lesz a sokadik nya­ram — ad felvilágosítást Hó- lop Györgyné, az alkatrész­osztály vezetője. — Most még nálunk is kicsi a forgalom, de ha az „üzem beindul”, lesz ten­nivaló bőven. Szerencsére a készlet megfelelő, a korábbi évekhez viszonyítva jó az al­katrészellátás, amiből mint­egy 490 millió forint értékben van raktáron. Állítására az élet szolgálta­tott bizonyítékot. Beszélgeté­sünket Muzsik Ferenc, a pátyi Zsámbéki Medence Termelő­szövetkezet anyagbeszerzője szakította félbe.. Az átnyújtott cikklistának — amelyen 27 té­tel szerepelt, Csontos Lajos fő­raktáros intézkedésére — azon­nal előkeritstték a»2íl.százaié- ‘ kát -ír :ü ■ :• ‘ — Mi vagyunk a vevőért, és nem fordítva — állítja az al- katréízosztály vezetője. — Az idő túlhaladta azt a rossz ke­reskedői szokást, amely fél­vállról vette a kuncsaftot. Ked­vében kell járni a vásárlók­nak, és nemcsak azért, hogy elvigyék az árut. Gondolja csak végig, egy kicsit mi kívülállók is részesei vagyunk az aratás­nak. Aki nem így érzi. még soha nem gondolt bele, milyen utat jár be a búza. amíg a kenyér odakerül a honpolgár asztalá­ra. — Ha nálunk nem kapható valami, áthozatjuk az Agrotek- től — tájékoztat a főraktáros. — Az E—512-es gabonakom­bájnok és a rendfelszedők al­katrészeit július 30-ig 10 szá­zalékkal olcsóbban adjuk. Ez­zel is segítünk a gazdaságok­nak, ugyanakkor nekünk is nő a forgalmunk. — Kevesebb alkatrész, és be­takarítógép fogyott a szokott­nál — veszi vissza a szót Ho~ lop Györgyné. — Tavaly az aszály miatt könnyű volt az aratás, kevésbé használódtak el a gépek. Meg aztán az üze­mek is egyre inkább árgus sze­mekkel figyelik, miért mennyit adnak ki a pénztárcájukból. Ha tudják, inkább kijavítják a régi alkatrészeket, mintsem újat vegyenek helyette. Bár a munkánk nem kevesebb, a forgalmunk csökken. Csak egy példát. A Pálha’.mi Állami Gaz­daság anyagbeszerzője a na­pokban járt nálunk. Akkori­ban érkeztek az új akkumulá­torok a Claas Dominátor kom­bájnokhoz. Mielőtt azonban, egy fél tucatot vásárolt volna, felhívta a gazdaságot, mennyit vehet. Végül egy akkumulátort vitt el. — Még a filléres árukból sem visznek többet, csak pont amennyi kell — állítja Cson­tos Lajos. — A múltkor gumi- tömítésre volt szüksége az egyik mezőgazdasági nagy­üzemnek, és a tízes csomago­lásból 9 darabot vásárolt az anyagbeszerző, még azt az egyet is itt hagyta. — A kombájnok sem fogy­nak úgy, mint máskor — csó­válja a fejét elégedetlenül Káplár István csoportvezető. — Tavaly kilencvenet adtunk el, az idén alig 30-at. Van hajtóanyag bőven Utam következő állomása az ÁFOR közép-magyaror3zági központja volt. a csepeli pet­róleumkikötőben. A telepet a sorban behúzó tankautók je­lezték.. Éppen ebéd után érke­zem, ezért a szokásosnál gyé­rebb a forgalom. Horányí Ivánná vevőszolgálati csoport- vezető, kopottas, bútorokkjjUaa- rendezett aprócska szóbaban fogad, de mint mondja, nem ez a lényeg. — Sokkal fontosabb, hogy a gazdaságoknak legyen elegen­dő gázolajuk és kenőanyaguk. Szerencsére egyikkel sincs na­gyobb gond. Rendelésre legké­sőbb* két napon belül az adott gazdaságba szállítjuk az után­pótlást tankautóinkkal. Aki vi­szont előre gondoskodott: ezek közé tartozik a kiskunlacházi Petőfi Termelőszövetkezet, az aratás előtt feltöltötte saját tá­rolótartályait. Ahol nem ezt tették, ott sincs ok aggodalom­ra, mert a betakarítás ideje alatt szombat-vasárnap éjjel­nappal a megrendelőink, ügy­feleink rendelkezésére állunk. Készleteink mindenből meg­felelőek, rajtunk tehát nem múlik a betakarítás sikere. JB. /.. Harminchárom év Pest megye kcxélefélsen Sohasem tekintette áldozatna! oee Tizenkét óra negyvenöt perc. Az asztalon bár­sonyosan bordó gerberákból hatalmas csokor. Mondhatnám azt is — s nem túloznék — öl- nyi. S mellette, azaz szomszédságában söté- tebb bordó doboz és egy terebélyesebb map­pa. Az asztalt a meghívott vendégek ülik kö­rül a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak székházában, a főtitkár szobájában. Ter­mészetesen a házigazda, Pozsgay Imre főtit­kár sem hiányzik. A meghívottak között van Krasznai Lajos, az MSZMP Pest megyei Bi­zottságának első titkára. Komáromi János, a megyei pártbizottság osztályvezetője Raboczi László, a népfront Pest megyei bizottságának titkára. S akit köszönteni, kinek kitüntetését átadni összejöttek: Kovács Antalné, a nép­front volt megyei titkára, 1985-től nyugdíjasa. Kovács Antalnénak a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa több évtizedes, eredmé­nyes közéleti munkájáért nyugdíjba vonulása alkalmából a Szocialista Magyarországért Ér­demrendet adományozta. Ennyi a tény, s az indoklás. S jut eszembe: az idén április 4. al­kalmából Pro Pest megye Emlékérmet ka­pott. Akkori találkozásunk írott sorokban lá­tott napvilágot. Vajon mit lehet ahhoz a Pest megyében töltött — azt felelevenítő harminc- három évhez — hozzátenni? Forgatom magamban a kér­dést, miközben a népfront fő­titkárának mondatát hallom: köszöntő szép üzenet... Igaz is, nem kívánunk magunknak sem többet, sem kevesebbet el­ismerésben, kitüntetésben, de a negyvenéves munkaviszonyt nem biztos, hogy vállalnánk. Nyolcvannégytől visszafelé szá­molva negyven évet, amelybe a felszabadulás, az újjáépítés korszaka éppúgy beleesik, mint az ötvenes éveké. Nézem kipirult arcát, fegyelmezett vo­násait, s vissza-visszatér a gon­dolat: sohasem volt egyszerű, sohasem volt könnyű annak, akit kitüntettek, kinek kitün­tetését az ember netán irigy­kedve nézi. Nehéz ezt megval- lani, olykor négyszemközt, de még önmagunknak is, azt az érzést, mely ilyenkor átjár egy embert — ki éveket, egy életet szánt rá arra, amit a népfront, s az ehhez kapcso­lódó munka jelent — csak iri­gyelni lehet. Ennél felelősebb, magasztosabb semmi sem le­het. Kissé zavartan áll a főtit­kárral szemben. A könnyű nyári kék ruha ráncait ki tud­ja már hányadszor igyekezett elsimítani. Mert — mint mond­ja — nem az alkalomhoz, az al­kalomnak megfelelően öltö­zött. Hitte-hitték, hogy a fő­titkárhoz szóló meghívás mindössze alkalom, mégpedig felkínált, az új megyei titkár bemutatására, aki július else­jén munkába állt. Pillanatnyi­lag nem tudom eldönteni — miközben már a népfront­klubban beszélgetünk —, mit is irigyelhetnék jobban tőle. A kitüntetést? Vagy azokat a személyes kapcsolatokat, ame­lyek ezer szállal kötik Pest megyéhez? S abban a mondat­ban' fogalmazódnak meg: Tő­lünk nem mehetsz nyugdíj­ba. .. Nehéz, s nem is szabad dönteni. Az utóbbiban az fe­jeződik ki, értik, érzik az em­berek elkötelezettségét egy ügyhöz, egy megye ezernyi gondjához-bajához, annak megoldásához. S kell ennél több? Aligha! Dr. Pozsgay Imre adta át a kitüntetést Kovács Antalnénak. Bair* í Krasznai Lajos. A megyei pártbizottság le­vele kifejezte mindezt, amikor értékelte, becsülte négy évti­zedes munkáját. S hogyan lesz holnap? Amikor nem kell az órákat számolatlanul a nép­frontmunkára áldozni. Igaz, nem illik ide ez a szó. £mit vállalt, amit teljesített, soha­sem tekintette áldozatnak. Kö­telezettségének — á szó nem elkoptatott, hanem legneme­sebb értelmében. S hogy mi vár rá? Könyvek rendezése, olvasnivalók hadserege, amit félretett. Iratok rendezése, ki­rándulás együtt a férjével, aki az idén augusztus elsejétől nyugdíjas. S a kertészkedés. Az illatos rózsák, a kis hétvé­gi telken kialakított kert il­latorgiája. S íiClnap sem maradok mun­ka nélkül — mondja, mert Raboczi László is erre figyel­mezteti, ahogy jóval előbb s népfront főtitkára is —, Pest megyében az alelnöki tiszt, az országos bizottsági tagság, s felsorolni sem könnyű, hány megbízatás várja tőié, hogy a megszokott lelkiismeretesség­gel, pontossággal eleget tegyen neki. Mert megszoktuk tőle —• ezt adja, ez, amit kaphatunk Kovács Antalnétól. A legtöb­bet, mit vezető adhat azok­nak, kik bizalmukkal oly sok éven át megajándékozták. V. E, . •• UgyeSetfdS, ügyeletre Mindenki felkészült a2 aratásra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents