Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-21 / 144. szám
4 1984. JÜNIUS 21., CSÜTÖRTÖK A búcsú ünnep lett Tanévzárón voltunk Dabason Dobáson a tanévzáró nem | lahogy ki kell emelni pillana-1 formaság, ünnep volt. Mind- tokát, megteremteni a lehe- annyian érezzük néha, hogy tőségét annak, hogy a per- a hétköznapok folyamából va- I cek gyémánttá kristályosod- I Elköszönt az igazgató Hogy milyen is Péter Domokos igazgató úr? Nálam jobban elmondja Katona Éva. ö, pontosabban ők ismerik igazán: „Mi még szerencsések vagyunk, mert azok közé tartozunk, akiket az igazgató úr irányított, nevelt, féltett és szeretett. Ez a szeretet kölcsönös volt. S mi az, amit tiszteltünk igazgató úr vezetési, tanítási módszereiben? A soksok jóból csak néhányat említenék. Amikor szólt hozzánk, amikor közölni kívánt valamit, lehetett az jó vagy rossz, mindig így kezdte: Gyerekeim! Csodálatos varázsa volt ennek a szónak. Erre a megszólításra valami átsuhant a hangos diákseregen. A zaj elcsitult. Minden tekintet igazgató úr felé fordult, lestük szavait. Ügy próbált hatni ránk, hogy bízott bennünk, s őszinte szeretetet tanúsított irántunk. Gyakran jött beszélgetni közénk. Megkérdezte, mi az, amit helyesnek tartunk és mit csinálnánk másképpen az iskolában. Izgalmas, hangulatos órák voltak. Sokszor beszélgettünk arról, hogyan kell és miért fontos kulturáltan viselkedni, miért oly lényeges az életben a szép. De egyformán szívesen társalgóit velünk esztétikáról vagy a világ dolgairól. A módot, ahogy megismerésünkre törekedett, mindig csodáltuk. Gyakran faggatott; mit gondolunk erröl-arról, vannak-e céljaink, miért élünk, és mi tart vissza attól, hogy teljesen úgy éljünk, ahogy szeretnénk? Mindezt olyan tapintatosan, finoman tette, hogy sohasem kellett szégyenkezni nézeteink, hiányos tudásunk miatt. Mégis, éreztük, tudtuk, hogy szavait figyelmeztetésként kell fogadnunk, s pótolnunk kell sok mindent, amíg még nem késő. Köszönjük, hogy társai lehettünk az alkotásban, hogy iskolánkat széppé, nyitottá, elismertté tette, hogy nevét a jó iskolák sorában említik." Míg Évát hallgattuk, előlépett tizenegy diák, osztálya képviseletében, kezében négy-négy szál vörös szegfűvel. A szavakból kifogyva a kislány egy csokorba kötötte a virágokat és átnyújtotta az igazgató úrnak. Mély, mindenkit egybeölelő csönd. Igazgató úr a meghatottsággal küszködve veti papírra búcsúsorait Svébisné Márton Katalin tanárnőnek, olvassa fel helyette. ,.Köszönöm a megbecsülést, a tiszteletet, a szeretet jeleit, bár sem időm, sem természetem nem nagyon engedte, hggy közvetlenséggel vagy más módon kiérdemeljem. Tudom, a megnyilatkozást sokszor vártátok. Belülről mind- annyiótokat nagyon szerettelek. Nem ismerhettetek meg igazán, nem tudhattátok, néha milyen nehéz volt nemet mondani, de meg kellett tennem. Sokszor hallottátok tőlem, hogy az iskola értetek van. Mindnyájan értetek vagyunk. Azt sem tudhattátok, hogy mindig elsősorban embernek tekintetlelek benneteket és csak másodsorban diáknak. Mindenekelőtt emberi értékeiteket kerestem, mert iskolai bizonyítványt nagyon sokan szerezhetnek, de az igazi, emberi értékeket nem a bizonyítványba írják." t Nagy Emőke janak és bennük súlya legyen a szónak. Az ünnep az az alkalom, melyen ez az érzelmi, hangulati miliő megteremthető. Ilyenkor arról beszélünk, amiről egyébként nem szoktunk; a szeretetröl, háláról, és hogy, mit érzünk valaki iránt, aki közel áll hozzánk. Dabason, a Táncsics Mihály Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában 370 diák és 23 tanár készült erre a napra. Péter Domokos-igazgató úr nyugdíjba vonul, jövőre más veszi át az Iskola vezetését. Készültek, hogy méltó körülmények között mondhassák el, mi mindent köszönhetnek neki. De ne vágjunk a dolgok elébe! Ez a tanévzáró külsőségeiben majdnem olyan volt, mint a többi. Mégis, voltak jelek, amik arra utaltak, hogy a gyerekek titkolnak valamit. Mindenki ünneplőbe öltözött. Még véletlenül se lehetett farmert, tarkabarka inget látni. Amint az igazgató megszólalt, egy pisszenés se hallatszott. Nem a fegyelem, inkább a tisztelet és elfogódottság jele volt ez a mély, bársonyos csend. A tanév értékelése sorában az igazgató először a munkát nehezítő gondokról szólt: a tanár- és tanteremhiányról. De számba vette az eredményeket is. Viszonylag jó átlaggal zárták az idei évet. Az érettségizők is helytálltak a vizsgán. A tanulók egyharma- da jelentkezett továbbtanulni felsőoktatási intézményben. A vizsgabizottságok — erre az igazgató külön felhívta a figyelmet — nemcsak felkészültségüket, kulturált viselkedésüket is dicsérték. A legtöbb iskolában a napokban tartják a tanévzárót. Amolyan formai lezárása már ez az évnek. Az igazgatók értékelik az elmúlt tíz hónap munkáját, az, osztályfőnökök kiosztják a bizonyítványokat. Beszélt arról is, hogy ebben a tanévben valamelyest csökkent a mulasztott napok száma. Külön megemlítette azok nevét, akik egy órát sem hiányoztak. Lám, még az évzáró is alkalmas lehet arra, hogy neveljen. A diákok számos versenyen vettek részt, eredményesen. Az országos tehetségkutató versenyen jól szerepelt Vára- di Tibor matematikából és fizikából egyaránt. De ott voltak a táncsicso- sok az országos tanulmányi verseny szekcióiban, a Ki tud többet a Szovjetunióról országos elődöntőjében, a Táncsics- biennálén, a posta meghirdette országos levélírási versenyen, a Kazinczy szép kiejtési versenyen és számos sportrendezvényen. Különösen jól szerepeltek a röplabdás lányok a megyei versenyeken. Végül megköszönte az igazgató az iskola tanárainak és dolgozóinak áldozatos munkáját és a tanulóknak mindazt, amit idén eredményként könyvelhetnek el. Átadta az érettségi bizonyítványokat és jutalomkönyveket. Már-már búcsúzni készült, de elkezdődött az ünnep. Tünékeny halkan megszólalt Csajkovszkij b-moll zongoraversenye. Janus Pannonius és Váci Mihály gondolatait idézve különös varázstükröt tartottak az igazgató úr elé, amiben megpillanthatta, emberségben menynyi mindent kaptak tanítványai, munkatársai, akik körülötte élnek mind — tőle. No, milyen a bizonyítvány? Trencsényl Zoltán felvétele Jogász segítségével? Pomázon nyitogatják az ajtót , Furcsán hangzik talán, de i Pomázon még a politikai elöli adások kedvéért is bemennek V az emberek a művelődési köz- í pontba. Nem véletlen, hogy ezt V. emelem ki a sok sikeres ren- z dezvény közül, hiszen éppen az 4 ilyen Jellegű programok szok- j tak a teljes érdektelenségbe ful- í ladni. Bár igaz, az utóbbi idő- i ben már több helyen hallottam, V hogy az embereket mind job- í ban érdeklik a nagyvilág ese- r, ményei. — Azért nem igaz, hogy minden így bejön nekünk, mint a politikai panoráma — mondja Csőianné Gelencsér Ildikó, a műve'ődéii központ igazgatója. — A siker változó, s néha éppen az a rendezvény hozza meg, amelyiknél a legkevésbé számítunk rá. Természetesen nem a véletlenre bízzuk, lesz-e elég közönség, érdeklődő. Kapcsolatban állunk az üzemi közönségszervezőkkel és sikerült elérnünk a község vezetőinél, hogy hamarosan lesz egy hangosbe- szélős autó is. Időszerűen A ház havi programjait,lapozgatva és az egyes meghívókat nézegetve, a szellemes grafikai megoldások után az a legszembetűnőbb, hogy rendszeresen bőséges a kínálat. S hogy többnyire sikeresek is ezek a rendezvények, azt a számok is bizonyítják: a» idei első negyedévben a tervezett bevételnek éppen a dupláját érték el. Igaz, a valósághoz az is hozzátartozik, hogy ezek a pénzek nem kizárólag a programokból származnak, sőt olykor éppen ezek teszik lehetővé a ráfizetéses műsorok finanszírozását. — Tulajdonképpen a sokat emlegetett 118-as rendelet szellemében gazdálkodunk már —‘ mondja az igazgatónő —, ha még sok minden nem is tisztázott ezzel kapcsolatban. Ami a programjainkat illeti, azokat minden hónapban valami aktualitás köré csoportosítjuk. Ez most az egészség, de volt mezőgazda- sági hónap, a július pedig a környezet- és lakáskultúráé lesz. Mindez három év munkájának a gyümölcse. A messziről nagyon impozáns látványt nyújtó művelődési központot 1981-ben adták át. Láttam már sok korszerűtlen' és régi intézményt, de újat, ami ennyire rossz legyén mind funkcionálisan, mind műszakilag, még soha. A sorozatos beázások, a kinyithatatlan ablakok, a semmire nem használható terek naponta teszik próbára az itt dolgozókat. Már nem is panaszkodnak emiatt, inkább igyekeznek még jobban kihasználni az előnyösnek nevezhető adottságokat. Mint például az együtt működő könyvtár és művelődési központ kínálta lehetőségeket. Ez a típusú integrált intézmény annak idején óriási szakmai vitákat váltott ki. Gelencsér Ildikó egyértelműen mellette voksol. , Jó házasság — Túlzás nélkül állíthatom, hogy csak előnyeit élvezzük a közös működésnek. A mező- gazdasági könyvhónap könyvtári rendezvényeibe® egy sereg közművelődési prográmot tudtunk például kapcsolni. Máskor a művelődési ház eseményeit „támogatjuk” meg a könyvtárral. De nem is lehet ezt így elválasztani, eleve a két intézmény együttes lehetőségeiben gondolkodunk a tervezésnél. Könnyebben segítünk így a létszámhiányon és jobban tudunk gazdálkodni is. A könyvtár — jellegénél fogva — például nem nagyon tud bevételt produkálni, az egyéb forrásokból viszont számos dolgot megvehetek, amire a könyvtárnak van szüksége. A komplexitásnak annyira híve vagyok, hogy azt sem bánnám, ha nekünk adnák a társadalmi ünnepségeket szervező irodát, hiszen így Is mi adjuk a rendezvényeikhez a műsorokat. Álmok? A vállalkozó kedv nem hiányzik a pomáziakból. Ezt jelzik az eddigi törekvés'ek es azok a tervek, elképzelések, amelyek a szakmai körökben a nyitott ház koncepció felé mutatnak. A jelenleg teljesen kihasználatlan előtérben állunk. — Abba a beugróba egy kozmetikust, a másikba egy fodrászt szeretnénk telepíteni, s akkor talán a büfére is találnánk üzemeltetőt. Szerepel az elképzeléseink között egy jogi iroda is. A ház körüli hatalmas puszta területre pedig játszóteret, sportpályákat álmodtunk, amolyan szabadidőparkot, csak éppen nincs, aki megcsinálja. Erre a mi erőnkből nem futja. Ha mindez megvalósulhatna, elérhetnénk, hogv az emberek mindennapi ügyeik miatt — fodrász, kozmetikus, jogi tanács — keressék föl a művelődési házat. Később biztosan bejönnének a ma még hiányzók, mert észreveszik a sarkig tárt ajtókat! M. Nagy Péter bHeTI EILMTEGYZETK Házasság szabadnappal Balázsovlts Lajos és Bánsági Ildikó a Házasság szabadnappal című filmben Legjobb, ha azzal kezdjük, ki kicsoda a filmben. Tehát: házaspár no. 1.: Juci (Moór Marianna) és Laci (Balázsovits Lajos). Gyermekük, Mici (Götz Anna f. h..). Házaspár no. 2.: Flóra (Schütz Ila) és Sanyi (Hollósy Frigyes). Házaspár no. 3.: Blanka (Bánsági Ildikó) és a férje (Usztics Mátyás; filmbeli nevét sem a stáblisták nem rögzítik, sem a nézőben nem rögzül). Űszóedző (Dörner György). Tévészerelő (Székhelyi József). Rendőr nyomozó (Tolnay Miklós). Mici barátnője (Pregitzer Fruzsina). Namármost. E szereplők (leszámítva a nyomozót és a kis barátnőt) többszörösen összetett szerelmi kalamajkába keverednek, mert Mici, aki fő- foglalkozásban utód, mellék- foglalkozásban pszichológia szakos egyetemista és reményteljes úszópalánta, azt javasolja, hogy valósítsák meg a házasságban az úgynevezett svéd modellt, azaz a nyitott házasságot, azaz nem kell titokban, bujkálva, hazu- dozva megcsalniuk egymást, hanem tessék szépen megállapodni, hogy egy héten két napon kié a lakás, és akkor tessék lebonyolítani a félrelépéseket, mintegy menetrend és ütemterv szerint, s akkor nincs kínos szituáció, kima- gyarázhatatlan tettenérések, meg a többi. Okos ötlet, racionális elmére vall, és minden remekül működne is, ha hagynák. Kiváló alkalmak teremtődnek, mindenki azt hiszi, hogy mindenki lefeküdt mindenkivel, mindenki féltékeny mindenkire, de van, aki szt tagadja és van, aki ezt bevallja, sőt leveri a gyanúsítotton. Aztán van, aki vak, és nem látja a fától az erdőt (nevezetesen az úszóedző, aki csak a film végén veszi észre, hogy tanítványa, Mici, nemcsak úszógép. hanem nő is, méghozzá nagyon csinos, és még lány, és ezt már rettentően unja, s éppen az úszóedzővel szeretne túlesni ezen a kényelmetlen és unalmas állapoton), és van, aki. mint amolyan nevető harmadik, leszakítja a nem is neki szánt gyümölcsöt (a tévészerelő). Ebből, ugye, afféle mai Feydeau-történet kerekedhetne ki, félreértéseikkel, kergetőzésekkel, pikantériával, egy kis szex és egy kis frivolság keverékével. Meg lehetne mutatni, hogy nem szentek a mai magyar házastársak sem, és hogy az alkalom szüli a tolvajt most is (vagy, amint azt Blanka kijelenti, néha a tolvaj szüli az alkalmat). Alaposan ki lehetne figurázni • nyitott házasság modelljét, vagy be lehetne bizonyítani, hogy az az igazi, a jövő útja. El lehetne töprengeni arról, hogy miért bolondulnak meg hirtelen felnőtt, komoly emberek, vagy azon, hogy miért ne bolondulnának meg? Satöbbi, satöbbi. Szóval mindenféle variáció lehetséges, a frenetikusán röhögtető helyzetkomikum-parádétól a morali- zálásellenes cinizmusig, az ínycsiklandozó ágyjelénetek- től a nyársat nyelt nyárspolgá- riságig, az erkölcsi szabadosságtól az erkölcsi vaskalapos- ságig — csak az a variáció nem lehetséges, ami a filmben látható. Itt ugyanis az égvilágon semmi nem történik, semmit sem mer Végigcsinálni senki sem, dalán még Flóra és a tévészerelő .véletlen pásztorórája sem jön létre, mert azt is inkább sejtjük, semmint tudjuk. Itt lelkifurdalása van a szereplők legtöbbjének már attól, hogy megfogja a barátja házastársának a kezét. Itt olyan puritán erkölcsök szerint történnek a keresztbe- megcsalások, mint valamikor Cromwell Angliájában. Itt a legbátrabb félrelépés is csak annyira bátor tett, mint amikor Pistike dacosan nem eszi meg ebédnél a harmadik szelet rántott húst. Itt az történik, hogy nem történik semmi. Senki nem mert vállalni semmit, és ebbe a körbe beletartozik a film írója, a nemrég elhunyt Romhányi József s a film rendezője, Mészáros Gyula is. A nézők mellett pedig a seregnyi kitűnő színészt kell sajnálnunk leginkább, mert ők akár egy sikerült filmvígjáték szerepeit, is el tudták volna játszani. Itt azonban csak Balázsovits- ként, Moór Mariannaként, Schütz Ilaként, Bánsági Ildikóként stb. lehetnek jelen; alakításra lehetőség nincs, mert nincs kit és mit eljátszani. Kár. i Nős agglegény E szovjet filmvígjáték írója, Anatolij Sajkevics és rendezője, Vlagyimir Rogovoj, érdekes témát dolgoz fel: a fiatalon elvált gyermekes asz- szonyokról szólna a történet. Ez nemcsak szovjet probléma, mindenhol gond a hasonló szituáció, de valószínű, hogy a Szovjetunióban ennek még külön vetületei is vannak (lehetnek). Szólhatna hát erről a történet, mert a film egyik főszereplője, Tamara, a csinos fiatalasszony, éppen ebben a hajóban evez: férjétől különváltan él. kisfiát az ország másik végében élő szülők nevelik, de azoknak nem meri bevallani, hogy a gyerek apja már csak adminiszt- rative papa, a család széthullott. Ez nem is annyira vígjátéki szituáció, mint inkább csendes emberi dráma — viszont, ha belép a képbe a másik főszereplő, a buszsofőr Szergej. aki a vonaton véletlenül .ismerkedik meg Tamarával, és nyomban meg is tetszik neki, akkor már vígjátékba fordulhat a történet hiszen Szergejből lehet a szülők által nem ismert férj, s így adódhat egy csomó félreértés, humoros szituáció, * szépen elgurul a film a befejezésig, mely nem is váratlan: Szergej és Tamara egymásra talál. A filmben nem is ez a különben egyáltalán nem új mese a baj, hanem az, hogy a különben sok jó megfigyeléssel fölépített jelenetsorok nem állnak össze igazi filmmé, inkább csak illusztrálják az „eszmei mondanivalót". Külön probléma, hogy a szereplők időnként dalra fakadnak, s e dalok nincsenek szervesen beleépítve a filmbe. Másik gond a nem eléggé eredeti humor. Egyszóval: a Nős agglegény többet ígér, mint amennyit végül i? adni tud. Takács István
