Pest Megyei Hírlap, 1984. május (28. évfolyam, 102-126. szám)

1984-05-05 / 104. szám

LUÖI A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA XI. ÉVFOLYAM, 104. SZÁM 1984. MÁJUS 5., SZOMBAT Ruházati bolt tfjszerű érdekeltségi rendszer Sokáig furcsállottam, ho­gyan lehet üzletet tenni a vá­rosközpontból kissé kieső helyre. Megszoktam, megszok­tuk, hogy Gödöllőn sok min­den szolgáltatás a főutcára nyíló üzletekben zajlik. Amíg nincs változás — valaki nem lép egyet — nehéz a megszo­kottól eltérni, gondolatban is. A fantázia persze elengedhe­tő, ám, ha gazdasági, kereske­delmi ügyekről van szó, jobb a realitás, a várható siker kö­zelében maradni. Lehetőségek Mindez akkor jutott újra eszembe, amikor készültem meglátogatni a Pest megyei Ruházati Kiskereskedelmi Vál­lalat üzletét, amely az Erkel Ferenc Általános Iskola köze­lében, a Gödöllő Étterem mö­gött van néhány éve. Itt kap­tak új lehetőséget néhány éve a ruházati bolt dolgozói, akik­nek üzlete, azelőtt a Dózsa György úton, valahol a mai kultúrcikkbolt helyén, illetve — a gyermekruházati termé­kekkel — a tanács öreg épü­letsorában volt. Ügy tűnik, sokkal jobb az új helyükön. Ez sem véletlen, hiszen összességében is tága­sabb az eladóterük, könnyeb­ben, korszerűbb körülmények között raktároznak ruhát, ci­pőt, bébi- és gyermekholmit, rövidárut. Az persze egyálta­lán nem más kérdés, mikép­pen élnek a lehetőségekkel? Elvitathatatlan, hogy évek óta olyan ellátást próbálnak teremteni, hogy arra érdemes odafigyelni. — Van-e tehát valami titok? — Nincs. De még azt is hozzátenném, hogy mi is érez­zük; a ruhával, cipővel kissé takarékosabban bánnak az emberek. Az áru beszerzésé­ben, kínálásában azért az utóbbi időben sokat lendített rajtunk, hogy tavály július 1- től részt vettünk a jövedelem­érdekeltségi rendszer kísérleti bevezetésébe — mondja Mezei Gézáné üzletvezető. — Válla­latunk a miénken kívül egy szentendrei, egy váci és egy ceglédi boltját vonta bele eb­be. — Elmondhatom, hogy örömmel, bár nem kis bi­zonytalansági érzéssel vág­tunk az újnak, mint kiderült: sikerrel. Ügy, hogy erre az évre is vállaltuk az újfajta érdekeltségi rendszert, s már nem négy, hanem tucatnyi boltban ezt teszik a mi cé­günknél megyeszerte. Engedmény — Mi a lényege ennek a formának? — A vásárlók legföljebb a jobb ellátásban érezhetik, s talán ez a legfontosabb. Kü­lönben ebben a rendszerben minden a beszerzési árból in­dul ki, ahhoz másképpen kell alkalmazkodnunk, mint az­előtt. De ezzel együtt jár, hogy az előírt, eltervezett forgalmat és a nyereséget teljesíteni kell, különben érdekeltségünk nem érvényesül. — Ez azt jelenti, hogy bizo­nyos mértékig szabadabban gazdálkodnak?, — Valahogy így. A gyárak­tól, a nagykereskedelemtől rendelt és átvett termékeket önállóan árazzuk. Mindezt szi­gorú nyilvántartás, könyvelés követi, és természetesen egy bizonyos határon túl nem lép­hetünk. A rögzített áras ter­mékek és a gyermekholmik árát persze tartanunk kell. — Van, hogy leáraznak. Gyakrabban élnek ezzel a le­hetőséggel is. — Igen, most például in­geket adtunk olcsóbban né­hány napig. Ilyen esetekben a szállítók vagy éppen saját kockázati alapunkból adunk, egy-egy termékre engedményt. — Hogyan alakult tavalyi forgalmuk? — Az egész évben 23 millió 200 ezer forintos forgalmat ér­tünk el, a második félévben 13,3 milliót. Ez azért érdekes, mivel ekkor dolgoztunk az új jövedelemérdekeltségi rend­szerben, s a nyereségtervet 272 ezer forinttal Sikerült túl­teljesíteni a félévben. Mezei Gézáné vezetőn kívül még kilencen dolgoznak az üz­letben. Többen régóta itt szol­gálják a gödöllői és a betérő idegeneket. Virágh Béláné üz­letvezető-helyettes, Bíró Fe­rencné, Petővári Ferencné, Kis Istvánné régebben, Kelemen Józsefné, Petővári Klára, Ta­más Csilla, Tóth Béláné és Veréb Imréné később jött. Kis Istvánnét legtöbbször a röviköt részlegéi találom. Ö a bolt Dobó Katalin nevét vi­selő szocialista brigád vezető­je. — Tavalyi munkánk alap­ján aranykoszorús brigádcí­met értünk el — mondja Kis- né. — Mindenki brigádtag, a csapat 1968-ban alakult a réT gi üzletben. Hogy mit csiná­lunk a napi munkán túl? Tár­sadalmi munkánk rendszerint az, amit a bolt előtti városi kertrész rendbetétele, gondo­zása jelent. Tavaly elsők let­tünk a KPVDSZ által meghir­detett kulturális versenyen a történelmi , rejtvényfejtésben. Egy alkalommal kiállítást és vásárt rendeztünk a városi művelődési központban a Bé­késcsabai Finomkötöttárugyár termékeiből. Aranykoszorú Több mint tíz éve dolgozik a boltban Petővári Ferencné, aki április 4-én kapott — im­már másodszor, kiváló dolgo­zó kitüntetést. — Ez is öröm, hát még a három kislányunoka — mond­ja Petőváríné, akinek lánya szintén itt, a ruházati boltban van. Pénztáros. Még egy titkukat elárulha­tom: a Dobó Katalin brigád tagjai ebben az évben is meg­pályázzák az aranykoszorús fokozatot. F. I. A nap programja Gödöllő, művelődési köz­pont: John Osborne Dühöngő ifjú­ság, színjáték három felvonás­ban, a Dunaújvárosi Bemuta­tószínpad vendégjátéka, 19 órakor. Krystyna Andryszkiewicz Arcok börtöne, fotómontázsok, Krzysztof Jakubowski A vég­telenség emlékei, fotóplakátok kiállítás, megtekinthető 10—18 óráig. Szépülő parkok Cserje és dísznövény Ezekben a napokban több ezer cserjét és dísznövényt ültetnek ki a város parkjaiba a gödöllői Városgazdálkodási Vállalat dolgozói. Képünk a Korvin Ottó körúton készült, ahol a Flóra- brigád tagjai fenyőt ültettek. Hancsovszki János felvétele Pécel Megvilágított átkelő Játszóteret is építenek Kétségtelen tény, hogy köz­ségeinkben, ahol erre mód van, vagyis az alapanyag adott: a legtöbb járda társadalmi mun­kával épül. Így van ez Pécelen is, ahol a nagyközségi tanács ez évben kétszázezer forintot költ a járdaépítés anyagainak megvételére. A lakosság náluk is több helyre kérte a gyalogátkelők megvilágítását. Erre a célra a helyi tanács most mintegy százötvenezer forintot tud köl­teni fejlesztési alapjából. Va­lamivel több, százhetvenezer forintot irányoztak elő az óvo­dák létesítésére, bővítésére. Az összeg természetesen csak a tervek elkészítésének költsé­geit fedezi. Még egy örvendetes tervet dédelgetnek, .amire szintén van valamennyi pénzük: új játszóteret alakítanak ki, s úgy kalkulálták, hogy erre kétszázezer forintot fordíta­nak. Mezei futás Elsők az ikladiak Bag határában, a