Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-30 / 152. szám

jegyzet Tükör A Duna-parti szabad­strand kedvenc találkozási pont a helybeliek számára. Ülnek a lépcsőkön, nézik a vizet, hallgatják, amint parthoz csapódnak a hullá­mok. Űtban hazafelé ma­gam is betértem ide. A ta­lálkozásból beszélgetés lett, politizálás. A munkában megöregedett nyugdíjasok azt ajánlották: másnap fényképezőgéppel menjek el arra, kapjam lencsevég­re, hogy betonozás ürügyén mit csinálnak egyesek ezen a szakaszon, aztán nézzem meg valahol a bérlistájukat is, ha csodálkozni akarok. Mert nálunk úgyis lehet pénzt keresni, hogy komoly munka helyett egyesek csak találnak, méghozzá annyit, hogy meglelik a számításukat. A látogató több időt töl­tött már munkaszobámban, mint amennyit az udvarias­ság szabályai szerint el kell, s még el is lehet viselni. Idegesen nézek az órámra. De ő beszél, ha célzatosan papír fölé hajlok, akkor is kérdez. Nem hagy élni, dol­gozni. Munkaidőben ül nálam, de úgy látszik, ráér, s' a helyén sem keresik. A jelenség sajnos szem­betűnő. Emlékszem rá, hogy pár évvel ezelőtt mennyit és mennyien vitattuk azt a megállapítást, hogy a mun­kahelyek sajnálatos tünete a lazaság, hogy bizony sok helyen előfordul; kifizetett bérek mögött nincs megfe­lelő teljesítmény. Főként a fizikai munkások védelmé­ben emeltek sokan szót, apellálva elismert szorgal­mukra. Ha pedig van ilyen jelen­ség — mondtuk —,1 bizo­nyára a főnökök az okai, akik rosszul szerveznek, irá­nyítanak, hagyják, hoqy az emberekbe bújjon a kisör­dög, s rosszat tanácsoljon. Ez a feltételezés is érthe­tő. Hisz a kölcsönös elnézés sem új szokás, gyakran elő­fordul. Az elénk tartott ob­jektív tükör kegyetlen őszinteségét azonban nem .vonhatjuk kétségbe. Tudo­másul kell vennünk, hogy nem áll mindenki az ön­tudat legmagasabb fokán, hogy miként az áru keres­kedelmi értéke, a munka- fegyelem is formálódhat a kereslet^kínálat törvényei szerint. Az ilyesfajta tör­vényszerűséget csak nagyon bonyolult módon lehet be­folyásolni. De lehet és kell, mert az mégsem tarthat örökké, hogy aki a jól dol­gozó munkás hírét-nevét csorbítja,, biztos jövedelmi forrásnak tekinthesse a helyet, ahol immel-ámmal dolgozik. Nem késhetnek örökké a munkával, nem le­het mindig határidőt módo­sítani, bosszankodni amiatt, hogy a megtermelt és for­galomba hozott áru kinézés­re olyan, ahogy a nagy­könyvben megírták, de használat közben kiderül: mégsem az igazi. A parton ülők receptet ajánlanának. Olyat, amit a maguk fiatalkori tapaszta­lataik szerint ítélnek hasz­nosnak. Legyen munkanél­küliség, mert akkor az em­berek felismerik majd, mekkora a jelentősége, ér­téke a munkahelynek. — Hogyne — gondolom. Csak azért, hogy a becsüle­tes többség — mert még mindig ez a többség — érezze magát a kisebbség miatt bizonytalanságban? Ilyesmire sohasem szavaz­nék. Am ha már benne va­gyunk a receptírásban — gondolom, én is tudok aján­lani. Így aztán együtt pró­báljuk az alkonyati eszme­cserén megváltani a világot. Mindenejcelőtt tagadjuk, hogy a lusta és rossz mun­kát végző embernek nem lehet felmondani, merthogy akkor mi lesz, nincs aki a helyébe lépjen. Harcedzett bérmunkások állítják, hogy ennek a közösségre és az egyénre nézve egyaránt van, lenne kedvező, nevelő hatá­sa. Pláne, ha a fogadó mun­kahelyen is tudnák már, miért mutattak ajtót amott a hozzájuk érkezőnek. A munkást, a dolgozó embert meg kell becsülni. De en­nek alapja a becsületes munka lehet. Kovács T. István Nagy érdeklődés előzi meg Szobon Szánthó Imrének ma 17 órakor a Börzsöny Mú­zeumban megnyíló kiállítását. Az ízléses meghívó bemutat­ja Szánthó Imrét, a szentend­rei képzőművészet érdekes egyéniségét, a sok műfajú mű­vészt. Fest képeket, készít li­nómetszeteket, csinál porce­lánfestést és kerámiát is. Ka­rikatúráit közlik hazai és kül­földi lapok. Mintegy negyed­száz alkalmi postabélyegző rajzát ő tervezte. A másfél hónapig megte­kinthető kiállítás hét végi megnyitóján Bihari József, a Pest megyei Múzeumok igaz­gatója mond beszédet. Szánthó Imre: Linómetszet A vakáció első napjai A szögligeti gyerekek nyara Saját felszerelésük van A tanítás befejeződött, de a gyerrneKeK leiügyeiete meg lart az íSKolaivüuu. mmúlik a junius; mi történik azuian? nzt kérdeztem meg Szodnge- ten oiu/ta 01loorne.ol, az ana- ' ianós 'iáko.m igazgatójától! ...."* — Iskolánk tanulói iciszá- ma 320. Nyári napközi táborra az eimúit evekoen nem volt jelentkező. Most az első al­kalommal 19 tanulónak sike­rült a váci Pokoiszigeien he­lyet kapnunk. — Mi újság az iskolai tá­borozás körűi? — Közel tizenöt éve műkö­dik nyári iskolai táborunk. Az idén Debrecenbe mennek a pajtások. A kétszer nyolcna­pos nyaraláson ,34 tanulónk vesz részt. A szülői munkakö­zösség 40 ezer, forintot adott, így ma már ott tartunk, hogy saját felszerelésünk is van. — Kik vehetnek részt a kö­zös nyaralásban? , — Azok a tanulók, akik a tanulásban helytálltak, osz­tályfőnöke javasolja és a szü­lők elengedik. Azok a tanulók, akik év közben társadalmi munkát végeztek, 350 forint részvételi díjat fizetnek, a töb­bieknek 700 forintba kerül a nyaralás. A költségek további részét a csapat fizeti. — Hogy működik az ifi­klub? — Örömmel mondhatom, hogy Horváth Tibor és Ko­vács lsiván vezetésével 16—20 if ista tagja van a ^klubunknak. Az elmúlt szombaton értékel­tük a munkájukat. Segítségé­re vannak az iskolai úttörő­életnek. Solymosi László Önként Jó sm&iékkül A váci kórház vértranszfú­ziós állomásának dolgozói vér­adónapot tartottak Sződlige- ten. Zsilinszky Vincéné, a vö­röskeresztesek helyi vezetője segített a szervezésben. A leg­többen a PEFÉM vállalattól (16), a Vegyesipari Ktsz-től (10) érkeztek. ' Reggel 8 órától 12 óráig 60-an mintegy 25 li­ter vért adtak. A következő állomás június 26-án, Szob lesz. Pro moirtoria A hanyatló félhold kora IDÉN, JŰNIUS 27-én volt 300. évfordulója annak, hogy véres csatában Vácról kiűzték a törököket. A szövetséges hadak 1684. május végén Vágsellyéről (ma Szlovákiában Sala), Lotharin- giai Károly vezényletével megindultak Buda bevételére. Június 16-án már Visegrádot lőtték, melyet 18-án el is fog­laltak. Közben a törökök hát­ba támadták a szövetségese­ket, mire azok visszafordultak, csatát nyertek és Esztergom­nál harminchétezren átkeltek a Dunán, A folyó bal partján indultak Buda felé. A tervről Kara Mehemed budai pasa tu­domást szerzett, 18 ezer embe­rével a szövetségesek ellen vo­nult és Vác mellett, o mai Bü­ki és Nyúlás között állította fel seregét. 1684. június 27-én, délben 12 órakor dördült el az első ágyúlövés Kétórás csata után a szövetségesek kivetet­ték a török tüzérséget állásai­ból, mire a török lovasság Bu­dán, a gyalogság Vác városá­ban keresett menedéket. A szövetségesek megtámadták Vácot és a wárost este 9 óra­kor elfoglalták. A török kato­nák asszonyokkal és gyere­kekkel együtt a mai Géza ki­rály tér - környékén lévő vár­ba vonultak vissza. Szabad el­vonulást kértek. A válasz ágyútűz volt. Tovább harcol­tak. de este 11 órakor a várat is fel kellett adniok. 1500 ha­difoglyot a császári gályák el­szállítottak, az asszonyokat és gyerekeket szabadon engedték. Korabeli jelentés szerint há­romezer halott maradt a váci csatatéren, míg a szövetséges hadak csak hatvan katonát vesztettek. A fővezér Vác ka­pitányának Bottyán János (később II. Rákóczi Ferenc ge­nerálisa) császári tisztet ne­vezte ki, majd június 29-én a sereg tovább vonult Pest felé. BUDA VISSZAFOGLALÁ­SA ekkor nem sikerült A 37 ezer szövetséges katonából 22 ezren estek el a budai csata­téren. Lotharingiai Károly november 3-án Esztergom fe­lé visszavezette megfogyatko­A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 152. SZÁM 1984. JÜNIUS 30., SZOMBAT Kicsi a község, nagy a gondja Aranyat ér minden csepp víz ffóég néhány nehéz esztendő A Börzsöny hegység szorí­tásába ágyazódva éli csendes, nyugodt életét Kóspallag kis­község. Hosszú, egyenes főut­cáján barátságos közvetlenség­gel köszönnek rám gyerekek és a felnőttek. A falu fölé emelkedő templom kertjéből csodálatos rálátás nyílik szin­te minden irányban a falura, és az azt körbe ölelő, izgalmas formákat alkotó magas hegy­csúcsokra. Oly közel érzem lé­legzetét a dús lombú hegyek­nek, hogy csak állok megigé- zqtten. Mint elrejtett gyöngy­szem a nagy Börzsöny szívé­ben. Lakói a hegyek zártsága miatt, sok tekintetben perifé­riára szorultak. Vaj(jn való­ban olyan nyugodt az itt élő emberek élete, ahogyan azt a táj szépségébe belefeledkező szemlélődő érzi? Sajnos nem. A víz életelemünk. No, igen! De csak akkor ha iható. Már pedig a víz, az élet forrása, Kóspallagon ihatatlan, sőt használhatatlan. A régi ma- gánkutak vize magas nitrát és coliform tartalmú. Vegyszere­zéssel ez nem tisztítható. Sztruháné Grédely Irén a közséi fiatal védőnője mond­ja: Pchrkok — Volt egy eset 1978-ban, amikor egy csecsemőnél a víz szennyezettsége methaemog- lobinaemiát okozott. Ez oxi­génhiányos állapotot idézett elő a kislánynál. Újszülött és csecsemőkorban igen káros a nitrát tartalmú víz a gyermek szervezetére és egészségére. Azóta kapcsolták be Kóspal- lagot a tisztavíz-ellátásba, ami csak a csecsemőkre vonatko­zik. Majdnem húsz csecsemő van a faluban, az ő részükre kapunk hetente 10 liter palac­kozott tiszta vizet. A szülők ezt az egészségházban ingyen vehetik ót. Egyéves kortól, pe­dig a kijelölt forrásokból — amelyek 1 kilométer távolság­ra vannak a községtől —, hor­danak vizet a gyermekek szá­mára. Literes üvegekben 3,50- ért az ABC-ben is kapható palackozott tiszta viz. A falu­ból nagyon sok fiatal költö­zik el, ennek egyik oka éppen a víz szennyezettsége. Roznik Sándorné az ABC­zott seregét. A visszavonulók­hoz csatlakozott Bottyán Já­nos is, akinek helyére Bis- terczkyt nevezték ki Vác ka­pitányának. A török megtud­va, hogy a fősereg Vácot is elhagyta, a várost megtámad­ta és elfoglaltó. Buda ostromára ismét csak 1686. június 12-én indult el a szövetséges hadak több mint 61 ezer katonája, benne 15 ezer magyar, a Duna mind­két partján. Még aznap elér­ték Vác vonalát. A török Vác városát és várát felrobbantot­ta, felgyújtotta és kivonult Bu­da felé. A szövetséges hadak Pestet június 18-án, Budát szeptember 2-án foglalták el. Tehát a török Vácról vég­leg csak 1686. június 12-én vo­nult ki, de a nagy felszabadí­tó váci csata 1684. június 27-én volt. A TÖRÖK megszállás alóli felszabadulás 300. évforduló­jára már most jelennek meg tudományos munkák. Egyik legnépszerűbb Sugár István, „Lehanyatlik a török félhold" című könyve, melyből magam is a legtöbb adatot kölcsönöz­tem. M. Gy. bolt eladója: — nyolc éve nem tudjuk használni az ivóvizün­ket. A KÖJÁL számtalanszor vett már mintát belőle, de hát ők sem tudnak mit csinálni. Főzni nem lehet vele, sőt van olyan kútvíz, amelyet még mosdásra sem lehet használ­ni. Így a forrástól, vagy a boltból hordja mindenki az ivóvizet. A bolt kéthetente kap 40 rekesszel, az körülbelül 600 darab literes üveg. Van, ami­kor ez a mennyiség kevés. Fa­lugyűléseken azt mondták a nagyközségi tanács vezetői, hogy kevés az állami támo­gatás. De hát már évtizedek óta húzódik Kóspallagon ez a vízügy. Gyűjtik a pénzt Kürtös Józsefet, a Verőce­marosi Nagyközségi Tanács Víztársulat kirendeltség veze­tőjét éppen ott érem a köz­ség tanácstermében, ő az ügye­letes. — Kóspallag elöregedő köz­ség — mondja. Mégis az itt élő embereknek szinte a 90 százaléka hozzájárulna a víz bevezetésének költségeihez. Ezen tehát nem múlik. „Bár­csak már holnap hozzákezde­nének!” — mondogatják. Itt a steó szoros értelmében aranyat ér minden csepp tiszta vít: Tavaly az aszály idején még a patakokat is ellenőriznünk kellett, hogy turisták autómo­sással ne szennyezzék a vizet, ha ugyan csobogott még egy kevés a mederben. Sokan pa- takvízet használnak a főzés­hez, felforralva előtte azt. Ha itt lenne már a fővezeték, biz­tos, hogy egy éven belül min­den család bevezetné. A Verőcemarosi Nagyköz­ségi Közös Tanács illetékeseit fölkerestük, hogy megkérdez­zük tőlük is: — Mi újsáff Kós- pallagon az ivóvíz körül? Már tízéves hagyományhoz híven, a Városi Labdarúgó Szövetség az idén tavasszal is megszervezte az üzemek kö­zötti városi kispályás labdarú­gó-bajnokságot. Ezt a taéaszi— őszi szezonban játsszák. A ta­vaszi küzdelmek A, B, C cso­portban zajlottak le. Mindhá­rom csoportban 12 csapat sze­repelt. Ez is bizonyítja e sport­ág népszerűségét. Egy-egy for­duló egy hétig tart. Ahhoz, hogy ezt zavartalanul le tud­ja^ bonyolítani, az irányító öt­tagú vezetőségnek pályák biz­tosításával segített a DCM, FICE, s a Fonógyár vezetősé­ge. A tavaszi szezon első öt helyezettje: A. csoport: 1. Kötöttáru»- gyár, 2. Rezeda, 3. Fonógyár, 4. Városgazdálkodás, 5. ÉPFU. B. csoport: 1. Kisvác, 2. Vízmű, 3. KISZ-kórus, 4. Ma­gasépítők, 5. VTK. C. csoport: 1. AFIT. 2. Alagi Állami Gazdaság, 3. Posta, 4. Földvári tér, 5. Kisker. . A tavaszi fordulóban össze­sen 1818-szor zörgött a háló. Érdekesség, hogy a B. csoport­ban megegyezik az adott gó­lok száma a kapottakéval — 331. — A legtöbb gólt, 56-ot a Kisvác csapata, míg a legke­vesebbet, 5-öt a Dunapart csg- pata rúgta. Annak ellenére, hogy már befejeződött a tava­Viski Sándor vb-titkár, a következőket mondta el. — Közegészségileg veszé­lyeztetett körzet Kóspallag. A geológiai adottságok miatt mélyfúrással nem biztosítha­tó e térségben megfelelő mi­nőségű és mennyiségű ivóvíz. Csak a regionális vízműrend­szerről .lehetne megoldani a község vízellátását, tehát oda kell vinni a jó ivóvizet. A víz i átvezetése Királyrétről törté­nik, A hegyvidéki terep miatt Verőcemarosról legalább öt­szöri átemeléssel kerülhetne el a községbe. Ez több mint 20 millió forint költség. A lakos­ság és a közületek — tsz, Áfész, — érdekeltségi hozzá­járulása 8 millió forint körül van. A fennmaradó 70 száza­lékot csak'megyei támogatás­ból és vízügyi alapból tudnánk fedezni. Jelenleg 3 millió ér­tékű beruházási és kivitelezé­si munka elvégzésére van le­hetőségünk. Á Királyréten épülő, a község vízellátásához szükséges tározó és nyomás­fokozó gépház építése már be­fejezés előtt áll. A Vll. ötéves tervben, talán 1986-ra sikerül a kisközség nagy gondját is megoldani — adta meg a vá­laszt Viski Sándor vb-titkár. Türelemmel A legjobb esetben tehát még két évet kell a község lakói­nak türelemmel várni a jó ivóvízre. S akkor talán .... de még mindig nem biztos? No persze, n)i az a két év már ahhoz képest, hogy Kóspallag vízellátásának megoldásával már 1966-ban is foglalkoztak. Még most is a fülemben cseng, amit egy idős ember mondott: „Mi már csak akkor hiszünk, ha a jó víz ott csordogál majd a csapjainkban.” Én azt kívánom, hogy ez minél előbb valóra váljon. Szórád Ágnes szí szezon, a küzdelmek nem értek véget. A szövetség, a kö­zelmúltban elhunyt játékveze­tők tiszteletére a nyári idő­szakra úgynevezett Emlék Ku­pát írt ki, melyre 12 csapat nevezett be. A vándorkupa a nyertesnél csak egy évig ma­radhat, s érte a jövő nyáron ismét meg kell küzdeni. Végül, de nem utolsósorban szóljunk néhány szót a mérkőzések irá­nyítóiról, a játékvezetőkről hiszen ők is igen fontos sze­replői az összecsapásoknak, örvendetes, hogy ellentétben a más bajnokságökkal, itt nem volt játékvezetőhiány. Megál­lapítható, hogy lelkiismerete­sen, s legjobb tudásuk szerint igyekeztek vezetni mindig a mérkőzéseket. A jó játékveze­téshez azonban hozzátartozik az is, hogy a játékosok sport­szerűek legyenek. Ezzel sem volt különösen nagyobb gond. Igaz az is, hogy a fegyelmi bi­zottság igencsak szigorú. Meg­érdemlik a síp mesterei, hogy név szerint is megemlítsük azokat, akik legtöbb mérkőzé­sen működtek közre: Bernáth Pál, Varjú Gyula, Sztankó Fe­renc, Horchy György, Ferencz Mihály, valamint Répási La­jos. , Csányl Ferenc ISSN 0133—2759 (Váci Hírlap) Városrészek csatája • 9 Öttagú vezstőség irányít Csúcsforgalom a kispályákon 4 Börzsöny Múzeum Szánthó Imre kiállítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents