Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-22 / 145. szám
1984 JŰNIUS 22., PÉNTEK 3 Pest Ntspostfa ezren .Lassan három hete tart nyitva a korszerűsített váci strand. A fedett uszodával és nagyméretű gyermek- medencével bővült létesítményben a változékony időjárás ellenére is naponta közel ezer vendág keresi fel az újjávarázsolt strandot, hogy felüdülést leljen a munka után. Barcza Zsojt felvétele A blkccío leszáll? az autóbuszról Szigorú a D-pontos fegyelmi Egy ellenőrzés tapasztalatai Mint a satu két pofája, úgy szorítja két oldalról két égető gond a Volán 20. számú Vállalatot. Az egyik; két esztendő alatt megháromszorozódott a tettenért bliccelők száma. A másik: a legnagyobb erőfeszítések ellenére sem sikerült , számottevően csökkenteni a társadalmi tulajdon ellen vétő gépkocsivezetők számát. — Havonta változóan 250 ezer járatot indítunk, s ha mindegyiken átlagosan csak egy forint kár éri a vállalatot, az évente több, mint 3 millió forint! Sók. Éppen ezért munkánk középpontjába helyeztük, hogy megakadályozzuk bevételeink ilyetén módon való csökkenését — mondja Leszták József forgalomirányítási osztályvezető-helyettes, aki az ellenőrök munkájára is felügyel. — Legnagyobb örömünkre néhány héttel' ezelőtt nyilvánosságra hozták a Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalását, amely kimondja: teljesen mindegy, hogy egy, vagy száz forintot vesz ki a kasszából . a gépkocsivezető, a fegyelminek minden esetben egyformának kell lennie. Régebben ugyanis nem egyszer megesett, hogy a munkaügyi döntőbizottságok felülvizsgálták és enyhítették a büntetést, mondván: alig két-három forintról van csupán szó. A válasz: nem! Az elhangzottak érzékeltetésére ellenőrzésre indulunk a gödöllői és a váci üzem területén. Otitársaim Nagy István és Marton Endre közúti főellenőrök és Kiss Lajos gépkocsivezető. Gyors menetrend-egyeztetés, s már indulunk is a Béke téri ..főhadiszállásról”. A Nagytar- cso és Cinkota közötti járatot szemléljük ki. Én a Szilas Tsz majorjánál szállók fel a BU 35—26-os kocsira. Odaadom a pénzt, a [íilóta indít, ám néhány méter után meglátja az ellenőröket. Gyorsan kezembe nyomja a jegyet is. Ezt most megúszta. A Dány és Gödöllő között közlekedő autóbuszon már több furcsasággal találkozunk. Az isaszegi iskolánál sokan várnak, az ellenőrök az utolsó pillanatban szállnak fel. A középső ajtó még nyitva, am:nt az utasok' észreveszik a zöld egyenruhásokat, valaki még gyorsan lelép. Egy idősebb ember erőszakosan tolakszik előre. Nyújtja a pénzt: — Jegyet szeretnék venni — mondja. Az ellenőr megcsóválja a fejét: — Most? Miért nem rögtön felszálláskor kérte? Udvarias felszólítás következik: — Kérem, fizesse meg a viteldijat és ötven forint pótdíjat, vagy adja át a személyi igazolványát. A válasz is gyors: — Nem! Mit tehet az ellenőr? Ebben a patthelyzetben egyetlen lehetősége van: kizárja az utast az utazásból. Megállítja a kocsit, s a bliccelő kissé mérgesen, de minden következmény nélkül távozik. Majd jön a következő busz... Egy középkorú asszony ölében nagyobbacska gyerek. Mint kiderül, nemsokára hatéves lesz. A buszokon pedig négy esztendős kortól féláru jegyet kell váltani. Az ellenőr hiába magyarázza ezt, az asszony arrogánsán válaszol- gat. A végén azonban kifizeti a pótdíjat és a menetjegyet is. Jegy sarok nélkül Gödöllőn, a vasútállomás és a Klapka utca között közlekedő helyi járatot állítjuk meg. A BU 41—32-es kocsin kevés az utas. Szabálytalanság annál több. Két jegynek mindkét sarka letépve. — Régi módszer ez — szól oda nekem Nagy István. — Leszállás után az utasok egy része a kocsin hagyja a jegyét, némely vezető meg összeszedi és eladja újra. A pilóta azt mondja, bizonyára valamelyik utas csonkította meg a bilétákat, vagy esetleg véletlen szakadt le. Ebből bizony ellenőri jelentés lesz! A Zsámbok és Gödöllő közötti járatra Valkón szálltunk fel. Hamarosan kiderült: itt minden rendben van. Elköszönünk, s a csintoványi csárdához megyünk, ahol a Gödöllő és Túra között közlekedő autóbusz is megáll. A menetlevél rendben, ám egy fiatal családdal gond van. Ök sem vettek az ötéves kisgyereknek jegyet. — Kérem, én buszvezető vagyok a BKV-nál, ott sem kell hatéves korig váltani — háborodik fel a papa. — Ez igaz, de nálunk más a szabály — mondja türelmesen Nagy István. — Kérem, vegye meg most a jegyet, s máskor1 ügyeljenek jobban erre. — Nagyon sokan nem ismerik a rendelkezést, s ezért a sok gond a kisgyermekesekkel — mondja már a kocsiban Nagy István. Nem célunk, hogy megbüntessük őket, általában megelégszünk azzal, ha utólag megveszik a jegyet. Csak akkor fizettetünk pótdíjat, ha arrogánsán lép fel az utas. — Tettlegesség még nem volt? — Dehogynem! — válaszolja Marton Endre. — Volt rá példa, hogy a kocsi megállás nélkül a legközelebbi rendőrőrsig hajtott. Előfordul, hogy az utasok bántalmazzák az ellenőröket, ám szerencsére ez egyre ritkább, mert a bíróságok rendkívül szigorú ítéleteket hoznak. Legutóbb több pi- lisborosjenői lakos kapott ezért 3—5 hónapnyi börtönt. Egyébként valamennyi közúti ellenőr önkéntes rendőr is egyben. Ha másképp nem megy, akkor ebben a minőségünkben lépünk fel. Betérünk a gödöllői üzem központjába is. ahol Lőrincz Dénes üzemvezető és Szabó István forgalomvezető a beszélgetőpartnerünk. — A gépkocsivezetők körében tapasztalt szabálytalanságok zöme jegyvisszaélés. Ez azonban kétoldalú, hiszen kell hozzá az utas is, aki hagyja, hogy ne adjanak neki jegyet ... Az elmúlt hónapokban többször szabtunk ki súlyos fegyelmit. A legenyhébb büntetés 500 forintos bércsökkentés, a legsúlyosabb 'pedig az elbocsátás. Tavaly az egyik pilótát egy 18 forintos jegy ki nem adásáért küldtük el. Igaz, nem először értük tetten — foglalja össze véleményét az üzemvezető. — Az idén eddig 95 ellenőri jelentés érkezett hozzánk, ebből 20 esetben a D-pontos fegyelmi büntetést alkalmaztuk — lapozgatja a kimutatást Szabó István. — Vagyis a pénzbüntetést. Kora délután van. Utunk következő állomása a váci terület. Az őrbottyáni téglagyárnál utolérjük a Gödöllőről érkező járatot, amelyen mindent rendben falainak az ellenőrök. Csakúgy, mint a gatgamácsai kocsin, amelyet Vácduka után állítunk meg, A kosdi busz szintén rendben. — Más világ ez — mondja Nagy István. — A legtöoo gond, a gödöllői és az óoudai főnökségek területén. van. A többi helyen alig találunk szabálytalanságot. Mii fizet az Á3? Az ellenőrzés tapasztalatait Leszták Józseffel összegezzük. — A kép ennél sokszor cifrább, s hogy a valóságot minél jobban megismerhessük, úgynevezett megszállásos ellenőrzéseket is tartunk. Ilyenkor önkéntes ellenőreinkkel együtt — őket munkatársaink közül választjuk ki — egy kisebb területen átfogó ellenőrzést tartunk. A Legfelsőbb Bíróság elvi állásfoglalását lapozgatjuk. — Csak úgy lehet a munkánk eredményes, ha az utasok is segítenek. Mindenki kérje el a jegyét, ha esetleg a vezető elfelejti vagy nem akar adni. Ez az utas érdeke is, hiszen az esetleges balesetből eredő kárt az Állami Biztosító csak akkor téríti meg, ha fel tudja mutatni a jegyét. A társadalom kárát azonban senki sem, az mindannyiunk zsebére megy. Furuez Zoltán Kereskedelem, szolgáltatás A kistelepülések ellátottsága Új titkára vasi a megyei népfrontfeizoftságnak Meghaladja a hatvanat a megyében azoknak a községeknek a száma, amelyeket a kistelepülések csoportjába sorolhatunk. Emberek tízezrei élnek itt, azaz mindennapjaink egy-egy eleme érdemes a közfigyelemre. Ezt tanúsította a megyei népfrontbizottság csütörtöki ülése is. A mozgalom megyei székhazában tartott tanácskozáson — a jóváhagyott napirendnek megfelelően — a bizottság tagjai először azt a beszámolót vitatták