Pest Megyei Hírlap, 1984. június (28. évfolyam, 127-152. szám)
1984-06-10 / 135. szám
4 1984. JÚNIUS 10., VASÄRNAP Valóság és illúzió Elaggott tinédzserek adnak egymásnak találkozót a Budai Ifjúsági farkban, l’am sorry — énekli arasznyi szoknyájában Zalatnay Sarolta, s valamennyien sajnáljuk, hogy elmúltak a régi idők. A színpadon Scampolóék játszanak ernyedt hévvel, mi egykedvűen háboi'gunk: Oristea, világos nappal rock and roll! Nem ezért gyűltünk össze, vérpezsdítő zenét akarunk, Nashville Teens-t és Ray Philipset, akinek 17 évvel ezelőtti koncertjén örömtüzek gyúltak a Kisstadionban. Ülünk a teraszon, rántott húst eszünk sült krumplival, uborkasalátával, s mindjárt négy üveg sort rendelünk, mert annál már kényelmesebbek vagyunk, hogy egész este a pincér után koslassunk. Szól a zene, valaki a szomszéd asztalnál a Heti Világgazdaságot olvassa. Dévényi Tibor, aki akkor is, most is a műsort konferálja, kesernyésen megjegyzi: Jung boy! — képzeld, így köszöntött, megismert a Rév Fülöp. — Bár úgy lenne, de hol van már az ifjúság! Tényleg, hol van? Mert akik itt terpeszkednek a teraszon, azok régebben lent szorongtak, ugrándoztak a placcon és semmi pénzért sem jöttek volna fel ide. Ábrándozva nézelődünk, s túlzás volna azt állítani, hogy egyetlen gombostűt sem lehetne leejteni. Lassan besötétedik, kigyúl- nak a fények, kezdődik a koncert. Lábunkkal dobolunk az asztal alatt, családanyák és apák hajolnak át a korláton. Jó a zene, friss és kemény. Ray Philips érces hangja talán a pesti oldalon is hallik, mint a rágógumi nyúlik ide-oda sovány alakja, jeleskednek a maga köré gyűjtött fiatal muzsikusok. Bo Diddley, Chuck Berry, Elvis Presley, a Rolling Stones nagy slágereitől remegnek a hangfalak, mellettünk Som Lajos kopogja a ritmust. Kezdjük jól érezni magunkat. Gyerünk le oda a sűrűbe, ahol már a székeken állnak, tapsra lendülnek a kezek. V betűt formálnak az ujjak! Ott dübörgünk, tapossuk egymás lábát, de már semmi sem számít. Easy Rider — ez csoda, kiáltozzuk, s ott érezzük magunkat Peter Fonda mögött a Harley—Davidson nyergében. Valaki meglök — adj egy cigit — mondja, s jót húz a reklámszatyor mélyéről előkerült pálinkás bütykösből. — Csak a rendezők meg ne lássák — üvölti, majd belefeledkezik a zenébe. Tobacco Road (dohányföldek) — ezzel robbantak be a népszerűségbe, s mi velük együtt énekeljük. A tapsorkán, a sikolyok, a füty- työgés csak két ismétlést tud kicsikarni. Vége. Kábultan sodródunk a tömeggel az öltöző felé, belesünk az ablakon: a febpgnnoU gitáros a fotelban ülve pengeti hangszerét, Ray Philips autogrammot osztogat. Szólunk hozzá, s ő boldogan válaszol: jó koncert volt, de 17 esztendeje mintha lelkesebbek lettetek volna. Na persze, ezen a nosztalgikus esten úgy tűnik, hogy akkor minden jó és szép volt, pedig ugyanúgy bajlódtunk sok mindennel, mint ma. De gyorsan elillannak ezek a gondolatok, mert mi most nem gondolkodni jöttünk, hanem kiabálni, emlékezni és felejteni. Kövess László A Kossuth rádióban hangzik el június 10-én az E!s5 személyben című műsor, amelyben Benke Valéria, az MSZMP PB tagja, a Társadalmi Szemle szerkesztő bizottságának elnöke nyilatkozik életéről és munkájáról Rapcsányi László műsorvezető- riporternek. (MTI fotó: Hámor Szabolcs felvétele — KS) A mozi nem adja meg magát Ha a hegy megy Mohamedhez érdeklődésüknek megfelelően megrendelt filmeket. Szívesen szállítunk tudományos ismeretterjesztőket akár kertbarátoknak, akár szakköröknek, mesefilmeket gyerekeknek, s a filmművészet kedvelői különböző stúdióvetitéseken, sorozatokon láthatják kedvenc rendezőik műveit. Minden film eljut így, kiscsoportos, helyi vetítések során a mondanivalója iránt fogékony közönségréteghez. Ha rugalmasan alkalmazkodunk a különböző ízlésű/ nézők igényeihez, s kihasználva a helyi lehetőségeket, házhoz szállítjuk a filmeket, örömmel fogadják az emberek, s mindenütt emelkedik a nézők száma. — Van-e remény a mozik állapotának javulására a következő néhány évben? — Sajnos, az állami támogatás, amelyből gazdálkodhatunk, évről évre csökken, míg költségeink — bér, SZTK-já- rulék, szállítás, fűtés — egyre növekednek. Kevesebbet fordíthatunk hát a felújításokra, ismét lassulni fog az átépítés, modernizálás folyamata. Igyek- szük inkább a lói bevált, olcsóbb megoldásokhoz folyamodni, hogy eljuttathassuk a filmeket közönségünkhöz. Továbbra is a művelődési házak, iskolák adnak majd helyet a vetítéseknek, s igyekszünk másutt is bővíteni a kihelyezett előadások számát. Az tehát, hogy beszögezték az elöregedett, romos épületek ablakát, nem jelent egyet a mozi megszűnésével. Hiszen a film — különösen a fiatalok számára — nemcsak kultúra, közösségi élmény is, amelyet nem pótolhat a televízió. Márványi Ágnes A Pest megyei Tanács és a csobánkai Bárczi Gusztáv Foglalkoztató Iskola cs Nevelőotthon fájdalommal közli, hogy Koncz Dezső, az intézet igaz- ! gatója, Kiváló tanár, a Mun- | ka Érdemrend arany fokoza- ! fának és Pest megyei Ta- ! nács Alkotó díjának tulajdonosa 1984. május 30-án, életének 56. esztendejében elhunyt. Hamvaszíás utáni búcsúztatása 1984. június 14-én 14 órakor lesz a pomázi temető halottasházában. ★ Koncz Dezső Pest megyében, Aszódon született. 1949-ben szerzett gyógypedagógiai tanári oklevelet. Pályáját a váci Siketnémák Országos Tanintézetében kezdte. 1954 augusztusától haláláig a csobánkai Bárczi Gusztáv hoglal- koztató Iskola és Nevelőotthon igazgatója volt. Életét az értelmi fogyatékos gyermekek nevelése-oktatása ügyének szentelte. Sokat tett Pest megye gyógypedagógiai intézményhálózatának fejlesztéséért, az abban végzett szakmaipedagógiai tevékenység eredményességéért. Tankönyvet írt és tantervek szerkesztésében vett részt. Szakmai munkáját országos elismerés kísérte. Párttag, tevékeny közéleti ember volt. A csobánkai községi tanács tagjaként, a Hazafias Népfront aktivistájaként sokirányú társadalmi tevékenységet folytatott. Koncz Dezső elvtárs személyében Post megye egyik legkiválóbb iskolavezetőjét, pedagógusát, közéleti munkását veszítette el. RA DIÓFIGYELO A századelő varázslatos technikai újdonsága, a milliókat megbűvölő mozgóképszínház hazánkban is hódító útjára indult a húszas évek táján. A jövő csodái iránt fogékony, s némi üzleti szellemmel is megáldott vállalkozók egymás után építették az olcsón megszerezhető illúzió fellegvárait, az apró, fapados mozikat, ahol néhány fillér ellenében csodás, érzelmes történetekbe élhették bele magukat a nézők, megközelíthetetlen, idegen világba nyertek bebocsáttatást A kultúra új hordozója később — a felszabadulás után — a közművelődésben is jelentős szerepet kapott Értékes irodalmi alkotások sokaságát juttathatta el könnyen emészthető formában széles tömegekhez, támpontot, segítséget nyújtott a változó világ társadalmi jelenségei közti eligazodáshoz. A nagy rivális, a televízió megjelenésekor azonban sokan megkondították a vészharangot a diadalútját járó mozi felett. 3cdeszkázott ablakok, -oggyant tető Az ember vizuális élményigényére, kalandvágyara építő filmgyártás azonban nem hagyta magát, egyre újabb teennikai bravúrokkal hódította vissza hűtlen közönségét, bár a forgalmazás a mellőzöttség évei alatt nem kis veszteségeket szenvedett. A mozihálózat bővítésére, illetve a meglevő épületek, eszközök fenntartására nem sok pénz jutott az állami költségvetésből. így történhetett, hogy az elmúlt majd negyven év alatt Pest megyében mindössze három mozi épült, ellenben lényegesen több adta meg magát az enyészetnek, s a roska- dó tetők, omladozó falak közül sok helyen végleg ki kellett költöztetni a vetítőgépeket. Ladányi Sándor, a Pest megyei Moziüzemi Vállalat főkönyvelője pontos adatokkal szolgál a filmművészet élvezetének eme rozoga fészkeiről. — A statisztika nem tesz különbséget az egyes, vetítésre alkalmas helyek között, s így 210, előadások tartására használatos helyiséget tartunk nyilván. Ezek közül azonban csak 85 az önálló épület, vagy vetítés céljára használt művelődési ház, eredeti, keskeny- filmes mozi pedig csupán 26 üzemel. Három éve mértük fel épületeink állagát, átlagélet- korukat akkor hatvan évben állapítottuk meg. S bár — a vállalat pénzügyi helyzetének átmeneti javulásakor — hozzáláttunk a tervszerű felújítási munkálatokhoz, több régi mozink nem győzte kivárni a segítő kezek érkezését, s élet- veszélyesnek minősítve be kellett zárnunk őket így járt Isaszeg dicsőséges történelmi múltja emlékét őrző mozijának épülete, amely a hősi időkben még Görgey Artúrnak szolgált harcálláspontul. Nem csoda, hogy a sokat megért falak belefáradtak a gyakori funkcióváltásba. De Szentlörinckáta, Gyömrö, Kartal, Maglód, Kemence, Vá- mosmikola, Dunakeszi s még jó néhány település központjában bedeszkázott ablakokkal, roggyant tetővel árválkodik az egykori filmszínház, melynek felújításáért már nem volt érdemes anyagi áldozatot hozni. Ha még időben hozzáláttak — Gyomron például egymillió forinttal járultunk volna hozzá a rekonstrukcióhoz — folytatja Ladányi Sándor. — De a statikusok megállapították, hogy a falak alap nélkül álltak, csoda, hogy eddig kibírták. Földig kéne lebontani az épületet, hogy helyébe újat emeljünk, s ennek költségeit már nem tudjuk sem mi, sem a tanács fedezni. Kerepes- tárcsán csak a lyukas tető kijavítására készültünk néhány évvel ezelőtt, pár száz ezer forint erejéig. De ha már akadt kivitelező, hozzáláttunk az oszlopok cseréjéhez, a víz, a központi fűtés bevezetéséhez, s három év alatt ötmilliót fordítottunk az épületre. Hasonló alapossággal modernizáltuk mindazokat a mozikat — elsősorban nagyobb településeken, városokban — ahol a befektetés még gazdaságosnak látszott. Cegléd, Nagykőrös, Vác, Monor, Nagykáta, Szentendre, Ráckeve, Szigetszent- miklós lakói már kényelmes, kulturált körülmények között nézhetik az előadásokat. Ahol lehetett, két vetítőtermet alakítottunk ki, egy kisebbet is a stúdióelőadások számára. A rétegigényre •O J J lehet építeni — A vetítések persze nem szünetelnek ott sem, ahol az öreg mozik már üzemképtelenekké váltak — veszi át a szót Rusznák Károly, a vállalat igazgatója. — Hol a könyvtár, hol a művelődési ház, hol az iskola ad helyet, lehetőséget az előadások rendszeres megtartására. Az elmúlt öt év során jelentős mértékben nőtt a kihelyezett vetítéseink szárna. Óvodások, iskolások, szociális otthonok lakói, művelődési házak látogatói várják az életkoruknak, SZEPESI ÉS MEZEY. Az úgynevezett élő adás, az olyan műsor, amikor a szó elhangzásakor már a mi készülékünkben is hallható, mindig magában hordja a meglepetés lehetőségét. Nincs mód az elhangzottakat vágással kozmetikázni, a nyers gondolatokat újrafogalmazni. Kiderül, ha a mondandó csak üres fecsegés, s az is, ha a kérdező riporter tulajdonkeppen nem is kíváncsi a tárgyra, vagy éppen nem készült fel a beszélgetésre. Mindent egybevetve, tehát az ilyen szópárbaj — legyen bármilyen barátságos is a légkör —, vetekedhet egy színházi premier, vagy egy tízmenetes bokszmeccs izgalmaival. Ilyen műsor volt a csütörtök este elhangzott Hívja a 33-43-22-es telefonszámot, melynek Szepesi György, Mezey György és Bitskei Bertalan, a magyar labdarúgás vezetői voltak szereplői. György az adásidő felénél kijelentette, hogy részéről befejezte a műsort, vagy később, amikor hosszas zeneszó jelezte, a riporternek azért kell győzködnie vendégeit, hogy a bennük felgyülemlett indulatok ellenére is folytassák a beszélgetést, ne kelljen idő előtt abbahagyni a műsort. Mégis, téved, aki azt hiszi, csupán a már-már botrányízű momentumok miatt volt számomra emlékezetes ez a másfél óra. A rendkívüli helyzetek ugyanis azt is lehetővé tették, hogy megbizonyosodjunk róla: ezek a labdarúgóvezetők minden apró gyarlóságuk ellenére is olyan emberek, akik szívvel-lélek- kel, tiszteletre méltó lelkesedéssel igyekeznek előrébbtolni a magyar labdarúgás kátyúba ragadt szekerét. MAGYAR UTAZOK. Gyerírószemmel, 1983 Közös gondjainkról A Kossuth Könyvkiadó az idén Is megjelentette Irószemmel című válogatását a mai magyar társadalomról szóló riportokból. Igaz, hogy nem ismert írók mondják el véleményüket a valóságról, hanem főleg újságírók ásnak társadamunk mélyére. Az írói rangot igazán Moldova György képviseli Ártatlan Szodoma című művével. Nem tudom, hogy miért nevezi a kiadó és a szerkesztő ezt a kötetet Iróssemmel- nek, hiszen már nem az, — bár célja semmit nem változott —, mint, amikor a kiadó útjára indította az évenként a könyvnapra megjelenő kötetet. A cél ugyanis az volt, hogy az írók mondják el, hogyan látják társadalmunkban végbemenő változásokat, illetve a valóságban zajló eseményeket. Mára már a kötet szerzői főleg újságírók, akik irodalmi riportjaikban tudósítanak közös gondjainkról. Céljuk az, hogy felhívják az olvasók figyelmét társadalmunk mélyében zajló eseményekre, arra, hogy milyen társadalmi jelenségek kísérik életünket, és milyen körülmények között énül hazánkban a szocializmus. A válogatás, amelyet Ratzky Rita végzett, nem teljes. Miért éppen azokat a riportokat eme'te k: a folyóiratok, heti- és napilapok mélyéről, amelyek a kötetben találhatók, miért nem másoltat? Ez^n is el lehetne meditálni. A lényeg, hogy huszonkét jó riportot olvashatunk az Irószemmel című idei kötetben. A szerzők a maguk módján igyekeztek mondanivalójukat sajátos esztétikai formává sűríteni, a valóságot úgy leitárni, hogy az megmutatkozva mozgósító legyen az emberi gondolat számára. Leghosszabb, legtartalmasabb írás Szűcs Gáboré, aki az elég sűrűn előforduló vasúti szerencsétlenségek okait kutatja a Vigyázz, ha jön a vonat! című tanulmányában. Az írás már akkor, amikor 1983-ban a Valóságban megjelent, vihart kavart. Nagyon sokan szóltak hozzá és mondták el véleményüket az ügy kapcsán a magyar közlekedés gondjairól, problémáiról. Most együtt olvashatjuk Szűcs Gábor írását és a hozzászólásokat. Kertész Péter arról ad hírt, hogy a márkushezyi bányászsze- rencsét'.enség milyen érzelmeket váltott ki a bányászok között, míg K^tasi Ferenc egy magánvállalkozás eredményeit, nehézségeit boncolgatja írásában. Egy vállalkozó fiatalember fogadót nyitott a Duna—Tisza közén, a homoki pusztában, s lovakat tart, hogy kielégítse az idegenforgalom ilyen irányú igényeit. Hétmillió forintjában van eddig ez a vállalkozása a bá'or fiatalnak, de egy napra se tud elszakadni a munkáiétól, lényegében minden fillérje a vállalkozásba megy. Mindent a „termelésnek” rendel alá, maga szűkösen él. Ellenben az a tudat élteti, hogy minden az övé, s amelyet nemcsak maga és családja, hanem az évente ide látogató turisták is élvezhetnek, s számára ez igazán felemelő érzés. Ehhez is lehetne kommentárt fűzni, meg a többi íráshoz is, de egyikhez sincs semmi, még csak egy előszó sem, amelyben a szerkesztő megmagyarázná: miért ezek az írások kaptak helyet a kötetben. Igaz, az írók, szerzők leírják a tényeket, feltárják az okokat, amelyek ilyen vagy olyan formában a szereplőket arra késztették, hogy tegyék, amit tesznek. Vagyis a valóságot tárják az olvasó elé. Maguk az írások önmagukért beszélnek. S ebben van az erejük. Ilyen írás Földest Józsefé is. Az Angyalföldi változások, amelyben szó esik könyvről, tanulásról, pénzről és politikáról, az ember mindennapjáról, arról, hogyan él ma ennek a kerületnek a népe. Érdeme S őket újra olvasni, együtt összevetni és elgondolkodni azon, hogy manapság mi foglalkoztatja az embereket. Gáli Sándor Kezdjük az aktualitásoknál, melyek savát-borsát adták az összejövetelnek. Néhány napja nyert Európa-bajnokságot a magyar ifjúsági válogatott, az „öregek” a szokásosnál jobb formát mutatva döntetlent játszottak Belgiumban, s egy sor bundaízű bajnoki mérkőzés miatt éppen ezen a napon tartott rendkívüli ülést az MLSZ. Szepesi a tapasztalt rádióriporter, de most a labdarúgó-szövetség főtitkára magával hozta a stúdióba a ma már mindenki által ismert szigorú döntés izgalmait, saz afölött érzett keserűséget, hogy a sok-sok munka és jószándék sem újítja meg a magyar labdarúgást. Mezey a mindeddig nyugodt és óvatos szövetségi kapitány most szintén elvesztette higgadtságát, s azzal fenyegetődzött: lemond, ha nem másítják meg az ítéletet. A drámának természetesen csak a csúcspontjait idéztük, de akadt még néhány fordulat, amelyik igazi rádiós csemegévé és emberi drámává avatta Wisinger István műsorát. Például az a pillanat, amikor Szepesi mekkorom olvasmányélményei elevenedtek meg, amikor Martos Eta riporter segítségével az érdi földrajzi gyűjteménybe kalauzolták el a hallgatót. Kalandorok és tudósok, misszionáriusok és kedvtelésből lett világutazó hazánkfiai életének emlékeit mutatja be ez az alig-alig ismert gyűjtemény. Pedig egy- egy ilyen képzeletgyújtó látogatás szülőnek, pedagógusnak megfizethetetlen segítséget adhat ahhoz, hogy meg- kedveltesse a kamaszokkal a földrajztudományt, az olvasást, erősítse a nemzeti érzést. HA MEGHAL VALAKI — a családban. A halál olyan esemény, amelyről nem szoktunk beszélni. Ez az oka. hogy egy-egy családi tragédia sokszor még azzal is súlyosbodik, nem tudjuk mit tegyünk, mit kell elintéznürfk valamelyik szerettünk elmúlása után A témához illő tapintattal, de praktikusan segített az ilyen gondokat megoldani a Petőfi rádió szerdai Bujtás Amália szerkesztette műsora. Csulák András t Elaggott tinédzserek randevúja Rév Fülöp és a rántott hús ISfcianyt SC©ngz §©iső Életről és munkáról
