Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-06 / 105. szám

A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XXVIII. ÉVFOLYAM, 105. SZÄM 1984. MÁJUS 6., VASÁRNAP A mi utcánk. — Ezekkel a szavakkal igen gyakran talál­kozni mostanában, hivatali, baráti és más beszélgetések alkalmával. Előtérben maradt közügy a város képe, nagy dolgoktól a legapróbb részlete­kig. Sokszor elhangzott, hogy Cegléd küllemének alakulása, igaz, függ a ráfordítható fo­rintoktól, ám annál inkább függ attól, hogy lakói valóban igénylik-e a célszerű szépítő változásokat és készek-e sza­bad idejükből, kétkezi erejük­ből továbbra is áldozni erre egy kicsit. Sokemberes feladatok Árokrendezóá, vízelvezetés, járdaépítés, fásítás, járda men­ti kiskertsáv kialakítása, a ki­ültetett facsemeték, bokrok és virágok locsolása, ápolása, a közterületek tisztasága, a ron­gálások megfékezése: megany- nyi „sokemberes” Jeladat. Szervezéséből alaposan kiveszi a részét a város szépítését szorgalmazó társadalmi mun­kabizottság. Segítőjének kell, hogy legyen minden tanácstag, népfrontbizottsági tag, más társadalmi szervezetek tagsága. Az idei tervben és a jövő esztendeiben is a városközpont és a főútvonalak mellett fon­tos feladatok egész sorára épül a Malomtószél rendezé­sének folytatása és a Dohány utca, valamint a húsipar köz­ti terület rendezése. -Ezekben a hetekben mind a két helyen láthatott serényen munkálko­dókat, aki arra járt. A malomtószéli rész nagy terület, legalább 12 hektárnyi Fekvését tekintve elég mély. Rendezési terve szerint foly­nak lépésről .epésre a munká­latok ott. Az úgynevezett dur­va tereprendezés javában tart, jut belőle a jövő eszten­dőre is. Láthatóan mocsaras, zsombékos a rész, ám ha a Jászberényi úti felüljáró felől a CVSE sporttelepe felé tekin­tünk, már látni a nagy mun­ka nyomát. Ez is az elfogadott pályázati terv nyomán valósul meg. Kialakították a szánkózó­dombot, tavaly vízelvezető csa­tornákat húztak. Meg kell em­líteni, hogy sajnos, a télen a domb szinte használhatatlan volt, mivel illetéktelenek tör­meléket hordtak oda, baleset- veszélyessé tették a környéket. Bosszankodhattak azok is, akik a vízelvezető árkot ásták, mert azt is telehordták a környék meg távolabbi városrészek la­kói suttyomban ilyen-olyan hulladékkal, kacattal. Törött üvegtől, bivénhedt táltól a matracig sok minden került oda. Újból kezdhették a kita­karítást. Utakról, vízről A malomtószéli munkálatok anyagi oldalát, ha nézzük, nem titok, hogy pénz csak az anya­gokra jut. A kivitelezést jól szervezett társadalmi munká­val kell megoldani. Fényképező turisták Jövőre ünnepli a Ceglédi Vasutas SE fennállásának 50- ik évfordulóját. Természetjá­róik ugyan később — 1951-ben — alakultak, mégis javában készülnek az ünnepre. — Nincs ebben semmi külö­nös, hiszen sokan fényképez­nek közülünk — tájékoztat Kaczur Pál, a természetbarát szakosztály vezetője. Részt ve­szünk régi egyesületről szóló újságcikkek, dokumentumok gyűjtésében is. A tervek sze­rint négy füzetet adnak ki a múlt nevezetes eseményeiről, melyekben valahol mi is ben­ne leszünk. — Bakanccsal és hátizsák­kal járjuk a természetet. Saj­nos az utazási költségek je­lentősek, de kapunk támoga­tást is. Van, amikor autóbusz- izal visznek messze tájakra, s előfordul, hogy kerékpárral in­dulunk felfedezni hazánk szép részeit. Programunk annyira változatos, hogy mindenki megtalálja benne a kedvére való kirándulást. Idén Dél-Za- la megyei túrát is terveztünk. El szeretnénk lutni a Pilisbe, a Mátrába, a Bükkbe, meg­nézzük Veszprém és Szeged környékének szépségeit is. A program korántsem teljes, hi­szen nem szóltam többek kö­zött az őszi csillagtéréről, sőt a Mikulás-túráról sem. Saj­nálatos, hogy manapság szál­lást. többnyire csak kötelező reggelivel kínálnak. Az is elő­fordul, hogy drágább a kem­ping, mint a faházas szállás. A turisták pedig úgy szeretnék megismerni hazájuk és a nagyvilág szépségeit, hogy sa­játos életmódjukhoz minél ke­vesebb pénzt költsenek. Nem luxuskörülményeket szeret­nénk, hanem minél több lehe­tőséget a több napos turiszti­kához. — A húsvéti ünnepekben szakosztályunk fiatalabb tag­jai az NDK-ban jártak. Évek óta ugyanis csere táborozáson veszünk részt. A túrát — ahol a teljes ellátást vendéglátóink is állták — a közeljövőben vi­szonozzuk részükre. U. G. Várjak a levelezőket A ceglédi Április 4. Közgaz­dasági Szakközépiskola meg­kezdte a levelező hallgatók felvételét az 1984/85-ös oktatá­si évre. Az érdeklődők már jelentkezhetnek a négyéves és — az érettségizettek — a két­éves kiegészítő tagozatra. Tavaly a közművek tervei elkészültek már társadalmi összefogással. Az ivóvízhálózat tervét a PVCSV, a csapadék víz elvezetését a Dél-Pest me­gyei Vízgazdálkodási Társulat készítette el. A szilárd burko­latú úthálózat tervével a KPM ceglédi üzemmérnöksége fog­lalkozott dicséretesen. A kivi­telezésekhez 1 millió forint áll rendelkezésre, társadalmi munkából ennek tízszerese ké­ne forintokban inérve. A rész­feladatok már elkezdődtek. A társadalmi munkákról április közepén tartott a város tár­gyalást, meghívtak 18 olyan vállalatot, akik nehézgépekkel a földmunkákban tudnak segí­teni. A földmunkák május 10-e után fejeződnek be. Fák és fiatalok Látványosan alakul a Do­hány utca környékének képe. Bosszúságot okoz ott is az ér­tetlenség: hiába kinn a tábla, hogy nem szabad szemetet le­rakni, a ceglédiek mégis oda hordják, nem a hulladéktelep­re. A Dohány utca környékén emiatt négyszer kellett a te­rületet tolólappal egyengetni. Mivel a Béke tér korszerűsíté­se folytatódik és a forgalom erre terelődik, terelőutat kel­lett a kórház felől itt kialakí­tani, 700 méter hosszan. Zúza­lékanyagot a MÁV adott hoz­zá, a munkát a ceglédi Lenin TSZ végzi, köszönömért. Az alap kialakítása úgy fél millió forintba került volna A borí­tást az Aszfaltútépítő Vállalat már szerződés és forintok el­lenében kivitelezi. A Juhász Gyula utca és a Dohány utca közti területen a napokban gyerekek serényked­tek, a Török János Mezőgaz­dasági Technikum és Szakkö­zépiskolából. Kétszáz darab piramisnyárfa csemetét ültet­tek el, a Minden fiatal egy fát! akció során. Bár védnökséget vállaltak az ültetvény fölött, remélik, hogy a környék lakói is segítenek abban, hogy cse­peredjenek a