Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-16 / 140. szám

1984. JÚNIUS 18., SZOMBAT .Színházi levét. Országos nyár ! Hát megint itt a nyári színházi év­ad. Évről évre | szorosabban jár a kőszínházi évad I nyomában; most is már június 8-án ' lezajlott az első szabadtéri bemutató a Zala megyei Egervárott; ak­kor, amikor Budapesten még véget sem ért az országos színházi találkozó. És mire az évadzáró társulati ülések is sorra kerülnek, már javában fut a nyári szezon. Hovatovább fölösleges lesz ezt külön regisztrálni — egy­szerű tényként kell tudomá­sul vennünk, hogy a nyári színházi események semmivel sem kevésbé érdekesek, mint a színházi főszezon bemuta­tói. S hogy ez nemcsak üres kijelentés, mindjárt igazol­hatjuk is a nyári program­mal. Érdemes végigböngészni a különböző játszási helyek ajánlatait, mert tanulságos szerző- és darabcímlistát gyűjthetünk ki. Kezdjük a magyar drámákkal. Egerben, az Agria játékokon Borne­misza Péter immár klasszikus műve, a Magyar Electra, és a reformkor kitűnő drámaíró-1 jának, Nagy Ignácnak Tiszt- újítás című vígjátéka kerül bemutatásra. Egervárott a már megtörtént első bemuta­tó egy eléggé feledésbe me­rült szerző, Révész Gy. Ist­ván nagyon régen — 1968 óta — nem játszott darabja, Az első 36 óra volt. Kőszegen a Jurisics várban Nemeskürty István új darabja, az ellenál­lási mozgalom kiemelkedő alakjáról, Kiss János altábor- nagyról szóló Hantjával ez takar című dráma kerül szín­re. Gyulán a Várszínházban Módos Péter történelmi drá­mája, az ... és itt a földön is, valamint Fekete Sándor víg­játéka, A Lilla-villa titka ke­rül színre, de érdekes bemu­tatónak ígérkezik az Univer­sitas Együttes népi betlehe- mes játékokból és ferences misztériumjátékokból, meg a Csíksomlyói passió hatalmas anyagából ötvözött játéka, a Misztérium a szent születésről Is. Szeged idei nagy slágere a tavalyi nagy slagéi: az isivau, a kutuy Ä.e. ui a uuui ver na- tannas sziiipauara, A rniüa- v&i'i ruitoii szánó douuju- kanus uuvaraoan az tuen is jatoszaic a üecives nemit Je- no-vígjaiéiról., a néma leven­tét. A nuiracs lurao szép epu- leteoen, a und uuvaron mar « net végén is jaisszait ka­póit—ivott—jsiseviunn: tiyppo- M, a laka} című Komé­diáját. A kedveit szentendrei játszási helyen, a ivosziuipta kávenazQan a regi sikert, Ka­rinthy terenc Dunakanyar című daraojat játssza itatt- kai Eva es Sztanruiy István, de játsszák itt a nagy sikerű Budapest Orfeumot is, Császár Angélával, Benedek Miklós­sal es Szacsvay Lászlóval. Be­esett is lesz uj magyar bemu­tató: Sárosi István oibliai té­mába öltöztetett, de nagyon is mai témájú darabja, Az áldozat kerül színre, a Pécsi Balett tagjainak a közremű­ködését is ígérve. Nos, ha azt vesszük, milyen rövid időegységről van szó, kijelenthetjük: ugyanennyi idő alatt a főszezonban sem volt több magyar bemutató a nyári színházaknál körülbelül kétszer több kőszínhazban. Sőt, eredeti, új magyar mű biztosan nem került színre ily rövid pár hét alatt. (Most, ha jól számoltuk, legalább öt új dráma kap színpadot.) És akkor még nem említettük a nem hazai termésből nyúj­tott kínálatot. Például a szentendrei Teátrum bemuta­tóját, a miskolci színház tár­sulatának előadásában színre kerülő Goídoni-vígjáték. A hazug már július' 7-én látha­tó premierjét, a Körszinház idei produkcióját, a XVI. szá­zadi klasszikus kínai regény, a Szép asszonyok egy gazdag házban színpadi változatát (bemutató június 29.), a Du­nakanyar most Visegrádra is kiterjesztett nyári program­jai közül a királyi várpalota udvarán bemutatásra kerülő Machiarelli-vígjáték, a Mand­A majálistól a szombatokig Boltívek alól teljes a kép 8 — Itt színházat kell csi­ínálni, kiáltottam tol több ff mint busz evvel ezelőtt, f amikor először jártam ff hsambekon cs ínegpiUauiol- ^ tam a templomromot. Két ff cs fél évvel ezelőtt a fcie- J; segem idekerült muveloűe- ( siuaz-igazgatonak, tavaly í pedig vaiora vált a két ev- ff tizeddel korábbi elképzelés: ff megrendeztük a zsambeki ff szombatokat — mondja ^ Bicskei Gábor, aki ma a ff rendezvénysorozat müvé- f szeti igazgatója. Ébredő falu Azt a laikus is könnyen be­láthatja, hogy a romtemplom es környezete minden mester­séges díszletnél jobb hátteret kínál a szabadtéri színjátszás­nak. Azt már nehezebb elkép­zelni, hogyan él meg egy ilyen rendezvénysorozat egy jószeré­vel ismeretlen kis faluban, amelynek a fővárostól való tá­volságát, a rossz közlekedés megsokszorozza? —Egyik elődöm — szinte évenként váltották egymást — munkatervében olvastam — mondja Mátyás Irén, a műve­lődési ház igazgatója —, hogy itt semmit nem lehet csinálni, mert ez egy alvófálu, s az em­berek nemcsak dolgozni, ha­nem szórakozni is a fővárosba járnak. Ha ez igaz volt vala­mikor, ma már biztosan nem az. Másrészt eddigi tapaszta­lataimból tudom, nem elég ki­ragasztani a plakátokat és az irodában ülve várni a közön­séget. Mikor idekerültem, reg­gel elindultam és késő dél­utánig jártam a falut. Segít­ségemre volt az a társadalmi átalakulás is, ami még a het­venes évek közepén, viszony­lag gyorsan zajlott le a köz­ségben. A változást a PEMÜ zsám- béki gyárának fejlődéséhez le­het legjobban kötni. Ez az üzem ma 800 embert foglal­koztat. Egyre több munkás­kézre volt szüksége a vegyes­ipari szövetkezetnek és a Vo­lán-üzemegységnek is. A hely­beliek és a környező települé­sek — ide értendők Fejér és Komárom megye közeli falvai is — lakói egyre szí­vesebben vállaltak munkát Zsámbékon. A községhez való erősebb kötődés feszültsége­ket teremtett, újabb igénye­ket támasztott. Ezt a község vezetői Is fölismerték, tenni- akarásukat látva az emberek melléjük álltak. Ezeket a kínálkozó lehető­ségeket kellett és lehetett ki­használni. S azt, hogy a hábo­rú után teljesen kicserélődött lakosságnak igazán csak mos­tanra kezdett kialakulni az identitása a településhez. Májusi csata — Adva volt egy teljesen lerobuant muveuxiési iiaz, amire az elmúlt húsz évben egy fillért sem költöttek — emlékszik vissza Mátyás írén. — Ezzel kellett kezdeni vala­mit, hogy a mar említett, tooo- nyire csak lappangó erdekió- dest valóban fölkeltsük az emoerekben. Azt hiszem, az első csatat a majálissal nyer­tük meg, amit a falu Csillag- erdőnek nevezett részén ren­deztünk. Egyetlen fillér nélkül fogtunk a dologba. A helyi üzemek, a toki termelőszövet­kezet támogatása nélkül moz­dulni sem tudtunk volna ... — Itt kell megemlíteni — szól közbe Bicskei Gábor —, hogy már akkor kiderült, a falu vezetői nem egyszerűen segítenek minket, hanem sztv- vei-lelekkel mellettünk állnak és velünk együtt dolgoznak. Nem túlzás ezt a kapcsolatot idillikusnak nevezni. Hosszú népművelői pályafutásom alatt hasonlóval ritkán találkoztam. — Nos, szóval szerveztük a majálist, kizárólag társadalmi munkára alapozva. Szorongva vártuk az eredményt, de nem tétlenül. Apó trükkökhöz fo­lyamodtunk. A gyerekek aka­dályversenyén például pontoz­tuk, melyik csapat hoz magá­val több felnőttet. Ha egy raj énekelt, szavalt, kapott öt pon­tot, ha valamelyik felnőttet vették rá erre, akkor a duplá­ját. A siker várakozáson felü­li volt. A főzőversenyen har­mincnégy bográcsban készültek a finomabbnál finomabb éte­lek. Erre az első majálisra az emberek többsége kíváncsi­ságból jött ki. Ott döbbentek rá, mire képesek saját ere­jükből. Ráéreztek, hogy ezt ők csinálták saját maguknak. Így kezdődött... Saját portán S folytatódott sok hasonló dologgal, mint a remekül mű­ködő színjátszó kör, a 28 kis­csoport és a műemlékbarát kör. Ez utóbbi száznál több tagot számlál, s napról napra erősíti az emberek kapcso­latát lakóhelyükkel. A faluban szinte mindenkit foglalkozta­tott a régi épületek siralmas állapota. Mindennapos beszéd­téma volt, hogy ez vagy az a ház maholnap összedől. Ebből született a kör. Több épületet már fölvetettek a műemléki Hctrészes sorozat Cousteau-expedíció Jacques-Yves Cousteau a legendás hírű óceánkutató és tudós most 73 éves, és újabb expedícióra készül. Cousteau az autodidakta tu­dósok nemzedékéhez tartozik. Nevéről sok tucat ország tévé­nézőinek felejthetetlen tenger alatti felvételek jutnak eszük­be, az olvasóknak pedig a ten­ger alatti kutatómunkáról szó­ló, lebilincselően izgalmas írá­Pitti Katalin és Leblanc Győző lép fel az óbudai Zlchy-kastély udva­rán A mosoly országa előadásán. sal. Cousteau nemcsak őcea- nográfus, hanem üzletember, tanár, múzeumigazgató és környezetvédő egyszemélyben. Saját maga sem tudja pon­tosan, hány könyvet írt eddig — úgy hatvanötöt — és hány kutatást vezetett. A legszíve­sebben a legutóbbiról beszél. Éppen most fejeztük be az Amazonas-expedíciót. Ez volt ám az expedíció! A legna gyobb, amit valaha Is csinál­tunk. Gondolják csak el: több mint egy éven át 46 ember részvételével dolgoztunk, két hajóval, repülőgépekkel, heli­kopterekkel, légpárnás hajó­val. A kétszáz órányi felvett filmanyagot három szerkesztő próbálja hétrészes tévésoro­zattá gyúrni Cousteau párizsi lakásának alagsorában egy zsúfolt vágószobában. Igazi otthona a Calypso — felesége, Simone minden év­ben nyolc hónapot tölt a fe­délzeten egy pici fehér kutya, Yuki társaságában. Az akna­szedőből átalakított jármű évente két négyhónapos óceán- kutató expedíciót tesz. A Calypso útjait egy a diadalívre néző párizsi la­kásból irányítják. Ez a Cous- teau-alapítvány. Nem a nye­reség áll tevékenysége előteré­ben: naptárakat, almanacho- kat, gyermekmaganizokat, is­kolai oktatófilmeket ad ki. jegyzékre, egyiknek-má- siknak megindult a fölújítása is. Ám talán ennél is lényege­sebb, hogy változott, formáló­dott az emberek szemlélete, ki-ki a saját portájára is igé­nyesebb lett. — Mindez apránként, lépés­ről, lépésre alakult így, ahogy nekünk magunknak is mind­jobban elmélyült a kapcsola­tunk a faluval — mondja Má­tyás Irén. — Ma bármit kér­hetünk a PEMÜ-től vagy a többi üzemtől, de a község ve­zetőitől és lakóitól is. Tulaj­donképpen ennek a folyamat nak egyik eredménye, hogy a művelődési ház ma ilyen, ami lyen, s hogy kétmillióból ösz- szehoztuk ezt a felújítást, át alakítást. Talán nem nagyké­pűség: ezek a sikerek fokozzák a falu öntudatát. Látható jelek A kanyargós, dombra fölkú­szó, völgynek ereszkedő utcá­kat járva lépten nyomon lát­ni a jelét mindannak, amiről eddig beszéltünk. Az iskola ódon főépülete már megújul­va ad otthont a községi könyv­tárnak. Egy másik, árkádos szárnyát most öltöztetik új köntösbe, hogy megfelelő hely­színné váljék a Kocsonya Mi­hály házassága qímű komédia előadásához. A falu fölötti domboldalon álló magányos kápolnán is iparosok szorgos- kodnak. Innen a napok alatt fölállított villanyoszlopok ve­zetik a tekintetet a majálisok helyszínéig. A templom romosságában Is méltóságteljes és fenséges. Az évszázados boltívek alól kite­kintve feltárul a csodálatos táj és a falu látképe. Már értem, miért kell és lehet itt színhá­zat csinálni. Ácsolják a színpadot. Egy hét múlva a harsonákon föl- csenőfil a zsámbéki szombatok szignálja. M. N^v Kiállítás Budakeszin Üzbegisztánban szerzett élmények Üzbegisztáni élmények cím­mel Ferenczy Zsuzsa festőmű­vész alkotásaiból nyílt kiállítás Budakeszin. Az Erkel Ferenc Művelődési Házban 21 olaj- pasztell-technikával készült, a várost és a tájat kubisztikus stílusban ábrázoló képeit jú­nius 30-ig tekinthetik meg az érdeklődők. Ferenczy Zsuzsa a Képző- művészeti Főiskolán Szőnyi István tanítványaként végzett, s jelenleg a fővárosi Batthyá­ny Lajos Általános Iskolában rajztanár. Munkásságát eddig 12 gyűjteményes kiállításon mutatták be. Három munkával Felszabadulási plakátpályázat Hazánk felszabadulásának közelgő negyvenedik évfordu­lója tiszteletére országos ama­tőr plakátpályázatot hirdetett a KISZ Baranya megyei Bi­zottsága és a pécsi ifjúsági ház. A pályázatra a képzőmű­vészeti alkotáshoz kedvet ér­zők közül korra való tekintet nélkül bárki beküldhet a fel- szabadulással és a békés épí­tőmunkával kapcsolatos gon­dolatokat kifejező, ötvenszer hetven centiméteres három plakáttervet, amelyhez lezárt, jeligés borítékban kell mellé­kelnie nevét és pontos címét. A sérülésmentesen csomagolt terveket december 31-ig lehet eljuttatni a pécsi ifjúsági ház címére (7622 Pécs, Szalai And­rás u. 13.). A szakmai zsűri ál­tal legjobbnak ítélt alkotáso­kat a jövő év tavaszán, az eredményhirdetés alkalmából megnyíló kiállításon mutatják be a közönségnek. Pályamunkáik nevezésével, egyben azok esetleges nyomta­tásban való megjelenéséhez is hozzájárulásukat adják a szer­zők. Az elsődíjas plakátterv készítője ötezer, a második he­lyezettet négyezer, a harmadi­kat pedig háromezer forinttal rutalmnzzék. Tv-FIGYELŐ‘ ölliiüil /.Ml/Ml. * jelenkori színháztörténetünk egyik meg­határozó alakjáról láthattunk igen erdekes, jó hangulatú és sok-sok bölcsességgel teli portreíilmet csü tor totón éjjel, amikor Simon Zsuzsa, ez az ali round teátrum: szakértő váloszoigatott Sipos Tamás kérdéseire. Kezdte azzal, amivel az ef­féle portrefiimekben szokás. Tenát elsorolta, hogy a ma­gyar irodalom nagy korszaká­nak, a Nyugat-nemzedeknek köszönhet ő tulajdonképpen mindent. Gellért Endrével, a tragikusan fiatalon eltávozott nagy rendezővel — Gellért Oszkár fiával — együtt került kapcsolatba Kannthyékkal, Kosztolányiékkal, és ez az is­meretség aztán teljességgel meghatározta későbbi életét. Hiába próbálkozott meg Bár­dos Arthurnál színésznőként naggyá lenni; igazából akkor lett valaki, amikor afféle színházi mindenesként az írókkal keresett és talált na­gyon bensőséges kapcsolatot. Amikor 1957 után rábízták a Jókai Színház vezetését, szinte minden valamirevaló magyar szerző nála jelentke­zett és debütált is színműíró­ként. Olyannyira, értett a toll- forgatók nyelvén, hogy más­hová nem is szívesen adták be szinopszisaikat. Furcsa, de így van: végülis azért kellett erről az irányítói posztról tá­voznia, mert, úgymond, el- szipkázta a többi színház elől a szóba jöhető drámaírók ja­vát. Nem kellett kétségbe esnie. Akkor ugyanis már javában tanított a Színház- és Film- művészeti Főiskolán. Tanított? Tette azt is, de inkább jelle­met formált, nevelt. Kezdve attól, hogy tanártársaival ki­választotta a nekik leginkább tetsző jelölteket, formálni, csi­szolni kezdte azokat. Felsorol­ni is sok, hány ma már az él­vonalba tartozó színész szereti és tiszteli mestereként. Egyebek között azért is nagy a becse, mert — ellentétben másokkal — ő nem fejezi be a gondoskodást a diplomák át­adásakor. Mint kedvesen je­lezte: hívásra házhoz megy, vagyis minden egykori nebu­lóját megnézi vidéken is, aki erre megkéri. Mi mást mondhatnánk ez­után, mint azt, hogy az ele­ven színháztörténet néhány szép lapja pergett le a sze­münk előtt. Egy olyan valaki­vel akadt találkozásunk, aki valóban hivatásként éli és műveli — immár majd fél év­százada — a maiga mindenki­hez szóló mesterségét. Bcszcdmövelés. a szólás szót használtuk az imént, és folytassuk ezzel a kifejezéssel a továbbiakban is. S tehetjük mindezt azért, mert most, szerdán fejeződött be a televí­zió hatrészes Beszédművelés című sorozata. Röviden és di­csérve: nagyon jó kis adásfo­lyam volt ez, mert egyrészt a leginkább felkészült szakem­berek magyarázták el, mely szóképzésünk miért rossz — azaz, mitől lehet majd jó —, másrészt pedig mindig feszte­lenül közreműködő — tapasz- talhatólag okulni akaró — publikuma is volt a most em­legetett félóráknak. A televízió mező- gazdasági rovatának új vállal­kozása az Agrárvilág című magazin. Szót ejtenek ebben mindarról, ami az állatte­nyésztés, a növénytermesztés — és természetesen az értéke­sítés — tárgyában közérdek­lődésre tarthat számot. Leg­utóbb a húsmarhák eladásá­nak gondjai kerültek teríték­re, és ezzel együtt bemutatták a Gödöllői Állattenyésztő Vál­lalat bikaneveldéjét is. A hoz­zá nem értők számára való­ságos csodaként hangzott mindaz, amire az ottani szak­emberek vállalkoznak, hiszen a bikaszaporítás szinte kata­lógus-minták szerint történik. Csak le kell adni a rendelést, és ők olyan egyedeket produ­kálnak, amilyenek éppen kel­lenek. Ez bizony már a gene­tika bravúrja! És hazai bra­vúr .., Akácz László ragora előadását a zalaeger­szegi színház társulatával, a kisvárdai Várszínházban az olasz Lodovlco Dolce A kö­lyök című vígjátékát, a kis kihagyás után újra játszó Bogiári Játékszín (Balaton- boglár) két bemutatóját, Ber­tolt Brecht Baal című darab­ját, és a csehszlovák Vladis­lav Vancura Szeszélyes nyár című kisregényéből készült színpadi játékot. No, és a zenés darabok és a táncszínpadi előadások! A Margitszigeten, az ország leg­szebb — ismét megnyílt — szabadtéri színpadán balett és tánc a fő prolii, de operagá­lák és a Verdi Requiem, is meghallgathatók. Pécsett a Pécsi Balett és még három vagy négy kiváló külföldi táncegyüttes lép fel. Szegeden egy ritkán játszott Kacsák Pongrác-daljáték, a Rákóczi, és Gounod operája, a Faust kerül szírire. Megszámlálha­tatlan' hangverseny, könnyű­zenei műsor, rock-opera stb. szerepel a műsortervekben. (Az utóbbi műfajban is két érdekes előadásra számítha­tunk: a Budai Parkszínpad ad helyet az új magyar rockope­ra, A krónikás bemutatójának a Rock Színház előadásában, s ugyanők felújítják pár év előtti nagy sikerüket, Webber —Rice: Evita című rock- musicaljét.) Ez a nagyon is rövidre fo­gott áttekintés is érzékeltet­heti, milyen dús a nyári kí­nálat az idén. Talán még azt is mondhatnánk: egyenesen zsúfolt. De hát ez csak ak­kor lenne baj, Ha a főbb játszási helyeken valamiféle felhígulást, a pénztári bevétel növelése érdekében tett szín­vonalrontó engedményeket jelentene. Erről azonban nem­igen beszélhetünk. Reménykednünk kell abban is, hogy nem ismétlődnek olyan kellemetlen furcsaságok, mint a korábbi nyarakon, hogy ti. néhány közreműködő oly sok feladatot vállalt, hogy előfordult: a Pesttől jókora távolságra lévő Tácról a dél­utáni előadás végét meg sem várva, a jelenetét befejezett színész (sőt színészek), kocsi­ba ült, vágtatott Szentendré­re, majd az ottani jelenetét abszolválva, lélekszakadva visszarohant Pestre, hogy le ne késsé jelenését a Kör­színházban. Alig hihető, hogy ez az autós kaszkadőri bravú­rokat igénylő rally a színház- művészet rangjának emelését szolgálta volna. J ó színházi aratás ígér­kezik tehát ezen a nyá­ron. Bajban majd csak azok lesznek, akik több helyszínen, több elő­adást is meg akarnak nézni. Nem az időbeli egybeesés lesz a gond — ezt most jobban te­rítették, mint az előző évek­ben —, hanem a közlekedés, a szállás meg az úgynevezett infrastruktúra, póriasabban szólva: a vendéglátás, az ét­kezések megoldása. Mert, amellett, hogy a legtöbb he­lyen változatlanul szűk a ka­pacitás e téren, bizony a költ­ségek is szépen emelkedtek. A közhellyé kopott megfogalma­zással élve: a kultúra ugyan nem áru, de van ára... Takács István .

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents