Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-12 / 136. szám
1984. JÚNIUS 12-, KEDD 3 Ä KSH Pest megyei igazgatóságénak jelentése Kormányprogramok három éve ' VI. ötéves terv — a nehéz gazdasági helyzet ellenére — változatlanul fontos feladatként határozta meg a lakosság életkörülményeinek további javítását. A szűkös anyagi lehetőségek azonban nem tették lehetővé valamennyi területen a gyors fejlesztést, ezért a kormány kiemelte azokat a legfontosabb tennivalókat, amelyek a társadalom minden rétegének életkörülményét egyaránt jelentősen érintik, s annak alakulását nagymértékben befolyásolják. így 1981—1985. évekre az általános iskolai, az egészségügyi ellátás és a lakásgazdálkodás fejlesztését jelölték meg kiemelt feladatként. Ennek értelmében a Pest megyei Tanács is kidolgozta és elfogadta a megye lakossága életkörülményeinek javítását szolgáló társadalmi programot. Az akciótervben meghatározott feladatok szerves folytatását jelentik a korábbi tervidőszak céljainak. Az első három év tapasztalatai alapján megállapítható, hogy mindhárom területen tovább javult az ellátás, azonban a vártnál nehezebb gazdasági helyzet következtében — elsősorban a rendelkezésre álló beruházási és pénzügyi keretek szűkössége miatt — néhány területen a célok csak kisebb késéssel teljesülhetnek. Parlamenti bizottság előtt ÉPÍTÉS, KÖZLEKEDÉS Javult az építőipar alkalmazkodó képessége, a vállalkozó típusú építőipar kialakulásának tendenciája. Az építőipari szervezetek rugalmasabban alkalmazkodtak a piaci változásokhoz, s így valamelyest javult a kereslet és a kínálat aránya. Az országos építőipari termelés 1983-ban a tervezettnek megfelelően alakult, a kivitelező építőipar tavaly csaknem 9 milliárd forintnyi nyereséget könyvelhetett el. Több vállalatnál kísérleti jövedelemszabályozást vezettek be, s a nagyobb önállóságot nyújtó, főleg a vállalkozást segítő kísérleti rendszer kedvező tapasztalatokat hozott: ezek a vállalatok 323 millió forinttal növelték nyereségüket. Ez az eredmény ágazati szinten ellensúlyozza a többi vállalat nyereségcsökkentését — állapítja meg egyebek között az a tájékoztató, amelyet az Építőipari és Városfejlesztési Minisztérium terjesztett elő tegnap az országgyűlés építési és közlekedési bizottságának ülésén. A közlekedési ágazat vállalatainak teljesítményei a személyszállításban elmaradtak az 1983. évi népgazdasági terv előirányzatától, de az áruszállítás az előző évi szintet elérte, sőt, a tervezettet még valamelyest meg is haladta — szólt a Közlekedési Minisztérium beszámolója. A tömegközlekedési vállalatok személy- szállítási forgalma mintegy 6 százalékkal maradt el az előző évitől. Ebben — az utasszám általános csökkenésén kívül — szerepe volt a megszüntetett párhuzamos vasúti-közúti közlekedési járatoknak és a kedvezmények szűkítésének. A postai és hírközlési szolgáltatások az elmúlt évben általában fejlődtek, de több területükön elmaradás volt — amint a Magyar Posta tájékoztatójában elhangzott. — Emelkedett a telex- és távíró- szolgálat forgalma, s valamelyest bővült a telefonhálózat. Az év során több mint 21 ezer főközponti állomást létesítettek, de 385 ezerre emelkedett a telefonigénylök száma. A második napirendi pontnak, a házgyárak helyzetének és jövőjének megvitatása során Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési miniszter egyebek között elmondta, hogy társadalmilag igazoltnak tekinthető a házgyári technológia hasznossága, de az utóbbi években, a minőségi lakásigények jelentkezésével párhuzamosan, kedvezőtlen helyzetbe kerültek a házgyárak. Szükségesnek látszik tehát a meglévő technika korszerűsítése és a lakossági érdekeket jobban szolgáló elképzelések megvalósítása. Az írásos tájékoztatóról és a miniszteri kiegészítésről tartott vitában Kerényi József, Bács-Kiskun megyei képviselő például felhívta a figyelmet: el kell gondolkodni azon, hogy az építészet eszköz- rendszere mennyire követi a társadalmi mozgást. A jelenlegi nagypaneles építési mód a legdrágább lakásépítési technológia, és a házgyári lakások árát mielőbb versenyképesebbé kellene tenni. Ruisz József, Vas megyei képviselő szóvá tette a folyamatos drágulást, s kitért a családi paneles családiházak építését akadályozó fuvarproblémákra, valamint a gépi berendezésekkel kapcsolatos gondokra is. Többen, így Angyal Imre, Veszprém megyei és Cserna Sándor Baranya megyei képviselő felhívta a figyelmet az emberi környezet védelmének fontosságára, s szóltak a nagypaneles technikával készült lakótelepek esztétikai problémáiról. A hozzászólásokra Ábrahám Kálmán válaszolt. Megállapította, hogy valóban rendkívül fontos a versenyképes ár kialakítása, s a költségcsökkentés mellett szükség van a szervezettebb, minőségi munkára is. Kifejtette, hogy a jövőben is fontos szerepük lesz a házgyáraknak, de megújulásuk elengedhetetlen. Lakásépítés, -fenntartás A lakosság alapellátásán belül mindig központi helyet foglalt el a lakásépítés, a lakás- helyzet javítása. A megyei program az 1981— 1985. évekre 34 ezer magánerős és közel 4 ezer állami lakás felépítésével számolt. Az eddig eltelt 3 év alatt 20 723 lakás épült a megyében, az öt évre előirányzottnak valamivel több, mint a fele. A lakásépítkezések erőforrásonkénti összetételében — a népgazdasági céloknak megfelelően — változás következett be. Az állami pénzeszközök mérséklődése miatt évről évre csökkent az állami lakások száma; a három év alatt együttesen az összes lakások 8,7 százaléka épült központi forrásból, ezen belül 1983-ban már csak 4 százaléka. Ennek kiesését a magánerős, építkezések csak részben tudták pótolni, amelyben szerepe volt egyebek között az alábbi kedvezőtlen tényezőknek is: — A telepszerű többszintes magánlakásépítkezésekhez szükséges területek előkészítése — mivel a megye településein alig áll már rendelkezésre beépítetlen állami terület — a kisajátítások miatt elhúzódik. A kisajátítási költségek igen magasak, megszűnő lakásonként 500— 600 ezer forintra rúgnak. — A megyében jelenleg rendelkezésre álló mintegy 13 ezer telek sem mennyiségben, sem területi eloszlásban nem tudja kielégíteni a családiház-építési igényeket. A tervidőszak még hátralevő éveiben 7000—7300 új építési telket' kellene kialakítani-, elsősorban az agglomerációban és . a várpsokban-r Az építőányagókon' belül továbbra is ellátási gondok jelentkeztek, az elmúlt évben például tetőcserépből, nyílászárókból, tetőszerkezeti faanyagokból, kisméretű és ikersejttéglából. Emellett ezek árának emelkedése még további terheket ró a lakosságra. A lakásépítéseket‘a megyében változatlanul a nagyfokú koncentráció jellemezte. Az elmúlt 3 év alatt a lakások több mint fele a budapesti agglomeráció településeiben épült. Az állami lakások nagyobb része a városokban, valamint egy-egy nagyobb községi lakótelepen valósult meg. A magánerős építkezés a városok közül Érden és Dunakeszin a legjelentősebb, az előbbiben főleg családiházas, az utóbbiban a telepszerű többszintes a meghatározó. A községek közül ilyen forrásból viszonylag nagyobb számú lakás Sziget- szentmiklóson, Budaörsön, Monoron és Dobáson épült. A megyében továbbra is a hagyományos családiház-építés a jellemző, az igények is egyre inkább ebbe az irányba tolódnak el. A VI. ötéves tervidőszak eddig eltelt három évében 2471 lakás szűnt meg, a tervezettnek alig egynegyede, közülük mintegy 2 ezer lakást a községekben számoltak fel. így a megye lakásállománya 5,8 százalékkal haladta meg az 1980. évit. Javult a laksűrűség is, de még mindig rosszabb az országos átlagnál. A megyében a népességszámhoz viszonyított lakásépítés országos átlagot meghaladó mértékű volt, így a lemaradás valamelyest mérséklődött. A mutató értéke még mindig az agglomeráció településein a legkedvezőtlenebb. Az 1981—1985. évekre 3141 tanácsi lakás felújítását, korszerűsítését irányozták elő. Az első három évben ebből 1789 lakást újítottak fel. 160 millió forint felhasználásával. A felújítási tevékenység összetétele azonban eltér a tervezettől, a 35 évnél • régebben épült lakóházak felújításánál lemaradás volt, a terv kétharmad részét teljesítették, ugyanakkor a tervezettnél nagyobb az időszerű és a részleges felújítás aránya. A tanácsi lakások közül 882 korszerűsítésére került sor, amelyre 64 millió forintot fordítottak. A tervnek, megfelelően a felújítás nélküli lakáskorszerűsítések voltak a meghatározók. Egészségügy, orvosi ellátás A VI. ötéves tervidőszakban kiemelt feladat a fekvőbetegellátás intézményi feltételeinek további bővítése, korszerűsítése, az alapellátás színvonalának emelése; az orvostudomány és a gyógyászat újabb eredményeinek széles körű alkalmazásával, a szűrővizsgálati rendszer kiterjesztésével. A népesedéspolitikai célok elérése érdekében a gyermekorvosi hálózat és a bölcsődék bővítését tartalmazza a program, de fontos feladat az öregek társadalmi gondozásának, ellátásának fejlesztése is. A társadalmi programban meghatározott célok a bölcsődei és a szociális otthoni fejlesztés kivételével időarányosan megvalósultak. A fekvőbeteg-ellátás javítása érdekében a VI. ötéves tervidőszakban 490 kórházi ágy fejlesztést terveztek. Ennek nagy része az elmúlt 3 évben valósult meg, 1982-ben befejeződött a kerepestarcsai megyei kórház 342 ágyas új épületszárnyának építése. A tervezett 926-tal szemben 954 ágyon gyógyítanak. 1982-ben befejeződött a nagykőrösi 157 ágyas kórház átszervezése. A ceglédi kórház részeként egy 120 ágyas kihelyezett belgyógyászati osztályt hoztak itt létre. A Semmelweis Kórház rekonstrukciójának keretében épül egy új 120 ágyas épületszárny, üzembe helyezése 1984-ben varható. A megye kórházi ellátottsága a fejlesztések ellenére is elmarad a szükségletektől. A rendelkezésre álló 3500 fővárosi kórházi ágy figyelembevételével az ellátottság közepe* színvonalú. Átadták 1981-ben az V. ötéves tervidőszakban megkezdett 17 munkahelyes dabasi és a 8 munkahelyes pilisvörösvári szakrendelőt. Befejeződött Érden és Dunakeszin a szakrendelő Intézetek bővítése. Terven felül szükségessé vált — Vecsésenés Nagykőrösön — egy 8, illetve 17 munkahelyes rendelőintézet létesítése. A vecsési rendelőintézet már működik, a nagykőrösi építése pénzügyi nehézségek miatt eltolódik. A megyében mindössze két település (Cegléd és Vác) szakrendelőintézete rendelkezik saját kórházi háttérrel. Az egészségügyi alapellátást biztosító körzeti orvosi hálózat javítása érdekében a VI. ötéves tervidőszakban 20 általános és 14 gyermekorvosi körzet kialakítását tervezik. Az általános orvosi körzetek száma az 1980. évi 371-ről idén január 1-ig 384-re emelkedett; új körzetet szerveztek többek között Százhalombattán, Érden, Gyáloh. A gyermekorvosi körzetek száma az említett időszak alatt 14- gyel növekedett, 1983 végén a számuk már 103 volt, annyi, amennyit 1985 végére terveztek. A fejlesztések ellenére az egy körzeti orvosra jutó lakosok száma Pest megyében 1983-ban 2039 volt. több az országos átlagnál. A teljes körű ellátás megvalósítása érdekében a VI. ötéves tervidőszakban 15 új községi fogorvosi körzettel számoltak. A tervezett körzetek közül 12-ben már rendelnek. Jelenleg a megye 171 községe közül 113-ban van helyben fogorvosi ellátás. A kisebb lélekszámú települések lakosságát a szakrendelő intézetek, illetve összevont fogorvosi körzetek látják el. A tervidőszakban — meglevő épületek átalakításával és bővítésével — 250 szociális otthoni ágy megvalósítását' tervezték. Az érdi 25 személyes szociális otthon átadására 1982-ber^ került sor, valamint ebben az évben vette át a megyei tanács az Egészségügyi Minisztérium 105 személyes visegrádi szociális otthonát is. A tervezett bővítések közül Szádén a meglévő otthon 30 ágyas bővítése már megkezdődött. A tervidőszakra előirányzott többi fejlesztés megkezdésére különböző problémák miatt eddig még nem került sor. Az e területen meglevő feszültségek — az idős korúak számának növekedése miatt — várhatóan tovább fokozódnak. A bölcsődés korú gyermekek száma évek óta csökken, de mivel a megye bölcsődei ellátottsága jóval elmaradt az igényektől, a VI. ötéves terv — az áthúzódó beruházásokkal együtt — 1040 új bölcsődei hely megvalósítását tartalmazza. Ebből 700-at az agglomerációs településeken, 28Ó-at. a középfokú és 60-at az áísófokü központokban terveztek átadni. A bölcsődei helyek száma az elmúlt három évben 580-nal növekedett, míg a bölcsődés gyermekek száma lényegében nem változott. Uj bölcsődéket elsősorban a budapesti agglomerációs övezetben adtak át, többek között Érden, Kerepestarcsán, Gyálon, Törökbálinton, Halásztelken. A bölcsődével rendelkező települések száma az 1980. évi 49-ről 52-re emelkedett, de még mindig 12 — ötezer léleknél nagyobb népességű — községben nincs bölcsőde. Általános iskolai helyzet Az 1970-es évek első felében született nagylétszámú korosztályok iskolába lépésének hatására már az V. ötéves terv során 15 ezerrel, a VI. ötéves tervidőszak éveiben pedig várhatóan további 13—14 ezerrel növekszik az általános iskolai gyermeklétszám. A budapesti agglomerációs övezetben a bevándorlások magas száma Is hozzájárult a iskolás korúak arányának jelentős emelkedéséhez. A feszültségeket tovább fokozta a meglevő általános iskolai hálózat elavultsága, korszerűtlen állapota. Mindezekre tekintettel a megyében már az V. ötéves tervidőszakban is kiemelt feladat volt az általános iskolai intézményhálózat bővítése. Ebben az időszakban többek között 844 tantermet létesítettek, amely következtében számos elavult, tanításra alkalmatlanná vált helyiséget meg lehetett szüntetni. Az ellátottság — a jelentős erőfeszí lések e.lanére — a teirv- iaoszaiK végén változatlanul az országos átlagnál kedvezőtlenebb volt. Éppen ezért a.„VI ötéves tervidőszaki társadalmi program, óéiul tűzte ki, hogy az. általános iskolák személyi és tárgyi feltételei a tanulólétszám növekedésével arányosan tovább javuljanak, az ellátottság területi különbözőségei mérséklődjenek, a jelenlegi ellátási színvonal általában megőrizhető legyen, illetve néhány területen előrelépés is történjen. Az általános iskolai kormányprogram VI. ötéves tervidőszaki megvalósítására 1,5 milliárd forintot irányoztak elő. A nagylétszámú iskolaköteles korosztályok iskolába lépésével azonban olyan mértékben éleződtek a már meglevő feszültségek, hogy több intézkedéssel gyorsítani kellett a kormányprogram végrehajtását. Ennek hatására az első három évben az előirányzottnál több pénz felhasználására került sor, ami közel 1 milliárd forintot tett ki. A VI. ötéves tervidőszak során 625-tel kívánták a tanteremállományt növelni. Az elmúlt három évben 335-tel bővült a tantermek száma. Űj iskolát adtak át például Pomázon, Vecsésen, Nagykőrösön, Pilisszentivánon, Érden, Dunakeszin, Budaörsön és Zsámbékon. Sok iskolánál bővítéssel hoztak létre új tantermeket. Ennek ellenére több helyen más, nem osztálytermi célra épült helyiségeket is igénybe kellett venni. Az 1980/81-es tanévben az osztálytermi célra használt helyiségek 9,5 százaléka, az 1983/84-es tanévben 9,1 százaléka szükségtanterem volt. A tervidőszak elején a tanulók 42 százaléka váltakozó rendszerű oktatásban részesült. Az időközben belépő fejlesztések hatására ez az arány 33 százalékra csökkent. A program 1985-re az általános iskolások közel felének napközis elhelyezését, 110 napközis terem létesítését tartalmazta. A csak napközis célokat szolgáló helyiségek száma jelenleg 293, mindössze hárommal több, mint az 1930/81-es _ tanévben. Az általános iskolás tanulók 36 százaléka jár napközibe, szám szerint 26 százalékkal többen, mint három évvel korábban. A napközis csoportok többségének nincs önálló napközis terme, erre a célra többnyire a tantermeket veszik igénybe. Gondot okoznak a konyhák és az ebédlők, nagyon zsúfoltak. A napközi otthoni fejlesztés hiánya éppen ott jelentkezik fokozottabban, ahol az iskolai oktatás alapvető feltételei is rosszabbak: a megye városaiban és a budapesti agglomeráció településeiben. Javuló életkörülmények összefoglalva az eddigieket, megállapítható, hogy a nehezebb gazdasági helyzet ellenéire az elmúlt időszakban is tovább javultak a megye lakosságának életkörülményei. A korrpány céljainak megfelelően az erőket a megyében is a kiemelt programok teljesítésére összpontosították, de még így sem sikerült a megye valamennyi településében és társadalmi rétegénél az elképzeléseknek megfelelően előrelépni. Elsősorban a rendelkezésre álló beruházási és pénzügyi keretek szűkössége miatt változatlanul jogos igények maradtak továbbra is kielégítetlenül, amelyek megoldása az. elkövetkezendő időszak fő feladatát képezi. Ládához, lámpához. Fémlábakhoz, veszélyt jelző lámpákhoz is készülnek lém alkatrészek a PEFÉM II. sz. fémipari gyáregységében, Sződligeten. A képen a présműhely jellegzetes berendezési tárgya, a hatalmas présgép és kezelője, Földesi Zsuzsa látható, aki éppen a veszélyt jelző lámpákhoz készít alkatrészeket. Trencsényl Zoltán felvétele i
