Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-14 / 138. szám

ßrsr Mt I'Ki 1984. JŰNIUS 14., CSÜTÖRTÖK OKP-nyüatkozat Enrico Berlinguer elhunyta alkalmából Következetes egységpolitikát folytatott (Folytatás az 1. oldalról.) lémákat, és — széles körű tu­dományos és ideológiai felké­szültségének köszönhetően — e problémák megoldására irá­nyította a párt tevékenységét, arra törekedett, hogy a párt aktívan és eredeti módon fog­laljon állást a nemzetközi helyzet kérdéseiben, a népek felszabadításának és a szocia­lizmus felé történő haladásá­nak ügyében. Miközben rom­lott a nemzetközi helyzet, Berlinguer aktívan és kezde- rrtényezően sürgette az álla­mok közötti olyan új kapcso­latok megteremtését, amelye­ket az enyhülés szelleme hat át, és amelyek a leszerelés el­érésére irányulnak. Az Olaszországban kialakult bonyolult helyzetben Enrico Berlinguer következetesen fá­radozott azon, hogy a mun­kásmozgalom, valamint az or­szág más demokratikus és né­pi rétegei közötti egyetértés keresésében az egységet he­lyezze előtérbe. Ä súlyos olasz helyzetben, amelyet ma is a kommunista- ellenes megkülönböztetés jel­lemez, és amelyben a kormá­nyok, illetve az uralkodó osz­tályok képtelenek arra, hogy a gazdaság és a társadalom fejlődését a követelmények­nek és a szükségleteknek meg­felelően biztosítsák, Berlin­guer következetes egységpoli­tikát folytatott. A munkás- mozgalom és az ország de­mokratikus és népi erői kö­zötti megértés erősítésén fára­dozott. Felismerte, hogy teljes nyitottsággal kell közeledni a társadalom új jelenségeihez. Azok közé a politikai vezetők közé tartozott, akik a legna­gyobb tisztánlátással vetették fel a folyamatban levő gazda­sági-társadalmi átalakulások­nak megfelelő új, baloldali politika szükségességét. Emiatt került középpontba a hagyo­mányos munkásosztály és a számban gyorsan növekvő technikai és értelmiségi dol­gozók közötti szövetség prob­lémája. Ez az egységre való törekvés vezette el a főtitkárt a demokratikus alternatíva megteremtéséért elindított nagy küzdelemhez is — álla­pítja meg az ólasz pártnyilat­kozat. A nyilatkozat a továbbiak­ban rámutat, hogy Berlinguer mindenki másnál tisztábban látta az olasz társadalom ha­nyatlásának veszélyeit, és a jelenlegi helyzet véleményé­nek helyességét tefljes mérték­ben alátámasztja. Felhívta a figyelmet a demokráciát fe­nyegető veszélyekre, amelyek a megoldatlan erkölcsi problé­mákból, az uralkodó osztályok nemzeti öntudatának gyenge­ségéből, az antikommunizmus- ból erednek, és amelyekkel minden egészséges erő egység­frontját kívánta szembeállíta­ni. Berlinguer elfogadta Tog­liatti tanítását a politikai cse­lekvésről és az adott helyzet­ben való konkrét beavatkozás­ról; Gramsci elgondolását ar­ról, hogy a nagy politikai cé­lok érdekében új politikai és társadalmi összefogásra van szükség; Marx és Lenin taní­tását, mint a valóság megis­merésére és átalakítására irá­nyuló erőfeszítést — hangsú­lyozza az OKP nyilatkozata. Berlinguer mindig nagy fi­gyelmet szentelt a párt, a párt egysége és tömegbázisa erősítésének, megújításának. ■Nagy űrt hagy maga után. Életének, művének, megrendí­tő halálának emléke örökre megmarad a kommunisták, a dolgozók, a demokrácia min­Nehéz helyzetben az új libanoni kormány Aktivizálódó megosztó erők •■A