Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-26 / 148. szám

Takarmány termesztés

Exportra

A takarmányellátás megalapozása most folyik gazdaságainkban. Sokfelé még másodvetésű silókukoricát is elvetettek, hiszen a tömegtakarmányt egyetlen állattartó nagyüzem sem nélkülözheti. A takarmány egy része ugyanakkor fontos exportcikk is, így például a lucerna, amely természetesen — mint sok más mezőgazdasági termény — feldolgozva keresett igazán. A Gödöllői Tangazdaság lucernafeldolgozó üzeméből az elmúlt években is jutott exportra. Az idén az Ágker Kft exportálja tőlük az NSZK-ba a lucemapelletet, amelyből a nyugati vevőnek mintegy ötszáz tonnát adnak el.

Új hűtők

Már javában tart a Gödöllő és Vidéke Áfész városi áruházában az a rekonstrukció, amelynek során — egyebek mellett — az élelmiszerosztályt is bővítik. Nemcsak az eladótér lesz nagyobb, a hűtőberendezéseit újakra cserélik. A hűtőtér ily módon a jelenleginek a duplája lesz. Az épület átalakítását legkésőbb az év végére akarják befejezni.

Veresegyliáz

Naponta friss

Több mint harminc kereskedelmi és vendéglátó üzletét látja el a Gödöllő és Vidéke Áfész veresegyházi cukrásztermelő üzeméből naponta friss áruval. Az itt készülő hetven- féle süteményből jut a magánkézben levő büfékbe, cukrászdákba is. Hetenként általában százötven torta, s mintegy ezerötszáz tortaszelet készül ebben az üzemben.

A nap programja

Gödöllő, művelődési központ:

Bábvilág, kiállítás, megtekinthető 15—19 óráig.

Kerepestarcsa, Szilasmenti Tsz:

Besendorfer Ferenc szíjgyártó mester, népi iparművész kiállítása, megtekinthető 9—16 óráig.

Ikladv Ipari Műszergyár:

5 kérdés — 5 válasz. (Barangolás Pest megyében.)

GÖDÖLLŐI

K^Cítia

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA

XI. ÉVFOLYAM, 148. SZÄM

1984. JÚNIUS 26.. KEDD

Könyvtáram féltett kincsei közé tartoznak a világirodalomban jegyzetlen kötetek is. Lelkes gyűjtője vagyok a honismereti könyveknek, füzeteknek. Veszprém megyétől Nóg- rádon át a távoli Erdélyig számos néprajzi kiadványt őrzök, s lapozok gyakran. Ezek kötnek össze igazán a múlttal, életre keltve a magyar és az egyetemes történelemkönyvekben olvasottakat.

Először a nevén

Még nagyobb öröm, ha olyan népismereti dolgozat kerül kezembe, amely közeli közössége életéről, múltjáról, saját történetéről tudósít. Több ilyen is van. Veresegyház, Verseg és más szomszédos települések krónikája után jelent meg Bag története, Horváth Lajos tollából.

Ezt a vaskos kötetet, mely hasonlóan fontos dokumentum a bagiak számára, mint a falut először nevén említő középkori oklevél, nagy várakozás előzte meg az egész községben, s gyorshírként terjedt megjelenésének újságja.

A könyv megszületéséhez a nagyközségi tanács is segítséget nyújtott, s ezt aligha bánta meg. A szakemberek is elismerően ^nyilatkoztak a kiadvány bemutatásén, amelyen dr. Asztalos István, az aszódi Petőfi Múzeum igazgatója is részt vett, s fontos javaslattal élt. A könyv a faluban élő emberek évszázados küzdelmes életét hűen ábrázolja — mondta, — de Bag életének megismerését szolVárosi kispályások

Itt a végeredmény

Véget ért a városi kispályás labdarúgó-bajnokság tizedik éve is. E küzdelemsorozat rendezésének gazdája a sportfelügyelőség. A csapatoknak önálló szövetsége van, különböző bizottságokkal. Az őszi és a tavaszi félévben az első és a második osztályban 22—22 fordulót játszottak, míg a harmadikban 18-at. Igen sokan voltak kíváncsiak az eredményhirdetésre, az éremosztásra is.