Galga jobb partján rendezték meg a kör­zet községi általános iskolá­sainak mezei futóbajnokságát. Az atlétikai versenyt téli kö­rülmények nehezítették. A hő­mérséklet alig emelkedett né­hány fokkal fagypont fölé, a rét felett egy jókora felhő ta­nyázott végig, lábai a nyárfa­sorok tetejét érintették. A haj­rában az eső is rákezdett. A lányok és a fiúk csapat- versenyét egyaránt az ikladiak nyerték. A további sorrend a lányoknál: 2. Veresegyház, 3. Vácszentüászló. A fiúknál: 2. Galgamácsa, 3. Kartal. Az ösz- szesített versenyt így termé­szetszerűleg az ikladiak nyer­ték, ők vihették haza a ván­dorkupát is. A szomszéd gal- gamácsaiak lettek a másodi­kok, a Rákos-völgyét képvise­lő isaszegiek pedig a harma­dikok. Galga menti siker a Galga partján! A verseny rendezésé­hez nagy segítséget nyújtott az aszódi honvédség. Sípszó után: taps! Idegenben győzött a Dány A megyei II. osztályú labda­rúgó-bajnokság A csoportjá­ban a Kakucs idegenbeli le­Pcxsgeff a kulturális élet Ä domonyiak kiteltek magukért Sok olyan pedagógust isme­rek, aki kevéssel a nyugdíj előtt is olyan önzetlen tenni- akarást tanúsít a közösségért, mint Balatoni Dániel, domo- nyi iskolaigazgató Nincs eb­ben semmi rendkívüli, hárítot­ta el ő is szerényen a dicsére­tet, amikor találkoztam vele. Kopott harmonium — Amikor 1946-ban elvé­geztem a tanítóképzőt, ma­gamban azt a célt tűztem ki, hogy becsülettel tanítva, be­csületes embereket neveljek. Amikor egy év múlva Do- monyba kerültem, természe­tesnek tartottam a falu kultu­rális életébe való bekapcsoló­dást. Akkoriban az emberek­nek a kultúra iránti lelkese­dése határtalan volt. — Színjátszó csoportunk rendszeresen adott elő színda­rabokat a falu apraja-nagyja előtt. Időközben megválasztot­tak a művelődési ház tiszte­letdíjas igazgatójává. A do- monyi énekes hagyományokat az asszonykórus őrizte. A kí­sérő hangszert egy öreg, ko­pott harmónium képviselte. Rendszeresen tartottunk is­meretterjesztő előadásokat is, egyszóval pezsgett a kulturá­lis élet. — Nem azt néztük, hogy mennyi tisztelétdíjat kapunk, hanem azt, hogy jól érezzük magunkat ebben a közösség­ben. Belátom, hogy változtak az idők, jó lett volna átmene­kíteni egy kicsivel több lelke­sedést napjainkra. — Meglepődtem, amikor ki­neveztek az iskola igazgatójá­vá. Az akkori iskola a maga négy tantermével már igen szűknek bizonyult. Szerettünk volna egy újat építeni, de csak ötszázezer forintot kaptunk. Ez az összeg jóformán csak a ré­gi épület állagmegóvására lett volna elegendő. Ezért végig­kilincseltük kollégáimmal a falut, hogy kérjük a szülők segítségét. Bontott anyagból — Az önzetlen domonyiak társadalmi munkában felépí­tettek egy olyan hat tanter­mes iskolát, amelynek az érté­ke két és fél millió forint lett. Szorgalmasan jegyeztük a tár­sadalmi munkaórák számát. Bizony sokunkét csak három­jegyű számmal írhattuk le. Az elkészült iskolának mindenki örült, de akadt még egy gon­dunk: nem volt tornatermünk. Sokáig törtük a leggyorsabb és legolcsóbb megoldáson a fe­jünket. amíg eszembe jutott, hogy a tsz-nek van egy elha­gyott vasvázas gépszíne, és egy romos istállója. Kézen­fekvő megoldásnak' látszott a lebontás és a bontott anyag­ból a tornaterem felépítése. Sajnos, a nagyközségi tanács­nak akkor sem volt sok a pénze, így újra a társadalmi munkára alapoztunk. Bővíteni keli — Büszkén mondhatom, a domonyi. emberek újra kitet­ték magukért. A hatmillió fo­rint értékű épület teljes egé­szében munkájuk eredménye­ként épült fel. Az országos út­törőelnökség az építésnél vég­zett társadalmi munkám elis­meréséül, Kiváló úttörőveze­tő kitüntetést adományozott. Alig fejeződött be a torna­terem építése, sikerült előte­remteni a még hiányzó torna­termi öltöző anyagi alapjait is. Talán már el sem kell mon­danom: ez is társadalmi mun­kában épült fel. Az idők fo­lyamán aztán kiderült, hogy a jelenlegi iskolaépület már kicsi, tehát bővíteni kell. Sze­rencsére a tervező vállalat társadalmi munkában végezte feladata egy részét, és ezzel százezer forintot takaríthat­tunk meg az építkezés javá­ra, aminek a befejezése való­színűleg már nem az én gon­dom lesz, de szívesen fogok segíteni. Becsület, szorgalom — Tanácstagként foglalkoz­hatom a domonyiak ügyével- bajával. A sok elfoglaltság mellett jut idő kirándulások szervezésére is. Eddig majd­nem minden év nyarán há­romnapos országjáró autó­busztúrákat szerveztem a do- monyiaknak. Sikerült össze­kötnöm a kellemest a hasznos­sal, mert szinte állandó ven­dégei vagyunk a szegedi ün­nepi játékoknak. Többször voltunk külföldi kiránduláson is. A kollégáimmal együtt két­havonta színházi látogatásokat szervezünk a gyermekeknek és a szülőknek Budapestre is. — Talán egy kicsit soknak tűnik az, amit csinálok, de szeretek a közösségben, a kö­zösség javára tenni. Ha nem lett volna megértő és türelmes a feleségem, bizony sokkal kevesebbre futotta volna. Túl életem derekán, nyolcvankét éves édesanyám pályaindító, szavai jutnak mindig eszembe, akármihez ,is fogok: Fiam, amíg élsz, becsülettel és szor­galommal dolgozz! K. I. Cs. I "győzésével nagy lépést tett az elsőség felé a dányi gárda! Kakucs—Dány 2-3 (2-1) Kakucs, 800 néző. Vezette: Darnyik. Dány: Novák — Vercsik, Pé­ter, Kóti, Kovács, Halászi, Bar- tosik (Jablonszki), Bugyi, Né­meth, Sinkó, Sallai (Hoffman), A rangadó végig nagy küz­delmet, élvezetes játékot és ritka sportszerű csatát hozott A hazaiak vezető gólját Sinkó egyenlítette ki. Ezután a dányi Bugyi két hatalmas helyzetet puskázott el és jött a szokásos végzet: a hazaiak szerencsés góllal ismét vezetést szerezték. ,A félidőben végrehajtott ket­tős csere még jobban felgyor­sította a dányiak játékát. Hoff­man előbb okos góllal egyen­lített, majd remek indításból Sinkó a vezetést és a győzel­met jelentő gólt is megszerez­te. A végig lelkes, sportszerű közönség sípszó utáni tapsa méltóan zárta a mérkőzést! Az ifjúsági csapat nagy küz­delemben 4-3-ra alulmaradt a kakucsi fiatalok együttese el­len. Mozi Négy bandita, tíz áldozat. Színes, szinkronizált francia film. Csak 4 órakor! Örült nők ketrece. Színes, szinkronizált francia—olasz filmvígjáték, 6 és 8 órakor. i Szombati jegyzeté Ép ' r % r Szájíz Nyilatkoznak a vállala­tok, s nyilatkozataik álta­lában az első helyre kerül­nek. Közlendőjükön néha elcsodálkozik az ember, mert úgy érzi, ugyanazon név alatt ő egy másik cé­get ismer, másik gazdál­kodó szervezettel van min­dennapos kapcsolatban, mert alkalmanként álmai­kat, céljaikat már megva­lósultként tüntetik fel. A közelmúltban a rádióban is hallhattuk: cipőipari válla­lat vallotta egy újságban valótlanul, hogy teljesítette a kereskedelem megrende­lését. Azóta különös érzékeny­séggel figyelem ünnepek után vagy évzárást köve­tően a vállalatok tájékoz­tatását. Tudomást szerez­hettünk többek között ar­ról, hogy nem volt komo­lyabb fennakadás az elmúlt télen a fűtőolaj-ellátásban Pest 'megyében. De mit szólnak ehhez a valkóiak és vácszentlászlóiak? Ami­kor e községekben jártam, mindig azt a feliratot lát­tam az olajkútnál, hogy fűtőolaj nincsen! Árnyal­tabb, valósaghűbb fogalma­zással elkerülhető lett vol­na, hogy e két falu lakói elbizonytalanodjanak: hát az ő hiányuk nem volt ko­moly, csak számukra? Kedvezőbb idegállapot­ban megvonja vállát ezen az ember, aztán lapoz to­vább. A húsvéti ünnepeket kö­vetően arról olvastam, hogy alig kellett mentesítő vo­natokat indítani. Erről is megvan a magam tapaszta­lata. Hazainduló vendé­günket nehezen tudtuk fel­tuszkolni Bagón az első, felváltónak nevezett vonat­ra, amelyik 16.43-kor ér­kezik Budapestre. Csak amikor a szerelvény már elhúzott mellettünk, akkor vettük észre, hogy hátul nem szorongtak annyira az utazók. Jobban örülnénk egy olyan cikknek, amely arról számolhatna be: a kalauzok is segédkeztek ab­ban, hogy egyenletesebben teljen’ek meg a vasúti ko­csik. Az már a jövő évez­red álma, hogy a távközlés segítségével az állomáso­kon, megállóhelyeken fel­hívják az emberek figyel­mét arra, hová érdemes szállni a közeledő vonaton. Sokan olvasták furcsa szájízzel a Volán 20. számú Vállalatról szóló azon hírt is, hogy az utasért harcol­ni kell. A Gödöllő—Bag— Túra járaton a délutáni utazóknak egyelőre <i buszért kell harcolniuk. Negyed ötkor a Ganz Árammérőgyárból indul egy busz, fél ötkor a vasútállo­másról, mióta a Ganzban áttértek a 40 órás munka­hétre. Azóta ezek a buszok vál­tozatos módon érkeztek ■ a Szabadság térre. Előfordult, hogy a Gdnzból startolót elküldték a vasútállomásra, s az onnan indult vissza a Szabadság tér irányába. De korábban, mint ahogy a menetrend előírja. Máskor a vasútállomásról indult a busz, felsietett a Ganzba, s onnan jött vissza. A két autóbuszból Így lesz lassan egy. Minden­esetre furcsa módja ez óz utasok megnyeréséért ví­vott harcnak. Persze. nem erről van szó, itt is bi­zonyára forgalomszervezési vagy műszaki zavar lehet a hiányosság oka. De en­nek az állandósulása rossz fényt vet a cégre. Hiába indulnak a hétvégi telkes, vagy fürdőjáratok a Gö­döllő, Isaszeg, Dány, Zsám- bök, Tóalmás útvonalon, mint olvashattuk lapunk egy korábbi számában, az emberek az álapján ítél­nek, hogy hogyan tudnak a munka után hazatérni. Az utazási — és egyéb — szokások módosulásának címkéje néhány esetben nem oda ragasztódik, aho­vá kellene. Hogy milyen fontos elem lett dönté­seinkben csak az utazások­nak a díja, azt egyébként jól jelzi: a nyugdíjasok kö­rében felértékelődött a ked­vezmények becsülete. Balázs Gusztáv ISSN tatámul Hírlap)

Next

/
Thumbnails
Contents