libanoni közvélemény nyugtalansággal fogadta a hírt,'hogy a kedd óta törvé­nyesen is beiktatott nemzeti egységkormány elhalasztotta szerdára tervezett ülését. A halasztás alapvető oka az, hogy a legégetőbb kérdések­ben megnyilvánuló belső el­lentétek tehetetlenségre, bé­nultságra ítélik a polgárhábo­rús felek vezetőiből alakult minisztertanácsot, sőt azt sem lehet kizárni, hogy a kiélezett viták továbbra is fegyveres összecsapásokkal párosulnak. A legnehezebb vállalkozás­nak a hadsereg átszervezése, az egységes közbiztonság meg­teremtése. a tűzszünet állan­dósítása ígérkezik. Rasfd Ka­rami, Valid Dzsumblatt és NablH Berri eleve azzal a fel­tétellel lépett be a kormány­ba, hogy érvényesítik azt a törvényerejű rendeletet, amely fnltiden biztonsági és katonai hatalmat a maronita keresz­tény hadseregparancsnok ke­zében összpontosított. A parla­ment most megadta ugyan a felhatalmazást erre a lépésre, de a hatalom mindaddig írott malaszt marad, ámíg az Amin Dzsemaje! elnökkel szövetsé­ges két jobboldali miniszter, Pierre Dzsemajel falangistaés Camille Samun liberális párt­vezér szembehelyezkedik a hadsereg átszervezésével.- A hadsereg jobboldali veze­tői' nyíltan azzal fenyegetőz­nek, hogy nem teljesítik az ál­lamfő és a kormány utasítá­sait, ha elmozdítják tisztségé­ből Ibrahim Tannusz hadse- regparancsnpkot. _Az ellenzék ragaszkodik a hegyvidéki és nyugat-bejrúti tömegmészárlá- sójkért felelős Tannusz leváltá­sához. A jobboldali katonai vezetés erőteljes támogatást kapott a Libanoni Erők elnevezésű egyesített jobboldali milíciák parancsnokságától, amely egy­aránt ellenzi a polgárháborús konfliktusban felbomlott had­sereg és a kettészakított Bej­rút újraegyesítését. A milícia parancsnoksága.követeli az or­szág és a hadsereg felekezeti alapon“ történő decentralizálá­sát, ami a gyakorlatban azt jelenti, hogy szervezzenek kü­lönálló keresztény, síita és drúz ezredeket. A kormány helyzetét tovább nehezíti, hogy az Egyesült Ál­lamokban tartózkodó Fadi Frem milíciaparancsnok ame­rikai beavatkozást sürget a Li­banont fenyegető állítólagos szfriai és szovjet hegemónia megakadályozása végett. Az Izraellel együttműködő jobb­oldali vezető Washingtonból is felszólította Tel-Avivot, hogy ne zárja be a Bejrút közelé­ben nyitott összekötő irodá­ját. Frem ismételten hangoz­tatta, hogy a polgárháborús demarkációs vonalakat állandó „határoknak" tekinti a feleke­zeti övezetek között. A szemben álló erők képvi­selőiből alakult katonai vegyes bizottság tagjai a tűzszünet megszilárdításáról tárgyalva szerdán még abban sem tud­tak megegyezni, hogy a nehéz- fegyvereket, a tüzérséget és a tankágyúkat nem vetik be többé a polgári lakónegyedek ellen. den híve gondolataiban és szí­vében — szögezi le az Olasz Kommunista Párt Központi Bizottságának és Központi El­lenőrző Bizottságának nyilat­kozata. Lenin-rend Gustáv Hasúknak — Kornsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szov­jetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke szerdán Moszkvában, a Kremlben Gus­táv Húsúknak, a CSKP KB főtitkárának, o Csehszlovák Szocialista Köztársaság elnöké­nek átnyújtotta a Szovjetunió Hőse kitüntetést jelző Arany Csillag Érdemérmet és a Le- nin-rendet. Gustáv Husáknak a legma­gasabb szovjet kitüntetést a fasizmus elleni harcban ta­núsított érdemeiért és bátor­ságáért, a Szovjetunió és Csehszlovákia pártjai és népei közötti testvéri barátság és együttműködés elmélyítésében vállalt kimagasló szerepéért, valamint a béke és a szocia­lizmus megszilárdításához való hozzájárulásáért adományoz­ták. Csemyenko-nyilatkozat a Pravdának A békeszándék próbái a tettek A fegyverzetkorlátozási tár­gyalások lehetőségéről, s a leg­jelentősebb tőkés államok ve­zetőinek múlt heti londoni ér­tekezletén is megvitatott egyéb fontos nemzetközi kérdésekről nyilatkozott Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB fő­titkára, a legfelsőbb tanács el­nökségének elnöke a Pravda kérdéseire válaszolva. A lap csütörtöki számában közölt vá­laszaiban a szovjet vezető em­lékeztetett rá, hogy a hét leg­nagyobb tőkés állam vezetői londoni tanácskozásukon első­sorban politikai kérdésekkel foglalkoztak, megpróbálva bi­zonyítani békés szándékaikat, a nukleáris fegyverzet szint­jének csökkentésében való ér­dekeltségüket. A csúcsértekez­let résztvevői párbeszédre szó­lították fel a Szovjetuniót, ám e felhívásukat semmiféle gyakorlati lépéssel nem tették hihetőbbé, nem erősítették meg. Konsztantyin Csernyen­ko rámutatott: bármilyen szép szavak is hangzottak el Lon­donban a párbeszédről, a tár­gyalásokról, ezekkel csupán azt kívánták leplezni, hogy több nyugat-európai államot az új amerikai rakéták felvonulási területévé változtatnak. A va­lóság az, hogy az e rakéták el­helyezését szorgalmazó politi­ka — mint azt az amerikai A sandinista hadsereg ellentámadása CIA-iigynök leleplezése A sandinista hadsereg nagyszabású támadást folytat Nicaragua északi és déli ha­tárvidékén az országba betört ellenforradalmi bandák el­len. A kormányerők az el­múlt két hét során, mintegy 400 főnyi veszteséget okoztak az ellenforradalmároknak Ze- laya del Norte tartományban. A nicaraguai hadsereg ada­tai szerint mintegy 5 ezer el­lenforradalmár harcol az or­szág területén, további 5 ezer pedig sorozatos támadásokat hajt végre Honduras és Costa Rica felől a határok ellen. A támadókat teljes egészében az Egyesült Államok'látja el hadifelszereléssel. Az ameri­kai támogatás mértékére jel­lemző, hogy az ellenforradal­mároknak jelenleg több heli­kopterük van, mint a sandi­nista hadseregnek. Bár az ellenforradalmárok nem tudták végrehajtani azt a CIA-tól kapott utasítást, hogy foglaljanak el egy olyan nicaraguai települést, ahol ideiglenes ellenkormányt le­hetne létrehozni, a támadások az év eleje óta több mint 200 millió dollárnyi kárt okoztak az ország gazdaságának. (Ez az összeg nem foglalja magá­ban a nicaraguai kikötők el- aknásítása miatti vesztesége­ket.) Az Egyesült Államok sem­mivel sem tudja bizonyítani, hogy Nicaragua fegyvereket szállít a salvadori partizánok­nak — állítja David Mac- michael, a CIA volt elemzője, aki az utóbbi napokban a The New York Times és más lapok hasábjain, kedden pe­dig az ABC televízióban el­hangzott nyilatkozataival cá­folta a Reagan-kormányzat Az öböl mentén tart a korlátozott tűzszünet Megának a háborúnak nincs vége A hírügynökségi jelentések szerint Irak és Irán szerdán is betartotta az ENSZ által kezdeményezett korlátozott tűzszünetet, noha iraki köz­lés szerint Irán a tűzszünet keddi életbe lépése után húsz percig még ágyúzta Zurbatije városát. A két ország néhány nappal ezelőtt egyezett bele abba, hogy nem intéz táma­dásokat a másik fél polgári céloontjai ellen. Ugyanakkor változatlanul folytatódnak a határmenti csa­tározások, és mind Bagdad, mind Teherán szükségesnek tartotta leszöoezni, hogy a polgári célpontokra vonatkozó tűzszünet ellenére magának a háborúnak nincs vége. Teherán az iráni hírügynök­ség útján azzal vádolta meg Washingtont, hogy — együtt­működve Irakkal, Kuvaittal, Jordániával és Szaúd-Arábiá- val — szaúdi katonai támasz­pontokról felszálló és iráninak álcázott repülőgépekkel iráni olajközpontok és kikötők meg­támadását tervezi. A gépeket az iráni hírügynökség szerint amerikai pilóták vezetnék. Taifban az öböl menti or­szágok együttműködési taná­csának külügyminiszteri érte­kezletén a résztvevők a Perzsa (Arab)-öbölben kialakult hely­zet katonai vonatkozásait te­kintették át — közölte az AFP tudósítójával a szaúdi külügy­miniszter. ellenkező értelmű állításait, s ezzel közfelitűnést keltett Macmiohael fellépése azért keltett komoly kételyeket a kormány őszintesége iránt, mert a volt CIA-elemzőt 1981 —83-ban kifejezetten arra szerződtették, hogy jelentést készítsen a Nicaragua és Sal­vador közötti : fegyver-forga­lomról. .liíivei. a CIA „ügynö­kei áltál' küldőit r jelentések­ben erre nem volt bizonyíték, Macmichael olyan jelentést készített, ami nem felelt meg •felettesei várakozásainak. kormányzat több ízben is kije­lentette — változatlan marad. A párbeszédre, a tárgyalá­sokra a Szovjetunió szerint természetesen szükség van — mutatott rá Csernyenko —, de ezeknek becsületes, komoly tárgyalásoknak kell lenniük. A Szovjetunió bármikor haj­landó az ilyen megbeszélések­re. Számos olyan javaslatot tett már, amelyek a nukleáris fegyverzet jelentős csökkenté­sét szolgálják és nem sértik senkinek az érdekeit sem. Szovjet részről azt kívánják, hogy e kérdéseket tárgyalóasz­tal mellett, komolyan vitassák meg, mihelyt az amerikai fél visszavonja a tárgyalásokkal szemben támasztott, lényegé­ben ultimátum jellegű felté­teléit Ha e téren reális, pozi-. tív változás következik be az Egyesült Államok és szövetsé­gesei álláspontjában, akkor az szovjet részről semmiképpen sem marad válasz nélkül. A Szovjetunió egyértelmű felhívással fordul az Egyesült Államokhoz és szövetségesei­hez: gyakorlati tettekkel erő­sítsék meg, hogy felelősséggel viseltetnek a világ sorsa iránt, ismerjék fel, hogy kilátástalan a fegyverkezési hajsza erőlte­tése, az erő pozíciójára épített politika. Tanúsítsanak valósá­gos és nemcsak látszólagos készséget a párbeszéd, a tár­gyalások iránt, hogy megtalál­ható legyen azoknak a kérdé­seknek a kölcsönösen elfogad­ható megoldása, amelyektől az egész emberiség jövője függ. Ami a Szovjetuniót illeti, ré­széről nincs hiány ilyen kész­ségben — állapította meg az SZKP KB főtitkára, a legfel­sőbb tanács elnökségének el­nöke. Ami a londoni tanácskozás résztvevőinek a nemzetközi terrorizmus kérdésében elfog­lalt álláspontját illeti, a szov­jet vezető felhiyta rá a figyel- mét:~a világban „valóban szá­mos terrorista akciót hajtanak végre, ám a hetek nyilatkoza­tában szó sem esik az "olyan terrorakciókról, amilyeneket korábban Grenadán és Liba­nonban hajtottak, jelenleg pe­dig Nicaraguában hajtanak végre. A Szovjetunió elítélte, és most is elítéli a terroriz­mus mindenfajta megnyilvá­nulását. Ezért határozottan elutasítja az Egyesült Államok politikáját, amely úgy tekinti a terrorizmust, mint az ál­lamközi kapcsolatok gyakor­lásának egyik módszerét. A Londonban szintén meg­vitatott nemzetközi gazdasági problémákról szólva Konsz­tantyin Csernyenko emlékez­tetett rá, hogy ezek a gondok sokkal könnyebben megoldha­tóak lennének, ha nem volna a hatalmas szellemi és anyagi erőforrásokat felemésztő fegy­verkezési hajsza. A londoni csúcsértekezleten erről azon­ban nem esett szó. Háttérbe szorultak azok a problémák is, amelyek mélységesen ag­gasztják a fejlődő országokat. Az általánosságokban fogal­mazódó nyilatkozatok azon­ban nem leplezhetik azt a tényt, hogy az iparilag fejlett tőkés országok — és elsősor­ban az Egyesült Államok — kegyetlenül kizsákmányolják Afrika, Ázsia és Latin-Ame- rika gazdaságilag gyenge or­szágait, s a jelekből ítélve to­vábbra is ezt a politikát kí­vánják folytatni. Ami a Szovjetunió, a szo­cialista országok álláspontját illeti, ők következetesen sík- raszállnak azért, hogy igazsá­gos és demokratikus alapokra- helyezzék a nemzetközi gazda­sági kapcsolatokat. Ezt újból megerősítette a KGST-tagálla- mok Moszkvában most folyó legfelsőbb szintű gazdasági ér­tekezlete is. A Szovjetunió, a szocialista országok tántorít­hatatlan és ehergikus küzdel­me a fegyverkezési hajsza megszüntetéséért közvetlen célján, a háborús veszély csökkentésén túl azt is szol­gálja, hogy hatalmas anyagi eszközök szabaduljanak fel a népek jólétének növelésére, áz egészségügyi, kulturális, okfatásF és egyéb társadalmi igények kisegítésére :— szö­gezte le végezetül Konsztan- tyi-n Csernyenko. 'Jegyzet AZ ŰRFEGYVERKEZÉS ELLEN MÉG 1982 DECEMBERÉ­BEN történt, hogy a szovjet kormány javasolta az Egyesült Államoknak, hogy szüntesse­nek meg minden olyan kísér­letet, amelyet műholdromboló fegyverekkel folytatnának a világűrben. Szovjet részről rá­mutattak: a fegyverkezési ver­seny kiterjesztése a kozmikus térségbe, szinte beláthatatlan következményekkel járna az emberiségre és a fenyegetett­ségnek olyan szintjét idézné elő, amely súlyos árnyékot vetne földünk további fejlő­désére. Washington hallgatással válaszolt erre a javaslatra, s közben — mint köztudottá vált — a hadügyminiszté­rium kísérletek egész sorát folytatta a „kozmikus térség­ben levő feltételezett' ellensé­ges objektumok megsemmisí­tésére.” Ezek azonban — mint szintén ismertté vált — sorra kudarcot vallottak. Amikor később, 1983 augusztusában kilenc amerikai demokrata párti szenátort fogadtak a moszkvai Kremlben, szovjet részről bővebben is kifejtet­ték, hogy milyen űrfegyverke­zést megtiltó megegyezésre tö­rekednek az Egyesült Álla­mokkal. Első lépésként — mint ismét rámutattak — a műholdromboló űrfegyverek- kel való kísérleteket kellene törvényen kívül helyezni. A Szovjetunió azt is ünnepélye­sen bejelentette, hogy amennyi­ben az Egyesült Államok nem hajt végre ilyen kísérleteket, úgy tekinti, mintha ilyen meg­állapodás már érvényben len­ne, s kész az önkéntes mora­tórium. vállalásával egy idő­ben tárgyalóasztalhoz ülni a szerződés kidolgozására. AMERIKAI SZÓVIVŐK az­zal zárkóztak el a szovjet ja­vaslat elfogadása elől, hogy atyák, hogy úgynevezett elfo­gó berendezésekkel folytassa­nak a . kozmoszban kísérlete­ket... Ez annyit jelent, hogy többször megpróbáltak bal­lisztikus rakétát befogni és megsemmisíteni. Mint a Pen­tagon a napokban sajtóérte­kezleten bejelentette: vasár­nap egy ilyen kísérlet a Csen­des-óceán felett 160 kilométer magasságban sikerrel járt. A célpont, egy interkontinentális rakéta, úgy semmisült meg, hogy összeütközött azzal az acélból készített ernyőszerke­zettel, amelyet az elfogó ra­kéta bocsátott ki a „célpont" pályájára. Az amerikai szóvivők tagad­ták, hogy ez a kísérlet a mű­holdromboló programba tar­tozna. Valójában persze to­vábbfejlesztett és módosított változata alkalmas lehet a jö­vőben mesterséges holdak megsemmisítésére is. Az ame­rikai hadügyminisztérium egyes vezető szakértői nem véletlenül jelentették ki ezek után, hogy a történteket „át­törésnek” tekintik az űrfegy­verkezés felé, s ismételték meg a korábbi „érvelést” a Szovjetunió által javasolt ti­lalmi szerződés megtartásé­nak állítólagos „ellenőrizhe­tetlenségéről”. EBBEN A HELYZETBEN különleges jelentősége van an­nak az interjúnak, amelyet Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, államfő adott Kingsbury Smith ame­rikai újságírónak. Csernyenko haladéktalan tárgyalásokra tett javaslatot az Egyesült Ál­lamok vezetésének az űrfegy­verek betiltására vonatkozó megállapodás kidolgozására és megkötésére. Minden békesze­rető embernek egyet kell érte­nie azzal a -megállapításával, hogy addig kell mégállaoodás- ra jutni, amíg nem telepíte­nek ilyen fegyvereket, . s amíg nem „kerül sor belátha­tatlan következményekkel já­ró áttörésre az űrfegyverke­zési hajszában. Árkus István „lehetetlen ellenőrizni egy ilyen esetleges szerződés meg­tartását”. Egyes washingtoni kommentátorok mutattak rá annak idején: a Fehér Ház álláspontja az elutasítás indok­lására egyszerűen tarthatatlan. Hiszen — mint megjegyezték -— manapság, amikor mindkét oldal mesterséges holdak egész sorát tartja a világűrben, ame­lyek folyamatosan fényképezik a földet és továbbítják fotói­kat az illetékes földi megfi­gyelő állomásra, semmi sem maradhat titokban a rakéta­kísérletekről.' Mennyivel in­kább ellenőrizhető tehát, ha a világűrben e mesterséges hol­dak tőszomszédságában zajlik bármilyen műholdromboló kí­sérlet ! A WASHINGTONI elutasító magatartás háttere akkor vált teljesen világossá, amikor né­hány hónappal ezelőtt Reagan elnök meghirdette az űrhadvi­selésre való amerikai felké­szülés hosszú távú programját. Erre a Pentagon különleges parancsnokságot is felállított. S bár a programról való meg­hallgatások az amerikai kong­resszus hadügyi bizottságában zárt ajtók mögött zajlottak le, egyes szenátorok kiszivárog­tatták: több honatya fejtette ki ellenérzését és aggodalmát a fegyverkezési verseny e ve­szélyes fokozásának terve el­len. Az 1985-ös pénzügyi évre mindenesetre megtagadták a műholdromboló fegyverek kí­sérleteire a Fehér Ház által kért pénzösszegeket. Reagan azonban igyekezett „megpuhí­tani'’ a kongresszusi ellenfe­leit és új meg új formában ismételte meg indítványát a kísérletekhez szükséges pénz­ügyi alapok előteremtésére. Reagan számára kínálko­zott azonban a kongresszu­si „nem” ellenére is játéktér: azt nem tiltották meg a hon-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents