Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-27 / 149. szám

Hárem üzlet a set' nn ajM. íáÉÉ • ....... St 'wXvttió •• -w '■ , ^ Több kis üzlet nyílt meg Ji közelmúltban városunkban. A Gö­döllő étterem melletti parkolóban található — képünkön bal­ról jobbra — Hamza László cipőboltja, Ifjabb Csontos Pálné büféje, valamint Ócsai Józsefné és Lajtai Lászlómé drogériája. Hancsovszki János felvétele Kék, piros, zöld Emlékserek egy nipiáfesn Kék'borítású napló. Kissé törődött, sokszor és sokan hajoltak fölé. Sárguló lapjain ezrek kézírása; megannyi do­kumentum arról, kik jártak az elmúlt tíz esztendőben a vérségi falumúzeumban, mi­lyen hatással volt rájuk a századfordulót idéző köaép- pairaszti porta látványa, s múzeumvezető részletes ka­lauzolása. Egyszerű, meleget sugárzó mondatok, irodalmi igényes­séggel megfogalmazott gon­dolatok váltogatják egymást, imitt-amott idézetekkel fű­szerezve. Lapozgatása koránt­sem unalmas. Változatos a szemnek: ki feketével, ki pi­rossal, ki zölddel írt bele, zömmel természetesen kék­kel. Ahány kék, szinte annyi­féle finom árnyalat. És az írásformák! Gömbölyített betűk, dőlt so­rok, aprók, nagyobbak, egész nagyok. Egy íráselemző több kötetre terjedő " jellemzést tudna írni a bejegyzőkről. Okulásul szolgálhatna az anyanyelvet oktatóknak; mi az, amit még javítani kelle­ne a diákok helyesírási kész­ségén, eszköz lehetne az esz­tétikai érzék finomítására. Aki belelapoz, azt minden bizonnyal — észrevétlenül — ilyen apró hatások is érik. Sok mindent őriz ez a nap­ló. Árulkodik arról például, hogy e kis falumúzeumot nem,csupán a környező köz­ségekből keresték fel iskolá­sok, szocialista brigádok, ha­nem az ország minden ré­széből érkeztek érdeklődők. Csoportosain is, egyénileg is. Sőt: az országhatáron .túlról is megfordultak itt, így a szovjetunióból, Csehszlová­kiából, Lengyelországból, Angliából, Romániából, s aloadt amerikai látogató is. Elismerések, köszönetek, jó­kívánságok, és mind más nyeivi köntösben! Valóban ámulatba ejtő. Az emléksorok alatt ismert és ismeretlen ne­vek: múzeológusok, néprajzo­sok, politikusok, kulturális vezetők, nyugdíjasok, pedagó­gusok, munkások, termelőszö­vetkezeti dolgozók, iskolások, különféle csoportok, körök tagjainak neve. Könnyedén odakanyarintott és nehézkesen, gondosan formált aláírások. Az első emléksorokat Ka­tona István, az MSZMP KB osztályvezetője írta be 1974. június 15-én, a múzeum ün­nepélyes átadásának naipján. Ó így fogalmazott: Verseg lakossága szép és nemes ügyet vállalt, amikor elhatá­rozta, hogy összegyűjti régi életének emlékeit, s falumú­zeumot létesít. Mert ahhoz, hogy a fiatalok, s az utánunk jövő nemzedékek szeressék a munkát és tiszteljék az előző nemzedéket, ahhoz az is kell, hogy ismerjék, hogyan éltek és dolgoztak. Gratulációk és köszönet- nyilvánító sorok százai kö­vetkeznek. Élükön Borisz Sevikiné, a Szovjetunió ma­gyarországi nagykövetségének követtanácsosáé. Az elismerő bejegyzések nagyjából azonos gondolatkörben mozognak, s bennük a szép, a csodálatos, a gyönyörű, valamint ezek rokon értelmű szavai végig­vonulnak az egész ■ naplón, mint az eposzokban az állan­dó jelzők. Egy egyszerű, felsőbb is­kolái nem járt ember az el- koptatott melléknevek nélkül is tudott ékesen fogalmazni: örök hála és tisztelet a falu­múzeum értelmi szerzőjének, a mi kedves Bözsi nénink­nek, aki gondolatával a régi világ emlékét a fiatalság ré­szére meg akarta őrizni, hogy láthassák a régi nyomorult világot, és párhuzamot lás­sanak (az) új fejlett jelen időben, ahol minden becsüle­tes munkás munkája után a jólét biztosított. A legtöbb emléksor a mú­zeum vezetőjének szól, hálás szavak ezek az élményteli percekért. A Magyar Film­híradó munkatársai imigyen fejezték ki csodálatukat: fan­tasztikus, hegy egy ember mennyit tud tenni egy 'fa­luért, egy községért! .A köszönetek egy része el­tér a többitől. Ezeket a hely­beli fiatalok jegyezték be, akik nem pusztán a szemnek és fülnek kellemes élménye­ket köszönték meg, hanem magának a múzeumnak a lé­tét, amely dicsőség a falunak, s amit örökbe kapnak. Vannak, akik újra és újra eljönnek a múlt emlékeiben gyönyörködni, az írónő magá­val sodró ismertetéseit hall­gatni. Az egyik látogató így vallott erről: nagy örömmel jöttünk ide és gazdagon me­gyünk el. A múlt szépségei, értékei megszépítik a jelent, s minket segítenek, hogy igaz jövőt alakítsunk. B. M. _LOI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 149. SZÁM 1984. JŰNHJS 27., SZERDA fri-Tssí Háziipari Szövetkezet Sokat váriak az új termékektől FeÜiivizsgáKtÉ& a bedolgozói rendszert Lassan az év feléhez érke­zünk. Ezekben a napokban te­hát némi számvetés készül ipari üzemekben, szövetkeze­tekben. A tavalyi sikert vagy éppen sikertelenséget feledve, megtartva belőle ami tanulsá­gos, mindenütt új terv, elkép­zelés szerint folyik a munka. A félév tényei persze figyel­meztethetnek is, ámbár van olyan helyzet is, amikor nem kérhető még számon a telje­sítés. Példa lehet rá a péceli Tri-Ton Háziipari Szövetke­zet, ahol jó néhány új termék gyártásának megindítása, null­szériájának bevezetése kötötte le az energiákat. Személyi számítógép Ez már ugyan termelés, de az igazi mégiscsak az, amikor már — mint mondani szoktuk — jól, folyamatosan megy a verkli. — Az idén a tavalyihoz ké­pest harminc százalékkal ma­gasabb termelést szeretnénk elérni. — mondja Hódosi Já­nos, a szövetkezet elnöke. — Három fő profilunk van: az elektronika,, a játékgyártás és a könnyűipari részleg. Ami­ben bízunk, az elektronikában bevezetett néhány új termék. A Tedi—40 típusú automati­kus telefonhívó és hívószám­tároló, ■ amelynek ötveu dára- bos nullszériáját már elkészí­tettük. Az idén mintegy ezer készüléket gyártunk. Ezt a munkát azonban még hátráltatja náluk néhány al­katrészhiány. Nincs ilyen gond a Mátrix-nyomtatóval, amely­ből száz elkészült, s| arra jó, hogy a számítógépben lévő adatokat kiírja, papírra vesse, ha szükséges. Száz személyi komputert is elkészítenek, en­nek prototípusán vannak túl. Hagyományos termékeik kö­zül a gyerekjátékok előállítá­sában fontos változás, hogy jú­lius 1-től ezeket már nem Pécelen készítik, hanem a Heves megyei Adácson lévő üzemrészükben rendezkedtek be erre. Ügy tervezték, hogy játékokból a tavalyival azono­san mintegy 15—16 millió fo­rintért gyártanak, de már a félévi