meg, amely a kistelepülések kereskedelmi ellátottságáról, szolgáltatási helyzetéről adott képet. Ezt követően a megyei népfrontmozgalom és a Kommunista Ifjúsági Szövetség közötti együttműködés helyzete és fejlesztése került megtárgyalásra — erről a témáról; a megyei népfrontelnökség üléséről tudósítva, lapunk május 23-i számában adtunk beszámolót —, majd a testület személyi kérdésekben döntött. Az alábbiakban a tárgysorozatnak a kistelepülésekre vonatkozó részét ismertetjük. Pénz ns Széles körben tájékozódott a fogyasztók megyei tanácsa, harminckét kistelepülés ellátási, szolgáltatási helyzetét mérte fel, állampolgárok százainak a véleményét gyűjtötték össze az aktivisták. A népfrontbizottság elé terjesztett összefoglalás — és egybecsengett ezzel a szót kérők véleménye — azt mutatta, a fejlődés ellenére is sok a nyugtalanító elem a hétköznapoknak ezen a terepén. Amint a felszólalók egyike kimondta: az alapellátottságot tekintve egész egyszerűen nem szabad megbékélni azzal a helyzettel, amely a kistelepülések többségén kialakult. Általános volt például az a fogyasztói vélemény, hogy az üzletek — de némely településen az az egy üzlet! — alapterülete kicsiny, raktározásra szinte semmi lehetőség nincsen, a felszerelés korszerűtlen. Érthető, ha ehhez igazodva a kínálat, (mind mennyiségét, mind választékát nézve, ráadásul — és erre a vita további adalékokkal szolgált — sok olyasmi is van, ami bosz- szantja a vásárlót, aminek megszüntetéséhez nem kellene pénz, beruházás, de az érintett keresikedelmi cégek nem törődnek azzal. Ilyen például, hogy a boltokban az áruknak hozzávetőleg hatvan százalékáról sem árjegyzék, sem árcédula nem árulja el, mibe kerül, illetve mind gyakoribb az az eset, amikor a terméken szereplő többféle ár végiképp bizonytalanná teszi a vevőt, kénytelen elfogadni az eladó vagy a pénztáros bemondta összeget. Sok bosszúság forrása, hogy gyakran mindennapos iparcikkek hiányoznak — tű, cérna, fogkrém stb. — a pultokról. Jelzés és ajánlás Ennél is kedvezőtlenebb a tapasztalata a kistelepüléseken élőknek a felvásárlásról, itt amint az a vitában elhangzott — hosszú ideje halmozódnak a gondok. Ezzel megegyezőek a kistelepülések szolgáltatási helyzetének jellemzői. Érzékel teti a jelenlegi állapotokat az az egyetlen tény, hogy a megkérdezettek negyvenhét százaléka rossznak ítélte az ún. személyi szolgáltatások — fodrász, cipész, ruhatisztítás, szállítás stb. — színvonalát lakóhelyén, negyvenkét százalék megfele lőnek. A szolgáltatók a meg rendelői észrevételekre — a megkérdezettek ötvenhat szá zalékának tapasztalatai szerint — kényszeredetten vagy visszautasítóan válaszolnak Ami akkor is megkülönböztetett figyelmet érdemel, ha tudjuk, itt sérelmek keverednek szubjektív ítéletekkel, mert a rossz tapaszta’atckat az emberek könnyebben általánO'Sít- ják, mint a jókat. Rengeteg olyan lehetőség teendő van, amely javítaná a vásárló, a szolgáltatást igényMehsz lesz a folytatás is Felemelt éjszakai pétiék Segítséget jelent a szakmunkásképzés Legalább kilencszáz tonna fonal gyártására számítottak az idén a Pamutfonóipari Vállalat váci gyárának vezetői. Ám a félévhez közeledve most úgy tűnik: veszélyben a terv! Ez pedig annak következménye, hogy az idén számos olyan gondokkal kellett szembenézniük, amelyek már addig is sok nehézséget okoztak. Persze, joggal ‘vetődik fel a kérdés: miért nem voltak előrelátóbbak a tervezésnél? Az esős időjárás jót tett a növénykultúrák fejlődésének, ugyanakkor elősegítette a gyomosodást is. Vegyszeres gyomirtást alkalmaztak a Dél-Pest megyei Csonthéjas Gyümölcstermesztési Társulás ceglédberc-li területén, majd tárcsáztak. MTI Fotó — Kerekes Tamás Mert tény, hogy a nemzetkö zi piacokon — egy-két terméktől eltekintve — nagyon nehéz máig a jó minőségű árut is eladni. Ez a helyzet azonban nem új, immár több esztendeje érezteti hatását. Ugyancsak nem egyik napról a másikra emelkednek a nyersanyagárak sem. S mert a váciak a felhasznált gyapot több mint a felét tőkés importból szerzik be, nehéz elfogadni a nehézségek forrásául csak a rajtuk kívül álló okokat. Gondjaik megoldásához a vállalat segítségére is számítanak. A helyiek szerint szükség lenne néhány technológiai módosításra és több szervezési kérdésben is sürgősen dönteni kellene. A gyáregység immár esztendők óta létszámhiánnyal küzd. Ennek enyhítésére — a kísérleti bérgazdálkodás segítségével — az idén mintegy 6 és fél—7 százalékkal növelik a béreket. A meglévő lehetőségekkel élve például már 60 százalékra emelték az éjszakai pótlékot, sőt: aki állandó éjszakázást vállal, bérének S0 (!) százalékát kapja meg ilyen címen. Sok segítséget jelent számukra az ipari tanulók képzése is, évenként átlagosan tíz- tizenkét fiatal áll munkába. Nehéz lesz tehát a folytatás is a váci gyárban. Hogy mégis milyen lesz a jövő. az elsősorban a helyieken múlik. F. Z. be vevő közérzetét, hiszen például a kenyér, a péksütemény, a tej folyamatos kínálata, az olcsóbb hús- és töltelékáruk választékának bővítése nem követel ördöngösséget, sokkal inkább szervezést, körültekintést, kereskedői alaposságot. A vevők véleményét kedvezőbbé tenné az is, ha kétség nélkül tisztában lehetnének mind az üzletekben, mind a szolgáltató munkák esetében az árakkal, s az sem igényel beruházási pénzeket, hogy a szolgáltató vállalatok tisztességesen oldják meg az ún. címfelvételt, azaz azoknak a megrendeléseknek az összegyűjtését és rendszerezését, ahová a cég szerelőjét várják. A megyei népfrontbizottság, túl azon, hogy jelzéssel él a tapasztalatokról az érintett és illetékes vállalatoknál, szövetkezeteknél és hatóságoknál, ajánlásokat fogadott el a helyi népfronttestületéknek címezve, mit vél folyamatosan nyomon követendőnek, így a többi között a szolgáltatási árjegyzékek kifüggesztését, az üzletekben a higiéniai környezet alakulását, a felvásárlás helyzetét. Személyi ügyek A testület, a jóváhagyott napirendnek megfelelően döntött személyi kérdésekben is. S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára az országos titkárság, a megyei párt-végrehajtóbizottság közös javaslatát ‘ — egyetértésben a megyei népfrontelnökséggel — előterjesztve, elmondotta: Kovács Antal- né, a Hazafias Népfront Pest megyei Bizottságának titkára saját kérésére nyugdíjba vonul. Meleg szavakkal méltatta azt a több évtizedes közéleti tevékenységet, amelyet Kovács Antalné a megyében kifejtett, s az országos titkárság köszönetét, elismerését tolmácsolta ezért. Dr. Arató András, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára szintén elismerést és köszönetét tolmácsolt, a megyei vezetését, az áldozatos munkáért, a sokféle közéleti szereplésért. A megyei népfrontbizottság ezt követően felmentette Kovács Antalnét, érdemei elismerésével, titkári tisztségéből és megválasztotta a bizottság alelnökének. Az elnökség nevében Mészáros Ottó és Bernáth Tibor kívánt sok jót és nyújtott át a közös munkára emlékeztető ajándékot. A búcsúzó titkár meghatott szavakkal mondott köszönetét mindazoknak, akik sok éven át társai voltak a cselekvésben a megye minden részén. S. Hegedűs László ezután az országos titkárság, a megyei párt-végrehajtóbizottság közös javaslatát — egyetértésben a megyei népfrontelnökséggel — terjesztette elő, a megyei nép- fronttitkár tisztségére Rabóczi Lászlót, a Pest megyei Tanács volt budai járási hivatala elnökhelyettesét jelölve. A testület kooptálta a jelöltet soraiba, megválasztotta az elnökség tagjának, a megyei népfrontbizottság titkárának. A megyei népfrontbizottság felmentette elnökségi tagságából és titkárhelyettesi tisztségéből Sipos Árpádot, aki más munkaterületre távozott. Eső után a kertekben
