Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-15 / 139. szám

üodza Azt mondja a szomszéd, menjek át, ad valami fi­nom italt. Ezúttal nem gon­doltam komolyan, de csak engedtem a hívó szónak. Már az is jó, ha az em­bernek jó szomszédai van­nak. A panelban végre egy kis barátságos szó. Elém tesz egy kupicával. — Nos, kóstolja csak! Még tavalyi. Ez az utolja. — Finom. Mi ez? — Hát, bodzaszörp. — Tüstént megyek szed­ni bodzavirágot. Ideadná a receptet? — Hogyne, persze. Aztán hogyan, hogy se, eszembe jut, hogy tavaly jelent meg a Mezőgazdasá­gi Kiadónál Galambost Bertalannak a 88 színes oldal a fűszer- és gyógynö­vényekről című könyve, abban biztosan van valami a bodzáról. Galambosi tör­ténetesen hozzánk is közel áll, hiszen a kerepestarcsai Sziiasmenti Tsz gyógynö­vényfeldolgozó ágazatának vezetője. Mit is ír a Sam- bucus nigráról, a vadon termő fekete bodzáról? Egyebek közt azt, hogy sárgásfehér színű virág­zata vitaminokat, cukrot, nyálkát, gyantát tartal­maz. Virágából megfázás, légúti betegségek esetén gyógyteát készíthetünk, amely enyhe idegnyugtató, vizelethajtó hatású is. Virá­gából kitűnő üdítő ital ké­szíthető, míg a fekete érett bogyójából akár hashajtó lekvár is ... Nem folytatom. Olvassa, akit érdekel a könyvben tovább. Mindenesetre: kö­szönöm a finom italt szom­széd uram, köszönet az öt­letekért Galambosi Berta­lan! F. L Fi m LUQ A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA JCI. ÉVFOLYAM, 139. SZÄM 1984. JÚNIUS 15., PÉNTEK Az építkezésen még falazási munkák is vannak, de a villany- és vízszerelést is végzik a veresegyházi tanács építőipari és költségvetési üzemének dolgozói. A szerzS felvétele R—GO-koncert Elővétel R—GO-koncert lesz szomba­ton délután öt órakor a bu­dapesti Millenárison. Jegyek kaphatók nagy számban a gö­döllői városi KlSZ-bizottsá- gon, a Szabadság téren. A be­vételt a gyermek- és ifjúság- védelmi alapra, az állami gon­dozott és nevelőotthoni gye­rekek támogatására ajánlják fel. A veresegyházi főtérre vető­dő idegen, vásárolva az eladó­terében tágas és választékában gazdag ABC-áruházban, az ablakon át bekukkantva a szépen berendezett fodrász­szalonokba, vagy a túlsó olda Ion a virágüzletbe, megjegyez­ve a cégtáblákat, köztük a mű­szaki szervizét, esetleg meg­tankolva gépkocsiját, arra gon­dolhat, hogy amit egy magyar falu lakosságának jelenleg le­het nyújtani, azt itt igyekez­nek előteremteni. Szerencsés találkozás — ön honnan tudja, hogy mit lehet ma egy magyar fa­luban építeni — kérdez vissza Körzeti labdarúgó-bajnokság Az utolsó szövetségi nap Régen volt olyan nagy ér­deklődés a körzeti labdarúgó­bajnokság szövetségi napja iránt, mint az utolsón. Népes sereg töltötte meg a tárgyaló- termet és bőven akadt jegyze­telni való is. Nagy Béla, a bajnok GEAC edzője szerint megérdemelt az egyetemi gárda sikere. Csupán két pontot vesztettek* Kere- pestarcsa és Mogyoród ellen. Három találat hiányzott a száz gólhoz. Tóth Jenő 38, Se. retfi György 18, Simon János 12 gólt lőtt. Kiemelkedő telje­sítményéért jegyezhetjük fel Szégner József és Balázs János nevét. Huszonnégy játékos közül válogathatott az edző, aki ál­talában 18 fős kerettel gon­dolkozott. Jó hír, hogy senki sem megy el a csapatból, még az az egy futballista sem, aki befejezte tanulmányait. A felsőbb osztályban két erősí­téssel kezdenek. Isaszegrő! a 75 éves Szend- tő János látogatott a szövet­ségi napra. Ö ötven éven át volt lelkes ügyintézője az ot­tani sportéletnek. Régi tabel­lákat mutatott, amikor még élen állt az Isaszeg. Volt idő­szak, amikor egymás után há­romszor aranyérmesek voltak az ifik. Hol vannak azok a nyarak! Két év múlva lesz 75 éves az isaszegi sportkör. Ebből az alkalomból kiállítást rendez­nek, s ezt az alkalmat is megragadják, hogy felkérjék a dokumentumokat őrzők ajánl­kozó segítségét. Pauló Pál domonyi intéző arról tájékoztatott, hogy július végén vendégeket fogadnak Dunaszerdahely megyei első osztályú csapata érkezik hoz­zájuk, s a látogatást augusz­tusban viszonozzák a domo- nyiak. Régi és igen jó a kap­csolat a két település között, hiszen rokoni szálak is össze­fűzik az itt és ott élőket. Feljegyeztük azt is, hogy jú­nius 17-én lesz 20 éve László László szövetségi titkár sport- karrierje kezdetének. Sok ne­héz mérkőzésen bíráskodott 18 éven át. Azóta is rengeteg munkát áldoz a sport számára. A véget ért bajnokságot Miklós János szövetségi el­nök értékelte, ősszel újra lesz egyetemi csapat, a GEAC II! Szembetűnő a Mogyoród elő­retörése. Egy bajnoki év alatt öt hellyel rukkoltak előbbre, most bronzérmesek lettek. Az ifjúsági sorrend: 1. Ke- repestarcsa, 2. Túra, 3. Hévíz- györk. Serdülők: 1. Veres­egyház, 2. Kartal, 3. Iklad. A Magyar Népköztársasági Kupára július 17-én kell leg­később leadni a nevezéseket. Azon a napon lesz késő dél­után mind az MNK, mind a körzeti bajnokság sorsolása. A vasárnapi eredmények: Túra—Kerepestarcsa 3-1 (2-0) Vezette: B. Tóth, (Merkel — Tóth). Boldogon, igen tárgyilagos, 200 fős közönség előtt vívták az elmaradt találkozót. A ki­jelölt játékvezető félórás ké­séssel érkezett a helyszínre, ezért a veterán B. Tóth zászló helyet sípjával kísérte a csa­patokat a finálé nyitányára. A sportszerű, ám alacsony szín­vonalú mérkőzésen megérde­melten nyert a Túra, mert sor­ra kihagyta helyzeteit a kere­pestarcsai gárda. A serdülők is befejezték az lí)83/84-es bajnoki évet. Utol­só fordulójuk eredményei: Gö­döllő—Bag 7-0, Isaszeg—Kar­tal 2-5, Erdőkertes—Ddny 2-3, Veresegyház—Iklad 2-2, Vác- szentlászló—Pécel 3-3, Kere- peslarcsa—Aszód 5-0. Cs. J. tréfásan Pásztor Béla tanács­elnök. Hiszen erre bizonyára ő sem tud válaszolni. Gondola­taiból viszont kicseng, azt sze­retnék, hogy jól érezzék Vere­sen magukat az emberek. E bevezető után térjünk lá­togatásunk közvetlen tárgyá­ra. A helyi és az átutazó szem­lélőket mostanában ugyanis nem az előző sorokban felso­rolt üzletek, szolgáltató műhe­lyek érdeklik a főtéren, ha­csak nincs azokban dolguk, ha- ném egy építkezés, amely ré­vén Veresegyház bevonul a Magyar Posta történetébe. S utoljára gondolva írásunkban a városokra, ilyen épülettel sokuk elbüszkélkedne — ha ott épülne. — Szándékoztunk ebben az ötéves tervidőszakban új pos­tát emelni, s ez az igyekezet szerencsésen találkozott a pos­taigazgatóság elképzelésével — tájékoztatott a tanácselnök. — Nem akármilyen, hanem be­mutatóposta épül Veresegyhá­zon. Olyan létesítmény, amely a jövő században is korszerű lesz, jóllehet, szolgáltatásaira már most alapos az igényünk. Megállás nélkül — A posta 16 és fél millió forintot ad. Ebből kell beren­dezett, működőképes állapotba hozni a postát. Az épületet a Posta Tervező Intézete, sze­mély szerint Petrucz György gondolta ki. A megvalósítást a veresegyházi tanács építőipari és költségvetési üzemére bíz­tuk. Hat és fél hónapja épül a kétszintes, mintegy hatszáz négyzetméter alapterületű hol­lólakás, s az alvállalkozó Ke- repestarcsai Építőipari Közös Vállalat ácsai már a tetőt ál­lítják össze. A tartósan esős idő egy kis késést okozott, en­nek ellenére augusztus végére tervezik a műszaki átadást, no­vember 7-ére pedig az ünne­pélyes használatbavételt. Ezekben a napokban 18—20 ember dolgozik a beruházáson, de volt olyan munkaszakasz, amikor hatvanan is itt se­rénykedtek. Hétvégeken sem áll az építkezés, társadalmi munkások segédkeznek, hogy költséget takaríthassanak meg, de legalább ne lépjék túl a posta adta összeget. A helyszínen Chmelik Pál műszaki vezető és Csordás Fe­renc művezető kalauzol. Chme­lik Pál alapítója a tizenöt éves építőipari és költségvetési üzemnek. A posta tetejéről mutatja a Veresegyházon álta­luk épített üzletet,. iskolát. Az ABC-áruháznak a tervezője is ő volt. Ezek után érthető, hogy ebbe a különleges építkezésbe is bele mertek kezdeni. Ilyet nsm láttak — Bizony, elege volt a ter­vezőnek is, amikor egyeztettük elképzeléseit a mi meglátá­sainkkal — folytatja az építés vezetője. — Hiszen rajzasztal­ra vinni sem egyszerű ezt a postát. A zsaluzás, az ácsmun­ka során képzőművészeti mun­kát kell végezniük a szakem­bereknek. Végül Is, reméljük, szépen illeszkedik az épület a környékbe. — Ha elkészül a műemlék- pala-borítás, senki sem sejti már, hogy a felső szintbe száz köbméter betont építettünk. A legnagyobb iram azon a napon volt, amikor nyolc óra alatt 76 köbmétert öntöttünk a zsalu­zatba, nyolcméteres magasság­ba. (Egy-egy keverőgépkoosi 4 mázsát szállít.) Ilyet még nem láttunk! Kép és szöveg: Balázs Gusztáv Gyógyító készítmények Igen sok fontos gyógyító készítmény kerül ki a HUMAN Oltó­anyag-termelő és Kutatóintézetből. Köztük vannak védettséget nyújtó oltóanyagok, antiszérumok, vérkészítmények és például infúziós oldatok. Képünkön: Géczi Mónika és Miró Györgyné műszakonként csaknem húszezer Rheopyrie-ampullát tölt meg és zár le a gép segítségével. Hancsovszki János felvétele A nsp programja Gödöllő, művelődési központ: Sándor Pál Három történet romantikáról című filmje, 12 órakor. A vetítéseket köve­tő beszélgetéseket Antal Te­réz vezeti. Iskolai közműve­lődési program. Nyári, filmmúzeum! napok: Polanski Vámpírok bálja. A.n- gol film, készült 1967-ben, 18 és 20 órakor. Pukk. Olasz film, Kertmozi: 21 órakor. Bábvilág, kiállítás, megte­kinthető 15—19 óráig. Domony, művelődési ház: Nyolcadikosok klubja, líi órakor. Egei Moiím« A tizedes meg a többiek. Magyar film víg játék. Csak 4 órakor. Sok pénznél jobb a több. Színes, szinkronizált fran­cia film. Csak 16 éven felü­lieknek. 6 és 8 órakor. iSHéSI U GYŰ LET KS'-lPi Állatorvosi ügyelet: Csömö­rön, Erdőkertesen, Gödöllőn, Isaszegen, Kerepestarcsán, Mogyoródon, Nagytarcsán, Pé- celen, Szadán, Veresegyházon, Vácegresen június 16-án, szombaton reggel 8 órától jú­nius 18-án, hétfőn reggel 8 óráig: dr. Pénzes János, Gö­döllő, Sajó u. 4. Aszódon, Bagón, Dányban, Domonyban, Galgahévízen, Galgamácsán, Hévízgyörkön, Ikladon, Kartalon, Túrán, Val- kón, Váekisújfalun, Vácszent- lászlón, Versegen, Zsámbokon június 16-án, szombaton reg­gel 8 órától június 18-án, hét­főn reggel 8 óráig: dr. Szőke Pál, Aszód, Kossuth Lajos ut­ca 86. Telefon: 213. Az ügyeleti napokon vég­zendő exportszállításoknál dr. Pénzes János vehető igénybe. Elevenen élő nap Mállat példáié vérségi emlékek emlékét, akik ilyen körülmé­nyek között élték nehéz, küz­delmes életüket, s akiknek verejtéke ott búvik a ma Ver­segének arculatában. Áldozatvállalása, szíves készsége a mai napig meg­maradt. Kopogtathat egyéni látogató, csoport az ajtaján, kérhetik délelőtt, este, pilla­natnyi munkáját félbehagyva mindig rendelkezésükre áll a látogatóknak, akik közül aligha távozott egy is csaló­dottan a múzeumból. Mert Bözsi néni szavai nyomán életre kelnek a tárgyak, meg­elevenedik a régi paraszti élet, s nem is akárhogyan. Akad-e majd? Nem a szakember higgadt tárgyilagosságával, hanem az egyszerű emberek stílusában, sok-sok melegséggel, amely abból táplálkozik, hogy ő ma­ga is használója volt hasonló eszközöknek, részese a hozzá­juk kötődő életformának. Bö­zsi néninek a gereblyétől a szakajtóig mindenhez ezernyi emléke tapad. A látogatóknak fiatalos hévvel beszél. Arcán mosoly, hangjában kedvesség. Mosta­nában azonban komor gondo­latok aggasztják: mi lesz a múzeum sorsa, ha ő már nem bírja tovább e régi ház gon­dozását? Akad-e olyan önzet­len, készséges ember, akinél ugyanúgy lehet kopogtatni bármikor, mint nála. Édes gyermeke Beszélgetett másokkal is ró­la, de amikor megtudták, hogy ötszáz forintot sem fizetnek havonta az állandó készenlét­ben állásért, a nyitva tar­tásért, a takarításért és a sok egyéb apró-cseprő teendőért, enyhén szólva megmosolyog­ták. Lehet, hogy akkor, pillanat­nyilag bántotta a mosoly, s a mosolygóknak igazuk volt ab­ban: mi az az ötszáz forint! Csakhogy Bözsi néninek ez a kis intézmény olyan, mintha az édes gyermeke lenne: nem pénzügye, hanem szívügye. Benc Mihály Veresfegyhgíz®n építik Ma kell c jövf század psstája geinek berendezése is, Az egyik család bölcsőt hozott, a másik főkötőt, a harmadik szemvonót, sulykot, képet, órát. Így csordogált össze las­sanként, Mártonná sok-sok fáradozása eredményeként a padlások rejtett zugaiban po­rosodó, enyészetnek átenge­dett, fölösleges lommá érték­telenedett eszközökből, hasz­nálati tárgyakból a kiállított tárgyak zöme. Bármikor Martonné életébe mélyen beleágyazódott e kis falumú­zeum. Ö volt a bábája, s lét­rejötte után a vezetője, gon­dozója. Miért vállalta e fá­radságos küzdelmet? Sokszor, sokféle szófűzéssel válaszolt már erre a kérdés­re, de a feleletek lényege mindig azonos volt: hogy pél­dázza a múltat, legyen tanul­ság a fiatalok számára, hogy szeressék a munkát, tiszteljék, becsüljék mindazon elődök Június 15. szürke hétköz­nap. Az volt tíz évvel ezelőtt is. E dátum mégis kedves és jelentős eseményt idéz a vér­ségiek számára: akkor adták át a falumúzeumot. A nap különleges hangulata sokak­ban él még elevenen. Lázas szervezés, az örömteli készü­lődés izgalmai, várakozás. Rejtett zugok Ünnepelt a falu, ünnepelt Marton Pálné Homok Erzsé­bet íróasszony, aki életének egy részét e célért, megva­lósulása után pedig e kedves szülemény zavartalan műkö­déséért áldozta fel. Kilincselt, rábeszélt, könyörgött, s a ki­tartásnak meglett a gyümöl­cse: a patronálók sorába be­állt a helyi és a megyei ta­nács, a termelőszövetkezet, a területileg illetékes múzeum­vezetők, s nem utolsósorban a lakosság. Széles körű összefogással . gyülemlett össze a századfor- dulót megidéző porta helyisé-

Next

/
Thumbnails
Contents