Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-02 / 128. szám
8 ( PEST MEGYEI HÍRLAP MAGAZIN 1984. JÜNIUS 2., SZOMBAT Nem elég mondani, — Tizenegy esztendeje minden évben megrendezzük a fiatal műszakiak ás közgazdászok tanácsának versenyét —mondja Blonszkiné Vin, kó Magdolna, a budakalászi Buda- flax Lenfonó- és Szövőipari Vállalat KISZ-bizottságának titkára, akivel a legutóbbi FMKT-vetélkedőn találkoztunk. — Tulajdonképpen szerencsénk van: Beck Tamás, a vezér- igazgatónk rámenős ember, s így erre az eseményre mindig van idő és pénz is elegendő. Az idén először létesített a vállalat ifjúsági alapot, ezt a 350 ezer forintot is a mozgalomra, a kiemelkedően dolgozó fiatalokra költhetjük. Pályázatok, versenyek Az LSZV-nél 1800 harminc éven aluli fiatal dolgozik, közülük 600 tagja az ifjúsági szervezetnek. A termelést segítő versenyekben évente kétszázan indulnak. A mostani vetélkedőre hetvennél többen jöttek el. — Lehetnének többen is — mondom Magdolnának. — Ne tréfálj, hiszen ez nagyon jó részvételi arány! — háborodik fel megjegyzésemen. — Akkor most hadd beszéljek neked vállalatunk gondjairól is. Fiatal közgazdászt — pedig nagy szükség lenne rájuk — alig találsz nálunk. A kezdő bér négyezer forint, nem kevés, a pénz mégsem vonzó. A középiskolát végzettek is hamar megunják a háromműszakos beosztást, s odébb állnak. Ez csak nevében könnyű ipar! Két esztendeje felhívást adott ki a vezér- igazgató, hogy az a mérnök, aki műszaki beosztásban dolgozik bármely osztályon, s lemegy a termelésbe művezetőnek vagy más termelésirányítónak, tízezer forintot kap. Azt hiszed, tolongtak a srácok? Mindössze ketten jelentkeztek ... FMKT termelést segítő mozgalmak: vajon nem amolyan pótszerek ezek a vetélkedők? Hiszen olyan szellemi energiákat próbálnak moz- gósítani, amelyeket sokkal inkább a munkaidőben kellene kihasználni, ennél tartalmasabban. Az LSZV- nél is nem egyszer haszontalan feladatokra vállalkoznak a fiatalok. — Évenként több pályázatot Is kiírunk. Mi például az országos rendtől eltérően nem kétesztendőn- ként, hanem évenként rendezzük meg az alkotó ifjúság pályázatot. Hasznos ötletekkel jelentkeznek a fiatalok. Az idén például tizenegy kollektíva indult ezen a versenyen. A legtöbben valamilyen új terméket dolgoznak ki, csak az a baj, hogy bár ezek jók is, szépek is, a kereskedelem mégsem veszi. — Megmaradnak papíron ... — Sajnos igen. Nagyon ritka az olyan pályamű, amely más jellegű. Kötelezettségek, kihívások Magdolna kérdés nélkül, mintha önmagának válaszolna, sorolja az ifjúsági mozgalom náluk tapasztalt gondjait: — Tudod, hiányzik a lendület... Nagyon kell szervezni ahhoz, hogy a mostaniak bekapcsolódjanak a versenyekbe. Hogy miért? Sokat gondolkodtunk a válaszon. Talán azért, mert nincs idő semmire. A versenyekre fel kell készülni, ám akikre számíthatunk, többnyire családosok. Gyerek, házépítés, gazdasági munka- közösség... Soroljam tovább? Meg aztán hiába kiváló szakember valaki, ha a napi munkaidejét nem a képzettségének megfelelő tevékenységgel tölti el. Erről nem a vállalat tehet: egyszerűen nincs pénz fejlesztésre és beruházásra. Ezekkel szembe kell nézni. Mert hogy nem szabad lemondani a cselekvésről, arról Ocskó Zoltán, a mostani verseny szövőkategóriájának győztese győzött meg. — Szegeden végeztem a szakközépiskolát, 1977-ben jöttem a vállalathoz. Most gépmester vagyok — mondja. — Meg félállásban a magam segédje, főállásban pedig hengerhordó is — mert nincs ember! A munkámban már nincs szükség az ismeretek folyamatós megújítására. Ha van szabad időm, akad mivel eltölteni. Jelenleg ^marxista—leninista esti egyetemre járok, brigádvezető vagyok, a KISZ-ben alapszervezeti vezetőségi és bizottsági ktag, a munkásszálló bizottság elnöke, vállalati tűzoltó, s emellett minden vasárnap a gmk-ban • lehúzok egy műszakot. Nem, nem vagyok őrült, sem megszállott. Ráérek lógatni a lábam nyugdíj után is, a pénzre meg szükségem van. Oláh Lászlóné pénztáros és Horváth Józsefné anyagkönyvelő a közgazdászok versenyében indult, s a középmezőnyben végeztek. — Két hetem volt, hogy kidolgozzam a kérdésekre a válaszokat — mondja Horváthné. — A férjem, a gyerekeim megszokták, hogy esténként a könyveket forgatom, hiszen most végeztem el a középiskolát. De azért így is nagyon nehéz volt a napi munka, meg a családi kötelezettségek mellett. — Bizony, mindenkinek a családja az első — bólint Oláhné. — Ott a gyerek és a háztartás, s van egy nagy kertünk is. Persze, az ember így sem mondhat le a megfelelő tájékozottságról. Én a tévéből és az újságokból informálódom, s ez elegendő is. Jövőre ugyanitt A két fiatalasszony az idén vett részt először a versenyen. Mint elmondták, ezt főnöküknek köszönhetik, aki a felhívás kézhezvétele után megbeszélésre hívta az osztály dolgozóit, s a jelentkezésre biztatta őket. Nem sikertelenül. Az eredményhirdetés után — ezúttal a budakalászi csapat nyerte a versenyt —, Göndör Flóra, a vállalati FMKT-elnöke (főállásban gyártmányfejlesztő), fáradtan telepszik mellém. \ — Végre, ezen is túl vagyunk. Január óta szerveztük a vetélkedést. Az idén nehezebb volt mozgósítani a fiatalokat, mint tavaly. Ez az a korosztály, amelynek nincs ideje semmire: házat építenek, családot alapítanak. Ügy érzem csökkent a vállalkozószellem a maiakban is. — Vajon miért? — Nem tudom — tárjá szét a karját —, ha tudnám, most egy-két emelettel feljebb ülnék. Elköszönök. Az ajtóban búcsúz- kodó fiúkkal, lányokkal találkozom. Indulnak haza. Egy kisebb csoport már a kapuhoz ér, amikor valaki még visszaszól. — Aztán jövőre se feledkezzetek el rólunk. FURUCZ ZOLTÁN Szép élet a tábor élet A hétvégeken lelkes színjátszók szórakoztatják az egybegyűlt ifjakat. A munkából is kiveszik részüket a nyári építőtáborban a gimnazisták ERDÖSI ÁGNES felvételei A lig néhány lap hiányzik a jegytömbből, s mindössze pár száz forint lapul a doboz alján. A mai koncert nem lesz kasszasiker. Immár a harmadik bukás a héten. A művelődési ház vesztesége több tízezer forintra rúg. Az előadás kezdetekor a büfében többen vannak, mint a nézőtéren. Ügyet sem vetnek a kihallatszó zenére. S még azt sem lehet mondani, sokallják a hatvanról harminc forintra leengedett beugrót. Fél óra alatt többet adnak ki sörre. Ülnek és nem csinálnak semmit. Bámulják a biliárdgolyókat kitartóan löködő társaikat. Pilisvörösváron már a rockzene sem kell? ★ * Távol áll tőlem valamilyen bezzeg az én időmben... kezdetű bölcselkedés, de valóban: a ml időnkben tolongtak a fiatalok a koncerteken. S nemcsak a legnagyobbakén. A legkisebb klubtermek is zsúfolásig teltek akkoriban. Tudom, nem volt HiFi-torony és nem volt video, önmagában ez nem magyarázat. Aki szereti ezt a zenét, az többre, becsül egy a haverokkal végig- tomboiható élő koncertet a legszuperebb minőségű hangfelvételnél. Van persze, ahol kellene a koncert. Ha lenne, lehetne. Vagy tán éppen azért hiányolják, mert nincs? Aszódon a fiatalok azután járnak, arról érdeklődnek a tanácson, hol rendezhetnék meg — ahogy ők mondják — Aszód első nyilvános rock-koncertjét? Nem is nyugodtak addig, amíg biztató ígéretet nem kaptak. Hogy hányán lesznek azon a koncerten? Ki tudja? Sokan örülnének, ha az általuk értelmetlen üvöltésnek tartott zene végleg az érdektelenségbe fulladna. Ettől természetesen nem kell tartani. S nem is arról van szó. kell-e a rock-koncert a fiataloknak. Hanem sokkal inkább arról, mi kell nekik? Kell-e egyáltalán valami? Ahol jól érezhetjük magunkat Nagyon kiélezettnek tűnik a kérdés, holott egyre gyakrabban kénytelenek . föltenni azok, akik a legkülönbözőbb módszerekkel igyekeznek a fiatalokat megnyerni. Mit kérdezzen az a népművelő, aki egy 1200 lelket szártiláló kis faluban, amilyen Zebegény is, csak nagy erőfeszítések árán képes összehozni és együtt tartani egy hat-nyolc tagú ifjúsági klubot? Vagy mit kérdezzen az a klubvezető, aki alig tud összeszedni annyi fiatalt, amennyit saját autóján elfuvarozhat a közeli városba egy mozielőadásra? ★ Azt mégsem gondolhatja komolyan senki, hogy a fiatalok minden iránt közömbösek. Ez így nem lehet igaz. Középiskolásokkal beszélgettem a minap. Arra az egyszerű kérdésre kerestem a választ: milyen szórakozási formákat hiányolnak? Szakköröket soroltak, olyanokat, amelyek szinte minden művelődési házban várják őket, s amelyek mai közművelődési rendszerünknek legjobban bejáratott és legeredményesebben működő formái. Számon kértek rendezvényeket, amelyeket éppen az érdeklődés hiánya miatt nem lehetett megtartani. E kívánságlistán szerepeltek koncertek, filmvetítések, sőt színházi előadások is. Na, nem konkrétan, csak úgy általában. Gyanítható ezek után, hogy ők maguk sincsenek egészen tisztában azzal, mit is szeretnének igazán. Bármennyire szomorú ez, de egyben lehetőség is. Lehetőség formálásukra, ízlésük alakítására. Igényeiket ■megismerni azonban nehezebb, mint teljesíteni. Hallottam olyan népművelőről aki friss egyetemi diplomával kikerülve egy faluba szociológiai szakkört akart szervezni, s csodálkozott, amikor egyedül maradt világ- megváltó gondolataival. Visszatérő sirám: kitehetjük a lelkünket, a fiatalok mégis inkább a presszókban, a kocsmákban ücsörögnek vagy az utcán csatangolnak. Csodálkozunk, hogy a játéktermekből nem mennek be a művelődési házba, ahol 'televízió de még egy diavetítő sincs. Azt már nem vesz- szük észre, hogy e fiatalok többségének nem cél, csak pótlék a kocsma, a presszó, az utca. ★ Sajnos nálunk még nem honosodott meg az NDK-ban oly közkedvelt intézménytípus: a szabadidőközpont. Ezekben nincsenek szakkörök, ahová be kell iratkozni és meghatározott időpontokban kell eljárni. Nincsenek rendezvények, előadások, amelyekre előre kell jegyet váltani. Tollaslabda-pálya, kondicionálóterem, teke, sakk, játékautomata van. És természetesen uszoda és büfé. Akár egész napokat eltölthet itt a fiatal a legváltozatosabb szórakozásokkal vagy pusztán beszélgetéssel. Ilyesmiben töri a fejét sok népművelő nálunk is, de a lehetőségek határt szabnak törekvéseiknek. S azt hiszem, hasonlóra gondolnak a fiatalok is, ha így nem is mondják ki. ök így fogalmaznak: valami olyan hely kellene, ahol jól érezhetjük magunkat, M. NAGY PÉTER Maratoni Jlfeg fogunk mérkőzni egy- mással! — kiáltott fel Ras- tignac, Balzac Gonot apójunak hőse, végigpillantva Párizson. Az ifjúkorban tálán ez a legizgalmasabb: annak érzékelése, hogy meg minden lehetünk. S a leg- gyutröób is: önmagunk megkeresése a világban. Es ez szembesülést jelent mindazzal, amit az emberiség eddigi történelme során felhalmozott. Rastignacot említettük egy hete, s most is rá gondolunk, a megyei KISZ-küldóttgyules napján. A küzdés okán beszélünk róla, mint azokról, akik meghódítottak a Mount Everestet vagy éppenséggel végigfutották a maratonit. Egy pillanatig sem állítjuk, hogy körülöttünk csupa Hillaryk, Ku- cok, Iharosok, Zatopekek élnek. Am egyikünk sem vetemedne arra, hogy környezetében senkit se tartson alkdlmasnak a táv végigfutására, Talán azért, mert aki nem proöalta, az maga sem tudja, hogy miből maradt ki; nem élhette at a megméretés fizikai próbáját s alígna tud felülemelkedni sajat ügyein. Igen ám, hallhatjuk a másik oldalt, de hat a szeuemiekoe.n is lehetnek legalább olyan maratonik, mint a sportversenyeken. Egy-egy szerszámgép megtervezése, gyógyszer kikíserletezése, az alomkor megannyi eredmenye sem egyik napról a másikra valósult meg, hanem emberi elmék próbatételeként, közösségek összefogásaként. E akkor is csak a végeredményt látjuk, nem mindig érzékeljük a pályák negyvenketezer-egynenány méterét, amíg valaki vagy valakik eljutnak a célba. A győztes mosoly, az elégedett parolazás mögött nem élhetjük át a holtpontokat, az emelkedőket, a kanyarokat, azokat a kifogasokat, amelyek mentsvárként tolulnak elibénk, amikor a dolgok köny- nyebbik oldalát próbáljuk választani. Ezigetszentmiklóson, a Csepel Autó művelődési házában ma bizonyára a Rastignacok győzedelmeskednek. Azért, mert tiszta ésszel, meggondolt érveléssel kívánnak szólni a plenáris ülésen és a szekciókban mindarról, amit életünk lehetőségként és feladatként nekik is felkínál. Ez azt jelenti, hogy mindenki részese lehet annak a maratoninak, amelyet boldogulásunkért folytatunk, s egyben felvállalja a rastignaci kihívást is a kor ellen: Meg fogunk mérkőzni egymással! Paavo Nurmi soha nem a mások cipőjében futott. Pierre Curie és Marie Sklodowska együtt jött rá a különböző anyagok sugárzására. Bartók és Kodály a népzenét emelte a műzene magaslataiba. Nagy László sem egyedül élte át a költészet rítusait, számára az egész föld jelentette a világlírát. Valamennyiüknek tervük, felkészülésük, akaraterejük volt ahhoz, hogy átjussanak az őket fogvatartó akadályokon. Ekként a maiak sem lehetnek a megszokások rabjai, élniük kell napjaink adottságaival. Mindenkiből nem lehet világhíres sportoló, feltaláló, felfedező, író. De sokakból napvilágra törhet a meg fogunk mérkőzni elszántsága. Minél többen vannak, annál izgalmasabb a mérkőzés, amelyet nem bírók vezetnek, hanem mindenekelőtt magunknak játszunk. M. Zs. Mészáros Mihály szobra V