termelési adatok és a rendeléseik is mutatják: több lesz a teljesítés. Az adácsi részleg megindulásával — ahol egyébként már eddig is sok mindent gyártottak —, Péce­len helyiségek szabadulnak fel az elektronikai termékek sze­reléséhez. Mozgábér Szoknyák, blúzok és még számos ruhaféle készül kon­fekcióüzemükben. Ahogy Hó­dosi János elnök elmondotta: időarányosan ez a részlegük teljesíti félévi tervét, noha, mint könnyűipari termelőegy­ség egyáltalán nincs jó hely­zetben. A belföldi áruk mellett jut külföldre is. szovjetés cseh­szlovák exportot bonyolítanak le. A rubelelszámolású kivite­lük tavaly csaknem tízmillió forint volt. A közelmúltban felülvizsgál­ták a bedolgozói rendszert. Mindenkivel új megállapodást kötöttek, akivel kölcsönösen meg tudtak egyezni. A tény az, hogy a dolgok tisztázódtak, vagyis: igáz, hogy a bedolgo­zók száma jócskán csökkent így, s ez jelenleg nyolcvan­nyolc, de megszabadultak azoktól, akiknél a határidők­kel, a minőséggel gondok vol­tak. Erősítették viszont a belső vonalat: az idén mintegy száz­nyolcvanezer forintot használ­nak fel mozgóbérre. Ezt az összeget létszámarányosan el­osztották a négy üzemrész kö­zött, ám ott már majd kü­lönbséget tesznek elosztásában a szerint, ki, hogyan járul hozzá a sikerekhez. Nem az első, hanem a második félév­ben érzik majd ezt a dolgo­zók az erszényeiken. A köz­vetlen ösztönzést akarják ez­zel elősegíteni a napi munká­ban is, vagy például az ex­port szerzésében. Ha például valaki olyan tőkés exportot szerez, egy százalék prémium­ban részesülhet, de csak akkor, ha az meg is valósul! Magyobb nyereség Mi tagadás: az sem vélet­len, hogy törik még a fejüket, miképpen lehet az anyagi ér­dekeltséget javítani. Pedig az elmúlt években sokat tettek ezért. Négy-öt éve 29—30 ezer forint volt az átlagos bérszín­vonal, a tavalyi 42 ezer 300, s az idén nagyon szeretnék az ötvenezret elérni. Nem lesz könnyű. Hiszen az idén beve­zetett negyvenórás munkahét a dolgos órákban feszítettebbé teszi a tempót, ha a javulást valóban el akarják érni. A kilátások nem rosszak ehhez. — Akármennyire el voltunk foglalva az elektronikában be­vezetendő új termékekkel, azárt részben már azok null­szériái is gyarapítják a bevé­telünket, ez a félév jobb lesz a tavalyinál — mondja Hódo­si János elnök. — Az igazán meghatározó a második félév, illetve az utolsó negyedév lesz számunkra, amikor a--termelés á tavaly létesült korszerű üze­münkben ' mindenből beindul. E félévben egyébként tíz szá­zalékkal több nyereség várha­tó, mint egy éve. F. I. ____________ Ha t tanterem Jó ütemben halad a kere- pest^rcsai Alföldi utcai isko­la bővítése. A meglevő nyolc­hoz hat tantermet csatolnak, s úgy tervezik, hogy a jövő év szeptemberében adják majd át. Már állnak a földszinti fa­lak, s amint arról Botka Jenő, a helyi tanács költségvetési üzemének műszaki vezetője a hélyszínen tájékoztatott, je­lenleg az ütemtervhez képest egyhónapos előretartásban vannak. Vifflamosífés Mióta a vasút fokozottabban ügyel az energiafelhasználás­ra, csökkent a teherforgalom az Aszód és Vác közötti vas­útvonalon, ahol a drágább dízelvontatással lehet továb­bítani a szerelvényeket. Buda­pest kikerülésével viszont so­kat lehet nyerni a tranzitszál­lítmányok költségén. Régebbi döntés megvalósulásaként az elmúlt napokban megkezdő­dött a vasútvillamosítás a sza­kaszon. Betoff&eiáró , mmm A vérségi régi iskolaépület­ben és közvetlen környékén mindig akad valami javításra, korszerűsítésre szoruló. Az or­szágút felőli bejárónál koriéi csökkenti a balesetveszélyt, a bejáró betonfelülete azonban még csak most készült el. A képen: László József kőműves egyengeti a betonréteget Bene Mihály felvétele Szüasmenti Tsz Bálák a háztájiba Csaknem ezerkétszáz hektár kalászos gabona vár betaka rításra a kerepestarcsai Szi- lasmenti Termelőszövetkezet ben. A gazdaságban több mint I néptánc szerelmese Vékony testkon nagy akaraterő Neve: Skuczi László. Fog­lalkozása: másodéves történe­lem-pedagógia szakos egye­temi hallgató. Kedvenc idő­töltése, szerelme: a néptánc. Jelenleg táncol a Bartók- együttesben Budapesten, a Muharay Elemér népi együt­tesben Bagón, s néptáncot oktat Zsámbokon. Ennyit tudtam Skuczi Lász­lóról, amikor beszélgetésre ül­tünk le a bagi művelődési központban. — Sok újat vagy többletet én sem tudnék ma­gamról mondani — állítja mosolyogva a kis barna ba­juszt viselő, vékony csontú fiatalember. — Rövid együtt- létünk alatt azonban kiderül, hogy a látszatra csendes, halk szavú ifjú, óriási akarat­erővel, jövőjét meghatározó tudatossággal rendelkezik. Három próba — Általános iskolába Ba­gón jártam, s mivel komo­lyabb fizikai erőm nem volt, s a hangommal sem tudtam tekintélyt szerezni, nem ma­radt más számomra, mint a könyvekkel való barátkozás. Ha akadt egy percnyi időm, már valamilyen könyvet búj­tam. 'Második osztályba jár­tam, amikor egy régészeti kö­tet került a kezembe, és én azon a napon alig vártam az estét, hogy édesapámnak el­mondhassam: ha nagy leszek, régész leszek. Lehet, ő sem sejtette, mint ahogyan akkor még én sem tudtam, mit dol­gozhat egy régész, de bizta­tott: — Ha jól, sokat tanulsz, akkor lehetsz régész. — Ami régészettel foglal­kozó könyv akadt a községi könyvtárban, azt én mind ki­kölcsönöztem. Farkas tanító bácsi néhány könyvet kizáró­lag az én kedvemért vásárolt meg. Következett a gimná­zium. Az egyetemre csak a harmadik próbálkozásom után vettek fel. Működési engedély A várakozás három eszten­deje alatt, sok mindent meg­próbált Skuczi László. Dol­gozott. könyvkereskedésben, mint raktári munkás. Egy te­let kazánfűtőként szenvedett végig. Ragasztott zacskókat és közben, ha csak tíz perc sza­bad ideje volt, falta a köny­veket, folyóiratokat. — Történhetett bármi, a néptánc mindig felfrissített. Hétéves koromban kezdtem táncolni, s azóta egy pillanat­ra sem hagytam abba. A ba­gi gyerekcsoportból az ifjú­sági csoportba kerültem, majd tagja lettem a Muharay né­pi együttesnek. Közben C- kategóriás táncoktatói műkö­dési engedélyt szereztem. Be­kerültem a KISZ köziponti művészegyüttesébe. 1981. te­lén a Bartók-együttes után­pótlás csoportjába kezdtem járni. Ma már a nagy együttes­ben táncol Skuczi László, s bizony ez rengeteg szabad idejébe kerül. Hetenként há­rom alkatommal próbálnak. A fizetségük annyi, hogy fel­lépéseik során sok ember ar­cára lopnak örömet, sokak szívében teremtenek boldog­ságot, szemekbe csalnak fel­csillanó elismeréseket, miköz­ben ők, a táncosok is megis­merik az országot. Járt már Gyulán:, Kazincbarcikán és sorolja hosszan a fellépések helyét. Negyedik estjét a Muharay együttes próbáin tölti. — Nem lehet ezt megúnni — mondja csodálkozó, § egyben elismerő szavaimra. Hogy a lista tel­jes legyen. Zsámbokról kezd beszélni, ahol a kisdobosok és úttörők néptáncegyüttesét ve­zeti. Megfutamodni — Ez a vállalkozásom leg­alább olyan bátorságot kí­vánt tőlem, akár a kezdő úszótól a mély víz. A asám- boki gyerektáncosokat az egész ország, a néptánc szak­emberei egyaránt ismerik. Vezetőjük, Széphalmi Pálné sok elfoglaltsága miatt le­mondta a csoport vezetését, és én léptem a helyébe. — Megismertem az együtt- tanulás gyönyörűségét, meg tudtam, mennyi erőt, akara tot kíván harminc gyerek ta­nítása és a különböző egyé­niségek közösségé formálása Utólag bevallom, többször is foglalkoztam a megfutamodás gondolatával, nemegyszer határoztam el, bedobom a tö­rülközőt. Csak hát lehet-e hűtlenül elhagyni a legkedvesebbet? Lehet-e egy életre szőlészen vedélynek véget vetni? Skuczi László maradt, s most Zánká- ra indul a zsámboki gyerek- táncosokikal, hogy ott és a környező táborokban két hé­ten át, minden este közönség elé álljanak. Segítő gyerekek — Átjutottam a nehézsé­geken, s hogy mindez sikerült, az nem az én érdemem — hárítja el az elismerést a so­kat vállaló egyetemista. — Évekig dolgozott már ezek­kel a gyerekekkel Széphalmi* né és Mosóczi István. Meg­volt a kellő alap. De ez az alap is egyik percről a má­sikra összedőlt volna a szü­lők, az iskola, a vácszentlász- lói és a zsámboki művelődé­si házak, a községi közös ta­nács értő és állandóan érez­tetett támogatása nélkül. — És természetesen segí­tettek a gyerekek. Kiss Ma­rika, Lévai Gyuri, Pajor Gyu- szi, Gergely Anita és a töb­biek, akik a próbákért le­mondtak a játékról, hogy a szereplésekre készüljenek. Fercsik Mihály kétszáz hektáron rozsot is ter­melnek. Nyolc kombájnjuk van az aratáshoz, ezek között két új E—512-es is részt vesz majd a munkában. Ügy tervezik, hogy az idén is minden szal­mát betakarítanak, hiszen szükség van rá a közösben és a háztájiban is. A szalma be­takarításához két, nagy telje­sítményű PRF—1,6 típusú kör­bálázó és négy K—453 jelű ha­gyományos bálázó áll rendel­kezésükre. A háztáji gazdák igényét a téesz az idén is a táblákon elégíti ki bálázott1 szalmából. Iklad INK-méáézés Magyar Népköztársasági Kupa-mérkőzést vív ma dél­után három órakor az IM Va­sas férfi kézilabdacsapata az ikladi pályán. Ellenfele az NB Il-es Zalaegerszegi Hon­véd gárdája lesz. Az MNK- küzdelemsorozat előző fordu­lójában a Debreceni Medicor­ral döntetlent játszott a mű­szergyári csapat, ám ők jutot­tak tovább, mivel a kiírás az alacsonyabb osztályban sze­replő együtteseknek kedvez. A nap programja Kerepestarcsa, Szilasmenti Tsz: Besendorfer Ferenc szíj­gyártó mester, népi iparmű­vész kiállítása, megtekinthető 9—16 óráig Mozi A piszkos tizenkettő. Kétré­szes, színes, szinkronizált ka­landfilm, 4 és 7 órakor. ISSN 0133-1957 (GödöHSi Hírlap»

Next

/
Thumbnails
Contents