Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-05 / 130. szám

1981. JÚNIUS 5., KEDD mr w MEG lel Hét vége a vadasparkban ...mént homok a vizet Az örömbe is vegyül üröm A magánépítkezés is közügy Ideális hely a pihenésre Nyolc óra harminc perc, hiába várunk a budaörsi Kötő utcá­nál a 140-es autóbuszra. Mégegyszer jobban megnézem a me­netrendet, ez a járat csak hétköznap közlekedik. Vasárnap és ünnepnap hajnali hatkor és délután fél kettőkor megy át kék busz Budakeszire. Hiába, hogy a két község majdnem határos, a fővárosba kell utaznunk a 22-eshez. Most az egyszer megérte a plusz egy óra zötykölődés a fullasztó melegben! Miért? • • Önkéntes idegenvezető Mert egy élménnyel szegé­nyebbek maradtunk volna. A BU 89—26-os rendszámú piros 22-es vezetője ugyanis igazán gondoskodott arról, hogy kel­lemesen teljen az idő a Moszk­va tértől Budakesziig, önkén­tes idegenvezető? Hivatását odahagyó történelemtanár? Ki lehet ez az ember — tudakol­ták egymástól mosolyogva, a néhány perccel korábban egy­mást még molesztáló (némi túlzással persze, de tény, hogy a melegben a zsúfolt autóbu­szon már eluralkodott az ide­gesség) utasok. A negyedóra alatt a rejtélyes autóbuszveze­tőtől megtudjuk, miért lett a gyöngyből Budagyöngye, hon­nan a Budakeszi név, s törté­nelemleckét is vehettünk Má­tyás és a....Cilleiek harcáról, Beatrix királyné és Erzsébet, ki a levelét megírta, szokásai­ról. A Fővárosi Vízművek mellett haladva megtudhatjuk, mennyi Budapest vízfogyasztá­sa, összehasonlító adatként pe­dig azt, mennyi víz párolog el a Balatonból egy nap alatt. S bár sosem jártunk még a va­dasparkban, nem kellett izgul­ni, hogy véletlenül rossz he­lyen szállunk le a buszról. Kedves hangú kalauzunk ugyanis időben bemondta, hol érdemes a fiataloknak, és hol érdemesebb az idősebbeknek nekivágni egy kis gyalogtúrá­nak. T-rr — ­Szombaton 442 felnőtt, 587 gyermek, illetve diák és 75 nyugdíjas kereste fel a vadas- kertet — tájékoztat a park be­járatánál a pénztáros. Vasár­nap délelőtt 11 óra körül még legalább 800 fizető vendégre számít. A belépődíj szemé­lyenként — gyerekeket, diáko­kat és nyugdíjasokat kivéve — 5 forint. S mit kapunk érte cserébe? Szép tiszta erdőt, jó levegőt — forrósággal fűsze­rezve —, gímszarvast, dám­szarvast, muflont, őzet, vad­disznót, fácánt, récét, no és egy kis fehér nyuszit. Haza­vinni persze nem lehet ezeket, csak megnézni. S oz állatokat simogatni, etetni is tilos — de azért mindig akad, aki meg­szegi a szabályokat. Hiányzott a hazai — Mi az a hegyi juhar? És mi az a bankócaberkenye? — kérdezi egy kisfiú a papáját. Ügy látszik, még csak a nagy­betűket tudja elolvasni, hiszen a táblákon minden egyes nö­vény- és állatfajtáról bő fel­világosítás olvasható: jellem­zői, felhasználása. Tudásszomjunkat kielégítve, ám a szó eredeti értelmében véve rettenetesen szomjasan keresünk egy büfét. A kijárat­nál vattacukros, maszek cse- resznyeárus (saját termés, dél­előtt szedtem le, friss, ropo­gós. Kilójáért 35 forint igazán nem sok — kínálja a közép­korú úr portékáját), szalonna­sütőhely (kár, hogy szalonnát nem hoztunk magunkkal!), végre egy büfé. Mikor jöt­tünk, még zárva volt, most meg hosszú-hosszú sor áll előt­te. A választék: sör, Márka­üdítő, szalámis zsömle, csoko Iádé, jégkrém. Együnk, igyunk inkább ülve. Száz méterrel odébb láttuk a Vadaspark ét­termet. Étterem? Nos, mégis­csak jobb lett volna egy kis hazait csomagolni. Ugyanis csak a büférész volt nyitva. A választék itt is ugyanaz: sör, Márka-üdítő, enyhén szá­vai szalámis zsömle (darabja 12 forint, hiába, ez már má­sodosztályú hely!.), csokoládé, jégkrém. Ha külön kérem, esetleg adnak poharat az ital­hoz, ha nem, a pultnál való sorban állá't kiegészítendő, üvegből is elfogyaszthatom. Ki kellene használni A hatalmas szabad téren, a játszóhelyen a kis favonat, a különféle mászókák, a zöldte­rület csakhamar elfeledteti ap­ró bosszúságainkat. Még a park bejáratánál látható Az áUatokat simogatni, etetni is t:!os —, de azért mindig akad, aki meg­szegi a sz. bilyokat. A tisztáson. A budakeszi vadaspark bejáratá­nál szombaton és vasárnap mint­egy kétezer látogatót fogadott a türelmes és bölcs bagoly. könyvespavilonon talált Zárva feliratot is ..hamar elfelejtjük. — Apu, mi ez? Nézd, négy akasztófa. itt a játszótéren. Nem akasztófa, de nem is lengőteke. Még csak bogrács­tartó sem. Mi lehet mégis ez a négy építmény egymás mel­lett? Apu nem tudja, sőt, anyu sem. Valamikor talán ez is mászóka volt. — Minden héten kirándu­lunk a gyerekekkel — mondja K. Viktor, egy 4 és egy 5 éves kisfiú kezét fogva —, szebbnél szebb helyeket keresünk fel. S gyakran csodálkozom, hogy ma, amikor annyit beszélünk a .turizmusról, mennyire hiány­zik mindenféle . szolgáltatás, még egy ilyen parkban is, mint ez Budakeszin. Hatal­mas zöldterület, zsúfoltság­ról szó sem lehet. Közel van a fővároshoz, ha gyerekekkel nem akarunk messzire utazni, ideális hely a pihenéshez. Ne értsen félre, nekem nem az hiáinyzik, hogy egy csomó em­berrel találkozzam itt. Csak egyszerűen azt hiszem, egy kicsit több odafigyeléssel az erdőgazdaság részéről, sokkal jobban is ki lehetne használni ezt a területet. El. E. ■j Nem Irigylésre méltó ma- 1j napság a téglaipar vezetői- ^ nek helyzete. Miközben 1j nem kis erőfeszítéseket 1j tesznek, hogy a nyomasztó íj hiányon enyhítsenek, kény- 1j telenek elismerni: a ma- íj gánépítkezés, nem utolsó- ^ sorban éppen az anyagbe- | szerzés miatt, bizony keser- 1j vés tortúra. 5 A tavasz és a nyár ha- 1 gyományosan a házépítés ^ szezonja, úton-útfélen áll- 1j ványokon, meszesgödör 1j mellett tüsténkedő embe- 1j rekkel, valahogy mégiscsak 1j összehozott téglarakások- 1j kai, sóderdombokkal ta- 1j lálkozhatunk. S akik most 1j vágnak bele a® otthonte- 1j remtésbe, mire számíthat- 1. nak? — ezt kérdeztük Sey 1j Pongráctól. a Budai Tégla- 1j ipari Vállalat műszaki 1, igazgatóhelyettesétől. A sok is kevés — Nem is olyan régen, mindössze három éve volt, hogy mi futkostunk megren­delők után. Nos, a helyzet ala­posan megváltozott. Hatalmas nyomás nehezedik az iparra, s tény, hogy az igényeket nem tudjuk .....kielégíteni, bár — s ez t azonnal számokkal tá­masztom alá — termelésünk folyvást emelkedik. Vegyük az idei esztendőt: A Tégla- és Cserépipari Tröszt kilenc vál­lalata égetett téglából április 30-ig 43 millió 610 ezer darab­bal többet állított elő, mint tavaly az azonos időszakban. Az említett többletmennyiség­ből a Budai Téglaipari Válla­lat 16 millió 874 ezret pro­dukált. Mindezt azonban a piac felszívja, mint homok a vizet. Nem így télen, amikor gyárainkban tornyosulnak a téglahalmok. —-A többlettermelés,-"-ami­ről szólt, imponáló. Hogyan sikerült a mennyiséget így megnövelniük? — Kilenc téglagyárunk kö­zül hat alagútkemencés, vagyis a modernebb technológiát képviseli. Jellemző, hogy ez a hat üzem hozza a vállalat tel­les termelésének 90 százalé­kát. Ezek közül is külön kell szólni a solymárvölgyi egységről, amely tavaly jú­niusban kezdte meg működé­sét, és idén már teljes fel­futással dolgozik. Éves kapa­citása egyébként 40 millió kis­méretű téglaegység; a jó hő­A Poroton tégla keresett termékük. Erdőst Agnes felvétele szigetelő képességű Uniform­blokkot gyártja. A meghök­kentően nagy, csaknem 17 milliós plusz tehát nem vala­miféle csoda eredménye, 13 millió az új gyárnak köszön­hető. A többi viszont túlórák, szombat-vasárnapi műszakok termelése. Ez pedig csak úgy vált lehetővé, hogy az állam — átérezve a helyzet súlyát — tavaly és idén is bérprefe­renciával segíti az ipart, il­letve közvetve az építkezőket. Magad uram... — Idén nem lép be új gyár­egység, várható-e mégis da- rabszám-növekedés? — Igen. Alaptervünk 212 millió kisméretű téglaegység, de többletteljesítmény máris mutatkozik. Végeredményben 220 millió darab előállítását céloztuk meg. Elmondom azt is, hogy a meglehetősen nép­szerű kisméretű téglából a két pilisborosjenői gyárunk a ter­vezett 57...millió, helyett..65^7,0 milliót szándékozik készíteni. Ez természetesen idén is csak túlmunkával sikerülhet, hi­szen a gyárak egynémelyike lassan matuzsálemi korba lép és innen az emberek is egyre fogynak. Kinek vonzó, ha nő létére is naponta 50 tonnát — nem túlzás! — kell emelget­nie? A hagyományos gyártá­sok felszámolása, a moderni­zálás elkerülhetetlen. Nehezí­ti a dolgot, hogy magunknak kell a szakemberképzésről gondoskodnunk, téglaipari gé­peket konstruálnunk — mint például a kemencekocsi-rakó- gép — legalábbis egy hánya­dukat, minthogy beszerezni jószerivel csak nyugati im­portból lehet. Ahhoz tehát, hogy mi megfelelő háttéripara jegyünk a magánépítkezők­nek, meg kell teremtenünk a saját háttériparunkat. Végezetül hadd szóljak arról: a téglaipar harcol azért, hogy a kereskedelemben tapasztal­ható visszaélések megszűnje­nek. Az például, hogy míg egy ember hiába futkos tégláért a TÜZÉP-hez, addig a ma­gánkereskedő zsebében — aki mint köztudott, drágábban ad­ja a portékát — milliós ki­utalás lapuljon. Érthetően ez minket bánt, hiszen a kreált hiány miatt is rajtunk csat­tan az ostor. Csak ha hiánycikk Ez vitathatatlan. Mint­hogy az is, hogy manipulálni csakis olyan áruval lehet, ami ténylegesen hiánycikk. A harc ilyenformán akkor dőlhet el a vásárló javára, ha a téglaipar képes lesz mai termelését megtöbbszörözni. Szigethi Téré* Éticsiga Európába Szelíd Mavad-portéka Erdősi Ágnes felvételei A felhőfoszlányok közül kibú­jik a nap, s szárítgatja az esőáztatta veresegyházi tájat. Idősebb, gumicsizmás férfi böngészi a nedves füvet. Csi­gát gyűjt, de szatyrának csak az alján mocorog néhány. — Vége már a szezonnak — magyarázza —, de nem is volt jó az idő. Későn jött az eső és későn a meleg is. Az pedig kell, akkor szaporodnak. Azért csak összeszedjük, ami van ... Araszoló portéka Mint minden esztendőben. Hagyomány ez itt és a kör­nyéken — viszi a falvak ap­raja, nagyja a felvásárlóhely­re, ahol tizenhárom forintot adnak kilójáért. Ha az időjá­rás is úgy akarja, útnak indul a Gödöllő és vidéke Áfész veresegyházi begyűjtőhelyéről 50 vagonnyi éticsiga is. r- Tavaly a szárazság szólt közbe, idén a hűvös akadá­lyozta, hogy meglegyen az a bizonyos ötven vagon. Meg kell elégednünk most is húsz- szal — mondja Tóth József né, a telep egyik vezető munka­társa, miközben buzgón sze­degeti a ládákból kiszökdö- sött majdani ínyencfalatokat. A padló, a fal, a rekesz oldala mind, mind teli az araszolga- ió portékával. — Még hogy a csiga lassú! — neveti el magát Tóthné. No, hiszen. Térülünk-fordu- lunk és már kinn egy csomó. Reggelre meg... Ám a szökevények sem ke­rülhetik el sorsukat; cseme­gék lesznek azok is valahol Európában. A hosszú út előtt azonban át kell esniük a tisz­togatás, az utazórekeszbe cso­magolás procedúráján. Szor­gos asszonykezek törölgetik a nyüzsgő csiganép csörgő-zörgő házait. — Az utolján járunk már — szól egyikük. Kár, mert vinnék jó pénzért, szeretik a népek odakinn. Hát, csak ve­gyék, nem előlünk eszik el, az biztos ... — Dolgozunk itt egypáran, de eddig csak én kóstoltam meg — így Tóthné. Ha a franciáknak jó — gondol­tam ... És tényleg nem rossz, sőt. Majonézzel például iga­zán kellemes volt, olyan, mint a gomba. A végállomás felé A kiéheztetett, a megtisztí­tott állatok a telep túlsó vé­gében várnak szállításra. A rekeszek szűkre szabott nyí­lásain csak néhány csiga dugdossa ki kíváncsiskodva szarvacskáit. A többség házá­ba húzódva kucorog, mintha csak érezná, létének végső ál­lomása közeleg... Utószó: a Gödöllő és vidé­ke Áfész éti csigaexportjának értéke ebben az esztendőben is meghaladja a 10 millió forintot. Sz. T. A TAGSÁGOT IS BEVONJÁK M agyarországon az utób­bi évtizedek minden ültetvénytípusa megtalál­ható, a korszerűtlentől a legkorszerűbbig, a biológiai te.jesítőképesség legala­csonyabb szintjétől a leg­magasabbig. Pest megyé­ben jobbára a gyenge ter­mőképességű, korszerűtlen ültetvény típus dominál. A szőlő- és gyümölcsöskertek 50 százalékát a második ötéves terv időszakában létesítették a gazdaságok, elsősorban a gyenge ho­mokterületek hasznosításá­ra. Akkor nem számoltak a fagykárral, az egyéb kör­nyezeti tényezők ártalmai­val. A talajok tápanyag- f eltöltésének hiánya ma már szinte helyrehozhatat­lan. A régebbi gyümölcsö­sökben a gyenge termőké­pesség, a biológiai és öko­nómiai szempontból rossz fajtatársítás is csökkenti az ültetvények értékét. Napjainkra vajmi keve­set tudtak változtatni a kedvezőtlen ál'apotokon a megye gazdaságai. A régi ültetvények számát ugyan csökkentették, helyettük azonban nagyon kevés he­lyen telepítenek újat. Ma­gyarázata: az óriási telepí­tési költség, ami a gyümöl­csösök esetében 120—200 ezer forint körül alakul hektáronként, a szőlőné pedig csaknem a duplája Ezt a jelen gazdasági kö­rülmények között kevés mezőgazdasági nagyüzem engedheti meg magának Ez is oka. hogy Pest me­gyében csökken a szőlő- és gyümölcsültetvények terü­lete. amit valamelyest e!- lensúlyoz a háztáji telepí­tési kedv növekedése. Ott, ahol régóta foglal­koznak kertészeti növé­nyekkel, vannak felkészült szakemberek, gépek, a tele­pítések új formáját alakít­gatják. A gazdaságok egy részében a saját erő mellé bevonják a tagság hozzá­járulását is. Szakcsoporto­kat alakítanak, így minden tag tudja, hogy a nagyüze- mileg telepített szőlősorok közül ő melyek eredmé­nyéért felelős. Jól kiala­kult formája van a szak­csoportnak a toki Egyetér­tés, a dunavarsányi Petőfi, a gödi Dunamenti, a soly­mári Rozmaring tsz-ben, s még sorolhatnánk. Az in­formációk szerint a Török­bálinti Állami Gazdaság valószínű még ez év őszén hozzákezd több mint 50 hektár nagyüzemi szőlő te­lepítéséhez. A tápiószent- mártoni Aranyszarvas Ter­melőszövetkezetben pedig befejezték 96 hektár szőlő- ültetvény rekonstrukció­ját, és folyamatban van a nagykőrösi Mészáros Já­nos Tsz-ben is 164 hektá­ron. A 300 hektár gyümölcs- te'epítésnek alig két­harmada valósult meg ta­valy Pest megyében. Az idén sem kedvezőbb a helyzet. A sorból mégis ki­emelkedik az Örkényi Bé­ke Termelőszövetkezet 10 hektáros korszerű alma+ele- pítése és a nyársapáti Haladás Tsz 36 hek­táros meggyese. Ezek az üzemek megtalálják a zámításukat, mert a leg­korszerűbb technológiával a legkorszerűbb fajtákat ültették el. B. Z.

Next

/
Thumbnails
Contents