Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-06 / 131. szám
IMI. JÚNIUS 6., SZERDA Reggeltől estig Hullámtéri lakemázás Gazdagon terített asztalt jelent ezekben a napokban a Tisza hullámtere a különféle madaraknak. Az utóbbi napokban levonult áradás nyomában visszamaradt iszapban a kérészek és egyéb rovarok, lárvák megszámlálhatatlan tömege rejtőzik. A csak ritkán kínálkozó lakoma lehetőségét elsőként a helyi lakók — a partifecskék — fedezték fel. Nem sokkal később városi rokonaik, a molnár- fecskék is tudomást szereztek a bőségesen terített asztalról, s aztán a környék összes rovarokkal táplálkozó madarai. Kevésszer lát az öreg Tisza annyi madarat, mint amennj'i most röpdös kora reggeltől estig fölötte és a két partján. Családi számítógépekhez Színes, grafikus display A számítástechnikában tapasztalható új fejlődési irányzatoknak megfelelő mikroszámítógép-családot fejlesztett ki a Videoton. A legkisebb tagja az első hazai oktatási és személyi felhasználásra szánt családi számítógép, a tévékomputer, amely színes és fekete-fehér videojátékokra ugyanúgy alkalmas, mint komoly számítási feladatok megoldására. Sorozatgyártását jövőre kezdik meg. A család legnagyobb teljesítményű tagja a VT—32, amelyet elsősorban tudományos és műszaki feladatok elvégzésére szánnak. A számítógépekhez csatlakozó számítástechnikai berendezések közül újdonság a színes, grafikus display, amelyet jövőre már sorozatban gyártanak. A másik újdonság a mátrixnyomtató, kialakítását az angol Walters céggel közösen életre hívott vegyesvállalat megalakítása tette lehetővé, mivel a Nyugat-Euró- pában használatos számítógépekhez is csatlakoztatható. Már az év második felében több ezret szállítanak belőle Angliába. A már itthon is használt SZM 52/10-01 számítástechnikai rendszerhez újdonságként egy úgynevezett Colol-operátort fejlesztettek ki, amely a rendszer adatfeldolgozó teljesítményét jelentős mértékben növeli. Még a klubba se járunk Emberek a falak fogságában Nyitott pénzesláda Törökbálinton járva, a községi tanácson érdeklődöm: hogyan segítik a rászorultakat? — A tizenkétezres lakosság 30—35 százaléka idős. Elsősorban rájuk vonatkozik a kérdés. Közülük kapnak legtöbben szociális segélyt. Kilenc olyan személy is van közöttük, akik semmiféle jövedelemmel nem rendelkeznek és tartásra kötelezhető hozzátartozójuk sincs. Nekik rendszeres szociális-segély jár, negyedévenként pedig rendkívüli segélyt utalunk részükre — ismerteti az adátokat Varga Cyuláné szociálpolitikai előadó. — A megyei tanács idén 131 ezer forint segélyalapot bocsátott elosztásra. Éltünk a pótsegély lehetőségével is, további tízezer forintot igényeltünk. A pénzesláda még mindig nem zárult be a további rendkívüli segélyek előtt. Az előadónő elmondta, hogy ezt az összeget nemcsak kézbe fizetve használják fel, ebből tartják fenn a házigondozó szolgálatot is. Jut azoknak a fiatalasszonyoknak is, akiknek férjét behívták katonának, és kisgyermekükkel kereset nélkül maradtak gyermekgondozási segélyen. — Bármennyire fontos is az anyagi segítség, még sem oldhat meg minden gondot. Milyen más lehetőségeik vannak még? Inkább házigondozás — Ránk hárul az a kellemetlen feladat, hogy szociális otthonban helyezzük el a rászorulókat. Nem szívesen, de néha ezt is meg kell tennünk. Kétéves tapasztalatom: ha csak egy mod. van erre, ne mozdítsuk ki megszokott környezetéből, lakásából, az évtizedes szomszédok közül a magukra maradiakat. Azon vagyunk, hogy minél szélesebbre terjesszük ki a házigondozói hálózatot, ami zömében abból áll, hogy a tiszteletdíjas vállalkozó ebédet visz és bevásárol. Van, ahol egész napos gondozásra is szükség lehet, ezt is meg tudjuk oldani. Szándékunknak csak a vállalkozók korlátozott száma szab határt. A még nem túl idős, de leszázalékolt, mozgásukban, látásukban korlátozottaknak megfelelő, otthoni bedolgozói munkát keresünk. Jó partnerünk ebben a Texelektro, amelynek központja Budaörsön van. Tanuljunk angolul Ha már nem égetők az egzisztenciális problémák, akkor a legfájóbb gond a magány, az özvegyi társtalanság. Barátokat, beszélgető partnereket, elfoglaltságot nyerhetnek a nyugdíjasklub tagjai. A művelődési házban filmeket vetítenek, kirándulásokat szerveznek számukra. A legújabb elfoglaltságuk az angoi nyelv- tanulás. Lelkesen vetik bele magukat az elsőre sok sikerélményt nyújtó, néha nyelvtörő mutatványokra is kényszerítő idegen mondatokba. Hasonló céllal működik a mozgássérültek klubja is. Ám mi van azokkal, akik a négy fal foglyai, akiknek nagyoob fáradság volna lejárni a klubfoglal- kozásrikra, mint amekkora lelki felüdülést kaphatnak? ÜhomáSyosuít fénykúp — Nem lehet csak asztal meilói intézni az ügyeicet. oze- meiyesen Kei! megismerni azokat a sorsoKat, ameiyezen javítani szeretnénk — magyarázza meggyőződéssel Vargane. — Furcsa Kéressél, ajánlattal fordult hozzám a minap egy idós házaspár, e elajánlották a hazukat a tanácsnak, cserébe csupán azt kérték, ha egészségi állapotuk rászorítana oxet, segítsük szociális otthoni elhelyezésüket. Eltartásukat a ház árából fedezzük. A dologban az a hátborzongató, hogy jól kereső gyermekeik vannak, de úgy megromlott köztük a viszony hogy nem számíthatnak a segítségükre. Ezért az örökségből is ki akarják zárni őket. Szomorú ilyet hallani és nemigen lehet eldönteni ez a tragikusabb sors, vagy azok, amelyekkel személyesen is megismerkedhettem. Az erősen emelkedő Felsővár utcából nyílik a Józselnegy utca. Itt, a 2. sz. alatt lakiK özvegy Sima Sándorné. A szoba- konyhás házacskában a cserépkályha mellett ül megszokott foteljében a 76 esztendős asszony. Budapesten lakó lánya van éppen nála. Többszöri operáció után, súlyosan lefogyva, szabadságot kapott a kórházban, hogy meglátogathassa édesanyját, aki alig két hónapja maradt özvegyen. — Csak az alakját látom, hogy ott ül — mondja a néni. A konyhaszekrény üvege mögött két felvétel van tízéves unokájáról. Ezt már csak a néha betévedő vendégek láthatják. — Egy órakor hozza Mag- dika az ebédet, előtte bejön az ételhordóért és felírja, mit kell vásárolni. Nem sok kell már nekem, csak egy kis tej, meg kenyér — mereng el szomorúan. — Nagyon kedves és becsületes asszonyka, megbízom benne. Én már nem látom a pénzt megszámolni, ő veszi ki a tárcámból, a vissza járót meg beteszi. Kár, hogy csak augusztusig lesz, akkor megy szülési szabadságra. Vernékhez 's Magdika, vagyis Meggyasszai Zoltánná jár. Verli Zoltán elvesztette a jobb lábát. A másikat is műtét fenyegeti. Az érszűkület ilyen súlyos, gyógyíthatatlan is lehet. Feleségével, aki szintén érszűkületes, a kisebbik szobába költöztek. Amióta 28 éves fiuk tragikusan meghalt és a menyük unokájukkal elköltözött, itt laknak. Verliné kézimunkázik, férje előrajzolt mintái nyomán, de ez is inkább fáradtság már. Egyetlen örömük a dohányzás. Ezt nem hajlandók abbahagyni, bár ők is érzik, bizony nem használ, ez a bajok forrása. Nem mehetnek, nem tudnak közösségbe menni, bármennyire szeretnének. Magdikát lesik és a gyerekeket, akik néha, hétvégen meglátogatják őket. Az unokákat azonban már nem várja a megszokott, nagyma- ma-sütötte édesség. Míg az élmények súlya húz lefelé az utcán, vidám, szőke, pöttyös ruhájú kismamára le^ szék figyelmes. Kezében nagy szatyor, két ételhordóval és egy másikban kenyér, tej, vaj. Mosolyog, be-beköszön a kerítéseken. Mindenki ismeri: ő az, Magdika. Dudás Zoltán Ösztönözni c kutatást, fejlesztést Ä tudomány eredményeire építve A szigetszentmiklósi városi jogú nagyközségi pártbizottság vonzáskörzetében sok ipari üzem van. Ezek aránya — figyelembe véve a mezőgazdasági vállalatok alapon kívüli tevékenységét is —, meghaladja a 72 százalékot. Az ipari munka fejlődése, eredményessége erősen befolyásolja a körzetben dolgozók életszínvonalát, körülményeit, és a településfejlesztési célok elérésének lehetőségét is. együttes, fejlesztési eredményeinek gyakorlati bevezetése általában biztosított. Gyakorlattá vált, hogy az intézetben kifejlesztett gépek — a prototípusok legyártása és jóváhagyása után — a vállalat valamelyik gyárában kerülnek sorozatgyártásra. Külön figyelmet érdemel az, hogy milyen rugalmasan tudnak alkalmazkodni a piaci kereslethez. Konvertálható gyártó kapacitását a SZIM élelmiszeripari gépek gyártására kívánja felhasználni. A kutatók ennek előkészítésére együttműködési megállapodást kötöttek az Agroberrel húsipari gépek (daraboló és töltő) tervezésére. Az alapozó tanulmányok elkészítése után a gyártási dokumentációkat dolgozzák most ki. Az intézet több csatornán keresztül kapcsolódik az országos középtávú kutatási fejlesztési terv programjaihoz. Ennek keretében csatlakoztak az országos robotpályázathoz. Az intézetben elkészült, és a moszkvai Fémmegmunkálás ’84 pályázaton sikeres volt az elFelfelé a mélypontról Sokszínű és változatos a kép — az üzemek munkáját, arányait, lehetőségeit saámbavé- ve —, de közös sajátosság, hogy a korábbinál nagyobb erőkifejtéssel kell hozzájárulniuk s népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához, az exportcélok eléréséhez, a jövedelmezőség növeléséhez. E fontos feladatok pedig gyakran változó közgazdasági körülmények mellett, a fokozódó világpiaci verseny feltételei között kell megoldani. A közigazgatási átszervezésből adódóan ez év január 1- től a városi jogú nagyközségi pártbizottság hatáskörébe tartozik a Szerszámgépipari Művek halásztelki fejlesztő intézete, s így a tudományos kutatómunka a korábbinál nagyobb szerepet kap a körzet életében. A legutóbbi párt- végrehajtóbizottsági ülésen a SZIMFI eredményeinek és feladatainak megtárgyalását tűzték napirendre. Alapkérdés az, hogy a SZIM, mint nagyvállalat, az 1970-es évek végére, belső szervezeti nehézségek és számos más tényező hatására is a mélypontra jutott. A vállalat pénzügyi és gazdasági helyzetének rendezése a Gazdasági Bizottság és az Állami Tervbizottság elé került. Új vezetőség kezdte meg munkáját a SZIM-ben, és a fejlesztő intézet feladatai is megváltoztak. Meghatározó szerephez jutottak a vállalat stratégiai tervének kidolgozásában, amelyhez döntően hozzájárult, hogy a szellemi tőke világszerte felértékelődött. Nemzetközi robotsiker Az intézet jó munkakapcsolatot épített ki más kutató intézményekkel és egyetemi kutató helyekkel. A SZIMFI saját, vagy az említettekkel ső robotkiszolgálású megmunkálóhely bemutatása. Az alkotók elismerése A végrehajtó bizottsági ülésen foglalkoztak a kutatás és fejlesztés feltételrendszerének több fontos tényezőjével. Az intézetben négyszázan tevékenykednek, a dolgozók mintegy negyede felsőfokú végzettségű. Az idén januárban a vállalat vezetősége megtette az első lépést fejlesztő gárdájának megtartása és ösztönzése érdekében. Alkotó pótlékot — havi kétezer forint —, kapnak azok, akiket az illetékesek tevékenységük elismeréseként erre érdemesítenek. Felvetették, hogy országos szinten is aktuális és célszerű lenne foglalkozni azoknak a vállalatoknak egy kategóriával magasabb besorolásával, amelyek kutató-fejlesztő intézetekkel rendelkeznek. Ez segíthetne a hatékony szellemi fejlesztő bázis kialakításában, illetve megtartásában. Felül kellene vizsgálni az ösztönzési rendszert — összekötve azt megfelelő követelményrendszerrel —, hogy a kutatók anyagi gondok miatt ne kényszerüljenek másod-, illetve harmadfoglalkozásokra, hanem saját területükön ösztönözzék őket, további kiemelkedő teljesítményekre. Gál Judit Különleges mézfáleségek Nektárképző napfény Élénkül a kereslet a világpiacon a méz iránt, a Hunga- ronektár az idén eddig 20 százalékkal többet exportált, mint az elmúlt év azonos időszakában, összesen mintegy 3500 tonnát. • Az akácosokba már kitelepítették a kaptárakat. A méhészek szerint a jó termés eléréséhez sok melegre, napfényre lenne szükség, ez ugyanis segítené a nektárképződést. Az akác- és a virágméz mellett a választék bővítésére az idén kísérletként különleges mézfélék átvételét is tervbe vette a Hungaronektár. A hárs-, a gesztenye-, a levendula- és zsályamézért felárat fizetnek a méhészeknek, Ha e termékek iránt a külpiacon kereslet mutatkozik, később is rendszeresen átveszik majd ezeket a mézfajtákat. Az elmúlt években gyakran okozott gondot a méhészeknek a varróatózis-fertőzés, amely megbetegítette a méhcsaládokat. A vállalat üzemet rendezett be a betegség elhárítását szolgáló, úgynevezett füstölőcsík gyártására. E termékből igény szerinti ellátást biztosítanak. E lmosogatott, aztán elárvultán üldögélt a konyhában. A férje csak hazavágtatott, ledobta a táskáját, állva evett néhány falatot és már rohant is. A meccs után sietek haza, kiáltott vissza az ajtóból. Ezen csak mosolygott. Siet, persze, hogy siet haza, gondolta, de ha győznek, akkor annak örömére isznak egy-két rundót, ha mpg veszít a csapat, akkor halotti tort ülnek a söröskorsók mellett. Kamaszodó fia caplatott be a konyhába. — Apa még nem jött? — kérdezte. — Már el is ment. — Persze, hát kupanap van — röhögött. — Ferkó, gyere, látogassuk meg a nagymamit. Egy hónapja felé se néztünk. A fiú kajánul mosolyogva bólintott, addig sem kell a könyvekre néznem, villant át agyán. — Mire apa hazajön, itthon leszünk mi is. Felállt, matatni kezdett a konyha- szekrényben, a fiókokban, a kamrában, hogy valami kis ajándékot szedegessen össze az anyjának, ő sem engedi el őket soha üres kézzel. A város túlsó felében lakott egyedül apja halála óta. Kezdetben kérlelték, hogy költözzön oda hozzájuk, berendezik neki a kisszobát, ápolni is köny- nyebben tudják, ha beteg lenne. A mama azonban hallani sem akart az összeköltözésről. Mindenki élje a maga saját életét, amíg mozogni tud, mondta olyan határozottan, hogy később már soha nem tettek erről említést. Kezdetben gyakran be-beszaladtak hozzá, de a látogatások ritkulni kezdtek, mert náluk szaporodtak a gondok, három OTP-részlet is terhelte a fizetésüket, ezért otthonra is vállaltak munkát. Ferkó közömbösen bámult ki a villamos ablakán. Eszébe jutott ugyan, hogy legalább az anyjának kellene megemlítenie, hogy matekból kapott egy fát, már a másodikat ebben a félévben és hármasnál nemigen lesz jobb jegye. Anyjára pillantott, de amikor látta, hogy milyen töprengő, fancsali képpel ül vele szemben, csak megránBáha Mihály: 5^ordaíat dította vállát és ismét bámulni kezdte az utcát. Anyja kedvesen fogadta őket. — De örülök, hogy meglátogattatok. Csak nem történt valami — fürkészte lányát, az unokáját —, hogy nem szombaton, vasárnap jöttetek? — Nem, nem — nevetett a lánya. — Ferenc meccsre ment, gondoltam, elszaladunk hozzád. A mama beterelte őket a szobába. A nagy karosszékben, ahol apa szeretett szundítgatni, ingujjban egy őszes hajú Idős ember üldögélt. — Már ismeritek egymást — mondta a mama, amikor a férfi felállt, hogy üdvözölje a fiatalasszonyt s az unokát. — Valóban — mondta Eszti a mamára pislogva —, amikor egyszer vendégek voltak itt. — Kétszer. No, de üljetek le. Most ittuk meg a kávát, de maradt még, rögtön behozom, neked meg, Ferkókám, hozok szörpöt, süteményt. Letelepedtek az asztal köré. Eszti csak akkor vette észre a kávéscsészék melletti, kis konyakospoharakat és a süteményestányérokat. Csak üveget nem látott az asztalon. A mama biztosan elrejtette a szekrénybe. Apa elől is úgy dugdosta mindig, mintha méreg lett volna. — Ugye milyen szép időnk van? — mozdult meg a férfi, s a mosoly szája szögletéből majdnem a fűiéig szaladt. — Hogyan? Ja — kapott homlokához Eszti —, igen, nagyon szép. Ferkó laposan pislogott, megpróbálta vigyorgását elrejteni, de nem sikerült. Anyja haragosan villant rá: viselkedj tisztességesen. Aztán hirtelen az jutott eszébe, hogy igencsak gyakori vendég lehet a bámészkodó férfi, ha zakó nélkül konyakozik, feketézik az anyjával. Ismerős volt neki ez az arc, ez a furcsa mosoly, de hiába kutatott emlékezetében, nem jutott eszébe, hol, mikor látta- először? Itt az anyjánál? Lehetséges. De mintha régebbről bukkanna fel. A mama letette a tálcát az asztalra. Ferkó rögtön birtokába vette a süteményestányért, a szörpöt, s mit sem törődve a többiekkel, jóízűen falatozni kezdett. Hogy vagytok? Jól vagyunk. Ferenc is? Ö is. Pötyögtek a kérdések és a szűkszavú válaszok. A férfi érezte a feszültséget a levegőben, arra gondolt, hogy előtte nem akarnak beszélni a családi dolgokról. Felállt. Mosolyogva elköszönt. A mama a szekrényből vette elő a zakóját. Eszti úgy érezte, hogy nem kap levegőt. Ferkó meg csak gúnyosan vigyorgott. Hosszú percek múlva tért vissza a mama. Jókedvűen, majdnem vidáman, kissé kipirult arccal. — Na, gyermekem, hát mesélj. Eszti felállt. Körbesétált a szobában. — Gyakori vendég lehet ez az úr, ha a zakóját már a szekrényben tartja. A mama nevetett. — Hát persze, hogy gyakori. Már beszélni is akartam veled kettőnkről. — Csak nem? A te korodban? Űristen ! — De igen. Az én koromban. Nincs ebben semmi kivetnivaló. Ferkó prüszkölt, röhögött. — Csak nem akarsz férjhez menni, ehhez a ... ehhez a ... — Csend, taknyos — pattant fel a mama. — Nem a te véleményedre, hanem az anyádéra vagyok kíváncsi. — Arra ne legyen a mama kíváncsi — pattogott Eszti. — Tegyen úgy, ahogy jónak látja. — Legalább egy klassz fej lenne — viháncolt Ferkó —, de nem egy ilyen nyiszlett, dugószemű fapofa. A nagymami perdült egyet és .hatalmas pofont kevert le Ferkónak, aki a meglepetéstől még moccanni sem bírt. — Taknyos, ha még egyszer meghallom, hogy így beszélsz a nagyapádról, kitekerem a nyakadat. Érted? Mert tudd meg, ő a te igazi nagyapád. Ferkó tátott szájjal rázta a fejét. Eszti meg hisztérikusan sikította: — Tudod, hogy mi beszélsz? — Tudom — csattant a hangja és mellén összefonta a karját. Nem törődött azzal, hogy a lánya ájuldozik. I Miközben az utcákon nyüzsög, lüktet az élet és örülve a meleg napnak, szaladunk a meredek utcán le a buszmegállóig, vagy fagylaltot eszünk, vagy éppen egy jó korsó sört húzunk le munkából hazafelé jövet, nemigen gondolunk azokra, akik árnyékos szobáikban várják, hogy valaki rájuk nyissa az ajtót, ök maguk ki nem mozdulhatnak. Miért? Mert betegek, öregek, rosszul, vagy egyáltalán nem látnak, esetleg rokkantak.