facsemeték. Nem árt nekik az öntözés' A ta­nácstagok és utcabizalmiak, akiket értesítettek erről az ak­cióról, biztosan szívügyüknek tekintik szintén a piramisnyár­fák további sorsát. A rendezés ezen a környéken is folytató­dik. A haza szolgálatáért Arany fénnyel csillogó érem A Eakafosműhelyhez sem hűtlen A Haza Szolgálatáért Érdem érem ai‘any fokozatát feisza badulásunk évfordulóján ad ták át Kancsár Antalnak, Ceglédberceli önkéntes Tűzol tó Egyesület nyugalmazott pa rancsnokánajc. A kitüntetéssel együtt századosi rangot uapott a kitüntetett és utóda, Plutzer Lénárd, a jelenlegi parancs­nok is. A részvevők hosszas tapsa bizonyította, hogy meg érdemelték mindketten az elő­léptetést. Ügyes a csapat Kancsár Antal a századfor­dulón, 1902-ben született. Meg­élt két világháborút, s mivel egészségügyi okokból nem vo nult be katonának, a férfikéz nélküli faluban kellett helyt­állnia. Budapesten tanult szakmája szerint lakatos, majd a mestervizsga után lett iaka- tosmester. Édesapjától a ko­vácsszakmát tanulta meg, 1942-ben Ceglédbercelen megalakították a tűzoltóságot, parancsnokának az igen fiatal, de tekintélyes iparosembert, Kancsár Antalt választották. Antal bácsi még ma is ak­tív tagja az önkéntes tűzoltó egyesületnek. Büszkén említi, hogy már többször értek el el­ső helyezést járási és megyei versenyeken. Legutóbb a Tör­teién rendezett járási találko­zó 13 csápata közül bizonyul­tak a legjobbnak, s most vár­ják a meghívót a megyei ver­senyre. Adódik a kérdés ennyiből áll a dolguk? Gya­korlatoznak, versenyeznek, de ha igazi, nagy tűz pusztít a faluban, akkor a ceglédi hi­vatásos tűzoltókat riasztják? — Egy így van jól. Az ő fel­szerelésük, készültségük jóval hatékonyabb, a távolság sem nagy. A riasztást követő ne­gyedórában már a helyszínen is vannak. Régen, amikor le­hetetlen volt értesíteni őket, nekünk kellett helytállni. Ak­koriban nagyon sok tűz volt. A házakat cserép helyett zsúp­födél borította. De sokszor szállt fel a vörös kakas a há­takra!' Közvetlen a falu mel­lett kezdődtek a szét üskertek. Ott évente többször is volt tűz. — Hogyan riasztották a tűzoltókat és a falu népét, ha oltani kellett? — A kisbíró kidobolta, ha baj volt, akkor aztán szaladt mindenki segíteni. . Nagyon összetartó, egymást segítő nép a miénk. Aratás, cséplés ide jén az összes férfit besorolták tűzörségbe. Járőrök figyelték a tűzveszélyes helyeket, mások a templomtoronyból kém1 élték a határt, és ha baj volt, félre­verték a harangot. Mindenki tudta, hogy ez mit jelent. A tűzoltók szaladtak a szertár­ba a felszerelésért, az embe­rek pedig vödrökkel, szer­számokkal rohantak segíteni nekik. — Miből állt a tűzoltók fel­szerelése? — Egy lajt és egy kézierővel működtetett fecskendő volt az egész felszerelésünk. Védő­ruhánk eleinte nem volt, majd később kaptunk sapkát, zub­bonyt. Vannak követők — Hányán vállalták ezt az igen veszélyes és sok tenni­valóval járó társadalmi mun­kát? — 13-an kezdtünk, most 24-en vagyunk. Volt két igen jó emberünik, ők segítettek a legtöbbet: idős Plutzer József és idős Plutzer Léiiárd. Mivel gyakran volt ránk szükség, nem hanyagolhattuk el a fel­készülést sem. Kéthetente gya­korlatoztunk, az újoncokat pe­dig hétköznap esténként ta- nítgattuk. Egész évben készült­ségben voltunk, hisz régen rengeteg bált rendeztek, és farsangkor a házaknál több napos mulatságot tartott a fia­talság. Ilyenkor fokozottabban figyeltünk, mindenütt ott vol­tunk, ahol tömeg volt. — A tüzet eloltották, ha odaértek. A tűz okának kide­rítése kinek a feladata volt? — Hivatalosan vizsgálták ki a tűzeseteket, de mindig tő­lünk kértek szakvéleményt. — Az utánpótlás nevelése nem okozott gondot, úgy vé­lem, hiszen 1924 óta folyama­tosan működik Ceglédberce­len ez az egyesület. De a pa­rancsnok személye fontos kér­dés, Antal bácsi mikor és miért mondott le a parancs­nokságról ? — Négy évtized szolgálat után, betegségem miatt adtam át a parancsnokságot annak az embernek, akit én nevel­tem ki, és ügyességét, buz­galmát látva már a kezdetek­től utódomnak tekintettem. Nem bántam meg, hogy Plu­tzer Lénárdra bíztam a dolgo­kat. Sem 20 éve, sem most nem tudnék nála alkalmasabb személyt erre a posztra aján­lani. Komoly ajánlat — Hosszú szolgálata alatt nem gondolt arra, hogy hiva­tásos tűzoltónak álljon? — Nem. Bár egyszer egé­szen komoly ajánlatot kaptam a ceglédi parancsnokságtól, de én nem lettem hűtlen sem berceli társaimhoz, sem a la­katosműhelyemhez. Ez a hűség ma is tart. A Iakatosműhelybefi javításra váró kerékpárok, zárak társa­ságában dolgozgat a 82 éves Kancsár Antal, aki ha „félre verik a harangot”, ma is tud­ja, mi a dolga, hol a helye. Sá. E. Jászkarajenői jubileum Eseménydús május hava Nem túl gyakori esemény, hogy egy kulturális intézmény negyedszázados munkájáról külön programsorral emlékez­zenek meg. Mint a minap ér­kezett ízléses meghívóból ki­derül, Jászkarajenőn mégis ezt teszik. A helybeliek ez év má­jusában ünnepük a Petőfi Művelődési Ház fennállásának huszonötödik évfordulóját. Ez a hónap gazdag lesz rendezvé­nyekben. íme belőlük néhány. Május 8-án 18 órakor a művelődési házban ..kül- és belpolitikái fórumon találkoz­hatnak a helyoeíiek két újság­íróval, Faragó Andrással és Boross Dezsővel. 15-én délelőtt a kőröstetétleni művelődési házban Kürthy-Papp László és Múzsái András zenés irodalmi összeállításával találkozhatnak az érdeklődők. 25-én 19 órakor kezdődik a jászkarajenői művelődési ház­ban Anday Gyöngyi és Juhász Jácint előadói estje. 26-án 15 órakor a Zene, móka című mű­sornak tapsolhatnak a kőrös­tetétleni gyerekek. Még aznap, ugyanazon órában szintén a gyerekek kedvére elevenedik meg a Cibere királyfi című ze­nés mesejáték Jászkarajenőn. 27-én pedig ónmágáról ad hírt az intézmény: megnyílik a Pe­tőfi Művelődési Ház művészeti szakköreinek kiállítása. Világos a pincében Meggyet magoznak és töltenek literes üvegekbe a Nagykőrösi Konzervgyár ceglédi gyáregysé­gének konzervüzemében. A befőttet nyugati piacon értékesítik. Apáti-Tóth Sándor felvétele Mihál heves vágyat érzett. S minthogy szertelen ifjú le­gény, gyötrő szom j át azon- nyomban oltani kívánta. Am nem holmi régies merevséggel, vonalas egyoldalúsággal, bam­bán, mint a múmia. Épp el­lenkezőleg. Élményt élményre rakva, szíva a közösség friss levegőjét, kortyolva a tudás dús levéből, másokból tölte- kezve s másoknak szakítva önmagából. Hej, hej, pittyegett tekervé- nyeiben egy apró emberke: ha szárnyal egyébként a szellem, összhangra bizonnyal odalenn lel. Vagy úgy, döccent egyet Mihál, s már tudta, ki is je­lölte önnön helyét az ifjúsági klubban, a ceglédi Dózsában, hol lám, tálcán kínálkozott az alkalom. S Mihál dehogyis ha­bozott volna, lelkében új hul­lámok kergetőztek. Ment, ment a lépcsőn le a klubba be. Ne feledjem: nyakon ragadta vi­lágos sörét, enélkül tapodtat se. Meg mint az természetes: az ilyen-olyan hatások, alkal­mas alanyra találva, erősbítik egymást. Betalpalt tehát Mihál a pin­cehelyre, s az úgyszólván tel­jesen üres első sorban elhe­lyezkedett. Jobb lábához, hogy kézre essen, állította kedvenc világosát. Az előadó éppen ar­ról beszélt (színesen, szépen), hogy amaz erdélyi mpgyar irodalomban kik, hogyan, mi­képp alkottak különféle műve­ket. Mihál merőn figyelt, s mert egyazon időben több mindenre futja képességeiből, lázasan kavargó gondolatai a magasabb régiók felé szálldo­gáltak, keze pedig a sörös­üveg irányába haladt. Szen­dén, persze, kicsit szégyellő- sen kortyintott a világosból, ott az első sorban, két lépés­nyire az előadótól, aki épp ar­ról beszélt, hogy... De Mihál­nak szeme se rebbent, nyakát hátra csavarintotta, s két uj­ját csücsörődő ajkaihoz ta­pasztva jelezte bajtársainak: cigarettát kíván. Derék dolog a segítség, kapta is a bűzru- dat, sercent kezében a gyufa, majd a paklit merő önzetlen­ségből tovább hajította szen­vedő cimborájának, ki szintén nikotinért epedett. Mindezt or­ra előtt az előadónak, aki épp arról beszélt, hogy ... Mihál újfent kortyintott kedvenc világosából, szárazra törölte az üveg száját, mert így van ez rendjén; nos ekkor már úgy érezte, gondolatai meg súly osodtak, mint ázott pokróc, s föltétlenül tudatnia kell mindazokkal, kiket mégis mintha Horváth István, Ká- nyádi Sándor, Szilágyi Domo­kos, Hervay Gizella lírája és Illyés Kinga titoktudó verstol­mácsolása kevéssel jobban ér­dekelne. „Erről eszembe jut egy vicc” — nyögte közbe, ám az előadó, aki épp arról be­szélt, hogy ... — a fölvetést megillető türelemmel szabta ki a teremben Mihál helyét, aki nem is vette ezt zokon, el­hallgatott. Mihál kortyra nyíló száján sör futott alá, s mihelyt gyom­ra tócsájába vegyült, a jó ég tudja, miként, de elméje is­mét mozgásba lendült. Kibök­te, na végre kibökte: nem ért: ő, a művésznő, kinek hangját több ízben hallhatta, a múlt­koriban rövid, szőke hajat vi­selt, a lemezborítón meg hosz- szú és barna, ékíti fejét. Gond ez számára, mármint Mihálé- ra, nem is kicsi. Nehezen emészti meg. No meg aztán ol­vasott ő egy könyvet. Olyan téglalap alakú volt, hárman szerepeltek benne és még be­széltek is egymással — nem ismeri valaki? Nem ismerte senki. Közben a fekete korongról mindunton visszhangzott Kányádi Sándor verssora: Vertek-e földbe, mint karót...? V. S. ISSN 0133—2600 (Ceglédi Mfrtap Véresíakék, ha összefognak Megvalósul a rendezési terv Meggyet magoz a konzervgyár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents