Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-03 / 129. szám

PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJA!, EGYESÜLJETEK! XXVIII. ÉVFOLYAM, 129. SZÁM Ara: !.4CÍ íorint 1984. JÜNIUS 3., VASÁRNAP Jttei 3. oldal: Szénülés t. oldal: Történelmi adósságot törlesztve 8. oldal: Valóságos népünnepély A tárgyalásokról közleményt adtak ki Lesoüczi Pál hazaérkezett Szombaton — a délutáni órákban — hazaérkezstt Bu­dapestre Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, aki hivatalos, baráti láto­gatást tett a Mongol Nép- köztársaságban, a Mongol Né­pi Forradalmi Párt Központi Bizottsága és a Mongol nép- köztársaság nagy népi hurálja elnökségének meghívására. Az •Elnöki Tanács elnökének ki­Kim Ir Szén hazánkba látogat A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és a Minisztertanács meghívására a közeli napok­ban párt- és állami küldöttség élén hivatalos, baráti látoga­tásra hazánkba érkezik Kim Ír Szén, a Koreai Munkapárt Központi Bizottságának főtit­kára, a Koreai Népi Demok­ratikus Köztársaság elnöke. séretében volt Bajnok Zsolt államtitkár, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának el­nöke, Nagy Gábor külügymi­niszter--helyettes és Herkner Ottó külkereskedelmi minisz­terhelyettes. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megje­lent Trautmann Rezső, az El­nöki Tanács helyettes elnöke. Várkonyi Péter külügyminisz­ter, ott volt az Elnöki Tanács több tagja, társadalmi és poli­tikai életünk számos más ve zető személyisége. Megjelent Vlagyimir Bazovszkij, a Szov­jetunió budapesti nagykövete és Delgerdalajn Zsambazsan- can, a Mongol Népköztársa ság budapesti nagykövetségé­nek ideiglenes ügyvivője. (A magas szintű tárgyalá­sokról kiadott közös közle­ményt a 2. oldalon ismertet­jük.) Ezenfiíi Gyelvai János rcsvéf viseli Céljuk az Meghitt hangulatú, bensősé­ges ünnepség keretében vette föl tegnap a szentlőrinckátai általános iskola a község neves szülötte, Gyetvai János nevét. Imre Sándor, Arany János- díj-as pedagógus, az iskola igazgatója köszöntötte a meg­jelenteket, többek között Ba­logh Lászlót, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkárát, Babosán Józsefet, a nagyká- tai városi jogú nagyközségi pártbizottság első titkárát, va­lamint állami, politikai, társa­dalmi és gazdasági életünk számos vezetőjét. Az igazgató méltatta Gyetvai János élet­útját, munkásságát. Mint mondotta, a név viselése kö­telez: ebben az iskolában min­den tan-tervtől függetlenül, a legfontosabb tantárgy k hu­mánum kell hogy legyen, a munkára, hazaszeretetre neve­lés, az értékes emberi élet cél­jainak keresése. Ezt követően dr. Szabó Zol­tán, nyugalmazott egészségügyi miniszter, a Magyarok Világ- szövetségének elnökségi tagja értékes emberi élet Imre Sándor megnyitja az ünnepséget. Mellette az első sorban balról jobbra: dr. Szabó Zoltán, Balogh László és Babcsán József Hancsovszki János felvétele tartott avatóbeszédet. Kiemelte Gyetvai János újságírói és munkásmozgalmi tevékenysé­gét. Végül dr. Szabó Zol­tán leleplezte az iskola fa­lán elhelyezett emléktáblát. Martinusz Ferenc, a megyei tanács művelődési osztályának csoportvezetője átadta az is­kola igazgatójának a névvise­lést igazoló okiratot, majd dr. Farkas András, az ÉLTE ad­junktusa, befejezésül pedig Bihari József, a Pest megyei Múzeumi Igazgatóság igazgató­ja emlékezett a névadóra. TANÍTVA TANULNI H omines dum docent discunt, írta az Erköl­csi levelek könyvei egyik darabjában Seneca, azaz amíg az emberek taní­tanak, tanulnak. Igaz? Igaz. Akkor is az, ha e na­pon, pedagógusokat kö­szöntve, nem látszik illen­dőnek a tanítókat a tanu­lásra emlékeztetni. Avagy éppen akkor köszöntjük il­lendően őket, akkor becsül­jük meg igazán személyü­ket, szakmájukat, hivatásu­kat, ha arra emlékeztetünk, mennyi mindent követel meg tőlük, mennyi mindent bíz reájuk a társadalom? Kérdések, amelyekre nem könnyű, nem egyszerű a válasz. Amint azokra a kérdésekre sem könnyű, egyszerű, amelyeket a min­dennapi élet fogalmaztat meg az oktatás jelenéről és holnapjáról, kötelességeiről és lehetőségeiről. Örökös késedelemben va­gyunk a gazdaságban; az oktatásban is. Súlyos gon­dunk a megtehető, de meg nem tett a termelésben; a képzésben úgyszintén az. Mégis, nem ennek ellenére, hanem ezzel együtt sem feledhető; a diplomások aránya az össznépesságen belül egy százalék volt 1930-ban, 1.8-re nőtt 1B60- ig, s 4,5 százalékot tett ki 1980-ban. Ami 84,8 ezer főt ölelt fel 1930-ban, s kere­ken négyszázezerrel többet, 484,8 ezer személyt 1980- ban. Amiben társadalmi- gazdasági változások serege sűrűsödik, s ott halmozódik benne azok tiszteletet kö­vetelő munkája is, akik szükséges és fölös, átgon­dolt és elhamarkodott vál­tozások, változtatások köze­pette az oktatás folytonos­ságát adták, a nevelők tes- tületeié. E testületeknek is, a társadalomnak is címzett figyelmeztetés az, amelyet — vallás- és közoktatás- ügyi miniszterként — több mint egy évszázada, a nép­oktatásról szóló jelentésé­ben írt le 1870-ben Eötvös József: „A nevelés csak annyiban éri el célját, amennyibe az élet viszo­nyainak megfelel." Ha így nézzük, mennyi adósság! Nézzük azonban úgy, mennyi lehetőség! A több­re, a jobbra, a másra. A gazdaság teremtette igé­nyek, szükségletek tükröző­désére a társadalomnak legfontosabb beruházási te­repen, az oktatásban. Ami­hez ezernyi minden kell, több pénz, nagyobb szerve­zettség, fokozott hivatás- tudat, pedagógiai önállóság és felelősségérzet, annak pontos1 tudata, hogy oktatni és nevelni egyszerre kell, csakis egyszerre és így ér­demes! A tárgyi, szakmai környezet helyzete a fej­lesztéshez sok és sokféle tanulságot kínál. A tanter­vek, a tankönyvek gyakori változtatgatásának elkerü­lését, a hibás intézkedések ismétlődő korrekciójának meüőzhetetlenségét, a ké­pességfejlesztéshez nyitott tágabb teret — sőt, né­melykor magának e térnek a megteremtését —, az azo­nos hőfokú és értő törődést a kiemelkedően tehetséges és — és, nem vagy! — a hátrányos helyzetű gyere­kekkel... Teendősereg? Az. Biztató azonban a módszer- és eszköztár el­határozott, tervezett gyara­pítása. Ebbe a tárházba kívánkoznak az elvi és gya­korlati lépések; a már nyilvánosságot kapott bér- intézkedés; az általános is­kola hetedik osztályától — a jövő tanévtől — a fakul­tatív — választható — tan­tárgyak bevezetése, amihez azonban tárgyi, szakmai — pedagógiai — feltételek so­rát kell társítani; a tech­nikusképzés megkezdése. Része e tárház gyarapodó’ javainak a megyei pedagó­giai intézetek létrehozása a szakmai irányítás erősítése érdekében, a pedagógusok továbbképzésének szi'árd rendszerré tétele, mintegy igazolva, tanítva tanulnia lehet és kell a nevelőknek, mert szakmájuk, hivatásuk rangja, társadalmi értékelé­Jiegp/ei KISZ-kuldolféifskezBef Szígsfszeütmiklésofl Építhetünk a fiatalok tudására, lomskarására, elkötelezettségére Szavaz a küldöttgyűlés. Lelkes énekszóval gyülekez­tek a megyei KlSZ-küldöttér- tekezíet résztvevői tegnap reg­gel a Csepel Autógyár műve­lődési házában. Felcsendült a KISZ-induló, majd Mezei Ti­bor levezető elnök, a GATE oktatója köszöntötte a megye több mint 43 ezer ifjúkom­munistáját képviselő 190 kül­döttet és a vendégeket. Meg­jelent a tanácskozáson Krasz- nai Lajos, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első titkára, Kovács Péter, az MSZMP Központi Bizott­ságának alosztályvezetője, Do­monkos László, a KISZ KB osztályvezetője, Nagy Sán- dorné, a Pest megyei Tanács elnökhelyettese és a megye több társadalmi és tömegszer­vezeti vezetője. Elsőként Halasi Márton, a KISZ Pest megyei Bizottságá­nak első titkára fűzött szó­beli kiegészítést az írásban előre kiadott beszámolóhoz, amely a KISZ X. kongresszu­sa óta végzett munka tapasz­talatait összegezte, és javas­latot tett az elkövetkezendő időszak fő feladataira. kés, tiszteletre méltó egyéni szándékok, törekvések prog­rammá, egyént és közösséget formáló cselekvéssé. Ha komolyan vesszük szere­pünket a politika alakításában — folytatta Halapi Márton —, akkor nem elég a kérdésfel­vetésig eljutnunk. Meg kell keresnünk a válaszokat, meg­oldásokat is. Ilyen feladatot jelent például a megyében rendkívül nagy számú ingázó fiatal problémája, hiszen ez az életforma jelentősen befo­lyásolja a mozgalomhoz való kötődésüket. A megyebizottság munkájá­nak középpontjában áll a tö­megbefolyás növelése. A való­ság tényszerű megismertetése, pártunk törekvéseinek hiteles bemutatása, a hibák őszinte feltárása fontos tartalékai az ifjúság megnyerésének. Ha úgy dolgozunk, hogy hatásunk a taglétszámot meghaladó kör­ben érvényesül, akkor folya­matosan javuló szervezettség Halasi Márton mellett erősödik tömegbefo­lyásunk. De nem kevésbé lé­nyeges, hogy a tagok közül hányán érzik magukat való­ban hozzánk tartozónak. Vagyis milyen szorosan kö­tődnek a szervezethez, milyen mértékig azonosulnak cél­jainkkal, milyen cselekvést hajlandók vállalni ezért a tagsági viszonyért? Fontos erősíteni a szervezethez tar­tozás érzését, az úgynevezett Mi-tudatot. Mert a KISZ mai feladatainak csak egy erős, egységes és ütőképes szerve­zettel képes megfelelni. Szoros kötődések A szóbeli kiegészítést köve­tően Szemerei Károly, a KISZ (Folytatás a 3. oldalon.) Múzeumavatás, turistaünnep Dobogókőn Mit tud nyújtani az ifjúsá­gi szervezet ma a fiataloknak? Erről a kérdésről szólva Hala­si Márton elmondta, hogy ter­mészetes igény a mozgalommal szemben, hogy segítséget ad­jon az élet produkálta tenger­nyi bizonytalanság eloszlatá­sához, a társadalmi munka- megosztásban a legmegfele­lőbb hely megtalálásához és a politikai intézményrendszer működési mechanizmusának megismeréséhez. Egyszóval vállaljon nagyobb felelősséget a fiatalok meggyőződésének formálásában. Minden tagot hozzá kell segíteni, hogy meg­találja a valóságos demokrá­cia élményét. Aminek lényege nem más, mint átélni annak érzését, hogyan válnak érté­se így növekedhet, nélküle semmiképpen sem. T izenkétezer főnél na­gyobb sereg a megyé­ben a nevelőké, ne­veltjeiké pedig — óvodás­tól az egyetemi hallgatóig — majdnem százkilencven- ezer lelket számláló tábort alkot...! Régi igazság; munkára munkával lehet nevelni. Munkával és pél­dával, példamutatással. Meredek emelkedőn kell felkaptatnia társadalmunk­nak, hogy a kor'követelmé­nyeinek eleget tehessen és úgy haladhasson tovább. A számok, a társadalom várakozásai, a gazdaság táT masztotta igények az előb­bi mondatokban, ha leegy­szerűsítve is, de sűrítik mindazt, ami egyszerre le­hetősége és felelőssége, sza­badsága és kötöttsége a ta­nítva tanulóknak, a neve­lőknek, óvónőtől az egye­temi tanárig. . Tisztelet mindazoknak, akik hisznek e munkájuk felbecsülhe­tetlen értékében, társadal­mi jelentőségében. Legyen vezérlő elvük az. amit Ney Ferenc, az 1848-as el­ső egyetemes tanítógyűlés elnöke nagy hatású beszé­dében így fogalmazott meg: „ ... a nevelő szabadságá­nak társa a felelősség ke­mény kalodája." M. O. A tájért és a táján élőkért Romantikus térzene fogadta tegnap délelőtt a Dobogókőre látogatókat. Nem akármilyen alkalomból vezényelte Itt Nyulász Kálmán karnagy az Esztergomi Áfész fúvószenekarát, a Magyar Testnevelési és Sportinú- zeum természetjáró állandó kiállítóhelyének megnyitására készültek. Nyolevanhat esztendővel ezelőtt, 1898. június 5-én adták át rendel­tetésének az első Budapest környéki turistaházat, a Báró Eötvös Lo- ránd menedékházat. A névadó, a Magyar Természetbarát Szövetség alapító tagja és akkori elnöke maga is Európa-sZerte elismert hegymá­szó volt, ami közismertebb — kiváló tudós. Az évtizedek azonban nem múltak el nyomtalanul a menedékház felett, s amit az idő lerombolt, azt most társadalmi összefogással, sok-sok ember lelkes munkájával újjávarázsolták, s turistamúzeumot létesítettek az újra szép falai; között. Az elődökre emlékezve két­százötvenen újra megtették a nyolevanhat évvel ezelőtti ava­tó túrát. Bakonyi Károly, a sportmúzeum igazgatója üd­vözölte a közben kisebb tö­meggé terebélyesedett turista- csoportot, majd Rozgonyi Er- j nőné dr., a szentendrei városi pártbizottság első titkára, aki maga is lelkes kiránduló és természetbarát, méltatta azt a széles körű társadalmi összefo­gást, amelynek eredményekép­pen létrejöhetett ez a mú­zeum. Beszélt a Pilis szépsé­ges tájairól, a táj megóvásá­nak szükségességéről, s az em­berről, aki ezen a tájon él. Mint mondta, abban a re­ményben adta át ezt a sok szeretettel rendbehozott épü­letet és a kiállítást, hogy nem lesz újra az enyészeté, s nem vész kárba a sok lelkes ember, szocialista brigádok és szerve­zet — a megyei tanács, a KDIB — munkája. Ezután Kozmanovics Endre, az OTSH főosztályvezetője tárcakitüntetést adott át dr. Bugár Nándornak, a Pest me­gyei Tanács egészségügyi osz­tály csoportvezetőjének és Mészáros Jánosnak, a BEAC túravezetőjének. További negyvenegy építő oklevelet kapott a köszönő szavak mel­lé. Angelus Miklós, a Magyar Természetbarát Szövetség el­nökhelyettesének méltató sza­vai után a közönség veszi bir­tokba a múzeumot és megcso­dálja a rengeteg relikviát, plakettet, jelvényt, a megsár­gult fényképeket, a 650 000 fo­rintos társadalmi munka eredményét. Újra rázendít a rezesbanda, s a vidám indulók és polkák betöltik a turistamúzeum előt­ti kicsinyke ligetet. Roóz Péter Rozgonyi Ernőné dr. meleg szavakkal méltatja a közös lelkesedést, ami létrehozta a múzeumot. Mögötte Kozmanovics Endre. (A bal oldali ké- í pen.) Az újjávarázsolt menédékház, a turistamúzeum otthona (a jobb oldali képen.) A szerző felvételei

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents