Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-17 / 141. szám

ŐRI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVI. ÉVFOLYAM, 141. SZÁM 1984. JÚNIUS 17., VASÁRNAP Szállés, étkezés, belépőjegy Messzi tájakra visz az autóbusz Nemcsak járati autóbuszt, hanem különprogrami járatot, szállást, étkezést, színházje­gyet és egyéb szolgáltatást is biztosít a Volán 20. Vállalat monori üzemigazgatóság Vo­lánbusz Utazási Irodája. Egyénileg is — Mennyire népszerűek ezek a szervezések? — kér­deztük Török Szilveszter for­galmi osztályvezetőtől. — Az elmúlt másfél évben, mintegy 350 küiönprogramot szerveztünk. Többnyire vállala­tok kiskollektíváinak, iskolák osztályainak, művelődési há­zak klubjainak szerveztünk utazásokat hazánk legszebb vidékeire, sőt külföldre is. — Nálunk jelentős előny, hogy kiadott programjainkon kívül van mód arra is, hogy a csoportok szabadon válasszák meg útvonalukat, s nyilatkoz­zanak arról is, hogy milyen szolgáltatásokat kérnek. így megrendelhetik étkezéseiket, szállásaikat sőt, bizonyos ren­dezvényekre jegyet is kérhet­nek. Másik előny, hogy egyé­nileg is bárki felkereshet ben­nünket gondjával, hogy vidé­ki utazásához biztosítsunk szállást, étkezést. Ez utóbbit főleg azok veszik igénybe, akik gépkocsival járják az országot, s mi szervezési gondjait átvállaljuk. — Szívesen adunk díjmen­tes tanácsot az érdeklődőknek. Szeretnénk, ha, eddigi jó hí­rünket tartani tudnánk, hi­szen nem kis dolog, hogy egyetlen különjárati túránkon sem volt panasz az utazási iroda munkájára. Ehhez ter­mészetesen hozzájárulnak szervezőinken kívül, gépkocsi- vezetőink és nem utolsósorban a TIT Pest megyei szervezete által küldött országjárás veze­tők is. — Több programot is tud­nánk vállalni, ha nem küzde- nénk létszámhiánnyal. Sajnos, kevés a gépkocsivezetőnk, ezért csak annyit vállalunk, amennyit biztosan teljesíteni tudunk. Szívesen vennénk, ha több gépkocsivezető választa­ná munkahelyéül a Volán 20. Vállalatot, ami részükre is, s részünkre is ideális lenne. Nyugdíjas kedvezmény — Pécsi Antalné, az utazá­si iroda vezetője vajon melyik szervezéseikre emlékezik visz- sza szívesen, és miket ajánla­na nyári országjárásaikból? Kint vagyunk a vízből Must tényleg hűs a hullám Azt igazán nem lehet elmon­dani, hogy az időjárás az el­múlt hetekben kedvezett a nyaralóknak. Éppen eleget fújt a szél, a hideg vizű stran­dok is néptelenek voltak, mert hát ki mer 18 fokos vízben fürödni. ★ A gyömrői strand egy hó­napja nyitotta hivatalosan képzeletbeli kapuit, de eddig nagyon kevesen kerestek me­nedéket a hűs hullámokban. Bosszankodott is ottjártunkkor id. Józsa István úszómester, aki ki tudja hányadik nyarát tölti majd a vízparton. — Az elején még csak fel­melegedett a víz 23—24 fokra, de az elmúlt két hétben kife­jezetten hideg volt a víz, alig akadt vendégünk. Azért biza­kodunk, hogy előbb-utóbb be­köszönt a kánikula, s egyre többen keresnek majd fel ben­nünket. — Megfelelő volt a szezon előkészítése? — Ügy érezzük, igen. A gaz­dasági ellátó szervezet dolgo­zói kifestették az öltözőket, a kabinokat, sajnos többre nem futotta az anyagiak hiánya miatt. Megfelelő mennyiségű klórmésszel fertőtlenítettük a vizet, s folyamatosan szórjuk azóta is. Néhány nappal ez­előtt megfordult a víz, így piszkosabbnak tűnik, lde csak látszólag. Nem koszos, hanem a növényzet színezte ilyenre. Talán a mostani hét végén már többen lesznek, mert a Meteorológiai Intézet jó időt ígért szombat-vasárnapra. A tervek szerint a gyömrői strand ismét otthont ad az augusztus 20-i megyei vízi tö­megsport-versenyeknek. Erre vonatkozóan még folynak a tárgyalások, de valószínű, hogy ismét sok vendéget fogadhat­nak alkotmányunk napján a rendezők. Kétszer már jól vizsgáztak, bizonyára így lesz most is. Ez a fejes már csaknem tökéletesre sikerült... Kihalt a stég, de néhány nap múlva biztos zsúfolt lesz. Ilancsovszkl János felvétele — Szinte minden országjá­rásra szívesen emlékszem vissza, hiszen úgy érzem, hogy segítséget nyújtottunk azok­nak, akik másképpen nehe­zebben jutottak volna el ked­vező áron hazánk szép tájai­ra. Volt különjáratunk Szil­vásvárad, Eger, Zsórifürdő út­vonalra, a hortobágyi lovas­napokra, a szegedi szabadtéri játékokra, a pusztavacsi fesz­tiválra, a badacsonyi szüretre, a mohácsi busójárásra, és Kő­szeg—Sopron nevezetességei­nek megtekintésére. — Most augusztus 4—5-én ismét ellátogatunk a puszta­vacsi fesztiválra. Még lehet az útra jelentkezni éppen úgy, mint az augusztus 20-án lévő debreceni virágkarneválra. Utazásainknál a nyugdíjasok kedvezményben részesülnek. A jelentkezetteket lakóhelyükhöz legközelebb lévő autóbusz- megállóban vesszük fel. Igaz, nem nyári program, de már most megemlítem, hogy de­cember 28. és január 1. kö­zött a Tátrába szervezünk ki­rándulást. Megélénkültek az utazási iroda által szervezett külföldi utak is, melyekről Végh Jó­zsef idegenforgalmi előadó be­szélt. — Főleg Csehszlovákiába, Romániába, Lengyelországba, Bulgáriába, Jugoszláviába és Ausztriába indultak csoportok a mi szervezésünkben. Ezek­nél az utaknál is előny, hogy ha csoportok kérik, részükre tetszés szerinti étkezésről, szállásról és programokra va­ló belépőkről gondoskodunk. Szép élmények Külföldi társasutazásokat indítunk egyéni jelentkezők részére is. Náluk segítünk, hogy a papírformaságok ne jelentsenek számukra admi­nisztrációs nehézséget. Haza­térve pedig szép élményekről számolhassanak be rokonaik­nak, ismerőseiknek. Udvari Gábor Értfeklődésbál örök szenvedély Láttam egy kertet. Valahogy olyan volt a dolog, mint amikor a Titkos kert című mese hőse kinyit egy kaput, s a porból, a zajból egyetlen lépéssel kerül át egy tökéletesen más világba. A mesehősök szerencséje, hogy nekik elég, ha gyönyörködnek, s megélik a kert­kapun túli eseményeket. A tollforgató szerencsétlensége viszont, hogy amit látott, azt azonnal 'láttatni is szeret­né, még akkor is, ha eleve a lehetetlenre vállalkozik. Lehetetlen volt talán már maga az ötlet is: keresni és sorra bemutatni olyan díszkerteket, gyümölcsösöket, amelyeknek minden négyzetméterén ott a tulajdonos fantáziája, gondosságának nyoma, amely szabad idejé­nek időtálló, gyönyörködtető, hasznos alkotása. Ahhoz elég csak végigsétálni a környékbeli utcákon, s benézni egy-egy udvarba, hogy az ember tucatjával lásson az ablak alá ültetett egyszál fenyő-, három bokor rózsa-, zöldágyásszegély-variációkat. — Nekem van egy ker­tem ... — jegyezte meg szeré­nyen dr. lllanicz György, a monori tanács vb-titkára. — Azt esetleg érdemes megnéz­ni... Nem sokkal ezután kanya­rodtunk be a lármás 4-es mű­útról egy nyakig poros utcá­ba, magas téglakerítés mellé. Mögötte található Pilis kéz­ség magánarborétuma. Igyek­szem előrebocsátani, hogy lét­rehozásához nem elsősorban pénz kellett. A hosszú évek gyűjtőmunkája nyomán szüle­tett csoda — a benzinköltsé­get és a csemeték beszerzési árát is számítva — talán ha 30 ezer forintba kerülhetett. Ma már persze a sokszoro­sát éri, ha egyáltalán valaki­nek eszébe jutna átszámolgat­ni az árakat, meghatározni az ott található ritkaságok érté­két, üzletelni azzal, amiből több példány is akad. Ennek emlegetésére azonban a ven­déglátó házigazda azonnal el­borul. Felesége, a község gyógyszertárának vezetője pe­dig jót kacag, aztán közösen mesélnek el néhány történetet a kertépítés hőskorából. De előbb járjuk a kertet. Fényben fürdik, talán kétszáz négyszögöl lehet, baljósán elő­revetítve e ténnyel a majdani selejtezés, elajándékozgatás gondolatát. A pázsiton barát­ságosan billeg egy rigó az ari­zonai ciprus ágai alatt. Ámulok és bámulok, néha előveszem a noteszt, jó előre is tudva, hogy nyilván számta­lan tárgyi tévedésbe esem majd az írás során, ha a ritka, a még ritkább, a csodálatosan szép, a szerényebb, de megle­petéseket tartogató egyedeket kívánom sorolni. Hiszen azt sem tudom, a zöldnek egyál­talán hányféle, sosem látott árnyalata kerül itt a látogató szeme elé a fenyőkön, a tu fá­kon, ciprusokon, cédrusokon? Vagy a másik, amelyik olyan, mint egy hétköznapi fekvő tuja, de télen a létező legszebb lilában pompázik. Boróka, mely kék lesz, a hi- malájai fenyő, mely néhány éve alig látszott ki a földből, és a két gyerek, Dóri és Gyu­ri morzsi-fenyőnek hívták, most pedig délcegen áll, s nemsokára a kerítést veszé­lyezteti ... — Gyepesítéssel kezdődött — mondja dr. lllanicz György. — Egyszerűen szép füvet sze­rettem volna, s annyit értet­tem az örökzöldekhez, hogy mindegyiket karácsonyfának hívtam. 1978 óta* azonban a hirtelen megébredt érdeklődés a házi­gazdát — s nem ritkán az egész családot is — végigza- rándokoltatta Magyarország arborétumain, mintakertjein. A katalógusok, prospektusok, szakkönyvek magasan állnak a szekrényben. Számtalan új ismeretség, barátság szövődött a szenvedély nyomán szakér­tőkkel, kertészekkel, techniku­sokkal. A régi kert, szőlőlugasaival, orgonasövényével lassan elfo­gyott, s 1981-ben készen lett az új — amelyről a házigazda ugyan azt mondja, hogy mű­vészi kerttervezésnek még a nyoma sincs benne, viszont kiderülhetett, hogy az Alföld futóhomokján, a pilisi porban is képesek megélni, ózont ter­melni és minden lépésnél el­gyönyörködtetni az örökzöl­dek. Százkilencven-féle van és mintegy negyvenféle cserje. — Tudom, ez legalább két hektárra való. Nem is merek már tovább gyarapítani. A hi- malájai selyemfenyő húszéves korában akkora lesz, mint az egész házunk ... — De a kert azért — ha nem is öntörvényűén — a szomszédos telken is terjed, ott dr. Illanicz György sógora ültet, ápol, gyökereztet, s a harmadik szomszéd, a kato­likus templom kertje is ritka örökzöldekkel díszük. Most is jönnek a látogatók, de egy­szer — ki tudja talán a pécsi Pintér-kerthez hasonló ritka és értékes látványosság­ként őrzi és védi majd Pilis község a maga arborétumát... — Április vége volt, zuho­gott az eső, amikor hatszáz kilométeres autózás után a határra érkeztünk. Vasárnap volt, egy rokonunkat vártuk, aki Ausztriából hozott át né­hány növényt. Én a gyere­kekkel a kocsiban maradtam — meséli most már nevetve a feleség, pedig akkor úgy érezték, ez a nap nem a gyö­nyörűségeiről marad nevezetes —, s a férjem rohant a vámo­sokhoz. Persze magával vitte a kocsikulcsot is. Ott ültünk bezárva szakadó esőben tíz órától délután háromig, egy kihalt autóparkolóban ... Persze — nevet a férj is —, mert a növények „átjöttek” ugyan, de egy formai hiba miatt vissza is irányították őket a túloldalra, mondván, hogy nincs szakértő, aki szen­tesíthetné a szálütást. Kétség­beestem. Rohantam a szom­széd községbe, a szakértőért, s magyaráztam, hogy ezekkel a növényekkel és nem üzletel­ni kívánok, hogy nekem ez a hobbim, s hogy jórészt író­asztalhoz és értekezlethez kö­tött munkám után az infark­tust szeretném kikerülni az­zal, hogy kertet építgetek... Mit mondjak: délután meg­kaptuk az örökzöldeket. Azóta ahányszor megállók mellet­tük, eszembe jut ez a histó­ria... És persze sok más is. Szűk­re szabott idejükben eljutottak volna-e vajon e hobbi nélkül ä jeli, a kámoni arborétumba, vagy Sudra? Megismerték vol­na-e a megszállott, idős dán- szentmiklósi kertészt, akinek tanítói diplomája van, s aki­nél először láttak sárga színű tuját? Dr. Illanicz György kertjé­ben is van ma már olyan fe- mő, amelynek az országban alig találni párját. Gyűjtő szá­mára persze ez is lényeges. De a legfontosabb: ez a kert ezüst gömbfenyőivel, boró­káival, jegenyefenyőivel fel­ébreszti a valami szépet te­remteni vágyás gondolatát ab­ban, aki látta. S ez az a leg­több, mint egy kert megteheti Koblencz Zsuzsa Idény végi sportjegyzet Csapataink a mérlegen Véget ért hát az idény a kü­lönböző szintű labdarúgó-baj­nokságokban, méghozzá igazi csattanókkal. Gondoljunk csak az MLSZ elnökségének drákói szigorú döntéseire. De akadt bőven meglepetés szűkebb pátriánkban. A Pest megyei Labdarúgó Szövetség máig nem tudta hivatalosan elké­szíteni a bajnoki tabellákat különböző óvások miatt. Egyes csapatok ragaszkodása az osz­tályhoz érthető, az viszont már nem, hogy néhányan a zöldasztalnál kívánnak benn­maradni. Remélhetőleg, a szö­vetség teljes objektivitással dönt majd az óvások ügyé­ben, a vétlenek nem kerül­nek hátrányos helyzetbe. A megyei első osztályban két csapatunk a Sülysáp és a Ferihegy SE szerepel. Egyikük sem lehet büszke az 1983—84- es szereplésére. Az előbbiek a 13. az utóbbiak a 14. helyen végeztek, s ezzel éppenhogy- csak biztosították bennmara­dásukat. Különösen borotva­élen táncoltak a vecsésiek, sorsuk csak az utolsó forduló­ban változott kedvezőre. Ta­vasszal mindössze három pon­tot szereztek az őszi 12 mellé. Elmondhatjuk, hogy nem első­sorban rajtuk múlt, hogy ősz­szel nem alacsonyabb osztály­ban folytatják. Ezeken a ha­sábokon már többször megír­tuk, hogy Vecsésen elszakadt a húr, több játékosnak távoz­nia kellett a csapattól, s úgy tűnik ez sokkolta a többieket is. Már úgy látszott, hogy a képzeletbeli páternoszter a föld alá viszi a csapatot, de aztán a Főt ellen megembe­relték magukat a játékosok, s fontos győzelmet arattak. Min­denesetre nagy előnyt adtak az ellenfeleknek, akik éltek vele. Szerencsére a Pilisvörösvár és a Kiskunlacháza még náluk is gyengébben muzsikált, így most ők készülhetnek a II. osztályba. Oda, ahol a Pilis, az Üllő és a Gyömrő révén szűkebb pát­riánk csapatai is képviseltet­ték magukat. Mindhárom együttes a középmezőnyben végzett, de a játékosok egyál­talán nem lehetnek • büszkék az elért eredményekhez. A körzeti bajnokságot a Monor nyerte teljesen meg­érdemelten, így ősszel ők is feljebb folytathatják. Labdarúgócsapataink sze­repléséről szóló sorozatunk lapunk keddi számában kéz. dődik, először a sülysápiakat tesszük mérlegre. Gér József (ISSN 0133—2651 (Monori Hírlap) Nofeszlapük Virág, szabadság, bomba, beutaló lövedékeket, átvizsgálták a környéket, de újabb gránáto­kat — szerencsére — nem ta­láltak. De miért nem jöttek idejé­ben, amikor a nagyközségi ta­nács illetékesei értesítették őket? Ismerősöm örömmel újságol­ta a minap, hogy nagy meg­tiszteltetés érte a családot: két gyermeke kéthetes be­utalót kapott. — Ilyen még nem fordult elő velünk — mondta. — Na­gyon hálás vagyok a vállalat­nak, amiért ránk is gondoltak. A szakszervezeti beutalók elosztása köztudomásúan nem könnyű dolog. A munkahe­lyek többségén azonban igye­keznek igazságosan elosztani a csekély számú beutalókat, figyelembe veszik a végzett munkát, s a szociális helyzetet. A példánkban szereplő édes­anya igazán rászolgált a gyerekek beutalójára, özve­gyen neveli gyermekeit hosszú évek óta, s munkahelyén is példásan helytáll mindennap. G. J. természetes. Az elmúlt évek­hez hasonlóan a körzet több munkahelyén fokozott figye­lemmel kísérik a helyettesítők munkáját, hiszen ők azok, akik részt vállalnak a felada­tokból, sokszor erőn felül tel­jesítenek. Persze az élet nem állhat meg, ilyenkor, szabad­ságok idején sem. A munkahelyek zavartala­nul igyekeznek átvészelni ezt az időszakot. Az elmúlt évek­ben sikerrel tették, ezért is érdemelnek tiszteletet azok, akik helytállnak mindennap, akán a gépek, akár az íróasztal mellett. jflíf: !!!U! Veszély címmel lapunkban is hírt adtunk róla, hogy Gyömrőn, a Klotild telepi ját­szótér közelében II. világhá­borús lövedékre bukkantak. A korábban megtalált bombákat (szám szerint kettőt) a sze­métbányába süllyesztették el, egyet pedig a nyugdíjas taná­csi dolgozó vitt haza, s otthon tárolta. Két nappal a cikk megjele­nése után a helyszínre érkez­tek a tűzszerészek, elvitték a Mindig fájdalmas a búcsú azoktól, akiket a legjobban szerettünk. E. O. pedagógus, a gyömrői falusi iskola tanára másfél hónappal, ezelőtt vá­ratlanul elhunyt. Temetésén akkor ott voltak az iskola ta­nárai és tanulói. A hét köze­pén ballagtak a nyolcadik osztályosok. A ballagási ünnepség végez­tével nem hazafelé siettek, ha­nem egy-egy szál virággal a kezükben a volt és szeretett tanár úr sírjához siettek a te­lepi temetőbe. Megható lát­vány volt az egyenruhás lá­nyok és fiúk menete a teme­tőbe, akik a vakáció előtt az utolsó hivatalos tanítási napon sem felejtkeztek el a tanár bá­csiról, aki a munka szereteté- re tanította őket éveken ke­resztül. Megkezdődött a nyári sza­badságok időszaka. Sokan va­lamelyik víz partján töitik majd kellemesen a napokat, mások a hegyekbe indulnak. A bent levők derekasan helytállnak, mások helyett is elvégzik a munkát, de ez így

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents