Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-02 / 128. szám

8 ( PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. JÜNIUS 2., SZOMBAT Nem elég mondani, — Tizenegy esztendeje minden év­ben megrendezzük a fiatal műsza­kiak ás közgazdászok tanácsának versenyét —mondja Blonszkiné Vin­, kó Magdolna, a budakalászi Buda- flax Lenfonó- és Szövőipari Válla­lat KISZ-bizottságának titkára, aki­vel a legutóbbi FMKT-vetélkedőn találkoztunk. — Tulajdonképpen sze­rencsénk van: Beck Tamás, a vezér- igazgatónk rámenős ember, s így er­re az eseményre mindig van idő és pénz is elegendő. Az idén először lé­tesített a vállalat ifjúsági alapot, ezt a 350 ezer forintot is a mozga­lomra, a kiemelkedően dolgozó fia­talokra költhetjük. Pályázatok, versenyek Az LSZV-nél 1800 harminc éven aluli fiatal dolgozik, közülük 600 tagja az ifjúsági szervezetnek. A ter­melést segítő versenyekben évente kétszázan indulnak. A mostani vetél­kedőre hetvennél többen jöttek el. — Lehetnének többen is — mon­dom Magdolnának. — Ne tréfálj, hiszen ez nagyon jó részvételi arány! — háborodik fel megjegyzésemen. — Akkor most hadd beszéljek neked vállalatunk gondjairól is. Fiatal közgazdászt — pedig nagy szükség lenne rájuk — alig találsz nálunk. A kezdő bér négyezer forint, nem kevés, a pénz mégsem vonzó. A középiskolát vég­zettek is hamar megunják a három­műszakos beosztást, s odébb állnak. Ez csak nevében könnyű ipar! Két esztendeje felhívást adott ki a vezér- igazgató, hogy az a mérnök, aki mű­szaki beosztásban dolgozik bármely osztályon, s lemegy a termelésbe művezetőnek vagy más termelésirá­nyítónak, tízezer forintot kap. Azt hiszed, tolongtak a srácok? Mind­össze ketten jelentkeztek ... FMKT termelést segítő mozgal­mak: vajon nem amolyan pótszerek ezek a vetélkedők? Hiszen olyan szellemi energiákat próbálnak moz- gósítani, amelyeket sokkal inkább a munkaidőben kellene kihasznál­ni, ennél tartalmasabban. Az LSZV- nél is nem egyszer haszontalan fel­adatokra vállalkoznak a fiatalok. — Évenként több pályázatot Is kiírunk. Mi például az országos rendtől eltérően nem kétesztendőn- ként, hanem évenként rendezzük meg az alkotó ifjúság pályázatot. Hasznos ötletekkel jelentkeznek a fiatalok. Az idén például tizenegy kollektíva indult ezen a versenyen. A legtöbben valamilyen új terméket dolgoznak ki, csak az a baj, hogy bár ezek jók is, szépek is, a keres­kedelem mégsem veszi. — Megmaradnak papíron ... — Sajnos igen. Nagyon ritka az olyan pályamű, amely más jellegű. Kötelezettségek, kihívások Magdolna kérdés nélkül, mintha önmagának válaszolna, sorolja az ifjúsági mozgalom náluk tapasztalt gondjait: — Tudod, hiányzik a lendület... Nagyon kell szervezni ahhoz, hogy a mostaniak bekapcsolódjanak a ver­senyekbe. Hogy miért? Sokat gon­dolkodtunk a válaszon. Talán azért, mert nincs idő semmire. A verse­nyekre fel kell készülni, ám akikre számíthatunk, többnyire családosok. Gyerek, házépítés, gazdasági munka- közösség... Soroljam tovább? Meg aztán hiába kiváló szakember vala­ki, ha a napi munkaidejét nem a képzettségének megfelelő tevékeny­séggel tölti el. Erről nem a válla­lat tehet: egyszerűen nincs pénz fej­lesztésre és beruházásra. Ezekkel szembe kell nézni. Mert hogy nem szabad lemondani a cse­lekvésről, arról Ocskó Zoltán, a mos­tani verseny szövőkategóriájának győztese győzött meg. — Szegeden végeztem a szakkö­zépiskolát, 1977-ben jöttem a vál­lalathoz. Most gépmester vagyok — mondja. — Meg félállásban a ma­gam segédje, főállásban pedig hen­gerhordó is — mert nincs ember! A munkámban már nincs szükség az ismeretek folyamatós megújításá­ra. Ha van szabad időm, akad mi­vel eltölteni. Jelenleg ^marxista—le­ninista esti egyetemre járok, bri­gádvezető vagyok, a KISZ-ben alap­szervezeti vezetőségi és bizottsági ktag, a munkásszálló bizottság elnö­ke, vállalati tűzoltó, s emellett min­den vasárnap a gmk-ban • lehúzok egy műszakot. Nem, nem vagyok őrült, sem megszállott. Ráérek ló­gatni a lábam nyugdíj után is, a pénzre meg szükségem van. Oláh Lászlóné pénztáros és Hor­váth Józsefné anyagkönyvelő a köz­gazdászok versenyében indult, s a középmezőnyben végeztek. — Két hetem volt, hogy kidol­gozzam a kérdésekre a válaszokat — mondja Horváthné. — A férjem, a gyerekeim megszokták, hogy estén­ként a könyveket forgatom, hiszen most végeztem el a középiskolát. De azért így is nagyon nehéz volt a napi munka, meg a családi kötele­zettségek mellett. — Bizony, mindenkinek a családja az első — bólint Oláhné. — Ott a gyerek és a háztartás, s van egy nagy kertünk is. Persze, az ember így sem mondhat le a megfelelő tá­jékozottságról. Én a tévéből és az újságokból informálódom, s ez ele­gendő is. Jövőre ugyanitt A két fiatalasszony az idén vett részt először a versenyen. Mint elmondták, ezt főnöküknek köszön­hetik, aki a felhívás kézhezvétele után megbeszélésre hívta az osztály dolgozóit, s a jelentkezésre biztatta őket. Nem sikertelenül. Az eredményhirdetés után — ezúttal a budakalászi csapat nyerte a versenyt —, Göndör Flóra, a válla­lati FMKT-elnöke (főállásban gyárt­mányfejlesztő), fáradtan telepszik mellém. \ — Végre, ezen is túl vagyunk. Ja­nuár óta szerveztük a vetélkedést. Az idén nehezebb volt mozgósítani a fiatalokat, mint tavaly. Ez az a kor­osztály, amelynek nincs ideje sem­mire: házat építenek, családot ala­pítanak. Ügy érzem csökkent a vál­lalkozószellem a maiakban is. — Vajon miért? — Nem tudom — tárjá szét a karját —, ha tudnám, most egy-két emelettel feljebb ülnék. Elköszönök. Az ajtóban búcsúz- kodó fiúkkal, lányokkal találkozom. Indulnak haza. Egy kisebb csoport már a kapuhoz ér, amikor valaki még visszaszól. — Aztán jövőre se feledkezzetek el rólunk. FURUCZ ZOLTÁN Szép élet a tábor élet A hétvégeken lelkes színjátszók szórakoztatják az egybegyűlt ifjakat. A munkából is kiveszik részüket a nyári építőtáborban a gimnazisták ERDÖSI ÁGNES felvételei A lig néhány lap hiányzik a jegytömbből, s mindössze pár száz forint lapul a doboz alján. A mai koncert nem lesz kasszasiker. Im­már a harmadik bukás a héten. A művelődési ház vesztesége több tízezer forintra rúg. Az előadás kezdetekor a büfében többen van­nak, mint a nézőtéren. Ügyet sem vetnek a ki­hallatszó zenére. S még azt sem lehet mondani, sokallják a hatvanról harminc forintra leenge­dett beugrót. Fél óra alatt többet adnak ki sörre. Ülnek és nem csinálnak semmit. Bámulják a bi­liárdgolyókat kitartóan löködő társaikat. Pilisvörösváron már a rockzene sem kell? ★ * Távol áll tőlem valamilyen bezzeg az én időmben... kezdetű bölcselkedés, de valóban: a ml időnkben tolongtak a fiatalok a koncerteken. S nemcsak a legnagyobbakén. A legkisebb klub­termek is zsúfolásig teltek akkoriban. Tudom, nem volt HiFi-torony és nem volt video, ön­magában ez nem magyarázat. Aki szereti ezt a zenét, az többre, becsül egy a haverokkal végig- tomboiható élő koncertet a legszuperebb minő­ségű hangfelvételnél. Van persze, ahol kellene a koncert. Ha lenne, lehetne. Vagy tán éppen azért hiányolják, mert nincs? Aszódon a fiatalok azután járnak, arról érdeklődnek a tanácson, hol rendezhetnék meg — ahogy ők mondják — Aszód első nyilvános rock-koncertjét? Nem is nyugodtak addig, amíg biztató ígéretet nem kaptak. Hogy hányán lesz­nek azon a koncerten? Ki tudja? Sokan örülnének, ha az általuk értelmetlen üvöltésnek tartott zene végleg az érdektelenség­be fulladna. Ettől természetesen nem kell tarta­ni. S nem is arról van szó. kell-e a rock-kon­cert a fiataloknak. Hanem sokkal inkább ar­ról, mi kell nekik? Kell-e egyáltalán valami? Ahol jól érezhetjük magunkat Nagyon kiélezettnek tűnik a kérdés, holott egyre gyakrabban kénytelenek . föltenni azok, akik a legkülönbözőbb módszerekkel igyekeznek a fiatalokat megnyerni. Mit kérdezzen az a nép­művelő, aki egy 1200 lelket szártiláló kis falu­ban, amilyen Zebegény is, csak nagy erőfeszí­tések árán képes összehozni és együtt tartani egy hat-nyolc tagú ifjúsági klubot? Vagy mit kérdezzen az a klubvezető, aki alig tud össze­szedni annyi fiatalt, amennyit saját autóján el­fuvarozhat a közeli városba egy mozielőadásra? ★ Azt mégsem gondolhatja komolyan senki, hogy a fiatalok minden iránt közömbösek. Ez így nem lehet igaz. Középiskolásokkal beszél­gettem a minap. Arra az egyszerű kérdésre ke­restem a választ: milyen szórakozási formákat hiányolnak? Szakköröket soroltak, olyanokat, amelyek szinte minden művelődési házban várják őket, s amelyek mai közművelődési rendszerünknek legjobban bejáratott és legeredményesebben működő formái. Számon kértek rendezvényeket, amelyeket éppen az érdeklődés hiánya miatt nem lehetett megtartani. E kívánságlistán szere­peltek koncertek, filmvetítések, sőt színházi elő­adások is. Na, nem konkrétan, csak úgy általá­ban. Gyanítható ezek után, hogy ők maguk sincse­nek egészen tisztában azzal, mit is szeretnének igazán. Bármennyire szomorú ez, de egyben le­hetőség is. Lehetőség formálásukra, ízlésük ala­kítására. Igényeiket ■megismerni azonban nehe­zebb, mint teljesíteni. Hallottam olyan népmű­velőről aki friss egyetemi diplomával kikerülve egy faluba szociológiai szakkört akart szervezni, s csodálkozott, amikor egyedül maradt világ- megváltó gondolataival. Visszatérő sirám: kitehetjük a lelkünket, a fiatalok mégis inkább a presszókban, a kocs­mákban ücsörögnek vagy az utcán csatangol­nak. Csodálkozunk, hogy a játéktermekből nem mennek be a művelődési házba, ahol 'televízió de még egy diavetítő sincs. Azt már nem vesz- szük észre, hogy e fiatalok többségének nem cél, csak pótlék a kocsma, a presszó, az utca. ★ Sajnos nálunk még nem honosodott meg az NDK-ban oly közkedvelt intézménytípus: a sza­badidőközpont. Ezekben nincsenek szakkörök, ahová be kell iratkozni és meghatározott idő­pontokban kell eljárni. Nincsenek rendezvények, előadások, amelyekre előre kell jegyet váltani. Tollaslabda-pálya, kondicionálóterem, teke, sakk, játékautomata van. És természetesen uszoda és büfé. Akár egész napokat eltölthet itt a fiatal a legváltozatosabb szórakozásokkal vagy pusztán beszélgetéssel. Ilyesmiben töri a fejét sok népművelő nálunk is, de a lehetőségek határt szabnak törekvéseik­nek. S azt hiszem, hasonlóra gondolnak a fiata­lok is, ha így nem is mondják ki. ök így fogal­maznak: valami olyan hely kellene, ahol jól érezhetjük magunkat, M. NAGY PÉTER Maratoni Jlfeg fogunk mérkőzni egy- mással! — kiáltott fel Ras- tignac, Balzac Gonot apójunak hőse, végigpillantva Párizson. Az ifjúkorban tálán ez a legizgal­masabb: annak érzékelése, hogy meg minden lehetünk. S a leg- gyutröób is: önmagunk megkere­sése a világban. Es ez szembe­sülést jelent mindazzal, amit az emberiség eddigi történelme so­rán felhalmozott. Rastignacot említettük egy he­te, s most is rá gondolunk, a me­gyei KISZ-küldóttgyules napján. A küzdés okán beszélünk róla, mint azokról, akik meghódítottak a Mount Everestet vagy éppenség­gel végigfutották a maratonit. Egy pillanatig sem állítjuk, hogy körülöttünk csupa Hillaryk, Ku- cok, Iharosok, Zatopekek élnek. Am egyikünk sem vetemedne ar­ra, hogy környezetében senkit se tartson alkdlmasnak a táv vé­gigfutására, Talán azért, mert aki nem proöalta, az maga sem tud­ja, hogy miből maradt ki; nem él­hette at a megméretés fizikai próbáját s alígna tud felülemel­kedni sajat ügyein. Igen ám, hallhatjuk a másik ol­dalt, de hat a szeuemiekoe.n is le­hetnek legalább olyan maratonik, mint a sportversenyeken. Egy-egy szerszámgép megtervezése, gyógy­szer kikíserletezése, az alomkor megannyi eredmenye sem egyik napról a másikra valósult meg, hanem emberi elmék próbatétele­ként, közösségek összefogásaként. E akkor is csak a végeredményt látjuk, nem mindig érzékeljük a pályák negyvenketezer-egynenány méterét, amíg valaki vagy vala­kik eljutnak a célba. A győztes mosoly, az elégedett parolazás mögött nem élhetjük át a holt­pontokat, az emelkedőket, a ka­nyarokat, azokat a kifogasokat, amelyek mentsvárként tolulnak elibénk, amikor a dolgok köny- nyebbik oldalát próbáljuk válasz­tani. Ezigetszentmiklóson, a Csepel Autó művelődési házában ma bi­zonyára a Rastignacok győze­delmeskednek. Azért, mert tiszta ésszel, meggondolt érveléssel kí­vánnak szólni a plenáris ülésen és a szekciókban mindarról, amit életünk lehetőségként és feladat­ként nekik is felkínál. Ez azt je­lenti, hogy mindenki részese le­het annak a maratoninak, ame­lyet boldogulásunkért folytatunk, s egyben felvállalja a rastignaci kihívást is a kor ellen: Meg fo­gunk mérkőzni egymással! Paavo Nurmi soha nem a má­sok cipőjében futott. Pierre Curie és Marie Sklodowska együtt jött rá a különböző anyagok sugárzá­sára. Bartók és Kodály a nép­zenét emelte a műzene magasla­taiba. Nagy László sem egyedül élte át a költészet rítusait, szá­mára az egész föld jelentette a világlírát. Valamennyiüknek ter­vük, felkészülésük, akaraterejük volt ahhoz, hogy átjussanak az őket fogvatartó akadályokon. Ek­ként a maiak sem lehetnek a megszokások rabjai, élniük kell napjaink adottságaival. Mindenkiből nem lehet világ­híres sportoló, feltaláló, felfedező, író. De sokakból napvilágra tör­het a meg fogunk mérkőzni el­szántsága. Minél többen vannak, annál izgalmasabb a mérkőzés, amelyet nem bírók vezetnek, ha­nem mindenekelőtt magunknak játszunk. M. Zs. Mészáros Mihály szobra V

Next

/
Thumbnails
Contents