A Veresegyház képviselője. Szabó Sándor elmondta, hogy őket bensőséges barátság fűzi Gödöllőhöz, s jövőre is indulnak a városi bajnokságban. A Honvéd játékosai — mint Pukszler Ferenc csapattag tájékoztatott — már leszereltek, február óta civilek, de megmaradtak az ismertté vált név mellett. Legéndi István, a KIOSZ képviselője elismerte a szervezet segítségét, s azt is elmondta, hogy nevükhöz híven valamennyien kisiparosok.

A városi tanácsban futballozó Papp Gábor szerint csak így juthattak dobogóra, hogy minden találkozót komolyan vettek. Az Agrártudományi Egyetem Melegégöv csapatát a guinea! Camara Ibrahima képviselte a záró szövetségi napon. A fiatalember az állattenyésztési szakon végzett, s augusztusban hazautazik, nem játszik többé a Melegégövben. Utoljára 19911-ban volt otthon, érthető tehát a honvágya. Viszont nem vesz örök búcsút Gödöllőtől, itt szeretne doktorálni is.

Az elmúlt bajnokság rendben és időben zajlott le. A három osztály 34 együttese becsülettel küzdött, minden mérkőzésnek tétje volt, amit az is bizonyít, hogy Camara csapata csak azért maradt le a do- gobóról, mert egy találkozóra nem tudtak kiállni.

ősszel magasabb osztályban szerepelhet a KIOSZ, a Gépgyári SZB, a Honvéd és a Sza- dai Adidas, Lejjebb került az Erdőgazdaság, a Szada, továbbá a Zöldért és az Építőipar.

Augusztus elsejéig tart a nyári szünet, addig a napig viszont le kell adni a nevezéseket az újabb bajnokságra. Augusztus 9-én lesz a sorsolás, egy héttel később a nyitó szövetségi nap.

A táblázatok:

1. Viktória

2. HTÜ

3. Gépgyár

4. Veresegyház

5. TOPI

6. ÁFÉSZ I.

7. A TE

8. Barátság*«

9. GÉL KA*

10. Ganz

11. Erdőgazdaság 22

12. Szada 22

I. osztály 22 14 22 14 22 14 - 22 11 22 11 22 9 22 9 22 11 22 10 22 7 5 4

•* = négy, • =• két levonva.

II. osztály

1. KIOSZ 22 18

2. Gépgyár II. 22 15

3. Városi Tanács 22 11 22 14 22 9 22 9 22 10 22 8 22 7 22 5 22 6 22 4

= két

5 72- 40 31

5 76- 54 31

8 69- 47 28

8 59- 50 25

10 49- 43 23

9 54- 70 22 10 76- 58 21

8 74- 57 21 2 10 74- 69 20 1 14 65-112 15

1 16 53- 91 11

2 16 46- 76 10

büntetőpont

4. Fény**

5. A. B.

6. Ganz Tech.

7. Tangazdaság

8. GÖVISZ

9. MÉMMI

10. Híradótech.

íi. zöldért* 12. Építőipar*

•• = négy. • levonva.

3 76-25 37

4 58-36 33 7 55-50 26

7 76-43 25

8 59-48 23

9 42-49 22 — 12 49-43 20

4 10 56-58 20 4 11 54-55 18 3 14 51-80 13

1 15 37-72 11

2 16 40-94 8 büntetőpont

III. osztály

1. Honvéd

18

13

3

2

85-33

29

2. Szada Adidas

IS

10

4

3

69-57

24

3. Pedagógus

18

11

1

6

71-42

23

4. Melegégöv*

18 11

2

5

72-53

22

5. TEFU

18

9

2

7

52-47

20

6. FANTA '

18

8

4

fi 43-53

20

7. KKMV*

18

5

2

11

36-56

10

8. MGI

18

4

2

12

40-61

10

9. ÁFÉSZ II.

18

5

1

12

47-64

9

10. Spidó

18

2

5

11

36-85

9

• = két büntetőpont levonva.

Cs. J.

gálná a község néprajzi anyagának összegyűjtése is. Ha a lakosság és a vezetés ezzel egyetért, akkor a múzeum vállalja az anyaggyűjtés megszervezését, a gondozást és egy néprajzi • könyv megjelentetését.

Miskolcról, Karcagról

Egyéves előkészület után, mint dr. Balázs Józseftől, a Galga menti történelem és múzeumbarátak körének elnökhelyettesétől megtudtuk, tegnap munkához látott a Petőfi Múzeum szervezte néprajzi gyűjtőtábor. Az aszódi intézmény által felkért kutatók az ország sok részéből érkeztek. Bathó Edit például Jászberényből, Tóth Judit Miskolcról, Bellon Tibor Karcagról. Társaik Modor Ilona, Felföldi László, Korkes Zsuzsanna, Petrás Anna, Szabó László, Hintalaii László, Zom- borka Márta, Lázár Katalin és a bagi Tóth Mihály, aki évtizedek óta foglalkozik a honismerettel.

Komoly feladat hárul rájuk, hiszen már a Galga völgyében sem könnyű a múlt emlékeire bukkanni, főleg, ha csak emberek gondolataiban őrződő hagyományról érdeklődünk.

Melyek a fő gyűjtési területek? A népviselet, a hímzések, a szokások, hiedelmek, a helyi vallási hagyományok, a népi tánc, a lakodalmak világa, a gazdálkodás különböző ágai, kiemelten a kenderművelés, az ifjúkor szokásai, a gyermekjátékok, a táplálkozás, a népdal, a ragadványnevek története.

Házról házra kopogtatnak be ezekben a napokban a néprajzosok Bagón. A múzeumbaráti kör bízik a helyiek segítőkészségében, akik a Horváth Lajos kötet megírásához is készségesen rendelkezésre álltak. Hiszen érzik ebben a faluban is, hogy a múlt emlékeinek összegyűjtése tisztelet a hajdan itt élt emberek iránt.

A bagi néprajzi gyűjtőtábor célját is összefoglalhatjuk Imreh István szavaival, aki A törvényhozó székely falu című könyv bevezetésében a következőket írta:

Mondanunk kell a törvényhozó, a rendtartó falu, a közösség történetét. Mondatja velünk az ősöknek sok-sok nemzedéke. akiktől szülőföldet jussoltunk, akik élet-nek keresztelt telkein az elődök egymást váltó generációinak otthont teremtettek, oltalmazva e hajlékokban lakozó véreiket, s gyakorta szomszédaikat is.

Fészkei a közösségnek

Dologtevő kezük munkája, helytálló konokságuk nyomán sokasodtak az embereltartó rendeltetésű szántóföldek. Emberségükből jó társas kapcsolatok születtek, intézmények formálódtak ki, fészked a közösségnek, olyan életkeretek, amelyekben kivirágozhatott a jog, tiszteletté válhatott az egymás megbecsülésére intő parancsolat, erőt sugárzóvá a gonosz, az ártó cselekedetet tilalmazó szabály.

KöZvetíténünk kell, ugyancsak hitelesen, az önemésztő belső harcokat, tudósítanunk kell az egymásnak feszülő érdekek szövevényéről,' valamint szólnunk kell azok kártevéseiről, akik hatalomra, javakra vágyakozóan másokat uralni és szolgálatba hajtani akartak.

Annyi társadalmi mozgás, életformabeli változás ellenére még mindig maradt kutat- nivaló ezen a tájon, hol a Galga lassú andalgással hem- pelyeg.

B. G.

Heten a mesterek

Játék az egyetemnek

Szabadságukat faragással töltik

Gödöllőn, a város királytelepi részén, a Zászlós utca 1. számú ház udvarára pillantva, fafaragókat láttam meg. Hidi Ferenc lakik itt, aki héttagú fafaragó csoportjával végez érdekes munkát. Rajta kívül Joó János szilasligéti, Gyarmati István budapesti, Bajdók György tápiószelei, valamint Lörincz Ferenc és Szeri József gödöllői, továbbá Kincses Sándor dunakeszi lakosok alkotják a társaságot, tulajdonképpen a városi művelődési központ kézműves műhelyének tagjai. Különböző munkahelyeken dolgoznak, szabadságukat ilyen és hasonló nagyobb munkákhoz veszik ki, amilyenen most is dolgoznak.

A Gödöllői Agrártudományi Egyetem gazdasági főigazgatósága megrendelésére készítenek játszótéri elemeket. A faragásokkal egy hét alatt végeztek, ottjártunkkor már az elemek illesztésén, összeszerelésén dolgoztak. Természetesen gondoskodnak a szabad ég alá kerülő szerkezetek megóvásáról, festéséről is.

Sok mindenről beszélgettünk. Fafaragó szenvedélyének ki hosszabb, ki rövidebb ideje hódol. Az egyetem megrendelésére készülő játszótéri elemekhez a Budavidéki Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság incsői telepének egyik vezetője, Takács Imre nyújtott nagy segítséget..

— Egy kisebb főpróba előtt állunk — mondja Hidi Ferenc. — E munkák végeztével augusztusban Budapesten, • a Városmajor parkjában : készítünk saját tervezésű játszótéri elemeket. A Gödöllőn felállítandó játék amolyan népi stílusú libikóka, amelynek tervezője Péterffy László.

A játékokról e,l lehet mondani, hogy lesz közöttük forgó és mérlegként működő.

Rajtuk, egyszerre akár húsz gyerek is helyet foglalhat.

Biztos lesz sok kacaj és vidámság az ökörfejes elemeken.

Gyümölcs- és erdei fákkal dolgoznak. A száraz fák az ügyes kezű mesterek révén valósággal új életre kelnek és ilyen formában is az embert szolgálják. A faragókat a művészet és a munka szerete- te fűzi egymáshoz, ami nagy lendítő erő az elvállalt és megtervezett figurák kivitelezésében.

Alkalmam volt betekinteni a házigazda, Hidi. Ferenc lakásába. A falak díszítései, a bútorok Hidi alkotókészségéről mesélnek. Eddig mintegy ötszáz különböző méretű tárgyat készített. Külföldre is jutott belőlük, például a Szovjetunióba, Hollandiába és Csehszlovákiába vittek el egy-egy darabot. A házigazda felesége a gödöllői 20-as népboltban dolgozik. Ha ideje van, a háztartási munka mellett, szívesen segít férjének. Olykor süt-főz a brigádnak.

Csiba József

Csömör

Az építőiparnak

Sokfajta terméket gyárt a kerepestarcsai Szilasmenti Termelőszövetkezet csömöri műanyagüzeme. A dauerhajcsa- vartól, a fröccsöntött autóvillamossági alkatrészeken át a ve- tőmagzsákok hiteles zárásához szükséges fémzárakig sok apró termék készül náluk.

A hagyományos termékek mellett azonban egyre inkább bővül a skálájuk az építőiparnak szánt árukkal. Ojabban a betonvas-összekötő és távtartó műanyagelemek gyártására is vállalkoztak. Ez azért is jó, mivel bármilyen színű, fröccs- önthető maradék műanyagot felhasználhatnak, hiszen az említett alkatrészek, építési elemek a betoneleniekben maradnak.

A föld voll az alapanyag

Csak múzeumnak való házak

Bagón, a közelmúltban leégett egy lakóház. Alapját, amely betonból készült, légkalapáccsal verték szét. Az örökkévalóságnak építették, mondták, akik látták a betonerőd megsemmisítését. Ma három pótkocsis teherautóval hozták az újjáépítéshez szükséges anyagot. Készül az új ház, amely minden bizonnyal szebb és nagyobb lesz a leégettnél. Így van rendjén, vélekedünk, amit a tűz vagy más természeti csapás megsemmisített, azt az ember újjáépíti, pótolja.

Rakták a gombócot

De mi volt akkor, amikor még nem volt tégla, nem volt beton? Hogyan építkeztek őseink, akik kisebb hajlékban élték életüket, de azért fedél volt a fejük fölött. Aszódi Mihályt, Bobál Istvánt és sok nyugdíjast kikérdeztem, akik elmesélték, hogy a házépítés anyaga valamikor a föld volt, ez a mindenhol megtalálható, könnyen formálható őselem.

A fal legkezdetlegesebb fajtája a rakott sárfal vagy fecskefal volt, ami egyben jelzi azt is, hogy ez a technika a fecske fészkének építéséhez állt legközelebb. így mondta el ennek készítését Réti István:

— Először el kellett, készíteni a sarat. A kibányászott földhöz töreket, apróra zúzott

szalmát kevertek. Kötőanyagként lótrágyát használtak. Vízzel összehabarták, megtaposták, lovakkal addig járatták, amíg a sár nem lett hasonló a jól megmunkált kenyértésztához. Ezt az anyagot legalább egy napig érlelték. Az építendő ház helyét elegyengették, fűtől, gyökerektől megtisztították, majd öt-tíz kilós sárgombócokból rakni kezdték a falat.

Zsalus módszer

— Egy-egy alkalommal legfeljebb három-négy sort raktak egymásra, aztán várni kellett, hogy a massza megszáradjon, mert az újabb sárgombócok súlya alatt a már lerakott sorok összerogytak volna. Amikor a fal olyan magasra nőtt, hogy meghaladta a falu legmagasabb emberének magasságát, a felületét ásóval simára nyesték, majd fejszével kivágták az ajtók, ablakok helyét.

A vertfal készítésének módjával Szokolay István kőműves ismertetett meg.

— Ennek az a lényege — mondta —, hogy deszkákból készült keret közé döngölték a taposott sarat, majd a fal emelkedésével együtt a zsaluzatot is feljebb emelték. Ehhez a falrakáshoz csak megnedvesítik a földet és töreket kevernek bele. A vályogfal volt a

sárépítkezés legfejlettebb formája.

— A vályogot elsősorban cigányok készítették. Hévízgyör- kön a Hegy alatt. Bagón a tónál, s ennek anyaga megegyezett a fecskefal rakásához használt agyagéval. Szükség volt egy deszkából készült, alul és felül nyitott, téglatest alakú vályogvető rámára. A földre töreket szórtak, majd a rámába kézzel beledöckölték a sarat. Ezután lehúzták a rámát, a vályogot száradni hagyták, miközben meg-megfordí- tották, hogy minden oldala kiszáradhasson.

Por, nyirkosság

— A mai téglaépítkezés lényegében a vályogtechnika továbbfejlesztett formája, és igaz, hogy korszerűbb a földfalaknál, de azért azoknak is volt előnye: jól tartották a meleget, jól lélegeztek.

— Van-e még ilyen módon épült ház a faluban? — érdeklődöm. — Akad néhány, mondják, még a divatosabb házak között is. De az igazi kis parasztházak, amelyekbe olyan sok nyomorúság, meg gyönyörűség, jó, rossz belefért, lassan kihalnak a Galga menti falvakból is.

— Sokan sajnálkoznak lebontásuk miatt, ám elmúlásuk a szegénység, az ebből fakadó

betegségek megszűntét jelzi. Mert ezekben a házakban földes volt a szoba, a konyha, a kamra, s apró volt rajtuk az ablak. Nyáron szállt belőle a por, ősszel-télen gőzölgött a nyirkosságtól. Az ilyen ház volt a tűdőbaj fészke.

Feltérre meszelve

— Talán csak a falakra

akasztott sok cifra tányér tette széppé — emlékezik Kovács Gáborné. — Mert tányér az sok volt, gazdagabb helyen két-három sorjával borította a falat.

— Csak múzeumnak jók az ilyen házak, emlékeztetőnek, de nem a tisztességes emberi életnek! — mondja Bányánszki András.

— Az vágyódik utánuk, aki soha nem élt ilyenben — toldja meg Demcsák Mihály. — Igaz, valamikor a gazdagabbak sem építettek nagyobbat, mert ha pénzük volt, elsősorban földet vettek, a meglevőhöz ragasztottak még egy darabot. Akkor a föld volt mindennek az alapja. Az adott kenyeret, megélhetést, rangot és tisztséget.

Valóban sokat tudnának mesélni az eltűnt és eltűnő régi házak. Igaz, nyomorúságot takartak. A fehérre meszelt falak mégis az otthon melegét, biztonsagát nyújtották, a nagy- család összetartozásának emberi érzését, /-közelségét sugározták.

Fercsik Mihály K5SN 0133—1957 (Gödöllői Hírlii '

Keiyt&Ié konokság nycmási

Á gazdálkodás különböző ágai

E-;s!:crságko! \ó fáfscis kap:so!atok