Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-28 / 150. szám

Városépítők Felhívás A városszépítők körének egyik feladata, hogy a Gödöl­lőn é6 környékén kallódó fa- ragványok. régiségek, emlékek hollétét felkutassa, adatait összegyűjtse. A kör ezért kéri mindazokat, akik ilyen, a vá­ros története szempontjából fontos és érdekes, udvarokban, utcákon, egyéb helyeken heve­rő emlékekről tudnak. írják meg a körnek. A bejelentése­ket a művelődési központba kérik küldeni, vagy a portán leadni. Csömöri tippelők Lottóból viszonylag sok, to­tószelvényből kevés fogy he­tenként a Páceli Takarékszö­vetkezet csömöri kirendeltsé­gében. Az előfizetéses havi szelvényekből általában négy- százötvenet adnak el, ha töb­bet kapnának, az is gazdára találna. A sima szelvényekből kétszáz körül forgalmaznak havonta. Totózni viszont ott­hon nem szeretnek a csömö­riek, legalábbis ezt mutatja, hogy a mérkőzésekre mindösz- sze húsz szelvényen tippelnek hetenként. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: Bábvilág, kiállítás, megte­kinthető 15—19 óráig. Kerepestarcsa, Szilasmcnti Tsz: Besendorfer Ferenc szíj­gyártó mester, népi iparmű­vész kiállítása, megtekinthető 9—16 óráig. Iklad, Ipari Műszergyár: Szocialista brigádklub. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜ LÖN KIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 150. SZÁM 1984. JÚNIUS 28., CSÜTÖRTÖK Kedvencünk a züldbevsó 1# r r ,r & •- rl r swasi erő fájták a gépsoron ma - László ágazatvezető elmondta, A fogyasztói ízlésnek a zsenge, apró borsó tetszik zőnek bizonyult a termesz­tésére is. Példa erre az Ag­rártudományi Egyetem tan­gazdaságának tevékenysége is. Kedvenc hüvelyesünk a zöldborsó nem volt mindig ismert termény vidékünkön. Mára azonban népszerűvé vált, s ez a környék kedve­Röplabda Bizalmat kaptak a lányok Pénzzel nem támogatható Sportvilágunk borongós egén reménysugár, ami a Gödöllői Sport Club röplabdaszakosztá­lyában történik. A férfi- és a női csapatok edzői a GSC leg­utóbbi elnökségi ülésén szá­moltak be az elmúlt bajnoki évben végzett munkájukról. A hölgyek szereplését kísérte ke­vesebb szerencse, mégis róluk emlékezünk meg először, meri idényzárás-u-k minden elisme­rést megérdemel. Egy korábbi elnökségi ülé­sen már-már a megszünteté­sükről kellett volna dönteni, a sportkör szűkös anyagi lehető­ségei miatt. Persze, senki sem állt rá, hogy a megsemmisítés­re szavazzon, több okból sem Egyrészt azért nem, mert még­iscsak NB II-ben röplabdáz- tak, másrészt azért, mert olyan lelkesedést, amilyennel ők ké­szültek a mérkőzésekre, nem mindenütt tapasztalni. Az sem mellékes érv. hogy miközben összességében kevesen sportol­nak hölgyek Gödöllőn, a röp­labda bűvöletében mintegy 75 —80 lány é! a városban. A Török Ignác Gimnázium­ban és a Madách Imre Szak­munkásképző Intézetben DSK- szakosztály működik, a 13—14 A Pest megyei vendéglátóipari Vállalat szerződéses jövedelemérdekeltségi rendszerű vállalkozásba adja ci 340 se. Vadász vendéglő? Címe: Gödöllő, Dózsa György u. 30. Érdeklődni lehet a váci igazgatóság üzemgazdasági csoportjánál: Vác, Széchenyi u. 19. éves lányokat a Karikás Fri­gyes és az Erkel Ferenc általá­nos iskolában szakkörökön ta­nítják a sportág csínjára-bín- jára. Vezetőjük a Somogyi- házaspár. A Karikásban tanu­ló diákok a megyei úttörődön- tőbe jutottak. A szakosztály hármas célt tűzött ki. Az NB II-ben való megkapaszkodást, az ebben az osztályban kötelező ifjúsági csapat megszervezését, az álta­lános iskolások széles körű be­vonását az utánpótlásnevelés­be. Az utóbbiról már szóltunk. De mi a sorsa a leglényege­sebbnek? A lapunkban megjelent tu­dósításokat olvasva mindenki kiesőnek könyvelte el a lá­nyokat, akik mindössze har­madik éve röplabdázrak. Az őszi idényt nyeretlenül zárták. Tavasszal a hagy riválisokkal mindig idegenben játszottak. Így is tudtak győzni Tatabá­nyán, kétszer pedig 3-2-re kaptak csak ki az Esztergom és a Jászberény ellen mérkőz­ve. Az utolsó előtti helyen vé­geztek, osztályozón kellett el­érniük a bennmaradást. A sportkör elnöksége kény- szerűségből úgy döntött, hogy nem lehetséges pénzzel támo­gatni a részvételt. A lányok ekkor egri módra elhatároz­ták, hogy nem hagyják kárba veszni a három kemény év munkáját, összeadták a rész­vételhez szükséges pénzt. Jól szerepeltek az osztályozón, s bennmaradtak! Ezt elismerve, a városi tanács elnöke úgy döntött, hogy a következő év­ben — GSC-nek nyújtott tá­mogatáson kívül — állják a lányok szereplésének költsé­geit! Körösfői László csapata minden bizonnyal újra meg­szolgálja majd a kiérdemelt bizalmat. Nem lényegtelen kö­rülmény az sem, hogy a diá­kok, bár teli voltak vizsgael- foglaltsággaj, de nem hagyták cserben az 'együttest. Az edzéskönyvből kiderült: szeptember óta 132 edzést tar­tottak a felnőttek, s nyolcvan- kilencven százalékos volt a részvétel. Ami az ifjúsági csapatot il­leti, jelenleg 12 igazolt játé­kossal szerepelnek. D óczi Ist­ván lányai ügyesek, szorgal­masak, néhány közülük csere­ként az első csapatban is ját­szik. B. G. Kartakm világszínvonalú dán szárítóberendezések gon­doskodnak arról, hogy a kül­földi vetőmagtermeltetők ma­gas igényeit a technológia utolsó fázisában is kielégít­sék. A nagygombosi kerületben hazai felhasználásra, étkezési célra termelik és fejtik a zöldiborsót. Az ottani agrár- központ egyik üzemi útján sajátosan sok ága sorakozik a mezőgazdaságnak. Van ott szőlőültetvény, a S2áz hektár fele a Bikavér-program je­gyében fogant új telepítés, oportó és kékfrankos fajtá­kat termelnek rajta. A régi részen hárslevelű, leányka, rizling, tramini szőlőket ne­velnek a tőkék. Pár száz méterre a tehe­nészeti telep található, átél; lenben pedig a zöldségfeldol­gozó terület, ahol ezekben a napokban a zöldborsó fejtésé­vel foglalkoznak. Mint Török négyszáz hektár zöldborsó termését cséplik a gépsoron. Akkor lesz igazán jövedel­mező ez az ágazat, ha sike­rül a tervezett negyvenmá­zsás hektáronkénti átlagot be­takarítaniuk. A tizenegy faj­ta többsége korán éró borsó. A júniusi betakarításnak a talajadottságok is kedveznek. Egy-egy műszakban a szál­lítókkal együtt huszonnégyen dolgoznak. Igen magas a gé­pesítettség toka. A rendre vágott borsót MTZ-traktor vontatta rendfelszedő pótko­csival menekítik a szántó­földről és az ürítést is a traktor telj esi talány! eadó ten­gelyének segítségével végzik. A borsócséplő egyik kimene­telén töltik a teherautók pót­kocsijaira a kifejtett szeme­ket, a másikon a szár kerül a platóra, s onnan a tehenésze­ti telepre. A gépsor közelében paradi- csomieldolgozó-lánc pihen,. de hamarosan elérkezik ennek az ideje is. De előtte még elvégzik a szükséges karban­tartást. Balázs Gusztáv A nagygombosi termés a nagy- rédei hűtőházba kerül laborokban az áttörik Noha az első turnus már vissza is érkezett Balatonlel- léről, a nyári táborozás ez­után éri el tetőpontját. A ba- latonleUei úttörőtáborban jú­nius 18-án kezdődött az idény, s összesen nyolc , tur­nusban mennek a gyerekek. Egy-egy alkalommal nyolc- vanan utaznak oda. Két tur­nusban nemzetközi a tábor, Csehszlovákiából és az NDK- ból várnak gyerekeket, akik­nek a látogatását majd vi­szonozzák a mieink. Országos vándortáborokba az idén tizenkét csapat indul a városból és a községekből. Figyelemre méltó, hogy az Erkel iskolából négy, Kere- pestarcsáról két csapat is út­ra kel. Eljutnak a Bakonyba, a Bükkbe, az Őrségbe, a Hortobágyira. Érdekes és ugyanakkor próbára tevő ez a fajta táborozás, hiszen bi­zonyos útvonalakat gyalog tesznek meg, viszik a holmi­jukat, a nyersanyagokat, ne­velői irányítással főznek. Ha­sonlóképpen szellemet és iz­mot megmozgató lesz a ke­rékpáros vándortáibor, ' ahová a Karikás iskolából mennek. Évek óta sokfelé vannak önálló csapattáborok, Gel- lénházán, Egerben, Eszter­gomban az idén is felbuk­kannak majd környékünkről gyerekek. Csaknem százan mehetnek központi sátortá­borokba. A Petőfi iskolából például Szentendrére, a kere- pestarcsai 3-as számú iskolá­ból Qrfűre veszik az irányt. Nem maradnak el a köz- művetódusi és olvasótáborok sem. Ezeknek a szervezésé­ben az úttörőelnökség mel­lett részt vállal a népfront- bizottság, a könyvtár, a mű­velődési központ, a tanács művelődési osztálya. Színhe­lyük Aszód, Szada, Veresegy­ház, Gödöllő. Jutalomtáborba a kiváló úttörők közül, mintegy szá­zan mehetnek ezen a nyá­ron, Csillebércre, Zamárdiba, Zárakéra, Bulgáriába, az NDK-ba. Találkozhatunk gödöllői út­törőkkel a börzsönyi úttörő- vasúton is, júliusban negy­venötén teljesítenek ott szol­gálatot. Június közepétől augusztus derekáig működik Gödöllőn a napközis tábor, ahol reggel nyolctól délután négyig tar­tózkodhatnak a gyerekek. Ke- repestarcsán is van hasonló, az július 13-ig lesz nyitva. Megtudtuk az úttörőelnök­ségen azt is, hogy ebben az évben a gyerekek harminc százaléka vesz részt valami­lyen táborozáson. Háromszáz pedagógus és ugyanannyi ifi- vezető látja el az ügyeletet. Válasz cikkünkre Vágásra érettek a fák A Gyászol a bagi kiserdő 1984. junius 20-án megjelent újságcikkre szeretnék váiaszol- ni. Valószínűnek tartom, hogy a névtelenül megjelent cikK írója nem a községben ól, vagy pedig a község lakosságá­nak, a nagyközségi tanács tes­tületéinek az elképzeléseit sem ismeri. A község lakossága részéről olyan igény jelentkezett, hogy a tóközben levő, vágásra érett nyárfákat vágjuk ki és he­lyükre egy füvesített sportpá­lyát, pihenőparkót,’' értékes ákkal, építsünk meg. A környéken lakók tanú­síthatják, hogy a tóközben vályogvetéstől visszamaradt gödrökben illegális szemétle­rakóhelyek létesültek. Téli hó­napokban a nyárfák tetejét az egészségre is ártalmas varjak lepték ed. Tavasszal a nyárfa vattaszerű virága lepte el a környéket. Nyáron szúnyog­teleppé változott a kiserdő. Úttörő voltam, amikor a tó­közben a nyárfákat telepítet­tük. Azt hiszem elhiszik ne­kem, hogy teljes mértékben gátoltam volna a fák kivágá­sát, ha azok értékesek, nem kivágásra érettek és ha az elő­zőekben leírt körülmények nem valósak volnának. Bízom abban, hogy a nagyrészt tár­sadalmi munkában megvaló­suló említett céljaink a köz­ség lakosságának megérdemelt igényeit fogják kielégíteni és elnyerik a levélíróink tetszését is. Jamrik László tanácselnök Dömsöd, Fadd-Dombori Kerékpárfára Július 2-ig még lehet jelent­kezni arra a kerékpártúrára, amelyet a KISZ városi bizott­sága szervez, s három fő ál­lomása Dömsöd, Szelidi-tó, Fadd-Dombori. Elhelyezés sát­rakba. A túra ideje július 5-től 8-ig tart. Egy-egy személynek 200 forintot kell befizetni, a többi költséget a KlSZ-bizott- ság vállalja. Kerékpárt is kap mindenki. Végig az útvonalon teherautó halad a menet mel­lett, amely a felszerelést szál­lítja. Visszautazás autóbu-sz- szal. A jelentkezőknek július 2-án megbeszélést tartanak a KISZ-bizottságon. Nyugdífasklub Kerepssfarcsssi Szilasligeten jól érzik magukat éppen az anyák napjának megünneplését. Molnár Fe­renc, a feleségével és a Sel­ler házaspárral együtt a té­len rendezett közös vacsorá­ra emlékezik szívesen. Sokra képes — A Szilasmenti Termelő- szövetkezet éttermében ren­deztük az összejövetelt. Ott volt azon a tanácselnöfcnő, a párttitkár és sok más bará­tunk, aki figyelemmel kíséri a tevékenységünket. — Most a gödöllői nyugdíjas erdésze­ket várjuk egy közös beszél­getésire — mondja Bálintné. — Velük, meg a honvédség nyugdíjasaival nagyon ösz- szebarátkoztunk. Nagyon jó volt a galgahévizi víztározó­nál rendezett nyugdíjasklu- bok megyei találkozója is.' . Sok új ismerőst szereztünk, sok emberrel váltottunk és értettünk szót. Sok mindenről szó eseti ezen a szombat délutánon. Gyerek­kori emlékeket idéztek, köz­ügyeket feszegettek, sokaikat érintő gondok megoldását sür­gették a szilasiligeti nyugdí­jasklubban. Az összejött nyugdíjasok a közösségi élet igényével, a többet, szebbet akarás vágyával jönnek ösz- sze szombat délutánonként. A klub mintegy ötven tagja olyan közösséget alkothat a jövőben, melynek munkája segítheti a nagyközség fejlő­dését, mélyítheti az itt1 élők­ben az egészséges lokálpatrió- tizimus sokra képes erejét. F. M. ISSN 0133—1957 (Gödöllői Hírlap) reteítel beszélnek. — Az övé volt a klub megalakításának a gondolata is. Javasolta, jár­junk össze, s meglátjuk, o magány feloldása, a közös­séghez tartozás érzése, a köl­csönös eszmecsere, a gondok és örömök megbeszélése min­den gyógyszernél többet hasz­nál. Igaza is volt — állította Vlviczki Jánosné. Megnőtt falú — Mert ha nem is régen alakult a klubunk, azért sok mindent csináltunk — veszi át a szót Feketéné. — Há­romnapos utat tettünk Cseh­szlovákiában és jártunk Kas­sán, Eperjesen, Lőcsén, Krasz- nahorkán. Megismerkedtünk Szegeddel, Eger történelmi nevezetességeivel. Sétáltunk Szilvásváradon. A gödöllői kertbarátokkal együtt vol­tunk Kecskeméten. Keszte Józsefné most is könnyezett, amikor elmondta, hogy egyik- útjuk során átro­bogott velük az autóbusz Me­zőhegyesen, ahol gyerekeske- dett, s ahonnan sok-sok éve elszakadt. Mégis öröm és boldogság volt látni a meg­szépült, megnőtt szülőfalut. — De nemcsak a kirándu­lások jelentenek élményt — szólalt meg az eddig hallga­tag Szász Lajos, aki legalább ilyen hasznosnak tartja a névnapok közös megünneplé­sét, a nőnapi köszöntőt, vagy hatnak egymáshoz, meg talán a gondjaik is azonosak. A gondok azonosságáról a be­szélgetés során meggyőződ­hettem. — Sajnos, messze van a segélykérő telefon — pana­szolták egységesen —, pedig hetven felé közeledve, vagy már el is hagyva, gyakran kedl hívni az orvost, a men­tőt. Jó lenne a postahivatal előtt felállított fülkét az is­kolához áthelyezni. Sokkal in­kább a központban lenne, s valamennyi szilasligeti köny- nyebben elérhetné. A magány ellen — Az elkövetkezendő tíz esztendőben szó sem lehet ró­la — hozták a tudomására. — Tíz esztendő a mi korunkban nagyon nagy idő — sóhajtott Svasznek Dezsőmé. — Pedig nagyon vigyázunk egymásra — állította Fekete Lászl&né. — A klubvezetőnk, — Tamás Jánosné, aki most külföldön kirándul —, a nagyközség vöröskeresztes szervezetének titkára, egészségügyi dolgozó, így különös gondja van ránk. — Nálunk úgy kezdődnek az összejövetelek — mesélik —, hogy Tamásné megméri a vérnyomásunkat, s ha szük­séges, orvoshoz küld vagy ép­pen okos tanácsot ad. — Erzsikéről, vagyis Tamás József nőről mindannyian sze­Kerepestarcsán lakunk, de szilasligetiek vagyunk — mondtak a szilasugeti nyug­díjasklub tagjai, amikor szombat délutáni összejövete­lüket meglátogattam, s el­mondtam, hogy a kerepestar- csai nyugdíjasokat keresem. — Mi már csak szilasligeti- nek valljuk magunkat — je­lentette ka mosolyogva Bá­lint Károlyné nyugdíjas pe­dagógus —, de természetesen ez nem jelent háborúságot, csak a nagyközségen belüli földrajzi elhelyezkedésünket mutatja. Jól megvagyunk a kerepe- siebkel, a tárcsáiakkal, s amikor arról van szó, össze­fogunk a településért, de mégis szívesen vagyunk itt, a falunak ezen a részén együtt. Nem is lenne jó, va­lamiféle központi nyugdíjas­klub, mert fáradt lábainkkal nem szívesen mennénk mesz- szire. Ide úgy jövünk, akár a szomszédba, s ha nagyon akarjuk, az iskola ablakából még házunk kéményét is megláthatjuk. Azonos gondok Kerepestarcsán valóban nagyok a távolságok, s azt hiszem, ezért volt okos gon­dolat, hogy az egyes terüle­teknek külön szervezzék a klubját Az utcabeliek, a kör­nyéken élők, könnyen eljut-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents