Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-10 / 135. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 135. SZÁM 1981. JÚNIUS 10., VASÁRNAP A köpcös ember már kivö­rösödve magyarázott. . — Azt ugyan nem érik meg, arra mérget vehet. Riga mo­ped legyek, ha befizetem. Ha letiltják, hát letiltják. Még hogy pótfűtés — sziszegte in- duiattal, s mint akit üldöznek, rohant fel a lépcsőn, hogy va­lami hűtött sörrel csitítsa meg­tépázott idegrendszerét. A felesége csak legyintett: — Várok pár percet, hadd dü­höngje ki magát. Ez van... pótfűtés, pótfűtés — motyogta a grádicsot taposván. Indulatok Mert hát valóban a pótfű­tésről van szó. A lakótelepi embert balsejtelmek gyötrik, tán még ki is ül arcára a ve­ríték, ha a postaládában ko­torászva hivatalos stemplivel cirkalmazott borítékra lel. Hajaj, üzen a hivatal, itt me­gint fizetni kell. Előérzete ez­úttal sem csalt, hiszen néhány nappal ezelőtt a ceglédi Vd- rosgazdálkodási Vállalat bo­csátotta útjára formanyom­tatványát. A szabvány levél pusztán egy helyen különbö­zött. Ki ennyit, ki annyit lesz szíves befizetni a mellékelt pasztellzöld csekken. A pótfű­tés miatt. A pénzes posta valamivel több, mint ezer háztartást, fogyasztót érint. Kár lenne azt állítani, hogy a vállalat nagy összegeket követel. Nem. Az a család például, amelyik egy 54 négyzetméteres alapterületű lakást vallhat a magáénak, mindössze 222 forintot fizet. Egy kisebb fajta szerelésért elkérnek ennyit, néhány per­ces munka után. És mégis. Mégis a lakók a telefon után nyúltak, dörgedelmes levelet írtak, aláírásokat gyűjtöttek, rögtönzött kupaktanácsokban gerjedtek éktelen haragra. Mégis: a vállalat intézkedését átlagon felüli feszültség, fel­háborodással vegyes ellenállás fogadta. Fogaik közt szűrték a jelszót: nem fizetünk. — Mikor értesültek a ked­vezőtlen közvéleményről? — Amint az első s-á^lák el­jutottak a fogyasztókhoz — mondja Túri László, a Város­gazdálkodási Vállalat igazga­tója. — Sokan azzal az indulat szülte elképzeléssel állítottak be hozzánk, hogy most majd ránk borítják az asztalt. Né­hány perces beszélgetés folya­mán, józan érvekkel sikerült bebizonyítani, hogy követelé­sük korántsem jogtalan. — Ha jól tudom, április de­rekán véget ér a fűtési idény. — Igen, április 18-án mi is leálltunk. — És akkor jött a pótfű­tés... Mit tartalmaz ez a fo­galom? tDarű után ború — Ha három napon keresz­tül a napi átlaghőmérséklet 12 fok alá süllyed, nekünk újból be kell gyújtanunk a kazáno­kat, hogy a központi fűtéses lakásokba eljusson a felmele­gített víz. Induláskor a lehűlt víztömeg felhevítése jár na­gyobb költséggel. A Meteoro­lógiai Intézet tájékoztatói alapján nagyjából tudjuk, hogy milyen idő várható, de emellett mindkét fűtőmű nap­jában négyszer rögzíti a hő- mérsékleti adatokat. Egy, hét, tizenhárom és huszonegy óra­kor. lnnék az átlaga dönti el, hogy indokolt-e a fűtés vagy sem. — A vélemények egyik cso­portja szerint a pótfűtcsi, vagyis az április 20-tól május 2-ig terjedő időszakban nem is egy olyan nap akadt, me­lyen a hőmérséklet megha­ladta a 12 fokot. S önök most mégis kasszíroznak. — Valóban igazuk van azok­nak, akik ezt állítják. Április 23-án például 13,2 fok, 26-án 12,55 fok és május 1-én pedig 12,45 fok volt a napi négy mérés átlaga. A dolog másik oldala így fest: 24-én 9,8, 27- én 6, 8 fokot mértünk. Azaz, ha a derűsebb napokon abba­hagytuk volna a fűtést, a rá következőkön minden bizony­nyal a hideg miatt hibáztatták volna a válialatot. A fűtés be­fejezésekor légteleníteni kell az alközpontokat, ezt elvégez­ni, majd újból elindítani a fo­lyamatot, bizony időbe telik, s rettenetesen drága, de leg­alábbis gazdaságosabb, ha nem zárjuk el a kazánt. — Mennyi egy átlagos mé­retű lakás havi fűtési átalány­díja? — Egy 47 négyzetméteresé 238 forint. — S mennyire taksálták a pótfűtését? — 190 forintra. Meglehet, hogy a két összeg közötti cse­kély különbség gerjesztette az indulatokat. Csakhogy míg az átalány egy kedvezményes fi­zetési forma, amely az adósság törlesztését havi részletekre bontja, vagyis a télen igény­be vett szolgáltatást még nyár­időben is lehet törleszteni, ad­dig a pótfűtési díjat egy ősz- szegben kértük. Tehát, ha a 238-at és a 190-et vetjük ösz- sze, eleve téves következtetés­re jutunk. Per nélkül! — Aki nem fizet, a bírósá­gon találja magát. Nagy peres­kedésre számítanak? — Remélem, hogy egyálta­lán nem kell ehhez az eszköz­höz folyamodnunk. Eddig még mindenkivel sikerült szót ér­teni. V. S. Kézzé!, lábbeli á nőknek piáin ment Labdarúgás: a megyei ifjú­sági bajnokságban a Ceglédi VSE folytatta jó szereplését. A Tápiószentmártonban elért döntetlen után a Bag ellen biztos győzelem következett. Ceglédi VSE— Tápiószenímárton 1-1 (1-1) CVSE: Kenyó — Hegedűs, Karai, Pusztai, Török — Nyá­ri, Dankó, Darázs — Pálfalvi, Gyulai, Hamar. Sikerült vezetést szerezni a keményen játszó Tápiószent- márton otthonában, de a re­mélt diadal végül elmaradt, mert szünet után nem sikerült a helyzeteket értékesíteni. Góllövő: Gyulai. Jók: Darázs, Török, Gyulai. Ceglédi VSE—Bag 4-9 (3-0) CVSE: Szőke — Hegedűs, Karai, Nyári, Török — Tóth, Dankó ((Vég), Darázs (Halmi) — Gyulai (Fodor), Hamar, Pálfalvi. A CVSE végig nagy fölény­ben játszott, a két együttes közötti különbséget nem is fe­jezi ki hűen a gólkülönbség. Góllövők: Gyulai, Tóth, Ha­mar, Pálfalvi. Jók: Darázs, Török, Gyulai, Pálfalvi. Kézilabda: a megyei női bajnokságban eddig váltakozó sikerrel szereplő Ceglédi VSE jól hajrázik, hiszen a két leg­utóbbi találkozóját egyaránt megnyerte. A Tápiómente el­len idegenben szerezték meg a bajnoki pontokat. Ceglédi VSE— Tápiómente Tsz SK 18-9 (8-4) A jó csapatjáték mellé a ka­pus Szenczi kitűnő teljesítmé­nye is párosult, így a vasuta­sok győzelme egy pillanatig sem forgott veszélyben. Legjobb góldobók: Bencsik (5), Molnár (4), Varga és Kö- rösztös (3—3). Ceglédi VSE—Gödöllő 20-15 (12-7) Már az első félidőben eldőlt a találkozó sorsa. A ceglédiek ekkor öt gólos előnyt szerez­tek, ami meg is maradt a ki­egyenlítettebb második játék­részben. A legtöbb gólt, ötöt, Molnár és Bencsik szerezte. A két kapus mellett — Her­nádi és Lesti — Molnár és Győr érdemel dicséretet játé­káért. U. L. Érezhetően telített a piac már június elején. Egyre több terményt, jószágot kínálnak, s vevő is akad jócskán, de mégis magasak az árak. En­nek vannak közgazdasági és természeti összetevői. Először is a hideg, ami még a fóliás kultúrákra is kedvezőtlenül hatott. Fáztak a palánták, száraz volt a talajuk. Amit pe­dig szabadföldi helyre ültet­hettek, az sem fejlődött a kí­vánt mértékben. Természetesen, amit ve­szünk, az mindig drága, s amit kínálunk, olcsó. De komolyra fordítva a szót: valóban maga­sak az árak még mindig a ceglédi piacon. Az uborka ki­lója is alig akar 40 forint alá süllyedni, és igen sokat kér­nek még mindig a paradicso­mért, a paprika sem mondható még olcsó zöldségnek. A karfiolok kisebbek a kí­vántnál, a karalábé megfelelő lenne, de 5—6 forint darab­jáért, sok. Káposzta alig akad, ezért a kelkáposzta 30 forintos ára még elfogadható. A korai burgonyát az ápri­lis végi fagyok nagyon meg­nyomorították, nem minden esetben tud a krumpli újra hajtani, így a fagykár a ve­tőanyag pusztulását okozhatta. Az újabb ültetés azonban te­temes időveszteséggel járt, a kilónkénti 40—50 forintra ez a magyarázat. A borsó sem igyekezett a lemaradást csökkenteni, az el­ső hüvelyek következésképp tényleg szép summáért kelnek. Retek még mindig van, már nem a hónapos piros retek, ha­nem inkább a jégcsap retek kapható. A túl nagy retektörzs előnytelen, mert azokban már megindult a pudvásodás, s ez üregek egyre nőnek, vagyis kevésbé értékes a zöldség, fér- gesedik is. A korai cseresznye elég tarka színű, mert rossz idő járt az érésre, és ilyenkor még különben is vízizű szokott Szofcormenta íssssfer Isi veri a ügeti erkélyt Szállásra váj* ® gyógyult turul Pozsonyligetfalu meg Cegléd között irdatlan a messzeség. Bizony, ha nem kilométerek­ben, de évtizedekben, útvesz­tőkben, kitérőkben számoljuk. Ha egy életút vezet ide. A ceglédi Kossuth Múzeum emeleti műhelyében márvány- tábla fölé hajol Kallós Elek. Finom műszerrel nevek betűit mélyíti a kemény anyagba. Hajdani hősi halottak nevét, a tápiógyörgyei emlékmű szá­mára. Pozsony külső fertályában született 1911-ben. Atyájától, a pénzügyi szakembertől nem­igen örökölhetett kézügyessé­get. Már gyermekkorában vonzotta a megformált anyag, gyakorta megállt a pozsonyi Mária Terézia-szobor előtt, követte formáját, csodálta szépségét. tiársístai^gás — Apám vöröskatona volt, érthető, hogy szét is hullott a család 1919-ben, s csak ké­sőbb találkoztunk Marosvá­sárhelyen. A 'középiskolát már itt jártam ki — meséli Kallós Elek. — Nyaranta a bútor­gyárba mentem dolgozni, fa­ragtam, alakítgattam a fát. Ott is fogtak faszobrászta- noncnak, majd segédként sza­badultam. Az 1928-as év már Budapes­ten, az Iparművészei Főisko­lán találja őt, ahol a szobrá- szatot próbálja ellesni meste­reitől, Mátraitól és Simaytól. A közbejött kétévi katonásko­dás után Lux Elek tanszékén fejezi be az iskolát. Ballagás előtt, persze, valamit fel kel­lett mutatni, amiben összeg­ződik a megszerzett tudás. Az események szerencsésen találkoztak. Kallós Elek elin­dult s harmadik díjat nyert azon a pályázaton, amelyet haditengerészeti emlékmű ter­vezésére írtak ki. A pénzmag, ami jutalomként a zsebébe vándorolt, éppen fedezte a vizsgamunka költségeit. A hársfába faragott oltárreliefet a borsodnádasdi templomban helyezték el. — Dá még nem ért véget a diákélet — folytatja —, hiszen beiratkoztam a Képzőművé­szeti Főiskolára is, ahol 1943- ban végeztem. Ezután egy rö­vid vésnökgyakornoki időszak következett az Állami Pénz­verőben, amit á háború szakí­tott meg. 1946 márciusában érkeztem haza hadifogságból. — Az újjáépítés adott ne­kem is bőven munkát. Első­ként a pesti Magyar Kereske­delmi Bank épületének hely­reállítása kínált kenyérkereső feladatot. Később itt is a bel­ső szobrászati munkákat bíz­ták rám. Jellemző, hogy há­rom puttót 23 kiló zsír napi áráért faragtam meg. 1950-ben állásba került a Dekorációs Vállalatnál. Vá­rosdíszítéssel, környezetalakí­tással, kiállítások rendezésével foglalkoztak. Némi mosollyal megtoldva efnlíti Kallós Elek azoknak a mozgalmi szemé­lyiségeknek a nevét, akikről lenni. Köszméte nagyon kevés van, bizonyosan többen is ven­nének, ha lenne. Igaz, az ára kifejezetten mérsékelt. Zöld­hagyma és kapor is bőségesen pihen a piacon, de mert ko- vászolni még drága az uborka, inkább csak kaporszósznak veszik. A melegebb és csapadékos idő meghozta a gombákat, akácpereszke, hatalmas kala- pú őzlábgombák, fűszergomba, kevés laska a vasárnapi kíná­lat. Van vevő is, (mert egyre több ceglédi kedveli ízüket. A rántott őzlábgombánál nem kell finomabb étel. Az akácpe­reszke kénsárga fedőszíne lát­ványnak sem utolsó. A sziki csiperke sem hiányzik a vá­lasztékból, fiatal húsa nagyon kemény és fajsúlyos. Változatos a palántakíná­lat is, főleg karfiolt, karalá­bét, kései paradicsomot, né­hány tápkockás dinnyét látni. Ennél több azonban a virág, mind cserepes, mind vágott formában, könnyű a választás. A rózsák, gerberák, kálák az elsők között találnak gazdára. Az egyik kertésznél szép szal- viák díszelegnek, s ha így ma­rad az idő, hamarosan virá­gozni fognak. Surányi Dezső ebben az időszakban 3 méter magas szobrokat kellett készí­teniük. A soron következő, egyben utolsó munkahelye a színházak központi műterme volt, ahol megrendelésre ké­szítették a különféle díszlete­ket, színpadi kellékeket. Colyónyoniok — 1975-ben mentem nyug­díjba, ekkor kerültem kapcso­latba Cegléddel. A feleségem idevalósi. Persze, hamar meg­tudták, hogy szobrász vagyok, s jött is az első megrendelés. Úgy gondoltam, van idom s erőm ahhoz, hogy társadalmi munkában hozzájáruljak a város esztétikai arculatának formálásához. — Kezdő lépésként a rend­kívül rossz állapotban levő Szentháromság szobrot élesz­tettem újjá. Nehéz volt, hi­szen még csak egy fénykép se akadt az eredetiről. Aztán a városszépítő polgármester, Gubody mellszobrát vettem kézbe. Tizenkét golyóütötte Hétről hétre figyelemmel kísérhettük a téli uborkasze­zon után hagyományosan fel­gyorsuló tavaszi úttörőverse­nyek eredményeit. Évek óta kellemes és nagyon fontos színfoltja, területe az úttörő- sport a sportmozgalmunknak. A külsőségeiben és tartalmá­ban is színvonalas városi, kör­zeti versenyek megyeszerte hí­resek. Külön öröm számunkra, hogy a gyermekeinkkel való gondos foglalkozás a sport te­rületén is érvényesül. Köszön­hető ez pedagógusainknak, el­sősorban a testnevelő tanárok­nak. A helyi rendezvények lebo­nyolításán túl a szervezők megbecsüléseként évről évre több megyei döntő is Ceglé­den, Abonyban zajlik. Az út­törőversenyek irányítói Né­meth Lajos és Szabó Dezső testnevelők, akik lelkes mun­kájukkal meghatározói a gon­dos szervezésnek. A gyermeksport eseményei­nek legfontosabb házigazdája a Ceglédi VSE, mely példamu­tató együttműködési készség­gel ajánlja fel létesítményeit. Természetesen a szervezési si­kerekhez úttörő sportolóink eredményei is hozzájárulnak, melyeket testnevelőink és sportegyesületi edzőink közös munkája segít elő. Egy-egy ki­ugró siker — a ceglédi Tán­csics iskola atlétikában, a jász- karajenői iskola tollaslabdá­ban stb. — után elmondhat­juk, hogy az 1983—84-es év kiemelkedő. A ceglédi Mészáros Lőrinc iskola 24 tanulója öt sportág­ban jutott az országos úttörő­olimpia döntőjébe. Asztalite­Rutir.cs csemeték Néhány nappal ezelőtt han­gulatos ünnepség színhelye volt a ceglédi művelődési köz­pont nagyterme. Otthont nyújtott a Táncsics-estnek, melyben az iskola diákjai szá­mot adtak egész évi munká­jukról, a különféle pályázato­kon, versenyeken elért ered­ményeikről. A megfogyó tradíciók korát éljük; ezért is szép kezdemé­nyezés az évente megrendezett est, amely ezúttal is méltán vonzott több száz szülőt és ér­deklődőt. A változatosan szer­kesztett műsorban ízelítőt kaphattak a kórusok, az elő­adói szakkör, az irodalmi szín­pad, az egy osztályból verbu­válódott furulyazenekar és a néptánccsoport munkájából. A gyerekek felszabadultan, vidáman» mondhatni rutinosan szerepeltek. Az alsó tagozato­sok közül név szerint is emlí­tést érdemel Fábri Orsolya nyomot kellett róla eltüntetni. — Cegléden ólomlábakon jár a műemlékvédelem. Tu­dom, mostanában ilyesmire lehet a legkevesebbet költeni, de van néhány feladat, ami nem tűr halasztást. Ilyen volt például az első világháborús emlékmű restaurálása. Apró lépés, de fő, hogy sikerült megtenni. Időközben már a roncsolt turulmadarat is meg­gyógyítottuk kint, a KÖZGÉP- nél. Remélem, rövidesen visz- szakerül a helyére. A terv kész Kossuth pozsonyi erkélye jelenleg a Szabadság téren áll. Eső veri, szél porlasztja, idő repeszti. Tetejébe, mint feszes terítő, zöld moha ka­paszkodott. Kallós Elek is ezen töpreng el gyakorta. Fényké­pet mutat: a helyreállított er­kély makettje. A terv már régóta kész. Vajon meddig fog még agonizálni a műem­lék? Varga Sándor niszben Orosz Tamás 8., bir­kózásban Czigony Tamás 3. helyezett lett. A nyári döntő rangos mezőnyének résztvevői lesznek Zánkán (Szabó De­zső, Forgách Ferenc, Tóth Já­nos vezetésével) az alábbi csa­patok. Úszásban: Vámosi Nán­dor, Zellei Zoltán, Ladányi Já­nos, Bálint István, Nagy Bé­la, Palcsó Attila. Tornában: Kása Tibor, Kása Zoltán, Csű­ri Tibor, Kecskeméti Zoltán, Stadler Zsolt, Nagy Róbert. Atlétikában: Arany Zsolt, Da­rázs Tamás, Zápor Miklós, Orosz Tamás, Hován Sándor, Hídvégi Dénes. A döntőre jú­nius 17. és 24. között kerül sor. A mérlegkészítésből a leány tornászcsapat sem maradhat ki, amely a megyei úttörőel­nökségtől az év legjobb csa­pata díját kapta. A Polgár Gyuláné vezette együttes tag­jai Ecseri Cecília, Pető Mó­nika, Randos Gabriella, Sághi Tünde a debreceni döntőn a III. helyet szerezték meg. A Mészáros-belieken kívül Helik Csaba, Sedró István, Szabó Anna dánszentmiklósi, Pipicz Katalin jászkarajenői tollaslabdázók is résztvevői a Balaton-parti döntőnek. P. I. llefveszéfyes Értesítjük a lakosságot, hogy a ceglédi köztemető elektromos hálózatát 1984. jú­nius 8-án 15 órakor feszültség alá helyeztük. A vezeték érin­tése, megközelítése tilos és életveszélyes. Sajgál Tamás, a DÉMÁSZ osztályvezetője II/z. osztályos tanuló szép versmondásáért, Mohos Tibor III/z. osztályos tanuló tehetsé­ges, kedves komédiázásáért, András Ildikó IV/z. osztályos tanuló tiszta szövegejtéséért, énekléséért. A Garas Kálmán­ná vezette 8/z. osztályos leány­kar ezúttal is a megszokott magas színvonalon szerepelt. Köszönet illeti a műsort összeállító osztályfőnököket, szaktanárokat, rendezőket: Baranyi Ferencnét (felsős iro­dalmi színpad), Garas Kál- mánnét (8/z. osztály leányka­ra), Kis Istvánnét (néptánc- csoport) és Palatínus Andornét is. Kívánjuk, hogy ez a már évek óta visszatérő, rangos évi számadás követendő ha- nyománnyá érjen. — — th — KSN 0133-2359 (Ceglédi Hitlt Zánkán zajlik a döntő ápréságok nagy versenye Éíjsn hagyománnyá Hangulatos Táncsks-est i I Pis:i áradatok Dideregtek a paSánték Tarka cseresznye és viruló gerbira Pólfíáfési csetepaték iT Is akkor m&jglrkezett a számla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents