Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA xxvm. Évfolyam, 128. szám ____________ 1984. jüjvius 2., szombat Af gonddfakb gazdálkodás l bdfekat épít az Áfász Főleg a gyakorló háziasszonyok a megmondhatói, hogy a mindennapi bevásárlás a rendszeres tevékeny­ség fontos eleme, ennélfogva nem mindegy, milyen hangulatban, elégedettséggel vagy bosszúsággal bonyo­lódik-e le. Még a városban is elkelne' néhány új üzlet, hogy a perifériáról ne kelljen a nagyobb választékot kínáló központi boltokba jönni, faluhelyen viszont még ez a lehetőség is kevesebb. Mindez jelzi, hogy mekkora felelősség hárul a kereskedelemre. kezik, s ezek-többsége elavult, megállapodásra jutottak — méltányosságból — a bérleti díjak csökkentésében. Átszer­vezés folytán július elsejével létrejön az egységes irányítás alá kerülő felvásárlási ágazat, amely nagyobb önállósággal és felelősséggel működhet. A környező községeket a szövetkezeti szektor szövi át, s a városban sem jelentékte­len a súlya. Az aiapellátas ja­vítása szempontjából éppen ezért nagy jelentősége van hálózatfejlesztési politikájá­nak. Errol kértünk tájékozta­tást Sárik Ferenctől, a Dél- Pest megyei Afész igazgatósá­gi elnökétől. A szövetkezet vezetője az 1983-as esztendőt idézte fel, amely 30 millió forintos nye­reséget hozott, de a közgazda­sági szabályozók ' változása miatt — sajnos — a fejlesz­tési lehetősegek nem bővül­tek. Mindez arra intette a szövetkezetét, hogy megfon­toltan, az igényeket rangso­rolva, a régi adósságokat is beváltva szabja meg a fejlesz­tés irányát. így az idén több régi téma jelentkezik. ABC két községben Ezek közűi az élen áll az albertirsai négyszáz négy­zetméteres ABC-áruház meg­valósítású. Helyét a Vásútál- lomás közelében szemelték ki, s ez legalább há­rom szempont figyelembe- véteéével történt. Nem­csak a környék lakóira gon­doltak, hanem a fővárosba járó ingázók igényeit is szá­mításba vették, továbbá azo- két, akik a közelben felépülő mirelitüzemben kapnak majd munkát. A nagyközségi ta­nácsban jó együttműködő partnerre leltek, ezért döntöt­tek a közös építés mellett. A helybeliek társadalmi munká­ját a meglevő öreg épület bon­tásánál, az új alapozásánál és szerelésénél veszik igénybe. A Betonyp elemeket az év vé­géig kapják meg, jövőre állít­ják össze, helyezik üzembe. A kivitelező saját építő szakcso­portjuk. A kőröstetétleniek hosszú évek óta megoldásra váró gondja hamarosan orvoslásra lel. A düledező üzlet helyén 240 négyzetméter alapterületű élelmiszer-vegyesboltot emel­Az elmúlt napokban — mi­óta az újságban hírül adtuk, hogy csekély térítés ellenében virágpalántákkal segíti á ceg­lédi Parkfenntartó Kisvállalat a lakosságot — többen keres­ték fel olyan panasszal a szer­kesztőséget, miszerint nem is olyan olcsó az a virágpalántá. Némelyik egynyári többe ke­rül, mint amennyit a piacon a kiskertes árusok kérnek a ma­guk termesztette növényért. Ráadásul ez utóbbiért csak a piacig kell menni, nem pedig o város szélere, a kertészeti te­lepre. Az történt, hogy tavalyelőtt és tavaly a Hazafias Népfront városi bizottsága városszépí­tést szolgáló ösztönzésére való­ban olcsóbb segítség érkezett: ki-ki ingyen juthatott kerti­földhöz a lakótelepen élők kö­zül, az előnevelt palánták ez­reit pedig hiába kínálták, alig vitték a ceglédiek. Pedig azért sem kellett fizetni. A kertészet, hiába könyvelte el társadalmi segítségnek amit tett, végül is a saját kárára írhatta, mert az ingyen nevelt, megmaradt pa­lánták égy részét tudták csak a parkok szépítésére használ­nék. Ehhez hárommillió forint áll rendelkezésre a MÉSZÖV- alapból, fele támogatásként, fele visszafizetendő. A közsé­gi közös tanáccsal ugyancsak megállapodtak a kivitelezés­ben való együttműködésben. A jászkarajenői Árpád Tsz építői a nyáron munkához lát­nak. Emeleten, pincében Az elavult bolthálózat fel­újítása sem kisebb horderejű, mint az új üzletek létesítése. Ott van például a ceglédi áruház, ameiy reg megerett a korszerűsítésre, a földszint­jét már rendbe tettek, most az emelet es a pince'van so­ron. Tágasabb es szebb lesz az .eladótér, s az eddig parla­gon heverő pincében seregnyi árufélét tárolhatnak. Jelentős bérleti díjat spórolhatnak meg, amit eddig masoknak fi­zettek ki raktárber címén. Ha majd lesz pénzük, valószínű, az épület portáljának tataro­zását is sorra kerítik, hogy jobban illeszkedjen a város- központ egyre igényesebbé yáló összképébe. Abonyban hasonló törekvés keretében a Kinizsi Éttermet öltöztetik új köntösbe. Belsejében — stati­kai okokból — pilléreket cse­réinek, s ez átmenetileg némi kellemetlenséggel jár. Az Afész pályázatot adott be, amelyben felvázolta há­roméves programját a kistele­pülések bolthálózatának rend­behozására. Mind a tizenöt megjelölt egység támogatásra tálait a szoyosz-nál. Idén négy bolt felújítására nyílik lehetőség. Ehhez a munkához 670 ezer forint támogatást kapnak, és feltétel, hogy leg­alább ugyanennyit saját pén­zükből tegyenek hozzá. Ceg- lédberceli és Budai úti bol­tokra kerül sor ebben az év­ben ily módon. Az Afész keresi a módját, miként tudná költségmegtaka- ritással, belső szervezeti át­alakítással hatékonyabbá ten­ni gazdálkodását. Miután sok tanácsi bérleménnyel rendel­ni, nagyon sok pusztult belő­lük. Most, hogy a növény a la­kosságnak kerül pénzébe, más­ként mérik fel a helyzetet. A kertészet üzemeltetésének tete­mes anyagi háttere van, hiszen fenntartása, az ott dolgozók bérezése, a magok beszerzése, a palántanevélés mind-mind költséges. Különösen azok ér­zik meg, akik tavalyelőtt és tavaly, amikor ingyen kaphat­ták, mentek érte és mennek most is, bár kicsit a fogukat szíva nyitják miatta a pénz­tárcájukat. Szabadiáo­fe&zpssat Cegléd egyik külterületi is­kolája a Czárák dűlőben mű­ködik. A közelmúltban — tár­sadalmi összefogással — sza­badidő-központot alakítottak ki, amely szívesen látja a vá­rosbeli iskolásokat. A kelle­mes környezet alkalmas hely­ként szolgálhat a különböző programok lebonyolításához. Szakcsoportok Gépkocsivezetőikből, rako­dóikból és járműparkjukból szállítási szakcsoportot szer­veznek, ami ugyancsak épkéz­láb ötletnek ígérkezik az ed­digi tapasztalatcserék alapján. Építő szakcsoportjuk karban­tartási feladatokat is ellát, ép­pen ezért meggondolandó, hogy kisebb létszámmal, haté­konyabban kell megoldani a feladatokat. Lehetőségként merült fel, hogy a fennmara­dó emberekből olyan egység alakuljon, amely lakossági szolgáltatást is vállal. Az a cél, hogy a joggal elvárható nyereség ne maradjon el. T. T. Fogadóóra Sárik Jánosné, a városi ta­nács elnökhelyettese jú­nius 6-án, szerdán délelőtt 8- tól 12 óráig fogadóórát tart a városházán hivatali helyiségé­ben. Lélek költözött a csemői ta­nácsháza dísztermébe. Június 10-ig Apáti-Tóth Sándor ceg­lédi fotóművész kiállítása lát­ható ott. A tárlattá fűzött képsor előtt járva-kelve nemegyszer át­bukdácsolt fejemen a kérdés: vajon szükséges-e, érdemes-e, s főképp illő-e az egyébként is oly esendő szavakkal e lát­ványt még láthatóbbá tenni. Ha igen, van-e esély a si­kerre? A képek adnak esélyt. Nem futnak el. nem fordítanak há­tat ha lényüket akarjuk fel­fedezni. Megnyílnak, megszó­lítanak, beszélnek hozzánk. Egyenes beszéd az övék, nem csábítanak kiúttalan gondolati labirintusba, rájuk bízhatjuk magunkat. Mesélnek például az emlé­kekről. Egy házról, tótágas­ról, munkaszerszámról, embe­rekről. Az emlékek csupaszsá­gáról, arról, hogy rég elillant részleteik helyét csak az idő tölti be. Mi marad meg hát a lehántolt, megtisztított emlé­kekből? Ami á legfontosabb. Egy parányi élő mag, amit hordozunk magunkkal, míg mi is emlékké válunk. Es itt van a fazekasmester, ez a sárkezű ember. Vajon mi­féle szerepe van a sorban ? Ta­lán megszüntet s felold vala­mit. Megszünteti az anyag — egy földből kelt göröngy — előző életét és új, másfajta létezésre készteti azt. Korong­jával pörgeti, ujjaival jelen­né formálja a múltat, s a szí­nes cserepet, a jövőt ígéri. A csöndről is beszélnek ezek a fotográfiák. A megláncolt hang és mozgás főleg a temp­lomot idéző felvételeken villan elénk. Ám a többiben is benne szendereg: az emlékképekben és az emberkéz nem érintette futóhomokban. Megtalálni s ábrázolni őt (a csöndet), a le­hetséges feladatok egyik leg- nehezebbike. A művész szá­mára a legmé^óbb is: fölpat- tintaiii egy rejtélyes kategória őrzőzárait, beléhatoíni és megkeresni a csend szívdobo­gását, meglelni idegrendsze­Szép, de nem ingyen Palánták és fonatok A ruMndíplomás kertész Csemeték regimentjét iskolázta j öröm végigsétálni most Cegléd főutcáján a vasútállo- % mástól a Széchenyi útig. Gyep a járda mentén üde sö- £ vénysorral, vastag törzsű szép sudár fák lombkoronája £ susog, vadgalambok tanyáznak itt-ott, párkereső bu- í rukkolásukat időnként hallani. A város fejlődéséből, f pusztulásából és újraéledéséből, fejlődés hozta alakulá- sából sokat megértek, láttak ezek a fák, éppúgy, mint a i Lenin park faóriásai, kársai, platánjai. Eiíübb öt holdon Unghváry-féle faiskola: ott nevelődött valamennyi, cseme­teként. Városát szerető em­bernek köszönheti létét, he­lyét. — Már csak az emléke él annak a neves faiskolának — mondta minap egy idős, szív- vel-lélekkel lokálpatrióta nyugdíjas. Hitetlenkedve sza­ladt magasba a szemöldöke, amikor egyik tereferetársunk megemlítette, hogy téved, mert nemcsak az emléke, hanem egykori tulajdonosa, Unghváry József is köztünk van, túl ki­lencvenedik életévén. No, már nem itt Cegléden, hanem szerető családja körében a fő­város egyik külső kerületében él. Aránylag közel a Kertésze­ti Egyetemhez, közel a fővá­ros egyik híres kertészeti, fa­iskolai telepéhez. A forgalmas út zaját park fái fogják fel, szerencsére ke­vés j\jt belőle a modern ház­sorig, melynek egyik szolid, hangulatos családi otthonában Unghváryék élnek, szeretette] fogadják a bejelentkezett ven­déget. — A faiskola? Apám apja országosan jó hírű mézeskalá- csos volt, fiaiból lett kertész­ember. Apám, Unghváry Jó­zsef, aki 1864-ben született, a valamikori bihar-diószegi is­kolában a többi közt szőlő- és gyümölcstermesztést tanult, kitüntetéssel végzett. Szép gyöngybetűkkel írta iskolai jegyzeteit, be is köttette ké­sőbb azokat, tizenkét kötetes saját kis könyvtárat állított belőlük össze. Fél kötet ma­radt belőle. A többit oly sok mással az utolsó háború viha­ra elsodorta. At vincellériskola után apám továbbképezte magát, mint kertészsegéd a Nádasdy-ura- dalomba került, majd Buda­pesten, a Margitszigeten, a ' kertészetben volt főkertész, önálló faiskoláját Ceglédre hazatérvén 1892-ben maga ala­pította öt holdon a Kátai út végén. Ezzel alapozódott meg az egész faiskola jövője. Test­vérének, Lászlónak akkor már jó hírű, hasznot hozó faisko­lája volt. Nem messze a református öreg temetőtől terült el a régi faiskola. Ott állt a gőzmalom felé a családi ház is, melyben az ifjabb Unghváry József, valamint egy fiú- és két leány­testvére született. Később ki­költöztek a Bedébe, ahol föl­det béreltek faiskolai célra, lé­vén a szép csemeték iránt oly nagy az igény. Jcnatán és rózsa — 1893-ban születtem. Érettségi után, hogy a buda­pesti kertészeti tanintézetbe felvegyenek, előbb gyakor­latra mentem, egy esztendőre Németország akkor legna­gyobb és legöregebb (200 éves) faiskolájába. Amikor végeze­tem, apám rámbízta a terü­letet. Tervszerű gazdálkodás­hoz láttam, foglalkozni kezd­tem azután 1912-ben a gyü­mölcsfák mellett díszfák, dísz­cserjék szaporításával. Fel­épült a központi melegvízfűté- ses növényháztelep, korszerű volt, rendeltetésének megfe­lelő. A cég választéka így dísz­bokrokkal, cserjékkel, rózsa­fajtákkal bővült. A fiatal kertész szakember tervszerűen, okosan gazdálko­dott a haszonbérbe vett földe­ken. Gyümölcsfákat százezer- szám exportáltak. Tulajdon­képpen a szabolcsi jonatán te­Meglelni a csend Szí yhangjait rét Más sem kell ehhez, mint idő, elmélyülés, tehetség. És annak bizonysága, hogy a csend, a nyugalom csak lát­szólagos, mert a csend mi ma­gunk vagyunk. Gond borzolja a földet, né­hány kifüggesztett kópia erről árulkodik. A laza, terméketlen íütóhomok kanyargós, érdekes vonalú redőkké szerveződik: mint ahogyan a ráncok fut­nak a parasztember homlokán, ha izzasztó igyekezetét a föld nem hálálja meg bő terméssel. Keserves dolog a fotográfia. Nagy kín, hogy nem ad más eszközt, csupán két színt: a fehéret meg a feketét. E szűk­markúság arra kényszeríti az alkotót, hogy lefejtsen, félre­rakjon valamennyi részletet, melyet a fekete-fehér világ már nem fogad be. S hogy rangsorolja a külvilág tárgyait, mikor a kamerával szemügyre veszi azokat: ez fontos, mert üzenhetek általa, amaz meg nem. Apáti-Tóth Sándor ko­nok egyértelműséggel fogal­maz, tömören, kevés szóval. Képeinek meséje azért oly egyenes, oly egyszerű, mert távol áll tőlük minden hang­zavar. Egyszerűség. Vajon nem kiváltság inkább? Azoké, akik régesrég túljutottak a fotográ­fia technikai nehézségein, s immár nem fényképet készíte­nek, hanem üzenetet közvetí­tenek. Mint most is, a Cse- mőben szemlére tett húsz mes­termunka. Varga Sándor A fotó Apáti-Tóth Sándor csemői tárlatának anyagából való lepítés megalapozása is a cse­metekertészet és gazdája ne­véhez fűződhet. Foglalkoztak intenzív vetőmag-szaporítás­sal, országos hírű kukoricájuk, burgonyájuk, gabonavetőmag­juk volt. Gyökeres szőlővesz- szőket is értékesítettek. Napszámosokat foglalkoztat­tak. A faiskola ingyen gyógy­szert és orvosi ellátást bizto­sított a munkásainak, öt or­vossal alakítottak ki e célra kellő kapcsolatot. Oklevelek sora Ennyit a múltról, s most év­tizedeket ugrunk át. Unghváry József, mint Bács- Kiskun megye megbecsült fő­kertésze került nyugdíjba. Munkájáért Kecskemét és a megye vezetői meleg hangú le­vélben mondtak köszönetét. Tavaly, hogy kilencvenedik életévét betöltötte, megkapta — az országban elsőként — a Keretészeti Egyetem rubindip- lomáját. Oklevelek, emlékpla­kettek egész sora kerül elő, hogy erről beszélgetünk, ked­ves felesége, Nelli asszony jó­voltából az asztalra. Szaktaná­csért, vagy akár egészsége fe­lől érdeklődni felkeresik kol­légák, barátok, ismerősök. Van, aki régi faiskolai ár­jegyzékei után érdeklődik. Mutatóba, saját magának, csa­ládjának örökül tartogat egy- egy példányt. Kutatónak, tör­ténésznek csak így, bemuta­tásra jut. Búcsúzóban napjairól érdek­lődünk. Pihen, érdeklődik a világ dolgai iránt. Nézi a te­levízió műsorát. A közgazda- sági kérdések érdeklik, a me­zőgazdaság és még -egy: a snort. Köszöni, jól van. És üdvözli a ceglédi ismerősöket. Eszes Katalin Cyégfpremixet pofikéból Hosszú évek- óta a ZÖL­DÉRT, valamint a szövetkeze­tek takarmányt es tápot árusí­tó bonjaiban szereznettek be a joszagtartó gazdák a szár­nyas es a négylábú házi ha­szonállatok etetésére, jól tar­tásara szánt tápszerneveréke- ket, premixeket, terményeket. A premixek között szép szám­ban akad olyan, amelyik gyógyszert tartalmaz, megna- tározott, külön célra készítet­ték. Ha a fejlődésben lema­radt. étvágytalan vagy beteg jószág nem fogyasztja el a tab­letta, por, folyadék formában előállított medicinát, a gaz­dának amúgy is az etetésre szánt táplálékhoz kellene ke­vernie azt, viszont nincsen különösebb dolga a pontos adagolással, keveréssel, ha ele­ve megkapja a gyógypremi- xekben. A MÉM állásfoglalása sze­rint 1985. január 1-től csak az ország patikái foglalkoznak majd a gyógypremixek árusí­tásával. Ezeket állatorvosi ja­vaslatra, vény ellenében adják ki. Ám most július 1-től öt megyében — Pest megyében, s ezen belül Cegléden is — gyógyszertár is foglalkozhat gyógypremix forgalmazásával. É feladatot a Kossuth Ferenc utcai központi gyógyszertár látja el. Természetesen állat- gyógyászati gyógyszerekkel is foglalkoznak, szaktanácsot is adnak. Vény ellenében közü- letek és gazdák egyaránt be­szerezhetik a szükséges medi­cinákat. A tervek szerint később a Szolnoki úti gyógyszertár áll­na át a gyógypremix, állatgyó­gyászati anyagok árusítására, megszűnne majd humán gyógyszertári volta. A gyógyszertári árusítás ki­zárólag a gyógypremixekre, állatoknak készült gyógysze­rekre vonatkozik, a többi tá­pot, keveréket továbbra is a szakboltok hozzák forgalomba. A ceglédi gyógyszerészek közül többen most alaposan felkészülnek a gyógypremix forgalmazására, az ehhez tar­tozó ismeretterjesztő tájékoz­tatásra. Három nagy cég szál­lítja ezeket az anyagokat nagy tételben, felkészülnek a rak­tározásra és az áru adagoló­éra, kiszerelésére, szakszerű, csomagolására. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Hírlap) 1

Next

/
Thumbnails
Contents